Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-10 / 159. szám

1973. JÚLIUS 10., KEDD KÍT MEGYEI ESŐ UTÁN KAPA A dömsödi Petőfi Tsz-ben negyven holdon termesztenek zöldpaprikát. Az esőzések miatt egyre gyakrabban kell kézbe fogni a kapát. Gárdos Katalin felvétele NINCS CSALHATATLAN MÓDSZER Fizikai dolgozók oktatása a DCM-ben A Cement- és Mészművek váci gyárában a fizikai dolgo­zók rendszeres képzése több éves múltra tekint vissza: azt lehet mondani, a legfon­tosabb politikai kérdések egyi­ke: 1969 óta minden eszten­dőben külön intézkedési terv határozza meg a feladatokat és azok végrehajtásának mó­dozatait. A terv magában fog­lalja: az elmúlt időszak ér­tékelését, a betanító jellegű tanfolyamok, valamint a to­vábbképzés tennivalóit, a dol­gozók általános iskolájával és a szakmunkástanuló-képzés­sel kapcsolatos feladatokat. Tizenegy mesterség Az intézkedési terv haté­konyságát a számok igazolják: az 1972/73-as tanévben mint­egy 366 fizikai dolgozó vég­zett valamilyen cél vagy be­tanító jellegű tanfolyamot, több mint kétszer annyian ké­pezték magukat, mint a meg­előző évben. — A villanyszerelők — mondta Lajtai István okta­tási előadó — legutóbb a ti­risztorokkal ismerkedtek. Ugyanakkor lakatosaink csap­ágy alkalmazási és kenéstech­nikai tanfolyamon vettek részt. A szövetkezeti mozgalmat igazán csak a ‘ " keretei között lehet kibontakoztatni AZ 51. NSZN PEST MEGYEI ÜNNEPSÉGÉT GÖDÖLLŐN RENDEZTÉK MEG Több száz főnyi ünneplő kö­zönség gyűlt össze vasárnap délelőtt a gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem aulájában. A Pest megyei KISZÖV és MÉ­SZÖV, valamint a megye te­rületi tsz-szövetségeinek tag­jai és vezetői nagy számban jöttek el az 51. nemzetközi szövetkezeti nap megyei ün­nepségére. Szikszai Sándor, a MÉSZÖV elnöke köszöntötte a vendégeket; soraikban dr. Bí­ró Ferencet, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkárát, Borosné dr. Márton Máriát, a KISZÖV elnökét, Vimola Ká­rolyt, a ceglédi területi tsz- szövetség titkárát, valamint Gödöllő város és a járás veze­tőit és a szövetségek képvise­lőit. Az elnöki megnyitó után dr. Bíró Ferenc emelkedett szó­lásra. — A szövetkezésnek hazánk­ban és nemzetközi téren is sokéves hagyományai van­nak — mondotta bevezetőjé­ben. — 1922-ben határozták el, hogy minden év júliusának el­ső, vagy második vasárnapján nemzetközi szövetkezeti napot tartanak, hogy ezzel is kifejezésre juttassák a szövetkezés jelentőségét. Akkor és most is, a kapitalis­ta országokban a kisemberek az összefogásnak ezzel a sajá­tos formájával is igyekeztek szembeszállni a kapitalizmus­sal. Ismertük mi is az össze­fogásnak ezt a formáját, de ma már azt is tudjuk, hogy a szövetkezeti mozgalmat igazán a szocializmus keretei között lehet csak kibontakoztatni. Dr. Bíró Ferenc ezután át­tekintést adott a magyar szö­vetkezeti mozgalomnak a fel­szabadulás után bekövetkezett fejlődéséről, majd rámutatott, hogy a szocializmus körülmé­nyei között a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek mellett nagyobb jelentősé­gűek a termelési típusú szö­vetkezetek. — Megyénkben 244 termelé­si típusú szövetkezetben közel 70 ezer ember dolgozik — mondotta. — A közel két és fél száz ilyen szövetkezetből 155 a mezőgazdasági, 28 a szakszövetkezet; egy halásza­ti, 67 ipari és 3 háziipari szö­vetkezet működik. A szövet­kezeti munka nagyságrendjét jellemzi, hogy a mezőgazda- sági termelésnek több mint 70 százalékát a szövetkezetek ad­ják, továbbá, hogy termelési értékük 1972­ben meghaladta a 7 mil­liárd forintot. A párt megyei bizottságá­nak titkára ezután kifejtette: a fejlődés az utolsó tíz évben volt a legjelentősebb, ez idő alatt, a termelés, valamint a szövetkezeti tagok összjöve­delme például több mint a kétszeresére növekedett. — A mezőgazdaságban, a növénytermesztésben egyre fo­kozódik a zárt technikai rend­szerek térhódítása — folytatta a továbbiakban dr. Bíró Fe­renc. — Az így elért eredmé­nyek bizonyítják, hogy az ilyen rendszernek tervezői és megvalósítói igen helyes úton járnak. Az eredmények és a számítások egyaránt bizonyít­ják, hogy a többletjövedel­mekből a gépesítésre fordított összegek jelentős eredménnyel járnak. Dr. Bíró Ferenc ezután az ipari szövetkezetek jelentősé­gét méltatta, s kiemelte a nők foglalkoztatásában elért ered­ményeket. Az ipari fejlődés azon is érzékelhető, hogy 10 éve még évente 400 millióval, ma pedig már évi 1,5 milliárd forinttal járulnak hozzá a me­gye összeredményéhez. Az életszínvonal-politikáról szólva példaként elmondotta: a szol­gáltatóházak sokasodása és népszerűsége is — például Vá­cott, Nagykátán és Gödöllőn — jelzi a fejlődést. Hasonló a helyzet Nagykőrösön és a Szentendre mellett létesült gépkocsiszerviz-állomásokkal, i amelyekhez hasonlókat minél előbb kívánatos lenne létesí­teni. — Régebben az a téves né­zet uralkodott megyénkben, hogy tizedrangú kérdés a ke­reskedelmi hálózat fejlesztése,1 mert aki vásárolni akar, az megteheti a fővárosban, E né­zetekben azonban már évek óta jó irányú változás van — folytatta a továbbiakban dr. Bíró Ferenc. — Éppen a szövetkezetek révén be­következett áruforgalom növekedése jelzi e téren a fejlődést. A párt megyei bizottságának titkára beszédének befejező részében áttekintést adott más szövetkezeti ágazatok fejlettsé­gi fokáról és célkitűzéseiről is, majd hangsúlyozta, hogy bár az elért eredmények jelentő­sek, ám a lehetőségeket még nem használták ki teljes mér­tékben. A szövetkezeti szövet­ségek munkájával kapcsolat­ban kiemelte, hogy a szövet­ségek a tagsággal és a helyi vezetőségekkel együtt jól dol­goznak az MSZMP Központi Bizottsága szövetkezeti politi­kájának megvalósításán. Az ünnepi beszédet követő műsorban közreműködött töb­bek között a péceli szövetke­zetek Petőfi Sándor férfikóru­sa, Bakonyi Árpád vezetésé­vel, a Pécel—Isaszegi ÁFÉSZ népi zenekara, Vámos András vezetésével, az Alsó-Galgamen- ti Egyesített Páva-kör, Tóth L. Mihályné népi énekes és Szaszkó József citerás, a nép­művészet mesterei közreműkö­désével. Az együttes vezetője Sára Ferenc volt. P. V. A szakmával nem rendelke­ző dolgozók képzésére is nagy súlyt helyez a vállalat. Az el­múlt három évben nem keve­sebb, mint tizenegy kvalifikált mesterség elsajátításához se­gítette hozzá dolgozóit a kü­lönböző tanfolyamok — köz­tük nehéz- és könnyűgépke­zelői, gépjárművezetői, Die­sel-mozdonyvezetői, elektri- kusi, lőmesteri, kazánkeze­lői és kazángépészi — szer­vezésével. — Akik sikeresen elvégzik a tanfolyamot, azok egyszeri jutalmazáson kívül magasabb besorolásba kerülnek, s ter­mészetesen alapbérük is emel­kedik. 95 százalékuk orszá­gosan érvényes bizonyítványt, illetve oklevelet, 5 százalé­kuk a cementiparban érvényes oklevelet kap. A fiatalok tanműhelye A DCM-ben 1965-től fog­lalkoznak rendszeresen szak­munkástanuló-képzéssel. A gyár saját erőből hozott létre egy, a megfelelő képzést biz­tosító komplexumot, amely hat műhelyből s a hozzátarto­zó szociális és egyéb helyi­ségekből áll. Az intézetnek jelenleg 130 tanulója van. Tanulásukat 8 főfoglalkozá­sú oktató irányítja, közülük 6 a gyár alkalmazottja, kettő pedig a váci 204-es MÜM- intézet oktatója. Eredményes megoldás, hogy a harmadéves tanulók csoportos képzését 16 szakmunkás látja el, amiért oktatói pótlékot kapnak. Általános iskola — este — Gyárunknál —emlékezik vissza Lajtai István — a dolgozók általános iskolája régi hagyományokkal rendel­kezik. Ennek ellenére az utol­só esztendő eredményei ala­kulhattak volna kedvezőbben is, mindössze 59 dolgozónk fejezte be eredményesen ta­nulmányait. Lássuk a számokat. A DCM 921 fizikai dolgozója közül 282 nem végezte el a nyolc általánost, a munkáslétszám 30 százaléka. A nyolc álta­lánost végzettek száma 598, technikumot 27-en, gimná­ziumot 13-an végeztek. Dip­lomával egy fizikai dolgozó rendelkezik. Technikumba, il­letve szakközépiskolába je­lenleg 26-an járnak. Ám térjünk vissza a gyárba kihelyezett általános iskolá­hoz: — Tavaly szeptemberben 51 dolgozónk iratkozott be, ez a szám az év végére sajnos 21-re csökkent. Pedig szinte minden könnyítést megad­tunk az iskolába járóknak: munkaidő-kedvezményt, tan­könyv-, tanszerjuttatást, ju­talmat a végzősöknek és óra- béremelést. Nehezíti a helyzetet a nyolc általánost el nem végzettek újratermelődése. Az utóbbi időben szép számmal adják le a munkakönyvüket olyanok — nem egy esetben 1957-es születésűek —, akik csak né­hány osztályt végeztek. — A beiratkozást évről év­re széles körű propaganda- munka előzi, amelyben a gazdasági vezetésen kívül je­lentős segítséget nyújt a vál­lalati párt-, KISZ- és szak- szervezeti vezetőség is. Nagyfokú n em törődömség Az oktatás helyzetéről és továbbfejlesztéséről röviddel ezelőtt elkészült jelentésben olvashatjuk: „A dolgozók ál­talános iskolájával kapcsolat­ban összegezve megállapít­hatjuk, a több éves tapaszta­lat alapján, hogy a megtett intézkedések ellenére a dol­gozóinkban meglevő nagy­fokú nemtörődömség miatt nem tudunk elérni megfelelő eredményt ezen a területen”. Nem túlságosan megnyugta­tó ez a summázás s ugyanak­kor úgy érezzük: politikailag sem elfogadható. Ezek a „nagyfokú nemtörődömség­gel” vádolt dolgozók becsü­letes munkásemberek, akik feltehetően jól elvégzik a munkájukat. Éppen ezért hiá­nyoljuk az egyébként min­denre kiterjedő jelentésből az önkritikus hangot, azt, hogy vajon csakugyan elkövet- teic-e mindent a DCM-ben a nyolc általánost el nem végzett dolgozók beiskoláz­tatására. Vagyis: azokban az esetekben, amikor huzamo­sabb ideig változtathatatlan- nak látszik egy állapot, szá­molni kell azzal, hogy a módszerben is lehet hiba. Hi­szen aligha kell bizonyíta­nunk, hogy időnként az élet minden területén újakkal — a változatlan stratégia mel­lett más taktikai elemekkel — kell felváltani a korábban be­vált módszereket. Kertész Péter „Számítástechnika a villamosenergia-iparban" címmel kétnapos országos konferencia kezdődött Pécsett, a Technika Házában, csaknem háromszáz szakember részvé­telével. Szili Géza nehézipari mi­niszterhelyettes megnyitó elő­adásában rámutatott, hogy a nehézipar számítástechnikai programjának megvalósítására 2 milliárd forintot költünk 1980-ig. A tervek szerint a ne­hézipar két legfontosabb ága­zati körében — az energiaipar­ban és a vegyipar területén — zárt számítástechnikai rend­szert és együttműködő szak­mai bázisokat alakítanak ki. Megteremtették a szakember- bázist, kialakították a megfele­lő szintű méréstechnikai és információs kultúrát. A meg­nyitót plenáris ülés követte, majd a konferencia három szekcióban folytatta munká­ját. Feltételes mód Vt gy véli a járási hiva­II tál elnöke, talán se­gítene T. közös taná­csú község nagy gondján egy újságcikk. T. községen azonban vagy nyolc-tíz millió forint segítene. Ha egyáltalán szükség van er­re a segítségre — ezt azon­ban már csak én, s magam­ban teszem hozzá. Kezdem az elején, mert ami föntebb áll, aligha ért­hető az olvasónak. T. egy másik községgel közös ta­nácsot alkot, a korábbi években, míg önálló tanácsa volt, a fejlesztésre eszten­dőnként fölhasználtak 200— 250 ezer forintot. Ma a két községnek együttesen 750— 800 ezer forintra rúg a fej­lesztési alapjia; nem nagy pénz, ami a gondokat, teen­dőket illeti. S mindössze né­hány krajcárnak tűnik, ha figyelembe vesszük T. óha­ját: művelődési házat sze­retne építeni, de a legszeré- ? nyebb számítások szerint is az épület falainak felhúzá­sa, berendezése fölemészte­ne nyolc-tíz milliót. Honnét vegyenek ennyi tengernyi pénzt? Némi feszültség is támadt emiatt a két község­ből verbuválódott tanács­testületen belül, ám na­gyobb baj — s ezt már a já­rási hivatal elnöke mondja —, hogy a T.-belieket „ha­talmába kerítette a pers- pektívátlanság”. Ha az újságcikk fölkelte­né a figyelmet __talán se­gí tene a megye... talán le­hetne valamit kapni a mi­nisztériumtól is... T.-nek, ha a csecsemőket és az aggastyánokat is jö­vendő művelődésiház-láto- gatóknak tekintjük, össze­sen 1300 lélekre kellene egy ilyen létesítmény. Megtölte­nék-e, elmennének-e? Mi­lyen programok vonzanak őket? Nem tudom. Kétlem. Tisztelem a kultúra szom- ját, vallom, sokat — az ed­diginél jóval többet — kell tenni még kielégítés e, enyhítése érdekében. De a társközségben, igaz, kényel­mes sétával félórányira, ott a művelődési ház. Vagy éppen ezért kellene T.-nek is? N em tudom. Azt viszont igen, hogy a község­ben nagyon mostohák az oktatási feltételek, mind­össze két mélyfúrású kút van ... Nem feladatom ki­oktatni a község tanácstag­jait — s ezért a takaró T., a kezdőbetű — a dolgok fontossági sorrendjéről. Mert hiszen ők választóik akaratára, óhajára hivat­koznak, ezért szólalnak fel, keresnek segítséget a járá­si hivatalnál — ott azonban nincs pénz egy fillér sem, de ezt, úgy látszik, nehéz megszokni —, ahelyett, hogy... Leírjam? __ hogy megmagyaráz­nák: emberek, vannak fon­tosabb dolgok, a pénz ke­vés, másra kell. Ne met mondani a legne­hezebb. Mégis, a választók érdeke, hogy olykor elhangozzék ez a nem. Idén a megye 790 millió forint fejlesztési alappal gazdálkodhat. Ez 30 millió­val több, mint a tavalyi elő­irányzat volt. Községenként azonban erősein eltérő a helyzet, mert van, ahol mindössze 100 000 forint a fejlesztési alap, s van, ahol néhány millió. Mert külön­bözőek a bevételi lehetősé­gek, mert mások a fejlesz­tési teendők, mert az egyik település vonzáskörzete je­lentős, 'a másiké meg se­mennyi, sőt, fokozatosan apad lakossága, hosszú évek óta negatív előjelű a természetes szaporodás mu­tatója, azaz többen halnak meg, mint amennyien szü­letnek ... Az úgynevezett alapellátást mindenütt biz­tosítani kell. Túl ezen azon­ban csak ott érdemes, lehet­séges és szükséges fejlesz­teni — ha fájdalmas is ezt tudomásul venni —, ahol értelme van, ahol a befek­tetett forint holnapután még mindig szolgál, s nem kihasználatlanul, parlagon, hever. Mert van erre példa, nem is egy... A dabasi járás nagy­községei és községei az idén — hogy példá­val éljek — 24 millió fo­rint fejlesztési alapot hasz­nálhatnak fel, a tervek sze­rint. Négymilliónál is töb­bet, mint 1972-ben. Ha azonban azt nézzük, az egyes települések pénze mennyi, bizony van, ahol kevesebb a tavalyinál. Mert lehetetlenség valamiféle egyenlősdit betartani, ahogy a folytonos pénzalapbőví­tésre sincs erő. Az. igények alkotta nyomás kétségtele­nül mindenütt meglelhető, s különösen a közös taná­csú településeken, mert ezeken a helyeken az egyik meg a másik — esetleg a harmadik — község fejlett­ségi színvonala nagyon is eltérő. Finom érzék, jó po­litikai ösztön kell ahhoz, hogy ezek a közös tanácsok megleljék azokat a teendő­ket, amelyek a többség sze­mében valóban a leglénye­gesebbek. F ölös illúziókat dajkálni azzal, hogy „ha sike­rül megnyerni...” alapon érvelnek valahol, nemcsak a választók megté­vesztése — mert legtöbb­ször ezek a reménykedések nem válnak valóra —, ha­nem az átfogóbb területfej­lesztési tervek tartópontjai­nak megbolygatása is; föl­borulhat az egyensúly a kü­lönböző területrészek, tele­püléscsoportok között. Jobb tehát a kijelentő mód. Világos meghatározá­sa annak, mire lehet igent s mire kell nemet mondani. Sok minden van, amit szeretnénk. Kevesebb, amit tényleg megvalósíthatunk. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom