Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-15 / 111. szám

I rear Mtcrei si/Ct'viap 1973. MÁJUS 15., KEDD Sokat ígérő együttműködés „Halló, Taksony - Halló, Budapest" Gyakorlott boltvezetőt és eladót FELVESZÜNK horónyi (Szigetmonostor) idényboltunkba. Sürgős jelentkezést várunk. VÁC ÉS KORNYÉKÉ ÉLELMISZER­KISKERESKEDELMI VALLALAT személyzeti osztálya Vác, Április 4. tér 12. tőség a kulturális alap valódi célokat szolgáló hasznosításá­ra.) Turlu linos elképzelések A taksonyi május elseje még csak a kezdet, a bemu­tatkozás volt. Igaz, sikeres, sokat ígérő bemutatkozás. Az elképzelések tartalmasak, a résztvevők tennivágyása di­cséretes. Reméljük, a jól elő­készített, átgondolt, mindkét fél számára egyaránt hasznos együttműködés példás kez­detű lendülete nem törik meg •az esetleges nehézségeken. Ta­lán még abban is bízhatunk, hogy a példa követésre talál. Hisszük, hogy a fővárosban nem egy művelődési központ van, ahol a „Törekvéshez” ha­sonló terveket szőnek, s a megyében sem Taksony az egyetlen község, amely köz- művelődési gondjai megoldá­sához segítséget vár, s öröm­mel üdvözölne ilyen együtt­működési lehetőséget. Mészáros János Nemzeti ségiek népzenei fesztiválja A magyar rádió — a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa, a Művelődésügyi Minisz­térium és a nemzetiségi szö­vetségek védnökségével — az idén másodszor rendezte meg a hazánkban élő délszlávok, németek, románok és szlová­kok népzenei fesztiválját. A délszláv és a német anyanyel­vű lakosság fesztiváljára va­sárnap Pécsett, a Liszt Ferenc hangversenyteremben került sor. A vendéglátó mecsek- aljai város nevében Wieder Béla tanácselnök köszöntötte a fesztivál résztvevőit és ven­dégeit. A fesztiválon hat du­nántúli és alföldi megye — Baranya, Somogy, Tolna, Vas, Zala és Bács-Kiskun — dél­szláv és német amatőr kóru­sai, zenekarai, népi énekesei, hangszeres szólistái vettek részt: több mint másfél szá­zan. A román és a szlovák nép­zenei fesztivált a következő vasárnap, Békéscsabán rende­zik. A műsorokat május 26-án és 27-én sugározza majd a magyar rádió. Miskolci képtár Pest megyei festők — állandó tárlaton Folytatódnak Pest megyében a Petőfi tiszteletére rendezett nemzetiségi irodalmi estek. Május 16-án este 18 órai kez­dettel Dabas I. kerületében, a Fehér Akác Tsz művelődési házában szlovák nyelvű iro­dalmi estet tartanak. Előadó: Kormos Sándor újságíró, a Ludové Noviny című lap mun­katársa; közreműködnek a szlovák nemzetiségi gimná­zium növendékei. Egy nappal később, ugyan­csak 18 órai kezdettel német nyelvű irodalmi esten tiszte­legnek a költő-forradalmár emlékének Szigetújfalun. Itt dr. Kovács József kandidátus, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa méltatja a költő munkásságát. Petőfi verseit — német nyelven — a pilisvörös- vári gimnázium német tagoza­tos diákjai tolmácsolják. Május 21-én este 18 órakor a tököli művelődési házban szerb nyelven emlékezik Pető­firől dr. Urosevics Daniló kan­didátus, a Könyvtártudományi Módszertani Központ munka­társa. Előadását a budapesti szerb-horvát gimnázium ta­nulói illusztrálják Petőfi ver­seivel. KITÜNTETÉS A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a Munka ‘ Érdemrend arany fokozata kitüntetést ado­mányozta Szerb Antálné Bá­lint Klárának, az MTA Iro­dalomtudományi Intézete tu­dományos ügyintézőjének 60. születésnapja és nyugalomba vonulása alkalmából. A kitün­tetést Köpeczi Béla, az MTA főtitkára hétfőn adta át a Ma­gyar Tudományos Akadémián. Nagymarosi énekkar részvételével Országos kórustalálkozó Országos kórustalálkozót rendeztek vasárnap Jászbe­rényben, a Székely Mihály zenei napok keretében, ame­lyet a nagy művész, a város szülötte és díszpolgára halá­lának 10. évfordulója tisztele­tére szerveztek. Tizennyolc kórus tolmácsolta a kórusmu­zsika legszebb alkotásait. Meg­tartották a Vándor Sándor munkás- és ifjúmunkás-feszti­vál megyei bemutatóját és a tájegységi kategória döntőjét is. A nagyszabású eseményen a Szolnok megyei dalosokon kívül Debrecen, Kecskemét, Szeged. Szentes, Nagymaros és Miskolc énekesei is részt vet­tek. Mindig felemelő, ha a helyi értékek túlemelkednek a köz- igazgatási határokon. Ez tör- tértt ezúttal is. Szőnyi Ist­vánt, Barcsay Jenőt nem le­het Zebegényre. Szentendrére korlátozni. Hírük még az or­szághatáron is túlterjedt. Most mégis elsősorban an­nak örülhetünk, hogy a mis­kolci képtár modern magyar anyagában főszerephez jutot­tak a szentendrei festők. Vég­vári Lajos nagyvonalúan gon­dos rendezése irányít, nevel, teljes látóhatárt összegez. In­dítóként választékos repro­dukciók sora mutatja be szá­zadunk külföldi és magyar festészetének eredményeit, s mintegy fogódzót adva vezet a folyamatot folytató művek­hez. Maga a kiállítás szervesen komponált, összetartozó fej­lődés elágazásait veszi szám­ba, egységes hatású. Egry, Bernáth, Szőnyi munkásságá­nak kevéssé ismert • irányait regisztrálhatjuk, a mai ma­gyar festészet Gerzson, Fajó, Németh József jelezte epizód­jait. A rendezés külön figyel­met szentel a szentendrei mű­hely teljesítményeinek Czó- bel Bélától Bálint Endréig, Az illusztris névsor alkotói jó­részt főművekkel szerepelnek, s maga a fejlődési menet is érzéklődik Arnos Imre, Anna Margit, Gadányi Jenő, Mi- háltz Pál, Barcsay Jenő, Ká­ka Ferenc műveiben. Pest megye festője volt a nemrég elhunyt Kocsis László. Egyik kitűnő festménye nem-s csak a szigetszentmiklósi buc­ka vizuális összefoglalása, ha­nem sajátos értékeinek ma­gaslata is, melyet Végvári La­jos tapintatos figyelme fő he­lyén szerepeltet, mintegy igaz­ságot szolgáltatva kiemelkedő műgondjának. A miskolci képtár olyan Pest megyei művészeket mi­nősített állandó reprezentán­sainak, akik országos jelentő­ségű festők. Ez a • gyakorlat nemcsak öröm, hanem feladat is részünkre; erőinket arra szükséges összpontosítani, hogy a Gorka-, Kovács Mar­git-, Ferenczy család-, Pál Mi- hály-hagyaték után múzeális lehetőséget teremthessünk me­gyénk valamelyik városában a szűkebb pátriánkban élő fes­tők, szobrászok klasszikus ér­tékeinek. L. M. Eltemették Papp Antalt Családtagjai, barátai és kol­légái búcsúztak hétfőn dél­előtt a Farkasréti temetőben Papp Antaltól, a Magyar Hírlap kulturális rovatának el­hunyt vezetőjétől. A hamvait tartalmazó urna előtt Darvasi István, a Magyar Hírlap fő- szerkesztője búcsúzott az el­hunyttól, a lap munkatársai es a Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetsége nevében. Egri István, Kosztolányi ' Dezső Halotti bes • d című versét mondta el. Regény fiatalokról — felnőtteknek is Ifjúság, szerelem, házasság E három szóban fogalmaz­ható meg a fő témája Bihari Klára két új kisregényének, amelyek Kétszer az úton cím­mel egy kötetben jelentek meg a Kozmosz-könyvek sorá­ban. A címadó kisregény hősei Guszti és Csilla, egy ipari ta­nuló és egy gimnazista lány, akik szüleikkel együtt a Ba­latonnál nyaralva ismerked­nek meg egymással. Az is­merkedésből szerelem lesz, amit a szülők is pártolnak. Csakhogy másként látják és ítélik meg e kapcsolatot a szü­lők, és másként a fiatalok. A szülők a későbbi házasság re­ményében támogatják a fiata­lok szerelmét, feltételezve és vigyázva e kapcsolat kizáró­lagosan lelki voltát. Mindkét család úgy tartja; a fiúnak „ki kell tombolni magát” a házasság előtt — más lányok­kal. S erre alkalmat is adnak a fiú szülei, amikor esetenként elmennek hazulról. Természe­tes, hogy ezeket az alkalma­kat együtt tölti a két fiatal, akik visszataszítónak érzik a szerelem és a szexualitás ilye­tén különválasztását. Hétvége. Ezen a hétvégén igazán nem lehetett okunk pa­naszra, érdekes és bőséges anyagban válogathattunk. Mindenki találhatott az érdek­lődésének megfelelő műsort, az irodalmat, a muzsikát és a képzőművészetet kedvelők éppúgy, mint a krimi és a könnyebb szórakozás barátai. Nemcsak egyszerűen mulat­tatott ez a műsor: bölcs ta­nulságokkal is szolgált. Éjsza­kai adásban láttuk például a világhírű Godard Kifulladásig című, csaknem tízesztendős filmjét, amelyért annak ide­jén az egész világ rajongott. A mű mesterségbeli, technikai szempontból valóban kitűnő, remekül bonyolított, szerkesz­tett és komponált film. De letagadhatatlan, hogy ami a lényegét illeti, az elmúlt tíz évben nagyon elhalványodtak fényei; már mást akar a világ. A hajdani nagy mű ma bizony mesterkéltnek, csináltnak ha­tott. Az a „hősi” magatartás — inkább póz — amelyet a filmben a főszereplő Bel­mondo képviselt, annak ide­jén tényleg divatos volt;ezért lett a Kifulladásig felkapott film. Ez a divat azonban idő­közben szinte minden vonz­erejét elvesztette: a világ ma és ismét az igazi, az etikus hőst szereti. A Lúdláb királynő. Horváth Z. Gergely vizsgarendezésében került vasárnap a képernyőre Anatole France híres regénye, A Lúdláb királynő. A fiatal rendező munkája kitűnő, szin­te eszményien tökéletes, és fel­tétlenül a legjobb osztályzatot érdemli. De valljuk be, azzal a világgal, amely ebben a filmben támadt fel, mi, mai nézők már alig tudunk kap­csolatot találni. Szellemessége ugyan lenyűgöző, de hogy lé­nyegéhez mi közünk, azt már nagyon nehéz megtalálnunk. Hogy adás közben mégis jól szórakoztunk, az a remek ren­dezésen kívül a kiváló szerep­lők, mindenekelőtt Bessenyei Ferenc (Coignard) és Toma- nek Nándor (D’ Astarac) kife­jező játékának köszönhető. Ai egyszerűség diadala. A hétvége műsorából legjob­ban az a tíz perc tetszett, amelyben Karinthy Ferenc a negyven éve elhunyt Krúdy Gyulára emlékezett. Ma nem divatos az egysze­rűség. Aki valamit „ad ma­gára”, komplikáltan és homá­lyosan beszél. Karinthy egy­szerűen. szinte ügyetlenül szó­lott az öregedő Krúdyról, aki utolsó és legjobb könyvére már nem talált kiadót és sa­ját költségén jelentette meg. S mégis: megrendítő volt ez a tíz perc, nagyobb hatású, mint a legbravúrosabban bonyolí­tott esszé. Az egyszerűség és a világosság diadala volt, egy örök érték győzelme egy múló divat fölött. Mint mindenütt a mai vi­lágban, a televízióban is rit­kán találkozhatunk az egy­szerűséggel. Karinthy szép vallomása Krúdyról arra fi­gyelmeztet: az egyszerűség nagyobb érték, mint sok ille­tékes gondolni véli. Ökrös László E — bár kockázatos — idilli helyzetből az emberi termé­szettel járó feszültségek kis összekoccanásai mozdítják ki a cselekményt. Az iskoláikat elvégző fiatalok útja szétvá­lik, nem utolsósorban a fiú gyanakvása és felfogásának kettőssége miatt. Bár ,jno- dem”-nek vallja magát, egy dologban ösztönösen úgy gon­dolkodik, mint a szülők: töké­letes alávetettséget kíván, de magának nagyobb szabadsá­got tart fenn. Csak akkor tér vissza a lányhoz, amikor ész­reveszi, hogy udvarlója akadt. S most másodszor, immár megfontoltabban járják végig a szerelem útját a házasságig. A másik kisregény, az Éb­redés, egy faluról a fővárosba került lány gyors házasságá­nak, anyaságának, majd ka­landjának és visszatérésének története. Míg az előző, ©im­ádó kisregény a szülők és a fiatalok felfogásbeli ellentété­re építi a konfliktust, mert hiszen ez a kétféle felfogás ütközik össze — anélkül, hogy tudatosult volna —. a fiatalok magatartásában, a másik kis­regény, az Ébredés konfliktu­sa egy még szinte gyermek­lány tudatlanságából táplál­kozik. Voltaképpen éretlen­ség ez: az érettséghez vezető megfogalmazott magatartási, erkölcsi szabályok, az ítélőké­pesség hiánya. Györgyike ugyanis csak tabukat kapott szüleitől, azt, hogy erről vagy arról a kérdésről beszélni sem illik. Az írónő a valószerű, ele­ven cselekmény során ár­nyaltan bemutatja a magatar­tás külső s belső rúgóit, a belső motívumokat, ugyan­annak a helyzetnek különböző tükröződését a különböző sze­replők magatartásában. Na­gyon finoman tudja érzékel­tetni Györgyike útjában a helyzetek komolyságával, a konfliktusok súlyával szem­ben a lány, majd fiatalasszony értetlen, ösztönös magatartá­sát. S mindezen keresztül nemcsak érdekes történetet nyújt, hanem társadalmilag fontos kérdéseket is feszeget. Segít abban, hogy a XX. szá­zad embere, különösen a ma fiatalja, aki sokat tud és még többet tudni vél, de leggyak­rabban önmagából bukik meg az emberi együttélés próbáin, jobban megismerje és kriti­kusabban vegye saját magát. Bihari Klára regénye — if­júsági regény. Ám felnőttek sem minden haszon nélkül for­gathatják. N. F, 4 l TV-FIGYELO kora délután a művelődési ház udvarán — a helyi Egyesült Erő Tsz által épített — sza­badtéri színpadon adtak mű­sort, elsősorban a gyerekek­nek. Nagy sikerük volt a sza- valóknak, az ének- és zene- ' szólistáknak és a néptánco­soknak, valamint a bohóctré­fáknak, a bűvészmutatványok­nak is. Az udvart zsúfolásig megtöltő közönség — nemcsak gyermekek — szeretettel foga- j dott és tapssal jutalmazott . minden szereplőt. Ugyanilyen | sikert aratott az ÁFÉSZ-étté- | remben megtartott divatbemu- I tató, és sokan rekedtek az aj­tókon kívülre este, a mozite­remben „Halló, Taksony — Halló, Budapest” címmel kez­dődő műsor alkalmával is. A népszerű Ki mit tud? vetélke­dők mintájára rendezett mű­sorban egyaránt szerepeltek budapestiek és a taksonyiak. A programban több, német .nyelven előadott vers, német népdal és tánc is helyet ka­pott, hiszen Taksony nemzeti­ségi község. A produkciókat a közönségből alakult zsűri ér­tékelte, élén a község tanács­elnökével. A vendégek által is egyhangúan elfogadott ítélet szerint a versenyből a takso- nyi asszonykórus került ki győztesen nagy átéléssel, szé­pen előadott régi német nép­dalaival. A hangulatra jellem­ző volt, hogy az egyes mű­sorszámok szereplőit a közön­ség hosszan tartó tapsa szinte le sem akarta engedni a szín­padról. A befejezés után, ha­zafelé tartva, fiatalok és idő­sek egyaránt arról beszélték, 'hogy még nem volt a faluban olyan rendezvény, ahol ilyen jól érezték volna magukat. Igazi partnerként Az élményekben gazdaggá j tett május elsején túl, ami még külön is értékessé teszi ezt a programot, a közös szer­vezés és megvalósítás, az együttműködés egy neves fő­városi művelődési központ és egy Pest megyei község között. Ugyanis a budapestiek tak- sonyi látogatása az első lépés egy már korábban megkezdett úton. A szorosabb kapcsolat igénye egyik részről sem volt új. A „Törekvés” például már évekkel ezelőtt kutatta az együttműködés lehetőségeit a megyében. Szerepeltek Nagy- kátán, Dabason. Végül is va­lamilyen okból e szálak nem terebélyesedtek ki, elhaltak. Most úgy tűnik, a „Törekvés” és a taksonyiak igazi part­nerként találtak egymásra. Ahogy Balogh Lajostól, a budapesti művelődési köz­pont igazgatójától tudom, a véletlen hozta őket össze egy­mással. Ezután már gyor­san peregtek az események. A községi tahács, az Egyesült Erő Tsz és a művelődési ház vezetőjével folytatott megbe­széléseken megegyezés szü­letett az együttműködésről. (Ennek írásbeli rögzítésére ezután kerül sor.). Megálla­podtak, hogy a „Törekvés” Művelődési Központ idősza­konként műsoros délutánokat, esteket rendez a községben, a taksonyi együttesek és szólis­ták pedig Budapesten lépnek fel. A kölcsönös látogatások során igyekeznek közelebb­ről megismerni egymás életét. (Május elsején délután a ven­dégek egy része — akik ép­pen nem szerepeltek — máris meglátogatta a termelőszö­vetkezetet.) Közösen gyűjtik a régi német népdalokat, a környékbeli községek önte­vékeny énekkarai részvételé­vel {Jedig kórustalálkozót szerveznek. A „Törekvés” ta­pasztalt szakemberei mód­szertani segítséget nyújtanak a taksonyi művelődési ház szakköreinek létrehozásához, irányításához. Az Egyesült Erő Tsz pedig felajánlotta, hogy kulturális alapjából anyagilag is támogatja az együttműködés célkitűzéseinek megvalósítását. (Íme egy leh-e­Nem ritka, hogy hivatásos művészek mellett a fővárosi művelődési házak, vállalatok, intézmények színvonalas ama­tőr együttesei vidékre —nem­egyszer a Pest megyei közsé­gekbe — látogatnak, hogy is­meretlen s nem utolsósorban érdeklődő, lelkes közönség előtt mutassák be produkciói­kat, tegyék próbára, képessé­geiket. Van ezeknek a vendég- szerepléseknek bizonyos, nem lebecsülendő küldetés jellege is, hiszen a kultúra terjeszté­sének ilyen módja régi, nemes hagyományokra támaszkodik. | Az amatőr művészeti csopor­tok egyszeri, alkalmankénti vendégszereplése fontos esz­köze a megye kisebb-nagyobb településein élők és a művé­szet közötti kapcsolatteremtés­nek. Mindez önmagában azon­ban csak része, kiegészítő ele­me egy-egy község közműve­lődési programjának — mely­be beletartozik a helyi igények feltérképezése, az ott élők ak­tivitásának kibontakoztatása — a község saját maga által te­remtett kulturális életének. Nem lehel közömbös Olyan programokat biztosí­tani, olyan helyi kulturális életet teremteni, amelynek egyes elemei beilleszkednek a közművelődós legfontosabb, a tudat fokozatos formálását cél­zó folyamatába, és egyértel­műen erősítik a pozitív válto­zásokat — igen bonyolult do­log. Legtöbbször nem is az akaráson, a célok tisztánlátá­sán, hanem az adottságok hiá nyán, a szűk lehetőségeken múlik egy-egy község kultu­rális életének nem kielégítő, szegényes volta. Ahol a műve­lődési ház vezetője a napi gon­dok megoldásában magára hagyva, a közismerten szerény anyagi lehetőségekre utalva küszködik, az erejét nyilván­valóan meghaladó feladatok­kal, kevés a remény, hogy munkája nyomán belátható időn belül nagy eredmények szülessenek. A közművelődés helyzete nem lehet közömbös a község egyetlen — akár tanácsi, akár gazdasági — vezetője előtt sem. A felismert közös érdek, az összefogás, az együttes, összehangolt cselekvés szár­nyakat adhat a szunnyadó, mindig készenlétben álló kez­deményezéseknek, a közműve­lődés — lelkesedéstől, önzet­len tenni akarástól fűtött — munkásainak. Német népdal is Minderre meggyőző példa­ként szolgálnak a közelmúlt taksonyi eseményei. Mint már hírül adtuk, a május elsejei ünnep délutánján 60 tagú bu­dapesti kulturális küldöttség — a „Törekvés” Művelődési Központ stúdiójának tagjai, az I. László Gimnázium diákjai és egy csapat kőbányai úttörő — érkezett Taksonyba. Először Petőfi — németül, v szlovákul és szerbül Irodalmi esteken emlékeznek Pest megyében a költőre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom