Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-28 / 200. szám

1973. AUGUSZTUS 28., KEDD “‘‘‘'kMítIap 5 Brazíliába és Elefántcsontpartra is * Árammérők a próbateremben A próbaterem minden bi­zonnyal a Ganz Műszer Művek Árammérő Gyárának legszebb üzeme. A táblákon „fedetlen fővel” sorakoznak a különböző típusú egy- illetve háromfázi­sú mérők. A párhuzamosan el­helyezkedő táblák előtt a be­szabályozást végző, többségük­ben fiatal műszerészek, szem­mel láthatóan vidáman végzik érdekes, sokoldalú ismeretet igénylő munkájukat. Nyoicvam'éíe Török Sándor a háromfázisú részleg vezetője, immár négy éve. 1951 óta elektromű­szerész, estin vegezte el a gép­ipari technikumot. Azelőtt ő is az árammérők beszabáiyo- zasát csinálta. Azt lehet mon­dani, ismeri a mesterség min­den csinját-bínját. — Ide, a próDaterembe, kö­rülbelül nyolcvaníéie mérő érkezik készre szerelve. A mű­szerészek először az úgyneve­zett mechanikai ellenőrzést végzik el, vagyis megvizsgál­ják a kötőelemeket és az il­lesztéseket. Ezután kerülnek fel a majdani háztartási, illet­ve ipari fogyasztásmérők a be­szabályozó táblákra. A szabályozás időtartama éppen egy műszak, ezalatt har­minc műveletet vegeznek el minden egyes mérőn. Az egy­fázisúból nyolcvan-száz, a há­romfázisúból tíz-tizenöt darab a napi norma. Kifizetődik o három műszak — Augusztus elsejével több fiatal műszerész került a pró­baterembe. A mi részlegünk­ben jelenleg húsz-huszonné- gyen dolgoznak mind a három műszakban. Három éve gya­korlatilag stagnál a létszám. Nálunk ismeretlen fogalom a munkaerőhiány. Még inkább úgy mondanám: sajnos beren­dezés és hely hiányában nem tudunk több embert foglalkoz­tatni. — Három műszakban nem szívesen dolgoznak az embe­rek. Miért vonzó mégis itt a gyárban? — Gondolom, elsősorban a jó kereset, valamint a rendkí­vül változatos, szakmai fejlő­dést biztosító munka miatt. Lássuk hát a keresetet. A személyi órabér még nem va­lami sokat ígérő. Az újoncok mindössze 8,70-et kapnak, de a régiek 12 forintja is jelentő­sen elmarad a jó szakmunkás- órabér mögött. Ha csak ennyi lenne a pénz, akkor bizony aligha lenne ennyire vonzó a műszerészek számára a há­romműszakos próbaüzem. — Harminc százalék éjsza­kai pótlékot fizet a gyár. Ezen kívül: a műhely teljesítménye alapján további két-három szá­zalék kerül a borítékokba. Vé­gül ugyancsak jól jövedelmező a minőségi prémium: csak az nem kap, akinek a selejtszint- je meghaladja a harnbncöt százalékot. Így aztán egy-két hét éjsza­kázást, valamint "az átlagos se- lej tszintet alapul véve, a mű­szerészek jövedelme 2800— 3000 forint, összehasonlításul: Török Sándor — mindig nap­palos — művezető havi fize­tése 3600 forint, ehhez hozzá jön még prémium. De haladjunk tovább. A sza­bályzótábláról lekerült áram­mérők a próbaüzemiből a meó- ba kerülnek. — A háromfázisú részleg havonta átlagosan tíz-tizen- egyezer ipari fogyasztásmérő szabályzását végzi el. Ennek folyamán tíz-tizenkét százalék javítható selejt képződik. Többnyire elektromos hibák­ról van szó, a két-három tize­des eltérést gyorsan lehet kor­rigálni. Villanyszámla Nem tudom elfojtani a kí­váncsiságomat, mikor arra gondolok, hogy milyen óriási rezsije lehet egy ilyen, az elektromosságot valósággal habzsoló próbaüzemnek. Török Sándor ezúttal sem hagyott cserben. — Egy árammérő huszon­négy órán keresztül körülbelül 4 kilowattot fogyaszt. Ez 800 mérő esetében pontosan 3200 kilowatt. Az én otthoni fo­gyasztásom egy hónapban át­lagosan 100 kilowatt Ez azt jelenti, hogy a próbaüzem egyetlen nap alatt annyi elekt­romos energiát használ el, mint 32 átlagos fogyasztású háztartás egy hónap alatt. A villanyszámlánál azonban fi­gyelembe kell venni, hogy az ipari áram olcsóbb a háztartá­sinál. A próbaüzem termelési ér­tékének hetven százalékát a háromfázisú részleg szolgál­tatja. Ez főleg azért van így, mert az ipari fogyasztásmérők ára egységesen 280 forint, ad­dig a háromfázisúafcé 800 és 2000 forint között változik. Sőt: az EH-típusú háromfázisú árammérők eladási ára kere­ken 3000 forint. A beszabályozott és gondo­san meózott árammérőik nyolc­van százalékát exportálja a gö­döllői gyár. Elsősorban a KGST-országokba, de távolab­bi tájakra is eljutnak nagy té­telben a kedvelt, megbízható árammérők. Így Brazíliába és Elefántcsontpartra is. Kertész Péter Szorbitiizem a Szovjetunióban A Péti Nitrogénművekben kidolgozott gyártási eljárás alapján a Szovjetunióban, Bel.gorodban évi 5000 torma kapacitású szorbitüzem épül. Az értékes vegyi anyagot, amely a cukorbetegek édesí­tőszerének, a glukononnak és a C-vitaminnak az alapanya­ga, 1962 óta gyártja a Péti Nitrogénművek. A péti tech­nológia igen keresett „áru” a szellemi termékek piacán. A magyar eljárás belgorodi megvalósításához az új gyár térveit már készíti a VEGY- TERV, és a berendezések egy részét is Magyarországon gyárt­ják. Könnyebben lehet megközelíteni a ráckevei HÉV végállomását A Fővárosi Mélyépítő Tervező Vállalat tervei alapján a vállalat szakemberei végzik a Soroksári út és a Kvassay út elágazásánál az új forgalmi csomópont kialakítását. Az új csomópont magába foglalja a 2-es villamos új, meghosszab­bított szakaszát és a ráckevei HÉV új végállomását, valamint egy gyalogos aluljáró-rendszert. A kiemelt beruházásban ké­szülő forgalmi csomópontot előreláthatóan az év végén ad­ják át. Se előre, se hátra? A Budapesti Kőolajipari Gépgyár AZONNALI BELÉPÉSRE KERES központi telephelyére, továbbá műszer- és technológiai szerelési munkahelyekre (Algyő, Százhalombatta) külszolgálatos munkakörbe: LAKATOS, VÍZVEZETÉK-SZERELŐ, BÁDOGOS, ESZTERGÁLYOS, KOVÁCS, LEMEZLAKATOS, ÍV- ÉS LÁNGHEGESZTŐ, MOTORSZERELŐ, CSŐSZERELŐ, KAZÁNFŰTŐ SZAKMUNKÁSOKAT, továbbá ÖLTÖZŐŐRÖKET, ÖRÖKÉT ÉS FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Vidéken minden szombat szabad. Jó kereseti lehetőség. Munkásszállás, üzemi konyha van. A munkásszállás vidéken ingyenes, a központban havi 75 Ft-ot kell fizetni. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Próbaidő alatti kilépés esetén az útiköltséget visszavonjuk. Segédmunkások részére hegesztőképzés. JELENTKEZÉS a vállalat munkaügyi osztályán; BUDAPEST XVIII., GYÖMRÖI UT 79/83. VAGY A VIDÉKI MUNKAHELYEK VEZETŐINÉL. Bag határában a 14. vasúti őrhely közelében, a csintová- nyi csárda irányába összekö­tő út vezet. A bágiak ezen közlekedtek a 3-as út melletti t földjeikre mindaddig, amíg ez év tavaszán az Aranyos patak feletti hidat a meder rendezé­sekor és tisztításakor el nem bontották. Átjáróul az építők a híd mellett gázlót kezdtek építeni. Egy szép napon azonban hir­telen abbahagyták a munkát és nyomtalanul eltűntek. Né­hány köbméter kavics ma­radt utánuk... Aki most arrafelé hajt, zsákutcába téved, ha nem is­meri a helyzetet, ahogyan jó néhányan már tévedtek is. Ott aztán szinte se előre, se hátra nem jutottak: a réten nagyon nehéz megfordulni S a bagiak nem is forgolódni akarnak, hanem — különösen most, hogy itt az ősz, a terménybe­takarítás ideje — minél előbb el szeretnének jutni földjeikre. Ehhez azonban most még igen hosszú kerülő utat kell meg­tenniük. Nem lehetne végre elmozdí­tani a holtpontról ennek az útszakasznak az ügyét? Csiba József /'“Sy? állottái már akár csak yßf) prüsszenteni is egy szardíniát? — kérdezte oktató hangon Pemete és úgy nézett rám, mint akit rögtön rajtakap, ha azt meri hazudni, hogy igenis, nemcsak hallott szardíniát prüsszenteni, de többször is mondta annak a szardíniának, hogy kedves egészségére és a szardínia többszörösen is megköszönte ezt. — Nem, szardíniát valóban nem hallottam még prüsszen­teni — vallottam be, miután mind ez ideig szardíniával in­kább csak olajban találkoz­tam, s nem vízben, s az olaj állítólag úgy eldugítja a szardí­nia orrát, hogyha akarna sem tudna prüsszenteni. — No látod — mondta dia­dalmasan Pemete, aztán to­vább folytatta a kérdezőskö- dést... — Hallottál-e már olyanról, hogy egy bálna, akár csak egy vacak fehér bálna is, mondjuk tüdőgyulladást ka­pott volna? Töredelmesen be kellett val­lanom, hogy soha életemben ilyet még nem hallottam. — ... Pedig — tette hozzá Pemete — a bálna felúszik az északi sarkig. Majdnem. De tü­dőgyulladást azt nem kap. — Azt nem — helyeseltem Pemetének, hogy lássa, én is tudom, hogy a bálna szigonyt kaphat, de tüdőgyulladást nem. — Avagy hallottál-e olyas­Felveszünk két jól képzett szerkezeti lakatost — nagy szakmai gyakorlattal ­Német nyelvtudással előnyben. Jelentkezni lehet a Prosperitás Ktsz. munkaügyi osztályán, Bp. IX., Viola u. 45. Szendvics, sor, cola — és egy elsietett utasítás M ozgalmas, színes va­sárnapi riport helyett kevésbé érdekes, ám­bátor lehangoló beszámolót írhatok arról, hogy hogyan gondoskodtak mozgó árusí­tással a dunakanyari kirán­dulókról. Sehogy. Ugyanis nem volt mozgó árusítás. Méghozzá azon egyszerű okból, mert a „mozgókocsi” elromlott s emiatt az előre elkészített pogácsák, sajtos rudak, bé- csiszeletak, szörpök majd­hogynem fogyasztó nélkül maradtak. Az elmúlt évben gyakran, szóba került: a kiránduló kispénzű fiatalok, az iskolá­sok, sőt a vendéglőkből ki­szorult közönség vasárna­ponként alig jut Szent­endre—Visegrád között ol­csó falatokhoz. Ezért — a megyei tanáccsal történt konzultáció után — a Pest megyei Vendéglátó Vállalat az idei szezonkezdetkor út­jára indította mozgőkocsi- ját. Egytonnás, zárt száHí- tóautót láttak el polcokkal, hűtőrekesszel, mosogatóval, a KÖJÁL előírásainak meg­felelően. A kocsi sörrel, Co­lával, pogácsával, előrecso­magolt szendvicsekkel jú­nius első vasárnapja óta rendszeresen rója nemcsak az autóutat, hanem letér a partra és egyes kirándulók által kedvelt erdei tisztá­sokra. Kora reggeltől késő délutánig állt az emberek rendelkezésére. A meleg nyári vasárnapokon előfor­dult, hogy 15 ezer forintos forgalmat bonyolított le. Ez a vállalat szempontjából sem elhanyagolható ered­mény, azonban sokkal töb­bet jelentett a kirándulók­nak, hogy az üzlettől távoli helyeken is gondoskodtak róluk. Augusztus 26-án, talán az utolsó kánikulai vasár­napon reggeltől délelőtt ti­zenegyig vártam a mozgó­kocsi szentendrei támasz­pontján. Munkájukról sze­rettem volna helvszíni ri­portot írni. Végül izgatott telefonálás után megtud­tam, hogy a kocsi nem jö­het, még Budapesten rugó­törést szenvedett. Érdemes megismerkedni a háttérrel, amit a rugótö­rés „felfedett”. A Pest me­gyei Vendéglátó Vállalat is eleget tett a tavaly ősszel kapott utasításnak. Szállí­tókocsijaik közül Írják le és adják át a MERKUR- nak a rendeletben megjelölt típusú és évjáratú teherko­csijaikat. Tizennyolc szál­lítóautó esett a rendelkezés hatálya alá, amelyekből nyolcat azonnal át is adtak a MERKUR-nak. Ugyanak­kor rögtön rendeltek 13 da­rab, hasonló célra szolgáló zárt kisautót. Az év első fe­lében azonban mindössze egyetlen új kocáit kaptak, valamint egy értesítést ar­ról, hogy a lenullázott és még le nem adott kocsikat használják tovább, mert a megrendelt új autóikból to­vábbi nyolcat csak az év második felében tudnak szállítani. A megmaradt 11 autó végzi most a régi tizennyolc munkáját. Sokkal többet futnak ily módon, még ke­vesebb idő jut a gondos kar­bantartásukra, mert nyáron minden óra kiesés számít. ■/is mindez vasárnap az említett rugótöréssel bosszulta meg magát. Az előrecsomagolt sajtos rudakat, szalámis zsemlyé­ket, a sört és a Colát végül biciklin, személyautón szét­hordták a Dunakanyar ven­déglőibe. A vállalat nem szenvedett nagy kárt, de ká­rosodott a sok-sok kirán­duló a kisoroszi Duna-par- ton a Panoráma úton gya­logszerrel baktató fiatalok, mindazok, akik nem szán­dékoztak betérni vendéglő­be, csupán útközben szíve­sen vették volna, ha gyor­san és olcsón hozzájutnak egy kis haraonivalóhoz, egy pohár hűsítőhöz. K. M. Szabadjegy - 30 év után a nyugdíjasoknak is A MÁV vezetői a vasutas­szakszervezet szorgalmazásá­ra hosszú idő óta húzódó kér­dést rendeztek azzal, hogy szeptember 1-től új, a MÁV valamennyi vonalára érvényes szabadjegyet rendszeresítet­tek az arany fokozatos vas­utas törzsgárdiatagok részére. A MÁV-nál eltöltött 30 éves vagy annál hosszabb szolgálati időt korábban is jutalmazták. Sok fórumon elhangzott régi sérelem volt viszont, hogy a kedvezményt a nyugdíjba vo­nuló vasutasoktól megvon­ták. A vezérigazgatód rendel­kezés szerint ezentúl nemcsak a tényleges, hanem — atörzs- gárdajelvény arany fokozatá­ra jogosult — nyugdíjas MÁV- alkalmazottak is megkapják az I összvonalas szabadjegykedvez- I ményt. Miért nem prüsszög a szardínia? mit, hogy egy delfin ... tudod, azok az értelmes és játékos tengeri emlősök... szóval, hogy egy ilyen delfin azzal ment vol­na orvoshoz, doktor úr, írjon ki táppénzre, borzalmasan meg­hűltem és a torkom is beda­gadt? Alig tudok fütyülni. Hallottál ilyet? — Nem, soha — biztosítot­tam Pemetét, aki most úgy né­zett körül a medencében és a medence körül nyüzsgő embe­reken, mint ahogyan Nagy Sándor szemlélhette hadait, vagy ahogyan Dézsái Mari né­ni szemléli meg a vályú körül éhesen őrjöngő kacsáit. Le­ereszkedően, de megértőén, büszkén, de hálásan is egyben, hogy értük él és tehet. — És mit gondolsz, mindez miért van, mitől van? — kér­dezte e fenséges szemle után Pemete. — öregem, bevallom, fogal­mam sincs róla. Arról se, hogy mi a nyavalyát akarsz te itt, a szárazföld kellős közepén, egy vizes emberkupacból álló strandnak nevezett valami szé­lén ezekkel az állatokkal — biztosítottam Pemetét teljesen tanácstalanságomról. — Megmondom, öregem, hogy ne halj meg ostobán. Megmondom, Ezek az állatok azért ilyen egészségesek, mert a vízben élnek. Az ősi elem­ben. Úsznak! Érted! Állandóan úsznak! Nem véletlen hát, hogy az orvostudomány oly na­gyon ajánlja az embereknek, hogy ússzanak, mert az a leg­egészségesebb. Eridj a vízbe, fiam! — mondta fensőbbsége- sen és jóindulatúan, hogy egészséges legyek. — És te? — Én? Nekem már mindegy — intett lemondóan Pemete. — Én már életem alkonya felé járok, nincs jogom elfoglalni a vizet azok elől, akiknek az egészsége egyet jelent a fiatal­sággal ... Segítség! Segítség! — hörögte Pemete fuldokolva a vízben, mert közben akkorát prüsszögött, hogy beesett a medencébe és úszni nem tu­dott. Mikor magához tért a me­dence szélén, megelégedetten suttogta: — Na látod, mit mondtam... Hallasz engem most prüsz- szögni. Ugye, hogy nem? Hiá­ba, az úszás csodát tesz — mondta — és újra elájult. Gyurkó Géza i

Next

/
Oldalképek
Tartalom