Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-10 / 159. szám
2 sskáCMop 1973. JÚLIUS 10., KEDD FÓKUSZ Marién N’Gouabi Budapesten (Gábor Viktor felvétele) Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására vasárnap érkezett hivatalos látogatásra hazánkba Marien N’Gouabi, a kongói Népi Köztársaság elnöke, a Kongói Munkapárt Központi Bizottságának elnöke. A kongói államelnök kíséretében van Charles Ngouo- to, a Kongói Munkapárt Politikai Bizottságának tagja, Justin Lékoundzou, a Kongói Munkapárt Központi Bizottságának tagja, ipar-, bányaügyi és idegenforgalmi miniszter, Charles-David Ganao külügyminiszter, Anatole Kondro, a Kongói Munkapárt Központi Bizottságának tagja, a Kongói Szakszervezeti Szövetség főtitkára, Jacob Okandza, a Kongói Munkapárt Központi Bizottságának tagja, a központi bizottság tervbizottságának elnöke, Joséphine Mountou Bayonne asszony, a Kongói Nők Forradalmi Szövetségének elnöke, parlamenti képviselő. MARIEN N’GOUABI 1938- ban született Ombele-ben. A tiszti iskolát Brazzaville-ben végezte el, majd a francia hadsereg tagja lett, és 1960-ig Kamerunban szolgált altisztként. Ezután két évig a Strasbourg!, majd a Saint-Cyr-i katonai iskola hallgatója; itteni tanulmányait alhadnagyi ranggal fejezte be. 1962. ’októberében tért vissza Kongóba. Csakhamar hadnaggyá léptették elő, és kinevezték a Point- Noire-i helyőrség parancsnokává. 1964-ben századosi rangot kapott. Egy év múlva megalakította az első kongói ejtőernyős-zászlóaljat, amelynek parancsnoka lett. 1968. július 29-én letartóztatták, két nappal később azonban ejtőernyős-katonáinak segítségével kiszabadult. 1968. szeptember 14-én — Massemba Debat elnök lemondása után — a Nemzeti Forradalmi Tanács elnökévé, december 31- én pedig államfővé választották. A KONGÓI NÉPI KÖZTÁRSASÁG elnöke hatalomra kerülésétől kezdve a tudományos szocializmus elmélete alapján álló élcsapatpárt megszervezése mellett szállt síkra. 1969. december 31.-éré összehívta a Kongói Munkapárt alapító kongresszusát. A kongresszus a párt központi bizottsága elnökévé, köztársasági elnökké és kormányfővé választotta. Utóbbi funkciójától az idén júniusban megtartott nemzetgyűlési választások után megvált. A MAGYAR—KONGÓI kapcsolatok alakulása szempontjából alapvető jelentőségű volt, hogy a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa 1960. szeptember 2-án önálló és független államnak ismerte el a Kongói Köztársaságot. A későbbiek során magyar külügyi delegáció látogatott Braz- zaville-be, ahol megállapodást írtak alá a Magyar Népköz- társaság és a Kongói Köztársaság közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről. A magyar—kongói államközi kapcsolatok további fejlődésében kiemelkedő eseményt jelentett Losonczi Pálnak, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa elnökének afrikai körútja során, 1971 decemberében Kongóban tett hivatalos látogatása, amelynek eredményeként megállapodás jött létre a két nép, a két ország baráti kapcsolatainak elmélyítésére. Államelnökünk akkor hívta meg magyarországi látogatásra a kongói államfőt aki a meghívásnak most tett eleget. Le Duan és Pham Van Dong vezetésével VDKkiiidöttség érkezett Moszkvába Hivatalos baráti látogatásra vietnami párt- és kormányküldöttség érkezett hétfőn délután a szovjet fővárosba. A delegáció vezetői: Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára és Pham Van Dong, a párt Politikai Bizottságának tagja, a VDK miniszterelnöke. A vietnami vezetőket a vnu- kovói repülőtéren Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgor- nij, Alekszej Koszigin és más szovjet vezetők fogadták. ROGERS PRÁGÁBAN Konzuli megállapodás A helsinki konferenciáról Prágába utazott William Rogers amerikai külügyminiszter, akit a képen Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszterrel láthatunk. ylz ellenzék újbél vádeskozik Luis Corvalan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára vasárnap Santiagóban elmondott beszédében részletesen foglalkozott a június 29-i, kudarcot vallott államcsínykísérlet nyomán az országban kialakult helyzettel és Ismertette a pártnak a bel- és külföldi reakció, valamint az ellenforradalom ellen folytatott harcát. Megállapította, hogy az ország igen súlyos napokat él át és különösen az idei év lesz nehéz. Többet kell dolgoznunk. Mindenki álljon készen a maga harci posztján”. A chilei centrista és konzervatív ellenzék vasárnap megújította támadásait Salvador Allende elnök szocialista kormánya ellen, azzal vádolva azt, hogy „súlyos gazdasági, szociális és erkölcsi válságba döntötte az országot”. Ezek a vádak a parlament két háza kereszténydemokrata elnökének: Eduardo Frei, volt köz- társasági elnöknek (szenátus) és Luis Paretónak (képviselőház) sajtóértekezletén hangzottak el. A vádaskodáshoz a Nemzeti Párt képviselői is csatlakoztak. Hétfőn délelőtt a prágai Cemin-palotában, a külügyminisztérium épületében ünnepélyes külsőségek között aláírták a Csehszlovákia és az Egyesült Államok között létrejött konzuli megállapodást. Az okmányokat a két ország külügyminisztere: Bohuslav Chnoupek és William P, Rogers látta el névaláírásával. „A most aláírt konzuli megállapodás a két ország között a második világháború óta létrejött egyik legfontosabb egyezmény” — állapította meg rövid beszédében Bohuslav Chnoupek. Hétfőn, a csehszlovák—amerikai konzuli megállapodás ünnepélyes aláírása után William P. Rogers amerikai külügyminisztert a prágai várban fogadta Gustav Husák, a CSKP KB főtitkára és Lubo- mir Strougal miniszterelnök. Az előrejelzésekkel ellentétben tehát megtartotta első helyét a tokiói tanácsban Tanaka miniszterelnök konzervatív pártja és, bár a Japán Kommunista Párt tizennyolcról huszonnégyre növelte képviselőinek számát, a szocialista párt gyenge szereplése miatt nem sikerült elérni azt a célkitűzést, hogy a két baloldali ellenzéki erő, a JKP és a JSZP kezébe kerüljön a mandátumok abszolút többsége. Ennek ellenére biztatónak Ítélik, hogy a kommunisták, a szocialisták s a Komeito Párt koalíciója együttesen megerőItália-35 25 napos kormányválság után megalakult az új olasz kabinet, mely Itália — háború utáni — 35. kormánya. A képen: Mariano Rumor új kormányfő (balra) ismerteti kormánylistát Leone köztársasági elnökkel. Mariano Rumor középbal kormányának tagjai vasárnap Leone köztársasági elnök előtt letették a hivatali esküt. Választás Hétfőn az esti órákban (helyi idő) vált ismeretessé a vasárnap megtartott tokiói városi tanácsválasztások végeredménye. Eszerint a Liberális Demokrata Párt 51, a Komeito Párt 26, a Japán Kommunista Párt 24, a Japán Szocialista Párt 20, a Demokratikus Szocialista Párt 2 mandátumot szerzett, 2 mandátum pedig a függetleneknek jutott.- Tokióban södve került ki a japán belpolitika idei nagy „politikai csatájából”. Ludvik Svoboda csehszlovák köztársasági elnök hétfőn a prágai várban szintén fogadta William Rogerst. Az Egyesült Államok külügyminisztere hétfőn elutazott Prágából. A tizenötödik Kína — a június 27.-it megelőzően — 14 nukleáris kísérletet hajtott végre kilenc éve alatt. A kilencedik és a tizedik kivételével mindegyik légköri robbantás volt. 1964. október 16.: az első, 13 kilotonnás atombomba; 1965. május 14.: második robbantás; 1966. má- j jus 9.: 200 kilotonnás bomba; 1966. október f 27.: 600 kilométeres hatótávolságú ballisz- p, tikus. rakétával kilőtt bomba; 1966. decem- j;.-l bér 28.: 235 és 238-as urániummal dúsított bomba; 1967. június 17.: az első hidrogénbomba, amelyet repülőgépről dobtak le; jjl; 1967. december 24.: kis intenzitású nukleáris kísérlet; 1968. december 27.: a második hid- t rogénbomba; 1969. szeptember 22.: a kilencedik atomrobbantás; 1969. szeptember 29.: a harmadik hidrogénbomba felrobbantása. A tizenegyedik, a tizenkettedik, a tizenharmadik és a tizennegyedik atomrobbantás 1970. október 14-én, 1971. november 18-án, 1972. január 7-én, illetőleg 1972. március 18-án volt. A Novoje Vremja című szovjet hetilap, kommentálva a Kínában végrehajtott legutóbbi atomfegyver-kísérletet, megállapítja; „A kínai vezetők úgy állítják be nukeláris- fegyver-kísérleteiket, mintha az valami ajándék lenne az ország népének. A fegyverkezési hajsza, a gazdaság militarizálása azonban — amelyre Peking elfecsérli az ország költség- vetésének körülbelül 40 százalékát — ellentétben áll a kínai nép alapvető érdekeivel, amely csakúgy, mint a földkerekség minden népe, békében és barátságban kíván élni más népekkel” — írja. Ez a kísérlet nagy aggodalmat keltett világszerte — írja a lap, majd így folytatja: „A pekingi akciók miatt érzett aggodalom érthető. 1964. október 16-a óta ez volt a tizenötödik kínai atomfegyver-kísérlet. Az ázsiai kontinens közepén, sűrűn lakott országokkal körülvett körzetben hajtották végre. A robbantás után alig néhány nappal a szomszédos országokban már érezni lehetett a következményeket. A mérgező atomfelhő óriási területekre kiterjedt. A Dél-Koreai Tudományos Atomkutató Központ közölte, hogy a Dél-Koreában június 30-án lehullott csapadék radioaktív üledékének szintje 350-szer haladta meg a szokványost. Nagymértékben fokozódott a légkör radioaktivitása a japán szigetek felett. A Novoje Vremja emlékeztet arra, hogy az államok többsége állást foglalt a nukleáris- fegyver-kísérletek korlátozása mellett. A világnak több mint száz országa írta alá azt a szerződést, amely három közegben megtiltja a nukleárisfegyver-kísérleteket. Magabiztosan tör előre, és teljesen reálissá válik az az eszme, hogy meg kell kötni a mindenfajta atomfegyver-kísérlet megtiltásáról szóló szerződést. Peking ebben a kérdésben is olyan sajátos álláspontot foglal el, amelynek semmi köze a béke és a népek biztonsága érdekeihez” — hangoztatja a szovjet lap. !) Az Unen, a Mongol Népi Forradalmi Párt központi lapja a Kínában végrehajtott termonukleáris kísérletet kommentáló cikkében megállapítja: a pekingi vezetők eljárása újabb megnyilvánulása hegemonisztikus, nagyhatalmi törekvéseiknek. A haladó emberiség arra törekszik, hogy megtisztítsa a környezetet a szennyeződésektől. Peking cselekedetei ebben az összefüggésben is csak károsaknak, rosszindulatúaknak minősíthetők. Nehéz hinni annak a maoista állításnak, hogy a Kínában végrehajtott légköri atombomba-robbantások „védelmi jellegűek”. Senki nem veheti komolyan az ilyenfajta kijelentéseket — Írja az Unen. Hozzájárulás a jószomszédsághoz A Komuniszt, a JKSZ hetilapja hétfőn megjelent számában „hozzájárulás a jószomszédsághoz” címmel méltatja Kádár János ma kezdődő jugoszláviai látogatásának jelentőségét. A cikk alcíme így hangzik: „Tito elnöknek, valamint Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának találkozója, és beszélgetései kétségkívül serkentik Jugoszlávia és Magyarország baráti kapcsolatainak fejlődését”. A pártlap többek között megállapítja: „Tito és Kádár 1967 óta most első alkalommal folytat majd eszmecserét. A Brioni szigetén sorra kerülő részletes eszmecserén feltehetően szó lesz az időszerű külpolitikai témáikról és a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről, valamint Magyarország és Jugoszlávia belső fejlődéséről. Országaink kapcsolata mind állami, mind pártszinten és különösen a gazdasági együttműködést tekintve jól és eredményesen fejlődik. Bővül az együttműködés kulturális területen és a határmenti forgalom területén is. Nyilvánvalóan gyümölcsöző volt, hogy mindkét ország nagy gondot fordított a nemzeti kisebbség helyzetének javítására. Bizonyos, hogy az egy cél felé haladó két szomszédos ország legmagasabb vezetőinek találkozója jelentős hozzájárulás lesz a teljes és tartós békéhez, nemcsak Európában, hanem az egész világon. Sétahajós búcsú Helsinkitől Az ötnapos intenzív ülésezés után az európai biztonsági értekezlet részvevői és a konferenciáról tudósító újságírók vasárnap a finn kor* many vendégeként ötórás hajóúton búcsúztak el egymástól és á nyári napfényben fürdő finn fővárostól. A szívélyes légkörű sétahajózás so* ran Péter János magyar külügyminiszter hosszasan elbeszélgetett a házigazda Ahti Karjalainen finn külügyminiszterrel és Otto Winzerrel, az NDK külügyminiszterével. A konferencián részt vett külügyminiszterek többsége már elutazott Helsinkiből, így a vasárnapi hajókiránduláson jórészt csak a delegációk tagjai vettek részt. Péter János, a finn- magyar barátsági hét rendezvényei kapcsán néhány napot még Finnországban tölt. Péter János külügyminiszter hétfőn a helsinki magyar nagykövetségen ebédet adott Karjalainen finn külügyminiszter és felesége tiszteletére. A baráti hangulatú ebéden a két külügyminisztei méltatta a két ország és a két nép szoros baráti kapcsolatait, valamint az európai biztonsági értekezlet nagy jelentőségét. Anatolíj Kraszikov, a | TASZSZ hírmagyarázója az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sajtóvlssz- j hangjával foglalkozva a követ- ■ kezőket írja: A viliágsajtó döntő többsége hangsúlyozza, hogy nemcsak Európa, hanem az egész világ j számára valóban óriási jelentőségű lenne, ha a földnek, ez a része a-tartós béke kontinen- ! sévé válna. A lapok élénken kommentálják az európai biztonság alapjairól és az európai 1 államok kapcsolatainak elvei- j ről szóló szovjet nyilatkozat- 1 tervezetet, megállapítva, hogy a szovjet javaslat figyelembe vette más országok konstruktív nézeteit, és ez reményt nyújt az összehangolt döntés elérésére. Vannak azonban olyan hír- magyarázók is, akik már magának, az értekezlet1 összehívásának tényében — nem is beszélve a szovjet javaslatokról — „taktikai manővert" látnak, amelynek szerintük az a célja, hogy az európai problémákat illetőéin valamilyen „szovjet feltételeket” kényszerítsenek a nyugatra. E téren mindenekelőtt az angol sajtó jeleskedik, amelynek számos orgánuma láthatólag sehogysem tudja leküzdeni a hidegháború nehézségi erejét, és továbbra is kizárólag hidegháborús kategóriákban tud gondolkodni. A Daily Telegraph például nem leplezd amiatti elégedetlenségét, hogy „nyugaton fokozódott az örömteli izgalom, amelyet a feszültség enyhülésének hamis képzete teremtett”. A lap aggódik, hogy „tovább lankad majd a figyelem a védelmi problémák iránt”. Azt is hozzáfűzi, hogy „Oroszország csak erős és egységes nyomás alatt tesz engedményeket”. A Times négy különböző lehetőséget tálal „választásra" olvasói elé a helsinki értekezlet hatásával, kapcsolatban, kezdve a nyugat fölött létrejövő „szovjet uralommal” és végezve a két rendszer „konvergenciájával”, amelyben komolyan senki sem hisz. Olvasva ezeket az irományokat, felmerül a kérdés: a szerzők komolyan hiszik azt, amit fejtegetnek? Igen, a Szovjetunió, más szuverén szocialista államokkal együtt kezdeményezője volt az európai biztonsági és együttműködési érte- , kéziét összehívásának. Igen, ! ezek az országok valamennyien akarják az enyhülést, erre törekszenek. De hol van itt szó „uralomról"? Hol van itt szó a hírhedt „konvergenciáról”? — teszi fel a kérdést Kraszikov, majd végezetül a követ* kezőket írja: Egyes tekintélyes urak, a ! nem kevésbé tekintélyes lapok szerkesztőségeiben megszokták ! hogy csak egyetlen stílusban, a [ hidegháború stílusában írja- i nak, a politikai légkör hőmérsékletét pedig csak egyféle | egységgel, az atombombák és j az ultimátumok számával I mérjék, minden vitának csak | egy kimenetelét jósolják, neve- : zetesén, hogy az egyik tárgyaló , partner leigázza a másikat. Eközben nem veszik észre, hogy visszahúzzák az emberiséget a szembenállás időszakába. Szojuz—Apolló Moszkvából az Egyesült Államokba érkezett a szovjet szakértőknek és űrhajósoknak az a csoportja, amely réSzt vesz a Szojuz—Apolló-program előkészítésében«
