Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-30 / 229. szám
1973. SZEPTEMBER 30., VASÄRNAP PEST UEfcVEI Mtrltm technika TEGNAP ÜNNEPELTÜK ORSZÁGSZERTE a fegyveres ERŐK NAPJÁT. EZ ALKALOMMAL ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN a haditechnika ÚJDONSÁGAIRÓL SZERETNÉNK ÍZELÍTŐT ADNI OLVASÓINKNAK, RÁMUTATVA ARRA, HOGY A KUTATÁS EZEN ÁGAZATÁNAK EREDMÉNYEI SZÁMOS ESETBEN A BÉKÉS TERMELÉSBEN IS HASZNOSÍTHATOK. Kenés helyett ultrahang A rakéta- és nukleáris technika, valamint a rádiielektro- nika fejlődése különleges fizikai-kémiai tulajdonságokkal rendelkező — így nagy tisztaságú — anyagokat is igényel. Ezeket az anyagokat általában vákuumban való meleghengerléssel állítják elő. Eközben azonban megnő a súrlódási együttható, és a fém a hengerekre tapad. A mérnökök legújabban ultrahang-frekvenciával rezgő hengerekkel működő berendezést szerkesztettek. A hengerek forgástengelyével párhuzamos irányú rezgőmozgás eredményeképpen majdnem kétszeresére csökken hengerlés közben a deformáció és jóval kisebb lesz a kontakt- súrlódás is. Érdekes, hogy az ultrahang hatására az anyag még hevítés nélkül is meg- munkálhatóvá válik. Békés célra is Lézerek, lokációs műszerek Munkatársunk a lengyel katonai műszaki akadémián — A lengyel katonai műszaki akadémia 22 éve szinte a semmiből született, s ma már nemcsak belföldön számítják a legrangosabb oktatási intézmények sorába, de világszerte ismert kutatási eredményekkel is büszkélkedhetünk — kezdte tájékoztatóját dr. Sylwester Kaliski mérnök- altábornagy, az akadémia parancsnoka. (Magas beosztásához, rangjához viszonyított fiatal kora — mindössze 47 éves — jelzi, hogy ahhoz a felszabadulás után kinevelt új tisztnemzedékhez . tartozik, jmelyre a közeljövőben 30. születésnapját ünneplő lengyel néphadsereg korszerű technikával való ellátása, átfegyver- zése épül. Az intézmény alapvető célja ugyanis, hogy a mai kor igényeinek megfelelő felkészültségű műszaki szakemberekkel, mérnök tisztekkel lássa el a hadsereget.) Szovjet segítséggel Mint a tájékoztatóból megtudtuk, az akadémia történetének első öt évében — szovjet segítséggel — teremtették meg azt az oktatói és felszerelési bázist, melynek alapján később főiskolai rangra emelték az intézményt, s a hallgatók a tiszti rang mellé tanári, mérnöki oklevelet is szereznek. Űj&bb ötéves fejlődési periódus után hozták létre az intézeten belül a kutató ágazatot. így ma már az akadémián nemcsak tisztképzés, hanem továbbképzés, tudományos fokozatok megszerzésére való felkészítés és sokoldalú tudományos kísérletezőmunka is folyik A Varsói Szerződéshez tartozó országokból — köztük hazánkból is — állandóan tanulnak itt hosszabbrövidebb ideig tisztek, ismerkednek az akadémia gazdag tudományos eredményeivel. Kapcsolat a termeléssel Az intézet kutató ágazata abból a szempontból is jelentős — sőt ezért ismert Len- gyelország-szerte —, mert szoros kapcsolatban áll anépkvantumelektronikához, a lézerkutatáshoz kapcsolódnak. Az intézet falai között hozták létre 1964-ben Lengyelország első lézerlaboratóriumát, s aztóta számos saját tervezésű berendezést állítottak elő. Ezeket katonai célok mellett például már a gyógyászatban is alkalmazzák: eddig 10 ezer szemműtétet végeztek az orA lengyel katonai műszaki akadémián tervezett és készített lézerberendezés egy termékbemutatón. Járművek és generációk A komplex, bizonyos tekintetben ellentmondó követelmények kielégítésére irányuló fejlesztési munka során a lövész szállító járművek kialakításában két időszakot lehet megkülönböztetni. Az „első generációból” származó jármüvekre az jellemző, hogy a szállítás követelményeinek kielégítését tekintették elsődlegesnek, vagyis a mozgékonyságot, a manőverezöképességet és a védettséget. A „második generáció” járműveinek kialakítása során a szerkesztők a szállítás mellett már egyenlő fontosságúnak tekintették azoknak a feltételeknek technikai biztosítását, amelyek a járműből vívott harc sikeres végrehajtása érdekében szükségesek. Joggal várta tehát az amerikai katonai vezetés, hogy a kellő propagandával beharangozott új típusú alumínium- páncélzatú lánctalpas járművei megállják helyüket a délvietnami harcokban, és lényegesen megkönnyítik a szabadságharcosok elleni harcot. A tapasztalat azonban azt bizonyította, hogy ezek a járművek nem váltak be a Mekong- deltában vívott harcokban, konstrukciós hiányosságaik következtében. E hiányosságok közül említést érdemel a csekély lejtő- és lépcsőmászóképesség, a szűkre méretezett szállítótér, a lánctalp gyakori meghibásodása, a gyenge védettség és tűzerő, amelyek a leggyakrabban fordultak elő. A szocialista hadseregek jóval körültekintőbben jártak el a fejlesztés vonatkozásában, és abból az alapelvből indultak ki, hogy a gyors hadászati tevékenységek sikeres végrehajtása érdekében az állóharc megszűnik és az atomcsapások után a harckocsik és a gépesített csapatok menetből, gyors ütemben küzdik le az atomcsapásokat túlélt ellenállási gócokat. Végezetül vizsgáljuk meg néhány alapvető harcászati- műszaki szempont figyelem- bevételével a „jövő” harcjárművének modelljét. A jármű befogadóképességét 10—13 fős értékben határozzuk meg annak figyelembevételével, hogy a lövészek mindegyike egyszerre tudjon tüzelni, s szükség esetén gyorsan tudják elhagyni járművüket. A páncélvédettség megállapításánál arra törekszünk, hogy az védettséget nyújtson a lövész-soro- zatlövő fegyverek tüze és a tüzérségi tűz repeszhatása ellen, és csökkentse a radioaktív sugárzás hatását. A tűzerő eldöntésénél azt tartjuk szem előtt, hogy járművünk eredményesen tudjon harcolni a hasonló rendeltetésű harcjár művek és az ellenséges lövészcsapatok ellen. N. L. gazdaság legkülönbözőbb vállalataival, intézményeivel. E kapcsolat alapján a termelésben is tervszerűen hasznosítják az új felfedezéseket, a katonai kutatások eredményeit. Bár az akadémián elsősorban a haditechnika körébe tartozó kísérleti munka folyik, ám — amint a parancsnok elmondta — kutatási eredményeiknek több mint felét hasznosítják a népgazdaság különböző területein. Például az iparban, a trösztök, nagy- vállalatok irányításánál is beváltak az intézetben kidolgozott automatizált, számítógépes vezetési rendszerek, üzem- és munkaszervezési módszerek. A békés termelést segítik a gépek lézeres távirányítására, alacsony hőmérsékleten történő üzemeltetésére kidolgozott eljárások. A dinamikusan fejlődő lengyel gépkocsi- gyártás nemegyszer az akadémián végzett kísérletekre támaszkodik. Itt ugyanis foglalkoznak a legoptimálisabb üzemi és kenőanyagok kiválasztásától az üzemeltetésen át a járművek gumiabroncsainak kialakításáig, a gyorsított bejáratástól a gépkocsik tartósságának és üzembiztonságának fokozásáig — számtalan konstrukciós és műszaki problémával. Az intézetben kifejlesztett elektronikus műszereket a néphadsereg a rádiólokációs állomásokon alkalmazza, de ezeket a berendezéseket használják a színes televíziós közvetítéseknél is. Tízezer műiét lézerrel A lengyel katonai műszaki akadémia legkiemelkedőbb eredményei a világszerte a közelmúltban kibontakozott szágban „lézerkéssel”. De alkalmazzák a lézergenerátoro- ‘‘kat az iparban is, mikrofúró- ként, a bányászatban pedig a járatok tengelyének kitűzésére, távolságmérésre. A nagy teljesítményű lézerekkel alapkutatásokat is végeznek. Segítségükkel szupermagas hőmérsékleteken hevítik a .plazmaállapotú anyagot, kutatva az energiaátalakulás folyamatát, a jövő energiahordozóit Az intézet távközlési kutatásainak eredményed jól realizálhatók — többi között — a bányászatban, a föld alatti rádiókapcsolatok létesítésekor, a robbantástechnikai eljárások, módszerek pedig az aknamélyítéskor, a fel nem robbant töltetek felderítésekor. Az anyagok megmunkálásánál, formálásánál is egyre inkább tért hódít a robbanási energia munkába fogása. Az akadémián ezt az energiát nagy pontosságú illesztések kialakítására is használják. A módszert az ipar is átvette, a hőerőművek kazánjainak, hőkicserél őinék szereléséhez. Ágyúlövés a kemencébe Mindezeken túl egyes esetekben a pusztán katonai célra kéfcült eszközök felhasználására is adódik lehetőség. Jó példa erre a kiskaliberű, speciális lövedékkel működő ágyúk alkalmazása a cement- és mészégető óriás kemencék belső lerakódásainak eltávolítására — az üzemelés megszakítása nélkül. E módszer már eddig is sok milliós megtakarítást jelentett a lengyel népgazdaság számára. Mészáros János A Remixből a világűrbe Páncélozott lövészszállító harcjármű vázlata. A Remix Rádiótechnikai Vállalatnál megkezdődött az ún. vastag és vékony rétegű integrált áramkörök gyártása. Az új üzemből került ki az első magyar elektronikai alkatrészek közül néhány, amelyet műholdba építettek be. Lokátorok a háborúban A rádiólokátor a második világháború alatt kifejlesztett egyik legfontosabb elektronikus készülék, olyan eszköz, amelynek segítségével meg lehet határozni közel, vagy távol levő repülőgépek, hajók, városok, vagy egyéb tárgyak helyét, bármely időben, éjjel-nappal egyaránt. Fontossága bebizonyosodott a katonai és tengerészeti hadműveletekben, a korszerű hadviselés minden fázisában; békés célokra való alkalmazása pedig óriási lehetőségeket nyújt. A rádiólokáció tulajdonképpen elektrpmágneses hullámokkal történő helymeghatározást jelen, s a „rádiólokáció” kifejezés helyett gyakran használják az angol eredetű „radar” kifejezést is, amely a Radio Detection and Ranging rövidítése. A szárazföldi csapatoknál a légvédelmi rendszerben történő alkalmazáson kívül, a rádiótechnikai eszközök fontos szerepet játszanak a csapatok vezetésének biztosításában, a hadműveleti-harcászati rakéták alkalmazásában. A légierőnél a rádiótechnikai eszközök biztosítják a repülőgépek navigációját, a repülés irányítását, a földi és légi célokra való rávezetést, a célzott bombázást és a „levegő-föld” típusú rakéták irányítását. A haditengerészetnél a rádiótechnikai eszközök kiemelkedően fontos szerepet játszanak a levegőből támadó ellenség időben való felderítésében és visszaverésében. A rádiótechnikai eszközök elősegítették a teljesen új fegyverfajták létrehozását és a régebben ismert fegyverfajták hatékonyságának lémegkereste az ellenség lokátorának hullámhosszát és saját zavaró adóját arra hangolta. Ismeretes, hogy lokátorkészülék segítette a V—1 szárnyasbombák elleni védelmet is. A bombák ellen használt lövedékekbe ugyanis olyan, készüléket szereltek, amely a lövedék fejében levő antennán sugározta ki hullámait. A célról visszavert hullámokat ugyanez az antenna felfogta, majd működésbe hozta a gyújtószerkezetet, amely felrobbantotta a cél közelébe ért szárnyasbomba-elhárító lövedéket. E lövedékek harcba- vetése után a V—1 szárnyasbombák harcértéke nagymértékben csökkent. A különböző lókátortípusok fejlődésével szinte párhuzamosan fejlődtek a különböző lokátorelhárító módszerek is, s a már említett zavaróadók mellett passzív eszközöket is alkalmaztak. Klasszikus példaként lehet itt megemlíteni az 1943-as Hamburg elleni légitámadást, amikor a támadó repülőgépek első hulláma nagy mennyiségű sztaniolcsí- kokat dobott lji. A sztaniol- csíkoknak — mint passzív lokátorelhárító eszköznek — van ugyanis egy jellegzetes tulajdonságuk: igen jól visszaverik a lokátorhullámokat, s ez a lokátormegfigyelő ernyőjén hamis célpontként jelentkezik. Ennek következményeként a Hamburgot védő légvédelmi tüzérség teljes csődöt mondott, mivel a célkövető lokátorok nem a valós, hanem a hamis célokat jelezték. A passzív zavarás ellen hamarosan kifejlesztették azokat a lokátortípusokat, amelyek az egyhelyben álló tárLokátor és rakéta kombinált telepítése (elképzelés). nyegés fokozását. Az elmondottakból azonban végzetes hiba lenne olyan következtetéseket levonni, hogy rádió- technikai eszközök nélkül nem lehet harctevékenységet folytatni. Az igazsághoz tartozik, hogy nélkülük mind a támadás, mind a védelem rendelkezésére álló korszerű fegyverek hatékonysága any- nyira lecsökkenhet, hogy alkalmazásuk célszerűtlenné válik. A vezető katonai hatalmak időben felismerték az új eszközhasználattal elérhető sikerek jelentőségét, és a második világháború során soha nem látott „elektronikus háború” bontakozott ki. 1942 tavaszán az angol kémszolgálatnak sikerült megszerezni a németek „Würtz- burg” elnevezésű lokátorának legfontosabb részeit, s ennek alapján megállapították annak működési hullámhosz- szát. Ezt követően már gyerekjáték volt olyan zavaró adó létrehozása, amely lehetetlenné tette a „Würtzburg” üzemelését. A németek sem voltak azonban restek és lokátoraikat más hullámhosszra állították át, sőt több hullámhosszra is átkapcsolható- vá tették. Válaszként a szövetségesek olyan automatikus készüléket szereltek r. pülőgépeik fedélzetére, meiy gyakat nem jelezték, csak a mozgókat. Ez a lokátortípus már ki tudta választani a haladó repülőgépeket a sztaniol- csíkok álló felhője, vagy egyéb zavaró visszaverődés közül. A háborút követően a lokátorokat polgári célokra — tengeri hajók navigációjához és a jéghegyekkel vagy más hajókkal való összeütközés elkerülésére — is felhasználták. A hajók lokátor segítségével ma már sűrű ködben is a legteljesebb biztonsággal befuthatnak a forgalmas kikötőbe. Az elmondottakon túlmenően ugyancsak jelentősnek értékelhető a rádiótechnikai eszközök nagymérvű alkalmazása a katonai légierőnél, mivel a korszerű követelményeket kielégítő eszközök már teljes automatizáltsággal képesek a vadász- és bombázó repülőgépek cél- ravezetését, valamint a repülőtérre való visszatérését megoldani. Az időjárásjelző lokátorok nélkül a repülés biztonságáról ma már egyáltalán nem beszélhetnénk, s az időjárás váratlan szeszélyeinek lenne kitéve minden repülőgép. A jövőben a lokátorokat valószínűleg az élet sok más területén is fel fogják használni. N.L,
