Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-10 / 237. szám

1973. OKTOBER 10., SZERDA rest steer ti K^Cívlap Napirenden: a pedagógusok helyzete Elemzés az érdi közoktatásról A X. pártkongresszus, majd ezt követően az MSZMP Köz­ponti Bizottságának 1972. jú­niusi határozatai egyértelműen hangsúlyozták, hogy oktatási rendszerünk továbbfejlesztése, korszerűsítése szocialista épí­tésünk jelenlegi szakaszának egyik legfontosabb és legsür­getőbb feladata. A határozatok nyomán egyre inkább világos­sá vált, hogy mind a társadal­mi közgondolkodás, mind pe­dig — közvetve — o népgaz. daság fejlődése a véltnél is szorosabban függ össze az ok­tatásügy színvonalával. Más fogalmazásban: az oktatáspoli­tika fogyatékosságai késleltet­hetik társadalmi céljaink meg­valósítását. A párthatározatok méltat­ták azokat az erőfeszítéseket, amelyek eredményeként való­ban demokratikus iskolarend­szert teremtettünk hazánkban. Ez az iskolarendszer jelentő­sen hozzájárult népünk kultu­rális színvonalának emelésé­hez, a művelődés iránti vágy felkeltéséhez. Ám fejlődésünk üteme, a tudományos-techni­kai forradalom oktatásügyünk intenzívebb fejlesztését sür­getik. A határozatokat követő ed­digi intézkedések, a szervezés­re és átszervezésre kidolgozott koncepciók, de még a fokozot­tabb anyagi ráfordítások sem képesek önmagukban biztosí­tani a kívánt fejlődést. Ezért is szögezték le a párthatároza­tokban, hogy a magyar iskola­ügy kulcsembere: a pedagó­gus; a siker jórészt azon mú­lik, milyen a nevelők felké­szültsége, rendelkeznek-e a fontos munkájukhoz szükséges kvalitásokkal, s az ideálisát mindinkább megközelítő mun­kaköri feltételekkel? 200 nevelő véleménye Körülbelül ezekre a kérdé­sekre keresett választ nemré­giben Érd nagyközség pártbi­zottsága, amikor napirendre tűzte a pedagógusok élet- és munkakörülményeit, a község társadalmi életében betöltött szerepüket. Érdet nem hiába nevezik hKözép-Európa legnagyobb fa­lujának”, iskolahálózata váro­sias méretű: nyolc általános iskolájában, gimnáziumában, szakmunkásképző intézetében, óvodáiban és napközi ottho­naiban jelenleg 245 tanár, ta­nító, nevelő és óvónő dolgozik. E számbelileg is jelentős peda­gógusrétegnek a község társa­dalmi életére, politikai arcula­tára gyakorolt hatása szinte felbecsülhetetlen. Indokolt te­hát, hogy — mint országszer­te — Érden is a korábbinál behatóbban, reálisabban és méltányosabban foglalkozza­nak a pedagógusok helyzeté­vel. • ■••• " * ■*-' • A pártbizottság által felkért munkabizottság több mint 200 ne verő véleményét gyűjtötte össze a feltett kérdésekről. Ki­tűnt, hogy a pedagógusok helyzetének javítása nemcsak az iskolai munkára hat visz- sza kedvezően, hanem a tele­pülés politikai, kulturális éle­tére is. A pedagógusok összetételét illetően kiderült, hogy legtöbb­jük a felszabadulás után, egy- harmaduk pedig az utóbbi tíz évben szerezte' diplomáját. Eb­ből következik, hogy a többség tehát magas színvonalú képe­sítéssel rendelkezik. Annál nyugtalanítóbb a kisebbség helyzete: az iskolákban 11, az óvodákban 9 képesítés nélküli nevelő tanít. Képesítés nélkül Köztudott, hogy országosan a legtöbb képesítés nélküli ne­velőt Pest megyében foglal­koztatják. Az oka részint gaz­dasági, részint személyes ere­detű. Gazdasági oka az, hogy a fővárostól távoleső megyék rákényszerülnek a pedagógus helyhezkötésére, tehát lakással várják, igyekeznek letelepíte­ni. Ugyanez a törekvés Pest megyében csak a távoli telepü­léseken tapasztalható, az agg­lomerációs övezetben viszont sok a fővárosból kijáró, utazó pedagógus. Tisztelet a hivatás- tudattal bíró kivételnek, a ki­járó pedagógusok zöme Pest megyei munkahelyét szükség­megoldásnak — esetenként „ugródeszkának” — tekinti, s ha lehetősége nyílik rá, akár tanév közben is otthagyja a fővárosi állásért. Az ilyen, évközben távozó pedagógusok helyett rendszerint csak ké­pesítés nélküli nevelőt tudnak alkalmazni. A kérdés vitájában többen 6zóvátettélc, hogy a képesítés nélküli pedagógusok foglal­koztatása olyan kényszermeg­oldás, amit nem lenne hasz­nos sokáig fenntartani. Egy­részt azért nem, mert — me­gint csak tisztelet a hivatását szerető, s a szükséges és köte­lező képzettség mielőbbi meg­szerzésére törekvő kivétel­nek —, az érettségizett fiata­lok közül nem mindig a leg­jobb képességűek vállalkoz­nak tanításra (hiszen fizeté­sük mindössze 1000 forint len­ne), hanem többnyire azok, akiknek másirányú elképze­lései nem realizálódtak. Más­részt meggondolandó: gyó­gyítani, acélt önteni, ruhát varrni, cipőt készíteni — szakképzettség nélkül — még érettségivel sem lehet, de gyereket oktatní-nevelni — igen?! Túlterhelés uz iskolában Szó esett a pedagógusok túl­terheléséről. Figyelmeztető adat, hogy az érdi iskolák tanóráinak több mint 10 szá­zalékán a pedagógusok nem szaktárgyukat adják elő. En­nek oka elsősorban a szakta­nárhiány. A heti túlórák szá­ma nem sok. Ha mégis joggal beszélnek túlterhelésről, an­nak okozója vagy a szüksé­ges taneszközök hiánya vagy a nevelők szakmai-pedagógiai felkészültségének fogyatékos­sága, esetenként pedig szociá­lis probléma. Tegyük hozzá, hogy — mint mindenütt — a nevelők a valódi terhelésnél Érden is jobban érzik a hiva­tásukkal nem közvetlenül ösz- szefüggő feladatokat: az ad­minisztrációs munkát, a tan­eszközkészítést stb. Nemcsak a pedagógiai mun­ka színvonalát, hanem a ne­velők közérzetét is meghatá­rozza, hogy lépést tudnak-e tartani a pedagógusok ko­runkkal? Képesek-e követni a tudományos, szaktárgyi, pe­dagógiai ismeretek rohamos áradatát? A felmérés szerint az utóbbi öt évben viszonylag kevesen vettek részt ideoló­giai-politikai képzésben. Ez még akkor is figyelmeztető, ha a nevelők zöme nemrég szerezte diplomáját és tanul­mányai során ideológiai kép­zésben is részesült. A szakmai továbbképzésben részt vevője aránya — szám szerint — megnyugtató. Annál kevésbé az a szakmai tanácskozások színvonala! Ebben bizonyára az is közrejátszik, hogy a nevelők anyagilag-erkölcsileg nem eléggé érdekeltek az in­tenzív továbbképzésben. A közéleti aktivitás Magasra csapott a vita láng­ja az érdi pártbizottságon, amikor a pedagógusok tár­sadalmi tevékenysége, köz­életi aktivitása került szó­ba. Mint kiderült, nem egy­séges az értelmezés arról, mit tekinthetünk a pedagó­gus közéleti tevékenységének. Volt, aki csak azt nevezte a közösségért végzett munká - nak, amit az egész lakosság érdekében-szolgálatában fejte­nek ki: a tömegszervezeti munkát, a tanácstagságot stb. Pedig az is a közösség érde­keit szolgálja, ami az iskola fa­lain bélül, az oktató-nevelő tevékenységen túlmenően tör­ténik: az úttörő mozgalmi munka, a különböző szakkö­rök, könyvtárak vezetése, a társadalmi munkában végzett korrepetálás stb. Maguk az is­kolavezetők úgy ítélik meg, hogy az alma mater falain belüli aktivitás jóval széle­sebb körű és rendszeresebb, mint a lakóhelyen végzett tár­sadalmi munka. Feltűnően ke­vesen — mindössze négyen — vesznek részt például a TIT munkájában. Az igazsághoz tartozik, hogy többen elmon­dották: a pedagógusok általá­ban reggel fél 8-tól délután öt óráig tartózkodnak az iskolá­ban. Figyelemmel a pálya „elnőiesedésére”, arra, hogy a nevelők többsége nő — há­ziasszony és családanya — kevéske szabad idejük rend­szeres feláldozását nem is lenne méltányos megkövetelni tőlük. Erkölcsi - anyagi megbecsülés Befejezésül néhány szót a pedagógusok társadalmi hely­zetéről, erkölcsi-anyagi meg­becsüléséről. Abban vala­mennyi pártmunkás és nevelő egyetértett, hogy a X. párt- kongresszus és a Központi Bi­zottság határozata megszilár­dította a pedagógusok társa­dalmi rangját, s tükrözte a párt legfelsőbb vezető testüle­téinek megbecsülését. A leg­utóbbi bérrendezés pedig az anyagi megbecsülés kifejezé­se volt. Ami viszont a szemé­lyes tekintélyt illeti, azt min­den nevelőnek magának kell megszereznie, színvonalas szakmai munkájával és példa­képül állítható emberi ma­gatartásával. Akinek ez sike­rül, arra nemcsak tanítvá­nyai tekintenek fel, hanem a szülők körében is tekintélyre tesz szert. Ez pedig a legjobb alap a család és az iskola egyetértő, egymást kiegészítő nevelő tevékenységéhez. Nyíri Éva FAO-szakemherek Pusztavacson Pusztavacsra, a Nagykunsá­gi Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság üzemébe látogattak kedden a FAO erdőgazdasági szervezetének hazánkban tar­tózkodó képviselői. Többek között az Alföldön honos akácfa újszerű hasznosításá­val ismerkednek. A szakembe­rek — köztük A. Nicolescu, az Erdőgazdasági Világszervezet román elnöke — megtekintet­ték a pusztavacsi üzemet, ahol évente 25 ezer köbméter akác­fát dolgoznak fel bútoralkat­résznek. Ülésezett az országgyűlés ipari bizottsága Megfelelő ütemben halad a ruházati ipar korszerűsítése Ma már megítélhető: a ru­házati ipar eleget tesz a ne­gyedik ötéves terv szabta fej­lesztési követelményeknek, s az iparágon belül végbemenő nagyszabású rekonstrukció korszerű, gazdaságos termelést, termékstruktúra-kialakítást tesz lehetővé — így summáz­hatok azok a képviselői véle­mények, amelyek az ország­gyűlés ipari bizottság á'tak keddi ülésén hangzottak el. A Cácsi Miklós elnökletével megtartott tanácskozáson a bi­zottság tagjai a ruházati ipar helyzetét elemezték — a té­máról készített írásos mun­kaanyaghoz Keserű Jánosné könnyűipari miniszter fűzött kiegészítőt. A ma ruházati iparként em­legetett iparcsoport lényegé­ben kilenc szakágazatot foglal magában. Ez az iparcsoport tavaly 47 milliárd forintos ter­melési értékével a könnyű­ipari ágazat termelésének te­temes részét, körülbelül két­harmadát adta. 313 vállalata, szövetkezete 285 ezer embert foglalkoztat — s még egy adat az iparban elfoglalt helyének érzékeltetésére: a lakosság összes fogyasztásából 11 szá­zalékkal részesedik, s hozzá­vetőleg 29 milliárd forintos vásárlóerőt köt le. A negyedik ötéves tervgaz­daságpolitikai céljaiból faka­dóan a ruházati ipar helyze­tében alapvető változás kö­vetkezett be, a jóváhagyott re­konstrukciós program fon­tos helyet foglal el az ipar- fejlesztési teendők között. A ruházati ipar fejlesztésé­re 17£ milliárd forintot irá­nyoztak elő, ennek javát, 14,5 milliárd forintot a textil- és textilruházati ipar kapja. A ruházati ipar rekonstrukciós programjának beruházásai a megfelelő ütemben haladnak, kisebb hányaduk már be is fejeződött. A következő időszak felada­tai, teendői közé sorolta Ke­serű Jánosné az 1974—75-ös rekonstrukciós beruházások előkészítését, az V. ötéves tervre való felkészülést. Egye­di nagyberuházásként két, egyenként 500—500 tonna ka­pacitású kötöttárugyár, vala­mint egy új harisnyagyár épül. Keserű Jánosné vitaindító­ját követően számos képvi­selő fejtette ki véleményét. Felvetették: módot kellene tá­lalni arra, hogy a textilipar­ban is megszűnjön a nők há­rom műszakos foglalkoztatá­sa, vagy ha ez ma még nem valósítható még, úgy foko­zottabb mértékben kell köny- nyíteni a dolgozó nők tér­Tanácskozik az SZNSZ végrehajtó bizottsága A Szövetkezetek Nemzetkö­zi Szövetségének budapesti ülésszaka kedden folytatta munkáját a Duna Interconti­nental Szállóban. A kora dél­előtti órákban összeült a világ- szervezet végrehajtó bizottsá­ga, amelyet a magyar szövet­kezeti mozgalom nevében Rév Lajos, az Országos Szövetkeze­ti Tanács elnöke üdvözölt. A végrehajtó bizottság zárt ülé­sét dr. Mauritz Bonoiv, az SZNSZ elnöke vezeti. A ta­nácskozás legfontosabb teen­dője, hogy döntsön a ' világ- szervezet jövőbeni feladatának, szervezetének, politikai irány­vonalának kérdésében. Napi­renden szerepel a fejlődő or­szágok szövetkezeti mozgal­mainak támogatása és annak a határozatnak a kidolgozása is, amely alapelvként szögezi le: a szövetkezeti fejlődésnél- külözhetetlen feltétele a béke. Kedden tartotta ülését az SZNSZ munkás-termelőszö­vetkezeti bizottsága, amelynek elnöke, A. Antoni méltatta a magyar szövetkezeti mozgal­mait, ipari szövetkezeteink fej­lődését, hasznos tapasztalatait, a magyar gazdasági életben betöltött fontos szerepüket. hein. Több képviselő sürgette a gyermekruházati ellátás ja­vítását, s számosán hívták fel a figyelmet az üzem- és munkaszervezés javításában rejlő tartalékokra, az üzem- és munkaszervezés eredmé­nyeinek még jobb hasznosí­tására. A vitában felszólalt Jaz- binsek Vilmos, dr. Vida Mik­lós, Méhes-- Lajos, Bollók Jó­zsef né, Weiszböck Rezsőné, Radnóti László, Herczeg Ká­roly, Rujsz Lászlóné, Ollári István, dr. Varga Pálné, Csa­pó Jánosné és Vilmányi Má­ria országgyűlési képviselő. Élelmiszer-gazdasági szervező szolgálat Az üzem- és munkaszerve­zési kutatások fejlesztésének lehetőségeit vitatták meg a MÉM tudományos tanácsának keddi ülésén, amelyen dr. Di- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elnö­költ. Az ülés vitaindító tanul­mányát dr. Márton János igazgató irányításával az Ag­rárgazdasági Kutató Intézet készítette, s feltárta: a legfej­lettebb termelési, gazdálkodá­si rendszerek folyamatos meg­ismertetésére élelmiszer-gaz­dasági szervező szolgálatot lenne célszerű alakítani, amely a hazai kutatási eréd- mények ismertetése mellett a külföldi információk töme­gét is rendszerezné, s így elő­segítené hazai elterjedésüket. Külön elismerően szólt a szö­vetkezetek sport- és kulturális tevékenységéről. Rév Lajos, az OKISZ elnö­ke, a nemzetközi testület vég­rehajtó bizottságának tagja a bizottságot köszöntve sikeres munkát kívánt, majd ismer­tette a magyar ipari szövetke­zetek tízéves fejlesztési prog­ramját, amelynek keretében 1980-ig mintegy 800 új létesít­ményt adnak át. Rév Lajos ezután szövetke­zeti szerveink nemzetközi kap­csolatait ismertette, majd ja­vasolta, hogy az SZNSZ bi­zottságai fordítsanak több fi­gyelmet a háborútól sújtott Vietnam gazdasági újjáépíté­sére. Elmondotta, hogy a ma­gyar ipari szövetkezeti mozga­lom 1975-ig 16 komplett kis­üzemmel segíti a sokat szenve­dett nép gazdasági életének fellendítését. E. Mondini, a bizottság fő­titkára ezután beszámolt az elmúlt esztendő munkájáról, majd tájékoztató hangzott el arról, hogy az ENSZ iparfej­lesztési testületével, az UNI- DO-val erősödnek a kapcsola­tok. szerűbb eszközök hatékony fölhasználására. Ez az, ami ma még az ipar gyenge pontja. Térjünk vissza néhány mondat erejéig a gyömrői üzemkorszerűsítéshez. E munka felett a vállalati központ kommunistái véd­nökséget vállaltak. Abból a meggondolásból kiindulva, hogy nem elég biztosítani az építkezésekhez, gépbeál­lításokhoz szükséges anya­gokat, eszközöket, hanem ezekkel lehetőleg egyidejű­leg az irányítást, a szerve­zést szintén tökéletesíteni kell. Korszerűbbé tenni azt a szervezetet, amely nem­csak előállítja a különböző műgyantákat, hanem bővíti a választékot is, javítja a termék műszaki jellemzőit, mérsékli a fajlagos gyár­tási költségeket, s termé­szetesen elad, értékesít, ve­vőt keres .és tart meg, azaz bonyolult, szerteágazó tevé­kenységet végez. A kom­munisták védnökségvállalá­sa a lényeget értette meg, a legfontosabbat ragadta ki, ám példájuk bármennyire is dicséretes, az adott eset­ben elismerésre méltó, tá- gabb értelemben, az ipari gyakorlat általános keretei között nem alkalmazható. Nem, mert a vállalati belső szervezet amúgy is hajlamos arra, hogy kimon­dottan gazdasági természe­tű feladatokat mozgalmi eszközökkel próbáljon meg­oldani. A korszerűbb irá­nyítás értelmének, létjogo­sultságának magyarázata, elfogadtatása politikai fel­adat, dolga a pártszervezet­nek, a szakszervezetnek, az ifjúsági szövetségnek. An­nak kimunkálása azonban, hogy e korszerűbb irányítás mi legyen, milyen utakat kövessen, miféle módszere­ket alkalmazzon, azaz, ho­gyan működjék, a gazdasá­gi vezetés kötelessége. Azért van, hogy ezt megte­gye! S ajnos, nem ritka eset, hogy éppen ez marad el. Munkába állnak a korszerűbb berendezések, a gépekről, gépsorokról ipo- demebb termékek kerülnek le, de változatlanul döcög­ve működik az irányítás; órákig várnak a beállító la­katosra, a műszerészre, a végtermék-kibocsátást las­sítja az anyaghiány, a mű­vezető nem több, mint — ahogy ezt hallottam, szelle- mes-gúnyoros megfogalma­zásban — siratóasszony, aki csak jajgat, mert máshoz sem módja, sem joga ... Az ipar mai technikai adottságaitól is elmaradt a termelésszervezés és -irá­nyítás, s a technikai, tech­nológiai korszerűsítés gyor­sabb tempója még inkább tágítja a rést. Ha valahol rejlenek föl nem tárt belső erőforrások, akkor kétség­telenül elsősorban itt lelhe­tünk azokra. A belső irá­nyításban. a vállalati szer­vezet korszerűsítésében. Ami most már nem egyike a teendőknek, hanem olyas­mi, amire ráillik a kifeje­zés: égető szükséglet. Mészáros Ottó 4 J elentős anyagi áldoza­tokkal — mintegy negyvenmillió forint költséggel — a jövő év vé­gére teljesen megújul a Pest megyei Vegyi- és Di- vatcikkipari Vállalat gyöm­rői vegyiüzeme. Korsze­rűbb lesz — mondhatjuk a ma divatos kifejezéssel, de folytassuk kérdőmódban: mitől lesz korszerűbb? At­tól, hogy megoldják az ed­dig sok zavart, fennakadást okozó vízellátást? Attól, hogy üzembe állítanak mo­dernebb hő- és gőztermelő berendezéseket? Attól, hogy új gépek is szolgálni kezdenek? Vagy sokkal inkább attól, hogy a negyvenmillió forint fejében több mint a két­szeresére — a jelenlegi nyolcvanról száznyolcvan­millióra — növekszik a ter­melés értéke, ugrásszerűen bővülhet az export, s elér­heti a másfél millió dol­lárt? Az elsorolt tények, ada­tok különösebb kommentár nélkül tudatják a lényeget: a belső tartalékok, a még teljesen ki nem használt erőforrások feltárását, ka­matoztatását, azt a vállalati törekvést, amelynek leg­főbb elve a gyártás- és gyártmányfejlesztés együt­tes szorgalmazása, e ennek segítségével a gazdaságos­ság növelése. Valamit korszerűsíteni nem önmagáért kell, nem azért, hogy korszerűnek ne­vezhessük. Ez olyan röstell- nivalóan egyszerű igazság, amilyet tucatjával ismer­nek az iparban dolgozó ve­zetők. Ismerik ezeket, ha nem is mindig követik. Napjainkban kétségtele­nül sokféle irányban törek­szik az ipar a korszerűbbre; gyártmányszerkezetben, minőségben, külső kiállítás­ban, anyagösszetételben, megmunkálásban s így to­vább A Pestvidéki Gépgyár olajégő típuscsaládjának teljessé tétele együttjárt az egyes égőtípusok moderni­zálásával, így egyebek kö­zött a vezérlés mind tökéle­tesebb automatizálásával. Korszerűbb, n»ert a koráb­bi négy-öt szál helyett egész köteg üvegcső dara­bolására alkalmas az a be­rendezés, amelyet az Egye­sült Izzó váci gyárában állí­tottak munkába nemrég, s amely nagymértékben nö­veli a termelékenységet. A korszerűbb ezek szerint az lenne, ami technikailag jobb, fejlettebb, ami előse­gíti a gyártás mennyiségi, esetleg minőségi mutatói­nak javítását? I gen, részben ennek is szerepe van abban, hogy valamire rá­mondhassuk: korszerűbb. Ám ennél sokkal fonto­sabbnak érezzük azt, hogy az eszközök korszerűsítése mellett — sőt legtöbbször azokat megelőzve — az irá­nyítás, a termelésszervezés és -vezetés változzék, iga­zodjon a nagyobb követel­ményekhez, a magasabb technikai, technológiai színvonalhoz. Egyszerűbben fogalmazva: képes legyen a vállalati szervezet a kor­Korszerűbb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom