Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-30 / 202. szám

1973. AUGUSZTUS 30., CSÜTÖRTÖK MIT MEGYEI kSCtvfap 3 A Pilis már parkerdő Szállás fakitermelés a Pilisi Parkerdőgazdaságban. A felszabadulás óta nap­jaikig mintegy 400 ezer hek­tár erdőt telepítettek az or­szágban. Az erdőgazdaságok az idén országszerte mintegy 50 ezer hektáron tervezik az erdők rendezését, felújítását, új zöldövezetek kialakítását. Az utóbbi években annyi fát sem termeltek ki az ország er­deiből, mint amennyit a ho­zam megengedett volna. Jóléti szempontból a budai és a pili­si erdők kijelölt részeinek par­kosítása már befejeződött. Várhatóan a Vas megyei Sop­ron környéki, a Mecsek, Bör­zsöny erdeinek kirándulásra alkalmas részeit parkosítják. Bács-Kiskun megyében pedig minden jelentősebb települést zöldövezettel vesznek körül. Tíz-tizenöt év alatt ezer helyen létesítenek kirándulóerdőket. Mohácsra emlékeztek Mohácson kegyelettel emlé­keztek szerdán az 1526. au­gusztus 29-i csata halottaira, a mohácsi síkon elesett magyar és szövetséges katonákra. nem telt bele egy hét, felen­gedett a fagyos hangulat. Az- vóta gyakran hívnak meg va­sárnaponként családi ebédre, akad, aki felajánlotta, hogy töltsem velük a karácsonyi, a húsvéti ünnepeket. Mindenben segítenek, támogatnak. Egy­szer, még az első hónapokban hirtelen elfogott a honvágy. Sírtam, nem találtam a he­lyem a lakásban. Elhatároz­tam, hogy mindenképpen ha­zamegyek látogatóba. Az üzemben azonnal megkérdez­ték, mi bajom. Elmondtam, s ismét elfogott a sírás, mert csak 100 márkám volt, ami kevés a hazautazáshoz. A munkatársak azonnal intéz­kedtek, a brigádpénzből adtak kölcsön 60 márkát, hogy ha­zautazhassak. ' Talán ez volt az az eset, ami miatt soha nem fogom elfelejteni őket... Az itt dolgozóknak, azon túl, hogy hazautaznak, viszonylag sok szabad idejük marad. Hi­szen minden szombat szabad. Az utazás a magyarok leg­kedveltebb hét végi időtölté­se. Akiknek motorjuk van, még a tengerpartra is elmen-- nek víkendezni. Ö is bejárta már a környéket a közös ki­rándulások alkalmával. Volt a türingiai hegyekben, test­vérmegyénkben, a Suhl me­gyebeli Oberhofban s Arn- stadtban, a festői szépségű kastélyáról híres Naumburg- ban is. Legmesszebb Lipcséig, Drezdáig, Karl-Marx-Stadtig jutott. Lelkesedéssel beszél az utazások élményeiről, a ren­geteg látnivalóról.. Gyakran rendeznek baráti találkozókat is szovjet, lengyel és német fiatalokkal, ide is szívesen el­jár. Helyben csak egy fiata­loknak való szórakozóhely '/an, ezért is ő is gyakran be­A járási párthatározat nyomán Pontosan érkezik a kenyér Tartalmas H ét-nyolc esztendővel ezelőtt a falvakban a nyári hónapokban még bezárták kapuikat a művelődési házak. Ezt első­sorban azzal indokolták: a nyár a nagy paraszti munkák ideje, az emberek ilyenkor nem érnek rá szó­rakozni, a nappal együtt kelnek s csak akkor térnek haza otthonaikba, amikor a nap is nyugovóra tér. Volt ebben igazság addig, amíg a gépek fel nem váltották az embereket a legnehe­zebb munkákban. Azóta lé­nyegesen könnyebb a fal­vak mezőgazdasággal fog­lalkozó lakóinak az élete, s még nyáron, a legnagyobb dologidőben is jut idejük a pihenésre, szórakozásra, művelődésre. Meg kellett tehát teremteni a lehetősé­get is. S azóta nyaranként már nem zárják be kapui­kat a falvak művelődési intézményei, s a hétköznapi estéken is a legtöbb helyen különböző programokkal várják az érdeklődőket. Néhány esztendő óta ezek a nyári programok egyre több helyen rendez­vénysorozattá alakultak át. így jött létre a kulturális napok, hetek programja s vált egyre népszerűbbé. Kezdetben ezek fő célja el­sősorban a szórakoztatás volt. Több helyen ki is mondták kereken: a meleg nyári* estéken elsősorban felüdülni, szórakozni akar­nak a munkában megfáradt emberek. S rendeztek szá­munkra magyamóta-estet, beatkoncertet, sőt még dzsesszfesztivált is. Volt ze­nés divatbemutató, meghív­tak közkedvelt táncdaléne- kest, no, és természetesen kü­lönböző haknibrigádokat. Az ilyen jellegű nyári ren­dezvénysorozat már ritkul. Bebizonyosodott, hogy nem csupán a könnyű műsorok­nak van közönsége, a tar­talmas programok legalább olyan vonzóak. V együk példaként a Szentendrei nyár idei — sorrendben ilnmár ötödik — rendezvénysoro­zatát. Hat kiállítás, öt hangverseny, két tudomá­nyos tanácskozás, három bábműsor, négy rajzfilmest és tizenegy előadás a Teát­rumban. A „végösszeg”: több mint tízezer érdeklődő három hét alatt. Nem csu­pán a városból és környé­kéről, hanem a fővárosból csakúgy, mint az ország legkülönbözőbb tájairól. Persze, mondhatná bárki, könnyű a szentendreieknek, hiszen a keret adott, a Teátrum tizenegy előadása, azt kell csupán kiegészí- teniök, más jellegű progra­mokkal gazdagítaniok. Ez igaz, csakúgy, mint az, hogy a Teátrum igen jelen­tős állami dotációval mű­ködik. De igaz az is: nem mindegy, hogy milyen mű­sorokkal, rendezvényekkel színesítik, gazdagítják a három héten át zajló .színi­előadásokat. A szentend­reiek megtalálták a mód­ját annak, hogy a Teátrum színvonalához igazodó, va­lóban tartalmas progra­mokkal tegyék még von­zóbbá városuk nyári kul­turális életét. A z igényekhez és a rea­litáshoz igazodni — ez‘ a siker titka, a dolgok lényege. Ezt találták meg az idei nyáron a Zsámbék és környéke kul­turális napok szervezői és rendezői is. A táj mezőgaz­dasági jellegéből kiindulva s az adott lehetőséggel — az Agrártudományi Egye­tem zsámbéki tanszéke — élve, a programsorozat kö­zéppontjába a járás mező- gazdasági szakembereinek tudományos tanácskozását helyezték, amelynek vitain­dítóját dr. Márton János, az Agrárgazdasági Kutató- intézet igazgatója tartotta. S hogy a részvevők ne csu­pán beszélgessenek a me­zőgazdaság aktuális kérdé­seiről, tapasztalatcsere-lá­togatást is szerveztek a Komárom megyei gyerme- lyi Petőfi Termelőszövetke­zetbe. S ezt a szűkebb körű szakmai tanácskozást úgy szélesítették ki a falu, sőt a környező községek lakói számára, hogy termékbe­mutatót rendeztek, amelyen e fontos mezőgazdasági táj­egység legjobb gazdaságai vonultatták fel a nagykö­zönség előtt munkájuk pro­duktumait. Mindehhez jól kapcsolódott a járás nem­zetiségi öntevékeny művé­szeti csoportjainak, Röpülj páva köreinek, valamint énekkarainak műsora csak­úgy, mint az irodalmi szín­padok bemutatója. Valahogy ilyesféleképpen kell tartalommal megtölte­ni a kulturális napok és he­tek műsorát, ahogyan a zsámbékiak tették. Természetesen nem csu­pán a Szentendei nyár, va­lamint a Zsámbék és kör­nyéke kulturális napok rendezvénysorozata érde­mel dicséretet. Áz idei nyá­ron a legtöbb helyen már túllépték a kísérletezés stá­diumát: Nagykőrösön, Du­nakeszin, Szobon s másutt is. Még ott is sikerült „el­sőre” megtalálni a legjobb alaphangot — például Ve­resegyházon —, ahol az idén első ízben rendeztek nagyobb szabású program- sorozatot. C sak helyeselni lehet azt a meggondolást, hogy ahol még nincs meg a lehetősége annak, hogy évről évre rangos kul­turális rendezvényekkel ké­szüljenek a nyárra, ott csak kétévenként rendezik meg azokat. Gondoljunk például a Gödöllői nyárra vagy a Galga menti napok­ra. Ez így helyes. Csak úgy szabad nagyobb feladatra vállalkozni, ha annak biz­tosított minden feltétele. Az idei nyár arra enged következtetni: évről évre gazdagabb lesz megyénk­ben is a nyári hónapok kulturális élete. Prukner Pál ' • • 1 Ösztönzően használják a tartalékalapot A Magyar Szocialista Mun­káspárt szentendrei járási bi­zottsága 1972 novemberében megtárgyalta a járási hivatal kommunista vezetőinek a la­kosság áruellátásáról, a szol­gáltatás helyzetéről és a kom­munális fejlesztés érdekében tett intézkedésekről szóló je­lentést. A helyzet javítását és a gyorsabb előrehaladást szol­gáló határozatok közül ben­nünket most az érdekelt, amely a kommunistákat kötelezte cselekvésre. Ez a határozat így hangzik. „A községi párt- szervezetek évenként .. .fog­lalkozzanak az áruellátás és a szolgáltatás helyzetével, s en­nek alapján járuljanak hozzá a felmerült problémák meg­oldásához.” Pomáz a „sereghajtók” között Csaknem egy esztendő telt el azóta. Lássuk, mi történt va­jon ezügyben egy olyan nagy­községben, ahol az áruellátás problémái — a jelentős ide­genforgalom miatt — megkü­lönböztetett figyelmet igényel­nek? Pomázról lesz szó. A járási hivatal jelentésében Pomáz neve sűrűn szerepelt, sajnos, többnyire a negatív példák között. Egyike volt azoknak a községeknek, ahová a kenyér — a sütőipari válla­lat szállítási nehézségei követ­keztében — gyakran pontatla­nul, késve érkezett, s ez külö­nösen a kettős ünnepek előtt okozott jogos bosszúságot ala­kosságnak. A vendéglátóipar örvendetes fejlődése, a vendég­látás színvonalának járásszer- te tapasztalható emelkedése ellenére, Pomázon olyan elemi gondokkal küszködtek, mint a közétkeztetés megoldatlansá­ga. A lakosság számához vi­szonyítva mind a kereskedel­mi eladótér nagyságát, mind pedig a vendéglátóipari üzle­tek befogadó képességét, és technikai-műszaki ellátottsá­gát illetően, Pomáz a „sereg­hajtók” között szerepelt. A járás vezetőinek a leg­főbb gondokra utaló megálla­pításait a pomázi vezetők szá­mos részlettel kisebb-nagyobb gonddal egészítették ki az idei év elején. Ilyenekkel: A nagyközség­ben működő vendéglátóipari egységek kicsik, korszerűtle­nek, sémiképp sem felelnek megy Erfurtba a többiekkel moziba meg táncolni. Ami pa­naszra ad okot: kevés a könyvtárban a magyar könyv, s eddig nem volt lehetőség sportolásra. Otthon a BMSÉ- ben kézilabdázott, most végre itt is megígérték neki, hogy beveszik a gyári csapatba ... Beszélgetés közben hirtelen feláll, és sört hoz a hűtő- szekrényből. Megkínál, és ma­gyarázkodva hozzáfűzi: — Otthon nem ittam meg a sört, de itt mindenki rászokik napi egy-két üveg erejéig. A víz itt nem elég ízletes. Érdeklődöm a „költségveté­se” iránt, s megtudom, hogy körülbelül 20 márkát költ éle­lemre. Szeret divatosan öltöz­ködni, és itt sokfajta olasz, francia cipő kapható viszony­lag olcsón. Az apróbb vásár­lások mellett mostanában már tud félretenni is. — Gyönyörű szekrényfala­kat lehet kapni 1800 már­káért, egy szép modem fotel is csak 250 márka ... (Haza­utazásakor az itt vásároltáru­kat vámmentesen hazahozhat­ja.) És itthon? Persze, sokat gondol az ott­honra. Már tervezgeti, hogy amikor hazajön, mit fog csi­nálni. Budakalászon, helyben is kínálkozott állás, amikor el­jött. Lehet, hogy hazatértekor is akad majd. Mindenképpen szeretné folytatni a techniku­mot, hiszen már két évet el­végzett. Esetleg mint üzletkö­tőnek jól jön majd a német nyelvtudás, a külföldi tapasz­talat ... Mészáros János (Következik: AZ IGAZGA­TÓ MUNKAHELYET KER?S.) meg az üdülőjeliegű terület követelményeinek. A lakosság jogosan sürgeti a falu felső végén egy húsbolt, s a Szabad­ság téren egy Patyolat-üzlet megnyitását. A húsellátás nem kielégítő, az üzletek a meg­rendelt árunak általában 70 százalékát kapják meg. Sok a kifogás a zöldség-gyümölcs ellátásra, s arra, hogy egyik­másik boltvezető a zöldség he­lyett a jobban jövedelmező italárusítást szorgalmazza. Pa­naszok érkeztek a nagyközségi tanácshoz, hogy a HÉV-állo- máson működő Utasellátó-pa­vilon nyitva tartási ideje nem megfelelő, napilapok, folyó­iratok árusításával nem foglal­kozik, s mivel eldugott helyen működik, többnyire elkerüli az utazók figyelmét. A piacon az árusítás korszerűtlen, s hiány­zik a vásárlók érdekét szolgá­ló, egészséges versenyszellem a kisárutermelők és az állami szektor között. A lakosság a községben ruhák és cipők vá­lasztékát nem tartja kielégítő­nek. Tízezer és újabb 10-20 ezer — Ha Pomáz áruellátásáról beszélünk — amint épp a na­pokban tettük —, nemcsak ar­ra a tízezer emberre kell gon­dolnunk, aki nagyközségünk állandó lakosa, hanem arra a másik tíz-húszezerre is, aki a hétvégét az itteni telkén, víkendházában tölti, illetve, aki a Dobogókőre, a Lajos- forráshoz vagy a pilisi hegyek­be tervezett túra előtt, itt sze­retne bevásárolni — mondja elöljáróban Galántai Dezső, a nagyközségi pártbizottság tit­kára. — Ezt is figyelembe kel-1 lett vennünk, amikor az év elején — a tanács előterjesz­tésére — számba vettük a leg­sürgősebb tennivalókat. A közigazgatás vezetőivel közö­sen tett intézkedéseknek van­nak eredményei. Közbenjárá­sunkra korszerűsítette például a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat a Turista kisvendég­lőt. A kapacitás — sajnos —, ettől nem lett nagyobb; mind­össze 50—60 személy közétkez­tetését tudja vállalni, holott legalább háromszázan igényel­nék. Ezt a gondot csak a helyi gazdasági erők összefogásával fogjuk tudni orvosolni, való­színűleg az ötödik ötéves terv elején.. — A falu felső végén oly régóta sürgetett húsboltot vég­re megnyitotta a Nyugat-Pest megyei Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat. Örömünkbe azonban ütöm vegyült: csak­nem ezzel egy időben ugyanis bezárták a Beniczky utca 4. alatti húsboltot. Az oka: sze­mélyzethiány. Nem emelkedett a hús mennyisége sem, az ellátás tehát továbbra is aka­dozik. A Patyolat helyiségének átalakítási munkái befejeződ­tek, megnyitására rövidesen sor kerül. Jóleső érzéssel mondhatom, sikerült szót ér­tenünk az Utasellátó-pavilon vezetőivel: az állomáson új pavilont állítottak fel, kizáró­lag hírlapok és folyóiratok árusítására, de megmaradt a régi is. Nyitva tartási idejük ma már alkalmazkodik a turisták igényeihez. Némi javulást ér­tünk el a ruha- és cipőellátás- ban. A ruházati bolt raktár- készletét idén január elsején egymillió forintra emelték. Ez­zel a napi áruk választéka je­lentősen bővült, viszont meg­szüntették a boltban a felső­ruházati cikkek árusítását. Százezer forinttal emelték a cipőbolt árukészletét. — A panaszok egy részét te­hát orvosoltuk, s ezért min­denek előtt a nagyközségi ta­nács vezetőit és szakigazgatási szervének dolgozóit illeti elis­merés. Továbbra sem meg­nyugtató viszont a helyzet né­hány ellátási kérdésben. — A kenyérszállítás például ma már pontojs időben törté­nik, most viszont egyszer a minőséggel van baj, máskor súlyhiányos a kenyér. A tanács az utóbbi miatt már két eset­ben büntette pénzbírsággal a sütőipari vállalat pomázi egy­ségének vezetőjét. Továbbra sem kielégítő a zöldség-gyü­mölcs ellátás. Gyakori, hogy a boltvezető a megrendelt húsz­féle áru közül csupán kilen­cet kap meg. És tél három után? — A zöldség-gyümölcsellá- tást — és általában az élel­miszer-ellátást — illetően nagy reményeket fűztünk a MÉK Vállalatnak a HÉV-ál- lomásnál épített üzletházá­hoz. Ügy érzem, joggal, hi­szen — tekintettel a közér­dekre — a pártbizottság és a nagyközségi tanács olyan kedvezményeket nyújtott a MÉK Vállalatnak ehhez a beruházáshoz, amilyeneket kevés kereskedelmi vállalat élvez. A község legforgal­masabb részén, ingyen biz­tosítottuk a telket; soron kí­vül és közműfejlesztési hozzá­járulás nélkül vezettük oda a villanyt és a vizet. Cserébe azt kértük, hogy az üzletház két műszakban tartson nyit­va, álljon vasárnap délelőtt is a vásárlók — a turisták — rendelkezésére, s gazdag áru- választékkal várja a vevőket. A vállalat vezetői ennél töb­bet ígértek: tejivót és főtt- kolbász-árusítást is. Sajnos, az ígéretekből kevés valósult meg. Az eleinte bevezetett két műszak helyett rövidesen egy­re tértek át: a bolt azóta reg­gel fél héttől csak fél há­romig fogadja a vevőket; pe­dig a bejáró munkások zöme fél három után ér haza a köz­ségbe, s akkor szeretne vásá­rolni! Tudjuk, hogy a vállalat létszámhiánnyal küzd, s ezt a gondját a szabadságolások is tetézik, de a vásárlók ez­rei nem (Szenvedhetnek hát­rányt emiatt. Nem lehetünk elégedettek az áruválaszték­kal sem: kevés a füstölt és a friss töltelékáru, nincs főtt­kolbász, sem tejivó — annál több az ital! Ez az üzletház konkurrenciát a szomszédos bisztrónak csupán az italmé­résben jelent. Az ilyenfajta rivalizálásnak pedig csep­pet sem örülünk. Mind a pártbizottság, mind pedig a községi tanács jobban sze­retné, ha az élelmiszer-el­adótértől műanyag fallal, el­választott borozó helyén a vállalat inkább tejivót és grillsütőt rendezne be. Tisztaság - kocsmai hangulattal Pomáz nemcsak nagyköz­ség, de hosszú is: bárhogy igyekszem, fél három után nyolc perccel érek a HÉV- állomás elé. A MÉK-üzletház /csakugyan zárva. A kirakat­üvegen át leskelődöm befelé: gazdag konzervkínálat, sze­rény frissáru-választék. A szomszédos, modern bisztróban kifogástalan tisz­taság'— és kocsmai hangulat fogad. Az asztaloknál fesz­telenül zajongó huszonéve­sek, a pénztár előtt hosszú sorban kígyóznak a szomja­zok. A hűtőpult szegényes hi­degtál- és süteménykészletét pillantásra sem'méltatja sen­ki: mintha nem is bisztróban — italboltban lennék. A presszópult előtt egy lélek sincs, aki kávét, akar inni, inkább az Utasellátóba megy. Gtt termoszból mérik a forró, méregerős kávét. A Kossuth Lajos utcai cuk­rászda — sok-sok jóindulat­tal — „mellékhelyiségnek” ne­vezett építményét a tanács sürgetésébe nemrég lebon­tották, s az üzletet ennek megfelelően, III.-ból IV. osz­tályba sorolták. A pomáziak szerint még ez a -besorolás is túl rangos, mert a presz- szó és az italbolt tisztaságát, az egészségügyi előírások be­tartását a községi tanács még bírságolásokkal sem tudja el­érni. A járási — majd ezt köve­tően a nagyközségi — párt- bizottság határozata a lakos­ság ellátása érdekében tehát éppen idejében született. Most arra van szükség, hogy az elért eredmények további tettekre ösztönzik a nagy­községi tanács vezetőit, il­letve újabb intézkedésekre a kereskedelmi és a vendég­látóipari vállalatot. Nyíri Éva Eredményes félévet zárt a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár váci gyárának (a volt Gyapjú­mosó és Szövőgyár) kollektí­vája. A fonoda 14 tonnával tel­jesítette túl vállalt mennyiségi tervét. Ugyancsak kedvezően alakult az elsőosztályú, kifo­gástalan minőségű fonalak aránya is: az előírt 78,6 száza­lék helyet: 82,8 százalék volt. A kiemelkedő termelési eredmények fontos katalizáto­ra volt a tavaszi béremeléskor képzett tartalékálap céltudatos és ösztönző felhasználása. A második negyedévi feladatok teljesítésére versenyt szervez­tek: A célfeladat normáit szel- faktorgéppárokra és gyű- íűsfonógépekre állapítot­ták meg. A teljesítményeket naponta értékelték. Szakmányonként négyezer forintot biztosítottak a művezetőknek arra, hogy a szakszervezeti bizalmiakkal közösen a versenyt értékeljék és az összeget differenciáltan szétosszák. Jelenleg is folyik hasonló verseny. A július 20-tól szeptember 30-ig tartó versenyre a célju­talom változatlanul négyezer forint szakmányonként. Versenyen kívül a fonó-, előfonó- és kártológép-tisztítók- ból túlórázó brigádok alakul­tak. Tizenkilenc fonó-, öt elő­fonó- és négy kártológép-tisz- tító vállalta, hogy augusztus végéig szemé­lyenként negyven túlórá­val hel; ettesíti a szabad­ságon levő munkatársakat, hogy az üzemek eleget tudja­nak tenni napi tervfeladataik­nak. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom