Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-07 / 235. szám

8 ^kJCMoP 1973. OKTOBER 7., VASÁRNAP SAINT SÁNDOR: Amim van Amim van, s amim lehet, szétosztom közöttetek, hogy jusson mindenkinek kenyér, bor, szeretet. Éj leszek. Asszonyaitok hajába szerelmet szövök ékességül: ha olaj-áztatta ujj simítja, ennyi szépségbe beleszédül. Megtetszett az anyag. Vi- rágrrnutas, színes, bolyhos matlaszé. Amikor megvettem, biztosnak látszott, a feleségem hálás lesz érte. Az eladó is boldogan csomagolta be. <| Feleségem mosolyogva né­zegette a nagy virágmintá­kat, majd így szólt: — Jó lesz a lányunknak, éppen születésnapja van. Szép pongyolát csináltat belőle. — Közbe akartam szólni, de ne­jem megelőzött. — Tudod, otthon jó lesz, olyan jó meleg — simogatta, hajtogatta és tovább főzött. Végül is megadtam magam, bár az asszonynak vettem, de hát a lányunk mégis a lá­nyunk, és, ha születésnapja van, hát legyen az övé. — Jó, kedves — adtam meg a beleegyezést szóval is, de ő... a lányunk, neki tet­szik-e? És a vőnk...? — Semmi lányunk, semmi vőnk! Mit értetek ti ehhez? Férfiak! Itt nagyot csapott az anyagra: — Elvégre otthon is kell egy szép darab, amikor munkából hazajön, lesz mit felvennie. Te vetted! Az apja! Remélem, nem volt drága? — kérdezte aggódva. — Nem, nem. Alkalmi vé­tel. Ezután az anyag dicsérete következett. Nekem gyanús volt egy kicsit. Ha olyan jó, olyan szép, miért adja mind­járt a lányának. De ki lát a női lelkek mélyére. Közben méricskélt, számolt, hogy ilyen, meg olyan lesz és még marad is egy kis darab. Folt­nak. A születésnap is elérkezett, megtörtént az ajándékozás. A puszik elcuppantak. Az anyag, most már másodrendű sze­replőként összetekerve, össze­hajtva bepréselődött a sza­tyorba. Ezzel a dolog befeje­ződött. Én azt hittem. Bár vártam, hogy a lányom véle­ményt mond az ízlésemről. De hát elmaradt... Téli idő jgrt, amikor a rég elfelejtett anyagot viszont­láttam. Ott feküdt virágosán, kisimulva, magakelletve az asztalon. Feleségem — mint aki régen elintézte a dolgot — imigyen okolta meg az anyag űjfenti megjelenését: — Tudod, fiam, a kislány — nem is tudom miért — nem csináltatta meg magának. Ne­kem meg gondot okoz, mit vegyek anyám születésnap­jára. Gondoltam, elküldöm neki Idősebb asszonynak job­ban is illik, mint egy fiatal­nak. Olyan jó meleg, nézd csak — tartotta felém az anyag belső, puha oldalát. — Igen, kedves, jó meleg, biztosan örül neki a mama. — Akkor csomagold be, fiam, és vidd el a postára. A levelet mindjárt megírom. Ahogy a kedves az anyagot odacsapta az asztalra, seiteni kezdtem valamit. Gehet hogv nem tetszik? De azért becso­magoltam hadd örüljön z anviWim És az anya® e'inöiht a nagymamához, a jókívánsá­gokkal együtt, hogv viselje egészséggel és így tovább ... Régi -izoká- szerint a tél­ből tavasz, a tavaszból nyár lett. — Leányom, akié elő­ször volt az anyag, meghívót kapott a nagymamához. Cso­magolt. elutazott. Két hét múlva barnán, frissen, s bol­dogan csivitelve mesélte, mi; ANDRISZ JAKUBAN, A C* * 1 • • • A lm ha: zaj ott — Nem. — Mint az apád. ö se sze­retett borotválkozni. A múlt ősszel halt meg... Csend támadt. — Mama... Én most elme­gyek. — Ne menj még! Zelma, adj neki enni! — Azonnal jövök! Elszaladt. Anyja halkan zsörtölődött. — Mindig ilyen volt... Azt mondta, visszajön? — Azt! Pedig a pokolban lenne a helye! — Gonosz a te szíved és nem tudod, mit jelent az: vár­ni! A z utca végén, az autóbusz- ról különös öltözékű em­berek szálltak le. Valóságos cirkuszi menet! Egy kövér nő kicsi kutyával, egy medvetán­coltató, két súlyemelő, három balettruhás lány, bohócok és egy nyúrga, frakkos férfi. A frakkos ment be Kalinja néni házába elsőnek és ölben vitte ki az asszonyt a tornác­ra. Arnold hatalmas csokor fe­hér orgonát nyújtott át az anyjának, aztán jöttek sorban, mind, akik az autóbuszról le­szálltak, meghajoltak Kalinja néni előtt és valami érde­keset csinált mindegyik. Ki ezt, ki azt, az öregasszony ne- vettetésére. — Melyik a feleséged? — kérdezte türelmetlenül a be­teg. — Jön azonnal... És jött egy törékeny kis nő, virágcsokorral, odament Ka­linja nénihez és megcsókolta, aztán egy ezüst szállal hímzett kendőt terített a vállára. Eközben azt mondta, hogy nagyon szereti a fiát és nem­sokára gyermekük lesz... A Iyan szép volt mindez, hogy ^ Kalinja néni elsírta ma­gát. És sírtak a többiek is. Arnold és Zelma is. Csak a kecske nem értette az egé­szet, nézte a tarka ruhás bo­hócokat. — Nem tanított téged az élet semmire, fiam... — mondta az asszony és azután mélységes nagy csend lett. Mindenki lehajtotta a fejét És hallani lehetett, amint a szellő megzörrenti az orgona­bokor leveleit. Oroszból fordította: Antalfy István A Lipovája utca egyik kis házacskájában, beteg­ágyán feküdt Kalinja néni. Tekintete egyre csak a fehér virágú orgonára meredt, amely az ablak előtt hajlongott A szobába behallatszott az udva­ron bóklászó kecske mekegé- se, az utcáról pedig olykor­olykor a villamoszörgés. Leánya ott állt mellette, s megkérdezte: — Hogy érzed magad? De válasz helyett kérdést kapott: — Nincs semmi hír Amold- ról? — Innál egy kis hársfateát? Jót tenne.. — Biztosan küldött távira­tot, csak nem adod ide ... — Nem küldött. Igyál egy kis teát! — Talán nem is látom töb­bé... \1 egérkezett az orvos, meg- mérte a pulzust. — Ma nagyon jól néz ki, nénikém! Egészen fiatalos!... — Doktor úr, nagyon szé­pen megkérem, nézze meg a levélszekrényt, nincs-e benne valami a fiamtól. A lányom­nak nem hiszek. Nézze meg, nagyon kérem! Az orvos elrakta a műsze­reit és valóban kiment, hogy megnézze a levélszekrényt, de az üres volt. A pitvarban, egy zománcos lavórban kezet mosott, közben a lánytól megkérdezte, mi van Arnolddal? — Megszökött hazulról. Sen­Portré A^i Fejes István ecsetrajza ÖRVÖS LAJOS: Lausanne-i történet LAUSANNE-BAN, a Rue du Petit­Chene-en már messziről is látszik az a modern, kis kávézó. Egyfelől az utca meredeken fut fel a pályaudvartól, s lentről nemcsak az égbolt látszik az emelkedő házfalak közt, hanem ez a kávézó is, mert épp egy keresztutca sarkán tűnik szembe. Fehér csipkefüg­gönyein nem lehet kilátni, de a kávézó­ba úgysem nézelődni járnak az embe­rek. Vannak, akik hónapok óta vagy még régebben látogatják, de talán még soha nem látták egymást. Az ember nem mindig lát, amikor néz, s épp ez a pihentető ezekben a kávézókban. Nem kell látni, elég, ha néz az ember, s ön­magával foglalkozhat, gondolataiba mé- lyedhet, vagy éppen üres szemmel bá­mulhat a levegőbe. És így teljesen véletlen volt, hogy Philippe észrevette azt a szőke hajú, fiatal nőt, aki teát ivott és papírlapok fölé hajolt. Philippe is afféle papírla­pokat tett maga elé, és egy expresst rendelt, mely Párizsban a pressókávét jelenti. De legnagyobb csodálkozására a felszolgálónő egy hatalmas csésze kávét hozott H, akkorát, amekkorát egész álló napon át sem iszik meg. Ta­nácstalanul nézett körül, s ekkor pil­lantotta meg maga mellett a szőke leányt. — Bocsánat — szólalt meg —, én nem egy csöbör kávét kértem, csak egy pre'=ókávét. Hogy lehet az, hogy ilyen sokat hoztak? A nő elmosolyodott. — Expresst mondott és azt hitték, hogy egy rerdes csésze kávét kér. — De hát Párizsban ez a pressókávét jelenti! — Ott igen, de itt, ha erős kávét kér, risseratót kel] mondania — Ez olasz szó, nem? — Igen, olasz. Erre a felszolgálónőhöz lépett, és el­magyarázta neki, hogy ő egy kis csésze erős kávéra gondolt, nem ilyen tömén­telen nagyra. A FELSZOLGÁLÓNÖ odament az üzletvezetőhöz, s nyilván elsuttogta ne­ki, hogy egy francia tévesen kérte a risseratót. Mosolyogtak, s a nő már hozta is egy kis csészében a feketét, melyet franciául is meg lehet nevezni: ez a „café serré”, a szoros kávé, vagy más néven „café á l’italien” olasz kávé, persze, ez a típus Párizsban még erő­sebb, még kevesebb, de itt is finom volt, s egy parányi csészében még egy kis tejet vagy tejszínt is adtak hozzá. — No, most már hozzáláthatok a dol­gozatjavításhoz! — sóhajtotta meg_ könnyebbülten, úgy félig-meddig csak magának. De ez megütötte a lány fülét, aki már saját munkájával foglalkozott. — Dolgozatot javít? — nevette el ma­gát. — Én is azt csinálom. — Maga is tanár? — Igen, az vagyok. A különbség csak annyi volt, hogy a lány itt Lausanne-ban dolgozott, a fiú meg Párizsban, s néhány napra jött csak ide. egy másik középiskolával be_ szélt meg cserelátogatást egy-egy osz­tály között. — Hogy tetszik Lausanne? — kér­dezte a lány. — Nagyon tetszik — felelte őszintén a fiú. — Kicsit szeles, de nyugodt, iól lehet dolgozni itt. — Igen. a felső város, mint látja, dombokon épült, lent meg a Léman-tó terül el, itt a dombok és völgyek közt gyakrabban fúj a szél. De itt is annyi már az autó, hogy egyre nehezebbé vá­lik a közlekedés. — Öh. ez még eszményi — mosolyo- dott el a fiú. S váratlanul hozzátette, mintha csak tűnődne: — Itt is dolgoz­hatnék ... A lány hamarjában nem tudta, hogy ez kérdés vagy kijelentés. — Hogyan gondolja? — kérdezte ér­deklődéssel. — Hát úgy — felelte a másik —,hogy elbeszélgettem itt kicsit az igazgatóval. Ősszel tettem le Párizsban a tanári vizsgát, jó eredménnyel, de egyelőre még csak segédtanári beosztásom van. Nekik meg éppen szükségük lenne egy francia tanárra, és valahogy megnyer­tem a rokonszenvét. Most már a képe­sítő vizsgán dolgozom. A LÁNY, talán most először, jobban is megnézte a sötétkék ruhás, világos barna hajú fiút, kinek homloka fölé hulló tincse természetesen kunkoro- dott. De különösen derűs és mégis ré_ veteg szeme ragadta meg. s hosszú uj- jai közt erős Gauloise-cigarettája. — Jöjjön át ide hozzánk! — szaladt ki a lány száján önkéntelenül a bizta­tás. — Mikorra szólna itt a munkája? — Azonnalra. — És mennyi idő alatt tudná felszá­molni a lakását? A fiú kedves zavntn-nl nevetett, de inkább csak játszotta ezt a zavart, mintha szelleme kedvelte volna az ef­fajta játékot. — Nincs lakásom. A lausanne-i lány sokat hallott a pá­rizsi viszonyokról és nem lepte meg. hogy a csinosan öltözött fiatal tanárnak nincs lakása. — Szüleivel lakik? — Nem, albérletben. Jó kis albérle­tem van a Quartier Latinban, nem messze az iskolától. Az a jó benne, hogv olcsó walog sétálhatok az iskolá­ba. mert. ha a kocsimmal mennék, az sokkal több időt venne reggel igénybe és ráadásul parkolni se tudnék. ÚJRA az a kedves félszegség ült ki arcára, mely érdekesen hatott, ahogy izmos vállai közé húzta a nvakát. — Egy kis manzárd-szobám van az ötödik emeleten. Lift nincs, de nem túl magasak a lépcsőfokok. A folvosóról nyílik, köves a oadlóia. eav vaságy áll benne, egy kis íróasztal, a falban egy \ 1 SÁRKÖZ1 SÁNDOR: Az anyag lyen jó volt a Duna, milyen kedves a nagymama, s közben kirakta az almát, ami a nagy­mama kertjében termett, saz ajándékot, amit a kisöccse kapott. Ekkor jelent meg ismét az anyag. A nagymama mit sem tudva az anyag eddigi ván­dorlásairól, kedves meglepe­tésként neki ajándékozta ked­ves unokájának, ö már öreg­asszony, neki kár ilyen szép holmi. Fiataloknak illik az ilyen kényes, világos anyag. Lányom nem merte elárulni, hogy az anyag nála már meg­fordult, s úgy tett, mint aki nagyon örül az ajándéknak, így ketten örültek, a lányom, meg az anyósom. Ott terült el ismét az anyag és szemrehányóan nézett rám. Mintha azt mondta volna: — Minek is hoztál ide? Olyan jó volt a bolt mélyén aludni. A mélázást a feleségem energetikus mozdulattal törte meg. Felkapta az anyagot, és bedobta — most már leplezet­len gyűlölettel — a szekrény aljába. Figyelembe se vettek ingem, sértetten elvonultak. Á bűntudat porig sújtott! Men­tő ötlet jutott az eszembe. Elővettem az anyagot, és be­csomagoltam. Megyek. Hatá­roztam el magam, és neki adom Ilonka néninek. A fe­leségem nagynénje. Tisztes özvegy, biztosan megörül a váratlan ajándéknak. Úgy is tettem. Ilonka néni nagy szeretettel fogadott, és könnyek között köszönte meg az ajándékot, de azért félén­ken megkérdezte: — Elza nem venné szíve­sebben? Nekem igazán kár ilyen drága és ilyen szép, vi­rágos mintás anyag, már öreg vagyok, és íev tovább... Néhány hónap telt el> ^ az anyagot boldogan elfelej­tettem. Csodálatos módon ne­jem sem kereste. Büszke vol­tam, hogy ilyen okosan meg­oldottam a problémát. Egyik téli napon bementem a Bi­zományi Áruházba. gondol­tam, valami jó dolgot kifogok. Közeleg feleségem születés­napja. Nézelődöm, nézelő­döm. amikor egy ismerős el­adó kerül elém. Mondom, va­lami jó dolgot szeretnék. Az asszonynak. Az eladó kacsin­tott. mosolygott, és a pult alól elém tett egy csomagot. — Alkalmi vétel — mond­ta —, nem is mutatom min­denkinek. Egy jobb napokat látott idős hölgy hozta. Cso­magból van, azt mondta. Va­lami csuda — és csettintett, aztán hirtelen mozdulattal, mint egy bűvész, elém terítet­te. Ott feküdt előttem az anyag. Az eladó néma döbbenetemet az 5 sikerének gondolta, és a villámgyorsan megírt blok­kot a kezembe nyorata Fizet­tem. Aztán el a postára. Fel­adtam kitalált névre olyan városba, ahol soha nem jár­tam. Feladónak álnevet ír­tam ... Nem voltam nyugodt. Igen. Az anyag nem vész el, csak átalakul... De vajon ez­zel mi lesz...? Lord Beaverbrockról az a monda járta, hogy mint va­dász, már több mint 327 orosz­lánt kapott puskavégre. De most, 75 évesen, minden kalandtól, veszélytől távol, kissé megilletődve ült a ka­merák elé, hogy nyilatkozzon a tv-nézök seregének: — Mindenek előtt: fogadja szívélyes jókívánságainkat hetvennyolcadik születésnap­jára — sziporkázott Flapper - mouth, a riporter. Már az is kivételes szenzáció, hogy egy vadász, aki ilyen életveszé­lyes hivatást vállal, ennyire magas kort ért meg. Dehát mondja csak, tisztelt lordom! Állt már ön úgy isstenigazá- ban puska nélkül egy oroszlán előtt? Szemtől-szembe? Beaverbrock egy pillanatra lehunyta a szemét. — Igen — válaszolta csen­desen. — Mesélje ell — kérte láza­san a riporter. — Ez — kezdte a lord —, egy nagyon-nagyon forró na­pon történt, augusztusban. Hm __körülbelül harminchá­ro m éve. Csak azt ne kérdez­ze, hol. Hirtelen egy pompás oroszlán előtt találtam ma­gam. Hímoroszlán volt és ret­tentő vad. Ha csak rágondolok is... — És önnek nem volt fegy­vere? — Nem. Fegyver nélkül áll­tam vele szemben! Mintegy három méternyire volt tőlem. Tán még annyira sem. — S mi történt? — érdeklő­dött izgatottan a riporter. — Az oroszlán engem né­zett. Én öt. Három percig egyi- ,künk se mozdult meg. — Közelebb, közelebb ... — remegett a riporter. — Farkáml a földet csap­kodta, szemeit rámmeresztette, s ugrani készült. Azután... — S azután? — o riporter hangja elfúlt. — Azután ugrott! — jelen­tette ki hűvösen lord Beaver- brock. — De ön? Mit tett ön? — kiáltotta a riporter. — Tovább mentem a követ­kező ketrechez — válaszolta lord Beaverbrock egykedvűen. Fordította: Steiner Katalin MA JERTZ: Oroszlánkaland ki nem tudja, hol, merre van. Nem ír, nem üzen... Az isko­láját se fejezte be. Csavargó! Született gazember! Azt hi­szem, anyánk már nem is lát­ja többé... — Az édesanyja nagyon rosszul van... Megtörölte a kezét a fehér lenvászon . törülközőben, és elment. Az udvaron bomlott az orgona, és az orvos arra gondolt, hogy ilyenkor mi­lyen nehéz lehet meghalni... Már azt is tudta, hogy az öregasszony lánya és a veje a halála után eladják a dülede- ző házat és a városba költöz­nek. Még hallotta, amint a lány az udvarra kiöntötte a vizet, amiben a kezét megmosta. E gy taxi kanyarodott be a kis utcába. Az orvosnak félre kellett állnia, hogy he­lyet adjon a kocsinak, amely a Kalinja néni háza előtt állt meg. — Megjött a fiam! — sikol- tott fel az öregasszony. — Sza­ladj, engedd be! Zelma kifutott a tornácra, ahol már feltűnt a fivére. — Hát ez a vén bakkecske még él? — kérdezte a fiú ne­vetve és a kecskére mutatott. ÍZ" önnyes szemmel nézte a fiát az öregasszony. — Milyen rövid a hajad... te huligán! „Hogy megöregedett...” — gondolta a fiú. — El se köszöntél az anyád­tól... de én nem haragszom. Megnősültél? — Igen. — Befejezted az iskoládat? — Nem. — Milyen asszony a felesé­ged? — Mint a többiek. — Gyerek? — Nincs. — Adj innom! Zelma fő­zött nekem teát... A lány nyújtotta a csészét, de neki a fiától kellett. — Miért a feleséged nélkül jöttél? — Majd jön ő is... — Ajándékot se hoztál! — Azt hittem, eladtad a há­zat ... — Olyan vagy, mint vol­tál! — Majdnem ... — Nem is borotválkoztál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom