Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-08 / 158. szám

PEST HEG 'zf&riisp 1973. JŰLIUS 8., VASÁRNAP Pest megyei larcingofáóoh 77. Dunakeszi II. Dunakeszi barangolásom második részében a község olyan részéről írok, amelynek csak neve és híre van meg, de a neve emlékezetes, a híre ma­radandó. Mint már korábban említet­tük: 1950-ben Dunakeszit egye­sítették Alaggal, illetve ponto­sabban: Alag község megszűnt és lett Dunakeszinek szerves tartozéka. Alag tehát tulajdonképpen ma Dunakeszi, s mégis e tele­pülésnek hagyományai annyi­ra jellegzetesek, s mai jelentő­sége annyira különleges, hogy értelemszerűleg, sőt szükség­képpen sajátosan körülrajzol­ható. A század elején a pesti em­berek vidáman olyvasták Az alagi út című tréfás elbeszélést, amely Kellermann híres regé­nyének: Az alagútnak per- sziflázsa volt. Az alagi út az Alagon tartott lóversenyek balszerencsés játékosait figu­rázta ki, a kis könyv sikeré­nek titka az alagi versenyek népszerűsége lehetett. A fővá­roshoz közel eső községben lé­tesített lóversenypálya kezdet­ben a Magyar Lovaregylet tu­lajdona volt, majd 1911-től 1919-ig az Ürlovas Szövetkezet tréningterepe lett. Később, 1924-ig, amíg a pesti új lóver­senypálya elkészült, itt tartot­ták a lovaregyleti meetinge- ket, utóbb — mikor a verse­nyeket Megyerre helyezték át — Alagot végleg gyakorlópá­lyává minősítették. E hosszú szakaszon — mint a fentiekből kiderül — erede­tileg Széchenyi István által egész más elgondolásokból propagált lósport, nagyúri ki­váltságszómba ment, magán­passziónak, magánosok nagy üzletének számított, a tömegek között ritkán akadtak szeren­csés fogadók, a túlnyomó több­ség -kárvallott maradt. A felszabadulás e téren is alapvető változást hozott. Lét­rejött a Magyar Lóverseny Vállalat, amely jelenleg öt lótenyésztő állami gazdasággal és egy mezőgazdasági terme­lőszövetkezettel együttműköd­ve, korszerű versenylónevelő, gondozó, idomító telepet tart fenn Alagon. A hatalmas területen 10 ga­loppistállóban — átlagban is­tállókként 20 lovat számítva — 200 ló felkészítését végzik a zsokék és a trénerek a pesti versenyekre. Az ügetőhajtók és a trénerek 3 ügetőistálló lovait gondoz­zák. Egyik fontos feladatuk, hogy a kemény versenyzésben kifáradt, kimerült lovakat megfelelően pihentetik, s fel­erősítik az újabb küzdelmek­re. Az ügetőistállók férőhelye egyenként 16 „személyes”, te­hát egyszerre 48 ügetőlovat helyezhetnek el Alagon. Természetesen gondoskodni kell a lovak megfelelő szállí­tásáról Alagról a pályákra és onnan vissza a telepre. Er­re a célra pillanatnyilag két 9 férőhelyes lószállító teher­autó áll rendelkezésre — újabb három beszerzését előkészítet­ték. Fontos ez? S vajon nem költséges mulatság? Elsősorban nem mulatság, másodsorban fontos feladat a hazai lótenyésztés és jövedel­mező lóexport láncolatában. Nem ' tanulmányoztam a részletes kalkulációkat, de a kapott információk szerint, a közvetett nagy népgazdasági hasznon kívül, az alagi telep közvetlen jövedelme sem ala­csony mértékű. Az alagiak bizonyos ré­szesedést kapnak a fővárosi versenyek jegybevételéből és totalizatőrforgalmából. To­vábbá a díjakból, amelyeknek összegét a verseny forgalmi bevételeiből hasítja ki a Ma­gyar Lóverseny Vállalat, szá­zalékos jutalmat kap a nyer­tes lovat lovagló lovas, az il­letékes tréner, a klasszikus versnyeken (Derby, Millenniu­mi díj) megfelelően jutalmaz­zák a nyertes lovakat tenyész­tő gazdaságot. Ezzel tisztába jöttünk az ala­gi telep jövedelmének egyik ágával. De miképpen termelő­dik mindebből további érték a népgazdaságban ? Nos, ha én, aki életemben nem lóversenyeztem, megér­tettem a magyarázatot, akkor talán tovább tudom adni olva­sóimnak. is. árat fizetnek. És amellett még nyilván részeseivé válnak a magyar lovak jeles tulajdon­ságairól szóló nemzetközi hír­verésnek. A szájpropaganda, — jó propaganda, s jelen eset­ben is hasznos és gyümölcsö­ző. Az a Dunakeszi, amely — Alag, nem ipari nagyüzem. De szűkebb körén belül jelentősé­Az alagi lovasiskola edzönője egyik kis tanítványával. (A szerző felvétele) SELEJT iiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiis un inni üiiuiiii i Miért, hegyeit keletkezik? Válaszolnak a szakemberek Tapasztalatok az Egyesüli Villoma: gépgyár ceglédi üzemében A Magyar Lóverseny Válla­lat természetesen állami vál­lalkozás. Ha a gazdaságok jó lovakat tenyésztenek, s azokat Alagon jól gondozzák, ápolják, idomítják, trenírozzák, akkor a hazai versenyeken elért eredményeikkel továbbjutnak a nagy külföldi versenyekre is. A külföldi díjak komoly importjövedelmet jelentenek, s jelentik azt is, hogy a hazai lovak győzelmei, hírének növe­kedése emeli a hazai lóexport anyagi lehetőségeit, szélesíti a magyar lovak külföldi piacát. A sokszoros győztes, úgy mondhatnék: „világhírű” im­perial például, ma 8 esztendős és igen értékes fedező mén. Ivadékai sok-sok ezer dollár­nyi bevételt jelentettek a ma­gyar népgazdaságnak — a te­livérek vére így válik arannyá gazdaságunk érrendszerében. A jó bornak nem kell cé­gér. De hogy a jó cégér sok­szor használ a jó bornak, az sem vitatható. Nyilván hazai lovaink híre- neve indította arra a Magyar- országon akkreditált diplomá­ciai testületet, hogy lovasisko­la létrehozatalát kezdemé­nyezzék Alagon. Az Országos Lótenyésztési Felügyelőség 14 kellőképpen felkészített lovat bocsátott a külföldi vendégek rendelkezésére, s csinos lakó- helyiséget is biztosítottak a vendéglovasoknak. Két lovas edző, egy edzőnő tanítja, viszi lovaskirándulásra, kisebb tú­rákra a lovasiskola látogatóit, akik állandóan gondoskodnak a „megtelt” tábla kitételéről. Nem akarok számokat idézni: tény, hogy külföldi lovasven­dégeink lakásért, oktatásért, lovaskirándulásért becsületes ge nem lebecsülendő. S be­csüljük meg a változtató erőt, amely nagyurak passziójából, különböző áttételeken keresz­tül, merőben ellentétes célú konstrukciót hozott létre. Olyan szervezetet, amely vég­ső fokon közösségi jövedelmet termel, s ahelyett, hogy a ki­váltságosak zsebét milliókkal tömné, a magyar népgazdasá­got gazdagítja. Békés István A selejt: hibás ipari termék. Okozói: általában azok, akik a gépek mögött állnak. Okai: szakmai hiányosság, figyel­metlenség, hanyagság, anyag­hiba, szervezetlenség, géphiba. A selejtet tehát általában azok csinálják akik a gépek mögött állnak. Akiknél a hiba szemmel láthatóan előbukkan. A meo szakemberei a napi nyolc órájukat azzal töltik, hogy a termékek közül kiválo­gatják a rosszakat, visszaad­ják annak, aki készítette, s ha az illetőnek már sok van a rovásán, kiszabják rá a se- lejtkártérítést. Selejtes munkát azonban mindenki végezhet, ha kár­térítést nem is fizet énte. Az Egyesült Villamosgépgyár ceglédi gyárának főmérnöki szobájában ülök. Az igazgató szabadságon. Tankó Zoltán, a főmérnök időt szakít, sietve jön, kérdezzek: — Végez-e selejtes munkát? A kérdésen meglepődik, ar­ra kér, hogy erről ne írjak, pontosan most és pontosan itt, mert vannak problémák. • Ezért jöttem ide. — Az új kismotorgyárunk- ban nagyon magas a selejt­százalék — mondja, de a szá­mot nem árulja el. — És er­ről a vezetők is tehetnek. A korszerű üzemet tavaly adták át rendeltetésének, több mint százmillió forintba került, gépparkja nemzetközi, a gépek mindent tudnak. Ta­lán csak nem azokkal lenne a baj? — Fölvettünk az új gyárba százhúsz embert. Legtöbbjük azt sem tudta, mi a gyár, nem­hogy a géphez értett volna. Ennek a gondja a főmérnök selejtje... — tárja szét a ke­zét a főmérnök. Rájöttek: előképzettség nél­kül nem lehet valakit egy ultramodern berendezéshez állítani, azaz arra, hogy bár­milyen mindentudó a masina, a munkáskézre még szükség van. Így takarékoskodni nem érdemes — alig betanított munkásokra milliós értéket bízni, mert az órabérük ala­csonyabb, mint a képzetteb­beké . — Most, késve tervezzük a tanfolyamok elkezdését. Legalább arról legyen az embereknek fogalmuk, hogy az a Syhuler-gép, amin dolgoznak nyolcmillió forint, nem egy otthoni kerékpár — mondja a főmérnök. Mástól tudom meg, hogy a kismotorgyár májusi selejtje több mint százezer forint ér­tékű volt. © — Az új konstrukciókat mi készítjük el. Mindenhonnan leselkedik ránk a selejt veszé­lye. Ha a szerkezet alkalmat­lan, vagy csak részben alkal­mas arra a feladatra, amire terveztük — selejt. Rossz ak­kor is, ha túl sokat tud. Gaz­daságtalan. A jó konstrukció olyan, hogy nincs benne erős, nincs benne gyenge pont, any- nyit és csak annyit tud, amennyit kell — világosít föl a műszaki osztály munkájáról az osztályvezető, Koczka Kál­mán. Egy műszaki „selejt”: — Lyukfűrészgépet kellett terveznünk, de csak kevés kelt volna el belőle. Nem lett vol­na tehát nyereséges, ha telje­ÉtéSi a legfelsőbb Bíróság ív> 'üä £k Ül iá iás * ííJ 'ily Ä iíós ■■jő, jsiystt l ' 1.1' \ <• -f Súlyosbították a részeges gyilkos büntetését Nyolc helyeit tizenkét ét? Emberhalállal végződő meg­döbbentő rádi bűncselekmény Pest megyei bírósági tárgya­lásáról számoltunk be lapunk egyik februári számában. Az ügy a minap került a Legfel­sőbb Bíróság elé. ítélete az ügy végére most tett pontot. A teljesség kedvéért idézzük vissza az ügy egyes részeit. Szresen Mihály, a váci Sü­tőipari Vállalat gépkocsive­zetőjének lakásán szobafes­tők dolgoztak. A gépkocsive­zető, felettesi engedéllyel, ma­gánál tartotta az autót, és es­te beültette 5, valamint 7 éves kislányát, hogy a nagypapához vigye őket aludni. Apósa háza előtt reflekto­ra két részeg alakra ve­tette fényét. Fodor Sándor segédmunkás és fivére volt a két ittas sze­MA T ALÓ Ki Az iparitanuló-képzés keretében AZ ORSZÁG LEGNAGYOBB ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATA PÓTBEIRATKOZÁST HIRDET az 1973. szeptember Lével kezdődő tanévre KŐMŰVES, ÁCS, GÉPLAKATOS, FAPADLÓZÓ ÉPÜLETLAKATOS ÉS MÜANYAGBURKOLÓ, ÉPuLETASZTALOS HIDEGBURKOLÓ, "ULtrAbZI ALOS, ÜVEGEZö! ÉPÜLETBÁDOGOS, KOZPONTIFÜTÉS-SZERELő! ÉPÍTŐGÉPÉSZ, VIZ- GÁZSZERELŐ, MÜKÖKÉSZITÖ SZAKMARA. Vidékieknek tanulóotthoni elhelyezést és teljes ellátást biztosítunk. A SZOBAFESTŐ-MAZOLÓ-TAPÉTAZO ÉS A VILLANYSZERELŐ TANULÓKAT nem tudjuk otthonban elhelyezni. Jelentkezés: a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat szakoktatási csoportjánál Budapest XI., Dombóvári út 17-19. mély. Szresen gyanútlanul lé­pett ki a gépkocsiból, de meg­torpant, mert Fodor József durva szóváltást provokált, majd leszegett fejjel, támadó­lag, Szresennek rontott. A gépkocsivezető Fodor József orkánkabátját megragadva a támadót az út melletti árokba lódította. Már Fodor Sándor is támadott, őt Szresen Mihály arcul ütötte, majd elindult a gépkocsi mellett. Fodor Sán­dor ekkor előrántotta és ki­nyitotta zsebkését, egy lépést tett Szresen után, s amikor az visszafordult, kaszáló mozdu­lattal, nagy erővel a gépko­csivezető mellkasába szúrt. A szúrás egy bordát teljesen, egyet pedig részben átmetsz­ve behatolt a mellüregbe, és a szerencsétlen ember szívébe. Szresen Mihály 34 éves nős, kétgyerekes családapa, kiváló dolgozó két kislánya, és idő­közben kisiető apósa szeme- láttára halt meg az útszélen. A gyilkos elmenekült, ké­sét a Szilvás-patakba dob­ta. A vizsgálat során kiderült, hogy néhány hónappal ko­rábban volt Fodor Sándornak egy másik késelési ügye is. Akkor — a rádi italbolt előtt — Fodor egy idegen község­beli kőművesre támadt. Elő­ször durván kérdőre vonta, hogy mit keres ott, majd du­lakodni kezdett. Eközben elő­kapta kését, és többször meg­szúrta a kőművest. Tettének akkori szenvedő alanya négy, 8 napon belül gyógyuló sérü­lést szenvedett, de — sajnos — nem tett feljelentést tá­madója ellen. A Pest megyei Bíróság feb­ruárban a fenti bűncselek­ményekért nyolcévi szigorí­tott börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte Fo­dor Sándort. Az ügyész fel­lebbezési óvást jelentett be. súlyosbításért. Az elitéit eny­hítésért fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság, ez ügyben legutóbb megtartott tárgyalásán Fodor Sándor szabadság- vesztés büntetését tizen­kettő évre emelte fel. Egyebekben a fellebbezéseket elutasította. A Legfelsőbb Bíróság in­doklása többek között rámu­tatott arra, hogy nem lehet enyhítő körülményként érté­kelni a vádlott által hangoz­tatott őszinte megbánást. Fo­dor ugyanis azt a valótlannak bizonyult védekezést terjesz­tette elő, hogy a tettlegességet a sértett kezdeményezte. Ez­zel szemben — a Pest megyei Bíróság által is figyelembe vett súlyosbító körülmények mellett — további súlyosbító körülménynek tekintette a Legfelsőbb Bíróság azt, hogy az alkoholista vádlott —, ha ittas —, szokatlan mértékű gátlástalansággal, felelőtlen­séggel tör mások életére. Ez a körülmény a sze­mélyre és társadalomra való veszélyességét rend­kívül nagyfokúvá teszi. Az ebben az ügyben megfo­galmazott legfelsőbb bírósá­gi megállapítás összhangban J van a megyei tapasztalatok- [ kai. Jelentősen nagy ugyanis ! azoknak az erőszakos, élet- és | testi épség elleni bűntettek­nek a száma, amelyeket al­koholtól befolyásoltan követ­nek el. Az iszonytató tett után nyil­ván sok emberben felmerül­hetett a gondolat, hogy a gátlástalan emberek szurká- lási, ölési dühe nem érhet-e bárki családtagját, barátját, embertársát. A Legfelsőbb Bí­róság ítéletének nyilvánva­lóan az is a célja, hogy még a szinte fékezhetetlenek is gondolkodjanak. Mert. ha elő­kerül a kés, és becsületes em­berbe talál, akkor a tettes, cselekménye arányában, és te­gyük hozzá — minden esetben — el fogja nyerni méltó bün­tetését. P. V. sen új konstrukcióval oldjuk meg. Kitaláltuk, hogy egy má­sik termékünk alkatrészeit használjuk fel, a lemezollóét. Elkészültek a tervek, melyek a gyakorlatban nem váltak be. Pedig egy évig tartott a fejtörés. © Gyöngyösi István forgá­csoló-művezető fejmosást kap, ha sok a selejt, a mun­kások meg fizetik a kártérí­tést. — A megtermelt mennyi­ség mellett van egy megtűrt selejt. A legjobb esztergélyo- soknál 0,1 százalék, a kezdők­nél 1 százalék körüli. Ha en­nél valaki többet ront el, kár­térítést fizet. — Milyen kár származik a selejtből? — Van ugye a terv, a selejt gyártása újragyártást jelent — plusz idő, plusz anyag, plusz munka. A művezető az anyagellátá­sért, a szerszámokért felel. Emlékszik, mikor egyszer nem hőkezelték vagy százöt­ven fogaskereket, és anélkül szerelték be, mennyi garan­ciális javítás érkezett vissza. Még a meo sem vette észre. Nagy József betanított esz­tergályos harminc elrontott tengelyét már észrevették a minőségellenőrök. — Kellemetlen dolog a se­lejt, mert mindig váratlanul jön. Az esztergakés hegye megkopott, csak a végén néz­tem meg, de akkorra már harminc tengely csapágytá­volsága nem volt megfelelő Eldobhatták, mert azokkal már nem volt mit kezdeni. Egyszer kártérítést is fizet­tem, hatvan forintot. A kis revolveresztergán dolgoztam, elszúrtam vagy kétezer szege­cset. — Nein jó sfelejtát csinálni... — Cukkoljál* az embert a.tár­sár. Mikor a meo-nál válo­gattam ki a rossz tengelyeket, odaszóltak, „mi az, Józsi, ön- meós vagy?” Egy esztendeje kapott szak­munkás-bizonyítványt Hor­váth Dezső. Maszeknál kez­dett dolgozni, többet keresett, de egyedül volt, és unatko­zott. Itt társai vannak, elbe­szélgetheti az időt. Eddig csak kétszer teljesített száz száza­lékot. Májusban ötven forint kártérítést fizetett, mert ki­lencven csaposkeréknél szét­nyomta a csúcsfúratot. Becs­lés szerint a kár több mint kétezer forint. — Nem mondta senki, ho­gyan kell. Először csináltam ... Nem mentem^ kérdezősködni, mert az előző műszakban is ezt gyártották, be volt állítva az eszterga. Nem gondoltam, hogy a váltótársam is rosszul csinálta, csak később derült ki. — A maszeknál csinált se­lejtet? — Ott nem. Az első darabot meg kellett mutatnom, meg a beállított gépet is. A maszek ott áll az ember háta mögött, elmagyarázza, mikor valami újat kell csinálni, hogy, s mint 0 A kismotorgyár minőségel­lenőrei: Ecser Márta üzem­mérnök és Dubiczky Mihály műszerész. Ecser Márta: — Gyártás közben kell ki­szűrni a selejtet, szúrópróba­szerűen ellenőrizni. Ha rossz terméket látok vissza adom, de válogatni nincs időm. Dubiczky Mihály: — Egy műszak alatt húsz­huszonöt gép munkáját kell ellenőrizni. A gyárvezetés ki­adta, mivel a munkások kép­zetlenek, ne mérjenek. Ne­künk kell mérnünk. Kérde­zem én, hogyan mérhetek le több, mint hétezer alkatrészt nyolc óra alatt!? Három meós kellene, vagy mérjenek a dol- dozók is! © A selejt: hibás ipari termék. De nem mindig ott keletkezik, ahol észreveszik. Tamás Ervin

Next

/
Oldalképek
Tartalom