Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-31 / 177. szám

1973. JÚLIUS 31., KEDD “‘“K^Ciriap 3 Több munkást a pártszervezetekbe Nem tilalmi sorompó Szolidaritási távirat Chilébe A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa táviratban fe­jezte ki szolidaritását a reak­ció ellen harcoló chilei Népi Egység kormányának. A Hazafias Népfront, a ma­gyar társadalom testvéri együttérzéssel kíséri harcu­kat, melyet a Népi Egység kormánya — az ország haladó erőinek élén — a szélsőjobbol­dali terrorszervezetek és fa­siszta rohamosztagok ellen folytat — hangzik az üzenet. — Megbélyegezzük a chilei reakció aljas aknamunkáját, a puccskísérletek sorozatát, igaz hazafiak legyilkolását. Ezek­nek az akcióknak egyetlen cél­ja, hogy az országot polgár- háborúba sodorják. A chilei munkásosztály, a dolgozó tö­megek milliói azonban útját állják a fasizmusnak és haza­fias öntudattal, forradalmi el­szántsággal védik meg az or­szág alkotmányos rendjét. A július 21-i nagyszabású, tör­ténelmi jelentőségű munkás­megmozdulások az egész világ előtt bebizonyították, hogy a chilei forradalmi folyamat, a haladó erők győzelme feltar­tóztathatatlan. Szolidárisak vagyunk a Népi Egység kormányával, az or­szág forradalmi erőivel, támo­gatjuk a chilei nép igazságos harcát! — A Politikai Bizottság múlt évi határozata a tagfelvételi munkáról, a párt munkásjelle­gének erősítéséről számunkra is időszerű figyelmeztetésként hatott — mondja őszintén Kiss László, a váci Forte Foto­kémiai Gyár üzemi pártbizott­ságának titkára. — Korábban általában másfél évenként vizsgáltuk felül az alapszerve­zetek pártépítő tevékenysé­gét s a párttagság összetéte­lét, most viszont állandóan fi­gyelemmel kísérjük. Szükség is van rá, hiszen már a párt­határozat kibocsátása előtt ész­revettük, hogy alapszerveze­teinkben túl magas az alkal­mazotti és értelmiségi pártta­gok aránya: együttesen kitett 50 százalékot. Ez az összetétel nemcsak a munkásjelleget gyengíti, de nem is reális, hi­szen gyárunk összes dolgozói­nak kétharmada fizikai mun­kás A könnyebb megoldás Most, hogy a párthatározat a figyelem középpontjába állí­totta a tagielvételt^szembetű­nőbb ékké váltak a nők köré­ben végzett politikai nevelő munka gyengeségei is. A Forté­ban például — ahol a dolgozók fele nő — a párttagságon be­lül a nők aránya 42 százalék. — E két felismerés egyben meghatározta a pártépítésben ránk váró tennivalókat is — hangsúlyozza Kiss László. Nincs szó arról, hogy a gyár kommunistái elhanyagolták volna a párt erősítésére vonat­kozó kötelességüket, hiszen ál­talában húsz párttagot vettek fel évente, ami meghaladta a taglétszám 10 százalékát. A hibát inkább abban követték el, amiben más üzemi párt- szervezetek is: a könnyebb megoldást választották. A több műszakban dolgozó fizikai munkások helyett a mindig délelőttös, könnyebben elér­hető és meggyőzhető alkalma­zottak, műszakiak köréből gyarapították az alapszerveze­tek taglétszámát. A háztartás és a gyermeknevelés gondjai miatt politikailag nehezebben aktivizálható munkásnők he­lyett inkább a férfiakból ne­veltek új párttagokat. A tavalyi volt a fordulat éve a pártépítésben. A felsőbb pártszervek útmutatásának megfelelően, gondosabban, ala­posabban készítették elő a tag­felvételeket, a leendő pártta­gok nevelését a pártcsoportok­ra bízták. Az ajánlók felelős­ségét kiterjesztették a tagfel­vétel előkészítésének egész időszakára. A számításba jö­hető dolgozók közül elsősorban a fizikai munkások felkészíté­sét szorgalmazták. A színvo­nalasabb tagnevelő munkának nem maradt el az eredménye: a tavaly felvett 14 párttag kö­zül 13 volt fizikai munkás — köztük hat nő — és csak egy alkalmazott. Ehhez a pozitív változáshoz adott újabb segít­séget a Politikai Bizottság ha­tározata, amikor is arra intet­te a pártszervezeteket, hogy differenciált követelményekkel lépjenek fel a munkásokkal, az alkalmazottakkal és az értel­miségiekkel szemben a tagfel­vételeknél. Kiérdemelni a felvételt Korábban itt is megesett, hogy egy-egy műszaki értel­miségi vagy gazdasági vezető felvételéhez elegendőnek — megfelelő ajánlólevélnek — tekintették a szakmában való jártasságot, s egyetértését a párt politikájával. — Most viszont azt mond­tuk: nem elég a szakmai kép­zettség, tanult emberektől jog­gal követelhetjük meg legalább a középfokú politikai művelt­séget is. Továbbá: nem elég egyetérteni a párt politikájá­val, dolgozni, érvelni, ha szük­séges, harcolni is kell annak megvalósításáért. Sokat segít­hetnek például a műszaki ve­zetők a gyár gazdasági és párt­vezetésének a munkaverseny- mozgalom patronálásában, irá­nyításában. Ezt tanácsoltuk annak a fiatal mérnökünknek is, aki az üzemfenntartásban dolgozik és felvételét kérte a pártba. Nem eresztünk le előt­te tilalmi sorompót, a párt munkásjellegének erősítését helyesen értelmezve, inkább időt adunk neki — és ellátjuk feladatokkal —. hogy kiérde­melje felvételét a pártba. ÁRVÁLKODNAK A KOMBÁJNOK A megye északi tájain akadozik az aratás Fönn, a cseh határnál, Ber- necebarátiban vasárnap reggel 9 órakor kisütött a nap. Föl­szakadtak az esőhordó szürke felhők, s az eget kémlelő pa­rasztemberek melléből, is fel­szakadt 4, egy sóhajtás,, hogy . „no, tálán visszajön a ily ár”. A Hunyadi Termelőszövetke­zet főagronómusának kapuján hiába csengetek. Kilép a szomszéd s azt mondja: „Már kora reggel elment a mérnök úr, a határban megtalálja, egy piros taxival van.” A földek szélén valóban ott áll a piros gépkocsi — saját autója per­sze —, Balogh Tibor a felesé­gével ecetbe való zöldparadi­csomot szed. Már kora reggel elzarándokolt a gabonatáb­lákhoz, jóllehet előre tudta az eredményt: ma nincs aratás. A kombájnok tegnap délben beálltak a tanyára, minek áz­zanak kint. A minőség kitűnő — Tulajdonképpen nem pa­naszkodhatunk — mondja a főmérnök. — 230 hold tavaszi árpának nagy részét már beta­karítottuk, 25 hold áll még lá­bon. Majdnem ugyanekkora területen termesztünk búzát is, ebből 50 hold vár még gépekre. A minőség kitűnő, a szemek acélosak, holdanként 16—17 mázsás átlagokat kaptunk. Be- zosztáját termesztünk, Libellu- lát, néhány intenzív szovjet búzafajtát, s az erdőszéli föl­deken Fertödit. Elég nagy a vadkár, hiába vigyázza két ember, két kutyával éjjel-nap­pal a földeket. Azért vetet­tünk az erdőszélre Fertődl búzát, mert ennek erős kalá­sza, hosszú toklászai legalább összeszúrkálják az őz, a disznó orrát, mérséklik valamelyest dézsmálási kedvét. No, de a lényeg az, hogy igazán elége­dettek lehetünk az idei aratás­sal. Csak az utóbbi napokban ezek a futó esők! Mindig csak éppen annyi esik, hogy ne tudjunk dolgozni. Megpuhul a gabona szára, különösen az ár­páé, a mag, a gépek is nehe­zebben boldogulnának, de a terményforgalmi sem veszi át a nedves gabonát. Perőcsényben Lázár Lajos, a Petőfi Tsz elnökhelyettese motorja nyergéből a ládaátvé­telt szemléli: az asszonyok hordják be a majorba a reke­szeket, amibe néhány napja a málnát szedték. Hátunk mö­gött négy esőmosta kombájn vesztegel, SZK—4-esek. — Megfordulnak néhányszoi a gépek a gabonában, levág­nak néhány holdat, állnak egy fél napot. Valahogy ilyenfor­mán haladt az utóbbi héten az aratás — mondja a gazda­ság helyettes vezetője. — A baj itt is az, hogy hiába is bírnák a gépek a munkát, ned­ves gabonát nem arathatnak. Megértjük a terményforgal­mit, hiszen néhány mázsa nedves mag az egész raktár- készletet tönkreteheti. így az­után 600 hold búzából még kétszáznak a kalászát lengeti a szél, s a tavaszi árpa is, mind a 270 hold ott van még. Egyébként nagyon szép ter­mést takarítottak be Perő­csényben is, s ha az eszeve­szetten fújó szélnek sikerül átterelni a felhőket a magas hegyeken, s néhány napra visz- szatér az igazi nyár —, rekor­dot jegyezhetnek föl. A szám­vetés során ugyan a tésai táb­lák eredményét is bele kell kalkulálni az átlagba, hiszen amaz községbeliek a közel­múltban csatlakoztak e gazda­sághoz. S hogy mi újság Té- sán? A lehető legjobb termés Ami első látásra az ember szemébe ötlik, ha a gazdaság udvarára lép: itt is föl kellett1 függeszteni az aratást, árvál­kodnak a kombájnok, nem do­hog a magtisztító’ cséplőgép sem. Erdőben, halban, vadban nem szegény e táj, de vajon gabonát milyet ad? — Hát az idén prímát — mondja Hajdú József portás, mérlegkezelő. Amit eddig be- küldtünk Szobra, a termény- forgalminak, húsz vagonnal, az nagyon jó minőségű volt. Az eső — amivel most torkig vagyunk — az utolsó pillanat­ban, de nagyon jól jött búzá­nak, árpának. Hiszen ott volt a földben a rengeteg műtrágya, a gabona meg úgy van vele, mint az ember: ha húst eszik, szomjúhozik az italra. Északról haladunk Vác felé. A határ néptelen, vasárna- pias. Csak egy-egy rendőrt látni, néhol türelmetlen arat­ni vágyókat. Kemencén is kint járt ma a tsz-elnök, a főagro- nómus meg a gépcsoport veze­tője a gabonák széliben, hogy csakúgy, mint mindenfelé, megállapítsák: kivehetik jú­nius óta az első „szabad va­sárnapot”. Utoljára Kiss Lajos, a gépcsoport vezetője marad a majorban, körüljárja még egyszer „birodalmát”, számba veszi a benzint, olajat fogyasz­tó jószágait. _— Mindén' esitéhdőben vá­vetkezet, igyekszünk minden munkára jól fölkészülni — mondja. —1 Négy SZK—í-es kombájnunk közül kettő va­donatúj, kifogástalanul mű­ködnek magtisztító cséplőgé­peink, ha van mit tisztítani két műszakban, sőt éjjel-nap­pal járnak. Egyelőre nem akad dolguk. Minálunk, az erős, kötött talajon, későbben is érik a gabona, Vámosmiko- lán már arattak, mi pedig hiába futkostunk a szélrózsa minden irányába, sehol nem találtunk beérett búzát. Egyéb­ként a 850 hold aratnivalóból mintegy 320 hold van hátra, túlnyomórészt búza, 80 hold tavaszi árpa, egy kevés zab. A termés? A lehető legjobb, talán még soha nem voltak ekkora hozamok. A legrentábi/isabb növény Vámosmikőlán dr. Túri József, a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet elnöke el­mondja, hogy befejezték a bú­za aratását. 513 holdat vetet­tek, túlnyomórészt Bezosztáját, a rosszabb területekre Miro- novszkáját. A termésátlag: 20 mázsa és 50 kilogramm hol­danként! „Még itt ilyen soha nem volt.” A mag minősége is kiváló — hektolitersúlya 83— 84 —, acélossága, sikértartal­ma is megfelelő. — A legren labilisabb nö­vény a búza — mondja az el­nök. — Eladási gondjaink nin­csenek vele, terveink szerint egyre nagyobb területen ter­mesztjük. Kombájn ballag keresztül a letkési főutcán. Nyergében szőke fiatalember. — A határból jön, vagy oda igyekszik? — kérdem. — Sem onnan, sem oda — feleli. — Csépelni voltam egyik tagunknál a háztáji árpát. Tegnap is esett, az éj­szaka is esett, talán ha holnap vághatjuk tovább a búzát. Nincs már sok aratnivaló hát­ra, a termés szép, a keresetre sem panaszkodhatunk. Az ör­dög elvihetné ezeket a felhő- szakadásokat, de annyi hasz­nunk csak van belőle, hogy hetek óta először otthon ebéde­lünk vasárnap. Apor Zoltán Friss szemmel Volt persze, olyan jelentkező is, szintén mérnök, akinek fel­vételét — megfelelő indoklás­sal — elutasították. Néhányat az indokok, közül: az általa vezetett üzemcsoportban olyan hibákat tárt fel a belső ellen­őrzés a helyi légkör, és az em­berekkel való bánásmód terén, amelyek vezetésre való alkal­matlanságát bizonyították. Az akkori csúcspártvezetőség egy évet adott vezetési módszerei­nek megváltoztatására. Egy év után — mivel semmi nem vál­tozott — tagfelvételét elutasí­tották, s vezetői munkaköré­ből — a pártszervezet javasla­tára — leváltották. — A pártépítő munka szín­vonalában bekövetkezett vál­tozások nem korlátozódnak az előkészítés és a tagfelvétel idejére — folytatja Kiss Lász­ló. — Hiába alkalmaznánk dif­ferenciált követelményeket, ha a tagfelvétel után azt monda­nánk: „ez is megvolt, kipipál­hatjuk”,' attól még mindig csak számbelileg gyarapodnának az alapszervezetek. Nem ezt tesz- szük, hanem évente egyszer összehívjuk a „saját nevelésű”, és az átigazolással idekerült új párttagokat, őszinte elvtársi beszélgetésire. Azzal a szán­dékkal, hogy megkérdezzük tőlük: friss szemmel milyen hibákat látnak az üzem párt­életében? Már az első ilyen megbeszélés alkalmával ta­pasztaltuk ugyanis, hogy az „új emberek” sok olyasmit észre- vesznek, ami nekünk esetleg fel sem tűnik. Ök vetették fel például, hogy kialakult nálunk a „hivatásos hozzászólók” csoportja: azoké, akik minden taggyűlésen felszólalnak, és többnyire ugyanazt ismétlik. Ugyancsak az új párttagok hívták fel a figyelmünket, hogy vannak középszintű ve­zetők, akik olyan ügyekben követelnek sürgős intézkedést a taggyűléseken, amelyek raj­tuk múlnak, olyan hibákat tesznek szóvá, amelyeknek megszüntetése munkaköri vagy kommunista kötelességük len­ne. A tagfelvételek gondosabb előkészítése, a magasabb kö­vetelmények, a leendő pártta­gokkal szemben támasztott igényesség, az ajánlók fokozott felelőssége, s az üzem húsz pártcsoportjának megnöveke­dett önállósága — egy célt szolgálnak: a Politikai Bizott­ság .határozatának helyes vég­rehajtását, a pártszervezetek valódi megerősítését. Nyíri Éva------------------------------­- -v Re konstrukció apjainkban az iparfej­lesztésnek mind na­gyobb szerepet játszó eszköze a meglevő üzemek korszerűsítése, gépeik, be­rendezéseik fölfrissítése, mindaz, amit magába foglal a rekonstrukció. E lehető­ség széles körű alkalmazá­sára a párt IX. kongresszu­sa hívta fel a figyelmet, majd a X. kongresszus erő­sítette kívánatos, helyes voltát. Ma iparágak és ipar­csoportok egészére kiterje­dő rekonstrukcióknak lehe­tünk szemtanúi, s termé­szetesen hasznúié élvezői. Fokozatosan kicseréli gé­peit például a Lenfonó és Szövőipari Vállalat, szövő­gépeiknek mintegy fele már automatikus működésű — az más kérdés, hogy e be­rendezések bizonyos cso­portja rendkívül zajosnak bizonyult, azaz a technikai haladással nem tartott lé­pést a munka-egészségügyi követelmények növekedése —, s ugyancsak automata etetők, előkártolók váltják fel a fonaltermelésben a ré­gi berendezéseket. A vál­lalat, amely nagy értékű — négymillió dollárra rúgó — tőkés exportot bonyolít le, mind a piaci jelzéseket föl­fogva, mind a munkaerő­gondok figyelmeztetéseiből levonva a kellő következte­téseket, tudatosan válasz­totta a rekonstrukciót az új termelőhelyek létesíté­sével szemben. Tudatosan döntött a ter­melésfejlesztés ezen útja mellett a Magyar Gördülő­csapágy Művek is, amely debreceni és diósdi gyárá­ban a szovjet Promasexport vállalat közreműködésével valósítja meg a rekonstruk­ciót. Ennek révén lehetővé válik az egységes technoló­giai rendszer kialakítása, a termelés mintegy negyven- százalékos — évi hétmillió darabos — növelése, a vá­laszték 120 típussal való bővítése, a termelésirányí­tás és ügyvitel szervezett­ségének, gépesítettségének- fokozása. Természetesén "jó­val kisebb költséggel, mint­ha új üzemet, üzemeket lé­tesítettek volna. H a ennyire nyilvánvaló az előny — t. i. az, hogy a rekonstrukció kisebb ráfordításokkal te­remti meg a várt eredmé­nyeket —, miért kellett, s kell még ma is sűrűn ösz­tönözni, biztatni a vállala­tokat a rekonstrukcióra, sőt, olykor kényszeríteni? Túl azon a torz szemléle­ten, amely csak az új beru­házásokat, új üzemek lé­tesítését tartja „igazi” fej­lesztésnek, tehát a vállalat- vezetés sikeressége, bizo­nyítékának, vannak prakti­kus okok is. Elsősorban az, hogy á rekonstrukció előké­szítése és lebnyolítása szer­teágazóbb, nehezebb, több kockázatot rejt. Az új üzem építését rábízzák egy kivi­telezőre, s nekik annyi a dolguk, hogy ellenőriznek, számon kémek. A rekonst­rukciónál ez a kényelmes lehetőség nincs meg, sőt a termelés fönntartása mel­lett folyik a szerelés, építés, szállítás. S mielőtt bárki fejcsóválva azt vetné köz­be, miért kell eltűrni a ké­nyelmességet, azaz rekonst­rukció helyett inkább az új üzemcsarnokok falainak fölhúzását, egészítsük ki a gondolatmenetet azzal, ami a legfőbb magyarázat. A rekonstrukció magas fokú szervezettséget igényel: a vállalatok többségénél — gyakorlati s kellő emberek híján — a legjobban ettől félnek. Ismeretesek azok a — külföldi — példák, amikor nagy építkezéseket a zsú­folt városrészekben úgy ol­dottak meg, hogy egy perc­re sem akadályozták a for­galmat. A program hallat­lan részletességgel egyez­tette a szállító járművek, a daruk, a vasbetonszerelők stb. munkáját, s tény, va­lami ilyesmit követel meg a menet közbeni — a ter­meléssel egy időben vég­rehajtott,— korszerűsítés is. Legyünk tárgyilagosab- bak: ilyesmit követelne meg, mert az esetek több­ségében, sajnos, a termelés akadozása, a kapkodás, a drága rögtönzés, anyagok, eszközök és emberi erők pocsékolása kíséri, jellemzi a rekonstrukciót. S mivel más kárán tanul az okos, ezek a példák riasztóan hatnak a többi vállalatra. Van persze tovább is: a korszerűsítésnek ez a fajtá­ja a vállalat, a gyár egészé­nek föltérképezését, a mű­veletek sokaságának elem­zését föltételezi, mert más­különben nem kapcsolódik egyik láncszem a másikhoz, a modem berendezések hiába ontják az alkatrészt, a félkészterméket, ha nem győzik a munkát a tovább­feldolgozó öreg gépsorok. Egyszerűbben fogalmazva: a rekonstrukciónak együtt kell járnia az üzem- és munkaszervezés tökéletesí­tésével, s ez mégint csak ér­zékeny és:gyenge pont. Azt,'’ hogy mennyire,:i jól bizo­nyítja: a rekonstrukciót végrehajtó megyei vállala­tok egy jelentékeny része programtervében ki sem tért erre a kérdésre! Mit várhatunk tehát azoktól, amelyek csak tervezik, la- { tol-gatják e megoldás alkal­mazását? A negyedik ötéves terv­ben csupán az állami könnyűipari vállalatok a megyében félmilliárd fo­rint értékű rekonstrukciót valósítanak meg, s ennek az összegnek hetven százalé­kát gépek, berendezések vásárlására fordítják. Az „építkezési mánia” háttér­be szorulása jó dolog, ám csak akkor ér igazán vala­mit, ha helyébe a feszes szervezettség, az embereket- és eszközöket minél tökéle­tesebben egybehangoló ter­vezés lép. A rekonstrukció: korszerűsítés. Korszerűsíte­ni kell tehát magát a re­konstrukciót szolgáló mód­szereket, formákat, szerve­zeteket is, mégpedig a munka kezdete előtt. Mészáros Ottó Magyarország csatlakozása a GATT hoz A világ 81 országa között ér­vényes, a nemzetközi keres­kedelem mintegy 80 százalékát szabályozó Általános Kereske­delmi és Vámegyezmény (GATT) tanácsa július 30-án tartott ülésén jóváhagyta azt a szerződést, amellyel — a szo­kásos alaki eljárások után — Magyarország az egyezmény teljes jogú tagjává válik. Hazánk ezzel újból meg­erősítette jogát az egyenlő elbánásra és a diszkrimi­náció-mentességre. Az egyezményben résztvevő államok vállalták, hogy foko­zatosan megszüntetik a ben­nünket sújtó hátrányos meg­különböztetéseket. Lényeges eleme csatlakozásunknak az is, hogy a kapott és a jövőben meg­szerezhető vámengedmé­nyeket nem importkötele­zettségekkel, hanem vám­engedményekkel viszonoz­zuk. Magyarország tagsága az ál­talános egyezményben lehető­vé teszi, hogy hazánk a GATT- ban most kezdődő kereskedel­mi körtárgyalásokon teljes joggal részt vehessen. Az Általános Kereskedelmi és Vámegyezmény 1947-ben létrehozott sokoldalú kereske­delmi megállapodás, amely kötelezően írja elő az egyen­lőséget és a diszkrimináció­mentességet a kereskedelmi forgalomban. Ezen kívül hasz­nos tárgyalási fórum a tagor­szágok közötti kereskedelmi problémák megoldására is. A szocialista országok közül tag­ja az általános egyezménynek Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kuba, Lengyelország, Romá­nia.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom