Pest Megyi Hírlap, 1973. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-11 / 187. szám

4 ™%Jtír&ap 1973. AUGUSZTUS Ili? SZOMBAT Egy üzem — egy iskola Anyagi és szellemi gyarapodás Tapasztalatok a ráckevei járásban A ráckevei járásban nem egészen úgy szervezték az Egy üzem — egy iskola mozgalmat, mint másutt. A járási pártbi­zottság kezdeményezésére az üzemek, termelőszövetkezetek és iskolák képviselődnek talál­kozóját ugyan természetesen összehívták, de — s erre nem találtunk példát másutt — az értekezlet alkalmából egy kis kiállítást is rendeztek. Ezen a kiállításon olyan egyszerű szemléltető eszközöket mutat­tak be, amelyeket a járás pe­dagógusai készítettek. A párt- bizottság és a járási hivatal művelődésügyi osztályának munkatársai, miután a 17 meg­hívott gyár és szövetkezet ve­zetője megtekintette a bemu­tatót, arra kérték a résztvevő­ket, válasszanak a látott tár­gyakból olyan szemléltető esz­közöket, amelyek üzemükben könnyen előállíthatok, és ké­szítsék el minél nagyobb mennyiségben a járás iskolái számára. A meghívottak vállalták ezt a munkát. Tizennégyezer szemléltető eszköz így kezdődött a ráckevei já­rásban az Egy üzem — egy is­kola mozgalom. S milyen ered­ményekkel folytatódott? Az ipari és mezőgazdasági üzemek teljesítették vállalásukat. Az azóta ellett nem egészen egy esztendő alatt összesen 14 ezer 735 szemléltető eszközt készí- | tettek a járás 21 iskolája és ] 9 ezer tanulója számára. Az eszközök értéke több mint fél­millió forint; a járási pártbi­zottság kezdeményezése nyo­mán anyagilag ennyivel gya­rapodtak tehát az iskolák. De az új szemléletű eszközök használata természetszerűleg szellemi gyarapodással is jár. Alkalmazásuk az oktatásban, a tanítási órákon, eredménye­sebbé, hatékonyabbá teszi a pedagógusok munkáját, meg­könnyíti a diákok tanulását. Ennek a gyarapodásnak az ér­téke felbecsülhetetlen és pénz­ben kifejezhetetlen. De nem fikció; valóságos érték. Átadás szeptemberben A járás elégedett az ered­ménnyel, amely lényegesen jobb a vártnál. Különösen a Pestvidéki Gépgyár, a Szer­számgépipari Művek Fejlesztő Intézete, a Csepel Autógyár, a cLunavarsányi 'Háziipari Szö­vetkezet, a ráckevei Aranyka­lász Tsz és a dunaharaszti Ezüstkalász Tsz dolgozóinak jó munkáját dicsérik. Ök vettek részt legaktívabban az akció­ban, ők készítették a legtöbb szemléltető eszközt. A járás háláját és köszöne­tét úgy is kifejezi majd, hogy az elkészült szemléltető eszkö­zök egy-egy példányát októ­berben egy ráckevei kiállítá­son bemutatják a falu és a já­rás dolgozóinak. A tanulók, illetve az iskolák pedig szeptemberben, a tanév­kezdéskor kapják meg — ün­nepélyes külsőségek között — az új oktatási észközöket. Együttműködés a falvakban Mindez azonban csak egyik része a mozgalom eredményei­nek. A járás iskolái ugyanis — ettől természetesen nem füg­getlenül, de mégiscsak külön­válva — együttműködési szer­ződéseket is kötöttek az üze­mekkel; a járás jellegének megfelelően főképpen terme­lőszövetkezetekkel. Ezek a szerződések is sok segítséget nyújtottak az iskoláknak. A halászteleki iskola például csak úgy tudta napközijének mű­ködtetését biztosítani, hogy a Szerszámgépipari Művek Fej­lesztő Intézete vállalta a ta­nulók élelmezését. Viszonzá­sul — hogy a mintaszerű szer­ződésnek csak néhány jellem­ző pontját említsük —, az is­kolák tanúlói vállalták, hogy részt vesznek az üzem takarí­tásában és rendbentartásában. De még ennél is érdekesebb pontja a megállapodásnak, hogy az intézet és az iskola közös szakkört indít. A mun­kához szükséges anyagiakat és tárgyi feltételeket természete­sen az üzem biztosítja. Kitűnő a dömsödi iskola és a helyi tsz szerződése is. A tsz — egyebek közt — az iskola új tantermének építéséhez nyújt jelentős segítséget. Hasonlóan tartalmas a dunaharaszti isko­la és a hajójavító megállapo­dása is. A jó eredmények elérésében nagy része volt a községi párt- szervezetek és tanácsok állan­dó, rendszeres támogatásának: mindkét szerv különös figye­lemmel kísérte ezt a munkát. S a mozgalom jövője? A ráckevei járásban az üzemek támogatását ezután is minde­nekelőtt a szemléltető eszközök gyarapítására szeretnék , fel­használni, amellett, hogy a ta­nulók neveléséhez nyújtott se­gítséget is erősítik. Ismerve az eddigi eredmé­nyeket, biztosak lehetünk ab­ban, hogy a mozgalom újabb akciói is sikerrel járnak. Ökrös László A hárompolcos könyvesbolt Ez a kis dunabogdányi utca itt is a keskenyebbek­ből való. Két percnyire a fő­úttól, az esztergomi ország­úitól, ahol a házak előtt vé­gesvégig hosszanti virágágyak futnak s a között gördülnek át a kirándulók kocsijai, itt már a falu mélyén lépked az ember. A mélyén? Az ország­úitól beljebb valahogy min­denütt a mélyén járok, amo­lyan igazi kis faluban, ahová nemigen térnek be nyaralók. A háromezer főnyi község egy része üzemi dolgozó: helybeli, más községbeli vagy budapesti üzemekben dol­gozik, másik része az Úttörő Mezőgazdasági Szövetkezet tagja vagy egyéb foglalko­zást művel. A falu egyéb részein már sűrűn állnak afféle villa­szerű kis házak is, köztük egy-egy emeletessel, mely egyre jellemzőbb lesz fal- vainkra. De ebben a kis utcá­ban inkább csak régi falusi házak sorakoznak. Ezért tű­nik fel talán, hogy az egyik legalacsonyabb és legfehé­rebb épületnek az utcára né­ző egyetlen kis ablaka telis­tele könyvekkel. Dickens, May Károly, Móricz, Verne, Cseres, Szabó Magda ... Mintha ez a kicsi ablak pótolná a köny­vespolcot. De vajon ki olvas­sa odabenn e könyveket. A Tájegységek ünnepe a megyében A VECSÉSI RUHÁZATI SZÖVETKEZET gyakorlattal rendelkező MŰSZAKI VEZETŐT és közgazdasági érettségivel rendelkező ADMINISZTRÁTORT KERES Jelentkezés csak személyesen. Címünk: Vecsési Ruházati Szövetkezet Vecsés, Somogyi B. út 31/a. . Még nincs vége az idei nyárnak, de máris megálla­pítható: talán még sohasem, volt ennyire gazdag Pest me­gye kulturális élete a koráb­ban „uborkaszezonnak” ki­kiáltott hónapokban, mint most. Május óta szinte egy­mást érték a különböző ren­dezvénysorozatok a megye különféle tájegységein. A pomázi szerb napokkal kez­dődött május 2-án, s azóta szinte nem múlik el hét je­lentős rendezvényre invitáló meghívások nélkül. Hogy csak a legjelentősebbeket em­lítsük: ráckevei Duna-nápok, dunakeszi művészeti napok, járási nemzetiségi találkozó Dunabogdányban, gyomrai kulturális napok, Nagykőrösi Nyár, abonyi kulturális na­pok, irodalmi színpadok és if­júsági klubok találkozói Ve­resegyházon, no, és termé­szetesen á Szentendrei Nyár egy hónapig tartó, országos érdeklődést kiváltó rendez­vénysorozata. Szeptember végéig Sokszínűbbé, tartalmasab­bá váltak az idei rendezvé­nyek a tavalyiaknál. Már ed­dig is lényegesen kevesebb volt az olyan program, amely csupán hangzatos címével, nem pedig tartalmával von­zotta a közönséget. Örvende­tesen nőtt a szabadtéri hang­versenyek száma: már nem csupán Zebegényben és Vác- rátóton rendeztek komoly ze­nei műsorokat, hanem Viseg- rádon, Tápiógyörgyén, Du­nakeszin, Szentendrén, Gö­döllőn, Ráckevén, Tápiósze- lén és Pécelen is. És a megye múzeumaiban sem volt nyári szünet. Vácott május óta hat, Ráckevén négy, Dunakeszin öt tárlatot tekinthetett meg eddig a közönség, és Nagykő­rösön s másutt sem maradtak kiállítás nélkül a képzőművé­szet iránt érdeklődők. Azzal kezdtük:-- még nincs vége az idei nyárnak, így a rendezvénysorozatoknak sem, amelyek egészen szeptember végéig tartanaik. ' Vác, Szob, Zsámbék Ma kezdődik — mint erről lapunk 1. oldalán írunk — a váci járásban a szakszerve­zetek megyei hete. Augusztus 11-től 19-ig Vác városa, Du- j nakeszi és Vácrátót ad ott-1 hont a tartalmasnak ígérkező programoknak, amelyek kere-1 tében szocialista brigádok ve­télkedőjétől a szakszervezeti könyvtárosok megyei tanács­kozásáig ki-ki megtalálhatja majd az őt leginkább érdeklő programot. Már megkezdődtek az elő­készületek az augusztus 18— 20. közötti szobi napokra, amelyeken — a hagyomá­nyokhoz híven — a fő helyet a határmenti nemzetiségi mű­vészeti és sporttalálkozó fog­lalja eL Ugyancsak ekkor rendezik a Zsámbék és környéke kul­turális napokat. A gazdag programban mezőgazdasági szakemberek tudományos ta­nácskozása, tárlat, énekkari hangverseny, nemzetiségi cso­portok és irodalmi színpadok bemutatója is szerepel. Színjátszónapok A hónap kiemelkedő ése- ménye lesz Visegrádon augusztus 25—26-án: az or­szágos színjátszó napok tíz, meghívott együttes bemuta­tóival. Pest megyét a száz- halombattai DKV Barátság művelődési ház Villon irodal­mi színpada és a monori Jó­zsef Attila Gimnázium együt­tese képviseli. A százhalom- battaiak Uram, nem látta Ma­gyarországot?, a monoriak pe­dig Lépcsők című műsoruk­kal lépnek dobogóra. Szeptember négy jelentős programsorozatot ígér: 8— 9-én rendezik meg a már ha­gyományos gödi Fészek em­léknapokat, amelyek prog­ramjában úttörő—veterán ta­lálkozó, filmbemutató és hangverseny is helyet ka­pott. Ugyancsak szeptember 8-án kezdődik szabadtéri hang­versennyel aiz idei Fóti Ősz. A több mint egyhónapos programban Petőfi-emlékmű- avatás, Lőrinc Vitus és M. | Szabó László tárlata, Kónya Lajos- és Berda József-em- lékest, Jancsó Adrienne és Nagy Attila előadói estje sze­repel. Az idei fóti párbeszéd témája pedig a családi életre nevelés lesz. Mányoki-év forduló Egy héttel később, szeptem­ber 15—16-án a hegyek közé zárt kis falu, Szokolya ün­nepli nagy szülöttét, Mányo- ki Ádám festőművészt, szüle­tésének 300. évfordulója al­kalmából, A program emlék- kiállítás megnyitásával kez­dődik, majd lengyel—magyar barátsági esttel folytatódik. A váci járás középiskolásai ré­szére vetélkedőt rendeznek Mányoki életéről, munkássá­gáról, majd megkoszorúzzák a festő szülőházát. Nagyon gazdagnak ígérke­zik a szeptember 24-én kez­dődő s másfél hónapig tartó Ceglédi Ősz. Kossuth Lajos ceglédi beszédének 125. év­fordulója alkalmából emlék- ünnepélyt rendeznek, ame­lyen Kossuth híres beszédét Bessenyei Ferenc mondja el. Kiállítás nyílik a múzeumban Kossuth portréi címmel, s tudományos tanácskozás lesz a mezőgazdaságról és a köz­oktatásról. A művészeti ren­dezvények sorából kiemelke­dik a 25. Színház, a budapesti Irodalmi Színpad műsora, a Magyar Rádió gyermekkófu- sának hangversenye, vala­mint a Néphadsereg Közpon­ti Művészegyüttesének fellé­pése. P. P­barna »deszkakerítésen nem látok át, a barna deszkakapu résein kukucskálok hát befelé. A hosszanti parasztház vége- felé egy szokatlan kis táblán tűnik szemembe, egyetlen sza­vas feliratát úgy mázolták rá fekete festékkel. KÖNYV- ÁRUSÍTÁS. Nem tudom megállni, hogy ne nyissak be a kapun. Hi­szen ez nem könyvesbolt. Ta­lán valami magán böngészde? De akkor miért árusít új könyveket? fekete ruhás, Az udvaron fekete ken­dős öreg pa­rasztasszony üldögél, két nagy könyv előtte a mellette álló széken. Ez már valóban különös. Ez talán holmi ol­vasóudvar itt? Ráköszönök és megkérde­zem, hogy mit olvas. — Hát a Bibliát — feleli ter­mészetes hangon. — Magyarul és tótul. És ami szép, ami különösein megfogja őt, azt kimásolja be­lőle egy papírra. És felmutatja a kis papírszeleteket, melyre szép, olvasható betűkkel lerót­ta a legszebb részeket. — Hagy éves a néni? — Kilencven. Időközben egy kislányka riasztott egy fehér hajú, ked­ves, mosolygós arcú asszonyt, aki most elém jön: — Könyvet tetszik vásárol­ni? — Hát azt is szeretnék ... De őszintén szólva meglepőd­tem azon a kis ablak-kiraka­ton és a „Könyvárusítás” — fel­iraton. Magánkönyvesbolt? — Dehogyis! — feleli. — Az Állami Könyvterjesztőtől ka­pom a könyveket, Szentendré­ről, és itt vásárolják a falube­liek. — És vásárolják? — Hát persze! — Hány olyan könyvet is kémek, amit én is hába keresek mór Szent­endrén, elfogyott... pjr-----T ., , ■■ a parányi he­| Bemegyünk | íyiségbe, ahoi-------------------- három kicsi kön yvespolcon állnak a köny­vék. Megragad a kép. — Ne haragudjon már, ha megkérdem, de hogy jött erre a gondolatra, hogy könyvfió­kot nyisson ebben a parányi szobában? — Szeretek olvasni magam is — válaszolja. — Meg az élet is úgy hozta... A felvidé­ki Somorjáról települtünk ide 1947-ben. Egy fiam van meg egy lányom. Az uram a szom­széd szobában sütötte a kenye­ret, aztán a bogdányi tsz ker­tészetében dolgozott. Némi nyugdíjat is kapok utána. Meghalt. Akkor a vöm — aki a MÁV-nál van és maga is na­gyon szeret olvasni, a lányom meg a könyvhéten mindig a Nyugati pályaudvaron árulja a könyveket — azt tanácsolta, hogy én is árusítsak könyve­ket. Elmentem hát a szövetke­zetbe s megkérdeztem, adná- nak-e nekem bizományba. Azt mondták, ők ilyennel nem fog­lalkoznak. Akkor elmentem Szentendrére, s ott megkaptam a kívánt könyvkészletet. A ta­nácselnöktől megkérdeztem, engedélyezné-e, hogy az Álla­mi Könyvterjesztő könyveit árusítsam a falubelieknek. „Hol? — kérdezte tőlem. Hát odahaza, az egyik pici szobá­ban — feleltem. Ha elmennek magához és megveszik a köny­veket, annak csak örülnék” — mondta. A fiam a szentendrei MÁVAUT-állomás helyettes főnöke, ő hozza haza a köny­veket, amikor új könyveket kapok.------—------- az öreg néni, — Kl CZ aki az udvar- ban a Bibliát olvassa? — A menyem nagyanyja. Kilencvenéves, még megka­pálja a veteményt, öntözd a virágokat és a Bibliát olvassa. A kis toldaléképületben meg a sógornőm lakik. Kilencvenhá- rom éves. ö még mindig regé­nyeket olvas. Hát így élünk itit. — És kik olvasnak a falu­ban? — Sokan. Fiatalok és öregek egyaránt. Rámutat az egyik polcra. Egy nagy becsomagolt könyv fekszik ott. A burkolópapíron egy név: Elség Erzsébet. — Ki az? — Egy szövőnő. Az Új Ma­gyar Lexikonra is előfizetett, most annak az új példánya ér­kezett meg — A másik Üj Ma­gyar Lexikon burkolópapírján: Fehérhegyiné ... — Az kicsoda? — Az óvodát takarítja. Egy lakatos felesége. Most építettek fel egy igen szép házat. A be­rendezéshez most már a szép könyv is hozzátartozik. Mert erre is adnak már a faluban. Meg aztán a lexikonban sok mindent megtalál az ember, ami érdekli... Közben bejön egy csinosan öltözött nő. Nyilván ő is jó is­merős, mint mindenki, aki ide belép. Egy kis német—magyar szótárt vásárol, és egy ma­gyar—angolt is szeretne. Az most nincs. — Majd kifizeti — mondja Kubis Jánosné, mert így hív­ják a fehér hajú asszonyt. — Odaadom most... — Eh, ráér! — Nem, inkább most. Ne csináljak tartozást, ha nem szükséges! És mert itt csupa ismerős vásárol, hát hitelbe is elviheti a könyvet. Nem kell senki után mennie a termelőszövet­kezetbe vagy a Textilfonóba. Mindenki behozza a tartozását. A forgalom tizenhárom esz­tendő során megnőtt, de a kicsi állományt tekintve nem halad­hatja meg Kubdsné havi jöve­delme a néhány száz forintot. — Megéri? — kérdem kicsit zavartan. — Hát persze! — feleli. Én is olvasok. Szeretek is olvas­ni, meg el is kell olvasnom a könyveket, hogy olyat tudjak adni, amilyet keresnek. Akad fiatal fiú, aki csak úgy kéri: „Szerelmesei adjon!” Hát tud­ni kell, melyik könyv története szerelmes. leemelek egy könyvet a polc­ról, May Ká­rolytól „Az Ezüst-tó kincsé”-t, a kisfiamnak. örvös Lajos Felállók, FELVESZÜNK NŐI ÉS FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT, AUTÓSZERELŐ, CSŐSZERELŐ, FELVONÓSZERELŐ, HEGESZTŐ, MÉRLEGJAVITŐ, ESZTERGÁLYOS és LAKATOS SZAKMUNKÁSOKAT. GYÜMÖLCS­ÉÉ FOZELÉKKONZERVCYÁR Dunakeszi, Vasút u. 11. Augusztus 18-ig ■ ' >; ■ ■ ■ , «3$ /rí» • *íc£i ■ iir - . x 3 'VT. Méteráruk, készruhák, cipők, kötöttáruk, fehérneműk, strand- és divatcikkek 30-40 %-OS ÁRENGEDMÉNNYEL KAPHATÓKA PEST MEGYEI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI VÁLLALAT SZAKÜí

Next

/
Oldalképek
Tartalom