Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-08 / 132. szám

2 “‘"xt/Cfriap 1973. JŰNIUS 8., PÉNTEK KUSZ Áramlatok... MÁRCIUS VÉGÉN hivata­losan egymillió 100 ezer mun­kanélkülit tartottak nyilván Olaszországban. Az olasz képviselőláz má­jus 24-én hozzájárult ahhoz, hogy büntetőeljárást indítsa­nak Giorgio Almirante, az Olasz Szocialista Mozgalom (újfasiszta párt) főtitkára el­len a betiltott fasiszta párt újjáalakításának vádjával. Az olasz képviselőház má­jus 28-i ülésén felbomlott a kormányt “támogató parla­menti többség. Az Olasz Re­publikánus Párt, melynek tag- j m kívülről támogatták az Andreotti-kormányt, meg­vonták bizalmukat a keresz­ténydemokratáktól. AZ OLASZ KOMMUNISTA PÄRT vezetősége május 30- án, elemezve az új politikai helyzetet, megállapította: „Szükségszerű, hogy az And­reotti-kormány mondjon le. Az országnak a politikai irány megváltoztatására van szük­sége új kormányra, amely de­mokratikus, antifasiszta re­formpolitikát követ”. JÜNIUS 5-E a csend napja volt Itáliában. Megszűnt a tö­megtájékoztatás. Nem jelent meg egyetlen újság sem. szü­netelt minden hírszolgálta­tás, publicisztikai, vagy ri­portműsor a rádióban és a te­levízióban, nem dolgoztak a hírügynökségek. A példa nél­kül álló akció célja tiltakozás volt a sajtószabadság ellen irányuló támadásokra, s a tá­jékoztatás gyökeres, demok­ratikus reformjának követe­lése. Saigoni „kategóriák"... Folytatódott a Le Dúc Tho—Kissinger párbeszéd Az amerikai főtanácsadót ma fogadja a francia külügyminiszter Le Due Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja PB tagja és Henry Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó csütörtökön délután 15.05 óra­kor folytatta konzultációit Pá­rizs egyik elővárosában, St. Nom-La-Breteche-ben. Az újabb vietnami—ameri­kai megbeszéléssorozat erede­tileg csütörtök délelőttre kitű­zött második ülését minden in­doklás nélkül, a VDK küldött­ségének szóvivője szerint „amerikai kérelemre” halasz­tották el délutánra. Kissinger újságírók érdeklő­désére válaszolva azt mondot­ta, az ülés időpontja elhalasz­tásának „nincs különösebb oka, csak több időre van szük­ségünk, hogy valamit elké­szítsünk”. Azt persze, nem kö­zölte, hogy mi az a „valami”, de párizsi megfigyelők feltéte­lezik, hogy a január 27-én alá­írt vietnami békemegállapodás rendelkezéseinek szigorúbb végrehajtását célzó „kiegészítő okmányról” van szó. Egyébként az amerikai nem­zetbiztonsági főtanácsadó ma tesz eleget „második párizsi megbízatásának”. A francia külügyminisztérium szóvivője és Ronald Ziegler, a washing­toni Fehér Ház Párizsban tar­tózkodó sai tótitkára csütörtö­kön egybehangzóan közölte: Michel Jobert francia külügy­miniszter ma délelőtt 9 órakor A saigoni kormány nem fog aláírni semmiféle új békemeg­állapodást vagy kiegészítő do­kumentumot — közölte csü­törtökön a VDK és az Egye­sült Államok képviselőinek je­lenlegi párizsi tárgyalásaira utalva a Thieu-rezsim szóvi­vője. Ugyanakkor nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a sai­goni adminisztráció a vietna­mi békemegállapodás másik három aláírójával — a VDK- val, a DIFK-kel és az Egye­sült Államokkal — együtt kö­zös felhívást ír alá, amely az „eredeti megállapodás” ren­delkezéseinek szigorú végre­hajtását sürgeti. „Ha azonban e dokumentum új megállapo­dás, új tűzszüneti megállapo­dás egy fajtája lenne, nem fogjuk azt aláírni” — hangsú­lyozta kategorikusan a szó­vivő. Az AP amerikai hírügynök­ség e kijelentésekből arra kö­vetkeztet, hogy Le Dúc Tho és Kissinger Párizsban kiegé­szítő módosító indítványokat dolgoz ki a január 27-én alá­írt békemegállapodással kap­csolatban. Ch uquicama ta TU—144 Szovjet kormánybizottság Párizsban Pompidou államfő elnökle­tével csütörtökön ülést tartott a francia minisztertanács. Mint a kormány képviselője sajtóértekezleten közölte, a miniszterek megemlékeztek a TU—144 katasztrófája követ­keztében életüket vesztett pol­gári és katonai személyekről. Robert Galley hadügyminisz­ter rámutatott, hogy a sze­rencsétlenség okainak kivizs­gálására francia és szovjet bi­zottságot hoztak létre. Ren­delkezésükre áll minden Olyan eszköz, amelynek segít­ségével fel tudják kutatni a TU—144 roncsainak helyét és összegyűjthetik a lehető leg­több információt. Georges Pompidou elnök a katasztrófáról szólva kijelen­tette: a repülés története egy­úttal az emberi kockázat tör­ténete az égbolt meghódítá­sáért folytatott küzdelemben. Ez a tragikus esemény nem fogja hátráltatni a szuperszo­nikus közlekedés fejlődését — hangoztatta a francia államfő. ★ Csütörtökön Deonyid Szrnir- nov szovjet miniszterelnök­helyettes vezetésével kor­mánybizottság érkezett Pá­rizsba, hogy részt vegyen a párizsi Le Bourget repülőté­ren szerencsétlenül járt TU— 144-es szovjet repülőgép ka­tasztrófája körülményeinek és okainak kiderítésében. A chilei jobboldal újabb kudarca JÚNIUS 6-ÁN. szerdán, megkezdődött az Olasz Ke­reszténydemokrata Párt 12. országos kongresszusa, hogy megtalálja a zsákutcából ki­vezető utat. A kongresszus az olasz belpolitikai élet min­dent háttérbe szorító központi eseményévé vált. FANFANI szenátusi elnök, aki jelenleg a keresztényde­mokrata párt legtekintélye­sebb vezetője, közvetlenül a kongresszus megkezdése előtt összehívta az egyes áramlatok (pártfrakciók) vezetőit és programjavaslatot terjesztett eLéjük. Eszerint a keresztény- demokrata pártnak vissza kell állnia a közép-bal kormány­zásra, nem átmeneti, hanem a törvényhozási időszak egészé­re szóló kormányt kell létre­hoznia, amely szilárd parla­menti alapra támaszkodva — reformok útján — képes le­küzdeni a gazdasági és poli­tikai nehézségeket, képes biz­tosítani a fellendülést ésvisz- szaszarítani az újfasizmust. Fanfani javaslatát a frakciók (áramlatok) elfogadták. Egyet­értés alakult ki Fanfani, Ru­mor, Piccoli, Colombo és Mó­ra között, s tegnapra virradó éjjel ők már meg is állapod­ták a párt új vezetőségének összetételében. TERMÉSZETESEN a ke­reszténydemokrata kongresz- szusi csata ezzel még nem fe­jeződött be. Az áramlatok (frakciók) vezetőinek elkép­zeléseiket el kell fogadtatniok a plénummal. A vita rendkí­vül élesnek ígérkezik. A kong­resszus az eredeti tervekkel ellentétben vasárnap helyett, valószínűleg csak hétfőn ér véget. AZ OLASZ KOMMUNISTA PÁRT által követelt „balra- nyítás” lehetősége tehát fenn­áll. Az olasz nép reményke­dik. Alacs B. Tamás fogadja Henry Kissin.gert. A két politikus áttekinti majd a Reykiavikban tartott legutóbbi francia—amerikai csúcstalál­kozón hozott döntéseket és a döntések végrehajtását célzó intézkedéseket. Kudarcot vallottak a chilei jobboldal sztrájkfelhívó pró­bálkozásai a világ legnagyobb rézbányájának számító Chu- quicamatában, ahol a bányá­szok szerdán ' titkos szavazás­ELSŐ PÁROS SÉTA AZ ŰRBEN... Az asztronauták kijavították a Skylab műszaki hibáját Csütörtökön, közép-európai idő szerint 16 óra 23 perckor a Skylab amerikai űrlaborató­rium utasai kinyitották a Skylab fedélzeti nyílását és először Conrad, majd Kerwin kilépett a világűrbe, hogy az űrutazások történetében első ízben lezajló páros űrséta so­rán kívülről próbálja meg ki­szabadítani azt a napelem- szárnyat, amely még a fellö­véskor rongálódott meg és szorult be. A két űrhajós különleges, erre a célra készített szerszá­mokat vitt magával. A kellék­tár legfontosabb része egy több darabból összeszerelhető rúd volt, amelynek a végén egy csapszegvágót helyeztek el. Ezzel próbálták átvágni azt az alumínium huzalt, amelybe a napelemszámy beakadt. A tényleges „szerelői munkát” végző Conradot egy körülbe­lül 18 méteres „köldökzsinór” kötötte az óránként 27 500 ki­lométeres sebességgel keringő űri aboratóriumhoz. A Skylab két űrhajósának kétórás megfeszített munka után sikerült kiszabadítani a beszorult „szélmalomszárnyat” s ennek napelemei már meg is kezdték a napenergia elekt­romos energiává való átalakí­tását. A megrongálódott nan- elemszárny nem működik ugyan teljes kapacitással, de így is elegendő lesz a program sikeres végrehajtásához. Conrad és Kerwin teljesít­ménye a maga nemében egye­dülálló, mert ez volt az első eset, hogy űrhajó műszaki hi­báját asztronauták űrséta ke­retében javítsák ki. A két űrhajósnak a világ­űrbe kilépve mintegy fél órát várnia kellett a napfelkeltére, majd keserves és izgalmakban bővelkedő másfél óra követ­kezett, mialatt többször is ösz- szetekeredett az oxigénellátást biztosító „köldökzsinór”, és több ízben megszakadt az ösz- szeköttetés a földi ellenőrző- központtal. sal a sztrájk ellen foglaltak állást. Továbbra is áll a mun­ka azonban El Tenientében, az ország második legnagyobb rézbányájában, ahol a bányá­szok vezetői elutasították a bányászszövetség által előter­jesztett javaslatokat. A chilei reakció a népi egységkormány ellen folyta­tott támadásai sorában szer­dán újabb manőverhez folya­modott A képviselőházban több mint hétórás viharos ülés után a többségben lévő jobboldali ellenzék megsza­vazta két miniszter mandátu­mának felfüggesztését. A ke­resztény baloldali Sergio Bi- tar bányaügyi és a kommunis­ta Luis Figueroa munkaügyi és népjóléti miniszter ellen „törvénysértési” vádat emel­tek és felelőssé tették őket egy több mint 40 napig tartó bányászsztrájk kirobbantá­sáért. Az egységkormány kép­viselői a szavazáskor elhagy­ták a termet, így az indítvány 78 szavazattal érvényre emel­kedett. Hátra van még azon­ban a szenátus döntése, ame­lyet körülbelül egy hónap múlva hoz meg. FÖLD ALATTI nukleáris kí­sérletet hajtottak végre szer­dán az Egyesült Államok ne- vadai kísérleti telepén. BECS Élénk eszmecserék Élénk diplomáciai tevékeny­séget fejtenek ki a bécsi had­erő-csökkentési konzultációt előkészítő küldöttségek — kö­zölték a Hofburg sajtóköz­pontjában. Ezen a héten to­vább folytatták a két- és több oldalú eszmecseréket. Várható, hogy újabb plenáris ülést tar­tanak, de időpontjáról még nincs döntés. Megfigyelők sze­rint ehhez az szükséges, hogy a tárgyaló küldöttségek a na­pirend kialakítása körül fel­merült problémákra megol­dást találjanak. Bécsben le­hetségesnek tartják, hogy né­hány napon belül sor kerül a plenáris ülésre. AZ ENSZ Biztonsági Taná­csa csütörtökön délután foly­tatta a közel-keleti válság át­fogó megvitatását. CSÜTÖRTÖKÖN HIVATA­LOS látogatásra Tel Avivba érkezett Willy Brandt nyugat­német kancellár. MOSZKVA Kulinyin sugárút 56. A világ sok országában ismerik ezt a címet: Moszkva, Kalinyin sugárút 56. Itt, ebben az üvegből és fémből készült, magasba szökellő, elegáns épületben kapott helyet a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsa, amely 25 esztendeje alakult. Ez alatt az idő alatt tudósok és más szakemberek soknem­zetiségű serege hatalmas munkát végzett a szocialista közös­séghez tartozó országok gazdasági fellendítése érdekében. Hogy mit tett a KGST a testvéri országok népei életének megjavításáért és melyek mai munkájának fő céljai, arról Angelov-Todorov, a KGST helyettes titkára tájékoztatta az APN munkatársát. Nehéz röviden felelni arra, mit tesz konkréten a KGST a szocialista közösség országai jólétének emelésére. Elvégre a Tanács egész működésének fő célja az életszínvonal további javítása a testvéri országokban. Ennek elérésére igen külön­féle formák szolgálnák. Ha a múltba tekintünk, úgy azt lát­juk, hogy kezdetben a tagországok közötti árucsere játszotta a főszerepet. Ma már más a helyzet. Azt hiszem, az életszín­vonal emelésének legfőbb tényezőjéül ma az anyagi termelés terén való együttműködésünk, elsősorban pedig a szakosítás és kooperálás szolgál. Nem beszélhetünk például az életszínvonalról ott, ahol nem fejlődik kellőképp a mezőgazdaság. A mezőgazdaságnak azonban nagy termelékenységű, korszerű gépekre van szük­sége. Az egyes országok vállalatai nem képesek teljes egészé­ben: fedezni az összes gépek iránti szükségletet. Természetes, hogy az e gépek gyártásában benevezett munkamegosztás érezhető eredményekre vezet, amelyek közvetlenül kihatnak az életszínvonalra. Most szakosítjuk a háztartási hűtőgépekhez, porszívók­hoz, mosógépekhez szükséges cikkek gyártását. A bolgár és a román könnyűipari minisztérium termelési kooperációról ál­lapodott meg. Lengyelország és az NDK megegyezett, hogy Egyenlőtlen oldalú háromszög Jegyzetek a tőkés világ gazdaságpolitikai problémáiról ixon amerikai elnök a nyugati kormányfőkkel folytatott tanácskozás- sorozat után sem tudott köze­lebb jutni az amerikai kül- és gazdaságpolitika fő céljainak megoldásához. így az Egyesült Államok és Nyugat-Európa, az Egyesült Államok és Japán kapcsolata továbbra is megol­datlan és feszültségekkel ter­hes. Ebből következik, hogy a tőkés hatalmi háromszög má­sik két csúcsa, Nyugat-Európa és Japán között sem tisztázot­tak a kapcsolatok. A legújabb és legfrissebb jelzés ebből a szempontból az volt: Nixon és Pompidou ta­lálkozása után a francia el­nök környezetében azt tartot­ták a legnagyobb eredmény­nek, hogy sikerült visszauta­sítani a nagy nyugati csúcs- találkozóra vonatkozó elkép­zelést. (Ezt az amerikaiak sze­rint Nixon elnök őszi nyugat­európai útja során kellene megtartani.) Kissinger azon­ban, az izlandi találkozóról visszatérve sietve nyilatkozott, és azt mondotta, hogy a meg­induló. kétoldali tárgyalások­nak szükségszerűen többolda­lú kontaktusokhoz kell vezet­niük. Ebből félreérthetetlenül kiderült, hogy az Egyesült Ál­lamok mégsem adta fel egy „nyugati csúcstalálkozó” meg­szervezésének tervét. E z természetesen csak részletkérdés és a „jég­hegy csúcsa”. Az egész ügy gyökere az, hogy a tőkés világ nemzetközi gazdasági erőviszonyai megváltoztak, az Egyesült Államoknak két ha­talmas vetélytárssal: Japánnal és Nyugat-Európával kell szá­molnia. Az amerikaiak hely­zetét ugyanakkor számos té­nyező megkönnyíti. Az első ilyen tényező az, hogy az Egyesült Államok to­vábbra is vitathatatlanul a tő­kés világ első számú katonai hatalma, amelynek stratégiai „jelenlétét” a vetélytársak (te­hát a tőkés Nyugat-Európa és Japán) kormányai feltétlenül szükségesnek tartják. Miköz­ben tehát Nyugat-Európa és Japán világpiaci konkurrens- ként lép fel Washingtonnal szemben — katonailag egyér­telműen függ az Egyesült Ál­lamoktól, és ezen a függésen a belátható időben sem kíván változtatni. Ez súlyos ellent­mondás. Gyengíti Nyugat- Európa és Japán helyzetét az Egyesült Államokkal folyta­tott vitában. Az amerikaiak mindent elkövetnek ennek az ellentmondásnak a kiaknázá­sára, és katonai jelenlétükért „cserébe” gazdasági, külkeres­kedelmi engedményeket köve­telnek. A második tényező, amely megkönnyíti az Egyesült Álla­mok helyzetét a vetélytársai- val folytatott vitában: az el­lenfelek megosztásának lehe­tősége. Az Egyesült Államok homogén gazdasági hatalom, amely érdekei érvényesítésére egységesen képes fellépni. Ugyanez nem mondható el Nyugat-Európáról, sőt a kilenc államot tömörítő Közös Piac­ról sem. A z utóbbi hónapokban gyakran megtörténi, hogy különböző gazda­sági szakértők egyszerűen ösz- szeadták a Közös Piac terme­lési és külkereskedelmi ada­tait, s ezzel támasztották alá azt a kijelentést, hogy Nyu­gat-Európa gazdaságilag „élet- veszélyes” vetélytársa az Egyesült Államoknak. Ez a kép csalóka. Nyugat-Európa, sőt ezen belül a Közös Piac országait rendkívül súlyos gazdasági érdekkülönbségek osztják meg. • Ha az Egyesült Államoknak sikerül kikényszerítenie, hogy az USA—Nyugat-Európa kap­csolatokat többoldalú tanács­kozások módszerével rendez­zék — akkor egy ilyen multi­laterális konferencián Nyugat- Európa és a Közös Piac el­lentmondásai — például a többitől eltérő francia érdekek — óhatatlanul felszínre kerül­nek. Nem véletlen tehát, hogy Washington a multilaterális megközelítést szorgalmazza — és az sem, hogy a Közös Piac országai közül éppen Francia- ország ellenzi azt a legheve­sebben ! J apánnal kapcsolatban is érvényes mindez, noha Japán természetesen (el­lentétben a nyugat-európai in­tegrációval) egységes gazdasá­gi-politikai nagyhatalomként lép fel. Az Egyesült Államok politikai és taktikai érdekei azt diktálják, hogy a gazdasá­gi-katonai kérdések megvita­tásának körét szélesítsék ki és abba a nyugat-európai hatal­mak mellett Japánt is vonják be. Ha ugyanis ez megtörté­nik — akkor egy ilyen széles körű tárgyaláson nemcsak a nyugat-európai országok egy­más közötti érdekellentétel bukkannak felszínre, hanem Nyugat-Európa és Japán ér­dekellentétei Is. (Például a közel-keleti olaj felhasználása és az olaj ára, vagy a japán ipari export nyugat-európai behatolásának ügyében.) A nagy kérdés ezek után voltaképpen az, hogy az Egye­sült Államok katonai-straté­giai túlereje és politikai nyo­mása elég erős lesz-e a gaz­dasági ellenállás megtörésére. Ennek megbízható felmérésére valószínűleg csak ősszel nyí­lik mód, Nixon elnök nyugat­európai körútja, majd a Nem­zetközi Vám- és Tarifaegyez­mény (GATT) keretében ter­vezett külkereskedelmi tárgya­lások után. amelven a tőkés világ minden számottevő gaz­dasági hatalma részt vesz. G. E. közös erőből nagy textilkombinátot létesítenek Zawerczében, ahol nagy mennyiségű pamutfonalat és kötöttárut állítanak majd elő. A KGST Élelmiszeripari Állandó Bizottsága tavaly meg­állapodott abban, hogy intézkedéseket dolgoznak ki az élel­miszeripari termékek gyártásával kapcsolatos sokoldalú koope­ráció elősegítésére. Ezáltal bővül majd a termékek választéka, javul minőségük és olcsóbb lesz az áruk. Az ez irányú együttműködés fejlesztésével a KGST-orszá- gok szilárd bázist teremtenek a közszükségleti cikkek gyártá­sának állandó növeléséhez. Mindezzel persze nem merül ki a KGST-nek az életszín­vonal emelésére irányuló tevékenysége. A tagországokban az integráció hatására végbemenő gazdasági fejlődés az utóbbi években lehetővé tette a dolgozók bérének emelését, egyes közszükségleti cikkek árának leszállítását, a nyugdíjak növe­lését. A KGST-országok kereskedelmi hálózatában egyre több különböző és jó minőségű cikk jelenik meg. A szocialista kö­zösség valamennyi országában igen nagy figyelmet fordíta­nak a lakásépítésre. A mostani ötéves tervidőszakban mint­egy hatvanmillió ember jut a tervek szerint komfortos lakás­hoz. Az első két év eredményei e program sikeres megvaló­sulását tanúsítják. A KGST országaiban egyre növekszik a társadalmi fo­gyasztási alapok felhasználása. Ez lehetővé teszi az orvosi el­látás, a társadalombiztosítás, az üdültetés fejlesztését és azt, hogy még nagyobb összegeket költsenek a kultúrára és köz­oktatásra. Ennek következtében érthető, ha a lakosság reál- jövedelme is növekszik. A KGST tagországaira persze még sok megoldandó fel­adat vár az integráció útján. Eddigi intézkedéseik még nem mind hozhatták meg gyümölcseiket. Ehhez időre és megfeszí­tett munkára van szükség. Egy dolog azonban világos: a komplex program megvalósításának már első eredményei is mutatják, a KGST-országok a biztos és gyors fellendülés út­ján haladnak. 4 * *

Next

/
Oldalképek
Tartalom