Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-29 / 228. szám
“-^Ciä-iap 3 1973. SZEPTEMBER 29., SZOMBAT Húszéves a Pest megyei TIT-szervezet Tegnap délután Budapesten, a Kossuth Klubban ünnepi emlékülést rendezett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Pest megyei szervezete, a TIT megalakulásának 20. évfordulója alkalmából. Az ülésen "megjelent dr. Ortutay Gyula akadémikus, a TIT elnöke, dr. Bíró Ferenc, a Pest megyei pártbizottság titkára és S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. A megjelenteket dr. Vámosi Nándor, a TIT megyei szervezetének alelnöke üdvözölte. A társulat kétévtizedes munkájáról dr. Szemes Gábor, a TIT Pest megyei szervezetének elnöke számolt be. — Nehezen indult a munka — mondotta elöljáróban dr. Szemes Gábor. — Az első esztendőkben szinte kizárólag csak egyedi előadásokat rendezett szervezetünk. Ma viszont elmondhatjuk, hogy megkezdődött a szabadegyetemi szintű ismeretterjesztés. A különböző tematikus előadássorozatok mellett életre hívtuk az előadásos propaganda különböző akadémiai formáit. Tanfolyamokkal, országjárásokkal, tárlat- és múzeum- látogatásokkal, műemléki és városnéző sétákkal, kiállításokkal, nyelvtanfolyamokkal gazdagodtak az ismeretterjesztés formái. Az eredmény: 19(34 óta évente öt-hatezer előadás s ezer más rendezvény, összesen mintegy háromszázezer résztvevővel. — A szervezeti erősödés alapja volt, hogy megyénk valamennyi járásában és városában megalakultak területi .szervezeteink s dolgoznák már 'helyi csoportjaink is. Napjainkban ezerkétszáz tag huszonegy szakosztályban fejti ki tevékenységét. — Az elmúlt két évtized során alapvető tevékenységünk volt, hogy a tudományos ismeretterjesztés eszközeivel segítsük elő népünk szocialista tudatának fejlődését, általános műveltségének további és minél gyorsabb emelését, hogy társadalmi és kulturális életünk minden területén a marxista—leninista világnézet váljon uralkodóvá, Dr. Szemes Gábor beszámolóját követően elsőként dr. Ortutay Gyula szólalt fel. A TIT országos választmányának köszönetét tolmácsolva elmondotta: — A napokban tartott ülés értékelte a megyei szervezetek tevékenységét. Örömmel közölhetem, hogy a Pest megyei szervezet az első három között foglal helyet. Az értékelésnél nem csupán a statisztikai adatokat vettük figyelembe, hanem közvetlen tapasztalatainkat is. A továbbiakban dr. Ortutay Gyula röviden beszámolt az ülés résztvevőinek az ország- gyűlés kulturális bizottsága minapi tanácskozásáról. — A KNEB vizsgálata alapján került a bizottság elé az utóbbi évek közművelődési tevékenysége. A sok gond és probléma mellett a vizsgálat megállapította: az ismeretterjesztés mozgósította a legnagyobb hallgatóságot s végezte feladatát szinte hibátlanul. Gondolom, ezek az elismerő szavak jóleső érzéssel töltik el önöket. Hadd tegyem azonban hozzá: a feladatok változatlanul nagyok. Jó dolog, hogy szabadegyetemek, akadémiák egész sora működik ma már a társulat keretében, de ezek mellett változatlanul szükséges az alapfokú ismeretek terjesztése. Itt, Pest megyében — ahová évente mintegy tízezren érkeznek az ország távoli tájairól — különösképpen. Dr. Bíró Ferenc felszólalásában a Pest megyei pártbizottság köszönetét tolmácsolta a TIT megycá szervezete minden tagjának a két évtizeden át végzett odaadó, fáradságos munka elismeréseként. — Bár két évtized nem nágy~i idő egy társadalom életében — mondotta dr. Bíró Ferenc —, de égy olyan korban, amelyben egy új társadalmat épí1 tünk, mégis nagyon jelentős [ időszak ez. Elmondhatjuk, hogy a társulat jól vizsgázott tudat- formáló feladatának végzéséből. / Két példát említek csupán. A TIT megyei szervezete derekasan kivette a részét a falu szocialista átalakulásának időszakában — a változások szükségszerűségének magyarázatával — csakúgy, mint a gazdasági reform előkészítésének idején. Előadások százain magyarázták, miért szükséges a gazdasági mechanizmus reformja, mi marad, mi változik s hogyan változik. Befejezésül arról szólt, a társulatnak arra kell törekednie, hogy jelenlegi ezerkétszázas tagságát tovább bővítse, elsősorban a fiatal értelmiségiek bevonásával, S. Hegedűs László felszólalásában arról beszélt, hogy amíg a társadalom egy részénél rendkívül gyors a tudati fejlődés, addig egy más részénél jelentős a lemaradás. — A különbözőségek szűkítése most az egyik legfontosabb feladat — mondotta S. Hegedűs László —, s ebben a társulat nagyon sokat tehet. Amennyire jó és örvendetes az egyre magasabb szintű ismeretterjesztés gyors terjedése, legalább annyira szükséges az alapfokú ismeretek minél szélesebb rétegeket átfogó kiterjesztése. A felszólalásokat követően Földes István, a TIT megyei szervezetének titkára bejelentette, hogy a jubileum alkalmából TIT aranykoszorús jelvénnyel tüntették ki dr. Szemes Gábort, a megyei szervezet elnökét és Lengyel Sándort, a TIT budai járási elnökét. Majd dr. Szemes Gábor emlékplaketteket nyújtott; át a húsz éve dolgozó TIT-tagok- nak, valamint azoknak, akik az elmúlt években kiemelkedő munkát végeztek. Az emlékülés dr. Vámosi Nándor zárszavával végződött. Prukner Pál Lórév —1973 Még a húszas években történt. Az egyik akkori főszolgabírói hivatalba bement két ember az ügyes-bajos dolgában Lórévről, a Ráckevétól nyolc kilométerre fekvő kisközségből. A hivatalban egy tisztviselő, aki csak magyarul tudott, éppen egy idős, német embert próbált megérteni, de nem nagyon sikerült neki. A két lórévi szerb a szoba ajtajában várakozva, azon tűnődött; hogyan értessék meg magukat. A hivatalnok meghallotta őket. — Takarodjanak innen — kiabálta —, csak akkor jöjjenek vissza, ha magyarul köszönnek, és beszélnek. Megértették? A két ember egymásra nézett. Aztán kifordultak a szobából. Körülbelül ez idő tájt, Lórévről, a néhány száz lakosú helységből háromszáz magyarországi szerb költözött vissza őshazájába. A gyarapodó község Ma természetes követelmény, hogy a nemzetiségi községekben a tanácsiaknak szót kell tudni váltani mindenkivel, ha másképp nem, tolmács segítségével. Lóréven azonban tolmácsra nincs szükség, mert a hatvanhét százalékban szerb lakosú község tanácsi végrehajtó bizottságának többsége nemzetiségi. Szerb nemzetiségű a vb-tit- kár, Nedelkov Szvetozár is. — Ügy kétszáz évvel ezelőtt, 1784-ben volt egy nép- számlálás. Akkor négyszázki- lenc ember lakott itt, de csak 41 házban. Ma is csak négyszázan vagyunk, de 130 házban, és, persze, másmilyenekben. A vályogházak eltűntek, az újabbak mind fürdőszobásak — mondja. — Most már nem akarnak elmenni a községből az emberek — fűzi tovább a szót. — Mióta a tsz-nek ipari üzeme van, 20—25 fiatal visszajött. Az idős szerbek meg miért mennének? Nemzetiségi iskolánk is van. Évente veszünk szerb könyveket. A múlt héten gyűlésünk volt, ahol a társadalmi tanácselnökünket, Ra- domij Bogoljubovot megválasztottuk küldöttnek a közelgő nemzetiségi kongresszusunkra. Persze, gondok itt is vannak, főleg a nemzetiségi fiatalokkal. Nem az erkölcsükkel, nem a szorgalmukkal, hanem a mi nemzetiségi érzésünket nem érzik, nem ápolják eléggé. — Talán a történelmet nem ismerik? A hagyományokat? — Lehet — mondja töprengve a vb-titkár. Visszaemlékezés Csaknem 300 éve, 1690 őszén, a Balkán szerbjei tömegesen csatlakoztak a törökök ellen harcoló osztrák seregekhez. Belgrád azonban októberben elesett, és a szerbek joggal tartottak attól, hogy a törökök véres bosszút állnak a lakosságon is. A mai Szerb Szövetségi Köztársaságban, a Kosovo-Meto- hijai Autonom Terület egyik akkor és ma is legregényesebb helyén Pec városában (akkoriban és magyar nevén Ipek, egyébként a környék kiterjedt barlangvilágából — pec, pecina: barlang — kapta a nevét) székelt Csarnojevics Arzén pátriárka, aki az osztrák csapatok visszavonulása előtt a templom elé gyűlésre hívta a szerbeket. Aztán felkerekedtek. és a törököktől felszabadult, biztonságosabb Magyar- országon kerestek menedéket. Egykorú leírások szerint részint gyalog, részint hajókon 40 nap alatt értek Budára és a környékére. Aztán letelepedtek a Duna )cözépső szakaszán. egészen Szentendréig és rivőri?. Lórév községbe itt-tar- tózkodásuk elején Becséről költöztek át. Évszázadokig nem volt nyugalmuk Magyarországon sem. Pedig eleinte politikai jogokat nem is kértek, mert a letelepedést csak ideiglenesnek tekintették. Kérték viszont a szabad pátriárkaválasztási jogot, az óhitű naptár használatát, és adómentességet. I. Lipót,. a „Diploma Leo- poldinum”-ban biztosította a jogokat, de azok a legtöbbször nem érvényesültek. Mária Terézia — nagy katolikus buzgalommal — zaklatta őket, egy időben harcosaiknak megtiltotta nemzeti viseletűket. A XVIII. század végén I. Ferenc hozott ellenük tiltó rendelkezéseket. 1868-ban született ugyan egy nemzetiségi törvény, de ezt sem hajtották végre. A Horthy-éra — hűen önmagához — folytatta az elnyomó hagyományokat. Néhány tanulság Mai alkotmányunk egyszerre biztosítja számukra nemzetiségi nyelvükhöz, szokásaikhoz, vallásukhoz és művelődésükhöz a jogokat. A népdalok éneklése a lórévi nemzetiségi iskolában a kisgyerekek egyik legkedvesebb időtöltése. A községnek nemzetiségi néptánccsoportja van, betanításukra Budapestről jár oktató. A koreográfiát saját nyelvükön beszélik meg. — A nemzetiségi nyelv nem akadály a továbbtanulásban, hanem inkább előny. A gyerekek tőlünk elkerülve, a középiskolában is kitűnően megállják helyüket *— mondja Radomij Boguljobovné, született Szubity Hajnalka tanítónő, aki Battonyáról ideszármazott szerb nemzetiségű ugyan, de itt ment férjhez a népszerű társadalmi tanácselnökhöz. Mialatt otthonukban beszélgetünk, bejön egy kisfiú. Kedves hangú, szerb párbeszéd kezdődik a tanító néni és a Ülésezett a Fest megyei Tanács Gondoskodás az idős kordákról Dr. Csicsay Iván A Pest megyéi tanácsülés tegnap első fő napirendként a megyei szociálpolitikai helyzetet és tevékenységet értékelte. Az írásbeli előterjesztéshez dr. Csicsay Iván tanácselnökhelyettes mondott szóbeli kiegészítést. — Pest megye 909 ezer lakosából — kezdte beszámolóját dr. Csicsay Iván — 16 százalék a 60 éven felüliek aránya, vagyis csaknem 150 ezer fő. Ez a szám évenként átlagban 1,2 százalékkal növekszik. A hatvan éven felüliek mintegy 80 százaléka nyugdíjas, járadékos. A kis jövedelmű vagy jövedelem nélküli, magányos, beteg öregekről gondoskodik a szociálpolitikai szervezet. — Szociális otthonaink mind a helyek száma, mind az ellátás színvonala tekintetében sokat fejlődtek — folytatta dr. Csicsay Iván. — Jelenleg a megye huszonegy szociális otthonában csaknem 1800 idős korúról gondoskodnak. Megyénkben azonban kevesebb a szociális otthoni hely az országos átlagnál; beutaló határozattal jelenleg 432-en várnak elhelyezésre és további kétezer idős ember elhelyezése lenne indokolt és szükséges. — Az elmúlt években jelentősen fejlődött az öregek napközi otthoni hálózata. Pest megyében jelenleg 20 napközi otthon van, 430 idős emberről gondoskodnak. Negyedik ötéves tervünk 200 szociális otthoni hely létesítését jelölte gyerek között. Amikor a fiú elmegy, az asszony mosolyogva folytatja. — Van egy magyar kislány, aki ugyanígy bejárt ide, , és már egész kisgyerekként egyre jobban beszélt szerbül, mert az édesanyja is tudott a nyelvünkön és tanítgatta. Aztán a kislány hozzánk kérte a felvételét. Később bizonyosodott be, hogy milyen igaza volt, nemcsak, mert szabadon élhette tovább saját érzésvilágát, hanem mert aztán a gimnáziumban könnyebben tanult oroszul. S még valami! — Ott ugyanis, ahol akár csals egyetlen magyar anyanyelvű a nemzetiségi nyelvet •már gyerekkorában meg akarja tanulni, a gondolkodásából kiesik az emberek nemzetiség szerinti megkülönböztetésének lehetősége. feladatul, s ebből már eddig 129 elkészült. Jelenleg tervezik a gödöllői százszemélyes szociális otthont. A tervidőszakban négyszáz új napközi otthoni helyet terveztünk, húsz községben, illetve városban; eddig 12 napközi otthon nyüt meg, 240 hellyel. — A házi szociális gondozás keretében megyénkben jelenleg tíz hivatásos gondozónő tevékenykedik, 246 idős embert gondoznak. Ezenkívül több mint félezer vöröskeresztes aktíva gondoskodik mintegy 1300 idős emberről. A ráckevei és a nagykátai járásban ez év eleje óta úgynevezett szervező szociális gondozónők irá-i nyitják a társadalmi aktívákat. A továbbiakban dr. Csicsay Iván, az állami erőfeszítések mellett nélkülözhetetlen társadalmi segítségről beszélt. Ehhez kapcsolódott felszólalásában Vimola Károly, Csemő és Nyársapát megyei tanácstagja, a Termelőszövetkezetek Dél-Pest megyei Területi Szövetségének titkára, aki elmondotta. hogy a szövetséghez tartozó 63 tsz különböző formákban évente mintegy 30 millió forint értékkel segí. nyugdíjasait, járadékosait és azok hozzátartozóit. Dr. Kárpáti Ervin, Nagykáta megyei tanácstagja, a járási rendelőintézet igazgató főorvosa bejelentette, hogy Farmoson október elsején nyílik meg az öregek napközi otthona és hasonlót hoznak létre még a IV. ötéves terv időszakában Nagy- kátán, Tápiószecsőn és Szent- lőrinckátán. Jávor József né, Veresegyház, Erdőkertes és Szada megyei tanácstagja a házi szociális gondozás kiterjesztésének szükségességéről beszélt, Németh Veronika, Szob—Ipolydamásd és Mária- nosztra—Kóspallag megyei tanácstagja, a Vöröskereszt megyei titkára a többi között a helyi vezetők és a megyei tanácstagok felelősségét hangoztatta a szociálpolitikai munka hatékonyabbá tételében. U. Budai János, Tahitótfalu, Kisoroszi, Pócsmegyer és Sziget- monostor megyei tanácstagja felhívta a figyelmet az eltartási szerződést kötött idős emberek helyzetének következetes ellenőrzésére. Dr. Csicsay Iván összefoglalója után a tanácsülés a beszámolót kiegészítésekkel, egyhangúlag elfogadta. A munkavédelem társadalmi feladat Dr. Rév János — Kétségtelen, hogy, ha az üzemi balesetek számát és a különböző adatokat figyelembe vesszük, akkor a megyei összkép javufó helyzetet mutat — kezdte a munkavédelemre vonatkozó kormányhatározatok végrehajtásának tapasztalatairól szóló beszámo; lóját dr. Rév János, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetője. — Ha az összesített adatok mellett jobban szem- ügyre vesszük az egyes ágazatokat, azt látjuk, hogy a tanácsi iparban és az építőiparban tarthatjuk igazán javulónak a helyzetet; ez a kereskedelmi vállalatoknál az előző évhez viszonyítva lényegesen rosszabb. A tsz-ekről pedig néhány számadat mindennél beszédesebben szól: az 1971- ben bekövetkezett 3 halálos, és 15 csonkulásos baleset komoly figyelmeztető. — Nem minden felügyeleti szerv és nem minden vállalat vagy szövetkezet foglalkozik fontosságának megfelelően a munkavédelemmel, a balesetelhárítással. Minden érintettnek látnia kell: az e területen elkövetett mulasztás nem tartozhat a bocsánatos bűnök közé. Ezután az osztályvezető részletesen szólt a baleseteket ,•megelőző munka döntő szerepéről, a szigorú ellenőrzésről, a nevelésről, a balesetek pontos kivizsgálásáról, a túlórák számának mederben tartásáról. A beszámolót követő vitában elsőként dr. Tasnády Endre megyei főügyészhelyettes szólt, részletezve a vállalatok úgynevezett objektív felelősségének a kérdését. Németh Veronika, a megyei tanács egészségügyi és szociálpolitikai bizottságának megállapításait tolmácsolta és a többi között hangoztatta: a munka- védelemben akkor érhetünk el az eddiginél számottevőbb eredményeket, ha a munkavédelmet társadalmi feladatnak tekintjük. Kurucz János, Nagymaros és Zebegény megyei tanácstagja elmondotta: nem kielégítő a munkavédelmi propaganda, s nem kielégítő eredményeket hoz az alkoholizmus elleni küzdelem sem. Gallina József, Budakeszi megyei tanácstagja követendő példát említett: a budai járás több vállalatánál a szocialista brigádok tagjaik közül úgynevezett munkavédelmi őröket jelöltek ki, akik vigyázzák társaik testi épségét. A vitát dr. Rév János foglalta össze, majd a tanácsülés a beszámolót kiegészítésekkel, egyhangúlag elfogadta. Egy népszokás % — Tavasszal nálunk járt a Borba című jugoszláv lap egyik szerkesztője — meséli a tanácselnök. — Sétáltunk a faluban. „Ez is szerb ház, és ez is az”, mondta az újságíró örömmel, mikor meglátta a házakon az Iván-napi koszorúkat. Iván ünnepét, a 13 napot késő szerb naptár szerint, július elején tartják. Ilyenkor a lányok és legények kimennek a mezőre és szalmavirágból fonnak koszorút. Régen a koszorúkat „mennykőcsapás ellen” a ház tetejére hajították, ma már a kapu mellé akasztják, ott lóg következő Iván- napig. A koszorúk virágai nem hervadnak el. Faluhelyen tudják a legjobban, hogy díszei azok közé a virágok közé tartoznak, amelyek kehelyleve- leik és szirmaik alakját és színét levágás után is megtartják. Latin nevük is ebből eredhet. Immortella, azaz halhatatlanka. Sokáig élnek, mint a népek hagyományai. Pacsay Vilmos A Pest megyei Tanács 1971- ben létrehozott tervgazdasági bizottsága ezúttal első ízben számolt be tevékenységéről a megyei tanács plénumán. — Olyan bizottság számejJ be most a tanácsülésnek tevékenységéről — mondotta bevezetőjében dr. Békési László, a Pest megyei Tanács általános elnökhelyettese, a bizottság elnöke —, amelynek létrehozását a tanácstörvény és más magas szintű jogszabály kötelezően előírja és amelynek a legfontosabb feladata, hogy a szocialista tervgazdálkodás célkitűzéseit, alapelveit és legkorszerűbb módszereit segítse érvényre juttatni. Más oldalról közelítve bizottságunk feladatait, azt is mondhatjuk, hogy a tervgazdasági bizottság gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztésének következményeként jött létre, a tervgazdálkodás jelentőségét, alapvető szerepét a tanácsok területén is biztosítja. Eddigi munkánk az útkeresés, a különböző munka- módszerek kipróbálása, a minden újjal szervesen együtt- iáró kísérletezés jegyében zajlott. Feladatunk elsősorban a IV. ötéves terv végrehajtásának elősegítése, illetve ellenDr. Békési László Gárdos Katalin felvételei őrzése. További fontos munkánk a nagyjelentőségű, Pes. megye egészét érintő hosszú távú fejlesztési koncepciók és tervek előzetes megvitatása, véleményezése és bírálata. — A bizottság alapos és kritikus véleményét a tanács végrehajtó bizottsága, a megyei tanács és az érdekelt főhatóságok egyaránt figyelembe veszik. Célunk az, hogy munkánknak ezt a pozitív vonását a jövőben is megőrizzük, és, ha lehet, továbbfejlesszük. A beszámolót a megyei tanácsülés egyhangúlag elfogadta. D. G. A tervgazdasági bizottság munkája