Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

rtsí meet K/íírlap 1973. JÚNIUS 3., VASÁRNAP Pest megye kitüntetett pedagógusai (Folytatás az 1. oldalról.) AZ OKTATÁSÜGY KIVÁLÓ DOLGOZÓJA LETT: Neumann Edit, a perbáli általá­nos iskola igazgatóhelyettese, Pa­taki Gyula, a gyömrői 4. sz. álta­lános iskola tanára, szakfelügyelő, Asztalos István, az aszódi 2-es szá­mú általános iskola igazgatója, dr. Bagóczky Lajosné, a ceglédi Kos­suth gimnázium tanára, Becser Ernő, a nagykőrösi Kossuth álta­lános iskola igazgatóhelyettese, Bellus Jánosné, a kiskunlacházi általános iskola tanítója, Boros Andrásné, a dabasi 2-es számú ál­talános iskola tanítója, Csák And­rás, a monori Kossuth általános iskola tanára, Csele József né, a verőcei általános iskola tanára, Cser László, a péceli gimnázium igazgatója, Darázsi Jánosné, az ócsai általános iskola tanítója, Fábián Józsefné, a váci Báthori utcai általános iskola tanára, Gács Ferenc, a ceglédi Budai úti álta­lános iskola igazgatója, Gyulai Margit, a nagykátai 2-es számú általános iskola igazgatóhelyettese, dr. Halász János, a monori József Attila gimnázium tanára, Horváth Z. László, a tápiószentmárton- söregpusztai általános iskola ta­nítója, Huba György, a halászte­leki általános iskola igazgatója, Jakus Béla, a j ászkaraj enői álta­lános iskola igazgatója, Junák Medárd, a Tápiógyörgye pokol­tanyai általános iskola tanára, Katona Rozália, az abonyi általá­nos iskola tanára, Kárpáti Ferenc- né, a gyáli 1-es számú általános iskola tanóra, Kepler Erzsébet, a szigetmonostori óvoda vezető óvó­nője, Ladányi János, a maglódi 1-es számú általános iskola igaz­gatója, Lencsés Rezső, a gödöllői Petőfi Sándor általános iskola igazgatóhelyettese, Megléczi Ist- vánné, a biatorbágyi 2-es számú általános iskola igazgatója, Me­gyeri Károlyné, a ceglédi Hámán Kató általános iskola igazgatóhe­lyettese, Mester Szabó József, a nagykőrösi Arany János gimná­zium tanára, Moravcsik Lénárdné, a nagykátai 1-es számú általános iskola tanára, Nemes Ferenc, a váci Hámán Kató általános iskola igazgatóhelyettese, Podani István­ná, a szentendrei Rákóczi Ferenc úti általános iskola tanítója, Soós László, a vácszentlászlói általános iskola tanára, szakfelügyelő, Szabó Tiborné, a szigetcsépi általános is­kola tanára, Sztanyik János, a ceglédi általános iskola tanára, Visontai László, a nagykőrösi kül­területi iskolák igazgatója és Za- kor Ferencné, a százhalombattai általános iskola tanárai MINISZTERI DICSÉRETBEN RÉSZESÜLT: Bálint Józsefné dabasi óvónő, Bíró Tiborné, a váci Árpád úti általános iskola tanára, Czermann Melegvizei strandon, festői környezetben kellemes pihenés • Strand (kedd kivételével 9-től 1Ő óráig) • Vendéglő • Élelmiszer-áruház (vasárnap is nyitva) • Autóparkoló • Pihenő- és labdázóterület BUDAPESTTŐL CSAK 20 KILOMÉTERRE, A SZENTENDREI PAP-SZIGETEN Vállalatok, szövetkezetek, magánosok figyelmébe ajánljuk alábbi betontermékeinket: JARDALAP, MEDERLAP, ÜTSZEGÉLY, KÉTRÉSZES KABELCSÖ, VASBETON KERÍTÉSOSZLOPOK ÉS PANELEK, BETONKAD, KÜTGYÜRÜ. Színes járdalapok: 30x30x5-ös méretben 14 Ft 40x4üx6-os méretben 16 Ft Transzportbeton: B— 50 B— 70 B—100 B —140 B — 200 B — 280 456 Ft/m3 470, Ft/m3 495 Ft/m3 510 Ft/m3 590 Ft/m3 720 Ft/m3 SZABAD KAPACITÁSUNK VAN ÉPÜLETLAKATOS- ÉS VASSZERKEZETI MUNKÁK VÉGZÉSÉRE. VÁC ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ Beton- és lakatosüzeme Vác, Derecske-dűlő. Telefon: 10 — 782. Mihályné, a dunakeszi óvoda ve­zető óvónője, Dianovszky Emilné, a budaörsi általános iskola és gimnázium tanára, Fejes Ferenc, a mendei általános iskola igazgató- helyettese, Hartyáni Mária, a nagykőrösi zeneiskola tanára, Hu­nyadi Lászlóné, a monori Kos­suth általános iskola igazgatója, Juhász Ferencné, a ceglédi II. ke­rületi óvoda vezető óvónője, Ka­sza Irén, a szobi általános iskola és gimnázium tanára, Katona Sán- dorné, a budakalászi általános is­kola tanítója, Kemény Györgyné, a gödöllői Imre úti általános is­kola tanára, Kovács Zsigmondné, a nagykőrösi Kossuth .általános is­kola tanítója, Krevenka Antalné, a tápiószelei általános iskola tanító­ja. Mihály Istvánné, a szentendrei általános iskola tanítója, Szíjjártó Sándor, a szigetújfalui általános iskola igazgatója és Varga István­né, a biatorbágyi 2. sz. általános iskola tanítója. KIVÁLÓ dolgozó LETT: Baranyai Andrásné, a pilisvörös- vári 4. sz. napközi otthonos óvoda dajkája, Bene Pálné, a nagykátai 1. sz. általános iskola hivatalsegé­de, Czescznok Sándorné, a szobi általános iskola és gimnázium is­kolasegéde, Gacsal Antalné, a da­basi 2. sz. általános iskola kony­hai kisegítője, Háda Lászlóné, a szentendrei Bajcsy-Zsilinszky úti általános iskola hivatalsegéde, Horváth Györgyné, a váci Petőfi Sándor általános iskola gazdaság­vezetője, Kertész Józsefné, az al- bertirsai Petőfi Sándor általános iskola hivatalsegéde, Kovacsik Lászlóné, a gödi 2. sz. általános is­kola hivatalsegéde; Kovács Mária, a hévízgyorki általános iskola hi­vatalsegéde, Masznyik Pál, az aszódi 1. sz. általános iskola hi­vatalsegéde, Neisz Gáborné, a vá­ci Hámán Kató általános iskola szakácsnője, Sallai Pálné, a duna- varsányi 2. sz. napközi otthonos óvoda dajkája, Sándor Istvánné, a gödöllői Török Ignác gimnázium gondnoka, Szabó Lászlóné, az ét*- di 4. sz. általános iskolai napközi otthon szakácsnője, Szemők Ist­vánné, a vecsési 3. sz. napközi otthonos óvoda dajkája, Tolnai Jánosné, százhalombattai általá­nos iskolai szakácsnő, Vajkó Sán­dorné, a ceglédi kerületi óvoda dajkája. KISZ-ÉRDEMÉRMET KAPOTT: Lippai Lajos, zium tanóra. a dabasi gimná­TV-FIGYEl.Ó Megszerettük Láng Vincét. Pénteken este elbúcsúztunk az Egy óra múlva itt vagyok ... című történelmi kalandfilmtől és főhősétől, Láng Vincétől, aki szinte mondva csinált hős­ként véletlenül keveredett be­le a történelem sodrásába. A búcsú csak ideiglenes, készül a film folytatása, s ennek azért is örülünk, mert most a bú­csú pillanataiban rájöttünk, hogy közben megszerettük Láng Vincét, a történelemnek ezt a kétbalkezes hősét. Hogy ebben a szeretetben mennyi része van az író Pintér Jó­zsef, a rendező Wiedemann Károly munkájának és Har- sányi Gábor kitűnő szerepfor­málásának nehéz lenne, de ta­lán most nem is fontos el­dönteni. Pedig sokat bosszankod­tunk a nyolc folytatás közben a film képtelenségein. Na­gyon gyakran úgy éreztük, nem is történelmi kalandfil­met, hanem valami különös mesefilmet látunk. Sokszor egyszerűen azon kellett cso­dálkoznunk, hogy a vakmerő kalandok után Láng Vince egyáltalán életben maradt. Persze, megértjük az alkotó­kat: Láng Vince halála a film végét jelentette volna. S mint utóbb kiderült, az alkotóknak ez a ragaszkodása az újabb és újabb folytatások­hoz nem volt egészen oktalan. A Láng Vince-sorozattal ugyanis az történt, ami .* ha­sonló filmeknél ritkán fordul elő: folytatásról, folytatásra jobb, érdekesebb és talán még valószerúbb, hitelesebb is lesz. Ettől függetlenül azonban, sajnos, majdnem bizonyosak vagyunk abban, hogy az Egy óra múlva itt vagyok követke­ző folytatásai sem oldják meg a történelmi kalandfilm sú­lyos problematikáját, aho­gyan nem oldotta meg két ko­rábbi társa, a Kloss kapitány és a Bors-sorozat sem. Ö. L. A betűkben terjedő gondolat erőforrása a nemzeti haladásnak Az ünnepi könyvhét megnyitója Szombaton megkezdődött az I olvasókultúra hagyományos — 1 évenként ismétlődő — esemé- i nye: az ünnepi könyvhét. Bu­dapesten Ady Endre szobránál — a Liszt Ferenc téren — volt az országos megnyitó ünnep­ség, amelyen részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai I Bizottságának tagja, a Köz- | ponti Bizottság titkára, dr. Orbán László, a művelődés­ügyi miniszter első helyettese. Jelen volt a magyar írótársa­dalom, a könyvszakma népes képviselete is. Darvas József Kossuth-díjas író, a Magyar írók Szövetségé­nek elnöke megnyitó beszédé­ben rámutatott: a könyvhét egyre inkább megleli a maga természetes helyét, szerepét a közművelődés általános folya­matában. Beszédét folytatva aláhúzta: — A legfontosabb az, hogy az utóbbi időben a szocialista építés feladatai közt mind erő­teljesebb hangsúly tevődik a közműveltség színvonalának emelésére, a kulturális nevelő­munkára, a népművelésre, a tömegmúvelődésre, a lenini értelemben vett kulturális for­radalom új lendületének ki­bontakoztatására. — Az idei könyvhét jó érte­lemben vett ünnepi jelentősé­gét különösen emeli — mon­dotta —, hogy ebben az esz­tendőben emlékezünk meg a magyar könyvnyomtatás indu­lásának 500. évfordulójáról. Fél évezrede, hogy HeSs And­rás budai nyomdájában — igaz, hogy még latin nyelven — megjelent a magyar könyv- nyomtatás első terméke, a „Chronica Hongarorum”. Tisz­telettel emlékezünk a hősi ült- törésre, sosem felejtve; hogy a TANULÁS ÉS AKTIVITÁS Beszélgetés Váhán István nagykőrösi tanárral Gyerekkora • óta pedagógusnak ké­szült Páhán István. Édesapja is pedagógus volt, tanító, előbb a nagykőrösi tanyákon, az­után a városban. Páhán István gyerekként szerette meg a pályát; minden szépségét és nehézségét közvetlenül közelről látta. Hogy pedagógusnak lenni hivatás és szenvedély. apja példája mutatta meg neki. A néptanítóé, aki a tanítás után is fáradhatatlanul dolgo­zott, sokszor az éjszakákba nyúlóan: szemlél­tető és kísérleti eszközöket fabrikált. Ezek egy része ma is megvan; fia kegyelettel őrzi őket. Ám Páhán István nemcsak a hivatás sze- retetét tanulta apjától. Olyan elveket és gya­korlatot, amely mai munkájának is alapja.--------------------- ugyanis nemcsak megcsi­| _ Apám | nálta a kísérleti eszközö- --------------------- két, hanem a gyerekek ke­zébe adta őket, együtt dolgozott velük — me­séli apjáról. — Mindig azt vallottam, csak az fejlődhet, aki tevékenykedik. Egész életem­ben azt igyekeztem és Igyekszem ma is meg­valósítani, hogy a tanulók ne egyszerűen ta­nítást hallgatni járjanak az iskolába, hanem aktívan dolgozni, hogy az új ismeretek szer­zésében saját munkájuk is benne legyen. A tanár dolga, hogy az órán megtalálja és fel­építse a helyes arányt a tanári magyarázat és a tanulók munkáltatása között. Ez az én pedagógiai ars poeticám. Gyakorlatát először apámtól láttam és tanultam.----------------------------természetesen állan­| Az alapelvek | dóan alakultak, módo­----------------------------sultak a sok tanulás és munka nyomán, ami Páhán István pályáját vé­gigkísérte. Érettségi után a debreceni egye­tem matematika-fizika karán tanult és 1945- ben ott kapott diplomát. Aztán visszakerült Nagykőrösre. Általános iskolában tanított, de két év után az Arany János gimnázium ta­nára lett, s azóta is megszakítás nélkül ott dolgozik. Pedagógiai tevékenységének alapja a ta­nulói aktivitás megteremtése és legjobb mód­szereinek keresése. Nemcsak tanárként, szak- felügyelőként is ezért dolgozik, s ezt kutatja, bizonyítja az iskolatelevízió adásaiban is, amelynek 1964 óta munkatársa. — Néhány éve a megye tíz gimnáziumának a megyei tanács mechanikai eszközsorozatot készíttetett. A sorozat összeállításában ma­gam is részt vettem. Ezeknek az eszközök­nek köszönhetően a II. osztályosok fizika­anyagának kétharmad része ma már úgyne­vezett azonos munkájú tanulói kísérlettel tárgyalható. Ennek az a lényege, hogy a ta­nulók önállóan, saját maguk kísérleteznek, s nem a tanár bemutatóját nézik, mint a régi időkben. A diák A tanóra könyv a betűkben továbbélő, j terjedő szellem, gondolat ha- ] talmas erőforrása volt minden időkben a nemzeti megmara­dásnak, a haladásnak. Befejezésül rámutatott arra, hogy könyvkiadásunk gazda­gon, méltó módon készült erre a jubileumi könyvhétre. Az ünnepi könyvhét meg­nyitása alkalmából — immár hagyományosan — a Liszt Fe­renc téri könyvklubban dr. Marczali László, a Művelődés- ügyi Minisztérium Kiadói Fő- igazgatóságának vezetője át­nyújtotta az okleveleket a „Szép magyar könyv” 1972. évi versenyében jól szerepelt ki­adók képviselőinek. nem tanári demonstrációt lát messziről, hanem közvetlen közelről tanulmányozza a kí­sérletet, hiszen maga hozza létre. Közben feismeri és elsajátítja a törvényt. Ez nagy­mértékben fokozza a tanulás hatékonyságát, csökkenti a túlterhelést, pontosabban az op­timális tanulói terhelés kialakításához járul hozzá. — Kis dolognak tűnik az is, pedig valójá­ban nagy jelentőségű, hogy a feladatok meg­oldásának gyakoroltatása ma már nem úgy történik, mint a ml időnkben. Akkor egy ta­nuló felírta a táblára a megoldást, a többiek másolták. Ma a tábla a tanáré. A gyerekek mindannyian a helyükön dolgoznak, a füze­teikbe, vagy munkanaplóikba írják a meg­oldást. külső képe is megváltozott mindennek következtében. Ha belépünk egy jól szer­vezett, modern fizikaórára — folytatja —, nem azt látjuk, mint régen, hogy a gyere­kek mozdulatlanul ülnek a padjaikban és a tanár magyarázatát figyelik, hanem ők ma­guk is dolgoznak, egyénenként vagy ketten- hárman együtt kísérleteznek. — Mindehhez persze kísérleti tárgyak, szemléltető eszközök szükségesek. — Igen és ez a mi legnagyobb gondunk. A fejlődés ugyan óriási, de nem elég.--------------------------------­- hirül adták: a pe­I A tegnapi lapok | dagógusnap alkal­---------------’----------------- mából Páhán Ist­ván szakfelügyelőt, a nagykőrösi Arany Já­nos gimnázium és óvónőképző szakközépis­kola tanárát is az oktató-nevelő munkában kifejtett kimagasló tevékenységéért a műve­lődésügyi miniszter az idén alapított húszezer forintos Apáczai Csere János díjjal tüntette ki. A képen: dr. Orbán Lászlótól, a miniszter első helyettesétől átveszi a díjat. Ök rös László A ma embere és a könyv • B tszáz éve nyomtatnak könyvet Magyarorszá­Ö gon. Gondolom, mindenkinek nagyon isme­rős már ez a mondat, jó néhányszor meg­jelent az elmúlt hetekben, hónapokban az újságok hasábjain, elhangzott a rádióban, televízióban. Éppen ezért nem a hazai könyvnyomtatás kezdeteit akarom most felidézni, s nem is az azóta eltelt éveket vallatni. Sokkal érdeke­sebb, milyen kapcsolatban van a ma embere a könyv­vel? Ha a statisztikai adatokat nézzük, jogosan büszkél­kedhetünk. Megsokszorozódott az elmúlt években a könyvvásárlás. Közkönyvtárak tucatjai épültek, kor­szerűsödtek. Nemrég fejeződött be a „Száz falu — száz könyvtár” mozgalom, s máris itt az újabb: a Hazafias Népfront „500 év és 500 iskolai könyvtár” jelszóval in­dított nagyszabású társadalmi akciót. A Szépirodalmi Könyvkiadó most, a könyvhéten kezdi megjelentetni Magyar Remekírók című sorozatát, amely nemzeti iro­dalmunk egészéhez vezető kalauz, egyben bibliofil külsőbe öltöztetett tömegkiadvány. Hosszasan sorolhat­nám tovább, de megállók. Mindez, amit eddig felsoroltam, s ami még hozzá tartozik, igaz és nagyszerű. Csakhogy: a könyvvásár­lás valóban megnövekedett, de még nem mindig a fajsúlyos irodalom talál legnagyobb páldányszámban gazdára. Gyakran előfordul, hogy nagyszerű regények, irodalmi értéket képviselő verseskötetek szerényked­nek 3—5 ezres példányszámukkal 80—100 ezer pél­dányban kiadott, saját műfajukban sem mindig szín­vonalas krimik és gyenge lektűrök mellett. Akadnak olyan emberek, akik már vásárolják a könyveket, de csak ritkán olvassák őket. Sokkal nyugtalanítóbb az a jelenség, amelyet legutóbb egy jelentésben olvastam, de — sajnos — máskor, máshol is találkoztam már ve­le. Idézek a jelentésből: „Az olvasók mintegy 50—60 százaléka tanuló. Az ipari és mezőgazdasági dolgozók aránya, létszámukhoz viszonyítva, igen elmarad a töb­bi rétegétől.” Könyvtári olvasókról van szó, de téve­dés ne essék, nem diák-, hanem nyilvános közművelő­dési könyvtárakra vonatkozik ez a megállapítás. Ugyancsak' nyugtalanító az a jelenség, amelynek egy­fajta megnyilvánulásával egyik üzemi könyvtárban ta­lálkoztam. Ott időző, képeslapokat forgató szakmun­kástanulókkal kezdtem beszélgetni, akik beiratkozott olvasói voltak az adott könyvtárnak. 16—17 éves fia­talok. Kiderült, hogy öt beszélgetőpartnerem közül egyiknek sem volt még a kezében irodalmi folyóirat. Mint mondták, az ottani könyvtáros nem hívta fel ilyenekre a figyelmüket. Hozzájuk tehát a legfrissebb irodalom, sajnos, nem jut el, holott a folyóiratokban található versek, novellák elvezethetnék őket a mű írójának könyveihez is. Szándékosan soroltam negatív példákat. Elkesere­désre ennek ellenére nincs okunk, hiszen ha „olvasó nép” — így általánosságban fogalmazva — még nem is vagyunk, tény, hogy évről évre növekszik a rend­szeresen olvasók és az olvasottakat hasznosítók szá­ma. Egyre többen értik meg, hogy a könyv, mint az ismeretek tárháza, munkaeszköz is. Nemcsak az iro­dalommal foglalkozóknak, hanem mindenkinek. Mert amikor könyvről, olvasásról beszélünk, akkor sem csak a szépirodalomra gondolunk, hanem például a szak- irodalomra is. Mégsem elégedhetünk meg eredmé­nyeink emlegetésével, nagyon komolyan számba kell vennünk a hiányosságokat is. Először is — nagyon leegyszerűsítve — még újabb, korszerűbb könyvtárak szükségesek, s egyre több könyv. Mielőbb el kell érni, hogy a klasszikus alap­művek mindenkor megvásárolhatók, hozzáférhetők le­gyenek. Amikor pedig megfelelő könyvtárak és köny­vek állnak rendelkezésünkre, tehát optimálisnak mondhatók a tárgyi körülmények, akkor, sőt már ad­digra is el kellene jutnunk oda, hogy valóban egész népünk szükségletévé váljon a rendszeres és tudatos olvasás. Nagyon nehéz, s roppant erőfeszítéseket igény­lő feladat ez. Az emberi tudatot kell átformálni, a szemléletet megváltoztatni. Ehhez egyre több képzett, szilárd eszmeiségű, szug- gesztív egyéniségre van szükség. Olyanokra, akik meg­találják a legmegfelelőbb módszereket az olvasás meg- kedveltetésére. Mint például az a tanár, akiről nem­rég olvastam. Látszólag nagyon egyszerű, kézenfekvő dolgot művelt, mégis nagyszerűt, mert eredményest. A tanórán „hirtelen ötlettel” beszélni kezdett egy könyv­ről, amely nem szerepelt ugyan a tantervben, de szá­mára kedves — s tegyük hozzá: értékes mű volt. Nem a tartalmát mondta el,, hanem azt a világot próbálta szavakkal megrajzolni, amelyet a mű hordoz. S mi történt: néhány nap alatt az osztály minden egyes ta­nulója elolvasta a könyvet, anélkül, hogy felszólította volna őket erre, vagy bármit ígért volna az elolvasá­sért. Senki sem ülhet nyugodtan, azt gondolva vagy ki is mondva: ez a könyvtárosok és pedagógusok feladata. Nemcsak az övéké, mindnyájunké. Közös az érdek, tehát közös a feladat is. Nem mehetünk el vakon és süketen amellett a felismerés mellett, hogy világunk, életünk egyre gyorsuló fejlődése közepette mind kép­zettebb, műveltebb emberekre van szükség. A szakmai képzettség és az általános műveltség növelése nemcsak egyéni, hanem közérdek is. S mindez nem oldható meg csak az iskolai oktatás során, elengedhetetlenül szükség van fejlett közművelődési hálózatra, szakem­berekre. Végezetül pedig az önművelésre, amelynek egyik legfontosabb „kelléke” még nagyon sokáig a könyv marad. Mátyás István 4 i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom