Pest Megyi Hírlap, 1973. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

FEST MEcrei 1973. JÚLIUS 1., VASÁRNAP xMiriap Jegyzetek egy szomorú közgyűlésről Bűnügy lett a felelőtlen ecssr—gyömrői gazdálkodásból Ha leírnám a gyakori szó­paneleket, hogy „vibrált a le­vegő”, továbbá „feszültség töltötte be a termet”, nem pusztán szakmai-hírlapírói hi­bát vétenék, hanem vajmi kevéssé érzékeltetném azt az áramkört, amely az ecser— gyömrői termelőszövetkezet minapi közgyűlését átizzította. Képzeljen el az olvasó olyan gazdaságot, ahol a tájékoztatás elemei sem voltak föllelhetők, s voltaképpen először csak most. a szanálási bizottság el­nökéhek alapos előadásából ismerhették meg saját szövet­kezetük elmúlt néhány észtén ­dejének szomorú eseményso­rát a tagok. Megpróbálom afféle jegyző- könyvvezetőként visszaadni némi — vérszegény — kivona­tát ennek a napnak, mert bár hosszú volt ez a közgyűlés, vi­szonylag mégis kevesen távoz­tak el, oly nagy volt a figye­lem. Az elnökségben ott láttam Guba Pált, a monori járási pártbizottság első titkárát, dr. Bencsik Mihályt, a járási hi­vatal elnökét, a megyei tanács­tól két szakember is eljött: Tárnái Ferenc, a pénzügyi és Billédi Ferenc, a mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztály csoportvezetője. Huszonkétmilliós veszteség.. Utóbbi volt a vezetője annak a szanálási bizottságnak, amely az elmúlt hetekben alaposan iöltérképezte mindazon össze­tevőket, amelyek — kerek számban — 22 millió forintos veszteséget, illetve alaphiányt, magyarán ennyi adósságot okoztak. — Nagyon sok mindent kel­lett rosszul csinálniuk ahhoz, hogy ezt a veszteséget produ­kálni tudják — tűnődött az 54 esztendős átlagéletkorú tagság előtt (a 360 emberből 205-en voltak jelen a közgyűlésen.) Billédi Ferenc, s így folytatta: — A veszteséget a meggon­dolatlan, jogszabálysértő gaz­dálkodás, a számviteli rend meg nem tartása, szabálytalan pénzkezelési rendszer, a szer­vezetlen munka, a pazarlás, a szövetkezeti vagyon hanyag kezelése okozta ... E fölsorolás hallatán el-el- hangzik néhány közbeszólás, például ilyenek: — Bizony, igaza van! Az „elpárolgott“ boriiul Billédi Ferenc részletesen elemzi a növénytermesztés helyzetét. A többi között meg­állapítja, hogy víztárolót épí­tettek az ecseri kertészeti te­lephez, jóllehet a kertészetet már korábban megszüntették. A bortörvény szigorúan tiltja, hogy cukrozzák a mustot, mégis 13 mázsányit vásároltak erre a célra, ám a bor — sa­játságos módon! — így sem Lett több... — Elpárolgott — jegyzi meg félhangosan az egyik tag. És az állattenyésztés? Enyhe cifejezés, hogy hiányos volt a szakmai ellenőrzés, így szinte természetszerű, hogy a tejho- '.amok alacsonyak — még a últápláltság, a takarmány- pocsékolás ellenére is. Nagy­mérvű volt az állat elhullás, le visszaélésekre is fény de­rült. Előfordult, hogy birka­húst adott el a szövetkezet, imit azonban — tehénként számoltak el. Hát akkor a >irkák vajon hová tűntek? E példázat hallatán fölmo- •ajlik a terem, Billédi Ferenc meg is jegyzi. — Az a baj, hogy sok min­ién történt. amiről önök igyál talán nem kaptak tájé­oztatást. A melléküzemekről — ame- vek éppen arra hivatottak, ogy az alaptevékenység vi- 'zonylag alacsony jövedelme- őségét kiparírozzák — sem íond sok jót az előadó. Van azonban kivétel is: a fémmeg­munkáló üzem, amely nyeresé- es, ezért további jó munkát ívánt az itt dolgozóknak Bil- kii Ferenc. Nem áll ez azon- m a lakatosüzemre, mégin- ább nem a benzinkútra, ahol laza ellenőrzés, a bizonylato- is hiánya legalábbis lehetősé- et teremteti a csalásra. Szabályellenes szabadságmegváltás A kifogyhatatlan gondgyűj- nénynek egyik alíejezete vpán a béreké, jövedelmeké. •gazdálkodási szabályzat a iaságban nincsen; míg az nőrző bizottság függetlení- „ elnöke havi 4500 forintot tt föl, egyetértett a jogsza- dyellenes intézkedésekkel. Ilyen jogszabályellenes tény- edés volt, hogy Tabányi Já- >s elnök szabadságát kész- mzben megváltották. Erre ,upán akkor van mód, ha ki­lép a tsz-ből, vagy, ha behív­ják katonának. Az 1971. évi szabadságmegváltás címén 12 ezer forintot vett föl a volt el­nök — Tabányi János ugyanis még májusban lemondott. Ez duplán szabályellenes volt, ugyanis a szabadságba a jutal­makat, prémiumokat is bekal­kulálták. De nemcsak az el­nöknek jutott ilyen címen pénz, tavaly összesen 48 ezer forintra rúgott e szabálytalan „megváltási” summa. „Csak a barátoknak jutott!” — kiált föl valaki. A gépkocsihasználat címén kifizetett átalánydíjak körül Is bajok voltak. Tabányi János például még októberben 13 ezer forintot vett föl ilyen cí­men — visszamenőleg. A fő­mezőgazdász is háromezer ki­lométert számolt el egyetlen hónapban gépkocsihasználatra, ennyit tett volna meg a szö­vetkezet érdekében ilyen rövid idő alatt? Egy csinos história: 38 ezer forintért halat vásá­roltak, amelyet egy tavacská­ba helyeztek, hogy illusztris vendégek ott horgászhassa­nak ... Visszatérve a jövedelmek­hez: az elnök 1970-ben 136 ezer, 1971-ben 182 ezer (miként parlamenti tudósításokban egykor olvasható volt: „moraj fut bégig a termen”), tavaly már „csak” 120 ezer forint fi­zetést húzott a szövetkezettől. Három év a zsákutcáig... Hogyan jutott idáig ez a szövetkezet? — erre nem könnyű felelni. A szigorú számadatok azonban azt mu­tatják, hogy míg 1970-re 5 mil­lió forint nyereséget mutatott ki a tsz, a mostani revízió csak 2 milliós nyereséget, de már egymilliós alaphiányt talált. 1971 alapján komoly jutalma­kat fizették ki; ekkor 6 millió 600 ezer forint nyereséget „produkált” az akkori főköny­velő segítségével a szövetke­zet szűkebb vezérkara, de a re­vízió szerint pusztán 4 millió forint volt a nyereség, viszont az alaphiány már megközelí­tette a 9 millió forintot. Az igazságot csak 1972-ben köze­lítették meg, amikor már 4,5 millió forintos veszteséget, s 15 milliós alaphiányt mutatott ki a mérleg. A revíziós vizsgálat ezt olyképpen módosította, hogy a veszteség 7,2 millió, az alaphiány pedig 4,5 millió fo­rint volt 1972-ben. Sok-sok — hely híján csaik részben vázolt — tényezőből tevődött össze ez a csinos summa. Nem állom meg, hogy még ideiktassam a következő esetet: 30 ezer forintért maró­gépet vásárolt a szövetkezet, amit rövidesen kiselejteztek, mindössze 10 ezer forintot kapva érte, vagyis 20 ezer fo­rint volt ezen az „ügyleten” a veszteség. Későn vették észre Billédi Ferenc ismertette a szanálási bizottság javaslatait, a megoldási lehetőségeket is. Eszerint 11 millió forint visz- szatérítendő állami juttatást kapna a szövetkezet, továbbá majdnem 10 millió forint do­tációt, vagyis afféle „nemzeti ajándékot”, amit bizony nem­igen érdemel meg a tsz, jólle­het a tagság vétlennek mond­ható. A járási és megyei szakem­berek megítélése szerint azon­ban az összegek hatásos föl- használása csakis úgy garan­tálható, amennyiben a tsz egyesül egy másikkal. Mi ta­gadás, ezt a bejelentést nem fogadták valami kitörő lelke­sedéssel. A hozzászólók egy ré­sze voltaképpen csak önmagát igyekezett menteni. Többen is szemére vetették a járási ve­zetőknek: miért dicsérték foly- ton-folyvást az elnököt, miért tartottak ki mellette, szinte az utolsó pilanatig? — A múlt év nyarán vettük észre, hogy baj van — mon­dotta a járási pártbizottság el­ső titkára. — A jövőben min­denesetre szólamokra nem adunk. A szövetkezet mai legfőbb dilemmáját fogalmazta meg Kovács Ferenc gépkocsielőadó, amidőn szinte kétségbeesetten mondta: — Feltétlenül jelöljenek ki valakit, aki a tsz továbbzüllé- sét megakadályozza. Elfogadták a szanálási feltételeket A különféle közgazdasági és termelőhelyi adottságok, vala­mint az ecseri, gyömrői — zö­mében vétlen, jól dolgozó — tagság zilált kedélyvidága, a vezetők teljes hiánya, részben alkalmatlansága, s a különféle kalkulációk kétségkívül a maglódi szövetkezettel való egyesülés előnyeit igazolják. Ennek megértetése azonban nem lesz könnyű, hiszen már­is lábrakaptak bizonyos alap­talan mendemondák a maglódi tsz adósságairól, továbbá a vé­letlen különös összjátékaként, az ecseri megpróbáltatások lé­nyegében egyidejűek a gyöm­rői szövetkezettel történt egye­süléssel, ami tehát meglehető­sen rossz mementó! ... Most tehát a kérdések kérdése a Billédi Ferenc által „a megye legrosszabb szövet­kezetének” titulált gazdaság­ban, vajon felül tudnak-e emelkedni pillanatnyi hangula­tukon? Addig is, míg ez — re­mélhetőleg — megtörténik, valóban, szinte napok alatt oda kéne állítani egy irányító­képes megbízott vezetőt, aki az aratás, s egyéb tennivalók ten­gerén átkormányozza a tagsá­got. Ogy hiszem, sokszorosan jogos kívánsága volt ez a köz­gyűlésnek, amely egyébként elfogadta a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága által meg­szabott szanálási föltételeket. A teljesség kedvéért ide kí­vánkozik, hogy Tabányi János volt elnököt, valamint Halasi János volt főkönyvelőt pazarló gazdálkodás, felelőtlen eladó­sodás, s egyéb hasonló cselek­mények alapos gyanúja címén büntetőeljárás alá vonják, to­vábbá fegyelmi indul a főme- zőgazdsáz, valamint a főállat­tenyésztő ellen, s fölülvizsgál­ják a függetlenített vezetők alkalmazását. Keresztényi Nándor Elvi irányítás az operativitás helyett A váci városi pártbizottság és a tanács együttműködésének tapasztalataiból AZ IDÉN már a tanácsvá­lasztások előtt is, de azóta is, és úgy hiszem, még hosszú ideig a pártbizottságok felada­tai között elsődleges helyet foglal el a tanácsok pártirá- nyítása. A váci városi pártbi­zottság is alapvető feladatá­nak tekinti a városi tanács pártirányítását. A tanácsok önállóságának megnövekedésével, és a ta­nácstörvény megszületése után folyamatosan jöttek létre a fei tételei annak, hogy a párt­szervek és a tanácsok tevé­kenységében megfelelő mun­kamegosztás alakuljon ki, es a sajátos feladatok elhatáro­lódjanak. AZ ALAPELVEK szem előtt tartásával pártQizottságunk- nái is foKozatosan az eivi-po- luikai irányítás került előtér­be az operativitással szemben. A politiKai irányítást közve­tett módon, a városi tanács­ban doigozo kommunisták út­ján gyakoroljuk. Határoza­taink már nem vonatkoznak a tanácsra, mint testületre, hanem az ott dolgozó kommu­nistákra, s azután tőlük kér­jük számon időnként a meg- natározott feladatok teljesíté­sét. Már nem foglalkozik párt- bizottságunk a városi taná­csot érintő részletkérdésekkel, csupán a fő irányvonalat, s a feladatokat jelöljük meg, s ezek aprópénzekre váltása már a tanács feladata. Arra törekszünk, hogy a pártirányítás ne sértse a ta­nács önállóságát, s a felelőssé­get se vegyük át. A munka- megosztás ilyen értelmezése véleményem szerint megfelel a Politikai Bizottság határo­zatának. Ügy érezzük, ez az irányítási mód növeli a ta­nács dolgozóinak felelősségér­zetét a várospolitika kialakítá­sában és a megoldásban. Megállapításaink szerint a kommunista tanácstagok dön­tő többsége igen jól látja el a tanácstagsággal járó, nem mindig hálás feladatát. Az a meggyőződésünk, hogy nagy részt vállalnak a tanácsi fel­adatok és tervek megvalósítá­sából, és a testületi döntések­nél a párt politikájának meg­felelően foglalnak állást. Természetes, hogy az elvi­politikai irányítás nem zárja ki, sőt feltételezi az ellenőr­zést. Egyrészt a felsőbb párt- és állami szervek határozatai­nak, másrészt pártbizottsá­gunk és a végrehajtó bizott­ság határozatainak megvalósí­tását kell folyamatosan figye­lemmel kísérnünk. A módsze­rünk az, hogy e testületek előtt a tanács kommunista ve­zetője számol be a felső vagy helyi párthatározatok végre­hajtásáról. Például az elmúlt időszakban a pártbizottság­nak, illetve a végrehajtó bi­zottságnak a tanácselnök be­számolt az új lakásrendelet alkalmazásáról és annak ta­pasztalatairól, egy másik al­kalommal a Politikai Bizott­ság 1967. évi május 9-i, s az annak alapján — a káder- és személyzeti munkáról — ki­adott 1001-es kormányrendelet végrehajtásáról. AZ ELVI IRÁNYÍTÁS má­sik módja, hogy pártbizottsá­gunk éves munkaprogramjá­ban átfogó, a város egészét érintő várospolitikai kérdése­ket határoz meg, s a tanács kommunista vezetőit kötelezi a konkrét részlettervek kidol­gozására és azok végrehajtá­sára. Példának említeném, hogy 1970-ben a IV. ötéves városfejlesztési terv fontosabb pontjait határoztuk meg, s ennek alapján — a konkrét pénzügyi lehetőségek figye­lembevételével — dolgozta ki a tanács IV. ötéves városfej­lesztési tervét. Ily módon si­került elérni, hogy ez a terv a lakosság szempontjából min­den fontos kérdést felölel. A váci városi pártbizottság irányító munkájának egy má­sik módja: javaslatokat te­szünk a tanács vezetőinek, hogy mit látnánk helyesnek, ha a tanácsülésen, illetve a végrehajtó bizottsági ülésen megtárgyalnának. Javaslata­inkat mindig előzetes infor­málódás után tesszük meg, s mindig olyan kérdésekre, ame­lyek az adott időszakban a város lakosságát foglalkoztat­ják. Eddigi tapasztalataink sze­rint a pártbizottságunk által tett javaslatokat, a megjelölt feladatokat a tanács kommu­nista vezetői és tagjai messze­menően figyelembe veszik és megoldják. A tanácsok pártirányításá­nak egyik alapvető kérdése az is: hogyan akikul a tanács és a választópolgárok kapcsolata. Természetesen ez nem lehet kampányfeladat. Csak akkor elfogadható, ha ez a kapcsolat állandó és folyamatos. A fo­lyamatosság viszont akkor biz­tosítható, ha a tanácsok a vá­lasztópolgárok észrevételeit, javaslatait figyelembe veszik, azok alapján dolgoznak, s az ügyeket elintézik. VÁCOTT sikerült elérni a városi tanács vezetésénél, a tanács kommunista tagjai­nál, hogy e kérdéssel politikai súlyának megfelelően foglal­kozzanak. Pártbizottságunk végrehajtó bizottsága meggyő­ződött arról, hogy a váci váro­si tanács vezetői és dolgozói megfelelően foglalkoznak az 1971-es és az 1973-as választá­sok alkalmával elhangzott ja­vaslatokkal. Ezek ügyében el­járnak, s megfelelően válaszol­nak az állampolgárok kérdé­seire. A váci városi pártbizottság nemcsak a felsőbb párt- és ál­lami szervek határozatainak végrehajtását ellenőrzi, hanem NÉGYMILLIÓS SZÁRÍTÓ Négymillió forintos beruhá­zással új lucernaszárító üzem kezdte meg nyár elején műkö­dését a pátyi Petőfi Termelő- szövetkezetben. Az új berende­zések segítségével óránként 6 mázsa takarmánylisztet állíta­nak elő. Ugyanitt a zöld sióku- koncrból, illetve lucernából a granulálógépek henger alakú rudacskákká tömörítik a ma­Gárdos Katalin felvétele gas fehérjetartalmú takar­mányt. Az idén a székesfehér­vári MÉK már ötven vagon granulátumot vesz át a tsz-től, és ennek 30 százalékát az NSZK-ba exportálják. visszatér saját, a tanács kom­munista vezetőire hozott hatá­rozatai végrehajtásának ellen­őrzésére és értékelésére is. En­nek értelmében tájékozódott a pártbizottság, illetve a végre­hajtó bizottság a IV. ötéves városfejlesztési terv időará­nyos teljesítéséről, a város közellátásának helyzetéről, a lakossági szolgáltatásokról, az egészségügy helyzetéről — és még számos példát sorolhat­nék. A témák tárgyalásakor értékeljük a végrehajtás ered- nyeit, feltárjuk az előre­haladás útjába álló akadályo­kat, s ezek után határozzuk meg az újabb tennivalókat A városfejlesztést érintő kérdé­sekben hozott határozataink nemcsak a városi tanács kom­munista vezetőire vonatkoz­nak, hanem az érintett párt- szervezetek és gazdasági egy­ségek kommunista vezetőire is. E módszer segítségével a Vác lakosságát érintő problémák megoldására a város pártszer­vezeteit és gazdasági egységeit is fel tudjuk sorakoztatni. Az említett közvetett módo­kon túl, a gyorsabb megoldás érdekében, esetenként szüksé­ges és sokszor elkerülhetetlen az operatív segítségadás is. A PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A TANÄCS tevékenysége termé­szetesen nem mereven elhatá­rolt. Amellett, hogy a munka- megosztást fejlesztjük, ma még több — az egész várost érintő — kérdésben közösen járunk el. Ilyenek például az „Egy üzem egy iskola” mozga­lom. Ennek előrelendítése ér­dekében a pártbizottság és a városi tanács vezetői közösen tárgyaltak a vállalatok igaz­gatóival és párttitkáraival, s közösen határozták meg szá­mukra a feladatokat. A személyes kapcsolat is igen jó a pártbizottság és a tanács vezetői között. Nyílt, őszinte, elvtársi légkörben dolgozunk. S ez természetes* hiszen enélkül képtelenség volna az egyre növekvő fel­adatokat megoldani. A tanács pártirányításában fontos szerepe van az appará­tus pártszervezetének is. En­nek megfelelően megkülönböz­tetett figyelemmel és felelős­séggel kezeljük, segítjük és el­lenőrizzük a városi tanács pártszervezetének munkáját. Örömmel állapíthattuk meg, hogy az utóbbi években szer­vezetileg is megerősödött a ta­nács pártszervezete, s javult munkájának színvonala. Egyre inkább élnek a vezetők beszá­moltatásának jogával, tájéko­zódnak a lakosságot érdeklő problémákról, s ajánlásokat tesznek a tanács illetékes ve­zetőinek a döntések megalapo­zott előkészítésére. Jónak és fontosnak tartjuk, hogy rendszeresen elemzik a pártszervezet véleményezési jogkörébe tartozó tevékenysé­get, nagy gondot fordítanak a kádermunkára és az utánpót­lás nevelésére. Összeállítják a politikai, illetve szakmai beis­kolázási tervet. E munka eredményeként megállapíthatjuk, hogy a váci városi tanács szakapparátusá­nak politikai képzése és felké­szültsége az utóbbi két-három évben jelentősen fejlődött. Szakmai felkészültség tekinte­tében kedvező a helyzet, a kö­vetelményeknek megfelelő. El­mondhatjuk, hogy képesítés, illetve állami végzettség tekin­tetében jobb a megyei, sőt az országos átlagnál is. A PART TÖMEGKAPCSO­LATA fejlődésének egyik alap­ja a tanács jó munkája, hi­szen az állampolgárok napon­ta keresik fel a tanácsot, s nem mindegy, hogy ott mikép­pen intézik ügyeiket. Ebből következik: nem lehet e mun­ka eredményessége közömbös a tanács pártirányítását végző városi pártbizottságnak sem. A tanácsok önállóságának nö­vekedésével erősödött önkor­mányzati jellegük is. Ahhoz, hogy növekvő feladataikat ké­pesek legyenek megoldani, alapkövetelmény a tanácsok helyes pártirányítása. Papp József, az MSZMP váci városi bizottságának első titkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom