Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-12 / 161. szám

? PtÄl MEGY k/CííÍOP 1973 JÚLIUS 12. CSÜTÖRTÖK FÓKUSZ Tíz áv- öt részben Nyikolaj Patolicsev szovjet kül­kereskedelmi miniszter és Giscar d’Estaing francia pénzügyminiszter kedden Moszkvában írta alá a Szovjetunió és Franciaország kö­zötti, tíz évre szóló gazdasági és ipari együttműködési megállapo­dást. E megállapodás gondolata Leonyid Brezsnyev 1972. októberi franciaországi látogatásakor vető­dött fel. A két fél gazdasági, tech­nikai és ipari együttműködésének fejlesztéséről szóló megállapodás (1971. október 27.) a szovjet- francia vegyes bizottság feladatá­vá tette, hogy kidolgozzon egy tízéves együttműködésre vonatko­zó megállapodás-tervezetet. A MOSTANI EGYEZMÉNY legfontosabb előzménye az 1966. június 30-án aláírt gaz­dasági és tudományos-techni­kai együttműködési megállapo­dás, amelynek révén a felek először léptek át a kereskedel­mi kapcsolatok szűkebb kere­tén. 1969. május 26-án kereske­delmi és gazdasági együttmű­ködési megállapodás született az 1970—1974-es időszakra: eb­ben kilátásba helyezték a kül­kereskedelmi forgalom meg­kétszerezését. Az áruforgalom növekedésének dinamikája így alakult: 1971-ben nyolc száza­lék; 1972-ben tizenkét száza­lék és ha az 1973-as esztendő első öt hónapjában tapasztalt ütem nem csökken, az idén kb. 30—35 százalékos emelkedésre lehet számítani. 1969-től a két ország együttműködése inten­zívebb szakaszába lépett. Azóta licenceket cserélnek, technológiái eljárásokat kísér­leteznek ki közösen, együtt­működnek az ipari termelés­ben, a harmadik piacokon Való közös értékesítésben, és kereskedelmi vegyesvállalato­kat hoznak létre. LEONYID BREZSNYEV ÉS GEORGES POMPIDOU 1973. január 11—12-i minszki ta­nácskozásán megerősítették a két országnak arra irányuló törekvését, hogy tízéves gaz­dasági, műszaki és ipari együttműködési programot dolgozzanak ki és írjanak alá. A MOST ALÁIRT egyez­mény öt részében pontosan megjelölik azokat a területe­ket, amelyeken elmélyíthető a két fél együttműködése, bő­víthető az árucsereforgalom. Az első rósz felsorolja azokat u terveket, amelyek módot ad­nak a szovjet és a francia tech­nológia összekapcsolására, pél­dául numerikus vezérlésű gé­pek gyártásában. A második rész a kompenzációs ipari együttműködésről szól: például Franciaország gépeket, beren­dezéseket szállít a szibériai Uszty-Ilimszkben épülő cellu- lóze-kombinátnak, a Szovjet­unió pedig a gyár termékeivel törleszti majd a hitelben ka­pott szállításokat. Egy további rész a kölcsönös ipari beruhá­zási terveket táplálja: ezek értelmében például a Szovjet­unió egy Fos-sur-Merben épülő üzemnek, Franciaország pedig a Káma folyón épülő tehergép­kocsigyárnak szállít berendezé­seket. Az utolsó két rész azo­kat a termékeket sorolja fel, amelyeket a felek egymásnak exportálni kívánnak. Francia- ország nagyon fontosnak tartja azt is. hogy hosszú távra biz­tosítsa kőolajbehozatalát a Szovjetunióból. A kőolaj és a kőolajtermékek forgalma a ta­valyihoz képest máris megdup­lázódott.- Franciaország az idén előreláthatólag 5 300 000 tonna kőolajat és 1 700 000 tonna kő- olajterméket importál a Szov­jetunióból. AMI A KÉT FÉL együtt­működésének intézményes ke­retét illeti: Pompidou elnök 1970. októberi moszkvai látoga­tásakor megállapodtak az együttműködés távlatainak előrejelzésével foglalkozó in­tézet létrehozásában is. Wiriyamu, 1972. december 16 Vérfürdő a bantuk földjén Vérlázító hír járta be a vilá­got: a portugál gyarmatosítók több mint négyszáz embert — többségükben nőt és gyerme­ket — lemészároltak Mozam- bikban. Adrian Hastings angol katolikus pap a londoni Times- ban szellőztette meg a két spa­nyol misszionáriustól kapott értesülést. , A hazánknál nyolcszorta na­gyobb Mozambik hétmillió la­kosával a gyarmatvilág egyik utolsó fellegvára. Vasco de Ga­ma fedezte fel partvidékét, majd a XVI. század eleje óta Portugália fennhatósága alá tartozik. Csaknem kizárólag bantu négerek lakják: makuák, malawik, vajaok és tszongák. Tíz évvel ezelőtt eldördültek az első lövések a portugál had­sereg egységei ellen: megkez­dődött a felszabadító harc Mo­zambik függetlenségéért, a gyarmati függőség felszámolá­sáért. Azóta sok sikert aratott a bátor hazafiak küzdelme. Ám a lisszaboni kormány nem mu­tatott hajlandóságot a tárgya­lásra. Ellenkezőleg, már 1964- ben véres büntetőexpediciót szervezett 'a felkelés elfojtásá­ra. Tizenkilencezer mozambiki Tanzániába menekült, miután otthonát feldúlták, hozzátarto­zóit elhurcolták vagy megölték a katonák. A most nyilvánosságra ke­rült újabb vérfürdő színhelye Wiriyamu falu, időpontja 1972. december 16 volt. A kis tele­pülés négyszáz lakóját mind egy szálig lemészárolták a portugálok. Adrian Hastings csak most szerzett tudomást a szörnyű bűntettről, miután a gyarmatosítók hétpecsétes ti­tokként kezelték a vérfürdőt. Wiriyamu falu felperzselésé- nek és lakói lemészárlásának híre elsőként Angliában keltett nagy felzúdulást. Kedd este a brit parlamentben Willson, az ellenzéki Munkáspárt vezére követelte: Heath miniszterel­nök azonnal mondja le Mar­cello Caetano portugál kor­mányfő jövő héten esedékes londoni látogatását. A portugál diktátor Fülöp herceg lissza­boni látogatását viszonozná. Szerdán a Londonban dolgozó portugál munkások nagyszabá­sú tüntetéssel tiltakoztak a XX. századi Afrika történeté­ben páratlan tömeggyilkosság ellen, a hét végére pedig né­hány haladó brit szervezet ter­vez hasonló megmozdulásokat. Ami a lisszaboni kormányt illeti, a Times keddi bejelen­tését követően szinte azonnal készen állt a cáfolattal. Bár először hivatalos vizsgálatot ígért, később lakonikus rövid­séggel közölte: Wiriyamu nevű település nincs is Mozambik térképén. Kivételesen hihető a cinikus cáfolat: a múlt év decembere óta — a szemtanú misszioná­riusok tanúsága szerint — a kis bennszülött falu valóban eltűnt a térképről. Kanadai obstrukció Hírügynökségi jelentések szerint a vietnami nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság tevékenysége a kanadai dele­gáció obstrukciós magatartása miatt a többi tagország min-1 den erőfeszítése ellenére egye­lőre szünetel. A kanadai nagy­követ szerdán a bizottság ma­gyar elnöke által összehívott ülésen megerősítette azt az ál­láspontját, amely szerint „el- j tűnt tisztjeik kiadatáséig nem vesznek részt a NEFB munká- 1 jában”. A kanadai küldöttség­nek ezt a magatartását a NEFB mindhárom másik tag- ! országa elmarasztalta. Egyrészt azért, mert meglehetősen sok elintézésre váró ügy gyülemilett fel, miután a NEFB munkáját a kanadai fél ezt megelőzően már egy hónapra megbénította. Másrészt a tisztek hollétéről és biztonságáról a bizottság meg­nyugtató hírekkel rendelkezik, s mint közismert, a DIFK haj­landó átadni őket, mihelyt a saigoni területszerző akciók nyomán előállt feszültség az érintett területen enyhül és a biztonságos átadás körülmé­nyei együttes erőfeszítéssel megteremthetők. MONTEVIDEO Temetés, tüntetés, I etartóztatások A 2,8 millió lakosú Uruguay csaknem másfél milliós főváro­sában, Mantevideóban valósá­gos ostromállapot uralkodik: páncélosok cirkálnak az utcá­kon és katonaság őrzi a köz­épületeket. Bordaberry elnök időközben kiegészítette kormá­KADHAFI KONTRA SZADAT Nehéz frigy Váratlanul érkezett, majd szokatlanul hosszú ideig: 18 napig maradt Kadhafi líbiai elnök Kairóban. Szadat elnök­kel, az egyiptomi kormány több tagjával, az ASZÚ par­lamenti csoportjával és titká­rával, a nőszervezet képvise­lőivel folytatott tárgyalásain egyetlen témát: Egyiptom és Líbia szeptember 1-re terve­zett egyesülését vitatták meg. Bár hivatalos jelentések er­ről nem számolnak be, a bi­laterális tárgyalások históriá­jában szinte példa nélkül ál­ló maratoni eszmecserék sú­lyos ellentéteket sejtetnek. Annyi nyilvánvaló, hogy Kad­hafi az azonnali és teljes egyesülés híve, míg Szadat és az egyiptomi politikusok ala­posabb előkészítés után a fo­kozatosság mellett kardoskod­nak. Valószínű, hogy az alap­vető kérdésekben — akárcsak az EAK elnökének június ele­jén Líbiában tett látogatása alkalmából — most sem sike­rült az álláspontokat közelíte­ni. Sok ellentétes vonás akadá­lyozza a két ország egyesíté­sét. Az A1 Akhbar című kairói lap főszerkesztője szerint az eltérő alkotmányos és gazda­sági feltételek, a külpolitikai vonalvezetés terén tapasztal­ható különbözőségek, az úgy­nevezett líbiai kulturális for- radalon és az egyiptomi al­kotmányosság közti ellenté­tek mind-mind gátat vetnek á gyors egyesülésnek. Hozzájá­rul ehhez az is. hogy Kadha­fi elveti Egyiptom és Szíria katonai stratégiáját, s az Iz- "aellel szembeni álláspontja is merőben ellentétes: Líbia el­nöke a katonai megoldás, míg Szadat — akárcsak Asszad Szí­riái elnök — a békés rende­zés. a tárgyalások híve. Az sem térítette el Kadhafit tervétől, hogy Líbiában nincs túlzott rokonszenv az egyip­tomiak iránt. Amikor például izraeli vadászgépek orvul le­lőttek egv líbiai utasszállítót a Szinai-félsziget fölött, Tripoli- ban tüntettek Egyiptom ellen: sokan azt hitték, csapdába "cniták a repülőt. Mindezektől világos: a két ország egyesülése körül sok még a tisztázatlan kérdés. Ne­héz frigy — vélekednek róla a megfigyelők, s erre utal az a kairói vélemény is, amely sze­rint szeptember 1-én — te­hát a tervezett időpontban — legfeljebb közzétesznek egy nyilatkozatot az egyesülésről, de az unió csak fokozatosan, lépésről lépésre valósul majd meg. Persze, ez is csak merő találgatás, mint az a másik hír, amely tudni véli, hogy Kadhafi és Szadat a közeljö­vőben Tripoliban folytatja az eszmecserét. Hacsak a szeszélyes Kadhafi be nem váltja fenyegetését és le nem mond elnöki tisztségé­ről. Igaz, hogy ezzel az egye­sülés terve is lekerülne a na­pirendről, lévén ő ennek leg­főbb és egyetlen szószólója. nyát: a parlament feloszlatása elleni tiltakozásul lemondott négy miniszter helyére újakat nevezett ki. Hírek szerint megkezdte munkáját az államfő által ki­nevezett háromtagú bizottság, amelynek az a feladata, hogy békét teremtsen a kormány és a sztrájkot irányító szakszer­vezetek között. A bizottságban Armando Malet volt hadügy­miniszter és két közismert jo­gász foglal helyet. . Kedden tüntetéssé szélese­dett a hétfőn katonák által agyonlőtt 16 esztendős Walter Medina temetése. Mintegy öt­venezer ember kísérte utolsó útjára az antidemokratikus ál­lamcsíny legfiatalabb áldoza­tát. A széles körű ellenállásra való tekintettel kedden katonai alakulatokat vontak össze a kormányépületek védelmére. Ugyancsak katonai alakulatok vették körül több, a diákok ál­tal megszállt egyetemi épüle­tet. A Reuter hírügynökség érte­sülése szerint a letartóztatottak száma már meghaladja a há­romezret. Luis Corvalan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára az Uruguayi Kommunista Párthoz intézett levelében azt a meg­győződését juttatta kifejezésre, hogy Uruguay népe győzedel­meskedni fog az imperializmus és a rekació fölött. Péter János nyilatkozata a Helsinkiben lezajlott tanácskozásról Péter János külügyminiszter, aki a Helsinkiben megrende­zett európai biztonsági és együttműködési értekezlet első sza­kaszán részt vevő magyar küldöttséget vezette, továbbá Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, a delegáció he­lyettes vezetője szerdán hazaérkezett Helsinkiből. Fogadásuk­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Nagy Jánbs külügymi­niszter-helyettes, valamint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Ott volt Paul Georg Jyrkänkallio, a Finn Köz­társaság budapesti nagykövete. Péter János hazaérkezése után a repülőtéren nyilatkozott az MTI, a rádió és a televízió mun­katársainak a külügyminiszteri tanácskozásról. — Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet ér­tékelése sokféle lehet, aszerint, hogy milyen álláspontról és mi­lyen igénnyel nézik. Tudni kell, hogy még nem volt a történe­lemben ilyen konferencia, amelyen az összes érdekelt ország — keresve a különbözőségek legyőzésének lehetőségét — keresi azo­kat a pontokat, amelyeken közös felelősséggel békét tudnak biztosítani. Az agressziók megfékezésére, a békés egymás mel­lett élés biztosítására irányuló külpolitikánk érvényesítésében ez a konferencia nagy kezdet. Persze, a szó igazi értelmében ez már nem kezdet. Képviselőink Helsinkiben ugyanis hat hó­napig dolgoztak azért, hogy egy 30—35 oldalas iratot megfo­galmazzanak; ezt megelőzően pedig, a budapesti felhívás — tehát 1969 tavasza — óta megszámlálhatatlan kétoldalú tár­gyalás zajlott le. A mostani viszont mindennek az összegezése volt. — A tanácskozás után néhány napra még Helsinkiben ma­radtunk, fyogy a finn külügyminisztérium vezetőivel beszélges­sünk a további munkákról. (A finn külügyminisztérium veze­tői közül többen máris elutaztak Genfbe, hogy előkészítsék szeptemberi tanácskozásukat.) Ott''tünket felhasználtuk arra is, hogy részt vegyünk a finn—magyar barátsági hét esemé­Ismét középbal Vt j korszakot nyit-e I táliá ­U ban a felújított közép­bal kormányzati formu­la? Mariano Rumor kabinetjé­nek minapi megalakulása óta ez a kérdés. Formailag kétségkívül új szakasz kezdődik Olaszország­ban. Pontosabban: egy régi próbálkozás megújhodásának lehetünk tanúi. Tizenegy év­vel ezelőtt, 1962 januárjában, a nápolyi San Carlo színházban rendezett kereszténydemokra­ta kongresszuson a párt akko­ri főtitkára, Aldo Moro — a későbbi miniszterelnök, majd külügyminiszter — hátórás beszámolójában vázolta „az olasz társadalom stabilabb és biztonságosabb egyensúlya” érdekében a középbal koalíció sikerrel kecsegtető perspektí­váját. Nos, tíz év múltán ez a né­gyes szövetség felbomlott. S egyesztendős dicstelen pálya­futás után a centrizmus is cső­döt mondott, Andreotti kabi­netje megbukott. K evés alkalmasabb politi­kust találtak volna a 35. új olasz középbal kor­mány élére, mint Mariano Ru­mort. Megfigyelők körében már a júniusi kongresszus el­ső napjától kezdve az ő nevét emlegették, mint leendő kor­mányfőét, aki ismét elfoglalja helyét a Palazzo Chigi, az olasz miniszterelnökség első emeleti dolgozószobájában. Az 58 éves politikus többször töltött már be kormányfői tisztséget vagy' viselt tárcát a különbö­ző kabinetekben. Most azonban a korábbinál nehezebb feladatok megoldása vár rá és kormányára. Minde­nekelőtt a neofasisztákkal szemben remél tőle erélyes és főleg hathatós intézkedéseket az olasz közvélemény. Ez a té­ma különben a keresztényde­mokraták nemrégiben lezajlott kongresszusán is felmerült. Nem csoda: Itáliában a cent­rista kormány egy esztendeje alatt vérszemet kapott az MSI, az olasz neofasiszta párt.. Sú­lyos. provokációk,' gyújtogatá­sok és bombamerényietek, de­mokratikus pártok helyiségei elleni támadások és egyéb ter­rorakciók figyelmeztettek: Al- mirante és rohamosztagos hí­vei korántsem hajlandóak az alkotmányos keretek között működni. E gyéb nehézségekkel is szembe kell néznie Ru­mor új kabinetjének. Például a stagnáló gazdasági helyzet fellendítése is sürgős teendői közé tartozik. Olasz­országot az utóbbi időben sű­rűn érte szemrehányás a Kö­zös Piac részéről, ipari terme­lésének nem megfelelő fejlő­dése miatt. A nyugati valuta- válság egyik legérzékenyebb csapását az olasz líra szen­vedte el, s az infláció méretei az Alpoktól délre jóval meg­haladják a többi nyugat-euró­pai államét. A tőke pedig me­nekül az országból — elsősor­ban svájci — bankokba, vala­mint nyugat-európai és tenge­rentúli befektetésekbe, ahe­lyett, hogy az ország iparosí­tásra szoruló déli részén, vagy Szicíliában, Szardínia-szigetén teremtenének új munkalehe­tőséget gyárak, üzemek építé­sével. Egyik probléma vonzza a másikat: a fentiekből követke­zik, hogy a gazdasági refor­mok elhúzódása — például a dél fejlesztésének lassú üteme — miatt nem enyhül a társa­dalmi feszültség. Az olasz bel­ső emigráció, vagyis a megfe­lelő kereset, illetve munkaal­kalom nélküli déliek északra és külföldre áramlása, ha né­mileg lassult is, valójában máig is eleven, sürgősen meg­oldásra váró probléma. A középbal kísérlettől ott­hon és külföldön is ru­galmasabb, kezdeménye­zőbb külpolitikát is várnak. Aldo Moro, az új külügymi­niszter személye kétségkívül reményt nyújt arra, hogy di­namikusabb külpolitikát foly­tatnak majd. Rumor kormánya iránt a centrizmus csalódást keltő kor­szaka után az olasz közvéle­mény óvatos reményeket táp­lál. Kérdés azonban, hogy a koalíció gépezete mennyire bi­zonyul majd olajozottnak? El­sősorban a kereszténydemok­rata—szocialista együttműkö­dés tekintetében sok még a kérdőjel. Egy másik, alapvető kérdés, hogy vajon a középbal formula feltámasztása meg- hozza-e a várvavárt társadal­mi, gazdasági reformokat, amelyekért az olasz baloldal, mindenekelőtt az olasz kom­munisták már évek óta követ­kezetesen küzdenek Gyapay Dénes CSAK RÖVIDEN... SZERDÁN A KREMLBEN folytatódtak a szovjet vezetők és a vietnami párt- és kor­mányküldöttség közötti tár­gyalások. SZERDÁN DÉLUTÁN há­rom órakor a párizsi Orly re­pülőtértől négy kilométernyi­re lezuhant a brazil Varig-lé- gitársaság Sao Paulóból Pá­rizs felé tartó Boeing 707-es sugárhajtású utasszállító re­pülőgépe. A repülőgépen ösz- szesen 117 személy tartózko­dott. A szerencsétlenséget sen­ki sem élte túl. A katasztrófa sűrűn lakott terület fölött tör­tént. AVERKIJ ARISZTOV, a Szovjetunió bécsi nagykövete szerdán Bécsben 70 éves ko­rában szívroham következté­ben elhunyt KÉT IZRAELI VADÁSZ­GÉP behatolt Libanon légite­rébe, s átrepült a főváros fe­lett is — jelentette be a bej­rúti rádió. nyein. Azt hiszem, a finn—magyar barátsági együttműködés ennek az egész konferenciának hasznos tényezője Fel lehet tételezni, hogy az ősz folyamán mind a négy fő kérdésre vonatkozóan közös határozatot kifejező dokumentu­mok születnek. Valószínű, hogy az év végén vagy a jövő év elején államfők, kormányfők jönnek majd össze abból a cél­ból, hogy véglegesítsék az európai biztonság rendszerét. Mind­ebben az erőviszonyokban végbement nagy eltolódás jut kife­jezésre; az, hogy az imperialista hatalmak nemzetközi helyzete sokat gyengült, a szocialista országok ereje pedig nagymérték­ben megnőtt. — A mostani külügyminiszteri értekezlet nagymértékben igazolta a szocialista országoknak azt az álláspontját, hogy a békés egymás mellett élés keretében tárgyalások útján kell a vitás kérdéseket megoldani. — Van, akinek még kedves a hidegháború. Vannak, akik nem teljes szívvel lelkesednek, amikor azt tapasztalják, hogy a hidegháborús maradványok ereje kezd végérvényesen kime­rülni. Beszédemben utaltam arra is, hogy éppen a kulturált és az információs érintkezések terén találhatók még leginkább meg a hidegháború maradványai. Az értekezleten mindenki tudatában volt annak, hogy egymással ellentétes álláspontról közelítjük meg a problémákat. Elkerülhetetlen volt tehát, hogy különböző nézetek találkozzanak egymással — de nem hideg- háborús vitában, hanem konstruktiven, keresve a megoldást. — Egyértelműen bízhatunk abban, hogy szilárd alapon ál­lunk; a konferencia előkészítésének eddigi menete és a mos­tani külügyminiszteri értekezlet hasznosan vitte előbbre közös ügyeinket. Persze, nem mindenki mondta azt. amit mi mond­tunk. Arra egy kicsit várni kell. Az biztos, hogy az őszi elő­készítés mindezt tovább, előbbre fogja vinni. Biztosan állít­hatjuk: megszűnt a nemzetközi helyzetnek az a sajátossága, hogy a tárgyalásokat összeütközések követik, ahogyan erre már volt korábban példa. — Meglehet, hogy most hosszú távra, végérvényesen sike­rül kialakítani olyan időszakot — döntően a Szovjetunió, a szocialista világrendszer erejével —, amelyben tartós módszer marad a tárgyalásos rendezés — fejezte be nyilatkozatát Péter János külügyminiszter.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom