Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-10 / 237. szám

«ST MEGYEI

KbfCírlap

1973. OKTOBER 10., SZERDA

FÓKUSZ

BT

hétfő 23.12 kedd 1.45

Intenzív, de eredménytelenül maradt konzultációik sorozata után ült össze he ti ön este az USA kérésére a Biztonsági Tanács, hogy megvitassa a hozel-Keleten előállt helyzetet. A BT elé nem terjesztettek intézkedéseket előíró határozati javaslattervezetet. A tanács magyar idő szerint hétfőn *3.12 órától kedden 01.45 óráig tartó ülésén csak nyilatkozatok meg- JUallgatására szorítkozott. Ezután Láwrence McIntyre, a BT soros ausztráliai elnöke elnapolta a tanács munkáját, bejelentve, hogy konzultációk útján állapítják meg a kővetkező ülés időpontját.

AZ ELSŐKÉNT felszólaló John Scali amerikai állandó ENSZ-képviselő úgy vélekedett, hogy nem lenne helyes az egymásnak ellentmondó harctéri jelentéseket osztályozni, vagy a történtekért való felelősséget kutatni, hanem első lépésként az ellenségeskedések megszüntetéséről kell intézkedni. Bár elismerte, hogy „a közvetlen kiváltó okokat nehéz különválasztani a 'konfliktus alapvető okaitól”, mégis pontosan ezt tette, amikor a továbbiakban csupán a legutóbbi 72 óra fejleményeire szorítkozott.. A „kiengesztelődéshez vezető párbeszéd” megindításának legcélszerűbb módját a jelenlegi ellenségeskedések kirobbanása előtt fennállott tűz- szüneti vonalhoz való visszatérésben jelölte meg.

EL ZAJJAT egyiptomi külügyminiszter emlékeztette az USA képviselőjét, hogy legutóbb ez év júniusában országa nevében felkérte a BT-t: határozott intézkedésekkel vessen véget a hat év óta tartó izraeli megszállásnak, az amerikai vétó azonban megakadályozta a tanács cselekvését. Élesen elutasította az amerikai képviselőnek az ellenségeskedések kiújulásának kezdetére vonatkozó ENSZ- megfigyelői jelentésekre való hivatkozását. Rámutatott, hogy áz egyiptomi erőknek a csatornán történt átkelését köz.- Vetlenül megelőzte Izrael tengeri támadása a Szuezi-öböl- jiek abban a részében, ahol (a jiéhSríy napbal ’ kó^bbán'riyll- ivánosságra hozott megállapodás érteimében) a Szuezi-csa- torna helyettesítésére szolgáló olajcsővezeték kiinduló állomását készültek megépíteni. „Ezután került sor arra, hogy egyiptomi katonák átkeltek a csatornán és keleti partján — egyiptomi területen — kitűzték áz egyiptomi zászlót.” Rendkívüli nyomatékkai aláhúzta: „Politikai rendezés nél- jkül az első lépésként elfogadott tűzszünet állandósítása nem egyéb, mint a BT és az ENSZ-közgyűlés vonatkozó határozatainak kigúnyolása.” HUANG HU A, a KNK állandó ENSZ-megbízottja rendkívül „harcos” nyilatkozatban, de pusztán általánosságokra szorítkozva fejezte ki az izraeli cionista agresszorok ellen harcoló arab nemzetekkel való „legteljesebb együttérzését”. Majd a már szokványos fordulattal egyenlőségjelet tett az arab népeket tevőlegesen támogató Szovjetunió és az Izrael mellett kiálló USA között, azt állítva, hogy „Izrael a két szuperhatalom bátorításával vetemedett újabb agresz- szióra”.

1 ABBA EBAN izraeli külügyminiszter háromperces nyilatkozatában a „ki kezdte” kérdésre szűkítette le a problémát, majd az arab országokat az október 6-ig fennállt megszállási status quo helyreállítása alapján való tárgyalásra szólította fel.

DONALD MAITLAND brit képviselő, feltűnő eltéréssel az amerikai állásponttól, előfeltételek nélküli tűzszünet kimondását indítványozta.

! JAKOV MALIK, a Szovjetunió ENSZ-képviselője hangsúlyozta: „Háború folyik az arab területeket megszállva tartó Izrael és az agresszor áldozatai között, akik területeik felszabadításáért harcolnak. Nincs szükség új BT-határo- zatra, hanem arra van szükség, hogy érvényt szerezzünk a BT helyes határozatának. Egyiptom hozzájárult a határozat végrehajtásához, Izrael

nem. A probléma megoldásé- sához elsősorban arra van szükség, hogy Izrael jelentse ki: kész kivonulni az általa megszállva tartott arab területekről.”

Péter János felszólalása az ENSZ-ben

Péter János külügyminiszter, az ENSZ-közgyülés általános politikai vitájában hétfőn este elhangzott felszólalásában a nemzetközi helyzet alakulását alapvetően meghatározó irányzatok beható elemzésével mutatta ki, hogy — a közel- keleti ellenségeskedések tragikus kiújulása ellenére — a nemzetközi viszonyok kedvező változásainak eredményeként a mai általános világhelyzetet a feszültségek mélyreható enyhülése jellemzi.

A vietnami háborús tűzfészek kioltásáról létrejött történelmi jelentőségű megállapodás további megszilárdításának helyi és nemzetközi feladatairól szólva — a nemzetközi ellenőrzési bizottságban való magyar részvétel tapasztalatai alapján — rámutatott:

a három vietnami aláíró feiet egyenlő elbánásban kell részesíteni.

Ha tehát itt van és itt marad a saigoni kormány képviselete megfigyelői minőségben az ENSZ székhelyén, akkor a másik két aláírónak is kell ilyen képviselettel rendelkeznie'.

A világ sokat köszönhet a vietnami népnek, mert a nemzetközi viszonyok mai javulása nagymértékben köszönhető annak, hogy a vietnami Hép éveken, sőt, évtizedeken at meg tudta akadályozni a támadókait céljaik megvalósításában. A mai javuló világ- helyzet kialakulásáért a vietnami nép felmérhetetlen áldozatokat hozott. Most az a feladata a „világ minden népének és kormányának — bármi volt is magatartása és szerepe a vietnami háború idején —, hogy közreműködésével segítse a párizsi szerződések megvalósulását a vietnami nép és az egész világ békéje és biztonsága javára.”

Péter János ezután az európai enyhülés erősödő irányzatáról szólva megjegyezte: 1969-ben, sőt,, még 1970 elején is elképzelhetetlennek tűnt, hogy rtt^ötfW^ENSZT'közgyűlési termében a két német állam képviseleté. Áz enyhülés kimunkálásában szerzett tapasztalatok tanulságait a következőképpen összegezte: az európai biztonság intézményessé tétele minden más kontinens érdekeit is szolgálja. Amiképpen a vietnami kérdés rendezése és az európai feszültség enyhülése kölcsönösen segítette egymást, éppen úgy segíti majd egymást az előrehaladás az európai konferencia munkáiban és a közel-keleti probléma rendezésében. A meggyőzés, az egyetértés ,és a kompromisszum segített bennünket előre az európai enyhülés útján — ha most egyesek merev formulákhoz kötik magukat és azokat a többiekre akarják erőltetni, akkor eltorlaszolják az előrehaladás útját. Legalábbis a kölcsönös bizalom minimuma szükséges az előrehaladáshoz, és olyan mély ellentmondások esetén, mint amilyenek Európában is vannak, a kölcsönös bizalom minimuma az érdekek lényeges egybeesésének kölcsönös felismerését jelenti. Azok,

akik például a fegyverzetcsökkentésre vonatkozó tárgyalásokat a politikai enyhülés elé akarják helyezni, azok a szekeret akarják a lovak elé fogni.

„Mi — folytatta — a bizalom erősítésében legfontosabbnak tartjuk az ipari együttműködés fokozását kelet és nyugat között. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat könnyen elfújhatja a szél, ha a nemzetközi viszonyok feszültté válnak és a népeket konfliktusok szakítják el egymástól. Az ipari és általában a termelési együttműködések azonban jobban ellenállnak az idők viszontagságainak”.

A közel-keleti helyzet elemzésére rátérve rámutatott, hogy már az ellenségeskedések újrafellángolása előtt is ez a térség adta a legkevesebb világos jelét annak, hogy itt is változnak az idők. Mégis, hogy itt is vannak változásra utaló jelek, azt még a konfliktus kirobbanása sem ho- mályosíthatja eL Emlékeztetett arra, hogy

Vietnamban és Európában is a nagy összeütközések után fordulatszerű váratlansággal került sor az ellenfelek együttműködése szükségének felismerésére.

Hogy . néhány éven belül hasonló történhet a Közel-Keleten is annak alátámasztására Péter János a követkézé jelekre hívta fél a figyelmet: az« arab országok együttműködése, sőt egysége növekszik; Izrael Irreális politikája egyre inkább elszigetelődik többféle újfajta megközelítésre történik kísérlet, ide tartozik az USA megújult érdeklődése is a megoldás lehetőségeinek keresése iránt. „A mai enyhülés mindaddig nem minősíthető tartós enyhülésnek, amíg a közel-keleti kérdés politikai rendezése meg nem történik” — hangsúlyozta nagy nyomatékka! a magyar külügyminiszter, ismételten utalva a legutóbbi napok fejleményeire.

Péter János a továbbiakban

részletesen szólt az el nem kötelezett országok nemzetközi jelentőségének növekedéséről — amint azt legutóbbi algériai konferenciájuk is példázta. Ebben az összefüggésben emlékeztetett a chilei nép tragédiájára, megállapítva, hogy

a chilei népet nem lehet elzárni a Latin-Ameriká- ban végbemenő folyamatoktól és a nemzetközi viszonyok alakulása a chilei demokratikus hagyományok győzelme javára dolgozik.

A külügyminiszter ezután méltatta a fegyverkezési verseny megfékezésére a közgyűlésben előterjesztett szovjet javaslat jelentőségét, amely szélesebb alapra helyezve a fegyverkezés problémáiról folyó szovjet—amerikai kétoldalú tárgyalásokat — előrelépés lehetne az öt atomhatalom együttműködésének megvalósítása irányában. „Az enyhülés mai folyamatában az egész világ érdekelt és meg is követeli a világ minden országának együttműködését” — hangsúlyozta.

„Az enyhülés tartóssá tehető jellegét mutatja ez a közgyűlés is — folytatta —, de elhangzott itt sok olyan beszéd is, amely a helyzet meg nem értéséből, a tartós enyhüléstől való idegenkedésből eredt... A kínai delegáció vezetője egyetlen egy javaslatot sem tett beszédében a nemzetközi helyzet tényleges javítására, az országok együttműködésének fejlesztésére, a fejlődő világ gondjainak megoldására. Lecsepült mindent, amit ma javulásnak lehet nevezni. Javulásnak, ha valaki embersé ges módon nézi a világhelyzetet. Felmagasztalt mindent, ami ma rossz a vüághelyzetr ben.” Péter János megjegyez' te, hogy a magyar küldöttség mindig síkraszállt a KNK ENSZ-jogainak helyreállításáért és a legutóbbi két év keserű tapasztalatai ellenére sem. jsajaáljuk £zt, mert -bizo- riyöÜäK?rttSBróttT äKbah; "hogy ezek a keserű tapasztalatok előbb-utóbb átmeneti jelenségnek bizonyulnak.

Péter János a következő szavakkal fejezte be nagy tét' széssel fogadott beszédét:

„A Magyar Népköztársasá; a többi tagországokkal együtt mélyen érdekelt a nemzetközi feszültségek enyhítésében, a béke és biztonság megszilárdításában. Éppen ezért részt veszünk az ENSZ keretein belül és azon kívül minden nemzetközi tevékenységben, amely a nemzetközi viszonyok további javítását, a feszültségek enyhítésének visszafordíthatatlanná tételét ígéri.”

TANAKA MOSZKVÁBAN

Le kell fektetni a jószomszédság alapjait

Kedden a Kremlben Leonyid Breasnyev, az SZKP KB főtitkára, Alckszej Koszigin miniszterelnök és Andrej Gromiko külügyminiszter folytatta tárgyalásait Tanaka japán miniszterelnökkel és Ohira külügyminiszterrel. A felek véleményt cseréltek a szovjet—japán kapcsolatok fejlesztésének kérdéseiről és megvitattak néhány időszerű nemzetközi problémát. A tárgyalások folytatódnak.

Az első tárgyalási napról a moszkvai Pravda „Le kell fektetni a jóozomszédság alapjait” főcímmel, nagy képes tudósításban számol be. Ez a cím, valamint a hétfői villásreggelin elhangzott beszédek szövege is azt a mértéktartó, de határozott várakozást tükrözi, amelyet a felek a moszkvai csúcstalálkozóhoz fűznek: megfelelő légkört teremteni a békeszerződési tárgyalások folytatásához, állandósítani a jószomszédság elveit a két ország kapcsolataiban, zöld utat adni a nagyszabású szibériai együttműködési tervek megvalósulásához.

Jó előjelnek tekintik a szovjet fővárosban, hogy a japán kormányfő első nyilvános moszkvai beszédében erőteljesen hangsúlyozta kormányának eltökéltségét a békeszei- ződési tárgyalások folytatására, ugyanakkor tartózkodott az úgynevezett „területi kérdés” felemlegetésétől.

A moszkvai értékelések szerint Leonyid Brez&nyev pohárköszöntője is a tárgyalások túlzott várakozásoktól mentes, de bizakodó légkörét tükrözte.

Egy színházlátogatás és a japán kormányfő által rendezendő viszontfogadás mellett Tanaka további moszkvai programja most már kizárólag a hivatalos tárgyalások folytatására irányul. Ezek befejeztével, elutazása előtt, Tanaka előreláthatólag sajtóértekezletet tart a moszkvai In turiszt-szá llóban.

CHILE

Luis Figueroa politikai menedékjogot kapott Svédországtól

Interjú Corvalán családjával

Luis Figueroa, a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja,, a Dolgozók Egységes Központjának (CUT) elnöke, a Népi Egység kormányának munkaügyi minisztere a santiagói svéd nagykövetségen tartózkodik. A fasiszta junta hatalomra kerülésének pillanatától halálra keresett munkásmozgalmi vezető hollétéről a svéd diplomáciai misszió szóvivője adott tájékoztatást kedden a chilei fővárosban. A tájékoztatás szerint Figüéroa politikai menedékjogot kapott ' Svédországtól, de mind ez ideig nincs menlevele Chile elhagyására.

Samuel Riquelme, a bűnügyi és politikai rendőrség volt helyettes vezetője — ellenőrizhetetlen értesülések szerint — hétfőn megpróbált bejutni Argentína santiagói nagykövetségére, de a fasiszta hatóságok letartóztatták. Állítólag ő is a „legkeresettebb tíz személyhez” tartozik.

A menlevél kiadásának megtagadása, illetve a követségekre történő bejutás akadályozása egyértelműen arra utal, hogy a junta — a latin- amerikai szokásjoggal szöges ellentétben — számos esetben

Wiriyamu

— vagy nemzeti függetlenség és béke

Sokféleképpen lehet népek sorsáról, milliók életéről beszélni. Komolyan is, tárgyilagosan is, de cinikus hűvösséggel is. Valahogy az utóbbi a jellemző arra a néhány mondatra, amely a minap jelent meg az International Herald Tribune című, Európában kiadott amerikai újságban. „A legtöbb amerikai nem is tudja, hogy hol, van Namíbia, Guinea-Bissau és Zimbabve ... Az ENSZ parkjában tölgyfát tölgyfa után vágtak ki, hogy helyet csináljanak az új tagállamok zászló- rúdjainak ... Az ENSZ tanácskozóasztalai körül ülő emberek többsége néger, szörnyen komolyak és szörnyen határozottak. Tanúkat sorakoztatnak fel, misszionáriusokat, afrikai felszabadító mozgalmak tagjait, akik arról beszélnek, hogy portugál repülőgépek védtelen szalmakunyhókat bombáznak, ártatlan embereket géppuskáznak halálra, hogy négerek dolgoznak éhbérért, kegyetlen és brutális körülmények között Dél-Afrika gyémántbányáiban. Több száz határozatot fogadtak már el Zimbabvéről — ez Rhodesia afrikai neve. Több száz határozat született Portugália afrikai területéről, beleértve Guinea-Bissaut, amelyet általában Portugál-Guinea néven ismer a Nyugat. Hosszú beszámolók hangzottak el arról, hogy Dél-Afrika nem hajlandó felszabadítani Namíbiát, ezt a délnyugat-afrikai volt német gyarmatot, amelyet még az első világháború után a Népszövetség juttatott Dél-Afrikának.

Ez az amerikai lapból származó idézet a maga objektív- nek álcázott gyarmattartó-szemléletével kimondja: az amerikaiak számára nem fontos tudni, hogy hol vannak azok az országok, ahol gyötrődnek és halnak a tegnapi rabszolgák, a mai kizsákmányoltak. Az igazán fontos csak a zimbabvei, azaz rhodesiai uránérc, króm, nikkel, mangán, berillium és wolfram, a Dél-Afrikából származó azbeszt, vanádium, platina, arany, gyémánt, a Guinea-Bissauban termelt nyersgumi, viasz, nemesfa és pálmamag.

Lehet, hogy az amerikaiak egy része számára az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben új meg új milliók rázták le magukról a kizsákmányoló idegen uralmat, s az egykori gyarmatok helyén ifjú, új államok egész sora született, csak annyit jelent, hogy a New York-i ENSZ-palota előtt a tölgyfasorból új meg új fát kell kivágni — hiszen az új zászlórudak hoz helyre van szükség.

Néhány hónappal ezelőtt, amikor Vincente Berringuer spanyol misszionárius végigjárta Nyugat-Európát, hogy beszámoljon az afrikai portugál gyarmatokon legutóbb történt gyilkosságsorozatról, a világ újra megtudta, miként élnek és halnak a függetlenségükért küzdő milliók. Berringuer lelkész azt mondta el, hogyan pusztították el a portugál gyarmati hadsereg emberei Wiriyamu falucskát. A falunak azért kellett eltűnnie a föld színéről, mert környékén küzdenek a mozambiki szabadságharcosok, a Frelimo partizánjai.

Berringuer lelkész azonban nem beszélt egy más

összefüggésről — nem beszélt arról, hogy a nemzetközi békemozgalom harcosai nagyon világos összefüggést látnak a békéért folytatott küzdelem és a gyarmati sorban élő millióknak a függetlenségért, az önálló állami létért vívott harca között. Pedig a spanyol katolikus pap is nagyon jól tudta — éppen csak az összefüggést nem ismerte még fel —, hogy Wiriyamu környékén, a nem is messzire épülő Cabora Bassa- gát munkáinál jó néhány olyan nagy nemzetközi monopólium növeli profitját a fekete munkások kizsákmányolásával, amely egyúttal a nemzetközi feszültség fenntartásában és növelésében is érdekelt. Mert a fegyverkezési ipar, a hadi elektronikának nevezett távközlési ipar cégei féltik afrikai beruházásaikat a Frelimótól. Az esseni Krupp-cég, az amerikai Betlehem Steel és a United Steel, a nagy francia és holland cégek, az AEG—Tele}unken és a Gulf Oil az elsősorban érdekeltek a portugál gyarmatosítók állásainak megerősítésében, az afrikai szabadságharcosok elleni szennyes háborúban. Nyersanyagért és vízi energiáért s nemegyszer olcsó fekete munkaerőért lép fel a függetlenségi harcosok ellen az imperializ. mus — gyakorlatilag mindegy, hogy portugál gyarmatosítók fegyverével, neokolonialista függőségi kapcsolatok kialakításával vagy úgynevezett „segélyekkel”, amelyek új típusú függő viszonyt hoznak létre a tegnapi gyarmat és a tegnapi gyarmatosítók között. ,

A gyarmati függés és faji elnyomás, kizsákmányolás és nemzetek rabságban tartása, válságok, robbanás, azaz új háború fenyegetését is jelenti. Amikor tehát a nemzetközi békemozgalom az imperializmus elleni küzdelem erőteljes és növekvő osztagaként a nemzeti függetlenség kivívásáért folytatott harc támogatójaként lép fel, kiáll a gyarmatosítás maradványai és a neokolonializmus megnyilvánulásai, a fajvédő politika ellen: a nagy ügyet, a béke védelmét szolgálja.

G. M.

nem teszi lehetővé a diplomácia menedékintézményének alkalmazását. A Népi EÍgyséf kormánya ezzel szemben — t legsúlyosabb ellenforradalmi! terrorhullám napjaiban is — messzemenően tiszteletben tartotta ezt a szokást, s így juthattak például június végén külföldre az akkor még szertelen katonai zendülés értelmi szerzői is, akik ma a terrorakciók közvetlen irányítói.

A Chilei Kommunista Párt élén kollektív vezetőség áll, a párt tagsága pedig egységes, így az a tény, hogy a katonák letartóztatták a párt főtitkárát, semmiképpen sem jelenti azt, hogy lefejezték a pártot — mondta az AFP tudósítójának Lily Corvalán, a letartóztatott Luis Corvalán 23 éves leánya.

Az AFP tudósítója Corvalán feleségétől megtudta, hogy férje gyomorbeteg, és csak nagy nehézségek árán sikerült engedélyt kapnia, hogy gyógyszereket juttasson él neki.

Corvalán asszony a továb- biakbán elmondta: férje szeptember 11-én, a puccs napján, a haditengerészet valparaisói lázadásakor nyomban a Mo- neda-palotához sietett. Nem juthatott el azonban oda, mert a környékét csendőrök és katonák hermetikusan elzárták. Egy elvtársnál rejtőzött el, s családja csak a rádióból értesült letartóztatásáról.

Corvalán asszony megható- dottan és elismerően nyilatkozott a nemzetközi szolidaritási mozgalomról. Azt mondta, hogy ez nemcsak a Chile: KP főtitkárának segít, hanem a szeptember 11-e óta letartóztatott minden politikai fogolynak. Különösen jelentősnek nevezte azt a tényt, hogy ez a kampány „ideológiai határok nélkül” bontakozott ki minden országban, amelyben tisztelik az emberi jogokat.

I

KEDDEN délután Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt első titkárának vezetésével — több napos baráti látogatásra — NDK párt- és kormányküldöttség indult a Mongol Népköztársaságba.

A JAPÁN KOMMUNISTA^ PÁRT kedden nyilvánosságra hozta tervezetét az ország „első demokratikus koalíciós kormányának” megteremtésére vonatkozóan. A tervezetet a párt november 14-én összeülő országos konvenciója elé terjesztik jóváhagyásra.

PIERRE ELLIOTT1 TRUDEAU kanadai miniszterelnök hétfőn — felesége és magas rangú kormánytisztviselők kíséretében — egyhetes látogatásra a Kínai Népköztársaságba utazott

t