Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-17 / 165. szám
PEST HECt 1973. JÚLIUS 17 KEDD K^Ch'Uap AZ EZÜSTKOSZORÚS BRIGÁD Formalitás helyett tartalom A Május 1. Ruhagyár ceglédi üzemének udvarán jó torkú táskarádió harsogja a „Pattogatott kukoricát”. Tatarozzák a tömegszervezet irodáit, a rádió valamelyik épí- tőmunká'sé lehet. A nagy, földszinti gépteremben szőke, barna fejek hajolnak a varrógépek fölé. Oda- kinn harmincfokos a meleg, itt valamivel több. A percek is számítanak A baloldali gyártószalag elején dolgozik Makai Józsefné, az ezüstkoszorús Petőfi szocialista brigád vezetője. Hokedlit húz maga mellé, hely- lyel kínál: — így beszélgetni is tudunk, a munkát is folytathatom. Szabadságosaink, betegeink vannak, ilyenkor fél óra is sokat számít — magyarázza. Brigádjuk a hatvanas évek második felében alakult, de áthelyezések miatt 68-ban újjá kellett szervezni. Makainé akkor jött vissza szülési szabadságról, őt választották brigádvezetőnek. Egy év múlva elnyerték a szocialista címet, tavaly a bronz, idén az ezüst fokozatot. — Hányán vannak a Petőfi brigádban? — Jelenleg tizenegyen. Kilenc nő és két férfi. Ö az egyik — mutat a szalag másik oldalán szorgoskodó, hosszú, szőke hajú fiatalemberre. Budavári Imre vasaló két esztendeje került a brigádba; tizenhét éves. Az „erősebb nem” másik képviselőjét, Mészáros Gyula raktári munkást két hónapja fogadták a brigád tagjai közé. — Rövidesen tizenhármán leszünk — újságolja a brigádvezető. — A nyár elején felszabadult, fiatal szakmunkások közül két kislány felvételét tervezzük. Harmadéves tanuló koruktól a szalagunkon dolgoztak, megismertük, megszerettük őket. Egyikük, Ha- bony Ilonka kiváló szakmunkástanulóként, három hónappal korábban szabadult fel. Több reszortban Kell is az erősítés a brigádba, mert — hiába, első a termelés — elég gyakori a gyáron belüli áthelyezés. Most például kilencen vannak egy teremben — két szalagon. Egy brigádtag a raktárban, egy Etedig — Tóth Istvánná — néhány hónapja más épületben, másik teremben dolgozik. Ez pedig nem könnyíti, inkább nehezíti a szocialista szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését. Vállalásaik között ugyanis szerepel, hogy a Petőfi brigád tagjai ellátják a szalagról hiányzók — a betegek, a szabadságon lévők — reszortját is. (Reszortnak a különböző munkaműveleteket — a gallérozást, kabátállítást, zsebvarrást, vasalást, stb. — nevezik.) — Akkor egy-egy brigádtagnak sok mindenhez kell értenie. — Természetesen. Van egy univerzális szakember közöttünk, Héjas Dénesné csoport- vezető, a szalagvezető helyettese. Egyike a gyár legrégibb dolgozóinak, szabó a szakképzettsége. Aztán van legalább öt olyan brigádtag, aki több* féle művelethez ért. — Például Makainé — jegyzi meg a hátunk mögött Héjas Dénesné. — Legtöbbször vele szoktuk megosztani a hiányzók reszortját. Tegnap például a saját munkánk mellett, a kabátállítást is elvégeztük. Ma megbetegedett az egyik gallérozónk, én ugrottam be helyette. A szalag — amelynek a Petőfi szocialista brigád is része — a tavalyi utolsó negyedévi darabtervét 105 százalékra teljesítette. Az „A- műszak” nyolc szalagja közötti versenyben első helyet ért el. Munkahely és család — Jó kis gárda ez — mondja meggyőződéssel Héjas Dé[ nesné. — A legszorgalmasab- j bak húzzák magukkal a többieket is. — A munkában. Es a tanulásban? A kérdésre összenéznek. Makainé válaszol előbb: — A brigádból nyolcán jelentkeztek szakszervezeti oktatásra. — Es hányán tartottak ki az oktatási év végéig? — öten... hatan... Nézze: a kilenc nő között van egy menyasszony, a többi asszony. Egy-kettő-három gyerekkel, háztartással, második műszakkal. A legtöbben messze lakunk a gyártól, olyan is van, aki a város túlsó végéről, a Budai útról jár dolgozni. Ha egy anyának belázasodik a gyereke, vagy otthon várja a befőzés, a nagymosás, az iskolában a szülői értekezlet — mit tehet? Természetesen orvoshoz viszi a beteg gyereket, befőzi a 10—12 kiló gyümölcsöt, ha már kiadta érte a sok pénzt, kimossa az ágyneműt, ha már beáztatta, elmegy a szülői értekezletre, hiszen a gyermekéről van szó — és aznap nem vesz részt a szemináriumon. A következő alkalommal ismét közbejön valami, és, ha már kétszer-há- romszor elmaradt, csendben „lemorzsolódik”. • — Hasonló a helyzet a kollektív rendezvényekkel — toldja meg őszintén Héjasné. — A brigádban minden névnapot közösen ünnepiünk. Köszöntjük, megajándékozzuk egymást. Pár perc alatt, pihenő időben. De munka után — kollektív program? Kinek, melyik asszonynak, anyának van erre ideje? Olykor összeverődünk néhányan, elmegyünk együtt moziba, most például közös kirándulásra készülünk — először a brigád történetében —, de erre nem kényszeríthetünk senkit. Aki tud, eljön, akinek más dolga van — nem ítélhetjük el érte. Szép, kellemes dolog lehet, ha fehérasztal mellett találkozik a brigád, de addig ki vigyáz a gyerekekre, ki fog bevásárolni ? Ha nyolc-tíz asz- szony becsülettel elvégzi a munkáját a gyárban, törődik a családjával, rendes embereket nevel a gyermekeiből — az nem ér annyit, mint a díszes, brigádnapló vagy a kollektív múzeumlátogatás? Hármas kö ve te/mény — Ne higgye, hogy kibúvókat keresünk vagy nem értjük a tanulás, az önművelés fontosságát — veszi át a szót Makai Józsefné. — Nagyon jól értjük mi a szocialista brigádmozgalom hármas követelményét, csak nem könnyű azokat teljesíteni. Szocialista módon dolgozni — megpróbáljuk, egymást tanítva-segítve. Szocialista módon tanulni — ezzel bizony nem lehetünk elégedettek. Bár tanulni könyvekből is lehet, s köztünk szép számmal vannak rendszeres olvasók. — Szoktak könyvekről vitatkozni? — Igen. Volt egy Berkesi- könyv, mindannyian olvastuk, utána megbeszéltük ... — Aztán a harmadik követelmény: szocialista módon élni. Mit mondjak? A brigádtagok becsületes emberek, persze, ki ilyen, ki olyan hibával. Ha a gyár többi szocialista brigádjával hasonlítom össze magunkat, nincs okunk szégyenkezni. Ha arra gondolok, hogy a szocialista brigádmozgalom sokkal több mint egyszerűen munkaverseny, akkor nincs okunk elbizakodni. Igyekszünk hatni egymásra, csiszolni egymást, most szeretnénk csatlakozni a „rádiót minden tanyai iskolának” mozgalomhoz, keressük az utat-módot, hol tehetnénk többet, miben segíthetnénk. Szép ez a mozgalom, szívesen csatlakoztunk hozzá, de talán a vállalásokat nem ártana kissé jobban az élethez, a munkásasszonyok lehetőségeihez igazítani. Kedves, szerény teremtés Makai Józsefné. Érdemes a szavain elgondolkozni. Nem mondta ki azt a szót: formalitás, hadd mondjam hát ki én. Mert errőí van szó: a szocialista brigádmozgalomra rárakódott formaságokról, amelyeket oly nehéz a realitásokkal összeegyeztetni. Ezektől kell mielőbb ezt a szép, mindnyájunk hasznát szolgáló mozgalmat megtisztítani. Nyíri Éva A kiképzők és harcvezetők beosztottaik nevelői és politikai vezetői is TISZTHELYETTESEKET AVATTAK VÁCOTT Vasárnap hazánk több városában rendezték meg néphadseregünk tiszthelyetteseinek nyilvános avatóünnepségeit. Tiszthelyettes-avatásra került sor Békéscsabán, Szolnokon, Mezőtúron és Vácott. Pacsek József vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a magyar néphadsereg kiképzési főfelügyelője ebből az alkalomból díszparancsot adott ki, amelyben köszönti a néphadsereg ifjú tiszthelyetteseit, akik kétéves szorgalmas tanulás után tiszthelyettesi állományba lépnek. A kora reggeli futó zápor felfrissítette a levegőt, langyos dunai szél lengette a nemzetiszínű és vörös zászlókat a Hivatásos Tiszthelyettes- képző Iskola udvarán Vácott. Az ország legtávolabbi Döntés - „gazdasági szükséghelyzetben“ HALLGATTASSÉK MEG A MÁSIK FÉL IS! A másik fél: a Lamport Zománcipari Művek. Meghallgattuk ugyanis a Mechanikai Műveket, s véleményünket a Pest megyei Hírlapban közzétettük: a Lampart olajkályha-gyártása megzavarta a vállalat terveit, gazdálkodását, a piacon való koordinálatlan megjelenésük súrolta a tisztességtelen verseny határát. Most hallgassuk meg a másik oldalt: hogyan is történt ez az „olajkályha-akció”? A hatvanas évek közepén a ZIM 240 millió forint beruházási költséggel Salgótarjánban gázkészülék-bázisgyárat épített. A gázprogramnak megfelelően nagy igény volt propánbután készülékekre <— a külkereskedelem nagy tételű szocialista import tűzhelyet hozott be — ez indokolta a beruházást. Óriási volt az igény, senki sem hitte, hogy később erőteljesen visszaesik. A gázprogram propán-bután része késett, a megrendelések csökkentek. íme a bizonyítás a számok nyelvén: a belkereskedelmi értékesítés az 1969 évi 65 ezer tűzhelyről 1972-re 15 ezerre csökkent. A visszaesés folyamatos volt, valamit tenni kellett, hogy a nagy értékű beruházás ne maradjon kihasználatlanul, ne kelljen munkásokat elbocsátani. Szükséghelyzet volt! AZ 1969-BEN MEGKAPOTT KÜLKERESKEDELMI JOG megmentő je volt a vállalatnak. Először az NDK-nak gáztűzhelyeket exportáltak, de így sem tudták teljesen lekötni a gyár kapacitását. Aztán az NSZK-beli Boecker-céggel vették fel a kapcsolatot modem gáztűzhelyek kooperációs gyártására. Három éve, hogy a szerződést aláírták, s eddig három millió dollár értékű munkát teljesítettek. Ám az 1970—71-es évben ez sem volt elegendő a kapacitás teljes kihasználásához. 1970-ben a belkereskedelem közölte a Lamparttal, hogy korábbi szerződésük — értékesítési nehézségek miatt — hatályát veszti, jóval kevesebb gáztűzhelyet hajlandók átvenni. Ebben az időszakban már az építőiparnak gyártott gáztűzhelyek volumene is csökkent. És ezzel arányosan nem növekedett az export: 1970-ben 25 ezer, 1971-ben 31 ezer tűzhelyet szállítottak külföldre. A Boecker-céggel való kooperáció bevált, s az NSZK-part- nernek már olajtüzelésű konyhai tűzhelyet is készítettek. A külföldi vállalat olajkályhákat is rendelt, 1971-ben már szállítottak. Tehát nem volt ismeretlen a ZIM-nél az olajkály- ha-készítés technológiája. És ekkor történt a nagy fordulat. 1971 JÚNIUSÁBAN a Külkereskedelmi Minisztériumban 45 ezer olajkályhára volt tőkés importigény. Akkor a Mechanikai Művek nem tudta teljesen kielégíteni a piac igényeit. A külkereskedelem szakemberei ezért a Lampart vezetőihez fordultak: képesek-e kiváltani hazai gyártással az importot? A ZIM ezt vállalta, s két hónap alatt 45 ezer olajkályhát szállítottak le. A kályha jó volt, s a kereskedelem a következő évre — minden rábeszélés nélkül — 100 ezer olajkályhát rendelt a Lám parttól. Jól jött a rendelés a kapacitásgondokkal küszködő vállalatnak! A kereskedelem tehát százezer olajkályhát rendelt a Lamparttól, és a vállalat a szerződésnek eleget tett. Hogy fontos gazdasági érdeknek megfelelően döntöttek? — ezt így igazolta Fonyódi Antal, a Lampart kereskedelmi igazgatója: a KGM miniszteri értekezlete a vállalati tervzsürinél tudomásul vette a profilbővülést. A Mechanikai Művek 200 millió forintos beruházási igényt jelentett be, hogy a belföldi szükségletet kielégítsék. Ilyen nagy értékű hiányt pótolt tehát a Lampart. Hárman lettek így az olajkályha- piacon: az MM, a Lampart és a Szekszárdi Vasipari Vállalat. Csakhogy ezzel csökkent a konjunktúra, a piac telítődött, tavaly óta pang. Vagyis tény, hogy az első gyártó, a Mechanikai Művek is telített piaccal találta szemben magát. A LAMPART PRÓBÁLT SZÓT ÉRTENI a Mechanikai Művek vezetőivel: közös exportjogot kértek. Csak így lehetett volna a meglevő kapacitás többletét elhelyezni. A Külkereskedelmi Minisztérium azonban elutasította kérésüket. A Lampart sem fejleszti olaj- kályha-gyártását, s továbbra is a gázprogramnak biztosít elsőbbséget. És itt a történet egy szakasza lezárult. Dr. Sátor János, a Mechanikai Művek vezérigazgatója az év elején nyugodtan jelenthette: az olajkályha-gyártás visz- szaesése nem befolyásolta lé~ nyegesen a Mechanikai Művek gazdálkodását, a kiesést a kondenzátorkészítés fokozásával, a konyhai légelszívó előállításával sikerült ellensúlyozni. A végeredmény tehát megnyugtató, miért feszegetünk megoldott problémákat? Azért, mert e történetből is fontos tanulságokat lehet levonni. A nem kellő körültekintéssel elhatározott beruházás később gazdasági „szükséghelyzeteket” teremt. Ebből csak toldozással-foldozással, kapkodó intékedésekkel lehet ideig-óráig kikerülni. A kompromisszumos döntések hátrányai összeadódnak, a pillanatnyi megoldások továbbgyűrűzve a népgazdaság más egységeit is megzavarják; fölösleges energiák kifejtésére kényszerítenek. Ez még akkor is igaz, ha vállalatainknak jobban meg kell szokniuk a versenyt, hogy a konjunktúra neim kisajátítható. Mert nem elsősorban a Mechanikai Művek, vagy a Lampart érdeke a meghatározó, ennél sokkal fontosabb a népgazdaság, a fogyasztó érdeke. Fóti Péter részeiből is érkeztek hozzátartozók és vendégek az iskola végzős hallgatóinak ünnepélyes avatására. Ott volt Molnár István, az MSZMP városi bizottságának titkára, Tari Kálmán tanácselnökhelyettes, Brandt János, a KISZ járási titkára, Gáspár Márton rendőralezredes, a járási-városi rendőrkapitányság vezetője, Pataki József, a munkásőrség városi parancsnoka, és képviseltették magukat a város nagy üzemei, s részt vett az ünnepségen a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet déli hadseregcsoport egyik egysége is. Katonazenekar indulójára sorakoztak fel díszegyenruhájukban néphadseregünk új tiszthelyettesei, s üdvözölték a vendégeket, parancsnokaikat, oktatóikat, köztük Seregi József ezredest, és Steinmetz István alezredest. A jelentéstétel, majd a díszparancs felolvasása után felhangzottak az ünnepélyes fogadalomtétel szavai. Felelősségteljes munka vár a tiszthelyettesekre az iskola elvégzése után, ezt hangsúlyozta ünnepi beszédében Seregi József ezredes, aki a fogadalom után lépett az emelvényre. — A hivatásos tiszthelyettesi állománynak jelentős része van eredményeinkben és szerepe a jövőben erőteljesebben érvényesül — mondotta. — Mindez azt jelenti, hogy a korábbinál magasabbszintű tevékenység vár a tiszthelyettesi karra. Olyan beosztásokba kerülnek, amelyeket néhány éve még tisztek láttak el. Ez szükségessé teszi a katonai-szakmai feladatok, a politikai, a mozgalmi tevékenység szoros kapcsolatát. A tiszthelyettes állomány tagjai kiképzői és harcvezetői tevékenységet látnak el, egyben azonban beosztottaik nevelői, politikai vezetői is. Egyszemélyben felelősek egységük erkölcsi-politikai állapotáért, helytállásáért, a kiképzés magas színvonaláért. A tiszthelyettesek szerepe, s a rájuk váró feladatok volt a témája az ünnepséget követő fogadásnak is, vagy ha egészen pontosan akarjuk érzékeltetni az eseményt, az ünnepeltek, az elöljárók, a hozzátartozók és a barátok meghitt hangulatú beszélgetésének is. A váci iskola új tiszthelyettesei tanulmányi idejük alatt elismerésre méltó helytállást tanúsítottak az ismeretek megszerzése, a parancsnoki, a szolgálati feladatok gyakorlása során. A gratulációt, a jókívánságokat a további munkához megérdemlik. — Meg bizony — szólalt meg egy nagyobb csoport körében Takács László őrmester édesapja. Fia az , évfolyam legjobbja, a „katonai és politikai kiképzésben kiváló” lett. — Azt hiszem, nem véletlenül sikerült ezt az eredményt elérnem — mondta, mintegy a maga számára is összegezve eddigi életét Takács őrmester. — Őszintén érdekel ez a pálya. Korábban három évig Budapesten kollégiumban laktam, megszoktam és ami ennél lényegesebb, megszerettem a közösséget és a fegyelmet. A másik: az előképzettség. Eredeti szakmám szerint elekt- rolakatos vagyok, s a szakmunkásképzőben szerzett ismeretek itt jó alapnak bizonyultak ... —•' Különben szombaton ismét utazhatom — fordult tréfás-komolyán szüleihez, s mintegy parancsnokainak is „dicsekedve” —, ezúttal Kis- várdára, az esküvőmre. Baráti csoport fogta körül néhány lépéssel odébb Csombor Márton és Sági József tiszthelyetteseket is, klubtársaik, fiúk, lányok, az aszódi, kiváló klub címet elnyert ifjúsági klub tagjai jöttek el avatásukra, Debrei János klubvezetővel az élen. Poharak koccantak, jókívánságok hangzottak el, s találgatások a jövőre. Együtt maradnak-e vagy elválnak. S ha el is válnak, a klub, a közösség mindig visszavárja őket. Aszódon is, Vácott is, mindenütt. Közösségre lelnek ők. Deregán Gábor 1978 végére 582 lakás készül cl Vecsés határában. A Monori Építőipari Szövetkezet kivitelezésében készülő házakból néhány már tető alatt van. A telepet a Pest megyei OTP építteti. Gárdos Katalin felvétele Vecsés új arca
