Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-02 / 205. szám
4 "‘‘k/CA'Iíip 1973. SZEPTEMBER 2., VASÁRNAP Kincsünk és gondunk, a szabad idő (1.) Egy fogalom karrierje „Minden lét alapformái a tér és az idő” — írta Engels, s e tudományos igazságot a modern ember apró, hétköznapi dolgaiban is tapasztalhatja. Az időszámításunk előtti harmadik évezredben már használtak napórákat Egyiptomban, Indiában, Kínában, ám ezek gnomonja, árnyékot vető rúd ja csupán tájékoztatást adott arról — s azt is csak nappal, derült időben —, hány „óra” van még délig, napnyugtáig. Mindössze 600— 650 esztendeje, hogy elkészültek az első mechanikus órák, s jövőre lesz háromszáz éve annak, hogy 1674-ben a holland Huyghens szabadalmaztatta a hajszálrugót, összeállította a másodperceket is mutató időmérő szerkezetet Több, kevesebb? Ugyanúgy huszonnégy órából áil számunkra a nap, mint elődeinknek. Mégis, úgy tűnik, nekik mindenre volt, nekünk semmire nincs időnk. „Meghalni sem érünk rá”, ha „szétszakítjuk magunkat”, akkor sem futja mindenre, amire kellene, amire szeretnénk. A látszat csal, ma természetesen több a szabad idő, mint száz, ötszáz esztendeje. Jóval kurtább az iparban dolgozók munkaideje; a mezőgazdasági technika örökös robottól szabadította fel az embert; az életkörülmények változása — az otthoni kenyérsütés, fonás stb. eltűnése — órák sokaságát ajándékozta főként az asz- szonyoknak, de a férfiaknak is. Más igényeink, új szükségleteink vannak. Tanulunk, olvasunk, televíziót nézünk, kirándulunk, szórakozunk, s közben azt mormoljuk: nincs semmi időnk. Mármint szabad időnk. De mi az, hogy szabad idő? Változó mérce Az az időmennyiség, amely- lyel szabadon — megkötöttség nélkül — rendelkezünk. Elvben. A gyakorlatban ugyanis másként fest a dolog. A háziasszonyként második műszakot teljesítő dolgozó nő a szabad idejéből áll sorban az üzletben, futkos szerelő után, főz, mos, vasal, varr... Az ingázóknak kevesebb tetszés szerint fölhasználható idejük marad, mint azoknak, akik helyben keresik kenyerüket; Pest megye ingázóinak nagyobb része napi két óránál többet tölt utazással. Aki a munka mellett tanul, az kénytelen lemondani sok mindenről, amivel egyébként szabad idejében szívesen foglalkozna. Szabad ideje mindenkinek van, ám hasznosítására kinek több, kinek kevesebb a lehetősége, kedve, igénye és pénze. Egy amerikai szociológus — David Riesman — szerint: ahány egyén, annyiféle szabad idő. Közelítsünk tehát a válaszhoz más gondolatsorral. Hazánkban a törvényesen előírt munkaidő heti 48 óra vagy annál kevesebb. Az iparban, az építőiparban a 3304/1969. sz. kormányhatározat kimondta a 44 órás munkahét bevezetését. 1968-ban 210 000 volt a hetente 48 óránál kevesebbet dolgozók száma, 1970-ben viszont már 1,9 millió! Pest megye ipari, építőipari foglalkoztatottjai esetében ez a szám 100 000 fölött van. Ma jó néhány területen — egészségre ártalmas, kedvezőtlen munka- körülmények miatt még kevesebb a ledolgozandó órák mennyisége, ötnapos munkahetet teljesít az ipar minden száz munkásából hét; az alumíniumkohászat, a gyógyszer- ipar, a cementgyártás létszámának harmada, negyede így tevékenykedik. 1973. június 1- től az államigazgatásban is bevezették a 44 órás munkahetet. A szabad idő fontos társadalmi kérdéssé válik, mivel növekedése fokozatosan az egész társadalomra kiterjed. Órákból napok A rövidebb munkahét éppúgy hozzájárul a szabad idő bővüléséhez, mint az évi szabadságnapok gyarapodása, s természetesen ide tartoznak a vasárnapok, ünnepnapok ugyancsak. (Nem feledve a megoszlásbeli különbségeket, hiszen a pék éjjel dolgozik, a közlekedési alkalmazottaknál nem ritka a 24 órás szolgálat utáni 48 órás szabadnap, a földművelőknél az évszakok írják át a szabad idő naptárát.) Ma még a munkaidő csökkenése nem okoz alapvető változást — szociológusok kifejezésével: szabadidő-robbanást — szokásainkban, mivel mértéke viszonylag csekély. Távlatokban azonban nem irreális az öt-, majd a négynapos munkahét megteremtése s annak elérése, hogy a szabad idő ténylegesen szabad lehessen, legyen. Ennek szigorú gazdasági feltételei vannak: nem „elrendelés” kérdése. Ahogy a szabad időnek is megvan a maga köz- gazdaságtana. Ellentmondások, összelüggések Szociológiai vizsgálatok szerint szoros összefüggés fedezhető fel a munka jellege és a szabadidő-tevékenységek jellege között. Lehet. A mostani kép mindenesetre túlzottan sokszínű. Lehet barkácsolni, kertészkedni, sportolni, utazni, szórakozni, tanulni a szabad időben. Utóbbira például egyre többen kényszerülnek rá, mivel a szakmai ismeretek elavulása gyorsabban megy végbe, mint korábban, egy életen belül esetleg kétszer- háromszor is felfrissítésre szorulnak az ismeretek. Tért hódít a művelődési házak klubmozgalma, de — csak egyetlen apróságot kiragadva — mit csináljon a gyermekkel a házaspár, ha színházba szeretne menni? Moziba. Bárhova. Hol fogadják be a csupán kedvtelésből sportolni szándékozót, aki ráadásul negyvenéves, s kicsit pocakos? Vágyik-e Duna-parti — akár leányfalui, gödi, ráckevei — kertjébe az, aki, míg odaér, egy-két órát szorong a zsúfolt vonaton, HÉV-en, autóbuszon, s visszafelé ugyanez a tortúra várja? Van, áld az ördög bibliáját forgatja, mások mellékmunkát vállalnak, végeznek szabad idejükben. A családanya olcsóbbnak ítéli, ha maga főz, mintha konzervet,, kész ételt tálalna fel, a vendéglői étkezésről nem beszélve. Akad, aki a tv-t nézi és alszik, másokban lenne igény, de az új lakótelepen „elfelejtették” megteremteni a művelődési, szórakozási lehetőségeket, ezért sokak számára marad a bezárkózás a lakásba, a lődör- gés, a fiatalok egy részének a „valami hecc” csinálása ... Mészáros Ottó (Következik: AZ IGÉNYEK VÁLASZÜTJA.) Még az idén költözik a múzeum Az Ernst-mázeumban CZÓBEL BÉLA KIÁLLÍTÁSA Szombaton az Ernst-mú- zeumban megnyílt Czóbel Béla Kossuth-díjas festőművész kiállítása. A tárlatot Hubay Miklós nyitotta meg, Czóibel pályáját tekintve át, azét a — francia művészettörténetébe is beépült — mesterét, aki előző tekintetektől el nem „koptatott” világokat fedezett fel. Ezt követően Várkonyi Zoltán, Kossuth-díjas színművész, a Vígszínház igazgatója üdvözölte meleg szavakkal a hét évtizedes alkotó pályára visz- szatekintő művészt. A tárlat ünnepélyes megnyitóján megjelent állami, társadalmi, kulturális és művészeti életünk számos ismert személyisége. (Látogatóban a 90 éves mester szentendrei műtermében. Riportunk a 8. oldalon.) TV-FIGYELŐ A Budavári Palotában befejezéséhez közeledik egy újabb épületszárny helyreállítása. Az októberi műszaki átadás után még ebben az évben megkezdi az átköltözést a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum. Az első kiállítást 1975 tavaszára tervezik. Képünkön: helyültre kerülnek a márvány burkolólapok. „Szülővárosomnak, Kapuvárnak” „Szülővárosom iránti ragaszkodásból arra az elhatározásra jutottam, hogy életművem megmaradt gipszpéldányait a kapuvári múzeum gondjaira bízom...” — kezdődik az a levél, amelyet Pát- zay Pál kétszeres Kossuth-díjas szobrászművész írt Kapuvárra és amelyet most hoztak nyilvánosságra. A 77 éves művész összesen mintegy félszáz nagyobb és kisebb szobrának, plakettjének gipszmintája kerül majd Kapuvárra a jövő év májusában Budapesten megrendezendő Pátzay-kiállítás után. Kapuvár város vezetőinagy örömmel fogadták a művész felbecsülhetetlen értékű adományát, és máris megkezdték a tárgyalásokat egy állandó Pátzay-kiállítás rendezésére. A második folytatás. ügy látszik, csakugyan érdemes az új NDK filmsorozatot figyelemmel kísérni. Mindenekelőtt az anyaga miatt. Az Országutak csütörtökön vetített második részében olyan eseményeket láttunk — a film eszközeivel rekonstruálva —, amelyekkel eddig nemigen volt alkalmunk találkozni. A kitelepített lengyelek helyébe került német birtokosok sorsával, helyzetével foglalkozott az új folytatás. Feszült, izzó, drámai atmoszférái ú részlet volt ez; csak egy szál gyufa kellett volna, s minden felrobban. De ezt a gyufát — legalábbis egyelőre, ebben a folytatásban — senki sem gyújtotta meg. Csupa „békés” eseményt láttunk, a cselekmény jó része Gertrudék új házában játszódott. Nem dörögtek a fegyverek, senki sem bukott fel vérző fejjel a hóban. S mégis a látszatra békés jelenetek hátterében állandóan ott éreztük a háború drámáját és tragédiáját. Eckermann, a rendező a második folytatásban ezzel az atmoszférateremtő erővel remekelt, ezzel tartotta a képernyő előtt a nézőket, akik, azt hiszem, akárcsak az első rész vetítése közben, most sem unatkoztak. Egy író Svájcból. Szemes Marianne rendező, Radványi Dezső szerkesztő és Andor Tamás operatőr remek riportot készített Svájcban. Pontosabban nem is ők, hanem műsoruk hőse, a 46 éves, nálunk is ismert író, Walter Matthias Diggelmann, aki riporterként kalauzolta a magyar stábot és a nézőket. Közben nemcsak Svájccal ismerkedtünk, hanem az idegenvezető íróval is, akiről nemcsak azt tudtuk meg, hogy haladó gondolkodású, hanem a riport végén, hatásos csattanóként azt is, hogy magyar származású. Jól szerkesztett, jól komponált, érdekes adást, kitűnő tévéműsort láttunk. Olyasféle remeklést, mint a nemrég ve- ^ tített, bár égésen másféle anyagú, ám hasonlóan színvonalas riport, a Két olimpia, s közben egy világháború. Akik figyelmesen nézik a televíziót, emlékezhetnek, hogy abban a riportban is feltűnt szerkesztőként Radványi Dezső neve. ö. L. KÉRÉS A JÁRMŰVEZETŐKHÖZ A gépjárművek műszaki felülvizsgálatakor a járművek tulajdonosai kérdőívet kapnak Ez az utak fejlesztéséhez szükséges adatok összegyűjtésére szolgál. Kérünk mindenkit, akinek a járműve megfelelt a műszaki vizsgán, hogy a járművére és az utazásaira vonatkozó adatokat Írja be a kérdőív rovataiba, majd a már megcímzett kérdőívet szíveskedjék nekünk beküldeni, postán, bélyeg felragasztása nélkül. Az adatszolgáltatás minden járművezető érdeke, mert a közutak fejlesztését, a jobb közúti közlekedést segíti. KÖZÜTI KÖZLEKEDÉSI TUDOMÁNYOS KUTATÓ INTÉZET | A Pest—Nógrád—Komárom megyei AGROKER Vállalót — a gabonabetakarítási időszakhoz hasonlóan — az őszi mezőgazdasági munkákban részt vevő gépek üzemeltetésének zavartalansága érdekében szeptember 1-től őszi betakarítási ügyeletet tart Az ügyeleti szolgálat idején az AGROKER Vállalat raktárról, azonnal kiad, vagy soron kívül szállít pótalkatrészeket, műszaki árukat, gördülőcsapágyakat, gumiabroncsokat, ! akkumulátorokat. i Az ügyelet címe Pest megyében: Budapest XV., Cservenka Miklós út 107. \ Komárm megyében: Tata, Katona u. 45. Nógrád megyében: Balassagyarmat, Fáy u. 3. PEST-NÓGRÁD-KOMÁROM MEGYEI AGROKER VÁLLALAT Budapest XV., Cservenka Miklós út 107. Szondák és nevelők E gy épületsaroknál, furcsa módon, éppen az üzemi rendelőnél egy bokor áll. Levelei vastagok és szürkék a portól. Szenvedhet ez a növény. Azt mondják róla és a környékbeli fákról, hogy ha esik az eső, akkor porcementről lévén szó, megkeményedik. Csak újabb víz vagy a nap vagy a szél morzsolja, tördeli le róla a kövesedést. Addig nehezebben lélegzik. Aztán kezdődik az egész elölről. Ugyanitt, a Cement és Mészművek váci gyárában emberek százai és ezrei dolgoznak. Bőrükre, tüdejükre, garatukra minden óvintézkedés, szellőzőberendezések, technikai fejlesztés ellenére, száll a por, belélegzik, rájuk rakódik. Voltak emberek, akik ez ellen az itallal védekeztek. „így jobban bírom a munkát.” „Valamivel le kell öblíteni a torkomból ezt a reszelést.” „Védőital. Miért nem használják maguk is?” így beszéltek. Orvosok azt mondták, van benne valami igazság. Műszaki vezetők ágáltak ellene. Rámenős asszonyok kikeltek bárhol fellelhető, bármilyen ital ellen. Be kéne zárni az összes kocsmákat. Tejet vegyen a gyerekeinek, meg jobb ruhát magának. Kavargás és tisztázatlanság. Az alkohol, amelynek túlzott fogyasztása oly gyakran megkever embereket, gondolkodást, társaságokat, itt is hű maradt önmagához. Ámde az alkoholt emberek termelik terjesztik és fogyasztják. Ügy kell bánni vele, hogy ne lealacsonyítson, hanem felemeljen. Hát ezt is lehet? De még mennyire. Sok minden kell hozzá, sokoldalú megközelítés, jó meggondolások, okos intézkedések. Éppen erről tárgyaltak a héten a Szakszervezetek Pest megyei Tanács társadalombiztosítási és szociálpolitikai bizottságának ülésén. Az egyik anyag címe ez volt: „Az alkohol elleni harc tapasztalatai a Cement- és Mészművek váci gyárában.” A CÍM, SAJNOS PONTATLAN. Vannak témák, melyeket lehetetlen egy mondatban summázni. írták volna azt, hogy „az alkoholizmus élleni...”. Nincs a gyárban alkoholizmus. írták volna, hogy a gyári alkoholfogyasztás ... lehetetlen. Ma már bevinni sem lehet alkoholt. Talán olyasmit kellett volna írni, hogy: helyi kérdések az alko-, hóiról... ez meg banális. Ne is időzzünk sokat a címnél, lényeg az, hogy az anyag maga tartalmas, röviden és összegezve mutatja, milyen szerepet játszik a cementgyáriak életében az alkohol. Nem nagy szerepet. Ma már. Régebben más volt a helyzet. Érkeztek ittassan is. Fogyasztottak italt néha munka köz- ben~is. Szerepelt a baleseti okok között. Voltak problémák vele a gyár munkásszállásain. Mit kellett tenni? Először is tisztázni az alkoholfogyasztással kapcsolatos félreértéseket. Lefaragni a túlzásokat. Tisztázni a fejekben a bonyolult összképet, sorjába írni a képlet egyes részeit, azután megoldani. Ezt tették. V ILÁGOSAN BESZÉLTEK. Aki megissza a bort, sört, pálinkát, az még nem alkoholista. Csak alkoholfogyasztó. Lehetséges ez növekvő mennyiségben? Egyénileg ostobaság, országosan elengedhetetlen. Furcsa? Miért? Orvosok mondják, hogy kicsi konyak orvosság. Kevés bor, étkezések után jót tesz az emésztésnek. Szórakozásoknál, társasággal, családdal és főleg mértékkel a jókedvig, akár az úgynevezett szalonspiccig is, miért ne volna elfogadható? Kívánhatják ezt egyre többen? Igen. Vannak, akik azt mondják, lehetetlen, hogy a szocialista állam többet termel borból, pálinkából és azt hangoztatja, hogy ne legyünk alkoholisták. Nincs ebben semmi képtelenség. Megfér a kettő egymás •mellett, sőt, alkoholos italok termelése és az alkoholizmus elleni harc csakis együtt szorgalmazható. Jusson elegendő alkoholos ital a boltokba, de abból — le merem írni — a nagyobb tömegek vásárolhassanak. Persze, hogy erre is legyen pénzük, ez nem lényeges eleme egy életszínvonal-politikának. Viszont tartunk ott, hogy 20—30 vagy még több fő kiadási tétel után már ezt is számításba vehetjük. A cél tehát világos. Csökkenteni kell, sőt egyes helyeken és esetekben — például a közlekedés dolgozóinál vagy akár magán-gépkocsivezetőknél — végleg meg kell szüntetni az alkoholos termékek fogyasztását, viszont terjeszteni lehet minden megengedhető helyen a mértékkel, jókedvvel történő vásárlást és a fogyasztás terjesztését. H ogyan lehet ezt MEGVALÓSÍTANI? Adminisztratív intézkedésekkel? Azokkal is. Ha a gyárakban jó megkülönböztetésekkel élnek, akkor ez kihat a magánéletre. A cementgyárban azt mondják: munkaidő előtt és munkaidő alatt egyetlen cent italt sem. Megnézték, hogy van-e alkalmuk inni a gyárba érkezőknek. Szerencsére nem nagyon. Egyrészt, mert a gyár közelében levő ellátóhelyek, a „Kakuk”, a bisztró, a „Bözsi néni” hagyománynevet viselő üzlet reggel még nincs nyitva, délidőben meg ki megy be munkaidő előtt egy italra? Akik megtették, rosszul jártak. A gyár vezetősége e téren nem ismer kegyelmet/ A részlegvezetőknek szondájuk van, kötelesek használni. De nem kell külön kötelezni őket. Ki vállalja, hogy baleset érjen valakit és az okok között szerepeljen, hogy ivott és a művezető, üzemvezető nem vette észre. Nagy a gyár, így aztán akadtak így is rendbontók, de nem kukoricáztak velük. 1972. második és 1973. első felében 25 embernek volt fegyelmi ügye, 11 főt elbocsátottak, a többi is súlyos büntetésben részesült. Talán még ennél is meggyőzőbb, hogy indokolt esetben a helyi vezetőt áthelyezték és meghatározott — nem rövid — időre húsz százalékkal csökkentették a keresetét. E mbertelenség is keveredhet EBBE — állíthatja valaki. Országos szerv közölte egy reprezentatív
