Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

2 '““'ZMiriap 1913. JÚLIUS 1., VASÁRNAP A HÉT KRÓNIKÁJA A szovjet béheoSlenzíva újabb állomásai Derűlátás Bécsben is - Irány a Finlandia-paiota — Kínai kísérleti robbantás — Tiltakozás a radioaktív szennyeződések ellen Azok a diplomaták, akik az európai haderők és fegyverze­tük csökkentéséről Bécsben ez év elejét}, január utolsó nap­ján kezdtek el vitatkozni, esz­mét cserélni, s tulajdonképpen egy későbbi konferenciát elő­készíteni, most már megérde­melten mehetnek rövid sza­badságra. A hivatalosan csak konzultációnak nevezett tár­gyalássorozatban 17 európai ország — köztük hazánk ' és két óceánontúli ország, az USA és Kanada — képviselői vettek részt, hol a tárgyaló­asztal mellett, hol csak egy pohár itallal a kezükben egy koktélon álldogálva... öt hó­nap eseményei, fordulatai íze­lítőt adtak, abból, hogy milyen hosszú alkudozásra lehet szá­mítani ez év október 30-tól kezdve a tulajdonképpeni had­erő- és fegyverzetcsökkentési konferencián is. De a lényeg az, hogy már kitűzték e kon­ferencia kezdetének napját, meghatározták a részvevők körét, megállapították, milyen ügyrend alapján tárgyalnak majd. Jogos derűlátással lehet tekinteni e konferencia elé is és ugyancsak szükséges visszaemlékezni arra, hogy a szocialista országok már régen javasolták a külföldi katonai támaszpontok felszámolását, az idegen csapatok visszavonását, a fegyverzet csökkentését. 1966-ban, a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testüle­tének bukaresti ülésén már konkrét formába öntötték er­re vonatkozó javaslataikat. E sorok írója 1968-tól mos­tanáig több NATO-ülésen lát- ta-hallotta, hogy miként for­málódott az ,atlanti” országok vágya-elképzelése a „kiégyen­súlyozott” csapatcsökkentésről. Azt remélték, hogy a haderők létszámának leapasztása, a külföldi csapatok visszavonása az 6 javukra mehet végbe, magyarán: egy amerikai kato­na hazavezénylése ellenében két-három szovjet katona tá­vozását akarták elérni! A kölcsönös haderő- és fegyverzetcsökkentés termé­szetesen csak az egyenlő biz­tonság elve alapján jöhet lét­re. Az olyan „atlanti” elkép­zelések eleve elfogadhatatla­nok, hogy egy majdani meg­állapodás minden olyan szo­cialista országra vonatkozzék, ahol szovjet egységek állomá­soznak, de ne írja alá a meg­állapodást minden olyan NATO-ország, ahol amerikai csapatok vannak! S minthogy az „atlantiak” kihagyták Olaszországot a konferencia teljes jogú és teljes elkötele­zettségű tagjai közül, így a Magyar Népköztársaság sem vehet részt másként, csak megfigyelőként, különleges státusszal __ (Ne feledjük, It ália nem csupán az az or­szág, ahol Goethe szavaival él­ve a „citrom virágzik”, hanem a NATO déli szárnyának kulcsállama, tele NATO-repü- lőterekkel, N AT O -támaszpon­tokkal, NATO-parancsnoksá­gokkal! Ha Olaszországot nem vonják be egy majdani teljes elkötélezettségű megállapo­dásba, akkor a NATO indoko­latlan és veszélyes előnyre te­hetne szert...) Helsinkiben már az utolsó simításokat végzik a Finlan- dia-palotában, az ossz-euró­pai konferencia színhelyén, minden készen áll 35 ország vezető diplomatáinak, kül­ügyminisztereinek kedden kezdődő tanácskozásához. A küszöbön álló konferencia előtt joggal emlékezhetünk a szocialista diplomácia sok éves erőfeszítéseire: 1969 márciusában a „budapesti fel­hívás” fogalmazta meg a biz­tonsági és együttműködési értekezlet szükségességét, az­óta sok-sok kétoldalú tárgya­lás során tisztázódtak a kon­ferencia céljai. A Szovjet­unió békeoffenzívája — amely az idén a Brezsnyev— Nixon, a Brezsnyev—Brandt és a Brezsnyev—Pompidou ta­lálkozókhoz vezetett — meg­teremtette a kedvező feltéte­leket a konferencia összeül­téhez. latilag új, minőségileg ma­gasabb fokozatot értek eL Hozzátehetjük, hogy változá­sok járnak ennek nyomában a nemzetközi helyzetben is. Természetesen nem úgy, hogy megszűntek volna a szocia­lizmus és a kapitalizmus kö­zötti ellentétek. De az élet realitásai, az erőviszonyok reális megítélésre kénysze­rítik a polgári politikuso­kat is. S igen jelentős, a szov­jet—amerikai tárgyalásokon az amerikai fél is elfogadta, hogy felelős az egyetemes bé­kéért, a háború elhárításá­ért és megállapodott a tá­madó hadászati fegyverzet­rendszerek korlátozásának alapelveiben. Egy lengyel lap megjegy­zését idézzük: Kína első rea­gálása a szovjet—amerikai tárgyalásokra az volt, hogy újabb kísérleti robbantást hajtott végre. Mindenesetre ez furcsa fényt vet a kínai politikára és szembeállítja a pekingi vezetést Ázsia népei­vel. A kísérleti robbantás okozta radioaktív szennyező­dés aggodalommal töltötte el a japánokat épp úgy, mint az ausztrálokat, új-zélandia- kat, akik pedig eddig inkább a francia kísérleti robban­tások elleni tiltakozással vol­tak elfoglalva. A hét legfőbb nemzetközi eseményei háttérbe szorítot­tak számos olyan fordulatot, amely pedig máskor a cím­oldalra kívánkozott volna: az uruguayi katonai akciók, a chilei szélsőjobboldal újabb rohama, a Közel-Keleten Szá­dat egyiptomi és Kadhafi líbiai elnök hosszú tárgya­lássorozata, aztán a dollár újabb válsága és a nyugat­német márka felértékelése mind-mind érdekes, izgal­mas jelenség De a jelek sze­rint mindegyiknek lesznek új következményei. Napjaink történetének krónikása így a végére odaírhatja: „Folyta­tása következik!” PáMy József Carlos Prats tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke (balról) jelen­tést tesz Allende chilei elnöknek a puccskísérlet leverését követően. Leonyid Brezsnyev a hét elején fejezte be amerikai hivatalos látogatását, ltedden- szerdán a Párizs közelében levő Rambouillet-ben tár­gyalt a francia köztársasági elnökkel. A Szovjetunió Kom­munista Pártja főtitkárának utazását a világon szinte min­den hírmagyarázó (a kínaia­kat kivéve, akik egyetlen sor­nyi híradással sem szolgál­tak az utazás tartama alatt) történelmi jelentőségűnek mi­nősítette. A szovjet vélemé­nyekből kiemelhetjük a Pravda megfogalmazását: a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai gyakor­Hét végi jelentések A KAMBODZSAI népi fel- szabadítási fegyveres erők szombaton ostromgyűrűbe fog­ták Kompong Speu tartományi székhelyet, amely a fővárostól, Phnom Penhtől 45 kilométer­rel fekszik nyugatra. AZ AMERIKAI KONG­RESSZUS és az elnök komp­romisszumot kötött az indokí­nai amerikai hadviselés kér­désében, és ezzel elhárult a fe­nyegetőnek tekintett alkotmá­nyos válság. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Georges Pompidou francia köztársasági elnök a ram- bouillet-i kastélyban. Indira Gandhi indiai miniszterel- nök-asstzony Londonban Edward Heath miniszterelnökkel tárgyal. Hétfő: Brezsnyev elutazott Washingtonból Párizsba — Nyilvánosságra hozták a szov­jet—amerikai közös közle­ményt. Kedd: Brezsnyev—Pompidou tárgyalások Itambouillet-ben —■ A közös piaci külügyminiszte­rek vitája és megegyezése Luxemburgban. Szerda: Általános, sztrájk Uruguayban — Brezsnyev ha­zaérkezett Moszkvába — Újabb kínai nukleáris robbantás. Csütörtök: Bécsben befejező­dött a haderőcsökkentési tár­gyalásokat előkészítő konzul­táció — A dél-vietnami ideig­lenes forradalmi kormány új javaslata a párizsi tárgyaláso­kon. Péntek: „Pingpong”-diplo­mácia Peking és Tajvan között — Meghiúsított katonai láza­dás Chilében — Felértékelték a márkát. Szombat: A helsinki bizton­sági értekezlet utolsó előkészí­tő aktusai — Kormányalakítási tárgyalások Rómában. • • Ötéves az atemsorompó-egyezmény A leszerelésért, a nukleáris háború veszélyének végleges elhárításáért folytatott harc jelentős állomása volt az 1968. jú­lius 1-én aláírt úgynevezett atomsorompó-szerződés. A világ- politikában elfogadott szimbolikus elnevezés tökéletesen fedi az egyezmény célját és lényegét; sorompót kell állítani a nuk­leáris fegyverek további elterjedésének útjába. Az aláíró hatalmak a szerződésben arra vállaltak kötelezettséget, hogy nukleáris fegyvereiket nem szolgáltatják ki más országoknak, és sem közvetlenül, sem közvetve nem segítenek hozzá senkit ilyen fegyverek előállításához. Az atomfegyverrel nem ren­delkező államok pedig vállalták, hogy nem próbálnak besze­rezni, és nem is gyártanak nukleáris fegyvereket. Az atomsorompó-szerződés: a levegőben, a víz alatt és a világűrben végzett nukleáris fegyverkísérleteket betiltó 1963- as atamcsendegyezmény után újabb nagy lépés volt a termo­nukleáris világháború megakadályozása útján. Az azóta el­telt öt év bebizonyította a szerződés létjogosultságát, és ugyan­akkor azt is, hogy az atomsorompó-megállapodás csak a kez­deti lépések egyike. A szocialista országok, és elsősorban a Szovjetunió kezdeményezésére újabb egyezmények jöttek lét­re. 1971 februárjában aláírták a tengerek és óceánok fenekén és altalajában nukleáris fegyverek elhelyezését betiltó megál­lapodást. Közvetlenül az atomsorompó-szerződés aláírása után javasolta a szovjet kormány az Egyesült Államoknak, hogy kezdjenek tárgyalásokat a nukleáris töltetek célba juttatására alkalmas stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról. Ezek, az úgynevezett SALT-tárgyalások — mint ismeretes — azóta több, nagy jelentőségű egyezmény megkötéséhez vezettek. Legutóbb Leonyid Brezsnyev amerikai látogatása alkalmával egy újabb SALT-megállapodás irányelvei mellett, nagy jelen­tőségű egyezményt írtak alá a nukleáris háború megakadályo­zásának szükségességéről, és az erre irányuló közös szovjet— amerikai lépésekről. E reményt keltő fejleményeknek lényege azonos felisme­résen alapszik: földünk békéjének, biztonságának megóvása érdekében újabb és újabb lépéseket kell tenni a tömegpusz­tító fegyverek esetleges felhasználásának kiküszöbölésére. Eb­ben a tekintetben pedig kiemelkedő az atomhatalmak felelős­sége. Hiszen az atomháború veszélye annál nagyobb, minél több kézben vannak a nukleáris fegyverek. A nagyhatalmak anyagi lehetőségei és politikai súlya pedig biztosítékot jelent­hetnek az atomenergia kizárólag békés célra való felhaszná­lására. Az öt nagy atomhatalom közül kettő, Franciaország és a Kínai Népköztársaság azonban máig sem hajlandó elfogadni a különböző nemzetközi egyezmény eke t. Ennek ellenére a világ nagyot lépett előre «az atomsorom- pó-egyezmény — amelyhez már több mint száz állam csatla­kozott — aláírása óta. A nukleáris háború veszélye az utóbbi években bekövetkezett nemzetközi enyhüléssel párhuzamosan mindinkább csökken. A veszély végleges elhárítása érdekében azonban következetesen tovább kell haladni a megkezdett úton, újabb és újabb lépéseket kell tenni a teljes biztonságot nyújtó leszerelés felé. Hazaérkezett az egyesült államokbeli és franciaországi látogatásá­ról Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségéneik tagja. Képünk a vnukovói repülőtéren ké­szült: (az első sorban balról jobbra) Nyikolaj Podgornij, Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin és Mihail Szuszlov. A tőkés pénzvilág legújabb szenzációja, az állandósuló valutává)0 ság legfrissebb következménye a nyugatnémet márka újabb felértéke* lése. Ezt jelenti be (képünkön balról jobbra) Klassen, az NSZK Sző« vetségi Bankjának elnöke és Helmut Schmidt pénzügyminiszter. Az egyiptomi Alexandriában Kadhafi (baloldalt) líbiai és Sz&dat egyiptomi elnök üdvözli a tömeget. Észak-Írországban szigorú biztonsági Intézkedések közepette tar­tották meg a nemzetgyűlési választásokat. Képünkön: valóságos rend­őrgyűrű veszi körül a belfasti szavazóurnákat. Az Otago nevű új-zélandi hajó ünnepélyesen kifut a nyílt tenger­re, hogy — a kormány tiltakozási gesztusaként — azokon a vizeken cirkáljon, amelyeket a francia atomrobbantás miatt veszélyesnek nyilvánítottak. A most kezdődő hét ese­ménynaptárából : Hétfő: Koszigin szovjet mi­niszterelnök Bécsbe utazik — Heath brit miniszterelnök fo­gadja Jobert francia külügymi­nisztert — Waldheim ENSZ-fö- titkár Géniből Helsinkibe uta­zik — Kormányátalakítási tár­gyalások Rómában — Mexikói választási eredmények. Kedd: Az európai biztonsági értekezlet megnyitása Heisin- kibeh. Szerda: A DIFK és Saigon képviselőinek találkozója Pá­rizsban. Csütörtök: Fehér Lajos ma­gyar miniszterelnök-helyettes Mongóliába érkezik — Koszigin sajtóértekezletet tart, majd ha­zautazik Ausztriából. A. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom