Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
2 '““'ZMiriap 1913. JÚLIUS 1., VASÁRNAP A HÉT KRÓNIKÁJA A szovjet béheoSlenzíva újabb állomásai Derűlátás Bécsben is - Irány a Finlandia-paiota — Kínai kísérleti robbantás — Tiltakozás a radioaktív szennyeződések ellen Azok a diplomaták, akik az európai haderők és fegyverzetük csökkentéséről Bécsben ez év elejét}, január utolsó napján kezdtek el vitatkozni, eszmét cserélni, s tulajdonképpen egy későbbi konferenciát előkészíteni, most már megérdemelten mehetnek rövid szabadságra. A hivatalosan csak konzultációnak nevezett tárgyalássorozatban 17 európai ország — köztük hazánk ' és két óceánontúli ország, az USA és Kanada — képviselői vettek részt, hol a tárgyalóasztal mellett, hol csak egy pohár itallal a kezükben egy koktélon álldogálva... öt hónap eseményei, fordulatai ízelítőt adtak, abból, hogy milyen hosszú alkudozásra lehet számítani ez év október 30-tól kezdve a tulajdonképpeni haderő- és fegyverzetcsökkentési konferencián is. De a lényeg az, hogy már kitűzték e konferencia kezdetének napját, meghatározták a részvevők körét, megállapították, milyen ügyrend alapján tárgyalnak majd. Jogos derűlátással lehet tekinteni e konferencia elé is és ugyancsak szükséges visszaemlékezni arra, hogy a szocialista országok már régen javasolták a külföldi katonai támaszpontok felszámolását, az idegen csapatok visszavonását, a fegyverzet csökkentését. 1966-ban, a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének bukaresti ülésén már konkrét formába öntötték erre vonatkozó javaslataikat. E sorok írója 1968-tól mostanáig több NATO-ülésen lát- ta-hallotta, hogy miként formálódott az ,atlanti” országok vágya-elképzelése a „kiégyensúlyozott” csapatcsökkentésről. Azt remélték, hogy a haderők létszámának leapasztása, a külföldi csapatok visszavonása az 6 javukra mehet végbe, magyarán: egy amerikai katona hazavezénylése ellenében két-három szovjet katona távozását akarták elérni! A kölcsönös haderő- és fegyverzetcsökkentés természetesen csak az egyenlő biztonság elve alapján jöhet létre. Az olyan „atlanti” elképzelések eleve elfogadhatatlanok, hogy egy majdani megállapodás minden olyan szocialista országra vonatkozzék, ahol szovjet egységek állomásoznak, de ne írja alá a megállapodást minden olyan NATO-ország, ahol amerikai csapatok vannak! S minthogy az „atlantiak” kihagyták Olaszországot a konferencia teljes jogú és teljes elkötelezettségű tagjai közül, így a Magyar Népköztársaság sem vehet részt másként, csak megfigyelőként, különleges státusszal __ (Ne feledjük, It ália nem csupán az az ország, ahol Goethe szavaival élve a „citrom virágzik”, hanem a NATO déli szárnyának kulcsállama, tele NATO-repü- lőterekkel, N AT O -támaszpontokkal, NATO-parancsnokságokkal! Ha Olaszországot nem vonják be egy majdani teljes elkötélezettségű megállapodásba, akkor a NATO indokolatlan és veszélyes előnyre tehetne szert...) Helsinkiben már az utolsó simításokat végzik a Finlan- dia-palotában, az ossz-európai konferencia színhelyén, minden készen áll 35 ország vezető diplomatáinak, külügyminisztereinek kedden kezdődő tanácskozásához. A küszöbön álló konferencia előtt joggal emlékezhetünk a szocialista diplomácia sok éves erőfeszítéseire: 1969 márciusában a „budapesti felhívás” fogalmazta meg a biztonsági és együttműködési értekezlet szükségességét, azóta sok-sok kétoldalú tárgyalás során tisztázódtak a konferencia céljai. A Szovjetunió békeoffenzívája — amely az idén a Brezsnyev— Nixon, a Brezsnyev—Brandt és a Brezsnyev—Pompidou találkozókhoz vezetett — megteremtette a kedvező feltételeket a konferencia összeültéhez. latilag új, minőségileg magasabb fokozatot értek eL Hozzátehetjük, hogy változások járnak ennek nyomában a nemzetközi helyzetben is. Természetesen nem úgy, hogy megszűntek volna a szocializmus és a kapitalizmus közötti ellentétek. De az élet realitásai, az erőviszonyok reális megítélésre kényszerítik a polgári politikusokat is. S igen jelentős, a szovjet—amerikai tárgyalásokon az amerikai fél is elfogadta, hogy felelős az egyetemes békéért, a háború elhárításáért és megállapodott a támadó hadászati fegyverzetrendszerek korlátozásának alapelveiben. Egy lengyel lap megjegyzését idézzük: Kína első reagálása a szovjet—amerikai tárgyalásokra az volt, hogy újabb kísérleti robbantást hajtott végre. Mindenesetre ez furcsa fényt vet a kínai politikára és szembeállítja a pekingi vezetést Ázsia népeivel. A kísérleti robbantás okozta radioaktív szennyeződés aggodalommal töltötte el a japánokat épp úgy, mint az ausztrálokat, új-zélandia- kat, akik pedig eddig inkább a francia kísérleti robbantások elleni tiltakozással voltak elfoglalva. A hét legfőbb nemzetközi eseményei háttérbe szorítottak számos olyan fordulatot, amely pedig máskor a címoldalra kívánkozott volna: az uruguayi katonai akciók, a chilei szélsőjobboldal újabb rohama, a Közel-Keleten Szádat egyiptomi és Kadhafi líbiai elnök hosszú tárgyalássorozata, aztán a dollár újabb válsága és a nyugatnémet márka felértékelése mind-mind érdekes, izgalmas jelenség De a jelek szerint mindegyiknek lesznek új következményei. Napjaink történetének krónikása így a végére odaírhatja: „Folytatása következik!” PáMy József Carlos Prats tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke (balról) jelentést tesz Allende chilei elnöknek a puccskísérlet leverését követően. Leonyid Brezsnyev a hét elején fejezte be amerikai hivatalos látogatását, ltedden- szerdán a Párizs közelében levő Rambouillet-ben tárgyalt a francia köztársasági elnökkel. A Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának utazását a világon szinte minden hírmagyarázó (a kínaiakat kivéve, akik egyetlen sornyi híradással sem szolgáltak az utazás tartama alatt) történelmi jelentőségűnek minősítette. A szovjet véleményekből kiemelhetjük a Pravda megfogalmazását: a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai gyakorHét végi jelentések A KAMBODZSAI népi fel- szabadítási fegyveres erők szombaton ostromgyűrűbe fogták Kompong Speu tartományi székhelyet, amely a fővárostól, Phnom Penhtől 45 kilométerrel fekszik nyugatra. AZ AMERIKAI KONGRESSZUS és az elnök kompromisszumot kötött az indokínai amerikai hadviselés kérdésében, és ezzel elhárult a fenyegetőnek tekintett alkotmányos válság. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Georges Pompidou francia köztársasági elnök a ram- bouillet-i kastélyban. Indira Gandhi indiai miniszterel- nök-asstzony Londonban Edward Heath miniszterelnökkel tárgyal. Hétfő: Brezsnyev elutazott Washingtonból Párizsba — Nyilvánosságra hozták a szovjet—amerikai közös közleményt. Kedd: Brezsnyev—Pompidou tárgyalások Itambouillet-ben —■ A közös piaci külügyminiszterek vitája és megegyezése Luxemburgban. Szerda: Általános, sztrájk Uruguayban — Brezsnyev hazaérkezett Moszkvába — Újabb kínai nukleáris robbantás. Csütörtök: Bécsben befejeződött a haderőcsökkentési tárgyalásokat előkészítő konzultáció — A dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány új javaslata a párizsi tárgyalásokon. Péntek: „Pingpong”-diplomácia Peking és Tajvan között — Meghiúsított katonai lázadás Chilében — Felértékelték a márkát. Szombat: A helsinki biztonsági értekezlet utolsó előkészítő aktusai — Kormányalakítási tárgyalások Rómában. • • Ötéves az atemsorompó-egyezmény A leszerelésért, a nukleáris háború veszélyének végleges elhárításáért folytatott harc jelentős állomása volt az 1968. július 1-én aláírt úgynevezett atomsorompó-szerződés. A világ- politikában elfogadott szimbolikus elnevezés tökéletesen fedi az egyezmény célját és lényegét; sorompót kell állítani a nukleáris fegyverek további elterjedésének útjába. Az aláíró hatalmak a szerződésben arra vállaltak kötelezettséget, hogy nukleáris fegyvereiket nem szolgáltatják ki más országoknak, és sem közvetlenül, sem közvetve nem segítenek hozzá senkit ilyen fegyverek előállításához. Az atomfegyverrel nem rendelkező államok pedig vállalták, hogy nem próbálnak beszerezni, és nem is gyártanak nukleáris fegyvereket. Az atomsorompó-szerződés: a levegőben, a víz alatt és a világűrben végzett nukleáris fegyverkísérleteket betiltó 1963- as atamcsendegyezmény után újabb nagy lépés volt a termonukleáris világháború megakadályozása útján. Az azóta eltelt öt év bebizonyította a szerződés létjogosultságát, és ugyanakkor azt is, hogy az atomsorompó-megállapodás csak a kezdeti lépések egyike. A szocialista országok, és elsősorban a Szovjetunió kezdeményezésére újabb egyezmények jöttek létre. 1971 februárjában aláírták a tengerek és óceánok fenekén és altalajában nukleáris fegyverek elhelyezését betiltó megállapodást. Közvetlenül az atomsorompó-szerződés aláírása után javasolta a szovjet kormány az Egyesült Államoknak, hogy kezdjenek tárgyalásokat a nukleáris töltetek célba juttatására alkalmas stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról. Ezek, az úgynevezett SALT-tárgyalások — mint ismeretes — azóta több, nagy jelentőségű egyezmény megkötéséhez vezettek. Legutóbb Leonyid Brezsnyev amerikai látogatása alkalmával egy újabb SALT-megállapodás irányelvei mellett, nagy jelentőségű egyezményt írtak alá a nukleáris háború megakadályozásának szükségességéről, és az erre irányuló közös szovjet— amerikai lépésekről. E reményt keltő fejleményeknek lényege azonos felismerésen alapszik: földünk békéjének, biztonságának megóvása érdekében újabb és újabb lépéseket kell tenni a tömegpusztító fegyverek esetleges felhasználásának kiküszöbölésére. Ebben a tekintetben pedig kiemelkedő az atomhatalmak felelőssége. Hiszen az atomháború veszélye annál nagyobb, minél több kézben vannak a nukleáris fegyverek. A nagyhatalmak anyagi lehetőségei és politikai súlya pedig biztosítékot jelenthetnek az atomenergia kizárólag békés célra való felhasználására. Az öt nagy atomhatalom közül kettő, Franciaország és a Kínai Népköztársaság azonban máig sem hajlandó elfogadni a különböző nemzetközi egyezmény eke t. Ennek ellenére a világ nagyot lépett előre «az atomsorom- pó-egyezmény — amelyhez már több mint száz állam csatlakozott — aláírása óta. A nukleáris háború veszélye az utóbbi években bekövetkezett nemzetközi enyhüléssel párhuzamosan mindinkább csökken. A veszély végleges elhárítása érdekében azonban következetesen tovább kell haladni a megkezdett úton, újabb és újabb lépéseket kell tenni a teljes biztonságot nyújtó leszerelés felé. Hazaérkezett az egyesült államokbeli és franciaországi látogatásáról Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségéneik tagja. Képünk a vnukovói repülőtéren készült: (az első sorban balról jobbra) Nyikolaj Podgornij, Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és Mihail Szuszlov. A tőkés pénzvilág legújabb szenzációja, az állandósuló valutává)0 ság legfrissebb következménye a nyugatnémet márka újabb felértéke* lése. Ezt jelenti be (képünkön balról jobbra) Klassen, az NSZK Sző« vetségi Bankjának elnöke és Helmut Schmidt pénzügyminiszter. Az egyiptomi Alexandriában Kadhafi (baloldalt) líbiai és Sz&dat egyiptomi elnök üdvözli a tömeget. Észak-Írországban szigorú biztonsági Intézkedések közepette tartották meg a nemzetgyűlési választásokat. Képünkön: valóságos rendőrgyűrű veszi körül a belfasti szavazóurnákat. Az Otago nevű új-zélandi hajó ünnepélyesen kifut a nyílt tengerre, hogy — a kormány tiltakozási gesztusaként — azokon a vizeken cirkáljon, amelyeket a francia atomrobbantás miatt veszélyesnek nyilvánítottak. A most kezdődő hét eseménynaptárából : Hétfő: Koszigin szovjet miniszterelnök Bécsbe utazik — Heath brit miniszterelnök fogadja Jobert francia külügyminisztert — Waldheim ENSZ-fö- titkár Géniből Helsinkibe utazik — Kormányátalakítási tárgyalások Rómában — Mexikói választási eredmények. Kedd: Az európai biztonsági értekezlet megnyitása Heisin- kibeh. Szerda: A DIFK és Saigon képviselőinek találkozója Párizsban. Csütörtök: Fehér Lajos magyar miniszterelnök-helyettes Mongóliába érkezik — Koszigin sajtóértekezletet tart, majd hazautazik Ausztriából. A. K.