Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-08 / 158. szám

1973. JÚLIUS 8.. VASÄRNAP '“‘’k/Cű^op 3 P1 L R itkán keresgéli a sza­vakat az Egyesült Iz­zó TV Képcső és Al­katrészgyárának versenyfe­lelőse, mert gyors beszédű ember, ám most, amikor egyetlen kifejezéssel kíván­ja jellemezni a szocialista .. brigádok szerepét, néhány pillanatra elakad. Végül megleli a jó szót, s azt mondja: pillérek. Túlzás lenne? Igaz, a gyárban — ahol már jó ide­je, s ezekben a napokban is a termékváltás nehéz idő­szakát élik át — a szocia­lista brigádokra alapozódik a versenymozgalom éppúgy, :/ mint a termelésszervezés üzemi, műhelyi dolga. ■ Mégis, pillér ? Az. Tágítsuk hirtelen egészen ,v szélesre a látóhatárt. A Munkaügyi Minisztérium negyven vállalatnál vég­zett széles körű vizsgálódá­sa megállapította — e gaz­dasági egységek összesen 130 000 embert foglalkoztat­nak —, hogy a munkások az üzemi demokrácia két legfontosabb, leghatásosabb fórumának tartják a terme­lési tanácskozásokat és a brigádértekezleteket. S most megint gyűjtsük egyetlen pontba a dolgokat megvilágító fénysugarakat: a Porkohászati Vállalatnál a brigádok legtöbbet han­goztatott panasza az volt, hogy a gazdasági vezetők nagyobb része csak eltűri a brigádmozgalmat, de nem igényli, nem engedi a ben­ne rejlő lehetőségek érvé­nyesülését. A nehéz hely­zetbe jutott gyár ügyeit né­hány hónapja miniszteri biztos igazgatja ... Éles a kontraszt? Csak annyira, mint az életben. Hiszen — még a porkohá­szoknál maradva — minden bizonnyal voltak használha­tatlan javaslatok is azok között, amiket például a technológusok műszaki bri­gádja szeretett volna el­mondani, de biztos, hogy sok okos gondolatot is meg­pendítenek. Ha hagyják őket. Ha figyelnek szavuk­ra. Ha igénylik segítségü­ket. Nem jutott erre erő, figyelem, ahogy a többi kö­zösségre sem elegendő. Vé- letlen-e, hogy a bajra csak baj következett? N e tulajdonítsunk hamis jelentőséget a szocia­lista brigádoknak egy-egy gyár életében, de ne is becsüljük le szerepkö­rüket. A gyári létszám — a „massza”, ahogyan a válla­lati zsargon ezt jelöli — na­gyon sokféle embert fog össze, legyenek akár százan, akár háromezren. Minél bonyolultabbak az emberi és technikai viszonyok az adott egységen belül, annál inkább megnövekszik az ún. kiscsoportok jelentősé­ge: az egy műhelyben, munkacsoportban, brigád­ban dolgozóké. E fölismerés napjainkban az üzemszocio­lógia és üzempszichológia v_!_______________________ LÉR egyik alaptételének számít, de — sajnos — a gazdasági vezetők gyakorlatában ko­rántsem alaptétel. önáltatás lenne például a képcsőgyáriak részéről, ha azt gondolnák, hogy most már minden művezető, mű­szakvezető, műhelyfőnök szemében a teendők alap­pillére a brigád. Tapaszta­latból tudják — s ezt mind a gyári pártbizottság, mind a szakszervezeti bizottság is megállapította —, hogy jó néhányan nagyon is egyol­dalúan értelmezik a kap­csolatokat. Vannak brigá­dok, amikor feladatokat, utasításokat osztanak ki, s nincsenek e közösségek, amikor információról van szó, a jövőbeni közös fel­adatok megbeszéléséről. Létezik ennek „ideológiája” is, miszerint azért egysze­mélyi a felelős vezetés, hogy vállalja a dolgok ne­hezét ... Vállalja, igen, a döntéseket! De miért zárná ki ez a közös bölcsesség se­gítségül hívását, a tájékoz­tatást s ezzel a majdani közreműködők megnyeré­sét? Egyáltalán: miért len­ne ellentétes fogalom az egyszemélyi vezetés és a kollektivitás ? A brigádok tevékenységé­nek fontosságát fokozatosan ismerték fel a Dunamenti Hőerőmű Vállalatnál — en­nek egyik jele volt például a munka havonkénti, rend­szeres értékelésének beve­zetése —, de ma alapelvnek számít véleményük kikéré­se. Ennek — egyebek között — az sem mond ellent, hogy van, amit a vezetés e véle­ményekből elvet, nem fo- | gad meg. Mert korántsem az a követelmény, hogy ] minden feladatot megta­nácskozzanak minden em­berrel, hiszen ez szóáradat­ba fojtaná a cselekedeteket. Az a követelmény, hogy a lényeges', a münkát hosz- szabb távon befolyásoló in­tézkedéseket formálják kö­zösen, mert hiszen a végre­hajtás is közös lesz! 0 ** ntudatra ébredt e szo­cialista kisközösségek nagyobb része, s ez az öntudat nemcsak azt diktálja, hogy a munkáju­kat — meg sokszor azt is, ami nem a munkájuk — tisztességgel, teljes szívvel végezzék el, hogy tanulja­nak, magasabb erkölcsi normák szerint éljenek, ha­nem a gyár, az egész kol­lektíva dolgaiban, gondjai­ban és örömeiben való tájé­kozottságot, közreműködést is! S ez utóbbi kifejezésen, a közreműködésen a hang­súly. Igény van ma arra a szo­cialista brigádok többségé­ben, hogy részesei legyenek a vezetésben, a döntéshoza­tal folyamatának. Mert ahogy a munkában, úgy eb­ben is képesek szilárd, nagy súlyt tartó, szakadékok át­ívelését lehetővé tevő pillé­rekké válni. Mészáros Ottó _________________J r «V A Visegrádi Faipari Ktsz gépműhelyében két (V /t éve, amióta megvásárolták a gyorsan és ponto­IVJLCrCirC san méretre vágó páros körfűrészt, sokkal ter­melékenyebben halad a munka. Az okos, gyors gépet Budai Antal brigádvezető kezeli. , . , Gárdos Katalin felvétele Látogatás Kirgiziában írta: Cservenka Ferencié, az MSZMP Pest megyei Bizottságának első titkára Mihail Vasziljevics Frunze nevét a történelem úgy őrzi, mint az Orosz Kommunista Párt egyik kiemelkedő veze­tőjét és hadvezérét. A kirgiz nép nagy jótevőjét, nagy fiát tiszteli benne. Ezért is kapta a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa Frunze nevét, a korábbi Pispek he­lyett. A cári Oroszország elmaradott része volt Kirgizia. Nem volt ipara, a mező- gazdaság extenzív módon fejlődött, fő­leg állattenyésztéssel foglalkoztak, azzal is nagyon alacsony színvonalon. A helyzetre jellemző, hogy a forradalom előtt a lakosságnak csak mintegy 6 szá­zaléka tudott írni, olvasni, tehát majd­nem teljes volt az analfabétizmus. 1974 októberében lesz 50 éve, hogy győzött a forradalom és elindította a sok nemzeti­ségű Kirgiziát a fejlődés útján. modem üdülők sorakoznak, és évről év­re újabb és újabb hasonló épületek biz­tosítják a Szovjetunió egész területéről odaáramlók részére a kellemes pihenést. Sokan megcsodálták már Olaszország­ban, Capriban az úgynevezett kék bar­langot, mert a tengerszín érdekesen vi­lágoskék. Az Iszi-kul barlang hasonló élményt nyújt csodálatosan szép vilá­goskék színével. A reggeli időszakban 40—60 méter mélységbe is lelátni a víz felszíne alá. Az egész köztársaságban be­fejeződött a villamosítás. Min­denütt van villany, és az em­ber csak csodálni tudja, hogy a hatalmas hegyvonulatokon, sok ezer kilométernyi lakatlan területek felett is végigvonul a villamos vezeték, amelyről szükség szerint vesznek áramot a fővároson túl 15 város és 32 városias település számára. A Kirgiz Köztársaság 198 500 négy­zetkilométer területének (tehát jóval nagyobb, mint két Magyarország) nagy részét ugyanis a már említett Tiensan és Altáj hegység foglalja el. Jelentős ki tér - jedésűek a sivatagi részek. Ezért a két­millió-hétszázezer lakos elég sűrű tele­püléshálózatot alkot. Soknyelvű ország Évszázadok he!yett — ötven esztendő Turkesztáni Autonóm Szovjet Köz­társaságként csatlakozott az orosz fö­derációhoz, majd a történelmi fejlődés során szövetségi köztársaságként a Szov­jetunió tagállama lett. Kirgiz elvtár­saink ha fejlődésükről beszélnek, első helyen említik, hogy más köztársaságok, elsősorban az orosz nép segítségével és eszközeivel indult meg náluk a fejlődés. A szovjet hatalom nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a nomád pásztorkodó lakosság letelepedjen, mi­közben az állattenyésztést változatlanul folytatta. A forradalmi fejlődés megin­dította az iparosítást és az 50 évvel ez­előtti, elmaradott, ipar nélküli ország ma már fejlett, modem nagyiparral, mintegy 800 féle ágazattal rendelkezik, a magas színvonalú mezőgazdasági ter­melés mellett. Sokak képzeletében Kirgizia úgy él, mint valami egzotikus ország Legfel­jebb egy vonatkozásban van igazuk azoknak, akik itt egzotikumot sejtenek. Ez pedig a természet adta csodálatosan szép környezet, amely a Magyarország­nál kétszer nagyobb köztársaság határán végighúzódó Tiensan hegység vonulatát jelenti. Az 5—7 ezer méteres, örök hóval borított csúcsok csodálatos látványt nyújtanak, már a repülőtérre érkezés pillanatától kezdve. Szerencsés, nagyon szerencsés földterület! Igaz, hogy a nyár a miénknél melegebb, mert a 40—43 fok sem ritka. A tél viszont időnként 30—40 fokos hideget is hoz. Éghajlata mégis nagyon jó. A völgyben húzódó városok­nak és falvaknak a hegyekből jövő csodálatosan ózondús levegő, a legna­gyobb nyárban is páramentes, száraz légkört biztosít, ezért a meleg könnyen elviselhető. A köztársaság szinte a föld minden ismert nyersanyagával rendelkezik, ás nagy területeken még csak éppen hogy megállapították, vas, réz, ezüst vagy bauxit található, de teljes feltárásuk ez­után következik. A köztársaság így is egyik legnagyobb nyersanyagszállítója a Szovjetunió népgazdaságának. Több mint Ausztráliában Mezőgazdasága is sokirányú. A föld­kerekség legnagyobb birkaállománya ta­lálható itt, akár a népességhez, akár a terület nagyságához viszonyítjuk. Több birka van Kirgiziában, mint Ausztráliá­ban, és ezzel gyapjútermelésük kiemel­kedő helyet foglal el világviszonylatban is. 14 milliós a juhállomány, egymillió a szarvasmarha. Jelentős a gyapot- és a zöldségtermesztés is. Mindezt segíti és megkönnyíti, hogy vízbő terület, hiszen a havas hegyek éppen a legnagyobb for­róságban biztosítják a legtöbb vizet. A csodálatos sebes folyású, nagy vízhoza­mú' hegyi folyók nemcsak Kirgiziát, ha­nem a jól kiépített csatornahálózat ré­vén a szomszéd Kazahsztánt és Tádzsi­kisztánt is ellátják. A sebes folyású és nagy esésű folyók lehetővé teszik, hogy újabb és újabb hatalmas erőműveket építsenek, amelyek távoli vidékekre jut­tatják el a fejlődést segítő energiát. Ótt- jártunkkor éppen egy új erőmű építése kezdődött meg, amely újabb egymillió­kétszázezer kw-óra villamos áramot szolgáltat majd. Iszi-kul, a Meleg-tó A természet nagyon bőkezű volt Kir­giziával, mert csodálatos és hatalmas tó­val is megajándékozta, amely a tenger szintjéhez képest 1600 méter magasan van, 220 kilométer hosszú, 60 kilométer széles és egyes helyeken mélysége a 700 métert is eléri. Iszi-kulnak, azaz Meleg­tónak nevezik, mert a nyári 17—18 fo­kos víz télen sem hül le 6—7 foknál hi­degebbre és ezért soha nem fagy be. Partján szakszervezeti kezelésben levő A látogatót kellemes meglepetésként éri, hogy a köztársaság fővárosa, Frun­ze rendkívül modern, széles sugárúttal, csodálatos nagy parkokkal, az új lakó­telepek széles zöldövezetével szinte üdü­lőnek is beillő nagyváros benyomását kelti. Az elmúlt években az ENSZ szerve­zésében, 64 ország társadalomtudósai és szociológusai jöttek ide tanulmányozni a kirgizek életét, akik még nem olyan ré­gen, 40—50 évvel ezelőtt nomád életet éltek, és most mindnyájan városi, falu­si szervezett településeken laknak. Ilyen gyors társadalmi fejlődés, társadalmi tudatátalakítás egyedülálló a világon. Jurta helyett házgyár Sokan az útleírások alapján még ma is azt hiszik, hogy a kirgizek jurtában élnek. Ez alapos tévedés, mert még a legidősebb, a régi hagyományokhoz na­gyon ragaszkodó krigiz emberek is bol­dogan laknak a nagyobb kényelmet biz­tosító, az időjárás viszontagságaitól jól védő házgyári lakásokban. Igaz, hogy faluhelyen még akad egy-egy ház, amely­nek udvarán ott áll a jurta, de ezt nyá­rikonyha félének használják. Az is igaz, hogy még nagyon sokat lehet látni ezek­ből a hegyek között, egymástól 2—300 méterre. De ezeket a jurtákat kivétel nélkül minden évben májusban, június­ban állítják fel, azért, hogy »..szeptem­berig tartó hegyi legeltetés alkalmával az állatgondozók itt lakjanak. Magam is látogatója voltam egy-két jurtának. Csodálatosan szép, népi szövé­sű, hímzett szőnyegekkel borítják be azokat, és ezért a jurtába nem is illik cipővel belépni. A legeltetés időszaká­ban az egész család felmegy a hegyek közé. Az iskolát addigra befejezik a gyermekek és boldogan élvezik a meg­ragadó környezetben a nyári vakációt. Ma már a jurtákról is elmondhatjuk, hogy — összkomfortosak. Szinte kivétel nélkül valamelyik zúgó patak partján állítják fel azokat, s a vízben napköz­ben pancsolnak, lubickolnak a gyerme­kek, ugyanakkor a tiszta, jéghideg nedű a háztartást is kielégíti. Minden jurtá­ban ott áll a gázpalack, a resóval együtt. A jurták mellett ott vannak a Szovjetunió autógyárainak termékei, a Volgák, Zsigulik, Moszkvicsok, és álta­lában egy héten egyszer, de van úgy, hogy kétszer is leruccannak a közel le­vő városba. A jurta — amelyet birka­gyapjúból szőtt szövetanyaggal teríte­nek le — nagyszerűen megvéd az időjá­rás minden kellemetlen hatásától. A nyári hőségben magam is tapasztaltam: olyan hűs, hogy babát vagy pulóver nél­kül negyedóránál, 20 percnél tovább nem bírja az ember akkor sem, ha kint 42 fokos a hőség. A hegyekben levő gyakori záporok, zivatarok sem tudják átáztatni ezt a természeténél fogva bi­zonyos mennyiségű birkazsírt tartalma­zó szövetet. A táskarádió sugározza a híreket, a zenét, és egyre gyakoribb, hogy hordoz­ható tv-készüléket is visznek magukkal, hiszen az 5—7 ezer méter magas csúcso­kon tv-relék állnak, és orbitális állomás közvetítésével négy csatornán láthatják a helyi, a moszkvai és a szomszédos köztársaságok műsorait. A látogató ne­hezen búcsúzik el ettől a csodálatos he­gyi világtól, az alpesi tájakkal azonos, vagy ha lehet mondani, még attól is szebb környezettől. Amíg nekünk, magyaroknak nagy gondot kell fordítanunk a legelők ápo­lására, itt a természet egymaga végzi el ezt a munkát) és a dús fűvű hegyi lege­lőkön nemcsak a nyárt, hanem a téli takarmány nagy része is megterem az állatállomány részére. Kirgizia soknemzetiségű ország: 94 nemzetisége, több mint 700 népcsoportja van. Ezért soknyelvű országának is mondhatnánk. Az orosz és a kirgiz ál­talános, minden lakos beszéli e két nyel­vet, a saját nemzetiségi nyelvjárása mellett. A rokoni kapcsolatról szinte mindenütt szóltak. A magyarokkal a honfoglalás előtt együtt indultak őseik, de ők hamarabb letelepedtek, mint a magyarok. Ma is sok szót őriznek, amely a rokonságot bizonyítja. Ilyen például á balta, amely náluk is balta és ugyanazt jelenti. Vannak szavak, amelyek egy- egy betű felcserélésével, de felismerhe­tően fennmaradtak. Ki ne ismerne rá a pispek szóról a püspökre. Mindenütt nagy szeretettel érdeklőd­tek a Magyar Népköztársaságról. Na­gyon jól tájékozottak a gazdasági, ke­reskedelmi kapcsolatainkról, büszkén mutatták meg az áruházban azokat a termékeket, melyek magyarországi ere­detűek, de különösen dicsérték a kirgi- ziai hegyeket is jól bíró Ikarus-buszo- kat. Nagy öröm volt számomra hallani, hogy a Magyar Népköztársaság gépipa­rával és könnyűipari termékeivel egy­aránt elégedettek. Mindezek után talán felesleg« is le­írni, hogy az írástudatlanság már na­gyon' régen megszűnt, teljesen felszá­molták az analfabétizmust. Nemcsak az általános iskolai hálózatot építették ki, hanem jelentős a középiskolák száma, 9 egyetemük és főiskolájuk, és önálló tu­dományos akadémiájuk van. Az a meg­tiszteltetés ért, hogy magam is előadást tarthattam a Kirgiz Tudományos Aka­démián és a köztársasági tervhivatal dolgozói előtt a Magyar Népköztársaság fejlődéséről, eredményeiről. Rendkívül sok a napilap és a folyó­irat: több mint 100 újságot adnak ki kirgiz, orosz és üzbég nyelven. Testvéri egységben Jelentősen nőtt az ipari és mezőgaz­dasági kutató intézetek száma. Mind­ezek dokumentálására állandó népgaz­dasági kiállítást nyitottak, amely adatok ismertetésével szemléltetően bizonyítja a Kirgiz Köztársaság gyors ütemű fejlődését. Mindennek o nagy fejlődés­nek szervezője és irányítója a Szovjet­unió Kommunista Pártja, amely messze­menő és hathatós segítséget nyújtott és nyújt ideológiailag és politikailag a kir­giz népnek is, a kirgiz munkásoknak és parasztoknak, értelmiségieknek, őszinte hazaszeretettel élnek és dolgoznak, nemcsak saját köztársaságuk, hanem ahogyan ők mondják a nagy szovjet haza érdekében is. A Kirgiz Köztársaság Kommunista Pártjának első titkára, T. Iszubaliev elv­társ a Szavjetunió megalakulása 50 éves évfordulója alkalmából feldolgozta a kirgdziai nemzetiségi helyzetet, és törté­nelmi dokumentumát adta annak, hogy a szovjet hatalom miként emelte fel a XX. században nomád életet élő kirgiz népet. Ez a történelmi tanulmány bizonyítja, hogy a soknemzetiségű ország a szovjet hatalom körülményei között miként vá­lik egységessé, miként forr össze és szi­lárd testvéri egységben hogyan élhetnek és dolgozhatnak lakói. Ügy gondolom, bőven volt mit tanul­mányozniuk az ENSZ-delegációban ott járt tudósoknak!...

Next

/
Oldalképek
Tartalom