Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-02 / 205. szám
1973. SZEPTEMBER 2., VASÁRNAP PESi HEGY Ft 9 MARTON KLARA: Levél egy régen volt kislányhoz Gyermekkoromban sokszor kimentem a faluszéli rétre. Hanyatt feküdtem a fűben és néztem az eget. Kék, átlátszó üvegből volt és a túlsó oldalán mezítlábas angyalok sétáltak. Gyerekek játszottak körülöttük, akik életükben mindig jók voltak, boldog csaholó kiskutyák futikároztak, akik soha nem haraptak meg senkit. Ha szürke volt az ég, azt hittem, hogy a kék üveg bepiszkolódott, és ha fehér felhők úsztak felettem, tudtam, azok hatalmas szappanhabok, mert azzal mosták tisztára a mennyországot és ha esett az eső, azt hittem, hogy az szeny- nyes víz. Éjszakánként, amikor néha felébredtem és ágyamból felláttam az égre, úgy gondoltam, hogy azért terítették le a fekete, aranycsillagos pokrócot, mert most odafönt is alszanak. Imádkoztam, hogy gyorsan haljak meg, meri nagyon szerettem volna odakerülni és azt hallottam, hogy csak a halál árán lehet. De amikor megdöglött a kiskutyám és ott feküdt mozdulatlanul a kert végében, akkor éreztem, hogy valaki becsapott. A kutya nem került a mennyországba, hisz ott volt előttem mozdulatlan teste, pedig soha nem harapott meg senkit, csak megugatta a verebeket, és az ismeretlen embereket. És egyszer kolbászt lopott, mert éhes volt. Boldog voltam, Sok-sok rét doztam, hogy vele ülök vonatra, és leszáEunk az utolsó pályaudvaron. volt körülöttünk, ahová nagyon hamar el lehetett jutni, és mindegyik hasonlított arra a régi, megálmodottra. De egyszer megint meglátogatott a Félelem. A hátiam mögött állt. Megismertem a leheletéről. A játszótársam egy asztalon feküdt, fehér lepedővel letakarva, és én hiába szólítgat- tam. Levettem arcáról a takarót és kértem, hogy csak még egyszer nézzen rám, mondjon valamit, én nem árulom el senkinek. De csend volt és ugyanolyan megalázottnak, legyőzöttnek és kifosztottalak láttam őt, mint akkor nagyon régen a kiskutyámat. Hazaszaladtam, bezárkóztam, de éreztem, hogy most utánam jött a Félelem. Néha, éjszaka, amikor sötét van, úgy érzem, valaki megsimogat. Gyorsan a villanykapcsolóhoz megyek, de amikor világosság lesz, nincs a szobában senki. Zörög az ablaküveg, gyorsan kinyitom az ablakot, de rájövök, hogy csak a szél... Nagyon félek... Napok óta ________________ előtte és Ot t kucorogtam 1 kértem, hogy ébredjen fel, hozok neki kolbászt, egye meg, nézzen rám még egyszer, nyalogassa meg a kezemet, meg is haraphat, és aztán ismét meghalhat. De csak csend volt körülöttem, még a bogarak^ se zümmögtek és ebben a némaságban megérettem, hogy áll valaki a hátam mögött. A nyakamba lihegett, én nem mertem megfordulni. Tudtam, senkit se látnék, pedig az a valaki ott van. Kitaláltam a nevét: ő a Félelem. És akinek ajándékot hoz, az azontúl mindig félni fog. Amikor apám fütyörészve egy szúrós vasvillával a szemétdomb tetejére dobta a kutyát, kiszaladtam az udvarról. Egészen a vasútállomásig szaladtam. Tudtam, hogy a vonatok megvédenék. Néztem utánuk, ahogy pöfögve kimennek a pályaudvarról és már nem féltem annyira. Álltam a sínek között, beszívtam a vonatfüstöt, és éreztem, hogy nem áll a hátam mögött senki. A Félelem nem mert utánam jönni. de nem imádkoztam, mert tudtam, nem kell meghalnom azért, hogy egyszer majd én is felülhessek egy ilyen vonatra, amelyik nagyon messze megy. Ügy gondoltam, ha felnövök, lesz majd egy játszótársam, akivel egyszer elutazunk. Sokáig megy a vonat, a világ végéig, mert valahol van egy utolsó pályaudvar. Azon túl egy hosszú kerítés, ami az egész világot átéri. A kerítés kőből van, olyan magas, hogy nem látni a tetejét, és aki jó és sokáig utazik, az bemehet a kapuján. Aki ide belép, egy hatalmas réten találja magát, s e rétnek nincs vége. Nagyon zöld ott a fű, gyerekek játszanak benne, mindegyiknek lesz egy igazi barátja, és olyan kiskutyák futkároznak ott, akik soha nem fognak megdögleni. Amikor felnőttem és megtaláltam a játszótársamat, már nem akartam elutazni. Nem mondtam el neki, hogy egyszer régen arról ábránlevelet írok. Azzal a régen volt kislánnyal beszélgetek. Arra kérem, zavarja el mellőlem a Félelmet, és talajon ki nekem még egyszer, utoljára egy hosszú mesét, amiben majd megint hiszek és sokáig tart, és egy kicsit igaz lesz, mert még sokáig akarok élni. MEZEI ANDRAS: Egy pedagógushoz Ki volt, ki újra írt számot és betűt feledve bugyrod iszonyát történelem? S ki szólított a nevemen? Miféle pádból ugrottam talpra combhoz szorított karral, s kiáltva: jelen! Miféle angyal írt számot és betűt? Milyen türelem kötött megállni, helytállni helyemen? Ki az, ki nem lankad mindig újrakezdeni az alapműveleteken? Hadd lássam tiszta arcodat. Itt vagyok, jelenj meg nekem, híved a fényben lélegezve lát, ahogy megindulsz népet és hazát menteni vízen, s kenyéren — Értek én minden vonásaidból, eltűnődöm minden kis jeleden: fenn az iskolatábla fényes feketesége. Homlokod fényessége is áldott legyen: ki mindig újra írsz számot és betűt hazát teremtő értelem. BEGAZY CSABA: Mint az asszonyok A nyárból már csak a meleget érzem, átformálom a füveket, kezem és arcod nézem a napsütésben. Parkokból és terekről összeszedem a szökőkutak összetört vízcseppjeit, átnyújtom a levelek zöldjét, virágot hozok, mielőtt megköszönnéd tavakért futok, felhőt hozok, nevetésedből szövöm a palástod, hogy boldog légy, mint az asszonyok. Leány olajoskorsóval Köp asz Márta metszete J A kisgrafika egyik Európa-hírű mestereként tartja számon a képzőművészeti értékelés Kopasz Mártát, kinek itt bemutatjuk metszetét, melyet nemrégiben vásárolt meg a Nemzeti Galéria, a múzeumok grafikai anyagához. Ez az alkotás egyébként kitűnő példa arra is, hogy mai életünk, az erőteljes iparosodás világa is miként oldódhat föl sokszor áttételes művészi ábrázolásokban, miként ragadhatja meg a művészi alkotóerőt. A metszet ugyanis a hazai olajtermelésnek állít jelképes emléket: a Démétért jelképező földanya ontja az olajat Szeged alatt, s fölötte frízként a táj jellegzetes épületei. Kopasz Márta kiforrott egyéni stílusú művész. Töredezett vonalú, historikus ihletettségű, erős folthatásokra épülő grafikák jellemzőek alkotótevékenységére, s a kisgrafika sajátos ágának, az ex libris kultúrának továbbfejlesztése, amellyel számos nemzetközi kiállításon is sikert aratott, elismerést szerzett. Most örömmel mutatjuk be őt lapunkban is. ÖRVÖS LAJOS: Kalicka A két kis fürj szép kis kalická- ban élt egy vidéki házikóban. Gazdájuk egy termetes asz- szony volt, igen jószívű. Ez kiderült abból is, hogy már kora reggel szórt eleséget a fürjeknek s kaptak friss vizet is mindig. Az ablakot pedig szélesre tárta, már amilyen szélesre kitárult a kis ablak, hogy érje őket a jó levegő és szabadnak érezzék magukat. A kis tűrjek valóban nem éltek rosszul, de hogy mit éreztek, azt nem tudhatták pontosan az emberek. Hiszen az sem mindig tudható, mit érez egy ember ... Hát mért tudnánk akkor, hogy mit érez egy fürj? Annyi bizonyos, hogy reggelenként énekeltek is, amikor a fény beáradt a szobába. Az egyik agyagszürke volt, barnás foltokkal, a hím pedig fekete. Az asszony magában éldegélt, a férje elhagyta még régen, de a férfi testvére ott maradt, egy sánta csizmadia. Ö nem tudott oly könnyen elszaladni, hová is szaladt volna. Meg miért is? A fürjek sem tudtak elrepülni a kalickából, pedig azok vándormadarak. Ez az élet!... gondolta a csizmadia, pedig talán fájt is neki egy kicsit, hogy a többi madár az kint röpdös a fákon, ez a két für- jecske pedig, amely Afrikában tölthetné a telet, ittmarad mindig a szobában. Persze, a jó meleg szobában, eleséggel és vízzel ellátva, de mégis!... Hanem ennyi is csak a sánta /Csizmadiának jutott eszébe, talán azért, mert ő húsz lépést is csak lassan, nehézkesen tudott megtenni. De azt a húsz lépést azt szívesen lejárta a ház körül, s jó időben kint dolgozott a szabad levegőn. Ezt fur- csálták is az emberek. Hiszen van kis műhelye a házban, amolyan fészerfélében, de ő inkább kijön a szabadba, s ha szüksége van egy-egy szerszámra, felkel és elbiceg érte. Ez már egyenesen érthetetlen volt. Amúgy nem rosszul éltek. Az asszony kis háztáji gazdasága biztosított mindent, ami a konyhára kell; főzeléket, tyúikhúst, disznót, még a néhány lugas szőlő a borocskát is, Jósika pedig, a csizmadia, meg szépen keresett, úgyhogy félrerakott pénzük is akadt. Így éldegéltek hát szépen s ki tudja, hogy a csizmadia nem ölelte át néha a termetes asz- szony derekát, aki nemcsak a kenyérkeresőt becsülte benne, de talán szerette is őt. Mert a szomszédok átjártak ugyan, hozzájuk, hoztak hírt a világból, de Jóska, aki csak az újságot olvasta el, s nem ment soha messzire a háztól, valahogy mintha jobban ismerte volna a világot, mint azok, akik ott forogtak. C sak akkor tört ki a vihar, amikor egy este valahogy kinyílt a kalicka ajtaja, talán beleakadt az asszony ruhája, és reggel, amikor kinyitotta az ablakot, a fürjek kirepültek. Az agyagszürke, a barna foltokkal és a fekete. Az asszony visítozni kezdett, a csizmadia sietősen odabicegett, de már csak a síró nőt találta, s kint a faágon a két fürjet látta. — Fogjuk meg! — követelte az asszony. — Nem tudnak ezek röpülni már!... A fürjek valóban pihentek egyet a faágon, de ki állíthatná azt, hogy néhány szárnypróbálgatás után nem tudnak a magasba ívelni. — Mért fogjuk meg őket? — kérdezte csodálkozva a csizmadia. Hiszen madarak... — Igen, de a miénk! — Csak voltak a miénk... de most már mindenkié... Az asszony jobban háborgott a felindulástól, mint a fájdalomtól. — Hogyan mindenkié? Ami az enyém, az nem mindenkié! Te eny- nyit sem tudsz? A csizmadia elővett egy cigarettát és rágyújtott. — Ezt én is tudom. De mit lehet tenni? Jelentsd be a rendőrőrszobán ... — Bolondnak nézel? — kiabálta az asszony. — Mit mondjak az őrmesternek? Hogy fogja meg őket? — Hát, nekem nem azt mondtad az imént? — De azt mondtam! Mert még látom őket, és még nem tudnak röpülni! ... A csizmadia összegyűrt gombócnak egy kis papírt s a levegőbe hajította, a fürjek felé. A két fürj erre szárnyrakapott, s csakúgy hasították a kék levegőt. — Elzavarta őket!... — sírt fel az asszony. — Gonosz manó! És keservesen sírdogált. A szomszédok pedig, akik estefelé átjöttek egy pohánka borocskára beszélgetni, valahogy úgy tudták meg az eseményt, hogy a csizmadia elzavarta a fürjeket a háztól. Persze, az is kiderült, hogy a kalicka ajtaja kinyílt véletlenül, de még így is rajtamaradt a sánta emberen, hogy úgy szereti az asszonyt, még a fürjeket sem tűri meg mellette ... Ezt a változatot egy szomszéd találta ki, talán hízelgett is kicsit az asszonynak, de azért bánatos volt. Őszre járt az idő. És nemsokára sűrű felhő szállt az égen. — A fürjek! — kiabálta valaki, s az asszony meg a csizmadia is látták, amint felhőszámra röpülnek fent a kis madárkák Délnek. — Az én fürjeim is ott lehetnek... — sírt fel. — És nem örülsz neki? — kérdezte óvatlanul a csizmadia. — Hogy örülök-e? Gonosz manó! Az én fürjeim elmennek tőlem! — De hiszen vágynak a melegre, amit a szobában megkaptak. Most a szabad tájon keresik meg. — És az eleségük? — Azt is megkeresik majd, ha nem is olyan könnyen, mint nálad. Befúrják magukat érte a vetésbe, úgy keresik ki szemenként, de hát ez az élet! Majd jövőre talán visszajönnek ... E zen aztán a fél falu nevetett. Hogy a fürjek visszajönnek. Ki hallott még ilyet? A fürj nem gólya. Miket nem talál ki ez a Józsi?! Persze, hogy mentse magát, amiért elzavarta őket! De el kell-e zavarni a költöző madarat, akinek vérében van, hogy ősszel számyra- kel, éppúgy, mint az is, hogy tavasszal visszatér... Így telt az idő. Elfutott a tél, és megjött a tavasz is. Az ablak pedig azontúl csaknem mindig zárva maradt náluk. Reggel ugyan kinyitotta kevéskét az asz- szony, amikor takarított, meg, hogy szellőztessen, de aztán becsukta újra. Miért lenne nyitva, ha úgyis elmentek a fürjek. S egy tavaszi reggel, mikor tet- tek-vettek a szobában, kopogtatást hallanak. Kopogtatást? Talán nem is pontosan az volt, de mintha valamik szöszmötöltek volna a párkányon. — A fürjek... — szólalt meg csendesen a csizmadia. — Jaj, a fürjek! — sikoltott fel az asszony, s már nyitotta is az ablakot. Az agyagszürke madárka volt a fekete tollas hímmel. — Fogjuk meg őket! — kiabálta örömmel. — Talán adjunk enni nékik... — javasolta a sánta csizmadia. — Persze, hogy adunk! — lelkendezett az asszony, s már szórta is az eleséget a párkányra. — Ha jóllaktak és beljebb jönnek — mondta —, gyorsan becsukjuk az ablakot. — Dehogy csukjuk! — fakadt M a csizmadia, pedig nem is haragos természetű volt. — Hogyan csuknánk be! Ök visszajönnek hozzánk Afrikából, mi meg rájuk csukjuk az ablakot és betesszük őket a kalic- kába?! Azt már nem! Hát van neked szíved? Erre az utolsó szóra az asszony kicsit elcsodálkozott. Ilyet még nem mondott neki a sánta ember. De senkise, hiszen mindenki ismerte jószívéről. S ahogy eltűnődött, kicsit talán igazat is adott társának, de mégsem tudta teljesen elfogadni, amit mondott. A fürjek gyakran visszajöttek, s mindig várta őket az eleség a párkányon. A szomszédasszony azt mondta, hogy a fürjek visszatértek, de a sánta nem engedte be őket. S volt aki meg is jegyezte talán, hogy védelmébe vegye bicegő szomszédját: „Persze, hogy gonosz, aki nem ismeri a világot!...” S amikor ősszel a fürjfelhő útra kelt Délnek, s a kis csőrök csak hasították a kék levegőt, a csizmadia boldog arccal figyelte őket, s az emberek szinte“ ijedten nézték ragyogó arcát. A zt képzelte, hogy 6 is ott száll velük a magasban, nyílegyenesen a tengeren át, s majd tavasszal újra visszaszáll a párkányra. De erről nem szólt egy szót sem, talán meg sem értik az emberek.
