Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-29 / 123. szám

1973. MÁJUS 29., KEDD "‘‘k/ÚHop 3 Hatékony munkásvédelem A MEGELŐZÉS: NEMCSAK PÉNZKÉRDÉS dolgozónk szenvedett kisebb sérülést munka közben. Már­ciusban és május eddig eltelt részében még nem volt bal­esetünk. Kedvező az a tenden­cia is, hogy a sérülések kevés­bé súlyosak, sokkal gyorsab­ban gyógyulok, mint tavaly, amikor a balesetet szenvedet­tek átlag 17 munkanapot hiá­nyoztak. Most ez a szám 7—10 nap között váltakozik. Rekonstrukció — jobb munkakörülmények — Ismerik az okait ennek az örvendetes javulásnak? — Hogyne ... Tavaly meg­kezdődött az a három évre tervezett rekonstrukció, amely­nek elsődleges célja a munka- körülmények javítása, a tech­nológiák korszerűsítésével a balesetveszélyes munkahelyek megszüntetése. A rekonstruk­ció keretében már elkészült egy fekete-fehér öltöző-mosdó, bővítettük a forgácsolóüze­münket és szereldénket, június végén pedig átadjuk az új fes­tődét. A további feladataink között szerepel az öntöde kör­nyékének tereprendezése, bel­ső utak és homoktárolók épí­tése, légtechnikai berendezé­seink és a világítás korszerű­sítése. A legveszélyesebb munkahelyek — Igen a biztonságos táro­lás céljából beton-forgácstáro- lókat építettünk. A rakodás gépesítésére pedig emelővillás targoncát vásároltunk. Vissza­térve azonban az előbbiekre, szeretném megjegyezni, hogy a balesetek csökkenése csak egyik oldalról köszönhető a re­konstrukciónak. Másik oldal­ról azonban a dolgozók fi­gyelmesebb, körültekintőbb magatartásának az eredménye. December 4-én ugyanis mun­kavédelmi ankétet rendez­tünk, amelyre meghívtuk az 1972. folyamán balesetet szen­vedetteket és azokat, akik már 25 éve végzik sérülésmen­tesen munkájukat. Az előadá­son ismertettük gyáregységünk legveszélyesebb munkahelyeit, azt, hogy ezeken mekkora kö­rültekintéssel lehet megelőz­ni a baleseteket, és példákat soroltunk fel a társ gyáregy­ségekről; náluk, hol, milyen súlyosabb baleset történt Az ■ankét igen eredményesnek bi­zonyult, mert — ahogy beszél­getésünk elején említettem — a balesetek jelentősen, mint­egy 50 százalékkal csökkenték. fi legnagyobb fuvarosok • Futás 162 millió kilométeren • Hódít a konténer • Fiatalodik az állomány TELJESÍTETTÉK A VÁLLALÁST 491 autóbusz a VIT-re Köszönet a Csepel Autógyár fíataljainzk — Megjegyzem, hogy a lég­technikái berendezések korsze" rűsítése már igen sürgető fel­adat. Festőink jelenleg is egészségre ártalmas munka- körülmények között dolgoznak, ugyanis a levegő toluoltartalma a köbméterenként megenge­dett 50 milligramm helyett 93—132 milligramm között alakul. Az itt dolgozók csak akkor használhatják a szóró- pisztolyokat, ha az elszívóberen­dezést bekapcsolják és egyéni védőeszközökkel is felszerel­keznek. Június végén sokkal jobb körülmények között dol­gozhatnak a korszerű, új fes­tődében, ahol nagy teljesítmé­nyű elszívóberendezés bizto­sítja a levevgő toluoltartalmá- nak a megengedett határ alá szorítását. A héjmagkészítő műhelyben, a kemencék füstje az alacsony építésű műhely kis légterébe kerülve, ugyan­csak egészségtelenné teszi a levegőt. Az intenzív levegő­csere biztosítására ventilláto­rokat szereltünk fel, amelyek nagyjából meg is oldották a ■problémát. A jövőben azon­ban a műhely teljes átépítését tervezzük. — Nemegyszer okozott sé­rülést az uavaron tárolt fém- forgács. Ezt a baleseti ve­szélyt is megszüntetik? Beszélgetésünk végére visz- szaértünk az öntvénytisztítók­hoz, akik közül Tóth Sándor már 17 éve dolgozik itt Vácott. Amikor megkérdeztük, volt-e balesete az elmúlt évek során, elmondta, hogy tavalyelőtt, ■amikor öntősegédként dolgo­zott, 13 r..,pra kiírta az orvos. — Sikerült ugyanis a lég­döngölő berendezéssel, amely- lyel a homokot tömörítjük, a lábamra verni — mondja. — Azóta nem volt semmi bajom;- itt különben szilikózisveszély van, emiatt csökkentett .mun­kaidőben dolgozunk. — Az öntvénytisztítók mun­kakörülményeit jelentősen ja­vítottuk az utóbbi években, s ezt jól tükrözi, hogy ebben a szakmában 70 százalékkal csökkentek a munkaköri meg­betegedések néhány év alatt. A rekonstrukció persze tovább folyik, valamennyien ismerjük azt a problémát, hogy a mű­hely porelszívója gyenge, ezért a közel jövőben még egy por­elszívót szerelünk fel— fejezi be a beszélgetést Rittinger Vilmos munkavédelmi fele­lős. * Czibor Valéria A Minisztertanács, legutóbbi ülésén, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa elnökségének tájékoztató jelentése alapján, egyebek között megállapította: „Az eltelt évben javult ha­zánkban a munkavédelmi te­vékenység, a vállalatok na­gyobb gondot fordítottak a megfelelő műszaki körülmé­nyek biztosítására, ennek ered­ményeként több év után ör­vendetesen csökkent a balese­tek száma, amely tavaly ala­csonyabb volt, mint az utóbbi húsz esztendőben bármikor.” Forognak a köszörűkövek, s a hozzájuk tartott szürkevas- öntvényből szikraesőt csihol­nak. Az izzó fémporszemeket „láthatatlan kezek” kötözik kévébe: elszívóberendezés te­reli a szikrákat gyűjtőedé­nyekbe. A gyorsan forgó kö­szörű mégis veszélyes szer­szám, elég egy rossz mozdulat, egy félretakintés és a fém he­lyett az eleven húsba marnak a kő éles szemcséi. Vácott a Könnyűipari Gépgyártó Válla­latnál még a helyszűke is fo­kozza a balesetveszélyt, ugyan­is a szerszámok egymáshoz igen közel vannak felszerelve. Huszonhárom őr — Hamarosan megszűnik ez az állapot — mondja Rittinger Vilmos munkavédelmi felelős, akivel körsétára indultunk a gyárban —, ugyanis a követ­kező hetekben befejeződik a íorgácsolóüzem és a szerelde bővítése, ami megteremti an­nak a lehetőségét, hogy az öntvénytisztítóknál is csökken­jen a zsúfoltság. A munka jel­legéből adódóan itt és az ön­tödében történik a legtöbb sé­rülés, mégis, ha a balesetek sokévi átlagát vizsgáljuk, el kell ismernünk, hogy sokkal kevesebb, és kevésbé súlyos balesetünk van, mint más ha­sonló tevékenységet folytató vállalatnál. Ez talán annak kö­szönhető, hogy jól szervezett a munkavédelmünk, 23 munka­védelmi őr ellenőrzi havonta az egész gyáregységben: be­tartják-e a dolgozók a baleset- védelmi előírásokat, negyed­évenként pedig a gyáregység gazdasági és társadalmi veze­tői vizsgálják meg a munka- körülményeket. — Egy-egy ilyen szemlén felfednek-e balesetveszélyes gépeket és műveleteket? — kérdezem az egyik munkapad mellett kísérőmtől. Homlokra tolt védőszemüveg — Bizony majdnem minden esetben — kapcsolódik a be­szélgetésbe Wiesner Imre gép­lakatos. — Én is munkavédel­mi őr vagyok, s gyakran ta­pasztalom, hogy sokszor ha­nyagságból vagy figyelmetlen­ségből nem használják dolgozó társaink a védőöltözetet, vagy használják, csak éppen nem rendeltetésszerűen. Gyakran látni például köszörűkő fölé hajló dolgozót — homlokra tolt szemüveggel. Ilyenkor elég egy figyelmeztetés, máskor azonban műszaki-gazdasági in­tézkedések szükségesek a ve­szély elhárításához. A munka- védelmi őröknek persze nem­csak szemlén kell nyitott szem­mel járniuk, állandóan éberen figyelik, nem bukkant-e föl újabb balesetveszély. Előfor­dult például velem, hogy olyan helyen fedeztem fel veszélyt, ahol a gépek kezelői észre sem vették, milyen súlyos baleset származhat egy ügyetlenebb mozdulatukból. Bár én kar­bantartó géplakatos vagyok, s nem sokat értek a présgépek­hez. javasoltam az üzem ve­zetőinek, hogy , védőráccsal zárják le a szerszámot. Kéré­sem rövid időn belül teljesítet­ték, ami nyilván nemcsak en­gem és a gép kezelőit, hanem az üzem vezetőit is megnyug­tatta. — Hallottam, hogy az utób­bi hónapokban jóval kevesebb sérülés történt, mint koráb­ban ... — így is van. Tavaly 44 bal­eset fordult elő gyáregysé­günknél, ami durván számítva havonta négy sérülést jeient — mondja Rittinger Vilmos, -r- Az idén januárban kettő, már­ciusban egy, áprilisban két Pest megye közúti árufuva­rozásában döntő szerepet ját­szik a Volán 1. sz. Vállalat, amely egyben az ország legna­gyobb teherszállítója, legalább­is a gumikerekűek sorában, hiszen a vasúttal, az árutöme­get tekintve, senki nem kel­het még versenyre. A vállalat két nagy kirendeltsége, pon­tosabban és szakszerűbben üzemegysége, a ceglédi és gö­döllői, a legutóbbi években gyors fejlődésen ment át, amit mind a műszaki feltéte­lek javulása, mind a gépjár­műállomány fiatalodása iga­zol. Egyetlen évben a gépko­csik 162 millió kilométert tesznek meg, az úgynevezett árutonna-kilo­méter pedig 531 millióra rúg. Az áruszállítási feladatok nagyságát jól érzékelteti, hogy a vállalatnak 31 millió tonna legkülönfélébb anyag és ter­mék célba juttatásáról kellett gondoskodnia, s örvendetes,, hogy ezen belül növekszik a korszerű formák, nevezetesen a rakodólapos és a konténeres szállításod aránya. Az ötton­nás, középméretű konténerek­ből ma már negyedévente mintegy ezer darabot visznek feladótól címzettig a közkele­tűen egyesként emlegetett vál­lalat járművei. A megyét behálózó főnöksé­gek és kirendeltségek mellett sokat lendített a helyi igények kielégítésén az is, hogy nem félve a kockázattól. kialakították a képviseleti rendszert. s a megye huszonegy községé­ben összesen huszonöt Volán­képviselő vállal és bonyolít le fuvarokat, illetve vesz fel megrendeléseket különleges szállítási feladatokra. Ennek nagy szerepe volt és van a nem egy helyen irreális fuvar­díjak mérséklésében, s á ko­rábbi állapotokhoz mérten ki­alakulhatott egy egészségesebb verseny a szállítás állami, szö­vetkezeti és magánszektora között. Természetesen az évről évre növekvő szállítási feladatok­nak a Volán 1. sz. Vállalat csakis úgy tudott megfelelni, hogy a tavaly hozott kormány- határozatot megelőzően is fo­kozatosan kicserélte a gépjár­műállományt. Ennek mértékét Tavaly felhívást adtak ki az Ikarus Karosszéria- és Jár­műgyár, a Csepel Autógyár, valamint a MOGÜRT KISZ- istái, amelyben arra kérték a járműprogramban résztvevő 14 nagyvállalat fiataljait: te­gyenek meg mindent, hogy a VIT-re elkészítendő autó­buszokat határidő előtt át le­hessen adni. A felhívás nyomán a Csepel Autógyárban is lelkes munka kezdődött, a fiatalok mindent megtettek, hogy az ott gyártott autóbusz padlóvázak minél hamarabb elkészülhessenek. Az akció sikeréhez a több alkalommal megrendezett kommunista műszak is hozzájárult. Április végén átadtak 90 Ikarus 255-ös típusú autó­buszt a VIT rendező országá­nak, az NDK-nak, a 180-as csuklós típusból pedig 401 da­rabot. Az utolsó autóbuszt teg­nap délelőtt ünnepélyesen adták át az Ikarus gyárban. Végvári József, az Ikarus KISZ-bi- zottságának titkára méltatta a gyártásban résztvevő üzemek közreműködését, s megköszön­te a fiatalok lelkesedését. Az utolsó VIT-busz kulcsát Mol­nár Béla autómotor-szerelő adta át Helmut Ihlenek, a Transportmaschinen NDK im­portcég vezérigazgatójának. Az ünnepségen jelen volt Toldi József, az Ikarus gyár vezérigazgatója, Tóth László, a MOGÜRT vezérigazgatója, a Csepel Autógyár fiataljait pedig Mohos Éva megbízott KISZ-titkár képviselte. Az ünnepség azzal ért vé­get, hogy az utolsó VIT-busz is rá­állt arra a vasúti kocsira, amelyen megteszi az utat Berlinig­Mindezzel teljesítették a fiatalok vállalásuk első ré­szét. A második még hátra­van; 10 fiatal szakember uta­zik majd a VIT-re, hogy egy a következők érzékeltetik; 1965-ben a vállalat összes te­hergépkocsijának 56 százalé­ka hat-nyolc éve szolgált már, s a kocsik mintegy harmada felújított volt. Tavaly az év végére a hat-nyolc éves masi­nák aránya 24 százalékra, az ennél is öregebbeké 11-ről négy százalékra csökkent, ugyanakkor a legfeljebb öt esztendeje használtaké 33-ról 72 százalékra növekedett, s a teljes állományban már mindössze tizenkilenc fel­újított gépkocsi lelhető. Mindez hathatósan közre­játszott abban, hogy a vállalat az elsők között láthatott hoz­zá a korszerű üzem- és mun­kaszervezési feladatok elvég­zéséhez, így a többi között a járművek új karbantartási és szemlerendszerének kialakí­tásához, a Pest megyei szolgá­lati helyék ellátta szállítmá­nyozási teendők ésszerű át­csoportosításához, a gépi adat- feldolgozás alkalmazásához. A közlekedéspolitikai kon­cepció megvalósításából a vál­lalat azzal is kiveszi a részét, hogy folyamatosan ellátja azo­kat a feladatokat, amelyek a vasút Un. körzetesítést prog­ramja nyomán keletkeznek. A bővülő teendők ellenére sike­rült elérni, hogy a gépkocsi- vezetők korábban egészségte­lenül magas óraszáma 217-re csökkenjen, miközben az át­lagkeresetek öt év alatt 45 százalékkal növekedtek. mozgóraktárnak berendezett Ikarus 180-as autóbuszon szervizszolgálatot teljesítsen, s az utakat járva majd segítse­nek a bajba jutott autóbuszok­nak. Magyar-szovjet baráti találkozó Kakucson A májusi béke-barátsági hónap alkalmából szovjet ven­dégeket hívtak meg Kakucsra. Henno Heinrihovics Tomingot, a Szovjetunió budapesti nagy­követségének I. titkárát és a hazánkban ideiglenesen állo­másozó déli hadseregcsoport egyik egységének képviselőit. Karsza László, a Lenin Ter­melőszövetkezet elnöke kö­szöntötte a vendégeket a tsz központjában. Ezt követően részt vettek az iskola udvarán rendezett békegyűlésen, ahol Bulla Ferenc iskolaigazgató rövid beszédét követően fel­szólalt Henno Heinrihovics To­miiig is.-\ Intézkedni- arányban a jogsértéssel! A z 1971-ben életbe lépett tanácstörvényt hosszú, alapos előkészítő mun­ka előzte meg. Egyes hatás­köröket részben, vagy egész­ben már korábban megkap­tak a községi, s főleg a nagyközségi tanácsok az ak­kor még meglevő járási ta­nácsoktól, s a végzett mun­ka hasznos tapasztalatokat nyújtott a tanácstörvény­hez. Zömében kedvező ta­pasztalatokat Egy ilyen elő­őrs volt immáron öt éve, 1968-ban a szabálysértési ügyek többsége elbírálásá­nak a helyi tanácsok hatás-' körébe történő utalása Ta­lán ezzel, ezzel is magyaráz­ható, hogy az erről intézke­dő törvény végrehajtását azóta is jelentős figyelem kíséri. Annak ellenére, hogy a tanácsok szabály­sértési előadóival — bizott­ságaival viszonylag kevés állampolgár kerül közvetlen kapcsolatba. Tavaly például Pest megyében mindössze tíz és fél ezer. A' Szabály séf téií ügyek! többségét tehát helyben in­tézik. Kiss János Petőfi ut­ca 1. szám alatti lakoson talán éppen az a tanácsi előadó, vagy szabálysértési bizottsági tag kéri számon, hogy miért nem küldte rendszeresen iskolába gyer­mekét, aki a szomszédjában lakik, a Petőfi utca 2. szám alatt. Ez roppantul kelle­metlen, különösen az falun, ahol mindenki ismer min­denkit, ahol a hír gyorsan száll. Mondjam azt: szé­gyen ez a javából. Az tudja a legjobban, akinek része volt benne. P est megyében évek óta nagyjából azonos szám­ban fordulnak elő sza­bálysértések. Ez a tény lát­szólag ellentmond a fenti gondolatmenetnek. Látszó­lag. Csökkent ugyanis az el­múlt évekhez képest a sza­bálysértést ismételten elkö­vetők, tehát a visszaesők száma, s ebben feltétlenül része van a lakóhely visz- szatartó erejének. Igaz az is, hogy sokan még mindig a maguk — erkölcsi és anyagi — kárán tanulnak, kevesebben a másokén. Az eredményeket azon­ban — legyenek azok ked­vezőek, vagy kevésbé ked­vezőek — végül is döntően az határozza meg, hogy a hatóságok miként élnek jo­gaikkal. Általában kedvező választ lehet adni erre a kérdésre. Különösen ott jó a hatósági munka, ahol a tanácsok fokozottabb mér­tékben támaszkodnak a köztiszteletben álló, köz- megbecsülésnek Örvendő személyekből alakult sza­bálysértési bizottságokra. Egy megyei felmérés a kö­zelmúltban megállapította: „A bizottságok működése tovább erősítette a tanács és a lakosság kapcsolatát, igazságos döntéseikkel nö­velték a hatósági munka te­kintélyét.” A rend megbontóit, az előírások megszegőit számon kérni, elma­rasztalni — ismét csak lát­szólag — népszerűtlen fel­adat. De kiknek a szemében az? Egy-egy faluban öt. tíz ember szemében, a megye majd egymillió lakosa Kö­zül tízezer szemében. Olyan feladat viszont a túlnyomó többség, a közösség szemé­ben, amihez a becsületes ember — divatos szóval — szorítani szokott. Mert igaz, hogy ehhez az egész sza- baiysértési kérdéshez köz­vetlenül ke’vés embernek van köze, közvetve azonban annál többnek. És éppen ezért részt venni ebben a munkában akár hivatássze­rűen, akár társadalmi meg­bízatásból — fontos feladat, T avaly az előző évekhez képest több feljelentés erkezett a tanácsok­hoz, járási hivatalokhoz en­gedély nélküli építkezők, a vásárlókat megkárosítók, árdrágítók, élelmiszerhami­sítók, ipari szabálysértők ellen. A hatóságok — helye­sen látva a cselekmények társadalmi veszélyességét — ugyancsak megemelték a pénzbüntetés mértékét, el­sősorban a hasonló, ismét­lődő cselekmények megelő­zésére gondolva. Általában; megyei viszonylatban emel­kedett a kiszabott pénz- büntetés átlaga. Számos, a témában „ott­hon levő” szakemberrel be­szélgettem. Az elmúlt öt év tapasztalatai alapján véle­ményük szinte kivétel nél­kül megegyezik az említett megyei felmérés megállapí­tásával1, amelyet idézek: „A szabálysértések száma előbb-utóbb szükségszerűen csökken a bírságpolitikai elvek helyes alkalmazása következtében. A gyors el­bírálás, a helyesen feltárt fényekhez és körülmények­hez jól igazított bírságolás, önmagában a községi hatás­körben való eljárás komoly visszatartó erő.” A jövőről, esetleg már a jövő évről van szó, ami egyúttal azt is jel­zi, hogy jelenleg még van tennivaló a munka' tökéle­tesítésében. Példaként em­lítjük: feltűnő, hogy a me­gye községi-nagyközségi szabálysértési hatóságai a feljelentett szabálysértők­nek csupán a 48 százalékát, tehát még a felét sem bír­ságolták meg. (Az országos átlag 1971-ben 67 százalék volt.) Csupán ez az egy szám, illetve összehasonlítás a kérdések sorát indukálja. Ilyen nagy része lett volna a feljelentéseknek megala­pozatlan? A cselekmények között ilyen sok lenne a csekély súlyú? Vagy talán túlzottan „jószívű” lenne a hatóság? A válasz megkeresése alaposabb elemző munkát igényel, ezért hadd ne adjunk választ mi sem jó néhány szakember és az újságíró tapasztalata, „megérzése” alapján. Azt azonban szögezzük le, s ez érvényes a szabálysértési ügyintézők, • bizottságok munkájának minden részé­re: csakis az elkövetett jog­sértéssel arányban álló ha­tósági intézkedés szolgál­hatja az általános vissza­tartást, az egyén nevelését, a hatóság munkájának még teljesebb elismerését. Deregán Gábor __________ J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom