Pest Megyi Hírlap, 1973. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-15 / 111. szám
1973. MÁJUS 15., KEDD PEST DEC» FI kMívUip Emlékezés a fasizmus áldozataira A nácizmus üldözöttéinek bizottsága — a második világháború befejezésének 28. évfordulója, a győzelem napja alkalmából — vasárnap délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett a Rákoskeresztúri temetőben. Az egykori náci koncentrációs táborok volt foglyainak képviselői helyezték el a kegyelet koszorúit a fasizmus rémtetteinek áldozatául esett mártír bajtársaik emlékműveinél. A gyógyszerár robbanásveszé.yes Előrelátás már a kuíaiás főzi.óban Hétfőn Balatonszéplakon megkezdődött a gyógyszeripar tűzvédelmi kérdéseivel foglalkozó egyhetes tanácskozás. A gyógyszeripari technológiák olyan nagyfokúan tűz- és robbanásveszélyesek, hogy lényegében az egész ip'arág helyzetének, fejlesztésének egyik kulcskérdése a tűzvédelmi biztonság. Egyedül a fermentációs és a kikészítési-csomagolási műveletek nem esnek a tűz és robbanásveszély kategóriába. Az összes többi műveletben nagy számban találhatók nemcsak egyszerűen éghető, hanem kifejezetten magas tenziójú, alacsony lobbanáspontú komponensek. Tűzveszélyt jelent továbbá a sztatikus elektromosság keletkezésének a lehetősége is. Ennyi veszélyforrás mellett a tűzvédelem követelményeinek figyelmen kívül hagyása súlyos, esetleg katasztrofális személyi és anyagi károkat is okozhat. A tűzvédelmi szempontokat éppen ezért, mint hangsúlyozták, már a kutatási fázisban és a gyártástechnológia kidolgozása során érvényesíteni kell A tanácskozáson csaknejn húsz előadás foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. ÉLET A „LEGSZEBB TÁBORHEL YEN" (1.) A szobákba beáradt a fény Apadó mezőgazdaság a Szentendrei-szigeten Néhány éve. már, hogy itt jártak az angolok. Egy tudóstársaság tagjai. Idős, joviális urak. Hetekre visszavedlettek kamasszá, kisgatyában ugrándoztak, köveket rugdostak, ladikkal körbehajózták á szigetet, kukoricát sütöttek, pipáztak, hajnalban kiültek horgászni, minit Tom Sawyerék a Mississippi partján . Később azután a nemzetközi karavánszövetség magazinjában megjelenít egy írás, amelyben az illusztris kompánia egyik tagja hitet tesz amellett, hogy ez a szigetcsúcs Európa legszebb táborhelye, evezős kikötője. Kisoroszi kilencszáz lakója Magam a Duna partján cseperedtem, boldogan adok hát igazat Albion szülöttének. Ez a folyó legszebb szakasza kétségtelenül s ha így van, miért ne lehetne a kontinens leggyö- nyörködteitőbb táborhelye? Kétoldalt hegyormok, Viseg- rád vára tekint alá, mögötte a Pilis kék hegyvonulatai, a túlparton a Börzsöny ormai rugaszkodnak. A folyó kiszabadulva a hegyek öleléséből, hirtelen szétterül, s nyújtózva veszi körül a Szentendrei-szigetet. A víz erre még kevésbé zöld-nyúlós, mint a fővárosban, szelíden hömpölyög, vil- lódzó hullámtükreinek ezerét csak néha tompítja a meleghozó szél borzoló lehellete. A szigetcsúcson óriás fák — illatozó hársak, mocsári tölgyek, derék akácok, öreg füzek — lombjaik közt madár pity- tyeg, füttyent. Az aljban harsogó illatú bozót,, kakukkfüvek, csalánok tenyésznek, s a füves parti szegélyből nyurgazöld kecskebékák suttyannak a kavicshordalékon futkosó víztarajok közé. A szigetcsúcs mögött szántók lapossága, odébb domb emelkedik, mint kormányosfülke a hajón, azontúl a falu: Kisoroszi. A község, amelyből lama iparosodik. A város 800 méter magasain fekszik, s nappal hiába tűz a nap, este hűvös szellő fújdogál. Mialatt az ország többi részében az emberek a tikkadt hőségben bóbiskolnak, addig itt mindenki siet és mozgásban van. „Itt termelnek, ott költenek” — mondják ismerőseim, akik ezzel a sommás ítélettel mérik össze a két várost, Sao Paulát és Rio de Janeirót. Itt él a legtöbb idegen, itt a legnagyobb a gazdaság. Arab szőnyegbolt, magyar étterem, japán kertészet, olasz, kínai konyha... A második legnagyobb portugál város és az ötödik legnagyobb olasz település, Svédországon kívül a legnagyobb „svéd” iparközpont. A városmag felhőkarcolóinak pazar eleganciája, a külváros egyhangú kőlabirintusa, s a zöldövezet milliomos csodavillái között élnek ők, a paulisták. Aki paulista, nagy adag önérzetet kap a tömegkommunikációs eszközökből —, mindegy, hogy gazdag, vagy szegény — úgy érzi, Brazíliáért dolgozik, magán hordja az ország gondját-baját, ő tartja el a könnyelmű Riót, az adminisztrátor Brasiliát, a szegény Salvadort. És ahogy lüktet az élet nappal, úgy hal el este. A fáradt Sao Paulo-i a televíziót nézi, aztán ágyba dől, míg a riói Copacabánán ilyenkor kezdődik a forgalom. Sao Paulóban nincs nyugodt kávéház, melynek tejszagú csöndjében elolvashatnád a reggeli lapokat. Allóbüfékben lökik eléd a kávét, iszod és indulsz a dolgodra, cigarettára nem gyújtasz, mert az időd percre van beosztva. A mozik csak délután játszanak filmet, délelőtt nincs kinek, az Ibira- puera óriás parkban teremtett lelket sem látsz pihenni, és a központban egymás sarkában tülkölnek az autók, a bankokban sorban állnak, az irodákban szünet nélkül cseng a telefon. A munkaidő változó — van, ahol reggel fél nyolctól este fél hétig dolgoznak, s az egy óra ebédidő alatt melegíthetik meg otthonról hozott ételüket. A munkásnak 6—800 új cruzeiró a havi fizetése, amennyiért Sao Paulóban még kiadó lakást sem talál. Csak a tanult embereket fizetik meg, tanultnak lenni viszont rengeteg pénzbe kerül. Marad hát a cipőpucolás, a sorsjegyárulás, vagy a forgalmas útkereszteződések tumultusait kihasználva, az autók ablakainak mosása — egyik sem fényűző foglalatosság, de képzést nem igényel, s a brazil ekkor úgy érzi: szabad. Délutánonként megélénkülnek az áruházak, a Rua Di- reita bazárjai, a Rua Augusta elegáns üzletei, s vasárnaponként a Republica tér, ahol délelőtt a hippik adják el portékáikat. Ünnepnapokon forgalmasak a klubok is, s a Santos felé vivő útvonal, melynek környékén helyezkednek el a tengerparti üdülőtelepek, a középosztály pihenőlakásai. Királyi rendelet emelte várossá 1711-ben Sao Paulót, az igazi fejlődés azonban csak 1920—30-ban köszöntött be, a kávé tette Sao Paulót nagy- gyá. Az Ibirapuera parkban hatalmas bazalt kávészem emlékeztet a régi időkre. Előtte zöldre vált a közlekedési lámpa, s a négysávos autóúton tarka folyamként hömpölyög- tovább az autók. Tamás Ervin (KÖVETKEZIK: RIO, A CSODALATOS...) a lakosság negyedrésze elvándorolt az utóbbi években. Ma kilencszázan lakják. S holnap? Ülök a folyópartom, nézem a vizet, egy-egy hullám megcsillan a napsugárban. Vakító tükröcske mögött-alatt a sodró mélység. A titkárfeleség emléke Egy építésszel, a Pest megyei Tervező Vállalat osztály- vezetőjével beszélgettem a minap. A fővárost övező agglomerációs övezet jövendőjéről, a készülő rendezési tervről váltottunk szót, s eközben említette: bőr mindenütt olyan lokálpatrióta községi vezetők intéznék a helységek sorsát, mint Kisorosziban a vb-titkár. így esett, hogy első utam Gól Istvánhoz vezetett. Amit a községről tudok, nagyrészt tőle tudom. A faluban — érthető — afféle félparaszt vízi emberek élitek régente. A legtehetősebbek a dereglyetulajdonosok voltak. Hozzájuk álltak egy pár lóval, ha éppen a földeken nem akadt munka, a szigeti gazdák. Hosszú köteleken vontatták föl az uszályokat, egészen az Al-Dunától. Innen került ki a hajóácsok, slepp- kormányosok, matrózok, révészek közül jó néhány, s míg a fiatalok hajósnak szegődtek, a nagyapák, nagyanyák az unokákkal művelték a földet, metszették, kötözték a szőlőt, fejték a tehenet, főzték a tüzes szilvóriumot — a környékbeliek sokszor szilvásoknak titulálták a kisorosziakat. Igen nagy hagyománya volt az állattenyésztésinek. Ma talán hatvan tehén lehet az istállóban. (A lakosság számához képest még mindig a legtöbb a sziget négy községe közül.) Pásztor sincs már. Az emberek kalákában legeltetik a marhát, aki éppen ráér, kihajtja a szomszédokét is. Ez bizony baj. De még mielőtt úgy tűnne, hogy valami idilli életmód elmúltán kesergünk, említsük meg, hogy többségükben elég föld hözragadt emberek éltek a faluban. S ezen nem csupán a szegénység értendő. A piciny, bagolyszemű ablakok mögött nyirkos sötétségben éltek, a tisztaszobában csakis esküvőkor tartózkodtak, vagy ha halott volt a háznál. A katolikus a reformátust gyűlölte, a kálomista tiszteletes elkente a gyerekek száját, amikor megtudta, hogy süteményt fogadott el a szomszéd faluból átránduló baptistáktól, akik a búcsúban zsoltárokat énekeltek. A vb-titkár felesége mondja: „A legszebb emlékeim közé tartozik, hogy a felszabadulás után, amikor megalakítottuk a vöröskeresztes szervezetet, sikerült rábeszélnünk az embereket: vágjanak nagyobb ablakot a ház falába, s egyik szobába a másik után áradt be a fény”. Ingázók és szakszövetkezeti tagok A révnél elárvult biciklik várják gazdájukat. Itt állnak hajnaltól este hatig-hétig, fatörzsnek támasztva, vagy csak elfektetve a földön. Amíg megérkeznek az ingázók. A fiatalabbak, s a középső korosztály jó része Vácott, Dunakeszin keresi a kenyerét. Másfél kilométert gyalogolnak a vízpartig, a kishajón egy kilométert utaznak, vágja őket a dunai szél, odaát újabb másfél kilométert gyalogolnak a kismarosi vasútállomásig. Sok közöttük a révész, az iparőr, a fűtő, aki olyan munkakörben dolgozik, ahol huszonnégy óra szolgálatra huszonnégy óra szabad idő következik. Akkor azután kimennek a földre dolgozni. Nem egy, sem kettő közülük a helyi szakszövetkezet tagja. A A béke megvédésében további feladataink vannak A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának felhívása A májusi béke és barátság hónapja alkalmával a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága mellett működő béke-barátság bizottság a hónap kezdetén felhívással fordult Pest megye lakóihoz, társadalmi és tömegszervezeteihez, intézményeihez. A felhívás bevezetőben hangsúlyozza: „A nemzetközi helyzetben az elmúlt évek során jelentős és kedvező változások következtek be. A hosszú esztendőkig tartó feszültség és hidegháborús légkör megenyhült. A Vietnamban létrejött tűzszü- neti megállapodás reményt nyújt arra, hogy földünk e sokat szenvedett térségében a pusztítás és a rombolás korszakát a békés építőmunka váltja fel. A bekövetkezett változásokban döntő szerepe volt a Szovjetunió vezette szocialista tábor céltudatos, következetes békepolitiká jónak, az SZKP XXIV. kongresszusán meghirdetett és azóta a megvalósítás útjára lépett békeprogramnak.” A felhívás a továbbiakban megállapítja: „... az eredmények mindannyiunkat reménykedéssel és bizakodással töltenek el és azzal a jóleső érzéssel is. hogy azokhoz ami szerény lehetőségeinkkel és eszközeinkkel hozzájárulhattunk. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyunk. hogy a békéért, a népek és nemzetek közötti barátságért és együttműködésért folyó harcban további feladataink vannak.” Ennek a nagy felelősséggel járó, magasztos ijgynek a sikere érdekében a béke-barátság bizottság a békehónapra sokrétű, gazdag programot dolgozott ki. A békegyűléseknek, fórumoknak, baráti találkozóknak az a célja, hogy szolgálják a nemzetközi és a magyar békemozgalom célkitűzéseit, mozgósítsák Pest megye lakosságát, annak legszélesebb rétegeit a fenti célok megvalósítására. A békehónapi megmozdulásokon a népfrontbizottságok arra törekszenek, hogy az előadások, beszélgetések során áttekintést adjanak a legaktuálisabb nemzetközi eseményekről, hazánk, a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok külpolitikájáról, a béke biztosítása és fenntartása érdekében tett lépéseikről, kezdeményezéseikről. Ezek a megmozdulások is hozzájárulnak ahhoz, hogy Pest megye lakossága pozitívan foglaljon állást a legfontosabb nemzetközi kérdésekben, kinyilvánítsa szolidaritását a függetlenségükért és szabadságukért küzdő népekkel. Az elmúlt évek békehónapi megmozdulásaiban a megye sok ezer lakosa vett részt, hallatta hangját. A tapasztalatok szerint a béke-barátság bizottság által összeállított program jó keretét adta ezeknek a megmozdulásoknak, ugyanakkor a városok, községek lakossága, társadalmi és tömegszervezetei, intézményei saját területeikén maguk is számos megmozdulást kezdeményeztek. Várhatóan így lesz ez az idén is. A FÉMMUNKÁS SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA ÉRDRŐL A BNV-RE A Mezőgép Tröszt ebben az évben is bemutatja legújabb, legkorszerűbb termékeit a BXV-n. A mintegy 70 darab mezőgazdasági gép utolsó csinosítása, festése Érden, a Mezőgép Tröszt érdi gyáregységében folyik. Gárdos Katalin felvétele KERES TSZ-EKHEZ Előkészületek a negyedszázados jubileumra A Pest megyei pártbizottság, j szövetség égisze alatt elöké- a megyei tanács, valamint a szító bizottság alakult az idén három termelőszövetkezeti 1 25 éves termelőszövetkezeti mozgalom jubileumi megünneplésére. A bizottság tervei szerint központi ünnepséget, kiállítást rendeznek, s a negyedszázados múlt monografikus feldolgozására is sor kerül. Mindehhez szükség van eredeti dokumentumokra. Azt kéri tehát az előkészítő bizottság a termelőszövetkezetektől, így főként az 1948—49-ben megalakult közös gazdaságoktól, az elsőként szövetkezeti útra lépett parasztemberektől, hogy küldjék el a tulajdonukban levő különféle írásos anyagokat, képeket, s egyéb dokumentumokat a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályára. A jubileum természeténél fogva elsősorban 1948—49-es dokumentumokról van szó, ám a termelőszövetkezeti mozgalom történetét illusztráló egyéb anyagokat is szívesen fogad a bizottság. Az idei Budapesti Nemzetközi Vásár mindkét helyén, Kőbányán és a Városligetben is megrendezik a szakmai napok sorozatát, amelyeknek fontos célja, hogy a különféle iparágak szakértői — a hazaiak és a külföldiek egyaránt — a lehetőséghez mérten zavartalan körülmények között találkozzanak egymással, a kereskedelmi partnereikkel, üzletfeleikkel. Az idén is öt napion át, mégpedig május 2l-től 25-ig, tehát hétfőtől péntekig délelőtt 10 órától délután 2 óráig tartanak szakmai napot. Az idén már szakosítottan tárják a kőbányai látogatók elé a járműipari, a garázsipari, az élelmiszeripari és bizonyos gépeket, mértékig a termékeket. faipari Folytatódnak egyes vállalatok tájékoztatói is. A Fémmunkás Vállalat központjában tegnap délelőtt Gulyás György vezérigazgató sajtótájékoztatón ismertette a vállalat fejlesztésének legújabb eredményeit és azokat a korszerű termékeket, amelyeket az idei BNV-n vonultatnak fel. Többek között elmondotta, hogy a múlt év őszén a magyar építőipar moszkvai kiállításán a vállalat aranydíjat nyert, s remélhető, hogy ez a nemzetközi elismerés a Budapesti Nemzetközi Vásáron is megnyilvánul a vállalat termékei iránt Tanácskozás a kőolajról Hétfőn, a Magyar Kémikusok Egyesülete, az ÁFOR Ásványolajforgalmi Vállalat, valamint a Nagynyomású Kísérleti Intézet közös rendezésében négynapos konferencia kezdődött a kőolajtermékek gyártásáról és alkalmazásáról. Tíz európai ország képviselői vesznek részt a konferencián, ahol mintegy hatvan előadás hangzik el a kőolaj- feldolgozás időszerű kérdéseiről, a termékek gyártásáról, felhasználásáról, elosztásáról és szállításáról. i é Kozosoe nem jar ei, a sajat tagi gazdaságában foglalatoskodik. Epret termesztenek — ennek hagyománya van — némi takarmányt. A mezőgazdaságra nincs jelentkező Változik az élei, az emberek. A révtől betonjárda pasz- tellszürke csíkja fut a faluig a gát tetején. Amikor néhány éve megépítették, hogy ne kelljen sarat dagasztani az eljáróknak, az emberek csak lesték, hogyan készül, figyelték érdeklődve. Kívülállóként. Nemrégen elhatározták a tanács tagjai, hogy ifjúsági házat építenek. A múlt vasárnap a KISZ-esek ásták ki a vízvezeték árkát. Változnak az emberek. A fiatalok közül sokan beköltöznek Vácra, Szentendrére. Azt mondja az iskolaigazgató — aki a községi pártszervezet titkára is —, hogy az idén egyetlen gyerek sem jelentkezett mezőgazdasági szakmunkástanulónak. Aki szakmát tanul, az mind iparban igyekszik elhelyezkedni. Az iskolaigazgató, Homoki Ottó éppen a közelmúltban ezeken a hasábokon mondta el: bízik benne, hogy Kisoroszi nem lesz második Gürüfű, elnéptelenedő község. Honnan e bizalom? Itt mégiscsak köny- nyebben tudnak lakást teremteni maguknak a fiatalok — mondja. — És varázslatos vidék ez. De az iskola megszűnik, kevés a gyerek. A néhány nebuló a szomszédos Tahiba jár majd. Busz jön értük, hiszen a szomszéd község 11 kilométerre van. Mi foghatná itt a fiatalokat? — kérdezem. „A könnyebb megélhetés, munkalehetőség.” Apor Zoltán
