Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-14 / 266. szám

pen HFCYFI hírlap 1973. NOVEMBER 14., SZERDA KUSZ Paradox — vetület Losonczi Pál mai programja (Folytatás az 1. oldalról) szakértőkkel, akik a két ország közötti megállapodások alap­ján tevékenykednek Nigériá­ban. Este Alhaji Audu Bakó, Kano állam katonai kormány­zója fogadást és vacsorát adott Losonczi Pál tiszteletére. A vacsorán pohárköszöntők hangzottak el. Losonczi Pál ma reggel folytatja Kano államban meg­ARGENTINA Az Argentin Kommunista Párt hetilapja, a Nuestra Pa- labra legújabb számában fel­hívja a figyelmet arra, hogy az argentin reakció összeeskü­vést sző az országban megin­dult demokratikus átalakulás ellen. A gazdaság és az ellá­tás terén elkövetett szabotázs­akciók, szembetűnő ellenállás az olyan életbevágóan fontos problémák megoldásával szemben, mint a foglalkozta­tottság biztosítása, a munka­bérek felemelése, az infláció és az árdrágítás megfékezése, különösen pedig a szabadság- jogok bizonyos korlátozása, nagy mértékben veszélyeztetik az 1973. május 25-én — a kommunista párt törvényessé­gének elismerése napján — nyert demokratikus szabadság­Az immár második autó nélküli vasárnap az olajbojkott által leg­jobban sújtott Hollandiában: felújított konflis a patinás Haarlem vá­rosban. • STRASBOURGBAN hétfőn ----------------------------------------------­ke zdődött az Európai Gazda­sági Közösség kilenc tagorszá­gának parlamenti képviselői­ből álló Európa-parlament ülésszaka, mely péntekig tart. Ezen az ülésszakon megvitat­ják a közösség legfontosabb szerveinek 1974. évi általános költségvetését. Megfigyelők szerint ennek a kérdésnek a megvitatása komoly nehézsé­gekbe ütközhet. Azt követően, hogy az arab országok úgy döntöttek, korlátozzák vagy megszüntetik a kőolajszállí­tást az agresszív izraeli po­litikát támogató országoknak, a „kilencek” számos országá­ban válságossá vált az ener­giahelyzet. Hollandia, Dánia, Belgium és néhány más or­szág kénytelen vök sürgős in­tézkedéseket hozni a kőolaj- termékekkel való takarékos­kodásra. Bármennyire para­doxnak tűnik is, az említett országokban ezekben a napok­ban arra használják a XX. század legkorszerűbb tájékoz­tatóeszközeit, hogy bebizo­nyítsák a fogatos ‘szállításnak és a kerékpárok használatá­nak gazdaságosságát. DE EZ CSUPÁN a történ­tek külső vetülete. Az olaj­válság kiélezte a nézeteltéré­seket a kilencek között, a leg­nagyobb fűtőanyaghiánnyal küszködő államokkal való „szolidaritás” kérdésében is. Franciaország például úgy vé­li, hogy az ilyen szolidaritás az olajtermelő arab államok részéről válaszintézkedéseket válthat ki a „szolidaritást vál­laló” országokkal szemben. Ezzel kapcsolatban Franciaor­szág emlékezteti partnereit, közöttük Hollandiát azokra a javaslatokra, amelyeket Fran­ciaország tett a Közös Piacon belül egy egységes energia- politikával kapcsolatban. De eppen Hollandia, valamint az NSZK és Anglia utasította el Franciaorszag ilyen jellegű javaslatait es szolgálatait, minthogy háromoldalú meg­állapodásuk van urándúsító vállalatok és atomerőművek építésére. FELTETELEZÉSEK SZE­RINT az ülésszakon vitára ad­hat okot az Európa-parlament szerepének és hatásköre növe­lésének kérdése is. A kilen­cek közül több ország, min­denekelőtt Franciaország, nem nézi jó szemmel, hogy néhány parlamenti képviselő az Euró- pa-parlamentnek olyan sajá­tos, nemzetek feletti szervvé történő átalakítására törek­szik, amely egységes politi­kát kényszerítene a kormá­nyokra, KÜLÖNLEGES ÉRDEKES­SÉGET kölcsönöz az ülésszak­nak, hogy azon elsőízben résztvesz a kommunista par­lamenti képviselők csoportja is, amelyet október 16-án ala­kítottak meg az Európa-par- lamentben. A kommunista képviselők csoportja megala­kulásától kezdve síkraszáll amellett, hogy a Közös Piac­nak nem elvont, hanem konk­rét problémákat kell megvi­tatnia, egyebek között a sok- millió dolgozó érdeklődésének homlokterében álló szociális problémákat. Az előző ülés­szakon felszólalt kommunista képviselők rámutattak a nyu­gati világban tapasztalható infláció igazi okaira, hangsú­lyozva, hogy az infláció foko­zódásának alapvető oka a tő­kés monopóliumokban kere­sendő. CHILE Kivégzések A Santiagóból Buenos Aires- be érkezett hírek szerint a chilei fasiszta junta halálra ítélte Lino Benitezt, a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának tagját, a CUT egyik vezetőjét. Továbbra is kegyetlen kínzásoknak vetik alá Luis Alberto Corvalánt, a kommunista párt fogva tartott főtitkárának fiát, akinek életét közvetlen veszély fenyegeti. A minap lőtték agvon Calama város egyik börtönének udva­rán Carlos Berjer kommunis­ta újságírót. A mártírhalált halt forradalmár özvegyével a börtönhatóságok tudatták, hogy férje — huszonöt társá­val — „szökést kísérelt meg” Az utóbbi napokban kivég­zettek között volt David Mi­randa, a KP Központi Bizott­ságának tagja, a Bányászok Országos Szövetségének főtit­kára és a Chuquicamata réz­lelőhely több munkása. Az átmenet lehetősége kezdett programját. Az Elnöki Tanács elnöke a tervek szerint a szövetségi állam két helysé­gébe, Tigába és Kadawába utazik. Kadawában látogatást tesz a kanoi emimél, majd felavat egy kibővített kórhá­zat. Losonczi Pál a kora dél­utáni órákban repül vissza Lagosba, ahol délután elláto­gat a magyar nagykövetségre, este pedig díszvacsorán vesz részt, amelyet Gowon elnök és felesége ad tiszteletére. Fokozódik a reakció of'enzívája jogokat — hangsúlyozza a lap. Újságírók, politikusok, szak- szervezeti funkcionáriusok megfenyegetése (sőt büntetlen meggyilkolása), a kommunista párt, a perónisták és diákszer­vezetek irodái elleni bomba- merényletek mind riasztó jelei a jobboldali offenziva fokozó­dásának. Riasztó és egyben jel­lemző, hogy a terrorhullám ki­bontakozásáért a reakciós erő­ket és a jobboldali perónistá­kat közösen terheli a felelős­ség. „Noha a marxisták nem perónisták, és a perónistákat sem lehet a marxisták közé so­rolni, mindkét erőnek össze kell fognia, hogy a néppel együtt visszaverje a terrort és megtisztítsa az utat a forra­dalmi folyamat előtt”'— han­goztatja az Argentin KP lapja. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom, a ma­ga idejében óriási nem­zetközi jelentőséggel bírt a világforradalom egésze szem­pontjából. Napjainkban ha­sonló jelentősége van a világ forradalmi átalakulása szem­szögéből a szocialista társada­lom felépítésének, a kommu­nizmusba való átmenet meg­valósításának. A gazdasági és technikai fejlődés nyomán végbemegy a szocialista világrendszer gaz­dasági bázisának növekedése, fokozódik az ellentét a szo­cialista és a kapitalista gaz­dasági formák közöt1, növek­szik a szocialista gazdaság súlyaránya a világ gazdaságá­ban, ez pedig lehetővé teszi, mint Lenin mondotta annak idején: „az egységes, vala­mennyi nemzet proletáriátusa által irányított, tervszerűen fejlődő világgazdaságot”. A szocialista országok aránya a világ ipari termelésében 1950- ben mintegy húsz százalékot tett ki, 1972-ben ez az arány elérte a 39 százalékot. I ly módon lehetővé vált, hogy újabb csapást mér­jünk az imperializmusra az emberi tevékenység döntő szférájában, az anyagi terme­lés területén: a Szovjetunió és a többi szocialista ország mű- szaíki fejlődése révén az em­beriség termelőerejének mind nagyobb hányada fog realizá­lódni a szocialista termelés keretei között, ez pedig azt jelenti, hogy mind nagyobb munkamennyiség kerül az em­beri együttélés legigazságo­sabb formáinak hatósugarába A Szovjetunió és más szo­cialista országok gazdasági és társadalmi felemelkedése so­rán elvan anyagi alapok jön­nek létre, amelyek lehetővé teszik, hogy segítséget nyújt­sunk a fejlődő országoknak abban, hogy a fejlődés nem kapitalista útjára lépjenek. A Szovjetunió és a szocialista országok fejlődésével egyide­jűleg növekszik a szocialista világforradalom szociálís-no- littkai bázisa is. Ez a fejlődés lehetővé teszi, hogy a szocia­lizmus és az imoeralizmus kö­zötti ellentmondásokat mind nagvobb arányban lehessen a szocializmus számára előnyö­sen megoldani, ez viszont to­vább secíti a világ forradalmi folyamatának fejlődését a -----'■1 egészében. E vb ől következőleg telje­sen hamis az a beállítás, mely szerint a szovjet nép és a szocialista országok néDei. miközben hazájukban a kommunizmust építik, el­% Kopernikusz-gobelin margójára Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter ötnapos olaszországi tartózkodásának befe­jeztével, hétfőn este hazaérkezett Varsóba. Útja tulajdonképpen két látogatás volt: két napot olasz kollégája, Moro vendégeként töltött Rómában, majd pedig hétfőn a Vati- Kánban VI. Pál pápával és más személyisé­gekkel tárgyalt. A kedd reggeli varsói lapok vezető helyen közölték a Vi. jrál pápa és a lengyel külügy­miniszter találkozásáról kiadott hivatalos tá­jékoztatót. Ezek, a többi között megállapít­ják: „VI. Pál pápa és S. Olszowski külügyminisz­ter találkozójára a pápa magánkönyvtárában került sor és körülbelül egy órát tartott. A megbeszélésen a nemzetközi — elsősorban az európai — helyzet egyes alapvető kérdéseit érintették. Olszowski külügyminiszter ismer­tette a lengyel álláspontot a legfontosabb európai kérdésekben. Elismeréssel üdvözölte az apostoli főváros hozzájárulását az enyhü­lés és a világbéke ügyéhez. VI. Pál pápa meg­különböztetett szívélyességgel szólt a lengyel népről. Felelevenítette 1923-as lengyelországi tartózkodását, érdeklődött Lengyelország élete, előrehaladása és fejlődése iránt. VI. Pál pápa gondoskodást mutatott a lengyel katolikus tár­sadalom iránt. Érintette a lengyel katolikus egyházat foglalkoztató jelenlegi problémákat, s kifejezte reményét, hogy kielégítő megol­dást lehet találni rájuk. Olszowski miniszter elismeréssel szólt a lengyel katolikusok hozzá­járulásáról a szülőhaza építése ügyéhez. A külügyminiszter a lengyel állam és egyház viszonya további normalizálását érintve alá­húzta, hogy a lengyel kormány ez ügyben jó­akaratot tanúsít. Stefan Olszowski külügymi­niszter találkozott Jean Villot bíborossal és Agostino Casaroli érsekkel is. Meghívta Ca- saroli érseket lengyelországi látogatásra”. A Zycie dVsrSZSWy kedden első oldalán kommentálta a pápa és a lengyel külügymi­niszter találkozóját. A lap megemlítette, hogy Olszowski külügyminiszter egy Kopernikuszt ábrázoló gobelint ajándékozott a pápának, majd aianuzla: „A látogatást egászeoen Két- ségKivül pozitívan kell ercéKelni. Lengyelor­szág jelenlegi nemzetközi helyzete és ko.má- nyanaic következetes békepoiitikája iránti tisz­telet és elismerés fejeződött ki abban, ahogy a pápa és a Vatikán vezető személyiségei a lengyel külügyminisztert fogadták. Másfelől a lengyel diplomácia nagyra értékeli a Vati­kán és személy szerint VX. Pál pápa hozzájáru­lását az enyhülés és a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködése ügyéhez”. Á 6i0W0 Powsiechne háromhasábos tu­dósításban számolt be a találkozó részleteiről. „A népi Lengyelország és az apostoli főváros kontaktusai — amelyek oly élénken érdeklik országunk katolikus társadalmát — újabb nagy jelentőségű eseménnyel gyarapodtak. Olszowski külügyminiszter VI. Pál pápánál tett látogatása újabb fontos állomása a né­hány évvel ezelőtt megkezdett párbeszédnek. A találkozó létrejöttének egyik fontos feltétele az, hogy az egyházon belül a szocialista or­szágok irányában evolúciós változás ment végbe. Ezt XXlll. János pápa indította eJ pásztorlevelével és utódja folytatta. Az apos­toli főváros ilyen hozzáállása találkozik a népi Lengyelország állami szerveinek az állam és az egyház viszonyának rendezését célzó tö­rekvéseivel. Ezt az óhajt többször kifejezésre juttatták. Az utóbbi időben az apostoli fővá­ros megértést mutatott a lengyel nemzeti ér­dekek iránt. Erről tanúskodik, hogy rendezte nyugati és északi egyházmegyéink kánonjogi helyzetét. Ezzel együtt hangsúlyozni kell a lengyel állam jelentős kezdeményezéseit, egyebek között azt, hogy a katolikus egyház tulajdonába adta az anyaországhoz vissza­csatolt területek egyházi használatban levő ingatlanait. Az állam és az egyház viszonya normalizálásának folyamatát szolgálják a Len­gyel Népköztársaság és az apostoli főváros közötti tárgyalások. Ezekre több alkalommal Rómában, valamint Casaroli bíboros lengyel­országi látogatása idején került sor. A Vati­kán és Lengyelország megállapodása és együttműködése az európai porondon kétség­kívül hasznos lehet az összes ország jószom­szédi kapcsolatának fejlődése szempontjából”. fordulnak a világforradalom kérdéseinek megoldásától. El­lenkezőleg: a szocialista társa­dalom megerősítésével, a kommunizmus építésével a szocialista országok döntő mó­don befolyásolják a világfor­radalom folyamatának kibon- takozár.át és meggyorsítását, az új kommunista társadalmi forma létrehozásának ügyét, új anyagi, politikai és pszi­chológiai feltételeket teremte­nek a kapitalista országok proletariátusa szamára saját felszabadító harcuk megvívá­sához. Merőben hamisak azok a ba­los szektás elméletek, melyek szerint a békés egymás mellett élés lemondást jelent az im­perializmus ellen folytatott küzdelemről, és, hogy a nem­zetközi feszültség csökkentése ellent mond az internaciona­lizmus elveinek gyengíti a nemzetközi szolidaritást. A zok a teoretikusok, akik ezt vallják, nem értik, vagy nem képesek meg­érteni, hogy az imperializmus ellen folytatott küzdelem nem egyszerűsíthető le a harc po­litikai és fegyveres formáira. Mint az orztályharc minden formája, az ellentétes világ- rendszerek békés egymás mel­lett élése a legkülönbözőbb módokon jelenhet meg, és a feltételektől, az egyes orszá­gok jellegétől függően a küz­delemnek más-más módszere kerülhet előtérbe. Az a harc, amely jelenleg világméretek­ben folyik, az emberi tevé­kenység legfontosabb terüle­tén, az anyagi javak termelé­sében, a legjobb eredménye­ket éppen a békés körülmé­nyek között hozhatja meg, a háború pedig visszavetheti ezt a fejlődést. A kapitalista országokon belül a demokratikus harc következtében korlátok közé szorulnak a népellenes im­perialista erők, ugyanakkor a békés egymás mellett élés kérdésében háttérbe szorul az imperializmus külpolitikai agresszivitása. A kapitalista országokon belüli demokra­tikus mozgalmak, a nemzeti felszabadító harcok korlátoz­zák az imperializmus belső társadalmi megnyilvánulá­sait. Az imperializmusra kényszerített békés együtt­élés korlátozza külpolitikája agresszív lényegének hatását. És minthogy e harci formák végsősoron egy irányba hat­nak, a kapitalizmus rendsze­re ellenében, mintegy kiegé­szítik egymást, éppen ezért ezt a két folyamatot semmi­képpen sem szabad szemibe- állítaíli egymással. L enin szerint a békés egy­más mellett élés „ideig­lenes állapot, amíg az egész világ fel nem hagy a magántulajdonnal, és a belőle következő gazdas.j. „..j-szal, a háborúkkal, és át nem tér a tulajdon egy magasabb for­májára". A békés egymás mellett élés a világon kialakult osztály­erőviszonyok meghatározott arányának eredménye. Lehe­tősége egyenes arányban áll a szocialista országok politi­kai egységével, gazdasági ere­jével, a nemzetközi prole­tár szolidaritás fóliával, a kapitalista országokon belüli harc hőfokával. Ezért az imperializmus el­leni harc gyengítése, az in­ternacionalista szolidaritástól való elfordulás, a békés egy­más mellett élésnek az ideo­lógia területére való kiter­jesztése magát a békés egy­más mellett élés alapjait tá­madja. Ahhoz, hogy a világ­helyzetben tapasztalható ked­vező változások tartósaknak bizonyuljanak, megloruítha- tatlanokká váljanak, tovább kell támadni az imperializ­must, a reakció és a háború valamennyi erejét, amelyek meggyengültek ugyan, de tá­volról se tették le még a fegyvert. A nemzetközi fe­szültség csökkenése, a békés egymás mellett élés elveinek hangoztatása mellett a szocia­lizmus és a kapitalizmus kö­zötti ellentét nem tűnik el. A nemzetközi helyzet pozitív irányú változásai nem szün­tetik meg a különböző tár­sadalmi rendszerek közötti különbségek osztálytermésze- tóL A z imperializmus létezése a világ egy jelentős ré­szén parancsoló szüksé­gességgel megköveteli a kom­munista építés ütemének to­vábbi gyorsítását, mivel a szocializmus és a kommuniz­mus építésének győzelmei­vel a szocialista országok a kapitalizmus bukását segítik elő. A napjainkban lejátszódó tudományos technikai forra­dalom körülményei között csupán a kommunista társa­dalom építésének meggyorsí­tásával, a növekvő techni­kai eredményekkel lehet biz­tosítani a háború elhárítását, az ellenforradalom exportját, és megteremteni a világ né­pei számára az átmenet lehe­tőségét a kapitalizmusból a szocializmusba. Alekszandr Kovaljov, a filozófiai tudományok doktora A Budapesti Közlekedési Vállalat vágóhídi HÉV üzemegysége Szigetszentmiklós—Gyártelep állomására felvesz vonatfékezőket Bérezés: havi 2300—2900 Ft. Téli és nyári egyenruha-ellátásról gondoskodunk. Minden dolgozó és családtagja autóbüszra, villamosra, a metróra és a HÉV-re szóló, díjtalan utazási igazolványt kap. (■■■■■■■■■■■■■■■I Felvételre jelentkezés: Budapest IX., Soroksári út 60. szám alatt, az üzemegységnél. t. I é

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom