Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-19 / 167. szám

rEsr MEG VEI sJCírlap 1973. JÜLIUS 19., CSÜTÖRTÖK Pest megyei kezdeményezés „Javasolt tanmenet'' - általános iskoláknak SZEPTEMBERTŐL KÖTELEZŐ A TANANYAGCSÖKKENTÉS A Pest megyei Pedagógus­továbbképző Kabinet péceli oktatástechnikai központjában fontos és sürgős munkán dol­goznak ezekben a napokban: a megye általános iskolái szá­mára sokszorosítják azokat a tanmeneteket, amelyeket — segítségnyújtó javaslatként — a csökkentett tanterv alapján Pest megyei szakfelügyelők ál­lítottak össze az általános is­kolai tanárok számára. Módszertani eligazítás Mint ismeretes, a Művelő­désügyi Minisztérium kiadásá­ban már megjelentek a csök­kentett anyagú tantervek, minden olyan tárgyból, amely­ben változás van. A Pest me­gyei tanács művelődésügyi osz­tálya a módszertani eligazítást is tartalmazó füzeteket rész­ben már eljuttatta, részben most postázza az iskolák igaz­gatóinak. A gimnáziumok va­lamennyi tárgyból megkapták a csökkentett anyagú tanter­vet, az általános iskolákhoz pedig augusztus elejéig folya­matosan érkeznek az új ki­adványok. A tananyagcsökkentés, aho­gyan a minisztériumi rendel­kezés kimondja, minden tanár számára kötelező. A tanítási anyagban vannak azonban olyan részek is, amelyeknek elhagyását vagy rövidítését a rendelkezések a szaktanár be­látására bízzák. Sőt olyan ré­szei is vannak az anyagnak, amelyekkel a tanítási órákon lehet foglalkozni, akár tanári magyarázattal, akár más mó­don, de megtanulását nem le­het megkövetelni. Ebből kö­vetkezően, anyagrészeket számon kerrií serirí'léhet. Érvényes Pest megyére A minisztérium által kiadott tantervi füzetek módszertani útmutatásai nem kötelezőek. Olyan javaslatok tehát, ame­lyek a tanár munkájának megkönnyítését szolgálják. Ugyancsak a tanítást könnyíti a művelődésügyi minisztérium­nak az a vállalása, hogy a kö­zépiskolai tanárok számára el­készíti a csökkentett anyagú tantárgyak úgynevezett java­solt tanmenetét. Ilyen javasolt tanmenetet a minisztérium az általános is­kolák számára nem állít össze. A Pest megyei tanács művelő­désügyi osztálya éppen ezért vállalta, hogy néhány tárgy­ból, mennyiségtanból, oroszból és kémiából az általános isko­lai tanárok számára úgyneve­zett „megyei javasolt tanme­netet” készít. A tantárgy me­gyei szakfelügyelői állították össze ^ezeket a tanmeneteket, és a péceli oktatástechnikai központban most sokszorosít­ják őket. A legfontosabb mindebben a tananyagcsökkentési előírások szigorú követése. Ha minden pedagógus az előírtak szerint dolgozik, szeptembertől tényle­gesen megvalósul a csökken­tés, és ezzel oldódik az isko­lák és a tanulók életének az a súlyos gondja, amely nagyon sokáig egyszerűen megoldha­tatlannak látszott. Segít a művelődési osztály Fontos hozzájárulást jelent ehhez a Pest megyei tanács művelődési osztályának kezde­ményezése. Még akkor is, ha csak néhány tárgyból készült ilyen anyag. Ezeknek az aján­lott tanmeneteknek a tanulmá­nyozása ugyanis más tantár­gyak tanárainak is segítséget adhat. Ö. L. Három nemzedéket vár a kamaramozi Cegléden Teljes belső felújítás után, e hónapban nyílt meg ismét a ceglédi filmszínház. Mégpedig — kellemes meglepetést tarto­gatva a filmek kedvelőinek. — A nagy nézőtéri terem mellett berendeztünk egy öt- venszemélyes kamaramozit is újságolta Űjszászi Gyula, a Pest megyei Moziüzemi Válla­lat igazgatója — amit többfé­le célra szeretnénk hasznosíta­ni. Kezdjük a legkisebbekkel: ősztől kezdve délelőttönként itt, a kamaramoziban óvodások műsorai tervezzük, rajz-r trükk- és mesefilmek vetítésé­vel. — Felnőttekkel szeretnénk megalakítani a filmbarátok kö­rét, olyan szakértők bevonásá­val, akik az előadások előtt — a tévé színházi jegyzetei pél­dájára — rövid bevezetőt tar­tanának. — Végül gondoltunk a kö­zépiskolásokra is. A filmeszté­tika szakkörök iránt ország­szerte nagy az igény és az ér­deklődés, ám ennek meg kell teremteni a feltételeit. Ilyen feltétel az is, hogy legyen egy olyan, kisebb befogadóképes­ségű vetítőterem — kamara­mozi —, ahol negyven-ötven főnyi közönség előtt is érdemes és lehetséges levetíteni egy filmet. Cegléden most már .nincs akadálya, hogy filmesz­tétikai szakkörök alakuljanak, s annak sem, hogy az iskola igényeinek megfelelő, a tan­anyaghoz kapcsolódó témájú filmeket bemutathassuk a fia­taloknak. ny. é. Heti filmjegyzet Szeretet Ljudmil Sztajkov fiatal ren­dező. A Szeretet — melyet Alekszander Karaszimeonov forgatókönyvéből készített — első nagyjátékfilmje. Ez azon­ban csak egyszerű közlés, és egyáltalán nem értékítélet. Sztajkovot, filmje alapján, nem a kezdő filmrendezők kö­zött kell számon tartanunk. Mi az, ami olyan maradan­dóvá teszi ezt a szép bolgár alkotást? Elsősorban talán az, hogy alkotói nem félnek az érzelmek ábrázolásától. Ma­napság, amikor annyi álérzel­mes, vagy éppen érzéketlen, kegyetlen, kiábrándult, túlsá­gosan józan, racionális, vagy éppen semmiféle érzelmi ha­tást ki nem váltó filmet lát­hatunk, a tiszta, igaz és nemes érzelmeket különösen meg kell becsülnünk. Sztajkov filmje pedig ilyen. Főhőse, Maria, a fiatal, se nem szép, se nem csúnya ápolónő, az a fajta ember, akiből sugárzik valamiféle megmagyarázhatatlan jóság, szelídség, tisztaság. (Violeta Donévá játssza, kitűnően.) A másoknak adni akarók észre­vétlen nagysága lakozik ben­ne, azé, aki akkor igazán bol­dog, ha mást boldoggá tud tenni. Ilyen példaképe is, Iri­na, aki nagynénje, s egyben kórházi munkatársa. Irina most orvos, de a háború alatt partizán volt, és a másoknak adni akarás szép szándéka in­dokolja jelentkezését Vietnam­ba, ahol egy katonai kórház­ban akar dolgozni. Mariára hagyja lakását,- aki értetlen és kapzsi szüleitől így külön tud költözni. Ettől a ponttól indul a tulajdonképpeni bonyoda­lom, amelyben Maria körül számos érdekes alak bukkan fel, vannak, akik udvarolnak is neki, talán a lakás miatt is, és van, akibe ő szeret bele, noha az illető másra vár (az a másik pedig ezt a fiút csalja meg). Emberek, sorsok, jó és rossz szándékok kavarognak Maria körül, akire végül is csalódás vár, de mégsem veszti el ön­magát, hitét, szeretetét az em­berek iránt. Őszintén cselek­szik, őszintén gondolkodik, s ha a maga számára nem is tudja megteremteni a boldog­ságot, hozzásegít mást. És ez sem kis öröm. Sztajkov igen finom eszközö­ket alkalmaz ennek a szép mondanivalónak a kibontására. Talán vannak, akik emlékez­nek még egy régi bolgár film­sikerre. Baracktolvaj volt a cí­me (hősnője, Nevena Kokano- va alakítja most a Szeretetben Irinát, az orvosnőt). Nos, a Baracktolvaj stílusához hason­ló ez a film is. Érzékeny lírá­ja, szép színei, a jó színészi alakítások igaz filmélményt nyújtanak. Jelenet a Szeretet című bolgár filmből Válás amerikai módra Senki ne reménykedjék: Búd Yorkin amerikai filmje a közelébe sem jöhet a címötle­tet adó régebbi Germi-film- nek, a Válás olasz módra című gyilkosán szatirikus alkotás­nak. Pedig nem indul rosszul ez a film sem: valamely tipi­kusan amerikai kisváros fö­lött, az alkonyati fényben für­dő domb tetején, egy taláros bíró (vagy ügyvéd) vezényelni kezd, s felhangzik a veszeke­dő, gyűlölködő, egymással tor­kig jóllakott házasfelek kóru­sa. Ebből azt sejthetnénk, hogy a filmben bőven találunk majd szatirikus elemeket, csí­pős fricskákat kap az amerikai házasság intézménye, a társa­dalmi szemforgatás, a tökéle­tesnek-' mondott ■ házasságok felszíhe álatti poklok fortyo- gása. Ehelyett mit kapunk? Lan­gyos történetet egy jól kereső, jóképű, és a legszebb férfikor­ban levő férjről, akiről ráadá­KÖNYVESPOLC Szovjet, kubai, lengyel, román irodalom Szocialista országok íróinak elbeszéléseivel, kisregényeivel ismertet meg az Európa Könyvkiadó több új kötete. Korunk írói szólalnak meg ezeken a lapokon, s többnyire olyan problémákról, életekről, sorsokról, amelyek a sajátosan hazain túl az általánosabb em­beri felé is mutatnak. Az alábbiakban szovjet, ku­bai, lengyel, román szerzők köteteit ismertetjük. TENGERI SZÉL Kilenc, számunkra jórészt új vagy kevéssé ismert szovjet író novelláját és kisregénynek is beillő, hosszú elbeszélését tartalmazza az Európa Zseb­könyvek vaskos kötete. Né­hány írásban az új látás- és előadásmódon keresztül nyilat­kozik meg a szerző. Ilyen pél­dául Akszjonov Randevú című elbeszélése, amelyben a hős, a jégkorong-bajnok, költő-, fes­tő- és énekes-zseni groteszk, sőt ijesztő látomások közt le­beg. A kötet többi írói a nagy orosz irodalom hagyományai­nak örökösei és hordozói. Ne­héz lenne rangsorolni őket. Megrázó olvasmány Trifonov Csere című kisregénye. A ször­nyű betegségtől közeli halálra ítélt anya lakása körül folyik a lázasan nyugtalan cselek­mény, melynek során leplezet­lenül feltárul egy család élete, a családtagok egymáshoz való viszonya. Nagyszerűen, mar­káns vonalakkal megrajzolt élethelyzetek és típusok sorát vonultatja fel az író. Hason­lóan megrendítő Bikov Obe- liszk című kisregénye is. A há­ború hőseiről szól. Ki a hős voltaképpen ? Az, aki csupán az obiigát,, leegyszerűsített, kérdőívbe illő feltételeknek megfelel? De mi van azokkal, akik kitüntetések, igazolások nélkül estek el és csupán né­hány ember emlékezetében él­nek? A történet — mely ezt a gordiuszi csomót próbálja ki­bogozni — rendkívül izgalmas és érdekfeszítő. S a mély fele­lősség- és lelkiismeret-vizs- gálat során kemény, nehéz igazságokat fogalmaz meg. Velembovszkaja A kiskorú című írása 1942-ben az eva­kuálás idején egy szép és fia­tal városi asszonyról szól, aki a nélkülözésnek és saját gyen­geségének kiszolgáltatva eljut a gyilkosságig. Vakulovszkaja a Nászút című elbeszélése re­mek, tömör írói alkotás az északi hidegben dolgozó, fös­vényül kuporgató férfiról, aki nyugdíjasként délre utazik jövendőbeli feleségével és ko­moly vagyont rejtő betétköny­vével. Melegben, fényben, sze­retetben akar élni. De meghal a szép szabadság első éjszaká­ján. Végez vele a jó étel, a felajzó ital, a nap, a fűszeres levegő s a boldogság. Ezzel a pompás művel zárul !e a kitűnő kötet, melynek ma­gyar tolmácsolásáért az avatott fordítókat, válogatásáért pedig Nikodémusz Ellit kell megdi­csérnünk. HAVANNÁBAN EGYEDÜL Edmundo Desnoes kubai író regényének hőse nemcsak azért marad egyedül, mert felesége otthagyja és elutazik New Yorkba, hogy még egy levegőt se szívjon vele —, hanem, mert önszántából légüres tért akar teremteni maga körül. Ezt nem valami egzisztencia­lista hóbortból teszi. Társa­dalmi helyzete nagyon is meg­határozott. Gazdag polgár volt, a forradalom államosította bú­torüzletét, sőt az üzlet nevén bejelentett autóját is. Kárpót­lás fejében jó néhány évig meghatározott havi illetményt kap. Ez biztosítja megélhetését. És megvalósíthatóvá teszi azt a szándékát, hogy bármiféle munka, elfoglaltság, politikai, családi és érzelmi kötöttség nélkül éljen, hogy véleménye szerint így érvényesítse a leg­teljesebb önvizsgálatot. Ez a harmincnyolc éves ku­bai polgár nem bánkódik el­vesztett vagyona miatt. Sőt gyűlöli a letűnt polgárság el- puhult, korlátolt, fecsegő típu­sait, még legjobb barátait is elítéli. A forradalmat szükség- szerűnek tartja — noha kétel­kedik a kitűzött célok, a szük­séges változások megvalósítá­sának lehetőségében. Lényegé­ben mindenben kételkedik. Az egyedüllét kútjában szinte ízekre szedi önmagát, jellemét, tehetségét — évek óta novellá­kat ír —, de az okos és egyben cinikus elemzés nem oldja meg belső és külső problémáit. A magány sivár unalomhoz, kétes értékű, nem kívánt ka- .andokba vezet. A hős sokféle vonatkozásban azonosítható az íróval. Az ő lelki-szellemi arculatának vo­násait, egyik-másik írása pedig az ő novellacímeit viseli. Ezt a könyvét, éppen úgy, mint az első, magyarul is megjelent Minden rendben című regé­nyét, élvezettel olvassuk. Nem­csak okossága, közvetlen és lé­nyegre törő előadásmódja, ha­nem imponáló őszintesége miatt is, amely egyformán ki­terjed magánélete és Kubát, a kubaiakat elemző kritikai vizs­gálataira is. A Modern Könyvtár soro­zatban megjelent kötet az író legkiemelkedőbb novelláit is magában foglalja. Magyarul Szekeres Zoltán kitűnő fordí­tásában veheti kézbe az olva­só. Az utószót Szőnyi Ferenc írta. szekercelArma Fiatal lengyel író a Modern Könyvtár új prózai kötetének szerzője. Egy erdei idénymun­kás életének néhány hetét írja le a különös, szinte történés nélküli, mégis rendkívül tar­talmas regényében. Az irtás, a dermedt-fagyos lengyel táj, a méltóságos lassúsággal kidőlő, kivágott faóriások, melyek a szekerce csattogása közben változnak át póznákká, oszlo­pokká: a téli erdő munkásai­nak nehéz, fárasztó, mégis vi­dám napjai, hetyke mámoros éjszakái —, mindez benn tor­lódik, drámai sűrítéssel, itt- ott mégis valami oldott festői- séggel, epikus áradással és költői líraiságával Edward Stachura könyvében. Szekercelárma, a fenyőfák, s tölgyek recsegése, emberi kiál­tások, a munka, haragos indu­lat s vidámság tölti be az ir­tásra ítélt téli erdőt. Ez a sok­szor zűrzavaros, olykor dalla­mosan csengő táj mintha a könyv lapjaiból áradna; a szerző leírásai oly láttatok, hő­sének gondolatai, s a szereplők beszédei oly mélyen emberiek, sodró, itt-ott végtelenül hosz- szú mondatai olyan dinamiku­sak. Az igaz emberségre való törekvés mellett — mely át­hatja a fiatal lengyel író fur­csa —, hibáival, botladozásai- val együtt is jelentős — írását, a tiszta szerelem vágyának megindító sorai ismétlődnek, mintegy refrénként, amikor Almafaágacska suttogását, mo­solyát, könnyét, csókját idézi fel a téli erdő önkéntes szám- űzöttje. Kovács István érezhető küz­delemmel győzte le a néhol erőltetetten különcködő, de mindvégig egyéni ízű szöveg átültetésének nehézségeit. LÁTOMÁS Erwin Wittstock, az 1962-ben elhunyt romániai szász író olyan népközösség életét tárja fel Látomás címmel kiadott elbeszéléskötetében, amelyről író még aligha adott nekünk hírt. Az erdélyi szászokról szól novelláiban, akik beágyazva a románok és magyarok közé, áthatva a két nép szokásaival, hagyományaival, magát az osztrákokkal és németekkel is rokonította. Ez a sajátosság azonban inkább a nyelvi azo­nosságban, illetve hasonlóság­ban gyökeredzett. Wittstock eléggé objektív és világosan látó volt ahhoz, hogy — mint a Hamis malvázia című elbe­szélésében is — az 1914-es sza­rajevói merényletet a szlávok, románok, magyarok szabadsá­gának és a Monarchia széthul­lásának nyitányaként fogja fel. Lassú tempójú, részletező író. De ez az ütem tudatos szerkesztési mód következmé­nye. A részletek pedig megej- tően szépek és pontosak. Nagy­szerűen tükröződik írásaiban a havasi emberek életének elvá­laszthatatlan összeforrottsdga a tájjal, az időjárással, a ter­mészettel. A havasi halál, a te­metés, a medvevadászat, harc a bikával olyan képek plaszti­kus sorát adja, amelyet az író tapasztalatai, emlékei mintáz­tak ennyire érzékletessé. De ugyanilyen érzékenyen reagált a társadalmi fonákságokra is. A kocsis fia, hogy házitanító lehessen a grófnál és kérhesse kegyes segítségét pályáján, ép­pen szülei rimánkodására tit­kolja el, hogy az alázatos ko­csis az apja. Wittstockban egy hajdan zárt közösség életének nem­csak érdekes, hanem erőteljes, kitűnő kifejező készséggel ren­delkező íróját ismertük meg a Kriterion bukaresti kiadóval közösen megjelentetett műből. Jelentékeny része van ebben a válogatás és fordítás felada­tát kitűnően ellátó B. Fejér Gizellának is. Barát Endre J sül nem is tudjuk meg, vajon mi az ördögért akar válni csi­nos nejétől tizenhat évi házas­ság után, amikor jól megvan­nak, szép gyerekeik vannak, jómódúak, szép házban élnek, satöbbi, satöbbi. Valószínű­leg arról van szó, hogy a vá­lás valamiféle divat, s Richard Harmon úr sem akar kimarad­ni a divatból, nehogy megszól­ják. Ha a film erről akarna beszélni, akkor még mindig maradna lehetőség a szatirizá- lásra. Ám belebonyolódik egy olyan, talán csak a született 'amerikaiak számára érthető tohuvabohuba, amelyből csak annyi lesz világos, hogy az el­vált férjet az amerikai törvé­nyek többnyire alaposan meg- kopasztják (bár a megkopasz- tott Hármon úr anyagi körül­ményeit nálunk szívesen vál­lalná bármely jobbmódú csalá­dos ember is ...), és ebből csak úgy lehet menekülni, ha újra nősül, s egy megtollasodott el­vált asszonyt vesz el. Monda­ni sem kell, a filmben ez a szál is elvékonyodik, s a vé­gén az eredetileg is példás családi béke helyreáll, bár né­mi veszekedéssel körítve. Mindezenközben mit keres a filmben egy hosszadalmas és ízléstelen hipnotizőrbetét, nem tudjuk, miként a*:t sem, ho­gyan érezhette magát ebben a gyermeteg humorú, állott sör langyosságú filmben három olyan kitűnő színész, mint a nemrég a Hideg pulyka férfi főszerepében látott Dick Van Dyke, Debbie Reynolds, és a kicsiny szerepét is remekül megoldó Jean Simmons. Mind­azonáltal szerencse, hogy ők játszanak a filmben, mert ez­zel sikerül a megnézhetőség szintjére emelni ezt a nagyon- is tucatmunkát. A magányos farkaskutya A legnehezebb dolgok egyi­ke egy olyan filmhez, melyben gyerekek és kutyák játszanak együtt, tehetséges gyereksze­replőket és tehetséges kutya­sztárokat találni. Ez a kedves és szépen fényképezett jugo­szláv film (az operatőr neve megérdemli a feljegyzést: Ne- nad Jovicicnak hívják) igen szerencsés kézzel válogatta gyerekhőseit, és legalább ilyen sikeresen bukkant a kiválóan idomított farkaskutyákra is. Ez aztán alighanem ki is me­rítette a stáb erejét, mert a kalandok kitalálása és felépí­tése bizony eléggé szokványos, helyenként pedig egyenesen szentimentális. A kisfiút, Ran- kót, játszó Slavko Stimac vi­szont aranyos és nagyon tehet­séges. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom