Pest Megyi Hírlap, 1973. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-02 / 205. szám
2 rm HEC.VF.I kJCMup 1973. SZEPTEMBER 2., VASÄRNAP 144 óra Hétfő: Jobert francia külügyminiszter tárgyalásai Madridban — Az UNCTAD Genf beit ülésezik. Kedd: Waldheim közel-keleti kőrútjának első állomásán: Damaszkusziban tárgyal — Edward Heath Eszak-lrország- ban — Indiai—pakisztáni megállapodás. Szerda: Genfiben megkezdődik az össz-európai értekezlet második szakasza — Pekingi bejelentés a Kínai Kommunista Párt X. kongresszusáról — Szádat és Kadhafi megállapodása az unióról. Csütörtök: Waldheim Izraelben tárgyal — A Kínai KP vezetőinek megválasztása. Péntek: Párizsi bejelentés Pompidou pekingi utazásáról — Szakszervezetek és munkaadók tárgyalásai a nyugat-németországi „vadsztrájkok’» ügyében. Szombat: Willy Brandt „országjárása’» — Waldheim Kairóban. Közel-keleti körútja során Kairóban tartózkodik Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Képünkön: a főtitkár (balról) Hasszán El-Zajjat egyiptomi külügyminiszterrel tárgyak Szadat egyiptomi és Kadhafi líbiai elnök aláírta a megállapodást a két ország egyesítéséről. Pekingiben augusztus 24—28. között megtartotta X. kongresszusát a Kínai Kommunista Párt. A kongresszus elnökségében (balról jobbra) Van Hung-ven, Mao Ce-tung pártelnök és Csou En-laj miniszter- elnök« Franciaországban továbbra is egymást érik azok a megnyilvánulások, amelyek során a dolgozók szolidaritást vállalnak Lip-gyári társaikkal. Képünkön: nagygyűlés a Renault-gyárban. Kanadában a sztrájkoló vasutasok megpróbálták betörni az ottawai parlament kapuját. Az őrök és a civilruhás rendőrök szembeszálltak velük. Rendőr áll a washingtoni brit nagykövetség kapujában, ahol hétfőn levélbomba szakította le az egyik munkatárs karját. GEMFI RAJT Kongresszus: titokban - Az első „nyugat-európar Pekingbe tart - Unió és Waldheim-menetrend Chilére vetett „vigyázó szemek" A héten Genfben, a megany- nyi nemzetközi tanácskozás színhelyéül szolgált és szolgáló svájci városban, annak is a vadonaitúj, júliusban felavatott nemzetközi konferencia-palotájában megkezdte munkáját az össz-európai értekezlet úgynevezett koordinációs bizottsága. Ezzel a „rajttal” tulajdonképp csak folytatódott a helsinki biztonsági és együttműködési konferencia. Miről is van itt szó? Helsinkiben már az előkészítő tanácskozásokon megállapodtak az európai és az észak-amerikai kormányok küldöttei, hogy három szakaszban végzi majd munkáját a tulajdonképpeni értekezlet: először a külügyminiszterek találkoznak, majd a munka- csoportok dolgozzák ki azokat a dokumentumokat, amelyeket a konferencia harmadik, befejező részében fogadhatnak el a 35 állam képviselői. E sorok írója ott volt július első hetében Helsinkiben, végighallgatta 35 külügyminiszternek a JUnmlandia-palota szónoki emelvényéről elmondott ünnepélyes nyilatkozatait, ugyanakkor azonban a folyosókon hallhatta egyes nyugati delegációk tagjainak kétkedő vagy ellenséges megnyilatkozásait is. Főként néhány NATO-ország diplomatája és újságírója emlegette, hogy nekik nem sürgős az összeurópai értekezlet eredményes befejezése, s addig nem is igen hajlandók megegyezésre, amíg saját igényeiket a szocialista országok ki nem elégítik. Például „az emberek, eszmék és értesülések szabad áramlása” gyűjtőnéven megfogalmazott, valóságban a fellazítási lehetőségeik megnövelését szolgáló követeléseiket aMarják mindenekelőtt elfogadtatni... Már Helsinkiben vita volt áriról, mikor kezdődjék a konferencia második, genfi szakasza, a munkacsoportok munkája. A kompromisszum úgy jött létre, hogy csak szeptember közepén ülnek a tárgyalóasztalhoz a három munkacsoportban helyet foglaló diplomaták és szakértők), de egy külön koordinációs bizottság, amely mind a három munka- csoport tevékenységét összehangolni hivatott, már augusztus végén hozzáláthat fontos munkájához. A munkacsoportok rögzítik a biztonság és együttműködés alapelveit: kontinensünk élete azután ezekhez az elvekhez kell, hogy igazodjék. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a genfi rajt vagy folytatás van olyan jelentős, mint a helsinki nyitány, hiszen ettől függ a helsinki finálé is: a munkacsoportok kezéből olyan okmányok tervezetének kell a konferencia elé kerülnie, hogy azok miniéi hatékonyabban szolgálják Európa békés jövőjét. Emlékeztetnünk kell arra, hogy a szocialista országok diplomatái szerint már 1973 végén sor kerülhet a konferencia harmadik szakaszára, vagyis két-három hónap alatt Genfben eredményes munkát végezhetnének a munkacsoportok. A hét másik nagy eseménye: Pekingben bejelentették, hogy megrendezték a Kínai Kommunista Párt X. kongresszusát. Az utólagos közlés szerint augusztus 24-e és 28-a klözött üléseztek a kínai fővárosban a kongresszusi küldöttek — teljes titokban, hiszen az ülés színhelyének közelébe sem enged bek közönséges földi halandókat, különösen nem külföldi tudósítókat. A világ csak az Űj-Kína hírügynökség jelentésére szorítkozhatok, amelyből annyi mindenesetre kiderül, hogy a kongresszus egyikj fő témája, Lin Piao, volt honvédelmi miniszter, a párt korábbi alelnöke és néhány társának elítélése volt. Hivatalosan kizárták a pártból Lant, akit az előző IX. kongresszus még Mao helyettesének, a párt második emberének mondott. (Arról nincs szó a mostani határozatban, hogy Lin Piao egyáltalán él-e még? Emlékezetes, hogy kínai hivatalos forrásból is sejtetni engedték: Lin Piao a felelősségre vonás elől szökni próbált, repülőgépét lelőtték, a roncsok között vesztette életét.) A párt elnöke továbbra is Mao Ce-tunig. Tekintélye változatlan, de az már kérdéses lehet, hogy a hatalmat valóban ő összpontosítja-e a kezében. Mindenesetre mögötte a második ember Csou En-laj miniszterelnök, aki a X. kongresszus fő referátumát is tartotta. Egy ideig eltarthat, amíg a kongresszus esetleges belpolitikai kihatásai jelentkeznek. Ami a külpolitikai vonalat illeti, ezen a pártkongresszus a jelek szerint nem változtatott, a szovjatellenesség — sajnos — továbbra is meghatározó eleme. A héten hozták nyilvánosságra Pompidou francia elnök pekingi látogatásának pontos dátumát. Már a tavasszal rebesgették Párizsban, hogy az Elysée-palota ura szeptember —október táján Kínába kíván utazni. így a látogatás időpontjának bejelentése nem okozott meglepetést. Pompidou lesz az első nyugat-európai, s természetesen az első francia, államfő, aki elmegy Mao Ce-tunghoz. (Tíz éve még de Gaulle tábornok kezdeményezte a francia—kínai diplomáciai kapcsolatok felvételét.) A Távol-Kelet után a Közel- Kelet: Waldheimnak, az ENSZ főtitkárának körútjáról vajmi kevés érdemi értesülés szivárgott ki. Csupán a Szíriái, izraeli és egyiptomi fővárosban volt tárgyalásainak ténye maga érdemelt figyélmet. Hogy a közel-keleti válságban elsősorban érdekelt két arab ország fogta közre Waldheim menetrendjében az izraeli állomásit, ezt lehetővé tette, hogy az ENSZ-főititkár az arab kérdéseket adhassa fel Jeruzsálemben s aztán az izraeli válaszokat vihesse el Kairóba. Ugyancsak kevés részletet tud a világ arról a megállapodásról, amely Szadat és Kadhafi között jött létre az egyiptomi—líbiai unió megvalósításáról. Elvben újra megerősítették, hogy a két ország egy állam lesz, de a líbiai részről sürgetett népszavazást elhalasztották... Végül egész héten a hírek élén közölte a világsajtó a chilei jelentéseket: új kormány alakult, négy tábornokkal és három kommunista miniszterrel, a kiskereskedők sztrájkja véget ért, a szállítás itt és ott megindult, de a szélsőjobboldal merényletsorozata tovább tart. Még mindig hosz- szú harc szükséges a reakció kísérleteinek visszaverésére, a Népi Egység megszilárdítására, a társadalmi, gazdasági vívmányok megőrzésére és fejlesztésére. A chilei kommunisták teljes mértékben támogatják Allende kormányát, ugyanaikkor szembefordulnak mind a fasiszta, mind pedig a szélsőbaloldali, álforradalmi csoportokkal. Felelősségteljes magatartásuk nagy hatással van mind Chile jövőjére, mind a nyugait-európai baloldali mozgalmaikra, amelyek „vi- gyázó-szemüket” most San- tiagóra vetik, hiszen ők is népi egységfrontokat kívánnak létrehozni. Pálfy József A most Jcezdődő hét eseménynaptárából : Hétfő: Az el nem kötelezettek csúcselőkészítő külügyminiszteri értekezletének kezdene Algírban — Kekkonen finn el- nötk elutazik a Szovjetunióbői — ICAO-közgyűlés egész héten Rómában — Waldheim ENSZ- főtitkár Jordániában tárgyal — Fidel Castro Conakryban — Kissinger külügyminiszteri kinevezésének jóváhagyása — Scheel nyugatnémet külügyminiszter egynapos látogatása Nyugat-Berlinben. Kedd: Waldheim Jordániából Algírba utazik — Fidel Castro Guineából Algírba megy — A balti országok egész heti konferenciája kezdődik Gdanskban. Szerda: Az algíri csúcstalálkozó megnyitóülése — Ceau- sescu Venezuelába érkezik. Csütörtök: A DIFK és Saigon képviselőinek párizsi találkozója. Eszak-trországba látogatott Edward Heath angol miniszterelnök, hogy személyes jelenlétével segítse elő az északír válság megoldását. Rómában az ENSZ repülésügyi szervezete, az ICAO 128 ország részvételével konferenciát kezdett a repülőgép-eltérítések elleni küzdelemről. Az ország történetének egyik legsúlyosabb földrengése rázkód- tatta meg Mexikót. Képünkön: koporsók Ciudad Serdan városka romjai között. Hogy megelőzzék a további ko- lerás fertőzéseket, Nápolyban még az utcákon is felgyújtják a szemetet. Vietnam ünnepe I A VDK nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock. Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke táviratban köszöntötte Le Duant, a VDP KB első titkárát, Ton Duc Than- got, a VDK elnökét és Pham Van Dongot, a VDK kormányának elnökét. Huszonnyolc évvel ezelőtt a felkelt vietnami nép szétzúzta a japán fasiszta megszállóktól támogatott feudális rendszert és az egész országban létrehozta a népi demokratikus hatalmat. 1945. szeptember 2-án Ho Si Minh elnök Hanoiban, a Ba Dinh téren kikiáltotta a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulását és ezzel a hosszú gyarmati korszak véget ért. A demokratikus Vietnam megteremtése nem diadalünnep volt, még ha jelentősége történelmi is, sokkal inkább új küzdelmek ideje, hősi munka új nehézségek leküzdésére. A gyarmati múlt súlyosan jelen volt. Éhínség (1944-ben kétmil- lióan haltak éhen), megbénult gazdaság (1945-ben ráadásul még hatalmas árvíz is pusztított), széthullott kolonialista köz- igazgatás, amelynek helyébe népi jellegű hatalmat kellett teremteni. Az óriási erőfeszítéseket igénylő, de mégis békés periódus hamarosan véget ért: visszatértek a francia gyarmatosítók. A vietnami nép, amely még alighogy megízlelte a függetlenséget és a szabadságot, nem hódolt be. Ho Si Minh elnök vezetésével fegyvert ragadott és kilenc éven át tartó hősi küzdelem után, 1954 májusában döntő vereséget mért a gyarmatosítókra.' Ezt követően a genfi nemzetközi egyezmény papíron biztosította Vietnam szabadságát, függetlenségét és békéjét; előírta, hogy két éven belül a vietnami nép szabad választásokkal döntsön az ország békés egyesítéséről. Az egyezmény megmaradt holt papírnak. A legnagyobb imperialista ország, az Egyesült Államok egyre nyíltabban avatkozott be az ország belügyeibe, Dél-Vietnamban korrupt bábkormányokat juttatott hatalomra, és minden eszközzel biztosítani próbálta ezek fennmaradását. S hogy ez a „minden eszközzel” -mit jelentett, azt az egyre véresebbé váló, nyílt agresszió bizonyította. Vietnam népének ismét harcolnia kellett. A hősies küzdelem — a vietnami nép önfeláldozó harca és a nemzetközi szolidaritás eredményeként — győzelemmel ért véget: 1973. január 27-én létrejött a párizsi megállapodás, a fegyverszünet. A párizsi egyezmény véget vetett a háborúnak, ám Dél- Vietnam népének még nem hozta el a békét. A saigoni kormányzat rendszeresen megsérti a megállapodás legfontosabb rendelkezéseit: hadosztálynyi gyalogsági erők, páncélos harckocsik, tüzérségi és légi erők bevetésével területrabló hadműveleteket indít a DIFK ellenőrzése alatt álló területek ellen, több mint kétszázezer polgári személyt tart még mindig törvénytelenül börtönben, embertelen körülmények között. 1973 első felében az észak-vietnami nép óriási erőfeszítéseket tett a gazdaság helyreállítására és fejlesztésére, a háború ütötte sebek begyógyítására, a termelés és az élet stabilizálására, a szocialista építés ügyének előrevitelére. Újra áramot szolgáltat majdnem minden lebombázott erőmű, Termelnek a gyárak. A hidak, utak, a tengeri és folyami kikötők helyreállítása gyors ütemben folyik. Újjáépültek a kórházak, iskolák. Egyetlen adat: a több mint háromszázezer bölcsődéi és óvodás korú gyermek 96 százaléka jár ismét bölcsődébe, óvodába. Nemzeti ünnepe alkalmából forró szeretettel köszöntjük a testvéri, hős vietnami népet és kívánjuk, hogy Dél-Vietnam is minél előbb eljusson a valódi, igazságos békéhez, hogy az egész ország együtt, erejét, energiáját a saját javára szolgáló békés építésre fordíthassa.
