Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-17 / 165. szám

MST MEcrei 'ibfCtrlap 1973. JÚLIUS 17., KEDD Gazdag program a Szentendrei nyár utolsó hetében Az utolsó hetébe érkezett a Szentendrei nyár idei gazdag eseménysorozata. Hétfőn délelőtt a Lenin úti iskolában megnyílt az ál­talános iskolás fiatalok kéthetes rajztábora. Veim Pál, Farkas Ádám, Bálint Ildikó, Ba­lázs Judit és Vrbán Teréz képzőművész, Ker­tész Péter költő, Fábián László kritikus és Fodor Lajos újságíró vezetésével ismerked­nek majd a résztvevők élsősorban a képző- művészettel és az irodalommal. Ma, kedden délután hat órai kezdettel a József Attila Művelődési Központban — a Rajzfilmek és alkotóik című sorozat kereté­ben — folytatódnak a Pannónia Filmstúdió alkotásainak bemutatói. Ezúttal Gémes Jó­zsef, Szoboszlay Péter, Foky Ottó és Kovász­nál György két-két filmje kerül vetítésre. Szerdán este fél 9-kor a Ferenczy Múzeum kertjében rendezik meg Kecskés András gi­tár- és lantművész hangversenyét. Csütörtökön Vác és Szentendre szocialista brigádvezetői találkoznak egymással a Be­ton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárában. Az egésznapos program reggel ki­lenckor gyárlátogatással kezdődik. Tíz óra­kor A szocialista brigádok helye és szerepe a várospolitikában címmel rendeznek tapasz­talatcserét. Délután Szentendre nevezetessé­geivel ismerkednek a résztvevők, majd meg­tekintik a művésztelepet. A program a Teát­rum előadásával fejeződik be. Még négy este mutatják be egyébként a város főterén Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok című víg játékát. Utoljára vasár­nap este gyulladnak majd ki a patinás fő­téren a reflektorok. Szombaton virágkiállítás nyílik a Móricz Zsigmond gimnáziumban, amelyen a helyi Mathiász Termelőszövetkezet és a város ker­tészeinek legszebb virágaiban gyönyörködhet­nek majd az érdeklődők. Szombaton délután rendeznek utoljára tér­zenét a Várdombon, vasárnap délelőtt pedig bábműsorral kedveskednek a gyerekeknek. Vitéz László csodaládáját tekinthetik majd meg a József Attila Művelődési Központban. Az idei Szentendrei nyár záróműsorára a jövő héten, szerdán kerül sor. A Vízkereszt sikere és vitája Lapszemle a Teátrum bemutatójáról Egymásután jelennek meg a lapokban a Szentendrei Teát­rum idei bemutatójának kriti­kái. A Pest megyei Hírlap után először a Magyar Hírlapban Pályi András értékelte az elő­adást. A premier utáni első számá­ban foglalkozott vele a Film, Színház, Muzsika (Sándor Iván). Végül a Népszabadság (Molnár Gál Péter) és a Nép­szava (Tasnádi Attila) vasár­napi száma méltatta az elő­adást. A négy kritika mérlege: három feltétlen elismeréssel illeti a produkciót, csak egy kritikusnak — Tasnádi Attilá­nak — vannak, lényegesebb fenntartásai. Ez 3 kritika az egyetlen, amely az idei műsor- változást kifogásolja. „A Teát­rum új vezetősége, úgy véljük — Írja egyebek közt —, elha­markodottan döntött, amikor feladta Békés András eredeti elgondolásait, s a hazai alko­tásokat mellőzve a világiroda­lomhoz nyúlt.” Tasnádi kriti­kája abban is kivételes, aho­gyan Iglódi István rendezését értékeli. „Megítélésünk szerint a darab színpadra állítása Ig- lódi Istvánnak csak részben sikerült, egyes pillanatok és szereplők erejéig.” „Valame­lyes kapkodottság, sietség jel­lemzi az egész előadást, úgy tetszik, nem volt kellő idő a kiérlelésre.” Ezzel szemben Sándor Iván a következőket írja: „Iglódi rendezése egységes látomást ad, amelynek játékos derűjé­ben felcsendül az élet ismerős, nagy, vigasztalanságában is felemelő diszharmóniája.” „Ig- lódi István — írja tovább — a legfontosabbat érti és játszat­ja el ezen a nagyszerű szín­padon ...” Pályi András így jellemzi,a darabválasztást és a rendezést: „Ezért volt nagy le­lemény a Szentendrei Teát­rumtól a darabválasztás: Igló- di István fergeteges nyáresti kavalkádot rendezett a medi­terrán hangulatú kisváros fő­terén, farsangi színekben pom­pázó mulatságot.” I onöísvan. . ■■■ w? A közreműködő művészek teljesítményét értékelve vala­mennyi kritika kiemeli Öze Lajos Malvolio alakításának rendkívüli értékeit. Tasnádi csak annyit közöl, hogy „a leg­kiválóbb színészi teljesítményt Öze Lajos nyújtja”. (Ez a di­cséret egy lanyha izgalmú elő­adásban, amilyennek Tasnádi leírja a szentendrei Vízkeresz­tet, nem különösebb érték.) Sándor Iván más hangvétellel ír a kiemelkedő játékról: „Öze Lajos Malvolió alakításá­val tökéletes, nagyszerű ... Mindannyiunik hiúságát, rá­Hunyadi Darvas József történelmi drámája A Gyulai Várszínház 1963- ban Victor Hugo Hernani cí­mű romantikus drámájának bemutatásával született meg. Később a magyar történelmi drámák otthonává vált, és vonz nagy közönséget. A jubileum alkalmából a Művelődésügyi Minisztérium, a Békés megyei Tanács és a Gyulai Városi Ta­nács drámapályázatot írt ki. Erre született meg Darvas Jó­zsef kétszeres Kossuth-díjas író Hunyadi című drámája, a jubileum ünnepi premierje. A darab az író Törökverő című regényéből formálódott a vár színpadára, és cselekménye Hunyadi János életútját követi nyomon a nándorfehérvári diadalig. Darvas József érdekes, kitű­nő színpadi műve méltó a várszínház első évtizedének jubileumához. A rendező, Miszlay István Jászai-díjas — híven az íróhoz — a kor kivé­teles képességű, nagyhatalmú urát hangsúlyozza Hunyadi Já­nosban, ugyanakkor hibáit sem kendőzi el. A címszerepet a bemutatón Paláncz Ferencz Jászai-díjas alakította (a ké­pen). A siker részese rajta kí­vül Pap Éva Szilágyi Erzsébet szeretjében, Bicskei Károly Já­szai-díjas. mint Húsz János, Szersén Gyula Balázs pap, és Koltai János Jakab pap meg- formálója. Az előadáshoz a vár adottságait jól követve Csányi Árpád Jászai-díjas tervezett díszleteket, a jelmeztervező Vágvölgyi Ilona volt. A Gyulai Várszínházban jú­lius 21-én a Pathelin mester című ismeretlen francia szer­zőtől származó komédiát mu­tatják be az évad második elő­adásaként, rendezője Sándor János Jászai-díjas lesz. Sass Ervin szedhetőségét, mindannyiunk ide-oda forgathatóságát játssza el, olyan mélységgel, hogy a közönség szeme tágra nyílik, mikor kimereszti szemét és ve­le nevet, amikor Malvolio ar­cára mosoly helyett röhej fut.” Hasonló hangnemben méltatja a szentendrei Malvoliót Pályi András is: „öze a szerep min­den szélsőségét vállalja, a bo­hózat! elemektől a tragikus felhangokig ... felfedezi a tel­jes, tragikomikus Malvoliót.” Molnár Gál Péter a vasár­napi Népszabadságban részle­tes és elemző cikket írt Őze alakításáról. Az alábbiakban ebből a cikk­ből idézünk: „Öze Malvolió ja nem mulatságos, ha nevetsé­ges is. Félelmetes Malvolio... abból a felfogásból kiindultan, hogy Malvolio szerepének kul­csa önteltségében rejlik, Őze változtat, rendezőjével együtt, a felfogáson. Megmutatja, mennyi elnyomottság, kisebb­ségi érzés, önérvényesítés szo­rult belé, s hogy mennyire szenved a többiek, számára át- élhetetlen életörömétől. ... Az­után a színész helyett a ren­dező veszi át a dallamot a sze­rep további építésében. Öze az utolsó mondatot nem hango­san, nem átkozódva, nem ko­mikusán mondja el, hanem csöndesen és épp ezért félel­metesen. Nem teszi le egészen a pontot, és a nyitva maradt mondat nyugtalanítóan lógva marad a levegőben. Dermesz­tő hatás.” ökrös László TÁRSADALMI ÖSSZEFOGÁS A nagymarosi A Művészeti Alap nagyma­rosi alkotóházának folyosója múzeum: Mednyánszky Lász­ló, Barcsay Jenő, Domanovsz- ky Endre, Bencze László, Kass János, Szönyi István és kortárcainak grafikái. tekinte­nek ránk. Méltó otthon A képzőművészet hagyomá­nyai messze vezetnek vissza, már a művésztelep alakulása előtt sokan jártak ide festeni — a monumentálisán tagozott táj mágneses erőterének jó­voltából. A felszabadulás után itt alakult a Nagy Ba­logh János Népi Kollégium — volt tagjai sorában ma érde­mes művészt is találunk —, kiállításuk hamarosan megva­lósul ugyanúgy, mint a rend­szeresen tervezett nagymaro­si nyári tárlat, melyre az idén is hamarosan sor kerül a Művészeti Alap, a helyi ta­nács és a festők, szobrászok közös összefogásának eredmé­nyeként. Az alkotóházra a Művészeti Alap három milliót fordított az elmúlt esztendő­ben, a Nagymarosi Nagyköz­ségi Tanács közel 900 ezer fo­rintot ajánlott fel a művelő­dési ház idei felújítására, hogy a festők, szobrászok kiállítá­sának méltó helye legyen, ál­landó otthona. Javában foly­nak a Duna-part művészsétá­nyának munkálatai is. Sokoldalú munka E nemes gesztusra nagyvo­nalú a művészek válasza: a nagymarosi műhely kiállításá­nak megnyitóján, július 22-én ünnepélyesen felavatják a művelődési ház aulájában Baska József társadalmi munkában készült nagymére­tű faintarziáját, mely ugyan­úgy kulturális előrehaladás, mint Gyurcsek Ferenc sétányt díszítő i „ márványszobra . .. és Király"" Sándor' 'Napórája. Mindez azért fontos, mert fel­zárkózást és erősebb egyéni karaktert jelent Szentendre, Zebegény és Vác képzőművé­szeti központjának más-más feladatot vállaló tőszomszéd­ságában. Nagymaros hivatása; teret, csöndet, otthont biztosítani azoknak a festőknek, akiket nem stiláris rokonság, hanem a művészet iránti odaadás köt egybe, akiknek folyamatos munkája kihat a művészi munka országos gyakorlatára. Itt vázolja veszprémi üvegab­lakterveit Szentgyörgyi Kor­nél, itt készül politikai plakát­jainak nagymarosi tárlatára a nemzetközi sikereket elérő SO-KY művészházaspár, itt gyűjti adatait új könyvéhez Maksay László, a neves mű­történész, itt mintázza a nagy­marosi tárlatok díjnyertes al­Haydn-hangverscny Vácrátóton Negyedik éve rendez hang­versenyeket a vácrátóti bota­nikus kertben az Országos Filharmónia, hogy a kivételes szépségű természeti környe­zetet színvonalas zenei él­ménnyel párosítsa. A kelle­mes környezet a hangverse­nyeknek nemcsak atmoszférá­ját teszi hangulatossá, ha­nem — a rendezőség elkép­zelése nyomán — bizonyos mértékig a műsorválasztást is befolyásolja. Zene a termé­szetben, természet a zenében — hirdették az előző évek pla­kátjai a hangversenyek te­matikus összefüggését a hely­színnel, az 54 holdas park fái­val, ritka növényeivel, tavai­val s vízeséseivel. Az ember és a természet bensőséges kapcsolatáról ta­lán semmilyen más mű nem vall olyan sok színnel, mély­séggel, ezernyi hangulattal, ötletekkel, kedves humorral és őszinte, mély emberség­gel, mint Joseph Haydn Te­remtés című oratóriuma. Mű­ve kivételesen gazdag alkotói pályája csúcsán, egy tartalmas emberöltő tapasztalatait le­szűrve az új európai polgár hangján szólal meg a társa­dalmi, politikai változások­kal telt XVIII. század végén. A rousseau-i program: „visz- sza a természethez”, kiemel­kedően szép zenei megfogal­mazást nyert Haydn oratóriu­mában, a növények, virágok, erdők, tengerek és az állatvi­lág bemutatása után énekli meg az első emberpár har­monikus szerelmét az őket kö­rülvevő természet fenkölt szépségeivel együtt. Az oratórium az idei első hangversenyen szombaton es­te rangos művésztestület tol­mácsolásában hangzott fel. A nemrég függetlenné vált Győri Filharmonikus Zenekar, ame­lyet a fővárosban is több íz­ben hallhattunk, ismét meg­győzött arról, hogy vezetőjük, Sándor János, hatéves ke­mény munkával élvonalbeli együttest hozott létre. Szintén stílusos, szép hangzást nyúj­tott a XI. kerületi tanács Sza­bó Ferenc énekkara. Szólista­ként Horváth Eszter, Korondy György és Marczis Demeter kiegyenlített, kulturált ének­lését hallhattuk. A karmester, Jancsovics Antal, drámai ér­zéssel, lendületesen vezette együttesét, s juttatta érvényre a mű ezernyi szépségét. K. A. kotóinák adományozandó pla­ketteket Kiss Nagy András. Múzeumterv A hely varázsa sok művész­nek adott indító impulzusokat, hozzájárult a társadalmi-álla­mi szervek gondossága mellett a törzsgárda kialakításához. A közös erőfeszítés és jóakarat megnyilvánul abban, hogy az MSZMP tanácstermében is rendszeresek a tárlatok, hogy a helyi tanács tervei között szerepel a nagymarosi festők, szobrászok műveiből szervező­dő múzeum létesítése, hogy a Dunakanyar Intéző Bizottság anyagilag is segített a para­vánok vásárlásában, hogy az alkotóház agilis gondnoka, Fazekas János és dr. Jancskár Sándor tanácselnök azon fá­radoznak; épüljenek további munka-műtermek a létesített új telken. Felemelő az a folyamat, hogy a Dunakanyar adott ter­mészeti szépségei kulturális értékekkel gyarapodnak az erjesztő eszmék és közös ösz- szefogás eredményeként. Losonci Miklós Majakovszkij-est A Hazafias Népfront budai járási bizottsága, valamint a járási KISZ-bizottság kezde­ményezésére az Üröm községi KISZ-alapszervezet Maja­kovszkij születése 80. évfor­dulójának tiszteletére magyar —szovjet baráti találkozót ren­dezett az ürömi művelődési házban. A szovjet katonafia­talokkal közösen szervezett műsorban Majakovszkij leg­szebb verseit mondták el. Az ürömi irodalmi színpad pe­dig szép előadásban dramati­zálta a költő forradalmi ihle­tésű verseit. Joó Ferenc, a bu­dai járási KISZ-bizottság munkatársa pedig Majakovsz­kij költészetét méltatta. Az ün­nepi hangulat kedves szín­foltja volt, amikor Kurucz István községi tanácselnök egy-egy verseskötettel ajándé­kozta meg a szereplő szovjet és magyar fiatalokat. Komoly zenei feivéíelek a rádióban A nyári uborkaszezonban sem néptelenednek el a rádió stúdiói, számos új komoly ze­nei felvétel készül, néhány nagy érdeklődésre számottartó produkciót rögzítenek. A ka­marazenei tervből elsőként említhető, hogy Kocsis Zol­tán vasárnap megtartott hang­versenyének műsorából, sza­lagra rögzítik Mozart C-dúr szonátáját. Kovács Dénes és Falvai Sándor előadásában a romantikus kamarairodalom egyik , ritkán hallható. reme­ke, Schumann A-moll hege­dű-zongora szonátája kórul fel­vételre. A Tátrai-kvartett Szé­kely Endre vonósnégyesét, Tusa Erzsébet pedig Geszler György-zongoraműveket ad majd elő. A XX. századi zeneszerzők közül Britten és Volla-Labos művét kell megemlíteni, Brittentől a Himnusz szent Ce­cíliához című művet az MRT énekkara Sapszon Ferenc ve­zényletével tolmácsolja, míg Volla-Labos gitárversenyét Szendrey Karper László játsz- sza el. A kórustervek közül külö­nösen a Budapesti Madrigál ■ kórus programja érdemel fi­gyelmet, az együttes Szekeres F erenc vezényletével rene­szánsz mesterek műveiből ösz- szeállított szép műsort éne­kel hangszalagra. TV-FIGYELO A kritikus közérzete. Milyen a kritikus közérzete hét végén a képernyő előtt? Enyhe fejfá­jás gyötri, elégedetlen önma­gával és a műsorral, nyugta­lan. Pedig mit el nem követ a tv, hogy szórakoztasson. Lám most is. Szegény öreg és testes Maigret felügyelőt kétszer is hogy megfuttatták szombaton, sőt még — csak azért, hogy a nézőket mulattassák — egy fé­lelmetes külsejű kovácsmester­rel verekednie is kellett. Ilyes­mire a leleményes felügyelő még sohasem vállalkozott. Nem igaz hát, hogy nincs új a nap alatt.. Na, igen. De nem sokkal ez­után egy teljes zenekart tünte­tett el a tv, első hegedűsökkel, rezesekkel és karmesterrel. Kónya Sándor operettműsorát hallgatta a kritikus, az édes melódiákat, nézte a közremű­ködő szép hangú előadókat, Házy Erzsébetet és Kalmár Magdát, amikor egyszer csak észrevette, hogy a zenekar, amelynek oly erőteljesen hal­latszott a muzsikája, nincs se­hol, nem látható a képernyőn. Ettől kezdve — nyilván az előbbi Maigret-film hatására — a kritikus árgus szemekkel | figyelte a képernyőn az áruló jelt. Hátha felbukkan és kide­rül, hová tűnt a zenekar. De nem történt semmi. Szálltak az édes melódiák, a közönség tapsolt, ám a zenekar csak nem került elő, és a kritikus már csak azon törte a fejét, milyen technikával csinálhat­ták ezt az adást az ördöngős televíziósok. Nem találta ki a megoldást. Fejfájása nem enyhült, elége­detlensége és nyugtalansága fokozódott. Mert nemcsak a zenekar után kutatott hiába, azokat a szavakat sem találta, amelyek képesek lettek volna elégedetlenségét szabatosan ki­fejezni. Miért nem jók ezek a hét végi összeállítások? — morfondírozott. Hiába erőlkö­dött. Abban biztos volt, hogy 'az előadásoknak nincs jelleg­zetes karaktere, nem elég ere­detiek és nem elég izgalma­sak. De itt aztán megállt. Fo­galma sem volt, hogy e helyett mit kellene csinálni. Rossz víkendje volt a kriti­kusnak. Elégedetlenül hajtotta álomra a fejét. Érezte, hogy 'félmunkát végzett. A szentimentális Caesar. Walter Jens német író (NSZK) Az összeesküvés című színda­rabjának vasárnap látott tv- válitozatában bizarr ötlettel ki­fordította a római történel­met. Munkájából az derült ki — ironikus ábrázolásról van szó természetesen —, hogy azt az összeesküvést, amely annak idején Julius Caesar meggyil­kolásához vezetett, maga Ju­lius Caesar találta ki, szervezte meg. A lazító röpiratokat az ő fizetett emberei fogalmazták és szórták szét a nép között, zsarnoki rendeletéinek pedig az volt a célja, hogy felszítsák a szenátorok elégedetlenségét. Mindenről tudott és mindent ellenőrzött. Pontos elképzelése volt még arról is, hogyan kell őt, a világ urát meggyilkolni. Micsoda cinizmus — gondol­hatta a néző —, ilyen kínos pontossággal megszervezni sa­ját halálát. Aztán kiderült, hogy ez a cinizmus, Caesar ki­ábrándult okossága, egy szenti­mentális vágyból született. A már öreg és süket Caesar nem akart tehetetlenül, betegen él­ni. Ha összeesküvők ölik meg — gondolta —, a halálban még egyszer felmagasztosul. A ci­nikus Caesar szentimentális öregúr lett. Vitathatatlan, hogy mindez nagyon érdekes. Jens bravúro­san dolgozta ki ötletét. Játéka csupa meglepő, izgalmas for­dulat. De, hogy mindennek mi a tulajdonképpeni értelme, sajnos, nem derült ki. Esztergályos Károly lendüle­tes rendezése és Básti Lajos kitűnő játéka (Caesar) volt a tv-'adaptáció legfőbb értéke. Ö. L.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom