Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-19 / 115. szám

1973. MÁJUS 19., SZOMBAT I LEONYID BREZSNYEV AZ NSZK-BAN Megkezdődtek a dialógusok Repülőtéri beszédek - Nagygyűlés-főpróba a bonni óvárosban Közvetlenül az NSZK-ba érkezése után Leonyid Brezsnyev es Willy Brandt megkezdte tárgyalásait. FÓKUSZ Ismét Milánó! Hatalmas megdöbbenéssel és felháborodással fogadta az olasz közvélemény azt a borzalmas terrorcselekményt, amelynek csütörtökön ismét Milánó voit a színhelye. Gianfranco Bertoli, 40 éves, magát „szervezeten kí­vüli anarchistának” mondó férfi bombát hajított a milánói rendőrkapitányság épülete elé. A robbanás következtében meghalt egy fiatal, 23 éves lány, megsebesült 38 személy (köztük 20 rendőr.) öten közü­lük életveszélyes állapotban ke­rültek kórházba. A MERÉNYLET IDEJÉN fejeződött be a rendőrség ud­varán. az ünnepség, amelyen Rumor belügyminiszter a mi­lánói rendőrség vezetői jelen­létében leleplezte Calabresi rendőrfelügyelő mellszobrát. A felügyelő pontosan egy év­vel ezelőtt lett merénylet ál­dozata. A politikai gyilkosság összefüggött a mezőgazdasági bank épületében elkövetett robbantással (1969) és Feltri- nelli anarchista milliomos ha­lálával (1972). A miniszter a robbanás előtti pillanatokban hagyta el az épületet. Minden valószínűség szerint a me­rénylet ellene és a rendőrség vezetői ellen irányult. BERTOLI köztörvényes bű­nöző. Különböző anarchista csoportokhoz tartozott, 1971- ben hamis útlevéllel kivándo­rolt Izraelba, ahonnan néhány nappal ezelőtt tért vissza Olaszországba. A bomba, amellyel a merényletet elkö­vette, izraeli gyártmányú sú­lyos robbanószer volt, amely szilánkjaival 50 méter távol­ságból is képes életet kioltani. Tette elkövetése után kijelen­tette: „A Calabresi által meg­gyilkolt anarchistát, Pinellit akartam megbosszulni.” A rendőrség most azt igyekszik megállapítani, egyedül vagy tettestársakkal készült a me­rénylet elkövetésére. A MERÉNYLET feháboro- dott elítélést váltott ki a köz­véleményben. A parlamentben a kormány kijelentette, hogy a legnagyobb határozottsággal kíván fellépni a terrorizmus megfékezésére. Leone köztár­sasági elnök nyilatkozatban bélyegezte meg a barbár ak­ciót. Az Olasz Kommunista Párt vezetősége éberségre szó­lította fel a demokratikus tö­megeket, és felhívta a fi­gyelmet: ezt a merényletet éppúgy, mint a fasiszta terror- cselekmények sorozatát, fel­forgató szándékkal követték el, hogy újabb feszültséget keltsenek, és megrendítsék a demokratikus intézményeket. Willy Brandt a repülőté­ren rövid beszédben üdvö­zölte szovjet vendégét — ahogyan ő fogalmazott — a Szovjetunió első emberét. Örömmel nyugtázta, hogy a látogatás lehetővé vált. Meg­állapította, hogy a dolgok Európában jó irányban halad­nak, az NSZK népe békét, enyhülést és növekvő együtt­működést óhajt. Üj kezdetet jelentett — mutatott rá — az 1970 augusztusában aláírt szovjet—nyugatnémet szerző­dés. A kancellár hangsúlyoz­ta, hogy a Szovjetunióban őszinte eszmecserékben kö­zelebbről volt alkalma megis­merkedni Brezsnyewel és örömére szolgál, hogy most Leonyid Brezsnyewel, aki először jár az NSZK-ban, foly­tathatja a párbeszédet, „a békés együttműködés dialó­gusait”. Ezután Leonyod Brezsnyev lépett a mikrofonhoz és kö­szönetét mondott a szövetségi kancellár üdvözlő szavaiért.. Szintén emlékeztetett Willy Brandttal a Szovjetunóban folytatott személyes megbe­széléseire, majd nagy jelentő­ségűnek nevezte a mostani találkozó feladatait. Rámuta­tott, hogy nemcsak nagy ér­deklődéssel van mindaz iránt, amit látni és hallani fog, ha­nem teljes felelősségtudattal is vállalkozott erre az útra. Méltatta az 1970-es szovjet— nyugatnémet szerződést, vala­mint az azóta megkötött egész sor kétoldalú megállapodást és megjegyezte, hogy most már „gyakorlatunk van e megállapodások" végrehajtásá­ban”. Brezsnyev megállapította, hogy a jó szomszédság szilárd épületének jó alapjait sikerült lerakni és kijelentette, hogy szovjet részről készek továb­bi erőfeszítéseket tenni a kap­csolatok fejlesztésére, Euró­pa tartós békéje érdekében. Végezetül még egyszer meg­köszönte a meleg fogadtatást. Brezsnyev és Brandt kan­cellár, valamint a szovjet küldöttség tagjai és a nyu­gatnémet államférfi ezután kocsikba szálltak és elindul­tak a Petersberg hotel felé, ahová néhány perccel 12 óra után érkeztek meg. Nyomban a megérkezés után a szovjet küldöttség szállásán kötetlen véleménycsere kezdődött Leo­nyid Brezsnyev és Willy Brandt között. Von. Wechmar nyugatnémet szóvivő tájékoztatta a sajtó képviselőit az első kötetlen eszmecsere részleteiről. El­mondta, hogy a Petersberg ho­telbe történt megérkezés után programmegbeszélés követke­zett, majd egy órakor a kan­cellár ebédet adott vendége és kísérete tiszteletére. Mint az APN szovjet sajtó­ügynökség Bonnba és Kölnbe kiküldött tudósítói jelentet­ték pénteken, csaknem azzal egy időben, hogy a bonni re­pülőtérről elindult a Leonyid Brezsnyevet és vendéglátóit szállító Mercedesek hosszú so­ra a kijelölt szálláshely felé, a bonni óvárosban, a Müns- terplatzon, a Német Kommu­nista Párt rendezésében meg­kezdődött az első üdvözlő nagygyűlés. A nagygyűlésen részt vet­tek a német szocialista mun- kásifjak, a haladó társadalom és a különféle diákszervezetek képviselői. Eljöttek a nagy­gyűlésre a Ruhr-vidéki szén­bányászok, a mannheimi cső­gyári munkások, az esseni ko­hászok, valamint más iparvi­dékek dolgozóinak delegációi, küldöttei, hogy kinyilvánítsák rokonszenvüket Leonyid Brezsnyev iránt. A pénteki rendezvény lé­nyegében a május 19-i nagy­gyűlés főpróbája volt. Pénteken délután a Peters­berg hotelben különböző szin­teken megkezdődtek a szovjet —nyugatnémet tárgyalások. Willy Brandt és Leonyid Brezsnyev megbeszélésein a kétoldalú kapcsolatok, első­sorban a két ország közötti gazdasági együttműködés fej­lesztésének kérdései voltak előtérben. A két államférfi tárgyalásai­val párhuzamosan összeült a két külügyminiszter, Andrej Gromiiko és Walter Scheel, to­vábbá Borisz Bugajev polgári légiközlekedési és Lauritz Lau- ritzen szövetségi közlekedés- ügyi miniszter is. Egon Bahr szövetségi miniszter az SZKP KB főtitkárának két tanács­adójával, Andrej Alekszand- rowal és Anatolij Blatowal kezdett eszmecserét. A két delegáció szóvivője, Leonyid Zamjatyin és Rüdiger von Wechmar közölte, hogy ma délelőtt 11 órakor három megállapodást írnak alá: a gaz- dasagi-műszaki-ipari együtt­működésről, a kulturális együttműködséről és a légifor­galom fejlesztéséről. Willy Brandt szövetségi kan­cellár pénteken este a Schaumburg-palotában va­csorát adott Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának tisz­teletére. A vacsorán Willy Brandt és Leonyid Brezsnyev pohárköszöntőt mondott. Az amerikai főtanácsadó Pompidounál Le Dúc Tho-Kissinger - másodszor Miért utazott Saigonból Párizsba Dang Van Quang? Henry Kissinger, Nixon el­nök nemzetbiztonsági főta­nácsadója pénteken 90 percen át tárgyalt Pompidou francia államfővel, hogy előkészítsék a francia és az amerikai elnök izlandi találkozóját. Kissinger az Elysée-palotá- ból távozóban nem volt haj­landó nyilatkozni, diplomáciai körökben azonban csaknem bizonyosra veszik, hogy a csúcstalálkozó előkészítése mellett szóba kerülnek az at­lanti alapokmány módosítá­sára vonatkozó amerikai el­képzelések is, amelyek nem­tetszéssel találkoztak francia kormánykörökben. Le Duc Tho, a VDK kor­mányának képviselője és Hen­ry Kissinger, az amerikai el­nök nemzetbiztonsági főta­nácsadója pénteken délután a Párizs környéki Gif-Sur-Yvet- te-ben tartotta második ta­nácskozását a vietnami béke- megállapodás szigorú végre­hajtását célzó intézkedésekről. A pénteki találkozón is részt HELSINKI Konzultáció június 1-ig A helsinki nagyköveti ta­nácskozás pénteken megtar­tott plenáris ülésén a részve­vők elégedetten nyilatkoztak az utóbbi napokban megélén­kült és eredményesebbé vált munkáról, amely egyre bizto­sabb reményt nyújt arra, hogy a konzultáció negyedik sza­kaszában befejezik az európai biztonsági értekezlet előkészí­tését. A részvevő 34 ország nagykövetei a munka sikere érdekében úgy döntöttek, hogy meghosszabbítják a konzul­tációt és előreláthatólag jú­nius 1-ig üléseznek. Ha a szükség úgy kívánja, egy to­vábbi hetet is szentelnek az előkészületeknek, s akkor a konferencia — mértéktartó számítások szerint — június utolsó napjaiban ülhet össze. vett Nguyen Co Thach, a VDK külügyminiszter-helyettese és William Sullivan amerikai külügyi államtitkárhelyettes. A saigoni kormány szóvivő­je pénteken bejelentette, hogy Dang Van Quang altábornagy, Thieu elnök különleges kato­nai és belbiztonsági tanács­adója Párizsba utazott. A szóvivő a látogatást ru- tinjellegűnek minősítette és hangsúlyozta, hogy Thieu és a két dél-vietnami fél tárgyalá­sán részt vevő saigoni kül­döttség közti kapcsolat fenn­tartását szolgálja. Nyugati diplomáciai megfi­gyelők azonban rámutatnak, hogy az altábornagy szemé­lye „túlságosan fontos”, és párizsi jelenléte nem indo­kolható kizárólag a DIFK— Saigon közti megbeszélések­kel. Sokkal valószínűbb, hogy az utazás időzítése a Le Dúc Tho—Kissinger tárgyalássoro­zat felújításával magyarázha­tó. BÉCS Folytatás a jövő héten Becsben csütörtökön meg­tartották a fegyveres erők csökkentéséről folyó előzetes véleménycserék e hétre terve­zett negyedik, utolsó plenáris ülését. Az ügyrend elfogadása és az általános nyilatkozatok meghallgatása után ez volt az első munkajellegű tanácsko­zás. A rövid, egyórás ülés után kiadott közlemény szerint a csütörtöki megbeszélésen a részt vevők előterjesztették az érdemi konferencia napirend­jével kapcsolatos elképzelé­seiket. A 19 résztvevő ország képviselői, zárt ajtók mögött, a jövő héten folytatják ezeknek a kérdéseknek a megvitatását. Hírügynökségi jelentések sze­rint a csütörtöki ülésen Kana­da, Lengyelország, az NDK és Románia képviselője szólalt fel. BRAZIL PILLANATOK (5.) Focinagyüzem Ha földobják labda, ha le­esik ... A találós kérdésnek Brazíliában az a sajátos poénja, hogy a labda nem esik le. Legalábbis a játékos akaratán kívül nem ér föl­det. Még . a legkisebb néger­barna kisfiú is úgy kezeli a labdát a riói tengerpart ka­vicsos homokján, hogy az idegen rácsodálkozik: ezt meg honnan tudja ? ... Míg mi itthon vitatkozunk a versenysport és a tömeg­sport viszonyáról, cikkek je­lennek meg, hogy mennyire fontos az olimpiai aranyokon kívül az egészséges testneve­lés, amire kevés, vagy nincs is alkalma az embereknek, nos addig Brazíliában észre­vették a leglényegesebbet — tömegsport nélkül nincs ver­senysport. Végestelen-végig a tengerparton egymás mellett sorakoznak a focipályák, szabvány kapukkal, s az ker­geti ott a labdát, aki csak akarja. De a kőlabirintusban, a felhőkarcolók között. Sao Paulóban is bárkinek lehető­sége van a testmozgásra — és nemcsak a méregdrága klubokban ... Ha elsétál az ember a riói Botafogo-öböl partján, mintha káprázna a szeme: 4—5 pályán folyik az öldöklő küzdelem. 5? mind­egyik sportegyesület létkér­désnek tekinti ezeknek az al­kalmi k öl v ök csapa tok n a k tá­mogatását natronálását. még ha később nem is az ő szí­neiben fogja rúgni a bőrt a tengerpart egy-két „csillaga”, így aztán az idegen rácsodál­kozik a hatéves torma Kis­fiúra, aki úgy „dekázik”, hogy a nagyok is megirigyel­hetnék. Ha az államelnök Brazi­liában meglátogat egy fut­ballmeccset, ugrásszerűen emelkedik a népszerűsége, s ezt gyakran ki is használja. IlyenKor minden hibáját megbocsátják, s minden va­lószínűség szerint nagyobb taps köszönti, mint néhány parlamenti beszédét. A fo­cit ugyanis nagyon komolyan veszik a brazilok. A közön­ség ugyanolyan, mint Ma­gyarországon — csak van. Ordítanak, szapulják a bírót, a játékost, becenevén hívják kedvenceiket, hatalmas zász­lókat lobogtatnak, s egy szép gól után viharos szambára perdül a stadion. Egyszóval a közönség őrülten szereti a futballt. Pedig sokat mérge­lődnek ők is. De a méreg merő­ben más. mint nálunk. Mér­gesek. ha téved a bíró. Ha kikap a csapatuk. Ha mellé­lövi a labdát a kedvencük Másért azonban nem kell dühöngeniük. Ugyanis mécs­esét látnak a javából. Brazíliában nem országos a bajnokság, a közel 15 ezer labdarúgócsapat úgynevezett állami bajnokságokon vetél­kedik egymással. A két leg­jobb labdarúgó ' államot a sao paulóiak és a rióiak mondhatják magukénak. Sao Paulo állam bajnokságát a Palmeims és a mantos előtt most a Corinthiaus nyerte, Rivelino vezényletével. Rióét a Fluminese. Az együttesek első csapatába villámgyorsan be lehet kerülni és ki csak­nem olyan gyorsan: minden a játéktól, a pillanatnyi formá­tól függ. Láttam a mostani nagy csillagot, Jairzinhót a kispadon ülni, láttam, ami­kor a nagy középpályást, Clodoaldót az edzője lecserél­te. Az argentin válogatott ka­puvédője, Sechas a Santos- nak csak a harmadik kapusa! Míg a másik argentin, Pedro Rocha itt is bizonyított: a Sao Paulo FC legjobbja. A Brazil labdarúgóvilágnak csak egy mítosza van: Edson Ár antes do Nascímento, azaz Pele. Persze ő is csak a zöld füvön mítosz, egyébként na­gyon is emberi 1 Egy magyar származású ékszergyáros me­sélte a következőket: — Évekkel ezelőtt készít­tettem egy reklámfilmet a Santos labdarúgóival. Kifi­zettem a díjat, sőt — mind­egyikük egy karórát kapott tőlém ajándékba. Észrevet­tem a sorban Pelét is, mond­tam neki, ha már itt van, lépjen egy lépést előre. Ba­rátságosan ingatta a fejét, „Uram, azt nem lehet...” Meglepődve kérdeztem, ugyan miért? Pele komolyan válaszolt: „Az önnek még kétezer dollárba kerülne ...” Pele, a Fekete Gyöngyszem jövőre abbahagyja a labdarú­gást. Pénzére mindig vigyá­zott, kamatoztatta apja segít­ségével, s ma minden egyes meccsért 10 ezer új cruzeirót kér a Santostól (körülbelül 60 ezer forintot) — mert a foci után nem jár nyugdíj, s nem akar magának Carrinchához hasonló sorsot. A világhírű jobbszélső ugyanis teljesen tönkrement, vagyonát eltéko- zolta, s most az állam „nem­zeti ajándékként” adott neki egy kávézót régi érdemeire való tekintettel. Pele hideg üzletember, kedves, meleg­szívű pajtás és a zöld gyepen mitosz, a brazil futball míto­sza ..., de van Pele kávé, nadrág, rúdelem ... Este a Maracana-stadionba megyek, ahová egy-egy nagy mérkőzés előtt több mint 200 ezer ember indul el, 6 egynek sem kell visszafordulnia. Most csak 100 ezren vannak — köz­li a hangosbemondó, mielőtt megkezdődne az argentin Pe­ruiról és a riói Botafogo kö­zött a 90 perces vetélkedő. Zúg a pálya, alkalmi szambazene­karok szolgáltatják a zenét, óriási Botafogo-zászlók feszül­nek a szélben, s a hatalmas világítótestek fényében. Nagy meccsre van kilátás, a Bota­fogo jó csapat, itt játszik Bri­to, az új csillag, Marinho, Jairzinho és a villámgyors jobbszélső, aki ugyan még nem válogatott, de minden re­ménye megvan rá, Zekinha. Befutnak a csapatok kisgye­rekekkel a kezükben, simo­gatják, ölelik őket (mintha most jutna eszükbe) és üdvöz- lik a közönséget. Már itt az az érzésem, mintha egy jól meg­rendezett színházi előadást látnék, azaz egy minden sóval és borssal megfűszerezett fo- cimeccset, ahol mindenki el­sőrendű kötelességének teliin­ti, hogy a nézők a pénzükért ne unatkozzanak egy percet sem. Ha a csatárok mellérúg­ják a labdát, újat dobnak be, hogy ne teljék feleslegesen az idő, ha megrúgnak valakit, az rögtön összeesik, hogy vele jajdul a nézőtér. Két emoer hordággyal üget a gyepre, az­tán egy fordulás és már jön­nek vissza az üres hordággyal, mert a játékosnak kutya-baja sem volt. Ha nem tetszik az ítélet, nemcsak a néző fütyüli ki a játékvezetőt, megteszi ezt a játékos is, minden lelkiis- merefcfurdalás nélkül, sőt, ha dühös, verekszik is. A vereke­déskor megjelennek a pálya szélén a rohamsisakos rend­őrök, akiknek „békeidőben” az a feladatuk, hogy a nézők cso­magját kutassák át — nincs-e elrejtve robbanó petárda. Is­tenemre nem az ő hibájuk, amikor a meccsek alatt mégis robban egy-kettő... A kisrá- diókban percekig visszhangzik a szpiker hangja gólok után, szünetben focitörténelemből vizsgáztat egy-egy meglepett szurkolót, akinek aztán kezébe nyom egy zsebrádiót ajándék­képpen. közben merész jóslá­sokba bocsátkozik a világbai- nokságot illetően ... Ez hát a Maracana ... Igaz is, egyet elfelejtettem — foci is van, az előbbiek rá­adásul szolgálnak az igazi él­ményhez —, 4:l-re győzött a Botafogo, és mindenki elége­detten távozik az óriási labda­rúgó-arénából, szép gólokat, izgalmas küzdelmet, s főként győzelmet láthatott csapatától. A brazil labdarúgók nin­csenek elkényeztetve Nem pihentetik őket, nincsenek rej­tekhelyeik. Hetenként két baj­noki fordulót bonyolítanak le az országban és a bajnokság Szamba és rendőrség . . . Petár­dákat keresnek a dobokban a foci­meccs előtt a stadionban. szüneteiben zajlanak a kupa­küzdelmek, s a Dél-Amerika- bajnokság. Üj csillagok tűnnek fel, Tostao szeme súlyosan me'sérült, a műtét azonban si­került, adja hírül az újság, Ri­velino, a nagy lövőerejéről hí­res csatár a mai brazil válo­gatott karmestere, bal szélen a Santos üdvöskéje, Edit játszik. Vetekszik a legjobbak közé jutásért az ugyancsak a San­tos színeiben játszó Breclia. Az újak között ott van a 23 éves Levinha, aki szintén a csatár­sort erősíti, csakúgy, mint Va- guinho és a középcsatár Pal- hinha, akit az újság így jel­lemzett: „Olyan elegánsan cse­lez, mint a magyar Albert...” Szerencse, hogy Zagallo. a brazil válogatott edzője ré­gen látta focizni a magyaro­kat ... Tamás Ervin (KÖVETKEZIK: SZAMBA — NEONFÉNYBEN) I í k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom