Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-19 / 194. szám

MS» ME C»E» k/CMap 1973. AUGUSZTUS 19., VASÁRNAP I.ankik-lapályok Csömör. CSÖMÖR Mint több más, Gödöllő von­zási körébe tartozó község — az 1135-ben már CHEMER íjé- ven említett későbbi Csömör is, hosszú századok adó-vevő, zálogoló, elaján- dékozó és meg­ajándékozott feu­dális urai után a XVIII. század el­ső harma dá- | ban Crassalko- vich Antal bir­tokába került. Ké­sőbbi sorsának alakulása is szá­mos Grassalko­vich-településsel hasonló: a nagy vagyonszerző „le­csúszott” ivadé­kaitól a század- forduló körül a mecénás bankár- báró: Sina. Si­mon vette meg, Sina egy belga bankérdekelt­ségnek adta to­vább, a belgák az osztrákoknak, §a bécsi bankárok juttatták végül a hazai dzsentrik kezére. Ebből a szok­ványos közgaz­dasági históriá­ból egyetlen különleges, tra­gikusnak is mondható motí­vum emelkedik ki. A szerény hivatalnokiból dúsgazdag bá­róvá, gróffá emelkedett kirá­lyi főlovászmester, kamara­elnök, valóságos belső titkos tanácsos: Grassalkovich An­tal — gátlástalan ügyletek­kel szerzett hatalmas vagyo­nának jelentős részét díszes paloták, templomok építésé­re, emléKfriűvfek' emélésére fordította. A hidak, pallók vé­dőszentjének: Nepomuki Szent Jánosnak nem egy szobrot ál­líttatott birtokain, s úgy mondják, hogy a csömöri pa- takhídnál ma is álló védszent- szobor terveinek nézegetése közben érte él a halál 1771- ben... A századfordulón mintegy 2000 lélekszámú törzsfalucska éle­tébe nagy változást hozott a vasútépítés és a közeli Kis- tarcsán alakult gépgyár. A vasút közelebb hozta a köz­séget a városhoz, a csömöri zöldborsó, paradicsom, ubor­ka gyorsabban, könnyebben jutott el a pesti piaora. Az induló kis tárcsái gyárüzem munkásai közül jó néhányan települtek le Csömörön, a csö­möriekből is szép számmal verbuválódtak gyári munká­sok. A fővárossal szomszé­dos parasztfaluban megje­lent az ipari proletariátus. A munkásosztálynak ebben az időben formálódó tudata nyil­ván erjesztőleg hatott olyan községben, amelyben a lakos­ság 40 százaléka, analfabéta volt, s az értelmiséget hat ta­nító, egy orvos és két falusi tisztségviselő képviselte. Be­szélhetnénk a század kezdő évtizedeinek munkanélküli­ségéről, a mezőgazdasági ter­mékek értékesítésének nehéz­ségeiről, a hitelek-kölcsönök állandó nyomásáról, de egy szinte anekdotikus adat sta­tisztikáknál, részletes elem­zéseknél izgalmasabban vilá­gít rá a hajdani életre. A község szülésznője: Radocsá- nyi Istvánné 1913—1953 kö­zött, tehát negyven esztendőn át, jószerint orvosi segítség nélkül, egymaga vezetett le 3450 szülést. A gyermekek vi- lágrahozatalához az esetek többségében saját, sterilizált felszerelését, eszközeit, hol­mijait vitte a szülő nő ágyá­hoz, hogy a gyermekágyi fer­tőzés veszélyét elkerülje. Sze­gény csömöri gólyanéni! Mi­csoda fáradság, micsoda fe­lelősség, micsoda emberség négy évtized alatt, átlag négy- naponként egy csecsemőt a vi­lágra segíteni... Terhességi tanácsadás, anya- fe csecsemőgondozás, szülési és gyermeknevelési segély: ezekkel a ma természetesnek tartott valóságokkal kellene egybevetni a hajdani —gyak­ran mesének híresztelt — ke­serű valóságot Csömör lakossága ma eléri már a 6000 főt. A háromne­gyed résznyi munkaképes csö­mörieknek 80 százaléka azon­ban a fővárosba jár dolgozni. közt hosszan húzódik el Alapfy Attila felvétele A HÉV villamos vonalain hamar elérik a gyártelepe­ket és az építőipari vállala­tokat. Ez utóbbi szakmáihoz hagyományosan ragaszkod­nak, hiszen korábban, hosszú időn át, a csömöri kőművesek jelentősen „besegítettek” Bu­dapest építkezéseibe. A Haladás Tsz földjein fő­képpen asszonyok dolgoznak — a „klasszikus” zöldségfé­lék termesztése, megmaradt, a módszerek korszerűsödtek. Éspedig annyira, hogy a fa- és műanyag melléküzemága­kon kívül legfontosabb a hely­ben termelt nyersanyagot fel­dolgozó paradicsomlé üzem, amely félkészárut szállít a nagy konzervgyáraknak. A községbeliek jövedelmé­nek mértékét nem kutattam. A fellendülésről, a lehetősé­gekről az is sokat elárul, ha feljegyezzük, hogy például 1971-ben 60 telket parcelláz­tak ki, főleg fiatal, új háza­soknak, az 1—2 szintes, kom­fortos házak felépültek, és 1974-re befejeződik a teljes közművesítés is. A kulturális helyzet felmérésénél egyfelől figyelembe vehettem a hatva­nas években épült és mosta­nában tatarozott művelődési házat, amelynek függetlení­tett vezetője, mozija, könyv­tára van, másfelől azt, hogy bálokon, beatzenekari esteken kívül alig-alig képes népmű­velési tevékenységet kifejte­ni. Egy különös jelenségre azon­ban az általános képtől függetlenül is fel kellett fi­gyelnem. Ipartelepítés tilos, vi­szont a fővárosi elviselhetetlen raktározási helyhiány enyhíté­sére raktárhelyiségeket építe­nek Csömörön. Három nagy raktár már készen is van, a to­vábbiak telekbiztosítása meg­történt, az építkezés valamikor megindul. Igenám, csakhogy mindez nem a községben, hanem Csö­mör határában, a külterületen történik. Olyan helyen, ahová a községből rendezett út nem vezet, amelynek szorosabb közlekedési kapcsolata a lakó­területekkel nincsen, tehát a kitelepített raktárak sem a helybeliek munkalehetőségeit nem növelik, sem a község fejlesztését nem segítik elő. Az erősen gépesített, s ezért kevés munkaerőt foglalkoz­tató raktártelepeket a dolgo­zók jobban elérhetik Pestről, Kerepesről, Kistarcsáról, mint Csömörről, s ezért a község­nek a földrajzilag határába telepített raktárakból se örö­me, se haszna. És itt felmerül még egy kérdés. Vajon meny­nyi haszna vagy kára van a főváros területén jóval túl te­lepített raktárakból, a jelen­tős oda-vissza fuvarozás, ra­kodás figyelembevételével, a termelő vállalatoknak...? Békés István Egy üzem — egy iskola A mozgalom tovább tart Pest megyei összefoglaló Az elmúlt hetekben végig­jártuk Pest megye járásait, s megvizsgáltuk az Egy üzem — egy iskola mozgalom ered­ményét. Tapasztalatainkról kilenc cikkben számoltunk be. A vállalkozás aktualitását az adta, hogy az elmúlt tanév volt az első, amely ennek, a tavaly tavasszal kezdődött, nagy fontosságú akciónak a jegyében telt el. A megyei összefoglalót a kilenc cikk után az teszi szük­ségessé, hogy a járások ered­ményeivel és gondjaival fog­lalkozó írásokban nem volt mindig mód arra, hogy a mozgalom általánosabb ta­nulságait alaposabban szem­ügyre vegyük. Több, mint a neve Mindenekelőtt arra a kér­désre kell felelnünk, hogy voltaképpen mi is e z a moz­galom. Az egyes cikkekből ugyanis kitetszhetett, hogy elnevezése nem egészen pon­tos. A mozgalomban jóval többről van szó, mint arról, hogy egy üzem egy iskolát patronál. Gyakran találkoz­hattunk például azzal a je­lenséggel, hogy egy iskolát több, nemegyszer négy-öt üzem támogatott, a szükség szerint hol pénzzel, hol mun­kával. Nem egy járásban az is feltűnhetett, hogy az üze­mek, azon a segítésen felül és attól különválva, amelyet az egyes iskoláknak nyújtot­tak, külön támogatták az ösz- szes iskolát. Azzal például, hogy szemléltető eszközöket készítettek, de a kiindulásnak megfelelően nem egyes isko­láknak, hanem az egész já­rásnak. Ezeket az eszközö­ket aztán összehangolt terv alapján, maguk a járások osztották szét. így történt ez például a váci és a ráckevei járásban is. Másutt nem a szemléltető eszközök készí­tésében jelentkezett a moz­galomnak ez a sajátossága, hanem például — ezt láthat­tuk a monori járásban — a nagyközségek számára ter­vezett tornatermek építésé­it társadalmi tulajdon védelme Közérdekű bejelentések alapján Az emberek többsége nem megy el közömbösen gazdasági, társadalmi életünk problémái, visszásságai mellett. Általában minden kollektívában akadnak olyanok is, akik nemcsak szűk körben, egymás között mond­ják el véleményüket, ha ilyes­mit tapasztalnak, hanem mind­ezt szóváteszik megfelelő fó­rumokon is bírálat, közérdekű bejelentés formájában. A Pest megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottsághoz például ebben az évben, a mai napig 115 beje­lentés érkezett. A bejelentők csaknem fele a társadalmi tu­lajdonnal kapcsolatos vissza­élésekre hívja fel a figyelmet. Fiktív munkabér A Magyar Televíziótól kapta meg a NEB például azt a Bal Miklós, Lázár István, Lázár János és Wimberg József alá­írásával ellátott levelet, mely­ben a bejelentők egy sorozatos bércsalást elkövető üzemveze­tőt lepleznek le. Mint írják, az ácsai Űj Barázda Tsz rúgóüze­mében dolgoznak, s tudomá­sukra jutott, hogy Meleg Antal üzemvezető — felesége és fia számára — fiktív alapon szá­mol el munkabért. Először a tsz vezetőségének jelentették írásban az esetet, mire különö­sebb indok nélkül fegyelmi el­járást indítottak ellenük. Rek­lamációjukra a tsz elállt a fe­gyelmitől, de a bejelentés ügyében továbbra sem intéz­kedett. Ekkor írtak a televí­ziónak. A dabasi járási NEB a vizsgálat során megalapo­zottnak találta a bejelentést és fegyelmi eljárást indítványo­zott az üzemvezető ellen. Érdről, a 3-as számú iskola igazgatóhelyettese, Vida Fe­renc, a népi ellenőrzéshez for­dult levelében. Kérte, hogy vizsgálják felül az iskolában végzett különböző javításokról benyújtott és kifizetett szám­lát, melynek összegét indoko­latlanul magasnak tartja. Mint kiderült, Deák István buda­pesti bádogos kisiparos 22 ezer forintos követeléséből 16 ezer forint volt a túlszámlázás, amit tényleges helyzetet tükrözik. A Scheirich Antal, a nagyközségi tanács műszaki ellenőre jóvá­hagyott. A vizsgálat eredmé­nyeként a műszaki ellenőrt el­bocsátották, a „vastagon fogó” ceruzával számlázó kisiparos ellen pedig feljelentést tettek. Csak a NEB kezdeményezése Nemcsak konkrét visszaélés­re, de az arra lehetőséget nyújtó körülmények, viszo­nyok kialakulására is nem egy­szer felhívják a népi ellenőr­zés figyelmét a közérdekű be­jelentők. Névtelenül érkezett jelzés például arról, hogy a sóskúti kőbányában az elszá­molási, nyilvántartási rend szabálytalan, számtalan alkal­mat ad a társadalmi tulajdon megkárosítására. A megyei NEB vizsgálata feltárta, hogy a Nógrádkövesdi Kőbánya Vállalat sóskúti üzemében va­lóban hiányos az anyagnyil­vántartás, a leltárak nem a havonta kitermelt építőkő mennyiségét — többi között — utólag, az eladott tételek alap­ján jegyezték be. Önkéntele­nül is felmerülhet tehát a visszaélés gyanúja, hiszen ha egy-egy tételt „saját zsebre” értékesítettek is, arra az elszá­molási rend alapján nem de­rülhetett fény. A vállalat ve­zetősége — sajnos, csak a NEB kezdeményezésére — fölülvizs­gálta a sóskúti bánya nyilván­tartási rendjét, s olyan átszer­vezést rendelt el, mely most már kizárja az esetleges ügyes­kedés lehetőségeit. R többség: valós tényeket — A legtöbben levélben for­dulnak hozzánk — mondja Mé­száros István, a Pest megyei NEB elnökhelyettese —, néhá- nyan személyesen keresnek meg bennünket, vagy a járási bizottságokat. A bejelentők húsz százaléka aláírja a nevét, további negyven százalék név­telenül tesz bejelentést. (Pedig az utóbbi három évben nem érkezett jelzés a bejelentés miatti „megtorlásról”.) Azok, akik az előbbi két csoportba sorolhatók, általában valós té­nyeket közölnek, bejelentéseik megalapozottak. Több gondunk van azonban a bejelentők egy másik csoportjával — a fenn­maradó negyven százalékuk ide sorolható —, akiket valamilyen személyes sérelem késztet bejelentésre, illetve hallomás alapján tájékoztatnak különbö­ző visszaélésekről. Szerencsére az utóbbiak kisebbségben van­nak, s a bejelentések nagyré­sze segítő szándékú, társadal­munk eredményeit, gondjait magáénak érző emberek aggó­dását, felháborodását tolmá­csolják. M. J. ben. A ceglédi járásban' megint más vonásokat öltött magára az akció. Ott a „járá­si szint” a gyenesdiási Ifjú­sági tábor létesítésében je­lentkezett. Mindennek alapján nyu­godtan mondhatjuk, hogy az Egy üzem — egy iskola moz­galom nemcsak az üzemek és az egyes iskolák kapcso­latában realizálódik, hanem magasabb szinten, az üze­mek és a járások között is. Aztán azért sem egészen pontos az Egy üzem — egy iskola elnevezés, mert olyan területeket is érint, amelyek — szó szerint véve — kívül- esnek az iskolák hatáskörén. Nemcsak arra a tényleg ha­talmas segítségre gondolha­tunk ezzel kapcsolatban, ame­lyet az üzemék, vállalatok, termelőszövetkezetek például az óvodaépítéshez nyújtot­tak, hiszen az óvodák végül is az iskolarendszerhez tar­toznak. Gondolhatunk az olyan jellegű segítségre, mint a művelődési otthonok tár­sadalmi fejlesztése. A mű­velődési házak eddig, tulaj­donképpen az Egy üzem — egy iskola mozgalom megin­dulásáig, meglehetősen távol álltak az oktatástól. Most vi­szont azt tapasztalhatjuk, hogy az iskolák munkájában egyre fontosabb szerepet kapnak. A művelődési ott­honok fejlesztéséhez nyújtott társadalmi segítség tehát az iskolák gondjainak megol­dásához is hozzájárul. Összefogó erő Mi tehát akkor voltaképpen ez a mozgalom? Annak a tár­sadalmi segítségnek a gyűj­tőneve és szervezeti kerete, amely az M§ZMP Központi Bizottságának oktatáspoliti­kai határozata nyomán az ■állami költségvetéstől függet­len erőket és energiákat — az anyagiakat is — az iskola­ügy fejlesztésében összefogja. Szabályoz, koncentrál, ösz- szehangol tehát ez a mozga­lom. -S bár jóval több, mint ■amennyit a neve elárul, vál­toztatásra úgy érezzük, nincs szükség. Az Egy üzem — egy iskola mozgalom neve a lé­nyeget fejezi ki jól, azt, hogy ebben az akcióban társadalmi segítségről van szó. Nem jelentéktelen ez a se­gítség. Aki végigolvasta a já­rási eredményeket ismertető ■cikkeket, tudja, hogy az ösz- szefogás nyomán milliós ér­tékekkel gyarapodtak a Pest megyei iskolák. Egyedül csak azoknak az új szemléltető eszközöknek az értéke, ame­lyek a váci és a ráckevei já­rásban készültek, több mint egymillió forint. S hol vannak még a monori járás tornater­mei, a gyenesdiási ifjúsági ■tábor és a többi, szintén na­gyon jelentős eredmény, meg­ajánlás? Készséges segítés Végigjárva a megye járá­sait, mindenfelé örömmel tapasztaltuk, hogy ezek a megajánlások, az üzemek és a termelőszövetkezetek segítő szándéka mindenfelé nagyon eleven és lendületes. Az egész megyében mindössze egyetlen olyan üzemmel találkoztunk, amely a legkisebb támoga­tástól is mereven és ismétel­ten elzárkózott. Többfelé találkoztunk viszont egy másféle nehézséggel. Vannak olyan üzemek, vál­lalatok, termelőszövetkeze­tek, amelyek a mozgalma: kampányként fogták fel és a tanítási ev végén nagyot só­hajtva, azt hitték, befejező­dött. A valóságban termé­szetesen folyamatos támoga­tásról van szó, több esztendős akcióról. Az iskolák tovább­ra is igénylik és várják az üzemek támogatását. Azok az üzemek, amelyek tavaly olyan lendületesen és készségesen segítették az is­kolákat, nyilvánvalóan meg­értik majd, ha még eddig nem értették meg, hogy itt folyamatról van szó. A moz­galom tovább tart. Feladatok De mi legyen a további tá­mogatás tartalma? Ezt részle­teiben nyilvánvalóan az is­kolák és a járások határoz­zák majd meg. Viszont ezzel kapcsolatban említsük , meg Pest megyei vizsgálódásunk szinte egyetlen negatív ta­pasztalatát. Az egész megyé­ben jelentéktelen szerepet kapott a mozgalomban a ■könyvtárak fejlesztése, az is­kolák könyvvel való ellá­tottságának segítése. Erre a következő esztendőkben na­gyobb gondot kell fordítani. Végül is mit mondhatunk összegezésül? Az Egy üzem — egy iskola mozgalom Pest me­gyében nagyon szép, a várt­nál jobb eredményeket ho­zott. De a munkát folytatni kell. Nagyon fontos eszköze ez a mozgalom az MSZMP KB oktatáspolitikai határo­zata végrehajtásának. Ökrös László TV-FIGYELŐ Krimi. A mozikban a Betö­rést, a tévében Maigret fel­ügyelő és Arséne Lupin ka­landjait láthatja a közönség. Kétféle krimivel találkozunk tehát naponta, kétféle világgal, kétféle ízléssel és stílussal. Eb­ben a világban Maigret fel­ügyelő és Arséne Lupin a múlt, a Betörés a jelen. Hogy a kettő együtt szerepel, önmagában még természetesen nem baj. De az már nem jó, hogy a tévében mindig a régit, a mozikban mindig az újat lát­hatjuk. Ez több okból sem sze­rencsés, A tv szempontjából azért, mert ez egy idő után oda vezethet, hogy a televízió krimijei érdektelenné, unal­massá válnak. Nem várhatjuk a nézőtől, hogy a Betörés — és a többi hasonló kaland — modem izgalmai után feszül­ten figyeljen a régimódi, bár vitathatatlanul elegánsan bo­nyolított bűnügyekre. Nyilvánvalóan nem lenne ér­telme vitát indítani arról, hogy a kétféle irányzat között me­lyik az értékesebb. A krimi, az krimi. Az emberek a divatos változatait szeretik és ebben igazuk van. Modernizálni kellene tehát a tv krimirepertoárját. Ha ugyanis a helyzet nem válto­zik, ha a modernizáló mozimű­sorok ellenére és azokkal szemben a tv mindenáron ra­gaszkodik a régiekhez, szép las­san oda juthatunk, hogy a kri­mi lesz a legunalmasabb mű­sor a televízióban. Siker. Jegyzeteinkben emlí­tettük már, hogy az utóbbi he­tekben a tv példásan egyezteti első és második műsorát. Pén­teken este mégis nehéz válasz­tás előtt álltunk: visszakap­csoljunk-e Császár István Kö­rülmények című filmjéről a Bajazzók szenzációsnak ígér­kező előadására? Némi bizony­talankodás után nem kapcsol­tunk vissza, és nem bántuk meg. Nem mintha a Körülmények hibátlan remekmű lenne; van­nak határozottan érzelmes pil­lanatai. De mégis egy életsza- gú és jól megírt, jól rendezett történetet láttunk, amelynek érdekes és újszerű problemati­kája valószínűleg nagy vissz­hangot váltott ki a nézők kö­rében. Tegnap nyilvánvalóan sokan és sokat beszéltek róla. Éppen ezért nem egészen világos, miért kellett ezt a fil­met a második műsorban el­bújtatni? A Körülmények a szó legjobb értelmében közön­ségfilm. Nagyon jó lett volna, ha minél többen látják. Egészen biztos persze, hogy ismétlésére sor kerül majd az első csatornán. Jó lenne, ha ez minél előbb megtörténne. Ö.L. P«l megyei barcincjofáóoh---------------------- 83. ----------------------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom