Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

4 r’sjJCírlap 1973. Április i„ vasárnap FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTEK l A Lulu hazai bemutatója Századunk operairodalmá­nak kimagasló remekművében Alban Berg Frank Wedekind két drámáját, a Föld szelle­mét és a Pandora szelencé­jét dolgozta fel. Mindkét da­rab főszereplője Lulu, a vég­zet asszonya, a kígyó (a nő ősképe), aki arra született, hogy bajt okozzon, „csábítson, mérgezzen, hogy gyilkoljon — de sose láthatóan”. Wedekind darabjai bátor hadüzenetek a polgári társadalom álszent er­kölcse ellen; műveiben első­ként állítva színpadra a koz­mikussá felnövesztett szexuá­lis erőt, az emberi értelmen és morálon diadalmaskodó ösztö­nöket, koncentrált, izzó drá­mában fölvonultatva a század- fordulós polgári társadalom legszélesebb rétegeit, sokrétű figuráit. Lulu alakját szokás Don Juan női ellenpárjaként, az érzéki vágy női megtestesí­tőjeként emlegetni. De nem Lulu saját érzéki vágya a zenedráma lényege, hanem az a szenvedély, amit ő kelt minden élőlényben, aki bűvkörébe kerül. Alban Berget különösen vonzotta Wedekind sokrétű színpada. Zenéjében egyesíti mindazt, ami szükséges az iz­galmas operához: izzó szenve­délyt, áradó líraiságot, friss, groteszk humort, hátborzonga­tó drámát. Fantasztikusan bo­nyolult szólamszövete, a ze­nei anyag sokrétűsége rend­kívüli feladatokat ró az elő­adó apparátusra — de a kö­zönségre is. Valójában több­szöri meghallgatás után lehet teljességében átfogni, megér­teni ezt a zenét. A péntek esti operaházi premierre a színház társulata már a múlt szezon óta készül. A mű betanításával és ve­zénylésével a XX. századi ze­ne különleges értőjét, Mihály András zeneszerzőt bízták meg. Érthető izgalommal (né­hány an gyanakvással) vártuk, hogyan tesz eleget a operave­zénylés számára új feladatá­nak? Az előadás egyértelműen azt bizonyította, hogy Mihály nemcsak nagyszerű értője, de ugyanilyen kiváló megszólal- tatója is Alban Berg zenéjé­nek. Világos, precíz ütéseivel, biztos kézzel fogta össze ha­talmas előadó apparátusát, meggyőző erővel tolmácsolta a zene belső lényegét. A rendező, Mikó András, számos előző, nagy sikerű mai operabemutatója után ismét tovább lépett, nagyszerű ér­zékkel állítva színpadra a művet. Ellenállt a darab által kínált összes túlzások veszé­lyének; Alban Berg igazi szel­leméhez méltó színházat csi­nált. Kihasználta a mű dra­maturgiai lehetőségeit, elhihe- tővé tette, életközeibe hozta a darab gondolati-érzelmi tar­talmát, kifejező, hiteles játék­stílust teremtett énekesei szá­mára. Ideális partnere volt a díszlet és jelmeztervező Ma­kai Péter, aki igazi dramatur­Áprilisban hét új bemutató A versenyló halála színpadon — Magyar szerzők művei — Ginzburg tragikomédiája A tavasz beköszöntése ál­talában kevéssé kedvez a szín­házaknak, az idén mégis e hónapban számos jelentős be­mutatónak lehetünk tanúi Budapesten. Mai számunknál« ezen az oldalán méltatjuk a péntek esti operaházi bemu­tatót, amely egyben magyar- országi ősbemutató, s ugyan­aznap este volt premier az Operettszínházban is: a több mint húsz év után felújított Dohányon vett kapitány, Scserbacsov daljátéka váltott ki most is megérdemelten nagy sikert. (Méltatására visszatérünk.) E hónapban a fővárosban hét bemutatón tapsolhat majd a közönség, köztük a nem egy helyen már törzsközönségnek számító Pest megyei színház- kedvelők is. így már a közeli napokban érdekes újdonság­gal jelentkezik a Mikroszkóp Színpad. Világsikerű kisregényt, a kir­giz Csingiz Ajtmatov művét alkalmazta színpadra — Láng Anikó fordítása alapján — Komlós János. A bemutató — Iglódi István rendezésében, Weöres Sándor verseivel, Si­mon Zoltán kirgiz dallamokra épülő zenéjével — különleges­ségnek ígérkezik. A nagyon sokak előtt ismert történet egy csodálatos versenyparipa életének, halálának tükrében vall egy generációról, a mai középkorúakról. Azokról, aki­ket a versenyló valaha a há­tán hordozott... — mégis sokkalta többről. A főbb sze­repeket Gera Zoltán, Jobba Gabi, Lázár Kati, Dőry Virág, Harkányi. Endre játsszák. A bemutató április 4-én lesz. Két nap múlva, április 6-án ismét bemutató lesz, ezúttal az Irodalmi Színpadon, ahol Szakonyi Károly írásaiból adnak elő kétrészes irodalmi összeállítást A színház jegyé­ben címmel. A társadalom és az egyén összefüggéseit, har­móniáját vagy konfliktusait vetik föl ezek az írások, ame­lyek alapján a magányosság „betegségéről” szólnak. A Jurka László rendezte esten fellépnek Baracsi Ferenc, Bod­nár Erika, Löte Attila, Mono- ri Lili, Verdes Tamás és má­sok. Magyar ősbemutatónak szá­mít április 7-én az Állami Bábszínház előadása is, amely folytatása a néhány éve előadott Gulliver Liliputban bábjátéknak. Ezút­tal Gulliver az óriások földjén címmel írta tovább Swift alapötletét Jékely Zoltán. A darabban az ismeretlen szige­ten partra szálló Gullivert Drautonráng, a bábjátékos­óriás bábfiguraként szerepel­teti, miközben számos kalan­don megy át kiszabadulásáig. Az előző Gulliver-rész érde­kessége volt, hogy a címszere­pet élő színész jelenítette meg a piciny bábfigurák között. Most a fordítottja történik: Gulliver a bábfigura és az óriásokat játsszák nagy-masz­kos színészek. Az előadást Szönyi Kató rendezésében lát­hatjuk. Az Állami Déryné Színház is magyar szerző művével je­lentkezik április 14-én. Jegy­gyűrű a mellényzsebben cím­mel Tóth Miklós háromfelvo- násos vígjátékát mutatják be Viski András zenéjével, Petrik József rendezésében. A főbb szerepeket Kőszegi Gyula, Fo­dor Teréz, Bessenyei Zsófia, Grúz Anikó játsszák. Április 15-én mutatja be a Bartók Színház a korábbi időpontról elhalasz­tott gyermekdarabját, Jani- kovszky Éva művét Trallala és Lallala címmel, a Korong együttes közreműködésével. A két címszereplő: Békés Itala és Gaál Éva. A Pesti Színházban giai és stílusérzékkel alakított ki nagyszerű játékteret a drá­mához. A darab összes jelene­tének díszlete harmonikusan illeszkedik a keretjáték cir­kuszi arénájának rácsaihoz. Nagyszerűen végiggondolt, fő vonalaiban a dramaturgiai koncepciót hangsúlyozó szín­padképe a legapróbb részle­tekig precízen kidolgozott, funkcionálisan, stilárisan egy­aránt tökéletes. Kevés produkcióról mond­hatjuk el, hogy szereplői kivé­tel nélkül egységesen magas szintet képviselnek, s ami még ritkább: mindannyian egy­aránt kiváló énekesi és színé­szi pordukciót nyújtanak. Ez történt a Lulu esetében, ami azért különösen figyelemre méltó, mert nagyobb próbaté­telt énekesek számára aligha képzelhetünk el, mint amit akár csak a szólamok kifogás­talan eléneklése is jelent. S az ilyenfajta differenciált színé­szi játék, ami a darab alap- követelménye, szintén nem mindennapos feladata az ope- raszínpadnak. A címszerep támaszt első­sorban énekesi-színészi-eszté- tikai szempontból egyaránt hatalmas követelményeket előadójával szemben. A fia­tal énekesnő, Kalmár Magda, akit eddig többnyire szubrett szerepekben láttunk, szinte hiánytalanul juttatta érvényre Lulu elementáris egyéniségé­nek teljes skáláját. Áldozatai­nak népes táborából nagysze­rű karakteralakításnak lehet­tünk tanúi Schigolch szerepé­ben a fiatal Begányi Fér éné­től, valamint a legnagyobb „vad”, a legméltóbb ellenfél dr. Schön ízig-vérig drámaivá nőtt szerepében Radnai Györgytől. A két líraibb alakí­tás is elsőrangúan sikerült; különösen Palcsó Sándor Ai­wa Schőnje, vagy Rozsos Ist­ván Walterje. Eleven, vérbő alakítás volt Palócz Lászlóé Rodrigo artista szerepében, hiteles Szőnyi Olga Geschwitz grófnő férfias habitusú alak­jában, s gimnazista fiúként Szabó Anita. A kisebb szere­pekben jól illeszkedtek az együttesbe Tarnay Gyula, Kunsági Kálmán, Polgár Lász ló és Gogolyák Antal. Az Operaháznak már maga a vállalkozása is elismerést érdemlő tett volt, a megvaló­sítás azonban minden előre várható eredményt felülmúlt. A premier nézői világszínvo­nalú előadásnak lehettek ta­núi, melyet az utóbbi évtize­dek egyik legnagyobb művészi sikerének nyilváníthatunk. Korda Ágnes A kiváló címért Vetélkedő művelődési házak A közelmúltban már beszá­moltunk arról, hogy a megye több, mint másfél száz mű­velődési intézménye közül mindössze tíz nevezett a má­sodik alkalommal meghirde­tett Kiváló művelődési ház címért folyó versengésbe. A vetélkedő két esztendeig — 1972 januárjától ez év végéig — tart. Ez a két év biztosíték arra, hogy a kiváló cím oda­ítélésénél nem egy-két ellen­őrzés s nem is néhány hónap munkája alapján döntenek, hanem két népművelési évad sokrétű tapasztalatai alapján. A legutóbb a Csepel Autó­gyár, Vác és Bag művelődési központjának elmúlt évi mun­kájáról számoltunk be: mit tettek ez idő alatt a kiváló cím megszerzéséért. Ezúttal ismét hármat szeretnénk bemutatni a részvevő tíz közül. A nagykőrösi Arany János művelődési köz­pont ezerkétszáz rendezvényét majd százezren látogatták egy esztendő alatt. Ez azt bizo­nyítja, hogy a város lakói ma­gukénak érzik a művelődés otthonát és szívesen vesznek részt a legkülönbözőbb prog­ramokon. A választék, amit ez a mű­velődési központ kínál, való­ban sok színű és gazdag. Há­rom klub, ugyennyi szakkör, öt tanfolyam, négy művészeti csoport és a zeneóvoda a leg­kisebbektől a legidősebbekig nyújt állandó és rendszeres művelődési lehetőséget, a vá­ros legkülönbözőbb társadal­mi rétegeinek, diákoknak, munkásoknak, mezőgazdasági dolgozóknak csakúgy, mint az értelmiségieknek és az alkal­mazottaknak. Az Arany János művelődési központ tavaly hatszázezer forintos költségvetéssel dol­gozott. Ebből száznyolcvan- kétezret kaptak állami támo­gatásként — a többit maguk­nak kellett előteremteniük. Jó gazdálkodásukat bizonyítja, hogy kilencvenezer forint haszonnal zárták az évet. Az is figyelemre méltó, hogy eb­ben a művelődési intézmény­ben az egy látogatóra jutó állami támogatás és műkö­dési kiadás mindössze ötven­két fillér volt, szemben pél­dául a hasonló költségvetéssel dolgozó dunakeszi \ József At­tila művelődési központ há­rom forint negyven fillérével, vagy a gyömrői művelődési ház tizenhat forint nyolcva- nával. Pedig — sez szintén a nagykőrösiek jó munkáját di­cséri — nem csupán a műve­lődési központba látogatók igényeit igyekeznek kielégíte­ni: háromszáznegyvennégy rendezvényt szerveztek „há­zon kívül”, az állami gazda­ságban, tsz-klubokban, külte­rületi iskolákban, így széle­sítve intézményük hatáskö­rét. A dunakeszi József Attila művelődési köz­pont alapvetően más rendelte­téssel létesült. Fenntartója nem a nagyközség tanácsa, hanem a Vasutas Szakszerve­zet, működtetője pedig a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üze­me. Ebből következően leg­főbb feladata az üzemi dolgo­zók művelődési és szórakozási igényeinek a kielégítése. Nyit- vatartása is az üzem munka­rendjéhez igazodik: vasárnap kivételével — amikor délelőtt és délután is nyitva van — délután háromtól este_tízig lá­togathatják az érdeklődők. (Csupán zárójelben kíván­juk megjegyezni: mindez rend. j énvaló is lenne, ha a József Attila Művelődési Központ mellett lenne egy községi fel­adatokat ellátó intézménye is a huszonháromezer lakosú Du­nakeszinek. A községi Petőfi Művelődési Ház azonban már hosszabb ideje életveszélyes, csupán földszinti terme hasz­nálható.) A programok itt talán még sokszínűbbek, mint a nagykő­rösi Arany János Művelődési Központban: hét klub, öt szak­kör, hat tanfolyam és három művészeti csoport rendszeres működése alkotja az évi mun­ka gerincét, amelyet a legkü­lönbözőbb, más jellegű ren­dezvények egészítenek ki. S hogy jól, md sem bizonyítja jobban, mint az a százhar­mincezer látogató, aki tavaly megfordult az épület falai kö­zött. A vasutasszakszervezet és az üzem szakszervezeti bizottsá­ga egyaránt a magáénak vall. ja a művelődési központot, s ehhez az évi kétszáztizennyolc, ezer forinton kívül a legkülön­bözőbb segítséget nyújtja a még eredményesebb munka biztosítása érdekében. A gyömrői művelődési ház megint csak más körülmények között mű­ködik, mint akár a nagykőrösi vagy a dunakeszi. Nem lenne szerencsés, ha abból indulnánk ki: mivel Gyömrőnek fele any- nyi lakosa van, mint Dunáké, színek, fele annyinak kellene lennie a művelődési ház kö­zönségének is. Ebben az eset­ben hatvanötezer látogatóval kellene számolnunk, a valóság­ban azonban még a húszezret sem éri el. Egy gyári üzemel­tetésű művelődési házban azonban lényegesen könnyebb a közönség szervezése, mint egy sokkal heterogénebb köz­ségben. Természetesen ezzel nem azt akarják mondani, hogy a gyömrőiek elégedettek lehetnek jelenlegi látogatóik számával. Hogy csak ennyien keresték fel rendezvényeiket egy esztendő alatt, az elsősor. ban abból ered, hogy lényege- i sen szegényesebb a program­juk, mint akár a nagykőrö- sieknek vagy a dunakesziek- nek. Mindössze egy klubja, egy szakköre, három művé­szeti csoportja és négy tanfo. lyama van a művelődési ház­nak. Van tehát mit javítaniok, ha versenyben akarnak ma­radni a kiváló címért. Pél­dául azon, hogy nem csupán nyolc ismeretterjesztő elő­adást rendeznek — összesen százötvenkét hallgatóval! — egy egész esztendő alatt! Arra, hogy kevés lenne a pénz, nem panaszkodhatnak; majd negyedmillió forinttal gazdálkodtak az elmúlt eszten­dőben, amiből hatvannyolc, ezer forint volt az állami tá­mogatás. És a tanács megértő segítségnyújtását bizonyítja az is, hogy 1971-ben belülről, az elmúlt évben pedig kívülről tataroztatták a művelődési ház épületét, így biztosítva a fel­tételét a korábbinál hatéko­nyabb munkának. Maga az in­tézmény tatarozása három, száznegyvenezer forintba ke­rült! Most már a művelődési ház vezetőin a sor, hogy bizonyít­sanak, nem csupán a verseny­ben való részvételükkel, ha­nem eredményeikkel is. Első­sorban a több, mint tizenegy, ezer gyömrői lakos hasznára. Prukner Pál Húszévesek brigádja Miért Tyereskováról ? április 20-án láthatunk ma­gyarországi ősbemutatót: Na­talia Ginzburgnak, a neves olasz írónőnek Hirdetés című, 1965-ben írt drámáját. A kétré­szes tragikomédia — Gábor György fordításában — egy magányos, elhagyott római asszonyról szól (Ruttkay Éva személyesíti meg), aki apró- hirdetés útján keres albérlőt, valójában pedig — megértő társaságot. A darab másik két főszerepét Halász Judit és Bárdy György alakítja. Rende­ző: Lehel György. A hónap utolsó — hetedik — bemutatója a Huszonötödik Színházban lesz, ahol Hernádi Gyula két egyfelvonásosát, a Falansztert és az Antikrisztust mutatják be. Az ősbemutató a pécsi Nemzeti Színházban volt. A budapesti előadást Szigeti Ká­roly rendezi, a főbb szerepek­ben Jobba Gabi, Zala Márk, Iglódi István, Jeney István, Jordán Tamás lép fel. Tavalyi kiemelkedő telje­sítményéért, tagjai munkájá­nak és magatartásának minta­szerű kollektivitásáért másod, szór érdemelte ki a szocialista brigád címet Dabason a Szik­ra Tsz Tyereskova kivarróbri- gádja. Szép, szép, de hát a ki­varrás nem mezőgazdasági művelet Elégedetten mégis tudomásul kell vennie, hogy ebben a mezőgazdasági terme­lőszövetkezetben több földet művelő és más ipari munkát végző brigád is méltán büsz. kérkedhet a kitüntető címmel. Érdeklődése azonban mégis a kivarróbrigádra irányul első­sorban, mert hallja, női bri­gád ez, sőt, ifibrigád is a javá­ból, húszesztendősnél nem öre­gebb a legidősebb részvevője sem- Kovács Zsuzsi még éppen csak 19, és idén már harmadik esztendeje vezetője a brigád­nak. Nagyítóval sem A Szikra Tsz I. üzemegysé. gének központja Szepsi-tanya A tsz, de talán messze kör­nyék legfiatalabb szocialista brigádvezetőjével itt találko­zunk. Komoly arcú, szőke kis­lány. Előtte, mint a porolóra a szőnyeg, egy jól gyalúlt-csi. szolt, gömbölyded fadarabra, hatalmas vég kelme borul. A szöveten sűrű krétajelek mu­tatják, hol a hiba. Ezeket tű­vel a kezében javítja a kivar­ró. — Hát ez műstoppolás — véljük, de a kislány kiigazít: — Pontosan olyan munkát végzünk, ahogy a szövőgép nyüstje a megadott minta sze­rint emeli a láncfonalat, il. letve vetélője a vezetőfonalat. Aszerint, milyen a hiba. Ami azt illeti, hiba akad bőven, sok a krétajeL Mondja, hogy a szövőgépből egyetlen vég sem jön ki hiba nélkül. Az Újpesti Gyapjúszövőgyárból teherautószám érkezik a kel­me, és innen hibátlanul szál­lítják vissza, nagyítóval sem lelni többé rajta egyet sem. — Ebben a helyiségben — halljuk Kovács Zsuzsitól — két brigád dolgozik. A másik, a Béke noppolóbrigád, szintén most kapta meg másodszor a szocialista címet. Októberben velük közösen magunk-csinál- ta takarót ajándékoztunk a vietnami gyerekeknek. Veze­tőjük, Liska Sándorné, külön­ben a mi munkánkat is meóz- za. A noppolók előtt is kiterített kelme. Csipeszt tartó kezük sebesen, akár a motolla jár a szövet felett, amíg szabad szemmel sokszor nem is látha­tó akadályba ütközik. Ilyen­kor megáll a kéz, a csipesz kiemeli a fonalhiba-akadályt. — Mert — magyarázza Schi- mitsek Istvánná üzemvezető textiltechnikus, aki a tsz tag­ja különben —, fonás közben a fonalon egyenetlenségek ke­letkeznek, göbök. Jó szem, ügyes kéz Nos, most már legalább tud­juk, hogy göbkiszedés a nop- polás. De azt is, hogy hiába mondjuk, ha hibát ejtünk, nem gép az ember, amikor a gép által elkövetett hibát kivarró és noppoló a kezével javítja ki. — Jó szem, ügyes kéz kell a kivarráshoz — fordulunk Kovács Zsuzsihoz. — Egy kis ügyesség minden, esetre szükséges, de mégolyán lány nem jött ide, aki ne tud­ta volna megtanulni. — Hogyan lett ki var ró? — Amikor nyolcadikos vol­tam, női fodrász szerettem volna lenni, de a ktsz 69-ben nem vett fel tanulót. Akkor már itt dolgozott egy barát­nőm, mondta, engem is felven­nének. Eljöttem, körülnéztem, megtetszett a munka, idejöt­tem. Egy év múlva felvettek volna fodrásztanulónak, de már nem mentem. Nem akarta felcserélni más­fél ezer forintos havi jövedel­mét a másfél száz forintos ta­nulói ösztöndíjjal. Kellett a pénz a szüleinek, három test­vérének. Most is hazaadja, amit keres. Kovács Zsuzsi tehát bejáró Dabasra, éspedig vasúton. Reg­gel fél hatkor indul a vonat, hatra ér a dabasi állomásraj ott felkap a biciklijére, kari- kázik vagy három kilométert a Szepsi-tanyáig, negyed hét­re már ott van, de a műszak csak hét órakor kezdődik. Mit csinál addig? — Leülök és dolgozni kez­dek. A vasúti menetrend nem a kivarróbrigád munkaidejéhez igazodik. Délután sietni kell a biciklin, hogy elérje a vona­tot. Ha lemarad, már csak ké­ső este jut haza. — Emiatt nem vagyok a KISZ tagja, ahogy a társaim mind — sajnálkozva mondja. — Rendszeresen nem vehetnék részt mindenben, de a politi­kai oktatásokról nem hiány­zóm. Nagyon érdekelnek. A lakáshoz közelebb Forgatjuk a brigádnaplót. Közös mozilátogatás színházba menés, kirándulás szerepel benne, ez természetes. De a balatoni jutalomkirándulás in­doklása szokatlan: uborkasze­désért kapta a tsz-től a kivar­róbrigád. Tűtforgató kezük ezéknek a lányoknak nem idegenkedik a kapától se*11- Kitűnik az is a naplóból, ha kell, kukoricát kapálnak. A naplóbejegyzések tanúsítják, hogy a brigádból időnként egy-egy leány kiválik. Talán, [mert férjhez megy? — Dehogy. Mióta itt dolgo- Izom, még senki sem ment kö-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom