Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-24 / 275. szám

/ etai IIECfEI kJCMoP 1973. NOVEMBER 24., SZOMBAT fókusz Power sharing Cszak-lrország politikai vezetői szerdán este megegyeztek egy protestáns—katolikus végrehajtó szerv (koalíciós kormány) létreho­zásában, jelentette be rövid köz­leményben William Whitelaw-uak. az északír ügyek miniszterének irodája. Három északír politikai párt — a protestáns (Jnionista Párt, u katolikus Szociális Demokrata és Munkáspárt, valamint a Szövetségi Párt — Wliitelaw elnöksége alatt csaknem két hónapja folytatod tárgyalásokat a kormány megala­kításáról. E pártok tartják kezük­ben a nyáron megválasztott 78 tagú tartományi parlament mandá­tumainak többségét. AZ ÉSZAK-ÍRORSZÁGI haladó szervezetek bizalmat­lanul fogadták a bejelentést. A demokratikus jogokért küz­dő erők attól tartanak, hogy a katolikus kisebbséget kép­viselő Szociális, Demokrata és Munkáspárt nagy engedmé­nyeket tett a Faulkner-féle Unionista Pártnak. Az IRA ideiglenes szárnya pedig közölte, hogy folytatja az angol uralom ellen vívott kampányt és célja a „mini­kabinet” szétzúzása. AZ ANGOL KORMÁNY rendkívüli erőfeszítéseket tett, hogy felépítse az új admi­nisztratív struktúráit, amely véget vet a közvetlen brit kormányzás másfél éve fenn­álló rendszerének. A KOALÍCIÓ JELSZAVA, a Power sharing, a hatalom úgynevezett megosztása a pro­testánsok és a katolikusok között. A végrehajtó hatalom a döntő kérdéseket illetően azonban az angol kormány kezében maradt. Ez dönt pél­dául a karhatalom felhasz­nálásáról, a koalíciós önkor­mányzat csak a helyi ügyek­ben — a közoktatás, a szo­ciális intézmények, a közleke­dés és a mezőgazdaság terüle­tén — illetékes a határozat- hozatalra. A MEGÁLLAPODÁS értel­mében — több mint 50 éves unioista uralom után — a ka­tolikusok első ízben vesznek részt a „hatalomban”. Az_ angol alsóháziján azonban, midőn Whltelaw miniszter bejelen­tette, hogy az észak-írországi vég­rehajtó tanácsnak (kormány naK) egyelőre 11 tagja lesz, egy szót sem ejtett arról, hogy a rendezés — amellyel véget akarnak vetni négy és fél éves polgárháborús konfliktusnak — egyben a kivéte­les hatalom gyakorlását, a statá riális eljárást jelentő törvények végét is jelentené. Mert az nem sokat Jelent, hogy az ítélet nélkül fogvatartottak közül — körülbelül 600 emberről, köztük 12 nőről és két 15 éves fiúról van szó — White- law célzásai szerint karácsony előtt szabadon engednek 150-et akik megfogad iák, hogy abbahagy ják az ellenállást. .. A. B. T. Tábornokok a kilc miter kőnél Befejeződött a fogolycsere Az algíri arab csúcsérlekezLt előkészületei Tárgyalások a 101-es kilométerkőnél az Egyip­tomot képviselő Gamaai tábornok és az Izrael nevében fellépő Jariv tábornok között. Csütörtökön be­fejeződött a hadi­fogolycsere Egyiptom és Iz­rael között. Az akció — a tervek­nek megfelelően — nyolc teljes napot vett igény­be és zökkenő- mentesen zajlott le. A fogolycsere lezárásával a hat­pontos egyiptomi —izraeli megálla­podásban foglal­tak egy, a leg­lényegesebb pont kivételével végre­hajtásra kerültek. Az egyezség má­sodik pontja, mint ismeretes, úgy rendelkezik, hogy a felek kezdjenek haladéktalanul tár­gyalásokat szembenálló erőik szétválasztásáról és elkülöní­téséről, az október 22-i arc- vonalhelyzet visszaállításáról. Izrael az október 22-i vonala­kat mindmáig „megállapítha- tatl^nnak” tartja, és sajátos elképzelései vannak a haderők szétválasztásáról. Ezt a témát vitatta és vitatja meg a két katona-diplomata, az egyipto­mi Gamazi és az izraeli Jariv tábornok, akik pénteken dél­előtt ismét találkoztak a Idl­es kilométerkő közelében levő „Delta” ellenőrzőponton. A Jediot Aharcot című iz­raeli lap közben hírül adta, hogy Jariv, akinek — ha a politikai karrier mellett dönt — péntekig meg kellett volna válnia az egyenruhától, úgy határozott: megmarad az ak­tív katonai szolgálatban. Dön­tését az izraeli Munkáspárt vezetősége is jóváhagyta, te­kintetbe véve, hogy milyen nagy felelősség hárul pillanat­nyilag Jarivra. A tábornok a Munkáspárt listáján indult volna a december 31-i általá­nos választásokon. A Jediot Aharcot elmondja még, hogy az egyiptomi—iz­raeli megállapodás kidolgozá­sában közreműködő Jariv roppant népszerű hazájában és nincs kizárva, hogy az új izraeli kormányban miniszteri tárcát kap. Ami a népszerűségét' illeti: a Haarec című izraeli lap kör­kérdéséből kiderült, hogy csökkenőben van a lakosság rokonszenve Meir miniszterel­nök és Dajan hadügyminiszter iránt. Ha Meir utódlásáról van szó, Állón miniszterelnök- helyettes — az izraeli „ga­lambok” egyik vezéralakja — máris megelőzi Dajant a nép- szerűséghstán. Kairóban időközben folyta­tódtak az algíri arab csúcsér­tekezlet helyi előkészületei. Fahmi külügyminiszter — aki csütörtökön a brit, valamint a kijelölt amerikai nagykövetet fogadta —, tegnap az algériai fővárosba repült, hogy részt vegyen a csúcs külügyminisz­teri előkészítő tanácskozásán. Mára három Algírba tartó ál­lamfőt varnak Kairóba: Zaid Bin szultánt, az Arab Emirá­tusok Államszövetségének el­nökét, Kabusz omani uralko­dót, valamint Asszad Szíriái elnököt. Szadat mindhármuk­kal találkozik: közvetlen szö­vetségesével, Assíaddal pedig részletekbe menő tárgyaláso­kat folytat. Peru A perui közvélemény körében éles tiltakozást váltottak ki azok a zavargások, amelyeket a reakciós erők robbantottak ki az ország két déli tartományában — Punóban és Arequipá- ban. A reakció által provokált kilengések miatt a kormány kénytelen volt ezekben a tartományokban bevezetni a rend­kívüli állapotot. A közigazgatási hatalmat a katonai parancs­nokságra ruházták, bevezették a kijárási tilalmat. A helyi rendőrség jelentős mennyiségű lőfegyvert, hadianyagot és házi készítésű gyújtóbombát talált a jobboldali szélsőségeseknél. A hatóságok erélyes intézkedéseinek eredményeképpen- a két tartományban normalizálódik a helyzet. A kereskedelmi vál­lalatok ismét működnek és a tanintézetekben felújították a foglalkozásokat. A helyi lakosság segítséget nyújt a biztonsági szerveknek. Juan Velasco Alvarado perui elnök erélyesen el­ítélte az ellenforradalmár elemek akcióit. Mint mondotta, „forradalmunk erős, és a nép támogatását élvezi, a peruiak minden lehetséges eszközzel meg fogják védeni forradalmu­kat”. A két tartomány munkásai, diákszervezetei és más tö­megszervezetei erélyesen felléptek a provokációk ellen. Szá­mos szakszervezeti vezető nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy a belső ellenforradalom és az imperializmus ügynökei a fele lősek a rendbontásokért. Thaiföld Október óta, amikor a diákok a demokrácia helyreállítása érdekében megdöntötték az ország katonai kormányát, és ha­talomra juttatták a „professzorok kormányát”, fokozatosan változik az életvitel Thaiföldön. Nagy reformok ugyan még nem születtek, s konkrét lépéseket is csak alig-alig tettek az olyan problémák megoldására, mint a szegénység, az infláció és az urbanizáció, de a közhivatalokban máris megszigorítot­ták a fegyelmet, meggyorsították az ügyintézést, eltávolították a korrupt tartományi kormányzókat és bizonyos adóikedvez­ményeket is bevezettek a fogyasztók terheinek enyhítésére A „professzorok kormányának” elnökévé kinevezett Szanja Dharmaszakti egyetemi rektornak nincsenek nagy politikai ambíciói, ö maga mondotta: „Nincs politikai jövőm és nem is akarom, hogy legyen. A diákok életüket áldozták, vérüket ontották azért, hogy lehetővé tegyék a visszatérést a demok­ráciához.” A kormányfő szerint a nagy reformok végrehaj­tása, amelyet az 1974. április közepére ígért új alkotmány fog rögzíteni,) a „választott kormány” feladata lesz. Kormányát többé-kevésbé ügyvivő, vagyis ideiglenes kormánynak tekinti. A katonai diktatúra megdöntésére irányuló októberi megmoz­dulásokból az egyetlen egységes politikai tömbként a diákság került ki. A diákok szoros és jó kapcsolatokat tartanak fenn Dharmaszakti polgári kormányával. löki köztársaságát” és „libe- alizmusát”, s megerősítették íz amerikai imperializmus és a 1ATO támogatásával 1967-ben levezetett diktatórikus fasiszta endszer továbbélését. Az iroda táviratban követel- / e az Egyesült Nemzetek Szer­kezete főtitkárának és az SNSZ emberi jogok bizottsá­gának közbelépését. Az iroda a DÍVSZ európai tagszervezeteit arra szólította Eel, hogy közös tevékenység­gel fejezzék ki szolidaritásu­kat a görög néppel, fiatalság­gal és diáksággal, az összes fogva tartott hazafi azonnali szabadon bocsátása, és az em­beri szabadságjogok és a de­mokrácia helyreállítása érde­kében. A KISZ nyilatkozatban ítél­te el a görög katonai kormány terrorját. A Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága, a magyar if­júság mély felháborodással ér­tesült arról, hogy Görögor­szágban ismét gyilkol a fasiz­mus — hangzik a nyilatkozat. — Az ezredesek , rendőrsége az önkény, az elnyomás, az emberi jogok lábbal tiprása ellen tüntető fiatalok életét oltatta ki. Börtönökbe, kon­centrációs táborokba zárta a haladó gondolkodású emberek ezreit. A chilei puccsisták fa­siszta módszerei ismétlődnek a görögországi nyílt véreng­zésben, az internálótáborrá alakított stádionban. A Kommunista Ifjúsági Szö­vetségi a magyar ifjúság ne­vében a leghatározottabban tiltakozik a görög katonai kor­mány fasiszta terrorja ellen, követeli, hogy bocsássák sza­badon a koncentrációs tábo­rokban sínylődő, bebörtönzött antifasisztákat. Teljes támogatásunkról, szo­lidaritásunkról biztosítjuk a szabadságjogaikért, a demok­ráciáért, a haladásért küzdő görög fiatalokat, diákokat, a görög népet! MEGTARTOTTA ELSŐ ÜLÉSÉT pénteken Vientiane- ban a Laoszi Hazafias Front és a vientianei királyi kormány képviselőiből álló 14 tagú ve­gyes bizottság. A testület tag­jai megállapodtak abban, hogy ezentúl minden hét csütörtök­jén összeülnek. GYURKÓ GÉZA: A libanoni cédrusoktól az Ákabai-öbölig 5. Palmyra és Petra Palmyra elesett és a helybéli gazdagok, az idetele­pült rómaiak sírjai a néma­ság emeletes tornyaiban, vagy a homokkőbe mélyített kata­kombákban őrizték az egyko­ri hódítót és meghódolót. Az egykor negyedmillió ember­nek otthont adó város kövei, csendes romjai közt ma szür­kén húzódik meg másfél ezer oázislakó. Generációk építették ezt a várost a Dzsebel Hajane, a Dzsebel el Tarr és a Dzsebel Mohamed ibu Alig hegyvonu­latai zárta kopár, ma szinte holdbéli tájon. A sivatag szí­ne alatt, kicsit sós, kicsit ké­nes, kisvizű, selymes forrás fakad: az Efqua. Mindenütt vakít a sárga homok, a vö­rös-fehér kő, s csak a távol­ban zöldéit az oázis, amely erre a — fürdőzésre is fel­használt — csodás forrásra épült. A gyanútlan vándor száz méterre szomjan halhat­na a föld alatti, láthatatlan forrástól, de, ha megmeríti a homokkő barlangjában csör­gedező kristályvízben a tes­tét, úgy érzi: végre Mohamed paradicsoma köszöntött rá. E csodálatos forrás és Pal­myra. amelyet generációk romboltak és most lassan ge­nerációk építenek újjá, ásnak elő a sivatag néma mélyéről — ama nem kevés kincsei kö­zé tartozik Szíriának, amely múltja dicsőségét hirdeti és egyben a jelen kulturális erő- fe:zítéseit is. E tájon ezred­évekkel mérnek, s minden év­nek külön legendája van. A legendák feltárásához nyúj­tanak segítséget a baráti or­szágok tudós csoportjai, így többek között a lengyelek is. Katar fejedelme, e kis or­szág emírje látogatott el ide, ahol a lengyel ' ásatások is folytak, hogy „saját szemével lássa a dzsinek művét”. ' Az arab legenda szerint ugyanis ezeket a súlyos mészkőtöm­bökből épült monumentális oszlopsorokat és szentélyeket a dzsinek emelték Salamon királynak. Ám sem a tudósok magyarázatai, sem a kövekbe vésett feliratok (amelyek pe­dig egyértelműen bizonyítot­ták még az egyes építmények keletkezésének időpontját is) nem tudták meggyőzni a fe­jedelmet. Sőt: kitartott amel­lett, hogy ily hatalmas épüle­tek nem származhatnak em­berkéztől. Saját szemével lát­ta — úgymond —, és ezért nem hitte, hogy az ember ilyesmire képes. Vallotta hát továbbra is, hiába tépték a i hajukat a tudósok, hogy Pal­myra oszlopait a Salamonnak engedelmeskedő szellemek ióakaratú közreműködésének lehet betudni. És valóban: nem kell ahhoz Katar fejedelmének lenni, hogy az ember ne higgyen itt a saját szemének. Körülötte szerény vályogházak, bent a „városban” már egy-két mo­dern épület, fénycsővilágítás, de körös-körül a sivatag fék­telen végtelenje, fel-feltűnő beduin-sátrakkal, vastag sző­rű juhokkal, agárvékony ösz­vérekkel, méla tevékkel és a szemünk előtt egy valaha élő város csodálatos holtteste. A dzsinek műve volt! Most már csak az a kérdés, hogy a felépítése-e, vagy a pusztulása? A modem kor embere erre keserűen racio­nális válását adhat: mindket­tő az ember műve volt. Már este van, bársonyosan puha, csak a csiUagvilág mély­ségeit csillogtató este. A fa­lak tövében alacsony, kis be­duin-sátor — a helybéliek vendéglője. Fiatal szíriai fiúk (néhány egyetemista Damasz- kuszbóí) és jó néhány magyar üli körül a sátor közepét. Ke­leti dallamok, a kézi dob rit­musa, arab tánc, melyre ter­mészetesen magyarnóta- és csárdásbemutató a válasz — aztán közös táncpróbálkozás, meg vidám nevetés a szájtáti tömegből, amely e rögtönzött kulturális csere hírére még a sivatag mélyéből is előkerült valahogyan. Olyan béke, olyan derű, olyan nyugalom zárt körül bennünket a sok vihart meg­ért Palmyra romjainál (felül a mély-fekete bársony-éggel lábunk alatt a langyosra hűlt, omló homokkal), mint aho­gyan kagyló zárja ölébe gyöngynyi kincseit. Mi sem könnyebb, persze, azt mondani,, hogy a temető­ben mindig béke van. A ro­mok itt Palmyrában, vagy már a Jordániái Petrában (ahol kétezer méteres vad sziklák között minduntalan beduinok bújnak elő a bar­langokból, hogy a szerteszét heverő apróbb-nagyobb mű­kincsekkel próbáljanak pénzt kihúzni a zsebedből), mégis csak temetőt jelentenek. Em­beri testek, városok, épületek, templomok testj ének temető­jét. Csakhogy a petrai homok- kőíje vájt, lenyűgöző szépsé­gű, ma is ép templomokhoz vezető sziklahasadék mélyén ott csattog a lovak patája, az apró teherautók nyomait is látni, amint, turistákat, tudó­sokat visznek-hordanak — az élők csinálják és tanulják, amit az egykor megholtak építettek. Petra csodája, Palmyra szépsége az emberi lélek és öröklét kőbe konzervált nagy­ságát hirdeti. Akabai félkörív Szeptember 29—30. Akaba. Az egyemeletes, elegáns, ter­mészetesen légkondicionált Conal Beatche szálloda féikörív- vel fordul a tengernek: minden ablaka — ahogy az illik — a Vörös-tenger e mélyen benyúló és kristálytiszta öblére néz. Lakói nyugatnémetek — természetesen —, akiknek közre­működésével Akabától északra, mintegy félszáz kilométer hosz- szan völgyzáró gátrendszer épül Jordánia vízgazdálkodásának megteremtésére. Alig néhány száz méterre szállnak le s fel Eliat repülő­teréről az izraeli repülőgépek. Jobbra a repülőtér és Eliat ki­kötője, balra a szegényes, szerény Akaba, hátunk mögött, a szálloda előtt éppen megfordul — a „határ” előtt — a jor­dániai őrjárat gépágyús páncélautója. Különben csend van. A kristálytiszta vízben tíz méterekre lelátni és meg lehet cso­dálni a híres vörös-tengeri koraitok ezerszínű világát. Az ebédnél a pincér nesztelenül suhan a félig üres terem­ben, a szolgák ajtót nyitnak, akár ha tízszer Is ki, vagy belép a tikkasztó melegből a hall hűvösébe az ember. Kevés, nagyon kevés és értékes itt most a vendég! Béke • van, ingatag béke. Érezhető ez a pálmafasor alatti kihalt sé­tányról, a páncélautóból gyanakvóan kitekintő piros sapkás katonáról, a meg-megismétlődő katonai ellenőrző pontokról. Am, ahogyan elhagyjuk a tengerpartot, úgy enyhülnek a fe­szültség jelei, s mutatja normális és dolgos életét például a sajátosan szép varázsú Aman, a jordán főváros, vagy Jerash (már közel a szíriai határhoz), ahol éppen olasz régészek ku­tatják az egykor hatalmát idáig is elterjesztő Róma emlékeit. A furcsa talán csak az — s egyben vélhetném jellemzőnek is —, hogy az idegenvezető furcsa, csúszós, Vilmos-császári sisakjában, sötétzöld egyenruhájában, és oldalán pisztollyal magyarázza, hogy mi mindent kell még feltárni ahhoz, hogy Jerash múltjáról mindent meg lehessen tudni.- Ugyanezek az „idegenvezetők” állnak a határőrség piroskendős, szúrósszemű beduinjai mellett, mintegy jelezve, hogy az idegenforgalom meglehetősen ellenőrzött keretek között folyik. Bár rögtön hozzá kell tennem, hogy a merev formaságok hivatali szőrö­zésein túl már inkább szájtáti kíváncsisággal és valamiféle, maguk előtt is nehezen bevallható szimpátiával intettek búcsút a jordán határon ... Egy nappal később helyreállt Szíria és Jordánia között a diplomáciai kapcsolat. Két nappal később indult a repülőgép — már újra Bejrútból — Budapestre. Négy nappal később e bibliai tájakon, ahol ezredévek szegődnek társul a jelennel? — ismét a fegyvereké lett a szó. . Pedig ez a táj a békére termett. Az igazságos, a népek jogait tiszteletbentartó békére. (Vége ) I % Statárium — további letartóztatásokkal A DÍVSZ és a KISZ nyilatkozatban ítélte el a görög kormány terrorját Pénteken hétről négy órára i csökkentették Athénban a ki- i járási tilalom időtartamát. A : város lakosainak hajnali egy 1 és öt óra között tilos az utcá- I ra lépniük. A statárium azon- : ban továbbra is érvényben rrtarad. az ország egész terüle­tén. Két diákszervezetet oszlat­tak fel Szalonikiban pénteken a helyi katonai hatóságok. Ez­zel 30-ra emelkedett az ost- ‘romállapot bevezetése óta fel­oszlatott szervezetek száma Görögországban. Az athéni biztonsági rend­őrség péntekre virradóan több volt parlamenti képviselőt — közöttük a több mint hat éve betiltott Centrum Unió tagjait — tartóztatott le. Pontos szá­mot nem közöltek, de a UPI ellenzéki körökből úgy érte­sült, hogy az újonnan letartóz- tátották között van Ionnisz! Harambopulosz volt parlamen­ti képviselő, Jenni Karezi szí­nésznő és Anasztasziosz Pepo- nisz, az athéni rádió volt fő- szerkesztője. A Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség Irodája nyilatko­zatot tett közzé, melyben a vi- ( lág több mint százmillió hala- , dó fiatalja nevében elítéli a görög rendőrség és katonaság I barbár támadását. A nyilatko­zat rámutat, hogy az elmúlt időszak eseményei leleplezték Papadopulosz diktátor és a Markezinisz kormányzat „el­

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom