Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-21 / 169. szám
1973. JÚLIUS 81., SZOMBAT MSI MEG) K/Ctrlap Egy év megükmüs — szervezéssel Az esztendő végén átadják a 4-es utat Ceglédig f m Az utóbbi hónapokban felgyorsult a 4-es út építkezésén a munka, egymást követik a műszaki átadások, ugyanis a Betonútépítő Vállalat 460 dolgozója felajánlotta, hogy egy évvel a határidő előtt, 1973. december 31-ig átadják a forgalomnak a részben korszerűsített, részben vadonatúj utat. Ennek érdekében a főépítésvezetőség mindent elkövet, hogy folyamatos legyen az alapanyag-utánpótlás; A szerelők is állandó készenlétben vannak, az előforduló géphibákat azonnal kijavítják, ezért a gépláncok megállás nélkül dolgozhatnak. A gondos munkaszervezésnek meg is van az eredménye. A 4-es út egyébként két fő- ßzakaszban épül. Az első 30 kilométeren a Steinmecz-cso- móponttól a Romantika csárdáig a már meglévő nyomvonalat korszerűsítették. Az út koronáját 12 méteresre bővítették, ezen pedig a korábbi 5—5,5 méter széles úttestet 8 méteresre szélesítették, teherbíróképességét növelték. Az üllői és a monori felüljárót is megerősítették, kiszélesítették! A korszerűsítéssel az üllői és pilisi átkelési szakasz klvéte- . lével elkészültek. Az említett két községben azért húzódik a munka, mert a vízvezetékek, csatornák, kábelek korszerűsítése nehezebb, mint máshol, több vállalatnak kell összehangolnia tevékenységét. Üllőn elsősorban a rengeteg postakábel, Pilisen pedig a csatornázás igényel az átlagosnál intenzívebb munkát. Utóbbi, helyen a magas talajvíz leszorítására úgynevezett vákuumos talaj víz- szint-süllyesztést végez a Középmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat. Csak ez a cég másfél millió forint értékű munkát végez az út Pilisen áthaladó 800 méteres szakaszán, amely összesen 8,5 millió forintba kerül. Az útkorszerűsítés egyébként nem ilyen drága, kilométerenként átlag 5 millió forintba kerül, hogy mégis miért határozták el a Romantika csárda és Abony között a kétszer eny- nyibe kerülő új nyomvonal építését, annak éppen az az oka, hogy az Albertirsán, Ceglédbercelen és Cegléden áthaladó szakaszok közlekedési szempontból kevésbé biztonságosak, s mivel kétszer- háromszor olyan hosszúak, mint a Pilisen átvezető szakasz, nagyon drágák, nem beszélve arról, hogy három, vasút felett átívelő hidat kellett volna építeni, Albertirsán pedig házsorokat szanálni. A gazdaságossági számítások, elemzések tehát azt mutatták: érdemesebb a szántóföldeken áthaladó, új nyomvonalon építeni az utat, amely a távlati tervek szerint az M—4-es, a kétszer kétíorgalmú nyomsávú autópálya egyik fele lesz. A Romantika csárdánál még nincs meg a forgalmi cső» mópont, de az elágazástól Ceglédbercelig már elkészült az új út. Szeptember végén várhatóan Ceglédig átadják. Az előkészítő munkák jó ütemben haladnak, már csak egy kilométernyi földmunka hiányzik. Néhány adat: ösz- szesen másfél millió köbméter földet mozgattak meg, óránként 70 tonnányi aszfaltot simítottak el, és a 46—56 centiméter vastag útszerkezetet néhol (például a csárda után, az elágazásnál, a tőze- ges altalaj miatt) egy méter vastag homokos kavics tartja. Maga az útburkolat három fő részből áll, a talajt 15 centiméter vastagságban cementtel keverik, erre 15 centiméteres sovány betont öntenek, majd ezt három réteg aszfalt követi 16 centiméter vastagságban; Az út Abony bejáratáig 450 millió forintba kerül, ebben az összegben már szerepelnek a bekötő leágazások, valamint a pilisi és üllői átkelési szakasz is, amelyek az év végi forgalomba helyezésre elkészülnek. Jövő év elején az útépítők az utolsó simításokat éégzik, fásítanák, rézsüt rendeznek, árkot ásnak és füvesítenek. Czibor Valéria INTENZIVEN - FEGYELMEZETTEN Pest megyei gazdaságok az iparszerű módszerekért Ml A ZÁRT TERMESZTÉSI RENDSZER? A közelmúltban adtunk hírt a? országgyűlés mezőgazdasági bizottságának üléséről, amelyen az iparszerű, zárt termelési rendszerek fejlesztéséről tanácskoztak. Megállapították, hogy a gépi technika, a legkorszerűbb üzem- és munkaszervezés, a hatásos kemi- zálás, valamint a legnagyobb hozamú fajták meghonosítása révén lehetőség nyílik a növénytermesztés gyors' ütemű fejlesztésére. — A zárt termelési rendszerek alapja az a fölismerés, hogy a termésnövekedést, a termelékenység javulását csak valamennyi műszaki-technikai, biológiai, biotechnikai és közgazdasági tényező összehangolásával valósíthatjuk meg — érzékelteti a téma lényegét Tunyogi András, a Pest megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának szakfelügyelője, akitől afelől érdeklődtünk, vajon megyénkben milyen tapasztalatai és távlatai vannak a gazdálkodás ilyetén megreformálásának. Mindenekelőtt vegyük számba, milyen föltételek szükségeltetnek ahhoz, hogy egy gazdaság megvalósíthassa valamely növény intenzív termesztését. — Számos feltétel közül a legfontosabb: a természeti és a közgazdasági tényezők elemzését követően a talajművelés, a tápanyag-visszapótlás és talajerő-gazdálkodás megszervezése; a termeléstechnikai feltételek megteremtése, a talaj-előkészítés, a vetés, a növényápolás, a betakarítás kellő időben történő elvégzése. Nem kevésbé lényeges az anyagmozgatás, a szállítás, a tárolás, a raktározás teendőinek pontos megtervezése, a növényvédelem, a vetőmagellátás megszervezése, valamint a folyamatos termelés érdekében a korai és későn érő fajták arányának megteremtése. Bábolna vezet... Ennyit a föltételekről, követelményekről ! A kérdés ezek után: mely növényfajták iparszerű termesztésének módszerét dolgozták ki eddig? A szó ismét Tunyogi Andrásé: — A növénytermesztés zárt rendszereinek megteremtése során első ízben a kukorica- termesztés komplex technológiája sikerült. Később kialakult a paradicsom, a hagyma, a lucerna, a dohány, a burgonya termesztésének módszere. Az elmúlt évben az iparsze- rűen termeszthető növények közé felsorakozott á rostíéh, a kender, a sorárpa, a komlo, az olajlen, az őszi káposzta- repce termesztése — egyelőre még kísérleti stádiumban. Az intenzív kukoricatermesztésnek ma már több módozata ismeretes. Egy-egy rendszer gyakorlata a szakosított mintagazdaságokban alakult ki. Ezek — e rendszerek gazdái, összehangolói, idegen szóval: gesztorai — bocsátják a mezőgazdasági nagyüzemek rendelkezésére a gépi felszerelést és termesztési technológiát, amelynek ellenértékét terményben kell törleszteni. Pest megyében a legelterjedtebb a kukoricatermesztés bábolnai rendszere, a CPS-program, amelyben. a monori és a ceglédi állanak gazdaság, a ceglédi Vörös ' Csillag, a pándi Egyetértés és az újszilvási Kossuth tsz vesz részt. A toki Egyetértés Termelőszövetkezetben AVÖRÖSERDŐ Major József pilisszentiváni emléktáblájára Ma délután 5 órakor ünnepélyesen leplezik le Pilisszentivánon, a szülői ház falán, Major József partizán, egykori bányalakatos emléktábláját, halálának 30. évfordulója alkalmából. Harmincegynéhány esztendővel ezelőtt egyenként vagy csoportosan sokan vágtak neki a határnak, keresték reménykedve az utat a szovjet földekre. Közéjük tartozott alábbi írásunk szerzője, Földes Fái is, aki a Szovjetunióban kapott politikai menedéket. Földes Pál a moszkvai csatában esett át a tűzkeresztségen, majd repülőgépen a hitleristák hátába, a brjanszki erdőbe küldték ... A brjanszki erdőről az úri Magyarország iskoláiban azt sem tanították, hogy létezik, hogy van valahol „Oroszországban” egy nagy vö- rösfenyő-erdő. 1941—42-ben, a II világháború első éveiben azonban egyszerre csak híressé, hírhedtté lett a Vörös Erdő, a szovjet antifasisztaszabadságharcos partizánok bevehetetlen erdeje, erődje. Egy éjszakai harcban, az erdő sűrűjében közvetlenül hallottam a támadásra vezénylő német századparancsnok si- vító, korbácsoló ordítását: „Ti be mertetek törni Sztálingrád falai közé, előre hát, be az erdőbe is! Utat törni!! Kiirtani a banditákat!” A német fasiszta katonák nem mertek bemenni a partizánok erdejébe! Ezt a feladatot a horthysta könnyűhadosztályok katonáira bízták a hitleristák. Am a magyar katonák közül már 1942 tavaszán—nyarán egyné- hányan szabadságszeretetükre, egyéni lelkiismeretükre és szívükre, eszükre hallgatva világosan látták, érezték, megértették, hogy a hazája szabadságáért harcoló szovjet nép, köztük a partizánok oldalán van az igazság. És ez adja meg a magyar nép igazi szabadságát is. Egyik partizáncsapatban már 1942 nyarán 9 magyar katonával találkoztam, akik önként átálltak a szovjetek soraiba. Ez a magyar antifasiszta partizán- csoport az év októberére 28 főre nőtt. Egy nyári estén megjelent az Egyesitett Partizán Parancsnokságon Borisz Gud, a Szaburov ukrán partizánegység tüzérosztályának komisszárja és elmondta, hogy egy héttel ezelőtt átállt hozzájuk egy fiatal magyar katona. Kért: beszéljek vele magyar nyelven, hogy jobban megismerhessék Jóskát. Tettei a harcban, közvetlenül az ágyú mellett azt mutatják, hogy nagyszerű fiú! így találkoztam össze Major Józseffel. — Tyű, a szerelmes szűzangyalát, hát maga magyar! — ugrott fel meglepetten és átölelt, amint meghallotta a magyar szót. Beszélgetni kezdtünk, s lassan kirajzolódott az élete. Hogyan, honnan jöttem? Ehhez vissza kell baktatnom Esztergomba, Pilisszentivánra — kezdte. — Amikor a munkában megemberesed- tem, egy fiatal bányászözveggyel szerelmeskedtem össze. Ebből az életből vittek el katonának. A kiképzés után Kassán szolgáltam, ott ismerkedtem meg egy asztalos lányával. Az apa nagyon érdekes ember, kommunista volt. Ö mondta: „Jóska fiam, kockán az életed. A háború eddig csak csalogatás volt, gyakorlat a nagy rohamra, a Szovjetunió ellen. Bizonyos, hogy téged is belehajtanak majd, de ha neked nincs számvetésed az oroszokkal, akkor azt az utat nézd, amelyen megmentheted az életed.” Meg akartam házasodni, alig kóstoltam bele a pénzkereső munkába, már megint katonaruhába ráztak és az első csapatokkal Ukrajnában, Bergyi- csevben kötöttem ki. A tisztek mosolyogva mondogatták: „Békés megszállás!... Háborúról szó sincs! Napi séta a sínek mentén .. A közeli kis faluban összebarátkoztam egy ukrán menyecskével. Sokat és szeretettel beszélt a partizánokról. A partizánokról, akik robbanóanyagot helyeztek a sínek alá. A honvéd pedig, hogy meg ne fagyjon, lépked, lépked a sínek között, míg végre is darabokra repül. Mindig körülöttünk ólálkodott a halál. Közben meg a tiszt urak tanítottak bennünket a „kisháborúra”. Csikorgó hidegben „pókot” csinálni, gallyakból kupacot, abba belebújni. Azt mondtuk egymásnak mi katonák, bújjék csak oda a hitlerista, majd gondoskodik róla a partizán, hogy ne1 tudjon többé kigabalyodni a kupacból. Én meg elhatároztam, hogy megszököm. Elfogtak. A hadbíróság szökésért hat hónapra ítélt, melyet majd a háború után kell leülnöm. Azonnal kiküldtek közvetlen a brjanszki erdő peremére, az igazi „kisháborúba”. Sem meghalni, sem börtönben ülni nem akartam. A második szökés sikerült Megleltem a partizánokat. A parancsnok elé állítottak. Fiatal, szőke, magas ember volt. Ketten-hár- man, a partizánok közül törték valahogy a német nyelvet, hasonlóan én is. Őszintén elmondtam, megszöktem, mert elítéltek, és nem akarok a partizánok ellen harcolni. Később megkaptam a fegyveremet, maguk közé fogadtak. így lettem partizán. Még sok mindenről — a családról, Esztergomról, Pilisszentivánról — esett sok szó az akkori beszélgetésen. Már hajnalodott. Jóska fegyverét ismét huszárosán a hátára vette. — Hová megy? — kérdeztem, amikor felpattant lovára. — Haza! Három kilométerre van ide a tüzérség szállása. Én vagyok az első tüzér. 1942 októberében portyára indult nyugatra, végig égész Ukrajnán a Szaburov-csapat. Borisz Gud bátyja, Iván Gud, a csapat egyik zászlóaljának parancsnoka, a Gorkijban megjelent Krasznoja Znamja című újságban leírja Major József magyar partizán hőstetteit. A háború után Borisz Gud könyvet írt a partizánharcokról, ahol „Jóskáról” külön fejezetben emlékezik meg. Az utóbbi tíz évben pedig állandó levelezésben van Major József Esztergomban élő testvéreivel, Emmával, Miklóssal, Nándorral, az egész családdal. Mi történt Major Józseffel a portya alatt? Iván Gud szavait idézem: — Végigjárta Jóska a ^partizán katonaélet egész iskoláját. Volt felderítő és gépfegyveres. Mint felderítőparancsnok a rhápunyi harcokban tűnt ki különösen, ezért a hősi magatartásáért kapta meg ott kint, az erdőben, osztagunkban az elsők között a „Honvédő Háború partizánjai” kitüntetés I. fokozatát. A polesz- jei erdőkben a németek vasútvonalai és útjai ellen vezettük a partizán robbantóháborút. Jóska mindig úgy mondta, a poleszjei erdő is a brjanszki erdő nyelvén beszél.;. 1943 tavaszán a fasiszták tankok és légierő támogatásával támadták a poleszjei erdőt. A mi csapatunk kapta a parancsot, hogy az ellenség főerejét lekösse. Major József is ehhez a hátvédcsoporthoz tartozott, amely 30 kilométerre Lok- nica falutól, a zsitomiri területen helyezkedett el. Ezt a területet sűrű, fiatal erdő és cserje borította. Az egyetlen erdei úton fasiszta őrjáratok cirkáltak. De csak nappal, éjszaka nem merészkedtek oda. Mi állítottunk őrséget az út mentén, éjjel is. A reggeli szürkületkor elhatároztuk, hogy az őrséget visszavonjuk. A parancs végrehajtását Katimán századparancsnokra bíztuk. Amikor megkezdte a visszavonulást, a sűrű cserjéből hirtelen német fasiszták támadtak közvetlenül Katimánra, és géppisztolysorozattal ott a helyszínen végeztek vele. Alig öt-hat lépésre tőle állt Jóska, és feltalálva magát, gránátot dobott a támadókra. A fasiszták meghátráltak, de erősítést kaptak, úgy látszott, egy nagyobb alakulat készül az úton hajnalban előrehaladni. Sikerült elvágniuk a visszavonuló csoportot, Jóskáékat, az osztag főerejétől. így Jóska utolsó gránátját is eldobva, pisztolyból kezdett tüzelni. De gyűrűbe fogták, s amikor már csak az utolsó golyó volt pisztolyában, akkor maga felé fordította... Nem adta meg magát az ellenségnek... A hősök halálával halt meg. Az ilyen emberek nem halnak meg! Biztosak vagyunk abban, hogy most, amikor 30 év után újra hazatalál szülőfalujába, Pilisszentiván- ba, feléled emléke azoknak a szivében, akik ismerték, és örökre élni fog azoknak az emlékezetében, akik most hallanak hőstetteiről, élni fog a fiatalság szívében, szocializmust építő fiatal társadalmunk lelkiismeretében, amelyért fiatal, derűs, tetterős életét adta. Földes Pál a kukoricatermesztésnek a Szekszárdi Állami Gazdasag által kidolgozott rendszerét, a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban pedig a nádudvari Vörös Csillag Tsz rendszerét kívánják alkalmazni. Az iparszerű zöldségtermesztés nyitányát a paradicsomtermesztés gépesítésétől Számíthatjuk. Az országban, az elsők között néhány Pest megyei gazdaságban végezték csaknem teljes egészében gépek a paradicsomültetvények talaj-előkészítését, palántázását, betakarítását és feldolgozását. Az úttörők: a Kertészeti Egyetem. Tangazdasága, a dányi Magvető és a tárnok—sóskúti egyesült termelőszövetkezet. A tököli, nagykátai, újszilvási, újszászi, szentmártonkátai és tápió- györgyei tsz-ek a cukorrépa iparszerú termesztését összefogó gazdaságokhoz csatlakoztak. — S a jövő? — Az elkövetkező időszak fontos teendője a már meglevő rendszerek erősítése, a technika és a tudomány újabb eredményeinek alkalmazásával — mondja a szakember. Újabb csatlakozók A kezdet tapasztalatai bizonnyal útbaigazítják azokat a, gazdaságokat, amelyek most készülnek belépni \ valamely növény zárt rendszerű termesztési programjába, hiszen számos Pest megyei termelő? szövetkezet és állami gazdaság tervet között szerepel e — nem is távoli — szándék. Már a jövő esztendőtől valamelyik kukoricatermesztési rendszer tagjai közé lép például a tárnoki, az abonyi, az ácsai, a bugyi, a maglódi, a pándi és a tápiósági termelőszövetkezet. A ceglédi Vörös Csillag Tsz 1975-ig csaknem hétszáz hektáron termeszt majd zárt technológiával lucernát. A modern dohány- termesztés feltételeit igyekeznek megteremteni Albertirsán. Tápiószelén és Újszilváson. A burgonyatermesztés új módszereinek bevezetésére a pilisi Új Élet és Hunyadi tsz, illetve a gombai Fáy András és a táviöszent- mártoni Kossuth tsz hoz létre társulást. A gödöllői Agrár- tudományi Egyetem Tangazdaságában pedig a konzerv- borsó-termesztés korszerű módszereinek elterjesztésén munkálkodnak. A. Z. Dél-vietnami sebesültek az Országos Béketanácsnál Az Országos Béketanács elnöksége pénteken dél-vietnami sebesültcsoportot fogadott. A vietnami hazafiak a magyar szolidaritási bizottság vendégeiként gyógykezelésen tartózkodnak hazánkban A találkozó meleg, baráti légkörben zajlott le. Nemzetközi elismerés a magyar biokémiának A közelmúltban Stockholmban tartotta kongresszusát a Nemzetközi Biokémiai Unió. Ezen a jelentős tudományos összejövetelen nagy elismerés érte a magyar tudományt: az unió alelnökévé Straub F. Bruno akadémikust, a szegedi biológiai központ főigazgatóját választották.
