Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-16 / 217. szám

fásJ i MEC\ 8 K^Cirlap 1973 SZEPTEMBER 16.. VASÁRNAP Amikor a csend megszületik A nyár elmúltával kerestem fel otthonában Jancsó Ad­rienne előadóművésznőt, aki „Földédesanyám’1 című önálló estjével három éve járja az országot. Mit jelent a nyár annak az előadóművésznek, aki annyiszor szólt a föld szép szimbó­lumáról ? — A nyár számomra is a betakarítás, azaz a pihenés időszaka es egyben felkészü­lés egy új évre. Ilyenkor szoktam, pontosabban, ilyen­kor van elegendő időm új, önálló estek anyagának ösz- szeállítására, és a régiek fel- frissítésére. Bevallom, most nehéz helyzetben vagyok, a Földédesanyám után nehezen tudok új műsort megvalósíta­ni. A népköltészet ugyanis egyedülálló lehetőséget nyújt az előadóművész részére: drá­ma, humor, költészet és zene egyaránt fellelhető ebben az egyetlen szóval jelölt műfaj­ban. Ezen a nyáron, csak ré­gi versek, balladák felújításá­val foglalkoztám. • Mit jelent a felújí­tás a művésznő számá­ra? — Huszonkét önálló estem van összeállítva, s ezek anya­gát válogattam. A felújítás azt jelenti, hogy a már-már feledésbe merülő költeménye­ket előveszem, átgondolom, újból formázom A ritmushi­bát a koncerten sem fogadom el. Legalább olyan „fülsértő”, ha egy verset helytelen hang­súllyal, pontatlan ritmusban mond el bárki, akkor is, ha ezt a közönség nem venné észre. Ezért olyan fontosak számomra a nyugalmas, nyá­ri hónapok. Ilyen aprólékos, elmélyült felkészülésre évköz­ben nincs időm; enélkül vi­szont mit érne a munkám? • Milyen meggondo­lás alapján válogatja a verseket, amelyeket műsorára vesz? — Kötelességemnek érzem, hogy minden jelentős magyar költőről tudjak valamit. • A válogatás egyben a döntés felelősségét is jelenti. Hol tudja saját választásának helyessé­gét ellenőrizni? — Közvetve ugyan, de csak a közönségen. Előfordult bi­zony, nem is egyszer, hogy nagy lelkesedéssel megtanul­tam egy költeményt, amelyről meggyőződésem volt, hogy el­nyeri a közönség tetszését is. Tévedtem. Ilyen esetben, két- három kísérlet után, ha vál­tozatlanul érzem a „fagyos” reagálást, leveszem a műsor­ról a verset. Vagy abban, vagy az én előadásomban van a hiba. JÁNOSSY CSAPÓ GYÖRGYI: szemüveg pohár kutya "ujj száj satöbbi talán ha nem veszed le szemüveged talán ha nem nyúlsz a pohárért ha nem mosolyogsz a kutyán ha nem kapod ujjad a szádba tálán minden megtörténhet még az is hogy elmegyek melletted ha nem veszed le szemüveged nem nyúlsz a pohárért nem mosolyogsz a kutyán nem kapod ujjad a Szádba istenkísértés ahogy azóta élek hordozó energiám földtávolba dobott és semmi reményem megpillantani újra a kékszemű bolygót huszonhat évre időzített töltet voltam jelszó kellett egy impulzus egy bioáram talán az hogy levedd a szemüveged vagy nyúlj a pohárért kutya ujj száj satöbbi este lánggá válik a függöny fémtükrök sztaniol-rózsák filléres áldozati gyertyák részeg, bútorok zafír ragyogásában alszom ha alszom \ és az se álom ó lángoló bíbor égbolt kezeden ragyogás homlokod ragyogás bőrödön borzong szerelem-vacogás , fogadon csillagok napok és tejutak kiscsikó-hajszálak keresik anyjukat válladon ragyogás ajkamon ragyogás bőrömön borzong , szerelem-vacogás melleden üstökös ringó érdemérem ringató ringató ríme a zenének te utánozhatatlan l ne vedd el a költőtől az álmot mit tegyen szegény ha a valóság megszégyeníti szava sincs már szerelmedre csak dideregve feltűrt gallérral jár az utcán hogy ne lássák csodától-bélyegzett arcát az emberek • Kik voltak azok az emberek, akik segítették szép de nehéz hivatá­sának vállalásában? — Elsőként említeném Tö­rök Erzsit, aki felfedeztette velem a népköltészet szépsé­gét. Sokat köszönhetek édes­anyámnak. ő a maga zenesze­retőiét már gyerekkoromban saját eletem szükségletévé tette. A zene valóban össze­fonódott életemmel, és ez a versek csengésének, ritmusá­nak „meghallásában” igen nagy segítségemre van. És se­gítettek mindazok a költők, akik okos és szép verseket ír­tak. O Mi okoz nehézséget pályáján? — A rosszul világított, rossz akusztikájú termek, a szom­szédos kocsma, ahonnan be­hallatszik a lárma, mindazok­nak közönye, akiknek módjuk lenne megteremteni egy iro­dalmi est nyugodt hangula­tát — ami sohasem pénz kér­dése — de nem teszik. • A népköltészeti mű­soroknak hol van na­gyobb sikerük: váro­sokban vagy falvakban? — A városokban, és ez ter­mészetes. Ugyanaz a magya­rázata, mint annak, hogy miért nincs még értéke falu­helyen a régi cserépedények­nek, melyek a nagyon közeli szegénység emlékét idézik. De erről egy kedves történetet is őrzök. A Földédesanyám című műsorral meghívták egy Ko- csér nevű kis faluba, ahol a vendéglő egyben a kultúrte­rem is. Az egyik asztalnál egyedül ült egy idősebb férfi, aki a délutáni iddogálásból maradt véletlenül a helyiség­ben. A műsoron többek kö­zött, régi, babonás ráolvasá­sok is szerepeltek. . A bácsi először csak hüledezve nézett, majd méregbe gurulva a sok „hülyeség” hallatán, nagyot csapott az asztalra és jó han­gosan kijelentette: „Erre Ko- csér nein kíváncsi!” • Mii tart legszebb­nek az előadóművészi hivatásban? — Amikor a csend meg­születik. Szerencsére gyakran van ebben az élményben ré­szem. Egybegyűlnek az em­berek, gyanakodva, olykor el­lenségesen is. A tekintetükben kérdést látok — mit akarok én közöttük versekkel? Za- jonganak, fészkelődnek. Az­tán, három vagy négy vére után, abbamarad a mocorgás, csend lopakodik a terembe. Szép pillanatok ezek. Az elő­adóművész nincs többé egye­dül. övé a lehetőség a győze­lemre. És tudja, hogy nem szabad veszíteni. László Ilona TOTH-MATHE MIKLÓS: Emeletek---------------------- a harmadik I Az igazgató j emeleten “ lakott, a beosztott a negyediken. Ez a körülmény sokáig ismeretlen volt előttük, valahogy elkerül­ték egymást a tízemeletes bér­házban. Egyik alkalommal a lift előtt találkoztak. — Miről van szó? — húzta jfel a szemöldökét az igazgató. !— Már többször kifejtettem ^nőknek, hogy a vállalaton kí­vül ne zavarjanak! Ha vaiann problémája van, keressen fel holnap! A beosztott kinyitotta a lift- 'ajtót, és sietve elmondta, hogy a világért sem akart zavarni, de hát ö is itt lakik, ebben a házban. — Nocsak — nézett rá meg- enyhülten az igazgató —, lát­ja, ez hirtelen eszembe sem jutott. Mióta vagyunk lakótár­sak? — Három hete, igazgató kar­társ. Akkor cseréltünk lakást. — Szép — dünnyögte szóra­kozottan az igazgató —, iga­zán szép... Hányadik emele­ten laknak? És ekkor derült ki, hogy a beosztottja pontosan felette lakik, a negyediken, és a be­osztott is megtudta, hogy a fő­nöke pontosan alatta lakik, a harmadikon. — Nahát — mondta felesé­gének az igazgató —, micsoda furcsa helyzet! Tudod ki lakik felettünk?... Az egyik beosz­tottam, ... bizonyos ... várj csak... Sokáig gondolkozott, míg aztán a vacsoránál eszébeju­tott a név. Felkiáltott! — Gersli Károly! — Ki az, fiam? — lepődött meg az asszony. — Ejnye... hát az a beosz­tottam, aki felettünk lakik. Ügy emlékszem, a könyvelé­sen dolgozik, majd utánané­zek. Nemrégen járt nálam egy ügyben, azért ugrott be a ne­ve. — -------------;— elmondta A beosztott is a vacsorá­--------------------------- nál, hogy áz igazgatójuk lakik alattuk. Kiadta az utasítást az öt gye­reknek, hogy csöndesebben ro­bogjanak a lakásban, mert az igazgató bácsi elfoglalt em­ber, nem szabad zavarni. A gyerekek csöndben voltak, amíg tartott a vacsora, de az­tán gyorsan elfeledkeztek az intelemről, és birkózás közben fölborítottak három széket, meg arrébb nyomták a kre- dencet. A nagy váza csattan­va múlt ki a parketten. — Mi’van ezeknél? Házibu­li?! — nézett a plafon felé az igazgató. — Holnap szólok en­nek a Gerslinek, hogy vegye figyelembe, ki lakik alatta! Másnap azonban a vállalat­nál megfeledkezett Gersliről, de otthon az újabb buffaná- sok, görgősek és gurigázások ismét eszébe juttatták. Na­gyon dühös lett, fel akart men­ni, hogy intézkedjen, de a fe­lesége lebeszélte. — Ne csinálj botrányt — mondta —, hiszen itthon ma­gánember vagy, és Gersli csak a vállalatnál beosztottad. — Akkor is! Legyenek te­kintettel a szocialista együtt­élésre! Nem istállóban laknak, és utóvégre az ember pihenni is szeretne. I------------------------ aludt el | Nyugtalanul | aznap es­-------------.----------te, mert go ndolatban Gersli kaján ké­pét látta, aki nyilván élvezi ezt a rendkívüli állapotot, hogy az igazgatója feje felett sétál, fürdik, hempereg az asszonnyal, sőt, elképesztő, de még a szükségleteit is a feje felett végzi. Egy ilyen fickónak, gondol­ta, teljes kielégülés lehet az a tudat, hogy a fejemen ugrál­hat. Mert most ő van felül. Reggel a vállalatnál, még a kávé előtt, magához kérette Gerslit. — Magánügyben hívattam — kínálta cigarettával —, mert mint ember az emberrel szeretnék szót érteni. — Parancsoljon, igazgató ilvtárs! — Nézze, barátom — kezd­te gondterhelten —, maga fe­lettem lakik otthon, de ez ter­mészetesen nem azt jelenti, hogy felettem is van. Azt hi­szem, ez elég világos! Ezért nagyon kérem, igyekezzenek csendben lakni abban a la­kásban, mert eddig ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. — A gyerekek, igazgató kar­társ — védekezett a beosztott —, tetszik tudni, azokkal szin­te lehetetlen bírni! ( — Fenyítse meg őket! — utasította szigorú hangon az igazgató. — Elvégre maga az apjuk, vagy nem? Ha nekem gyerekeim lennének, nyugod­jon meg, tudnám a kötelessé­gem. És remélem, maga is tud­ni fogja a kötelességét, hiszen nem mindegy, hogy egy két­ezres létszámú vállalat veze­tőjeként, milyen hangulatban jövök be reggel dolgozni. Te­lefonja van otthon? — Van, igazgató kartárs. — Írja ide a számot, legyen szíves! Kalapos lány ! i • - sßmI • •• . . .v w- Sí.vArf-. ­Jóba Éva tusrajza--------------- a telefonszá­Od aírta mot, és otthon nagy átalakítá­sokat végzett a lakásban. Füg­gőágyakat szerelt fel, és meg­parancsolta a gyerekeknek, hogy délutántól estig, csak ott himbálózhatnak, a vacso­rát is oda kapják. — Meg kell értened — nyugtatta az asszonyt, aki el­képedve nézte az eseményeket —, az igazgatóm lakik alat- tunk> és neked se lehet kö­zömbös, hogy milyen vélemé­nye van rólam. A gyerekek örültek a függő­ágyaknak, de az elkerülhetet­len volt, hogy néha leessen egy kocka vagy a labda, vagy valamelyikük, akit éppen le­löktek. Olyankor csengett a telefon. — Gersli kartárs, mi ez a robaj? Tankot vett? Jó lenne, ha végre tekintettel lennének rám Is! A beosztott izzadtan nyög­te, hogy mindent elkövet, és másnap hatalmas subasző­nyeggel borította a parkettet, a függőágyak alá meg matra­cokat rakott. A gyerekeknek nagyon tetszett az ötlet. Kuny­hót formáltak a matracokból, mint a fűben, hemperegtek a subaszőnyegen, és Gersli hiá­ba űzte-pket az ágyakba, va­lamelyik1 mindig ott bukfence­zett. I——-------------r a telefon. | Csengett | Az igazga­------------------- tó hosszan be szélt, és reggel újra magá­hoz kérette a beosztottat. — Nem lesz ez így jó, Gersli kartárs — csóválta a fejét szo­morúan —, valami radikális intézkedésre lenne szükség, mert így csak elmérgesedik a helyzet. Ügy gondolom, csak azzal tudunk véget vetni en­nek az áldatlan állapotnak ha elcseréljük a lakást! Tudomá­som szerint a magáé is két szoba összkomfort, az enyém is. Ezekben az új bérházakban igazán mindegy, melyik lakás­ban lakik az ember, mind egyformák. Remélem, bele­egyezik a cserébe? Gersli boldogan beleegye­zett. Ügyis azon gondolkozott már, hogy elköltözik. Egy föld­szintes lakásba, ami alatt csak a pince van. Lebonyolították a cserét, és az igazgató elégedetten mond­ta az új lakásban a feleségé­nek: — Tulajdonképpen rendes ember ez a Gersli. Ez tisztá­ban van azzal, hogy mive tartozik a főnökének. Meg aztán neki is kellemetlen le­hetett felettem lakni. Képzem mindig azt érezhette, hogy a fejemen sétál vagy a nyakam­ra ül. Az ilyen tisztelettudf beosztottnak ez majdnem elvi­selhetetlenül kínos helyzet.. A főkönyvelő rövidesen nyug­díjba megy, gondolkozom azon, hogy ez a Gersli kerül­jön a helyére. Azt hiszem, na­gyon jó munkaerő, és öt gye­reke van!---------------------- majd kis El hallgatott, gondolko---------------------- zás után ho zzátette: — Azonkívül nekem is jobb érzés, ha tudom, hogy egy elé­gedett ember lakik alattam. BOOR ANDRAS Vadak Az indulatok a korcs szavak A rádtapadók ha rontanak A véred szívók a válladon Beköpő-kutyák a hátadon A mits-e váró villamos Neon-ablakú füstporos A mindentudó aktamoly A lében-kanál fő-komoly Hatósági szervezet A folyton újjászervezett Örökmozgó hivatal A rádió a tánc a dal A dinnyefej\l főnököd Hol reménységed eltörött A méregölő nyereség A haját tépő feleség Mind mind — Dzsungelben élő vadak Veled vannak hogy fölfaljanak BENCZE JÓZSEF Szerelem í. Tudom, megtorollak, a hajam elérik, szívem is keserűi, szerelem kíséri. 2. Tudod-e milyen a vásáron vett szerelem? Kantározom az égen, haza most vezetem. Hold-arcom halovány, szívemen paszomány, ’ árad az éj. A Bál udvarán még táncolnak, de engem megláncolnak, hazakísér az éj. Mellém fekhetsz, szerelem, ne félj. 3. , Paprikahúsú erős a szerelem, fehér fénye csillog, kéjt harapni villog. Combodon melegen, hív a szerelem. 4. Búzával pöttyözött, arannyal szeplőzött minden szerelem, ha csókod buggyan, mindig tudjam, hív a szerelem, legszentebb kenyerem, éhség és szomjúság, rabság és kínhalál minden szerelem!

Next

/
Oldalképek
Tartalom