Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-08 / 132. szám
1973. JÉNIUS 8., PÉNTEK res» maci sMrlap Jó példa Törődnek az öregekkel a Fortéban Követendő módszerek Vácott Rohamosan nő nálunk is az átlagéletkor. 1930-ban Magyar- ország népességének 9 százaléka volt 60 éves és ennél idősebb, most több mint 17 százalék. Az arány főleg az elmúlt években emelkedett. Rohamosan nőtt és nő a nyugdíjasok száma is. 1960-ban még egymillió körül volt, 1970 végén már másfél millió, jelenleg újabb százezrekkel több, erőteljesen halad a kétmillió felé. Államunk nagy terheket vállal, amikor biztosítja az anyagiakat a nyugdíjakra és járadékokra. Fejleszti a nyugdíjrendszert, időnként emeli az alacsony nyugdíjakat és járadékokat. Emellett számos más intézkedéssel is javítja a nyugdíjasok helyzetét. Az állam ennyit bír el. A szükséglet azonban még ennél is nagyobb. Ezért szükséges a helyi segítség, a nyugdíjasokkal való helyi törődés és természetesen azért is, mert sorsukat javítani, ügyeiket intézni csak „jelűiről” nem lehet. Az emberi törődés pedig végképp csak közvetlen kapcsolatokkal, kis intézményi és kisebb szervezeti egységek tagjainak, vezetőinek gondoskodásával valósulhat meg. E gondolatok jegyében tárgyalta a közelmúltban a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának szociálpolitikai és társadalombiztosítási bizottsága a váci Forte fotokémiai gyár nyugdíjasainak helyzetét. A gondoskodás formái A Forte-gyárban 175 nyugdíjas van, 96 nő és 79 férfi. Közülük rokkantsági nyugdíjas 19. Szervezetileg a szak- szervezeti bizottság irányításával működő háromtagú bizottság foglalkozik a nyugdíjasokkal. Pontos nyilvántartást vezetnek, feltüntetve azt, hogy ki mikor ment nyugdíjba, mennyi a nyugdíja, hányán élnek belőle, s milyen a szociális helyzetük. Az öregekről való gondoskodás egyik formája a rendszeresen fizetett segély. A legjobban rászoruló kis nyugdíjasoknak, egyedülállóknak, vagy időszakosan nehezebb anyagi helyzetbe kerülőknek 300—300 forint segélyt adnak, összesen évi 30 000 forint összegben. A másik forma a természetbeni juttatás. A jelek szerint e tekintetben is minden lehetőséget felhasználnak. összegyűjtik a vállalat területén a hulladékfát és házhoz szállítják az öregeknek. Tavaly selejteztek a vállalat raktárában nem nagy mennyiségű, de jó néhány nyugdíjas számára nagy segítséget jelentő szűrővászon anyagot. Nekik adták. Néhány nyugdíjas a vállalat étkezdéjéből a vállalatvezetőség engedélyével térítésmentesen kap ebédet, többen viszont bejárhatnak, és 6 forintért ebédelhetnek. Idejekorán kezdődik A gondoskodás már a nyugdíjba menetel előtt megkezdődik. Ennek a munkának nagy részét a nyugdíj-előkészítő bizottság végzi. Először összegyűjtik azoknak a neveit, akik az évben érik el a nyugdíj- korhatárt, majd személyesen beszélgetnek a nyugdíj előtt állóval. Mikor szeretne nyugdíjba menni? Nem szeretne-e esetleg tovább dolgozni? Ismertetik azt a lehetőséget, amely szerint a nyugdíjjogosultságot szerzett dolgozó — amíg munkaképessége megengedi — továbbra is munkaviszonyban maradhat. A nyugdíj-előkészítő bizottság ügyel arra is, hogy maradéktalanul megvalósuljon a gyár vezetőinek támogató szándéka. A nyugdíj előtt álló embereket az órabéremelésnél és a jutalmazásnál fokozottabban támogatják. Ha törzsgárdatag és a 15—20—25. évi törzsgárdatagságát a nyugdíjazásának évében tölti be, akkor a törzsgárdaszabályzat- ban előírt jutalmat vagy aranygyűrűt abban az esetben is megkapja, ha például „csak” 14—19—24 teljes évet dolgozott nyugdíjazásáig. A bizottság munkája egyébként kiterjed a rokkantsági nyugdíj előkészítésére is. Igaz érzések Nyugdíj előtt átlag 400 forint jutalmat kapnak a nyugdíjba menők. Ez esetben azonban bizonyára még a pénznél is jobban esik, hogy ezt az összeget a vállalat vezetősége több nyugdíjas ünnepi búcsúztatásán adja át, melyet Vecsésen hagyomány a káposzta Jól látni, Budapest táján már esik. A felhők lassan úsznak Vecsés felé, de mire odaérnek, csak gyéren ejtenek kövér cseppeket a hetek óta szomjas határra. Márpedig, hogy lesz-e bőven a híres-neves vecsési káposztából, az most dől el. A két vecsési tsz, az Ezüstkalász (a képen) és a Zöldmező, a község hagyományos növényét, a káposztát, több száz holdon termeszti évről évre. Saját üzemükben savanyítják is. Palántanevelésre 3 ezer négyzetméteres fóliasátort állítottak fel tavaly az Ezüstkalász, a Zöldmező is követte példáját. Idén tavasszal két sátrukban már virágzik a másodvetésként ültetett paradicsom, a paprika szedését pedig megkezdték. Az újburgonya nem sok reménnyel kecsegtet. Az Ezüstkalász Tsz ez idén, bár jókor megrendelte, csak március 24- én kapta meg a vetőgumót, így hát nem csíráztathatta kellő időben, nem, lesz ebből már korai burgonya. A Zöldmező Tsz ugyan még az őszszel magkapta a vetőgumót, de a kívánt gülbabát kisvár- dai rózsával elegyítve. így azután most még csak minden ötödik-hatodik bokor, a gül virágzik. Egyszóval nemcsak a szárazság okoz gondot Ve- csésen. Aggasztja egyéb dolog is a két tsz-t. Tavaly szántóföldjeiken mérőszalagos emberek jelentek meg, cövekeket tűztek ki: errefelé nagyobbítják meg a Ferihegyi repülőteret. Természetesen fájdalmas mindkét tsz-nek, hogy gazdaságuk több száz holddal kisebb lesz, ám belátják, másfelé nem terjeszkedhet a repülőtér. Azt azonban tudni szeretnék: mikor kerül sor a kisajátításra, mert, bár a föld és a be nem takarítható termés árát megfizetik, mégsem szeretnék, ha a munkájuk kárba veszne. Sz E. családias beszélgetés követ. Szinte ismétlődése ennek, a negyedévenkénti nyugdíjastalálkozó, terített asztal mellett. Erre is van évi néhány ezer forintos előirányzat. A nyugdíjasok segítségével valósítja meg szép szándékainak egy részét jó néhány szocialista brigád is. Rendben tartják néhány nyugdíjas lakását, patronálnak egyedülálló nyugdíjasokat, évente 4 —5 alkalommal nyugdíjas-kirándulást szerveznek a vállalat mikrobuszával. A nőbizottság és a nyugdíjasbizottság külön gondol a karácsonyi ajándékozásra, a beteg nyugdíjasok látogatására. Időt és fáradtságot nem kímélve patronálják a váci I. sz. szociális otthont és az öregek napközi otthonát. Ne rejtsék véka alá Az SZMT szociálpolitikai és társadalombiztosítási bizottsága a helyzetet elemző alapos vita során megállapította, hogy a Forte-gyárban a gondoskodás a nyugdíjasokról a váci üzemek között, sőt, az egész megyében a legjabb. Az eredmények a gazdasági és mozgalmi szervek együttműködésének köszönhetők. Kérték a gyár szakszervezeti bizottságát, hogy tapasztalatait adja át más üzemeknek is. Ezt az SZMT bizottsága is messzemenően elősegíti és a Forte-ban alkalmazott módszereket a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa budakeszi iskoláján is a tématervbe iktatja. P. V. Ülésezett az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága Az egészségügyi és szociális feladatok ellátására tavaly 9,3 milliárd forintot költöttek, 744 millió forinttal többet, mint 1971-ben — nyugtázta örvendetes tényként csütörtöki ülésén az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. A dr. Pesta László elnökletével megtartott tanácskozáson részt vett Varga Gáborné, az ország- gyűlés alelnöke, dr. Garam- völgyi Károly, a pénzügyminiszter első helyettese és dr. Darabos Pál, az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Az egészségügyi tárca 1972- es költségvetésének teljesítéséről dr. Tóth Béla egészségügyi miniszterhelyettes tájékoztatta a képviselőket. Tavaly a lakosság egészségi állapota ösz- szességében javult, a védőoltások hatására tovább csökkent a fertőző megbetegedések száma, kevésbé hatottak a foglalkozási ártalmak, kevesebb volt a baleset és a tbc-s megbetegedés. A halálozások száma és arányszáma nem emelkedett; s 35 ezrelékről 33 ezrelékre csökkent a csecsemő- halandóság. Az egészségügyi célokra jutó, az 1971-es költségvetésnél 8,6 százalékkal magasabb összeg biztosította az egészségügyi hálózatbővítést szolgáló új intézmények fenntartási kiadásait, sőt bizonyos mérvű javulásukat is. A társadalombiztosítás tavalyi helyzetéről Palotai Károly, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának helyettes vezetője elmondta, hogy az 1972-ben hozott intézkedések — összhangban a távlati népesedéspolitikai célkitűzésekkel is —, elsősorban a több gyermekes családok helyzetének javítását szolgálták. Az anyákat, a gyermekes családokat támogató segélyek és ellátások összege 1972-ben 6 milliárd forintot tett ki, gyermekgondozási segélyekre a korábbi évinél 76 millió forinttal többet fizettek ki. A vitában kifejtette véleményét dr. Marton Zoltán, Oláh János, Újhelyi Sándorné, dr. Petri Gábor, dr. Bene Zoltán, dr. Lakatos Pál József, dr. Kaposvári Júlia, dr. Hargitai Katalin, Danes József és Nics János országgyűlési képviselő. Budaörsön, a MEZŐGÉP Trösztnél Dr. Oscar Weihs látogatásai Dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese, tegnap hivatalában fogadta dr. Oscar Weihst, az Osztrák Köztársaság földművelésügyi és erdészeti miniszterét. Az eszmecserén részt vett dr. Di- mény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint dr. Friedrich Frölichstahl, Ausztria budapesti nagykövete. Az osztrák miniszter és kísérete tegnap Budaörsön meglátogatta a MEZŐGÉP Tröszt központját, ahol Pesti László vezérigazgató fogadta a vendégeket. Délután dr. Oscar Weihs — dr. Dimény Imre, valamint dr. Friedrich Frölichstahl társaságában — a Magyar Lóverseny Vállalat galopp pályáján megtekintette a vendégek tiszteletére rendezett Bécsi-díj futamát. Vitafórumokon találkoztak a lakossággal a járási és községi vezetők Népfronttanácskozás az ismeretterjesztésről A téli ismeretterjesztés tapasztalatairól tanácskozott tegnap délelőtt a Hazafias Népfront Pest megyei elnöksége mellett működő oktatási társadalmi bizottság az elnökség budapesti székházában. Varga Csaba, a Pest megyei bizottság munkatársa bevezetőjében elmondotta, hogy a téli időszakban Pest megyében 2200 ismeretterjesztő előadás hangzott el, jórészt és elsősorban előadássorozatok formájában. Egy-egy községben 6—7 előadásból állt egy tematikailag egymáshoz kapcsolódó sorozat, s a hallgatók száma általában tíztől ötven főig terjedt. Űj kezdeményezésekkel is találkozhattunk az idén az ismeretterjesztő munkában. A gödöllői járás falvaiban például járási és községi vezetők különböző ankétokon, vitafórumokon találkoztak a lakossággal. A vitában részt vevők hangoztatták a minőség fontosságát az ismeretterjesztésben, továbbá, hogy mindig a helyi körülményekhez és szükségletekhez igazodva, változatos formákat kell kialakítani, és az általános műveltés fejlesztésének nagyobb szerepet kell kapnia. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának ..titkára is. Vízgazdálkodás, környezetvédelem Az Egészségügyi Világszervezet meghívására csütörtökön magyar vízügyi küldöttség utazott az Amerikai Egyesült Államokba. A küldöttség — amelyet Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke vezet — a víz- gazdálkodás és a vízminőségvédelem tervezési, szervezési, kutatási módszereit és eszközeit, a vízminőségi gazdálkodás környezetvédelmi összefüggéseit tanulmányozza, és megbeszélést folytat az USA illetékes vízügyi kormányszerveivel. A küldöttség New Yorkban látogatást tesz az ENSZ titkárságán. A megyei tanács és szervei szervezeti és működési szabályzatának 8. paragrafusa egyebek között kimondja: „A nem tanácsi szerveknél a dolgozók érdekében hozott művelődésügyi, egészségügyi, szociális és munkaügyi jogszabályok megtartását — az illetékes érdekvédelmi, illetőleg érdekképviseleti szervekkel együttesen — a tanács bizottságai és szak- igazgatási szervei ellenőrzik”. E passzus teljesen összhangban áll az 1971. évi I. törvénnyel, annak 22. paragrafusa (2) bekezdésével. Helyes jog. Csak ma még sok esetben formális. A törvény haladottabb állapotot tükröz, mint ameddig a gyakorlat elért. Nagykőrös Város Tanácsánál például — de persze más, hasonló nagyságú településeken ugyanúgy — egyetlen főelőadó intézi az összes munkaügyi, munkaerő-gazdálkodási teendőket. Ezek mellett kellene a vállalatok, a különböző gazdasági egységek idevágó tevékenységét ellenőriznie. Érdemben, azaz tekintélyes időt fordítva rá. Joga, egyben kötelessége. Kötelessége elvi jelentőségű, mert teljesíthetetlen. Joga a tanácsnak, a végrehajtó bizottságnak, hogy számonkérje a lakosság ellátásában döntő szerepet játszó kereskedelmi vállalatok tevékenységét. Nagykőrösnél maradva: e joggal több ízben is élt a végrehajtó bizottság. A vártnál, az indokoltnál kevesebb sikerrel. A ruházati vállalaton kívül a többi érintett csak „letudta” a napirend tárgyalására szóló meghívást, meghallgatta a bírálatot, s utána visszatért a fővárosba, a vállalat székhelyére. Történni nem történt semmi sem. Ezért, hogy a város tanácsa Bács-Kiskun megyéből hívott kereskedelmi partnereket, az élelmiszer-, a bútor-, az iparcikk-kínálat növelése, új üzletek megnyitása érdekében. Joga a végrehajtó bizottságnak a kereskedelmi tevékenység mérlegre helyezése. A jog azonban formális, ha a mérleg nyelvére csupán ők figyelnek oda. Mert minden jog annyit ér, amennyi a gyakorlatban érvényesíthető belőle. H asonló példákat sűrűn elénk állít az élet, s hirtelen elbizonytalanodhatunk: jó a jog, ha végrehajtása ilyen gyatra? Kétkedésünk iránya rossz, ha a jogot veszi célba. Az említett, s az ezekkel rokon esetekben nem a törvényi, jogszabályi rendelkezés körül van a hiba, hanem a megvalósítás lehetőségeiben, körülményeiben, módszereiben. Sokszor ugyanis csak azért formális a jog, mert rosszul élnék vele! Indokoltan állapította meg Biszku Béla, a párt Központi Bizottságának titkára az MSZMP Politikai Akadémiáján 1972. március elsején elhangzott előadásában egyebek között, hogy: a tanácsoknál „az önállóság növelése nem elhatározás kérdése csupán. Nem elég a tanácsok önállóságát elvben elismerni, hanem meg kell teremteni ehhez a személyi és tárgyi feltételeket. Nem tartozik a ritka esetek közé, hogy a jogot — értve alatta most minden írott szabályozást — azért bírálják, mert kullog a valóság mögött. Nos, a tanácstörvény, a hozzá kapcsolódó végrehajtási utasítás, s nem kevésbé a megyei és helyi tanácsok szervezeti és működési szabályzata éppen ennek fordítottjával tűnik ki; a jövőt vetíti elénk. Ezért hiba lenne — a napi munka gyarlóságainak láttán — türelmetlenkedni. Legalább ekkora hiba lenne azonban a helyzetbe beletörődni. Végül is a jog lehetőség, élni kell vele. Könnyű ezt kimondani. A szavak még nem tettek, a sürgetés, a biztatás nem öilt formát, hogy fölhasználható legyen a cselekvésre. Ma a tanácsok — minden tekintetben — a korszakváltás , időszakát élik, szervezetük- ben, működésükben egyszerre van jelen és hat a régi és az új, a már túlhaladott s a még csak csírájában levő. Bizonyos értelemben tehát felemásan -intézik a dolgukat, mert joguk és erejük még nincs arányban egymással. Vajon ^ ezért a jogokból csípjenek le? Az erők ésszerű növelése, a fokozatos összhangteremtés a teendő. M a annyi minden zúdul a tanácsokra, hogy a bőség 5 áradatából igencsak nehéz munkával lehet kiválogatni a valóban lényege- _ seket. A testületek — a tanácsok, a végrehajtó bizottságok — nagy többsége már képes erre, nem vész el a részletekben, nem kíván mindennel — valójában alaposan semmivel — foglalkozni. Ami azonban napirendre kerül, annak legyen értelme! Értelme, azaz hatása, következménye. Ne teljék hét vagy kilenc ember ideje a végrehajtó bizottság ülésén azzal, hogy sok okosat és megszívlelendőt mondanak a nyolcadiknak vagy tizediknek, aki azután föláll, kezet ráz mindenkivel, s továbbra is úgy cselekszik — 'cselekedhet! —, mintha nem hallott volna semmit sem. Nem beszélni ül össze a tanács, a végrehajtó bizottság, hanem azért, hogy területe gazdájaként jogait gyakorolja, döntsön, ami • ben kell. véleményt nyilvánítson, ha az szükséges. A formális jogok élővé változtatása nagy szerepet játszik abban, hogy szavak és cselekvési lehetőségek életünk e területén is egybeessenek. Mészáros Ottó Ekés János felvétele I i i t i Formális Jog
