Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-31 / 125. szám

1*73. IW A TUS 31, CSÜTÖRTÖK «ccre« %Mirtap Kettős hivatás §*••* Hála egyenjogúságunk­nak, a mai nő kb. az alábbia­kat keli hogy ellássa: legyen teljes értékű dolgozó a mun­kahelyén; tanuljon, különben lemarad; neveljen gyerekeket, de ha beteg a gyerek, ő azért ne maradjon el munkahelyé­ről; lássa el a háztartást, le­gyen feleség, végezzen lehető­leg társadalmi munkát is — ez egy kicsit sok.” (Dr. V.-né Pest megyei lakos leveléből idézi Fekete Gyula Éljünk ma­gunknak? című könyvében.) Tizedik éve Oííári Antalné tizedik éve dolgozik a Pest megyei Mű- anyagipari Vállalatnál. Még a régi épületben kezdte, a Ma­dách utcában, mint sorjázó. Mikor 1966-ban felépült az új üzem, a cipőalkatrész-gyáregy- ségbe került. Az átképző tan­folyamra Rákospalotára kel­lett bejárnia. A munkában jó kézügyességével tűnt ki. Két éve kezdett helyettesíteni az élezőknél, ahol most is dolgo­zik. A gyárban jól érzi magát. 1967-ben alakult brigádjuk, a „Béke” szocialista brigád. Két­szer nyerték el az aranyko­szorút, és nem kis részük van abban, hogy az idén május el­sején részlegük kiváló üzem lett. Gyakran vállalnak társa­dalmi munkát, patronálnak egy kisfiút az alsóbélatelepi nevelőotthonból és egy idős, nyomorék embert a közeli in­tézetből. Ahogy munkatársai elmondták, Olláriné ugyan­olyan tagja a brigádnak, mint bármelyikük. Családja, két gyermeke mellett sem húzza ki magát a közös akciókból. Valamit tenni A nők döntő többségének munkába állása objektív tár­sadalmi szükségleteken alap­szik. A gazdasági élet ugyan­úgy nem nélkülözheti produk­tumaikat, mint a család a fi­zetésüket. A dolgozó nők nagy részének férje, gyermeke van — vagy gyermekeik, ök azok, akik az egyedülállókkal, gyer­mektelenekkel szemben több­szörös terhet vállalnak és vi­selnek. Önként és tudatosan választják e kettős hivatást, az emberi természet belső paran­csának engedelmeskedve. Azon el lehet vitatkozni, hogy ki, mit és mennyit veszít vagy nyer az életben,- ha ilyen elhatáro­zásra jut. Tudott dolog, hogy a családért, a gyerekekért gyakran ma még nagy — vagy nagynak látszó? — árat kell fizetni. De feltehető-e egyálta­lán ebben af. esetben a kér­dés, hogy megéri-e? Nők száz­ezreinek sorsa, akik már dön­töttek, s akik a későbbiekben fognak így dönteni, ellentmond e kérdés létjogosultságának. A társadalom folyamatos erőfe­szítése, hogy az ilyen nők sor­sa könnyebb legyen — ellent­mond e kérdés létjogosultsá­gának. Olláriné, aki már tizenöt éves fejjel megismerte, mit je­lent a munka — egy sütödében segédkezett, minden második héten éjszakásként, onnan ke­rült a PEMU-höz, állandó dél­előtti műszakba — már nem is tudna otthon maradni, mint háztartásbeli. Nemcsak azért, mert hiányozna a megszokott pénz, hanem azért is, mert a munkához, a munkahelyhez is elszakíthatatlan szálak kötik. Ez a napi nyolc óra is hiá­nyozna életéből. Ez jelenti szá­mára a kapcsolatot a társada­lommal, a hozzá hasonló em­berekkel. Itt találta meg a színterét a minden emberben élő, valamilyen nyilvánosság elismerését igénylő alkotási vágy kiélésének. Ugyanis, ha valaki „csak” családanya, az­által, hogy otthon marad, ki­rekeszti magát egy sor — mind anyagi, mind erkölcsi természetű — sikerélményből, amelyben, mint dolgozó nőnek, része lehet. Ez lehet a nyitja, hogy mun­kájáról szívesen, szeretettel beszél. (Kétféle szerszámot, 130—150 dikicset és 15—16 acél köszörűkorongot élez meg naponta.) Érzi, hogy itt sokan számítanak rá, megbecsülik Gyakran kap jutalmat, az óra­bére 10,70, elég magas, sok helyen még férfiak sem ke­resnek ennyit. Nemrég tízezer forint kamatmentes kölcsönt kapott az üzemtől, lakásna- gyobbításhoz. Ö is azok közé tartozik, akikért helyben or­vosi rendelőt, csemegeboltot nyitottak, pénzt adtak az óvo­da bővítéséhez. Pedig a férje is A család — életének másik fele, másik hivatása. Hogy egyedül is lehetne élni, gyere­kek nélkül, arra valószínűleg soha nem is gondolt. Az ő csa­ládjában tizenketten voltak testvérek. A ma élő kilenc kö­zül is kivétel nélkül mind­egyiknek van gyereke. Neki egy 11 éves fia és egy hatéves kislánya. A nagyobb iskolás, a kisebb óvodába jár. Reggel há­romnegyed ötkor kell kelnie, hogy mielőtt fél hatkor mun­kába indul, elkészítse a férjé­nek és a gyerekeknek a regge­lit, kirakja nekik a tiszta ru­hát, s emellett még a két ma­lacot is megetesse. Amikor a gyerekek felébrednek, már egyik szülő sincs otthon. A kisfiú indítja el a húgát az óvodába. Délutánra, mire ismét össze­jön a család, Olláriné már be­vásárolt. Ezután kezdődik a „második műszak”, a takarí­tás, mosás, vacsoráfőzés, kerti munka, s mind e közben a gyerekekkel is foglalkozni kell. Mindág időt szakít rá, hogy meghallgassa, mi újság az iskolában, milyen verset vagy dalt tanultak az óvodá­ban. Leül a fiú mellé, ha nem megy a lecke, segít nekii, meg­nézi, hogy rendben elkészült-e a házi feladat. Gyakran enged a kislány kifogyhatatlan kéré­seinek is: felolvas egy-egy me­sét, elmagyaráz neki valamit, megnézi, mit rajzolt... Ezért aztán legtöbbször a Tv-híradót még a konyhából nézi. Pedig a férjére sem panaszkodhat, mint mondja, sokat segít a há­zimunkában, a gyereknevelés­ben is. Szabad idejüket a gyerekek­kel töltik. Főleg az ő kedvü­kért járnak vasárnaponként kirándulni, gyalogosan a kör­nyező hegyekbe. Neki 16, a férjének 21 nap szabadsága van, de eddig még nem voltak üdülni. A kisfiú mór eljutott egyik nyáron a Velencei-tóhoz és az idén is megy úttörőtá­borba. Azon kívül, hogy egy­szer egy évben meglátogatnak egy-egy vidéki rokont, s a ka­rácsonyt és a húsvétot a nagy családdal közösen a szülőknél, Nagykovácsiban töltik, nem járnak sehová. Pedig hiányzik néha egy kis kikapcsolódás, egy mozi, egy színház, egy táncmulatság, ahová — mint mondja — érdemes lenne „ki­öltözni”. Saját ruházkodására ugyanis az utóbbi években nem sok jutott. Állandóan gyűjtöttek valamire. Bútorra, televízióra, háztartási gépekre, építkezésre. A többi pénzt jó­részt a gyerekekre költötték. Mindig megvolt a rendes ru­hájuk, cipőjük, játékból sincs nekik kevesebb, mint a többi gyereknek. A könyveket pedig egyenesen tervszerűen vásá­rolják: legutóbb a kislány megkapta a Kirándulás az ABC-hegyre című könyvet, melyet az élső osztályban tan­könyvként használnak majd. És a gyerekek... A takarékoskodás korszaka azonban még mindig nem zá­rult le. Az újonnan épített szobába új bútort szeretnének, s végre sorra kerülhet a fürdő­szoba kialakítása is. „Alig vá­rom már, hogy a gyerekek fel­nőjenek, hogy egy kicsit fellé­legezhessünk” — csúszik ki a száján, de látom, rögtön meg is bánja, hogy ezt mondta. S e kifakadás máris súlytalanná válik, amint a gyerekek jövő­jéről beszél. A tervezgetés öröme is kár­pótlás a sok lemondásért. A kisfiú jó közepes tanuló, vi­szont ügyes kezű, érzéke van a műszaki dolgokhoz. Biztosan jó szakmunkás lesz belőle. (Ol­láriné testvérei közül csak a legidősebb tanult szakmát, a többiek mind segéd- vagy be­tanított munkások. Férjének már csak hat hónap hiányzott a segédlevél megszerzéséhez, amikor abbahagyta a tanulást, mert kellett a pénz.) De annak sincs akadálya, hogy ha akar, tovább tanuljon. A kislány egyelőre minden iránt érdek­lődik, ő a nem is titkolt re­ménységük. Belőle még akár­mi lehet, talán még az egyete­mig is eljut... Fekete Gyula írja, a már idézett könyvében: „Azok a nők, akik a társadalmilag mi­nimálisan szükséges két-há- rom gyerek szülését, fölnevelé­sét vállalják, de kereső foglal­kozásukról, hivatásukról a gyermeknevelés munkaigénye­sebb éveiben sem mondhatnak le, illetve nem akarnak lemon­dani, csak ritka és szerencsés esetben láthatják el lelkiisme­retesen mind a két műszakot. Csaknem általános, hogy vá­lasztaniuk kell: melyiket ha­nyagolják inkább? Elég gya­kori, hogy hanyagolniuk kell egyszerre mind a kettőt.” Oilá- ri Antalnét megbízható, szor­galmas munkásnak, s emellett jó családanyának tartják, akik ismerik. Bizonyára van olyan, aki nála nagyobb eredménye­ket tud felmutatni, akár a munkában, akár a gyermekne­velésben. Az biztos azonban, hogy ha kettős hivatása közül valamelyiket „hanyagolnia” kellett, az nem rajta múlott, ö mindent megtett, hogy lel­kiismerete tiszta legyen. Mészáros János Európa biztonságáról Tudományos konferencia Budapesten Európa biztonságának új távlatai címmel Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyette­se tartotta meg az első elő­adást azon a tudományos kon­ferencián, amely szerda dél­előtt kezdődött Budapesten, a MEMOSZ székházában. Euró­pa biztonsága a témája a ta­nácskozásnak, amelyet azOBT tudományos bizottsága, az Eu­rópai Biztonsági és Együttmű­ködés Magyar Nemzeti Bi­zottsága és a Magyar Külügyi Intézet rendez. Mintegy másfél száz hazai részvevő, valamint szovjet, NDK- és NSZK-beli, jugoszláv és olasz meghívott vendégek jelenlétében nyitotta meg a tanácskozást az elnöklő Sarlós István, a Népszabadság fő- szerkesztője. A megnyitóbeszéd alapvető gondolata az volt, hogy né­hány évvel ezelőtt i itt, Buda­pesten hangzott el a jelszó, hogy új reménység bontakoz­hat ki a népek közeledéséhez, békéjéhez s barátságához. 1973-ban ez a reménység már valósággá válhat, az európai biztonsági értekezlettel meg­valósulhat, s akkor nemzedé­künkre az utánunk következő generációk megbecsüléssel te­kinthetnek vissza. A tudományos konferencián | elhangzó előadások az európai I béke és biztonság politikai, gazdasági és kulturális kérdé­seit érintik. I Hetvenöt éves a Kandó Jnbilcumi ülésszakkal ünnepel a főiskola A Kandó Kálmán Villamos­ipari Műszaki Főiskola ebben az évben ünnepli fennállásá­nak 75. évfordulóját. A há­romnegyed évszázados év­forduló alkalmából a főiskola háromnapos . jubileumi tudo­mányos ülésszakot tart. A szerdai ünnepélyes megnyi­tón a vasasszékház díszter­mében dr. Szilágyi Miklós főigazgató üdvözölte a meg­jelenteket. Az ülésszakot dr. Polinszky Károly művelődés- ügyi miniszterhelyettes nyi­totta meg. A tudomá­nyos ülésszakon az ok­tatók szekcióüléseken tar- tptt előadásaikban ismertetik mindazokat az eredményeket, amelyeket elértek a műszaki felsőoktatásban. Napirenden a pedagógusok élet- és munkakörülményei Megtartotta első ülését az újjáválasztott megyei tanács végrehajtó bizottsága A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága tegnap dél­előtt az SZMT elnökségével együttes ülést tartott. Az újon­nan megválasztott tanács vb eiső ülésének napirendjén a pe­dagógusok élet- és munkakörülményei szerepeltek. A tanács­kozáson részt vett és felszólalt Barinkat Oszkárné, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára is. Az utóbbi hónapokban több olyan témát tárgyalt már a tanács végrehajtó bizottsága, amelyet az SZMT-vel egyeztetve terjesztett elő. A két testület munkájára eddig is a szoros kapcsolat és együttműködés volt a jellemző, mégis e témának az együttes ülésen való megvi­tatása, a korábbiakhoz képest kezdeményezést jelentett. A na­pirendet a Pedagógusok Szakszervezetének megyei bizottsága, és a tanács művelődési osztálya közösen terjesztette elő. Központi és társadalmi támogatással A tanácskozás résztvevői a vita során úgy ítélték: hasz­nos, eredményes volt mind az előterjesztés, mind a napirend felett kialakult háromórás vi­ta. Mint mondották, a tanács­kozás nem oldhatja meg ön­magában a problémákat, de feltárásuk és a megoldásukra tett javaslatok elősegíthetik a gondok enyhülését. Az utóbbi években sok köz­ponti intézkedés, majd megyei határozat született a közműve­lődés, ezen belül a pedagógu­sok munkájának segítésére. Csak néhány példa: a peda­gógusok bérrendezése átlag 20 százalékos emelkedést jelen­tett. Megteremtették a lehető­ségét a nagyobb jutalmazási keretek kialakításának s a pe­dagóguslakás-építkezéseket kedvezményekkel, kölcsönök­kel segítik. Az új tanácstör­vény, a tanácsok nagyobb ön­állósága biztosítja a tanácsok és az iskolák szorosabb kap­csolatát, önállóbb ügyintézé­sét. A Központi Bizottság ok­tatásról szóló határozata a leg­nagyobb segítséget jelenti az oktatók munkájában. Pest me­gyében a sajátos viszonyok el­lenére is — az országoshoz ha­sonlóan — egy tanerőre 17 diák jut. Igaz viszont, hogy me­gyénkben sok a képesítés nél­küli pedagógus és belátható időn belül nem is várható vál­tozás. Különösen a kisebb köz­ségekben jelent ez gondot, va­lamint az óvodákban. Bár napjainkban is nagy a szükségtantermek, az elhanya­golt, rossz állapotban levő is­kolai tantermek száma, mégis a tervezett 144 általános isko­lai tanterem helyett több mint 200 épült fel. A IV. ötéves terv­ben 220 tanterem felépítése szerepel, de már az első két évben 118 rendelkezésre áll. 1969 óta a tanácsok 40 millió forintot fordítottak személtető­eszközök beszerzésére. Az üze­mek társadalmi megmozdulá­sa, segítése szintén jelentős tá­mogatást biztosított. Sok még a mellékfeladat A számszerű eredmények mellett a legnagyobb válto­zást azonban a jó légkör jel­lemzi. A pedagógusok őszintén, kendőzetlenül tárják fel gond­jaikat. Részt vesznek a köz­életben, s a pedagógusok 60 százaléka vállal valamilyen tisztséget társadalmi szerveze­teinkben. Az érlelődő, változó folya­mat azonban nem konfliktus­mentes. A tanács vb és az SZMT együttes ülésén sok szó esett ezekről a gondokról is. Azt vizsgálták, hogyan lehet­ne még hatékonyabbá, színvo­nalasabbá tenni az oktatást, mit tehetne a két testület azért, hogy tovább javuljanak a pedagógusok élet- és munka- körülményei. Megállapították, hogy a pe­dagógusok a heti 48 órában képtelenek ellátni mindazokat a feladatokat, amelyek rájuk várnak: nevelniük, oktatniuk kell, készülniük az elméleti és gyakorlati órákra. Az ifjúság- védelemben is jelentős szerep hárul rájuk, s mindezeken túl az adminisztrációs terhek is állandóan fokozódnak. Nagy a pedagógushiány, a főváros el­szívó hatása kedvezőtlenül be­folyásolja megyénk helyzetét. A hétezer oktató között sok a nő. Az általános iskolában az oktatók 74,5 százaléka, a kö­zépiskolákban 52,2 százaléka nő. A női pedagógusoknak a tanítás mellett másik hivatá­suknak; gyermekeik nevelésé­nek, háztartásuk ellátásának is eleget kell tenniük. Az illeté­kes szervek az egyedülálló, de a családos nők segítésére is nagy gondot fordítanak. A to­vábbi támogatásra azonban még nagyon sok lehetőség kí­nálkozik. A tsz-ektől is segítséget várnak Az ülés résztvevői megálla­pították, hogy a legtöbb ta­nács szívügyének tekinti az is­kolák gondját. Akadnak azon­ban olyan helyi vezetők, akik nem minden esetben a jog­szabályoknak megfelelően dol­goznak, munkájukban sok a szubjektív elem, s ez az érin­tett nevelőtestületekre rossz hatással van. Kár, hogy a já­rási hivatalok osztályai sem élnek mindenkor a jogszabá­lyokban biztosított jogaikkal, és nem tesznek intézkedéseket a szabálytalanságok megelőzé­sére. A növekvő adminisztráció, a sok szervezés az igazgatók munkáját is nehezíti. A nyo­masztóan sok gazdasági tenni­való akadályozza őket az óra- látogatásokban, abban, hogy eleget törődjenek a tantestület problémáival. A torlódó, el nem végzett tennivalók soka­sága kapkodásra kényszeríti őket, ezért egy , részük vezetési stílusa kívánnivalót hagy ma­ga után. Nem mindenütt fej­lődik megfelelően az iskolai demokratizmus sem. Azokon a helyeken, ahol ke­vés a tanterem, vagy a meg­levők elhanyagoltak, rossz a pedagógusok közérzete is. Még az új iskolák közül sem mindegyik kapott tornater­met, kevés a könyvtár, rossz a szociális és egészségügyi berendezés. A jelentős fejlesz­tések, az üzemek áldozatos társadalmi segítsége sem ho­zott gyökeres fordulatot. A további feladat az, hogy a termelőszövetkezetek is kap­csolódjanak be az iskolák megsegítésébe (hiszen az ő gyermekeikről i§ szó van); a tanácsi költségkeretek cso­portosítása, az üzemekben nullára értékelt gépek poli­technikára való átadása, min­den lehetséges eszköz felkuta­tása változtathat a jelenlegi helyzeten. A helyes politikai elvekért Pest megyében négy év alatt 289 pedagógus kapott kor­mány-, illetve miniszteri ki­tüntetést. A Pest megyéért emlékérmet eddig ketten kap­ták meg. A tanácskozók ki­fejezték azt a kívánságu­kat, hogy jó lenne még több pedagógust ilyen erkölcsi el­ismerésben részesíteni. Pest megye pedagógusainak na­gyobb erkölcsi elismeréséhez .járul majd hozzá, ha megvaló­sul a Pedagógiai díj, melyet !— a tervek szerint — a me­gyei pártbizottság kezdemé­nyezésére alapít a megyei ta­nács. Az ülésen a meglevő bér­feszültségekről is szóltak. Annak elismerése mellett, hogy a 20 százalékos bér­emelés alapvető változást je­lentett a tanárok, tanítók számára, a differenciálásra, a minőségi munka fokozottabb megbecsülésére mégis kevés pénz jut. Van, ahol a bér jelentős hányadát megtaka­rítják és ezért magas össze­geket fordítanak jutalmazás­ra — helytelenül —, másutt egyenlően osztják el a bére­ket, nem tartalékolnak jutal­mazásra semmilyen össze­get! Égy-egy testület bérgaz­dálkodása így nem tükröz­heti a helyes politikai elve­ket. Nagyobb ellenőrzést, jobb irányítást kell a jövőben meg­valósítani. Intézkedési terv: június 15-ig A pedagógusok a boríté­kon kívül is sok juttatásban (részesülnek. Ilyen az illet­ményföld, vagy az illetmény- földet helyettesítő területi pótlék, az üzemi étkeztetés, a lakásépítési kedvezmény, a szolgálati lakás biztosítása. Ilyen juttatás, vagy kedvez­mény az üdülési lehetőség, amely sajnos még csak kor­látozott mértékben áll rendel­kezésre. A felmérések szerint, megyénkben csaknem 1200 pedagógus szolgálati lakás van, A lakáshiány, az albér­let, a szülőkkel, a hozzátar­tozókkal való kényszerű együttlakás nehezíti a- peda­gógusok helyzetét. A szolgá­lati lakásök számának növe­lését indokolja az is, hogy csak azokra a pályázatokra jelentkeznek fiatalok, ame­lyekben lakást ígérnek szá­mukra. A törvényes lehetősé­gek betartása mellett az SZMT és a megyei tanács vb keresi azokat az újabb lehe­tőségeket, amelyek az eddi­ginél még nagyobb segítséget jelentenek ä saját- és a szol­gálati lakás építkezéshez is. A megyei tanács vb és a; SZMT elnökségé e feladató! megoldására június lp-ig el vi állásfoglalást, illetve intéz kedési tervet készít. Ez ma­gába foglalja majd azokat s tennivalókat, amelyeknek el végzése a tanács vb-re, majc az SZMT elnökségére vár Ezenkívül a közösen végzendő feladatokat, valamint a Peda­gógusok Szakszervezeténel megyei bizottságára, illetve r tanács művelődésügyi osztá lyára háruló tennivalókat if tartalmazza. Az iskolák gazdasági tevékenysége A pedagógusok élet- és munkakörülményeivel össze­függő napirenddel folytatta munkáját a tanács vb. Meg- j tárgyalta a NEB előterjesz- I tését az általános és közép- | iskolák gazdasági tevékenysé- 1 géről. A vb dicséretben ré­szesítette az alapos, körülte­kintő jelentést. Hat járást, két várost, kilenc közép- és har­minchárom általános iskolát vizsgáltak meg a NEB tagjai. Megállapításaik főbb vonat­kozásaiban hasonlóak voltak az előző napirend előterjesz­téséhez. A gondok megoldá­sára készített javaslataik is összhangban álltak azokkal a javaslatokkal, amelyek alap­ján a megyei tanács vb, illet­ve az SZMT elnöksége a jö­vő hónap közepéig intézkedé­si tervet dolgoz ki. A vb tagjai ezután megvi­tatták és elfogadták a meZL gazdasági szövetkezetek téri leti szövetségeinek alapszabi lyát; majd az állampolgári ingatlantulajdonával ossz' függő minisztertanácsi hat rozat alkalmazásáról, feltét leinek biztosításáról tárgya Jóváhagyta a tanács vb m sodik félévi munkatervét; k jelölte az ipari beruházás« telephelyeit. Végezetül met vitatta a törteti Rákóczi Ts az Egyesült Ecser—Gyömr Petőfi Tsz, a ráckevei Ár pád Tsz, a csemői Űj Éle Tsz, a nagykőrösi Rákócz Tsz, a jászkarajenői Lenin Tsz és a nagybörzsönyi Hu­nyadi Tsz szanálásáról szóié jelentés azokat elfogadta. Sági Agnes

Next

/
Oldalképek
Tartalom