Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-30 / 202. szám
2 nsr UE GYEI '^Jfíriajp 1973. AUGUSZTUS 30., CSÜTÖRTÖK F@KUSZ Menetrend MÁR KEDDEN jó hír érkezett Üj-Delhiből, midőn a távirati irodák jelentették: India és Pakisztán képviselői megállapodást írtak alá a két ország között 1971-ben lezajlott háborúban foglyul ejtett katonák, valamint hontalanná vált polgári személyek hazatelepítéséről. Szerdán, midőn az indiai és a pakisztáni fővárosban egyidejűleg nyilvánosságra hozták a megállapodás szövegét, nyilvánvalóvá vált, hogy az indiai—pakisztáni egyezmény csak akkor léphet életbe, ha a szerződő felek és a Banglades Népi Köztásaság közös konzultációk során menetrendet dolgoz ki a teljes repatriálás pontos részleteiről. Az egyezményből azonban kitűnik, hogy Banglades mindaddig nem vesz részt ilyen tárgyalásokon, míg Pakisztán hivatalosan el nem ismerte, mint önálló államot. A MEGÁLLAPODÁS értelmében az Indiában levő mintegy 90 ezer pakisztáni hadifoglyot, a Pakisztánban rekedt 200 ezer bengálit, valamint a Bángladesből Pakisztánba kivándorolni és ott letelepedni kívánó nem bengáliakat három ütemben repatriálják majd. Pakisztán visszaengedi Bang- ladesbe azt a 203 bengálit is, akiket az islamabadi hatóságok háborús bűnökért felelősségre kívántak vonni, ennek fejében pedig Banglades egyelőre nem állítja bíróság elé azokat a pakisztániakat, akik bűntetteket követtek el' az 1971-es háborúban. Ezt a 195 pakisztáni hadifoglyot India mindaddig nem adja át Bang- ladesnek, ameddig sorsukról a három ország közösen nem dönt. ' A HAZATELEPÍTÉSEK határidejét a szerződő felek tehát nem rögzítették. Miközben sikerült megállapodni a foglyul ejtett katonák, a hontalanná vált polgári személyek, sőt a háborús bűnösök kérdésében, változatlanul megoldatlan a hindusztáni szubkontinens kulcskérdése: Banglades elismerése a pakisztáni kormány részéről. Mindenképpen eredmény, hogy sikerült rendezni a háborús bűnösök kérdését is, hisz mindeddig India jogosan ragaszkodott felelősségre vonásukhoz. Ám pakisztáni részről ez már csak azért is problémát okozott, hisz a vérengzések szervezésének és végrehajtásának főbűnöse, Tikka Khan, jelenleg is a pakisztáni hadsereg főparancsnoka. AZ ÜJ-DELHIBEN megkötött megállapodás részletes menetrendjének kidolgozása tehát csak akkor kezdődhet meg, ha Pakisztán elismeri Bangladest. Ali Bhutto kormánya változatlanul nehéz helyzetben van. Amerikai és kínai támogatással mindeddig megtagadta Banglades elismerését. A legutóbbi időben azonban új elemek szóltak közbe, mely valószínűleg kényszeríti Bhuttót, hogy ettől ,.a dilemmától is megszabaduljon”. A pakisztáni határvidékeken ugyanis komolyra fordult a szeparatisták-mozgal- ma és az ország belsejében polgári engedetlenségi akciót indított az ellenzék, mely a politikai foglyok szabadon bocsátását, a demokratikus jogok helyreállítását követelte. AZ INDIAI—PAKISZTÁNI megállapodás közvetlen tárgyalásra szólította fel Pakisztánt és Bangladest azoknak a bihari muzulmánoknak repatriálása kérdéséről, akik Pakisztánban akarnak letelepedni. E közvetlen tárgyalásra való felszólítást Pakisztán aláírta, bár tudja, hogy erre Banglades csakis a szuverén egyenjogúság alapján hajlandó. Mindez első jele: Ali Bhutto immár hajlik arra, hogy hivatalosan tudomásul vegye a szubkonti- nensen előállott áj helyzetet. Alacs B. Tamás ASSZAD SZADRI nagykövet fogja vezetni az iráni delegációt, amely a dél-vietnami nemzetközi ellenőrző ás felügyelő bizottságban a testületből kivált Kanada küldöttségének utódja lesz — közölte szerdán a saigoni külügyminisztérium egyik szóvivője. Jelezte, hogy az iráni tagozat ötfős „előőrse” a nap folyamán Saigonba érkezett. Helsinki után Csúcselőkészítés Algírban Megkezdte munkáját a koordinációs bizottság 1973. augusztusi napjait az egyetemes európai biztonság és együttműködés problémáival kapcsolatos latolgatások teszik emlékezetessé. „Augusztusi napok” — mondjuk, és emlékezetünkben önkéntelenül felmerül a múlt. 1914 augusztusában kezdődött meg az első világháború, 1939 augusztusában pedig új, még puszűtúbb vihar felhői gyülekeztek Európa fölött és e vihar következményeit a népek még ma is érzik. Am nem azért melékezünk a múltra, hogy a figyelmet ráirányítsuk, hanem azért, mert — mint Leonyid Brezsnyev mondotta — nem akarjuk, hogy ez a múlt visszatérjen. Hogy ez a kívánság valósággá váljék, a Szovjetunió és a többi szocialista ország javasolja, hogy minden mesterséges halogatás és huzavona nélkül oldják meg az egyetemes európai biztonsággal és az együttműködés fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket. Erre kötelez az a megállapodás is, amelyre Helsinkiben 33 európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada kül- ügyminisztere jutott az európai biztonsági értekezlet munkájának folytatását illetőéin. Tegnap Genfben összeülj a koordinációs bizottság, szeptember 18-án pedig a különféle egyéb bizottságok, hogy elkezdjék a finn fővárosban beterjesztett javaslatok konkrét megvitatását. Megkezdődött tehát az európai biztonsági értekezlet második szakasza, a közös álláspontok további kidolgozásának szakasza. Az európai béke ellenségei persze nem hagyják abba a próbálkozásokat, hogy minden lehetséges „érvvel” elriasszanak a békés együttélés elveinek megvalósításától. A leginkább elterjedt ilyen „érvek” közé tartozik az az állítás, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok javulása folytán a Szovjetunió kisebb érdeklődést tanúsít majd az európai államokkal való együttműködés iránt. Semmi sem áll távolabb az igazságtól, mint ez. Ellenkezőleg: e viszony javulása, a két ország kötelezettségvállalása a nukleáris háború megakadályozására új bázist teremt valamennyi olyan ország közötti konstruktív együttműködés számára, amely őszintén érdekelt a nemzetközi kapcsolatok gyökeres átalakításában. Az európai biztonság ellenségei más „indokokat” is felhoznak. Kiagyalták például azt a tételt, hogy a kis és nagy országok érdekei nem egyeztethetők össze, és Európa országai — úgymond — semmi lényeges előnyhöz' nem jutnak az európai problémák általános rendezése révén. Ez az érv éppoly „átgondolt”, mint az előbbi. Vajon az európai államok közti kapcsolatok általános alapelveinek elfogadása, nevezetesen: lemondás az erőszak alkalmazásáról, a határok sérthetetlensége, az államok egyenjogúsága stb. — nem felel meg valamennyi ország érdekének, legyen az nagy vagy kicsiny, katonai szövetség tagja vagy ilyenen kívül álló, kapitalista vagy szocialista ország? Az európai enyhülés ellenségei nemcsak az ' értekezlet eszméjét akarják lejáratni, de az egyes résztvevőket is egymásnak akarják ugratni. Az utóbbi időben különösén megélénkült a francia—szovjet együttműködés ellenfeleinek tevékenysége. A Nouvelle At- lantique, a NATO hetilapja odáig ment, hogy kritikusnak nevezte a jelenlegi francia— szovjet viszonyt. Sajnos, Franciaországban magában ugyancsak előfordulnak hasonló megnyilatkozások. A tények azonban cáfolnak. A Szovjetunióban nemrég fogadták Jobert francia külügyminisztert, aki eredményes tárgyalásokat folytatott a szovjet vezetőkkel. Ugyancsak Moszkvában nemrég ért véget a francia—szovjet nagybizottság ülésszaka, amely kidolgozta a két ország gazdasági együttműködésének tízéves programját. A francia nemzetgyűlés elnöke, Edgar Faure a Szovjetunióban tett utazása után hangsúlyozta: Meggyőződése, hogy a sízovjet—nyugatnémet és szovjet—amerikai viszony javulása nem csökkenti a francia—szovjet együttműködés jelentőségét. A irancia— szovjet gazdasági és műszaki- tudományos kapcsolatok tovább bővülnek, újabb és újabb területekre terjednek ki és mind tökéletesebb formáik alakulnak ki. Az államok egy csoportja közötti együttműködés fejlődése egyáltalán nem vezet a más országokhoz fűződő kapcsolatok csökkentéséhez. Az enyhülés általában kedvezően hat ki a nyugat- és kelet-európai országok viszonyára. Példaképpen az NSZIv-t és Lengyelországot szeretnénk említeni. Néhány éve még bajos volt elképzelni, hogy a két ország kapcsolataiban a második világháború kezdetétől felhalmozódott problémákat gyorsan és hatékonyan meg lehet oldani. Most mégis minden a helyére kerül. Az NSZK olyannak ismerte el szocialista Lengyelországot, amilyen az ma. A lengyel— nyugatnémet kapcsolatok normalizálódnak és fejlődnek. Más példákat is említhetünk. Folynak a tárgyalások az NSZK és Csehszlovákia, illetve az NSZK és Magyarország, valamint Bulgária között a diplomáciai kapcsolatok felvételéről. Mindez bizonyítja: már az egyetemes európai problémák megoldásának előkészületei hozzájárulnak az államok közötti kétoldalú kapcsolatok rendezéséhez. Ez az összefüggés fordított irányban is fennáll: a kétoldalú kapcsolatok javulásának mértékében erősödik az európai együttműködés, melegszik föl az általános nemzetközi légkör kontinensünkön. A múlthoz nincs visz- szatérés — ez Európa népeinek egyöntetű akarata. Nyikolaj Birjukov A Kínai Kommunista Párt X. kongresszusáról Fekingben augusztus 24—28 között megtartotta X. kongresszusát a Kínai Kommunista Párt A kongresszus első napirendi pontjaként Csou En-laj ismertette a KKP Központi Bizottságának politikai beszámolóját. A vita során a kongresszus résztvevői elítélték Lin Piao egykori honvédelmi minisztert és csoportját. Mint az Üj Kína hírügynökség jelentése megállapítja, a küldöttek határozottan támogatták a KKP Központi Bizottságának azt a határozatát, amelynek értelmében Lin Piaót, „a bur- zsoá karrieristát, összeesküvőt, kétkulacsos ellenforradalmárt, renegátot és hazaárulót” kizárták a pártból. A kongresszus 1249 küldötte augusztus 28-án egyhangúlag elfogadta a központi bizottság politikai beszámolóját, majd a küldöttek elfogadták a KKP új szervezeti szabályzatát. Ezután titkos szavazással megválasztották a 195 állandó és 124 póttagból álló új központi bizottságot. Tegnap este Algírban összeült az el nem kötelezett országok csúcstalálkozójának előkészítő bizottsága. Csaknem 12 év telt el azóta, hogy 1961-ben Belgrádban első ízben csúcsértekezletet /tartottak az el nem kötelezett országok vezetői. Akkor mintegy huszonöt ország állam- és kormányfője, illetve magas rangú képviselője gyűlt össze, köztük a világpolitika néhány olyan kiemelkedő egyénisége, mint Nehru, Tito, Nasszer, Szukamo, Nkrumah. Az el nem kötelezett országok vezetői most ismét csúcs- találkozóra készülnek. Algír ad otthont a szeptember első hetében megrendezésre kerülő konferenciának. A résztvevők száma a belgrádi tanácskozáshoz képest csaknem megháromszorozódott: ezúttal már 70 ország képviselője ül tárgyalóasztalhoz, hogy az el nem kötelezettség irányvonaláról, politikai tartalmáról tanácskozzék. Ez a tény az el nem kötelezettség eszméjének széles körű terjedéséről tanúskodik. (Ha megvizsgáljuk a résztvevők körét, sokszínű, tarka kép tárul elénk. A túlnyomó többség az afro-ázsiai és a lat m-am erikái térség fejlődő országai közül kerül ki. Lehet-e azonban hatékony egy tanácskozás, amelyen az olajjöveüe- lernben fürdő Kuwaittól kezdve a koldusszegény Gabonon, Csádon, Laoszon át, egészen a szocialista Jugoszláviáig, Kubáig több tucatnyi eltérő politikai felfogású és gazdasági fejlettségű állam képviselője ül asztalihoz. Megtalálhatják-« a közös hangot? Vagy másképp: milyen világpolitikai jelentősége van ennek az irányvonalnak, mit nyújthat egy ennyire heterogén találkozó. Különösen akkor, amikor a csoport hajdani fő törekvése, a nemzetközi feszültség, a Kelet—Nyugat közötti, nemegyszer robbanással fenyegető ellentétek enyhülése mindennapos gyakorlattá vált.) Tény, hogy az el nem kötelezett országok, a köztük levő különbségek ellenére együttműködnek, gyakorta közös akcióikat indítanak. Tény továbbá az is, hogy ez az irányvonal túlélte az egyes országokban bekövetkezett személyi és politikai változásokat. Ez egyúttal nagyfokú rugalmasságról is tanúskodik, amely nélkül aligha lehet áthidalni az eltérő politikai és társadalmi felfogású országok álláspontja közti, nemegyszer mély szakadékokat. RHég a tekintélyes burzsoá napiláp, a nyugatnémet Süddeutsche Zeitung is kénytelen volt elismerni: „A gazdag ipari országok (értsd: a fejlett tőkésországok — A szerk.) publicistái előtt az időnként lekicsinylőén a ’nincstelenek találkozójának’, ’a szegények közül is a legszegényebbek’ vagy a világ lumpenproletárjai’ konfe* renciájának nevezték ezt a találkozót és rámutattak az érdekszövetség hatalompolitikai gyengeségére. De a világ, legalábbis az ENSZ-ben, ma már nem hozhat többségi döntést az el nem kötelezett országok egységes fellépésével szemben. Különösen a fejlődés kérdésével fogl-aIkiozó,‘ ’77-ek csoportjában* (amely időközben 96 tagra bővült) ezek az országok adják meg a hangot.”] Az el nem kötelezett országok összehangolt akciói mindenekelőtt két fő területre irányulnak: a gazdasági fejlődés, az elmaradottság felszámolás sának problémáira és az ENSZ-re. A csoportot képviselő országok rendkívül fontosnak tartják, hogy az algíri értekezleten közös ‘álláspontot 'fogadjanak el a világ- szervezet fejlesztését illetően. [ Bizonyára még az eddigieknél is eredményesebb lesz az el I nem kötelezett országok tevé- I kenysége, ha sikerül egységes álláspontra jutniok az ENSZ szerepével és munkájával kapcsolatban. i Helytelen lenne tehát lebecsülni vagy túlbecsülni az el nem kötelezett politika lehetőségeit. Az biztos, hogy a világ napjainkban szemmel láthatóan az enyhülés szakaszába lépett, a konfrontáció lehetősége csökkent. Mindez természetesen nem kisebbíti az el nem kötelezett politika jelentőségét. Ezek az országok eddig is pozitívan járultak^ hozzá a főbb világpolitikai problémák megoldásához mind az ENSZ-ben, mind azon kívül. Ha az algíri csúcstalálkozónak sikerül a megvitatásra kerülő legfontosabb kérdésekben egységes, pozitív álláspontra jutnia, úgy az további hozzájárulást jelenthet a békés egymás mellett élés eszméjének erősítéséhez. Győri Sándor Waldheim Nicosiában Közel-keleti körútja során szerda délután Ciprusra érkezett Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. A ciprusi sajtó értesülése szerint Waldheim Nicosiában nemcsak Makariosz elnökkel tárgyal, hanem megbeszéléseket folytat a ciprusi török, illetve a görög közösség vezetőivel is. Magyar munkásfiatalok az NDK-ban O Budakalászról Sőmmerdába Sömmerda, a 20 ezer körüli lakosú türingiai kisváros neve mindössze néhány éve ismert Magyarországon. Azóta, mióta ott él és dolgozik minden évben száz-egynéhány magyar fiatal. A régi település magjában, a többségében földszintes. családi házak, keskeny utcák között csak az épségben maradt, ódon városfal egy-egy tornya emelkedik ki. A házacskák előtt a kertekben rengeteg, sokszínű vi»„ rág azt jelzi, hogy Erfurt, a virágok városa közelében vagyunk. Az apró szálloda is mindössze egyemeletes, inkább a hajdani vendégfogadók hangulatát idézi. A környék erdő borította hegyeiről reggelente — még nyáron is — nyirkos köd száll alá. gyakori az eső, ritka az igazi forróság. Pest megyéből jöttek A városka szélén új üzemépületek, magas kémények emelkednek ki a fák közül. Itt készülnek a Sömmerda nevét is magában foglaló SÖ MT HON-termékek, például a nálunk is jól ismert elektronikus számológépek. Az üzemhez új lakótelep is épült: a modern városrendezési elveknek megfelelően, tágas térközökkel sorakoznak hatemeletes panelházak. Körülöttük — ugyanúgy, mint nálunk is előfordul — még nem jutott idlő a terep végleges rendezésére, a parkosításra. De a játszóteret már benépesíti a hangos gyermekhad, áll az új KAUFHALLE — az ÁBC- áruház, amelyhez a hasonlókat, tágasságuk, méreteik miatt, mi magyarok kissé irigykedve szemléltük — sa házakhoz garázsok épülnek. Már előzőleg megtudtam, hogy egy új házban magyarok laknak. El se véthettem volna a helyet, hiszen a bejárat előtti parkoló elárulta, hogy célhoz értem: egyforma világossárga MZ-motorok tömege ál],t a ház előtt. (Otthon mesélték, hogy az ittdolgozó fiúk legtöbbje egy éven belül ilyen motorkerékpárt vásárol.) Az épületbe lépve a portás néni kedvesen, mosolyogva köszönt, ugyanígy üdvözölnek — a magyar szót hallva — ismeretlenül is a mellettünk elhaladók. Az épület belülről a nálunk a közelmúltban emelt új munkásszállókra hasonlít. A bejárat két oldalán társalgók, a folyosók falán a korábbi években itt dolgozók tablói, faliújság, közérdekű hirdetményekkel. Az egyik éppen közös kirándulásra invitálja a lakókat. Budai István, a kolónia KISZ vezetőségének tagja említ néhány nevet, olyanokét, akikről tudja, hogy Pest megyéből jöttek: Piszvarum Erzsébet Érdről, Nagy Anna Budakalászról, Klement Olga Ceglédről. ■. Csak egyiküket: Nagy Annát találom otthon, a többiek a második műszakban dolgoznak. „Tetszik az itteni élet" — Háromszobás a lakás — mondja Nagy Anna —, az egyik szobá'ból nyílik a harmadik. Jelenleg hárman lakunk benne. — Bemutatkozom. a lakótársaknak is, akik készséggel mutatják meg a lakásukat. Mindenki, aki három évig itt lakik, saját kedve és ízlése szerint rendezheti be szobáját. Az alapot, a legszükségesebb bútorokat megkapják — ezek már kevésbé hasonlítanak a mi munkás- szállásaink berendezéseire; modern szobabútorok —, de, ha valaki vásárol még egyéb bútort, vagy apróságot, az is elfér a tágas szobákban. A konyhát is teljes berendezéssel, beépített bútorral, mosogatóval, tűzhellyel, hűtőszekrénnyel, illetve edényekkel, tányérokkal, evőeszközökkel felszerelve veszik át. Az ágyneműt, a fűtést is a gondnokság biztosítja, a lakást pedig naponta takarítják. Mindezért havonta 30 márkát (körülbelül 120 forintot) fizetnek a lakók. Leülünk beszélgetni az otthonosan berendezett világos szobába. Vendéglátóm mentegetőzik, hogy a szoba még nem elég lakályos, de csak tavaly október óta dolgozik Itt, s sok mindent nem tudott még megvenni, amit szeretett volna. Kérdésemre elmondja, hogy szüleivel Budakalászon lakott, aztán szakmunkástanuló lett Újpesten, a Vákuumtechnikai Gépgyárban. Felszabadulása után technikumba, külkereskedelmi tagozatra vették fel, s rögtön irodába került, előadónak. Közben angolul is tanult, már néhány kisebb, önálló üzletkötés állt mögötte,, amikor találkozott egy osztálytársával, aki három évet dolgozott az NDK-ban Rövidesen ő is jelentkezett. Hogy miért? — A barátnőm elmondta, hogy jól meg lehet tanulni németül, a kereset sem rossz, sok mindent lehet vásárolni, na, meg vonzott a külföldön élés, az önállóság érdekessége is — meséli. — Nemrégen vagyok ugyan itt, de eddig nem csalódtam az elképzeléseimben. Tetszik a munkám, az itteni élet... Németül gondolkodni A szakmája mechanikus műszerész. Itt betanított elektronikus műszerész munkakörben dolgozik. Egycsapás- ra közel került az ~ elektronikához, a számítástechnikához. mely eddig csak — mint mondja — izgató talány volt számára. Nagy kedvvel látott a betanuláshoz. Két fiatal- asszony segítette, magyarok, akik a korábbi csoportból itt mentek férjhez, s most már itt is laknak, véglegesen. Januárig tartott a tanulás. Azóta önállóan készíti a programpaneleket az elektronikus gépekhez: rajz alapján, diódákat, reléket forraszt be, elvégzi a huzalozást, a késztermék ellenőrzését is. A program mindig új, a munkát bizonyos fokig alkotónak is lehet nevezni. — Nem ' mindenkinek jut ilyen jó hely — jegyzi meg —, a fúrósok, köszörűsök, kábelkötözők munkája mái közel sem ilyen változatos. — S hogyan állnak a nyelvtudással? — Mostanában jutottunk el addig, hogy kezdünk „németül” gondolkodni is, nemcsak beszélni. Kezdetben, bizony, sok problémát jelentett a nyelv — bár anyám német származású, s nagyanyám csak németül beszélt, rám kevés ragadt ebből. A tanulás hatásfokát azonban lerontja, hogy itthon egymással ismét magyarul beszélgetünk. Az üzemben sokszor a német szavakat magyarul ragozzuk. Pedig jó lenne megtanulni a nyelvet, hiszen adott a lehetőség, hogy jelentkezzünk irodagépműsze- ■rész-tanfolyamra a munka mellett. A nyelvi nehézségektől a beszélgetésben rövidesen eljutunk az itteni emberekig. Kiderül, hogy a beilleszkedés nem ment egészen simán. A közel félszáz tagú brigád, amelybe belecsöppent — többségük nő — kezdetben némi idegenkedéssel fogadta. Rövidesen azt is megtudta, miért: az egyik korábban ott dolgozó magyar lánnyal sok probléma vo^t, úgy hogy haza is kellett küldeni — innen eredtek a fenntartások. Meghívás családi ebédre 1 — Én, természetesen, igyekeztem bizonyítani, pontos, udvarias, készséges voltam, és
