Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-15 / 164. szám
1973. JŰLIUS 13., VASÁRNAP PEST mentei 'tJChAap Az orvostudomány A LEGKÜLÖNBÖZŐBB MÖ- DON SZÖVI ÁT AZ EMBER MINDENNAPJAIT. EGÉSZSÉGÜNK LEGFÉLTETTEBB KINCSÜNK, AZ EMBER ŐSIDŐK ÓTA KÜZD A BETEGSÉGEK MEGELŐZÉSÉÉRT, LEGYŐZÉSÉÉRT, S EHHEZ A LEGKÜLÖNBÖZŐBB ESZKÖZÖKET VESZI IGÉNYBE. A TECHNIKA HATALMAS SEGÍTSÉGET NYÜJT AZ ORVOSTUDOMÁNYNAK IS, EMELLETT AZONBAN NÉLKÜLÖZHETETLENEK AZ ÖRÖK GYÓGYSZEREK IS, A NAPFÉNY, A LEVEGŐ ÉS A VÍZ. MAI TUDONÁNY-TECHNI- KA ROVATUNK EBBŐL A TÉMAKÖRBŐL NYÜJT ÁT OLVASÓINAK ÍZELÍTŐT. Az életmentő művese Mindaddig, amíg az orvostudomány tökéletes biztonsággal meg nem valósítja a veseátültetés bonyolult feladatát, egyetlen megoldás segíthet csak a beteg veséjű embereken: a művese alkalmazása. A művesét eredetileg azzal a céllal konstruálták, hogy átsegítse a beteget a veseműködés elégtelenségének krízisén, ideiglenesen kivonja a vérből a káros salakanyagokat, de csak arra az időre, amíg a vese újra elláthatja feladatát. A mai művesék azonban már többre is képesek. Sokan vannak a világon, akik kizárólag a művese rendszeres alkalmazásának köszönhetik életüket. Ezek a betegek hetenként egyszer vagy kétszer felkeresik a különleges felszerelésű klinikát, ahol több órás időtartamra rákapcsolják őket a művesére, hogy eltávolítsák vérükAz üdülés „tudománya” SZABADSÁGO T EG YVÉG TÉBEN Az idegrendszer egyensúlya, a testi és szellemi energia megőrzése, a munkaképesség fokozása érdekében szükséges, hogy éVenként néhány hétre kikapcsolódjunk mindennapos munkánkból, megszokott környezetünkből: üdülni menjünk. Ám elgondolkoztató, hogy — egy széles körű felmérés tanúsága szerint — üdülés után az embereknek csak 50 százaléka vallja magát pihentnek, 30—35 százaléka bágyadtságról, fáradtságról panaszkodik. Az üdülés „tudományáról” szólva, elsősorban azt kell tudnunk, hogy csupán a legalább két hétig tartó kikapcsolódás eredményezhet tökéletes felfrissülést. A szabadságidő elaprózásakor a szervezetnek nincs lehetősége a regenerálódásra. Hová menjünk? A rossz „hatásfokhoz” az is hozzájárulhat, hogy az üdülni induló tájékozatlan a kiválasztott üdülőhely klimatikus tényezőit illetően. Gyakori, hogy a számára hátrányos napsugaras vízközel ún. inger- klímáját választja a magaslati környezet nyugtatóklímája helyett. Ismeretes, hogy magas vérnyomásban, szív- és tüdőbetegségben, pajzsmirigy- túlműködésben szenvedőknek semmiképpen nem ajánlhatók az ingerklímájú üdülőhelyek; de még az egészséges emberek mindegyikének sem egyértelműen. A legtöbben — eléggé helytelenül — többnyire a nyár idejére tervezik az üdülést. Természetesen sokan vannak, akiknek a napsugárözönös nyári hetek nyújtják a legjobb pihenést, de közel sem any- nyian, mint ahányan nyáron mennek üdülni. Fontos lenne az üdülési étrendek revíziója és ésszerűsítése is. Elhibázott ugyanis az a szemlélet, amely szerint az üdülés eredményének mércéje: a felszedett kilók. A pihenést, akárcsak a munkát, jól kell beosztani. Nem helyes egész nap az ágyban heverészni, reggeltől estig túrázni, de nem ajánlatos az sem, hogy órákat a vízben töltsünk. Az utóbbi főleg a melegvizű fürdőkben szokásos, ahol a középkorú vagy az idős — és legtöbbször nemcsak reumás fájdalmaktól, hanem magas vérnyomásban és szívbetegségben is szenvedő — üdülők órákig áztatják magukat a meleg vízben. Aki így tesz, az ne csodálkozzék, ha fájdalmai fokozódnak, szervezete kimerül, szívének állapota romlik, és lényegesen rosszabb kondícióban tér haza, mint az üdülés előtt volt. A foglalkozástól és az életkortól szinte függetlenül évi szabadsága idején mindenkinek szüksége van nappal bőséges mozgásra, éjjel kiadós alvásra. Az ébresztőórát nem szabad elvinni az üdülésre. A spontán, tehát ébresztés nélküli felkelés biztosítja leginkább a biológiai életritmusnak megfelelő alvásmennyiséget. Napfürdő — mértékkel A napozás — ha egyébként egészségesek vagyunk —, valóban jótékony hatású, de ha túlzásba visszük, számos baj okozója lehet. így — különféle egyéb ártalmakon kívül — előidézheti a bőr idő előtti öregedését, erős vörösödését, gyulladását. A napozás következtében a bőr — két-három órai „lappangási idő” után — először kisebb-nagyobb mértékben kivörösödik, majd néhány nap múlva fokozatosan bar- nulni kezd. Ennek maximumát két-három hét múlva éri el, s azután a barna szín néhány hét elteltével csökken, s rendszerint 6—10 hónap alatt fokozatosan lekopik. Óvatos, naponta egyenletesen fokozott napozással anélkül is lebarnulhatunk, hogy szükségtelenül vállalnánk a bőrgyulladás kockázatát. Vannak, akik különböző növényi anyagok, vegyszerek, gyógyszerek hatására túlérzé- kennyé válnak a napsugarakkal szemben. Ilyen hatású lehet a gyógyszereik közül az Uttráseptyí, a Luminal, _ a szulfonamidok, a fenotiazin. Előfordulhat, hogy kozmetikai szerekben is vannak olyan alkotórészek, amelyek előidézhetik a fénnyel szembeni túlérzékenységet. Rúzsos szájjal, festett arccal tehát sohasem szabad napozni! Nem árt jól megjegyezni a fürdés két „aranyszabályát”: felhevült testtel és teli gyomorral sohase menjünk a vízbe! Elővigyázat a tengerparton Mindazok a tényezők, amelyek a tó- és folyóparton befolyásolják a szervezetet, a tengerparton sokkal erőteljesebben fejtik ki hatásukat. A napsugárzást a hatalmas víztükör lényegesen fokozza, a szél járás is erősebb a tengerparton és a légmozgás sós vízből álló cseppecskéket visz magával. Az erős szél a szervezet hőleadását fokozza, ami az anyagcsere gyorsulását idézi elő. Szervezetünkben megnő a vörösvértestek száma és vértestéktartalmuk is. A légzés mélyül, az étvágy javul. Bizonyos idő szükséges ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjunk a tengerparti klímához. Ingerlékeny idegrendszerű emberek sokszor hetekig álmatlanul hánykolódnak ágyukban éjszaka, és fejfájástól szenvednek nappal a tengerparton. A víz, a napfény és a levegő helyes adagolása sokoldalúan erősíti, edzi szervezetünket, de az üdülés örömeivel való visszaélés súlyos ártalmak forrása lehet. Sz. A. bői az anyagcsere káros termékeit, A rendszeres klinikai kezelés közötti időszakokban normálisan végezhetik munkájukat, állandó jelleggel beépített csatlak ózó csövekkel fő vénáikban és artériáikban. A művesével való kezelés azon alapul, hogy a vérben felhalmozódott mérgező anyagok egy celofánhártyán keresztül átszűrődnek a hártya másik oldalán keringő mesterségesen összeállított oldatba. Üjabban olyan kisméretű művesék kifejlesztésén fáradoznak a kutatók, amellyel a betegek otthonukban maguk is elvégezhetnék a rendszeresen ismétlődő kezelést. Addig is, míg ez megvalósulhat, a betegek — a képen látható módon — a műveseállomások rendszeres „vendégei” kell legyenek. Gyógyító hipnózis Alhnlmuzúsa szélesebb körű tehetne Évezredek óta szerepel az emberiség szótárában a hipnózis szó. Misztikus csodának tartották, s a misztikum még ma sem oszlott el teljesen. Dr. Mészáros István, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa két évtizede foglalkozik a hipnózissal. Az ő segítségét kértük annak tisztázására: mi a hipnózis? — A pszichoterápia egyik alapvető eszköze. 1V2. GUI és M. Brenman amerikai tudósok pszichológiai oldalról próbálták megközelíteni a kérdést. A hipnózis problémája már Pavlovot is foglalkoztatta» Pavlov részleges alvásnak tartotta a hipnózist, olyan állapotnak, amelyben úgynevezett őrpontok segítségével tartjuk a kapcsolatot a külvilággal. Valóban létezik ilyen állapot, gondoljunk csak az anyára, aki alszik ugyan, de kisgyermeke minden rezdülésére felébred. A részleges alvás azonban nem azonos a hipnotikus állapottal. Pavlov korában a tudomány még nem adott lehetőséget néhány idevágó kérdés tisztázására. 1 Figyelemre méltó azonban, hogy Pavlov már tudományként vizsgálta a hipnózist. A hipnózis lényegére még ma sem sikerült megnyugtató választ adni, de annyi bizonyos, hogy szigorúan fiziológiai folyamatokhoz kötődik, nincs benne semmi csodálatos, túlvilági. Akarati ráhatás A hipnotikus állapot létrehozásának egyik eszköze a szuggesztió, az akarati ráhatás, befolyásolás. „Helyezd rá kezedet, hogy karjának jáj- dalmát csillapítsd, s mondd, hogy a fájdalom megszűnt”. — Ez a mondat egy egyiptoAz infarktus Nyugalom, nyugalom és megint csak nyugalom — ez mindig elengedhetetlen követelménynek számított az infarktus gyógyításánál. Dr. Cejtlovszkij páciensei között mindenféle szívbeteg akad, a csekély szívbántalomból lábadozóktól a szívizominfarktusban szenvedőkig. Ám szó szerint néhány napba telik csupán, és mindnyájan újra járni kezdenek, sőt később még futni is tudnak. Mesterséges szívbaj Hogyan? Futni? — csodálkozik ’az olvasó. És itt kell megmagyarázni, milyen betegekről van szó Szemjon Jefimovics páciensei — kutyák, szívbajuk pedig nem magától fejlődött ki, hanem műtétileg idézték elő a permi Orvostudományi Intézet központi tudományos kutatólaboratóriumának pato- fiziológiai osztályán. A cteno- cardia és az infarktus teljes tudományos értékű modelljeit „hozzák létre” itt, ami a fizio- iógusoknak módot nyújt arra, hogy figyelemmel kísérjék a súlyos szívbetegek fejlődését és módszereket dolgozzanak ki megelőzésükre és hatékony gyógyításukra. Sz. J. Cejtlovszkij M. R. Mo- gendovics professzor tanítványa. E tudós neve jól ismert az orvostudomány világában Nevéhez fűződik azoknak a reflexeknek ' a felfedezése, amelyek segítségével az agy állandó kapcsolatot tart az izmok és a belső szervek között, és módosíthatja az életfontosságú szervek egész rendszerének működési rendjét. Az izmok nem csupán fizikái munkát végeznek, hanem egyúttal sajátságos érzékszervek is, amelyek jelzést adnak az 'agynak működésükről. Régen kimutatták már, hogy az emberi szervezet óriási potenciális lehetőségekkel rendelkezik. Ezek ideig-óráig szunnyadnak, míg bizonyos körülmények között működésbe nem lép az akarat rugója. Védekezés a túBterhelés ellen De térjünk vissza dr. Cejtlovszkij infarktus-eseteire. Épp az ő kísérletei igazolják az említett elméleti feltevéseket. A fiziológiai funkciók mutatóit egyidejűleg regisztráló korszerű készülék kimutatta, hogy a betegségek súlyos időszakában a szív épp a reflexek segítségével csökkenti az izomzat aktivitását, mintegy védve magát a túlterheléstől. Mihelyt azonban elmúlt ez az időszak, újra megélénkül az izmok tevékenysége. A mesterséges infarktusokra Cejtlovszkij nem tért rá rögtön. Kezdetben mesterséges stenocardiát, jelentéktelen szívsérüléseket idézett elő az állatokon. A kutyákat hosszasan készítik elő a műtétre. Némelyikükkel fokozott igénybevétellel járó edzéseket tartanak különleges pályákon, amelyek segítségével az állatok futásának gyorsaságát és időtartamát szabályozzák. Másokat pedig . szűk ketrecekben tartanak, amelyekben a mozgás lehetősége igen korlátozott. Futás — műtét után Mihelyt az állatok magukhoz térnek a műtét után, mozgásra ösztönzik őket. Megváltozik az edzőpályákon végzett munka rendje, megfigyeléseket végeznek arra vonatkozólag, hogyan reagál az olyannyira különböző fokú megterhelésre azoknak a kutyáknak a szive, amelyek előzőleg edzéseken vettek részt és azoké a kutyáké, amelyek csekély mozgással járó életmódot folytattak. — És mi következik mindebből? — kérdezem tréfásan Szemjon Jefimovicstól. — Mindnyájan elfuthatnak az infarktus elől? — Minden azon múlik, mikor kezdenek futni és milyen gyorsan — feleli a tudós. Feltárni az infarktus idején a szervezetben végbemenő folyamatokat, megállapítani, mikor a legcélszerűbb a gyógyításhoz aktív mozgást alkalmazni — ezért folynak ezek a kísérletek. mi papirusztekercsen olvas-i ható és a módszer alkalmazásának első írásos dokumentuma. A ráhatás alapja az emberi természetnek egy közismert vonása: érzékenyek vagyunk. Befogadjuk, vagy elutasítjuk a külvilági hatásokat, de mindenképpen érzékenyen reagálunk rájuK. Érzékenyen reagálunk a különféle emberi magatartásokra is. Izgatottá válunk, ha a környezetünkhöz tartozókat íeldúltnak, haragosnak, elkeseredettnek látjuk, s a többiek jókedve is könnyen átragad ránl?. Érzékenyek vagyunk az emberek véleményére is és hajiunk annak elfogadására. Ilyenkor érvényesül beszélgető partnerünk gondolati ráhatása. Ha pedig az észérvek kevésnek bizonyulnak, a partner egyénisége, szuggesztivi- tása „segít” a hatás elérésében. •. Az ellazulás állapota A hipnotizálás folyamatában, akarati ráhatás következtében az ember sajátos, ellazult állapotba kerülhet. Ennek az állapotnak létrejöttében nagy szerepet játszik egy ismétlődő, monoton inger. Ilyennel gyakran találkozunk a köznapi életben is. Bódult állapotba kerülnek az autóvezetők, ha hosszú ideig hajtanak szürke, nyílegyenes, egyhangú sztrádán, ahol órákon keresztül egyforma ingerek érik őket: nem látnak mást, mint az aszfaltcsíkot, nem hallanak mást, mint az elsuhanó autók zaját. Ezért szoktak rádiózni, beszélgetni, rágógumit rágni, dohányozni vezetés közben. Ernyedt állapotba kerülhetünk akkor is, ha például Mozart Kis éji zenéjét hallgatjuk. Itt azonban egy másik jelenség is érvényesül: ki tudjuk kapcsolni a külvilág egyéb ingereit, hogy még inkább átadjuk magunkat — jelen esetben — a zenének. Ez történik azzal a koncertlátogatóval is, aki behunyt szemmel hallgatja a zenét, hogy a látás se ossza meg a figyelmét. Mindent megoldó varázsszer? Ezeken a jelenségeken, az emberi természetnek e vonásain és hajlandóságain alapul a hipnózis, amelyet világszerte alkalmaznak a gyógyításban. Az idült alkoholisták elvonókúrája például azon alapul, hogy különböző gyógyszerek segítségével undorérzést keltenek a betegben az alkohol iránt. Ez a jelenség azonban nemcsak gyógyszerrel, hanem hipnózissal is előidézhető. A nálunk alkalmazott előkészítés a fájdalom nélküli szülésre ugyanezen alapul, csak nem hipnotikus, hanem éber állapotban: az anyát megtanítják arra, hogy ne a fájdalomra figyeljen, hanem a megfelelő légzésre. Mészáros doktor hangsúlyozza : a hipnózis nem mindent megoldó varázsszer. Mégis jóval szélesebb körben alkalmazható, mint gondolnánk. Jelenleg ugyanis nálunk szinte csak ideggyógyászok alkalmazzák. Varga Zsuzsa Radioaktivitás az egészség szolgálatában Az emberi szervezet összesített radioaktivitásának meghatározására szolgáló kamerát szerkesztettek az Orvosi Radiológiai Intézetben. Az emberi szervezet radioaktivitása jelentéktelen: egy foszforral bevont mutatójú karóra sugárzásának körülbelül ezredrésze. Egyes szervek radioaktivitásának mérésével viszont teljes kép alkotható az illető szerv állapotáról és az ember általános közérzetéről is. Az új vizsgálati módszert a diagnosztikában alkalmazzák.
