Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-01 / 77. szám
1973. Április i., vasärnap PEST MEGYE! kMítBop „Kire hagyjuk a szerszámot?!” Amikor a hosszú nevű Pest megyei 6. sz. Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat központjában előadom, hogy szakmáját hivatásnak tekintő, sjól dolgozó építőmunkásról szeretnék írni, egyszerre többen is az idős Letfuszt javasolják. — Milyen idős? — puhatolom. — ötven körüli — felélik. — Akkor miért nevezik idősnek? — Megkülönböztetésül, mert nálunk dolgozik a fia, ifjabb Letfusz József is. Bár lenne még belőlük egy tucat! — teszik hozzá. A gödi nyolctantertmes általános iskola építkezésén — kivételesen — együtt találom az apát és fiát. Kérésemre jöttek ide, különben Főttől Ipolyda- másdig futkoshattam volna utánuk. Az apa építésvezető, jó néhány munkahely irányítója, a fiú a vízszerelők művezetője. Idősebb Letfusz vékonypénzű, inas ember, a fia félkézzel felültethetné a „gleisznire”. Minden percben készen áll a nevetésre, tréfára. — Sok bajon átsegített ez engem — jegyzi meg. — Kijutott belőle? Megint tréfásra fordítja a szót: — Ha igaz, hogy a baj, szenvedés edzi az embert, akkor nem panaszkodhatom: igencsak edzett legény lehetek. Ifjabb Józsi kicsit merev térddgl, óvatosan ereszkedik mellénk a lócára. — Foci? — kérdem vaktában. — öt éve szereztem egy in- szalagsérülést, azóta, ha lerúgnak, mint a legutóbbi meccsen, kiújul. Az idősebb Letfusz életrajzából vérbeli építőmunkásdinasztia története bontakozik ki. Apja, két nagybátyja kőműves volt, természetes hát, hogy ő is annak tanult. Kilencéves korában követ faragott az apja keze alatt. Három évvel később már önállóan falazott. — Éppen ennyi idős volt Zoli, a kisebbik fiam is, amikor — három esztendeje — járdát rakott,otthon, az udvaron. — Tizenkét évesen? — Űgyám. Mégpedig normában! Ha 1 óra alatt elvégezte, amit kiszabtam, elmehetett focizni vagy moziba. Még egy tízest is kapott tőlem. Korán kell megszerettetni a munkát a gyerekekkel, különben kire hagyjuk a szerszámot? Már így is sokan vannak, akik munka nélkül szeretnének jól élni! Itt most olyan ember jogos felháborodását hallgatom, akinek keze nyomát szinte az ország minden részében megtalálhatjuk. Épített lakóházakat, ispotályt, gyárakat, tudományos intézetet; dolgozott Pesten, Vácott, Zirc környékén, Gödöllőn. — 1937-ben lettem kőművesinas, és 40-ben felszabadult segéd. Azt, hogy 37-től 45-ig hány helyen dolgoztam, csak a jó ég tudná összeszámolni. Három évem el is veszett a nyolcból, mert a legtöbb munkaadó csak akkor jelentett be az OTI-ba, ha beteglapért kopogtattam az ajtaján. Aztán munka is hol volt, hol nem. A céhlegények bolyongtak annyit valaha a világban, mint én, munkát keresve az országban. .. .Negyvennégy szeptemberében behívtak katonának. A gépkocsizó-lövész zászlóaljnál kaptunk egy sapkát, ezzel kész: se angyalbőr, se puska, már vittek is bennünket árkot ásni a Tisza mellé. Már szépen megbarátkoztam a gondolattal, hogy civilruhában „áskálódom” végig a háborút, de nem így történt. A komárom—monostori elődben mundért, fegyvert líajrtunk, s irány a tűzvonal. Az pedig már Csák- berény és Gánt között húzódott. Engem aztán egy comb- lövés kidöntött a sorból, s a Zala megyei Tűrje községbe kerültem, hadikórházba. Itt ért a felszabadulás, 1945 március végén. Ifjabb Letfusz bizonyára nem először hallja a történetet, mégsem mulasztaná egyetlen szavát sem. — Egy szovjet szerzsánt lett a szobaparancsnokunk, neki köszönhetem, hogy megúsztam a hadifogságot: kenyeret, civil ruhát adott, pasli damoj! Április 20-án éjjel érkeztem haza Vác- ra. Reggel megkerestem a szocdem- párt irodáját és beléptem a pártba. Annak volt tagja az apám és valamennyi építőmunkás barátom is. A szemközti iskola udvarán lábdobogás, vezényszó hallatszik: „egy-kettő, bal jobb”. zülünk férjhez. Csak hát a lakásukhoz közelebb 1 találtak munkát — ezt megértéssel mondja, bár hozzáteszi: — Persze, mást, nem ilyen szépet, mint a mienk. — Örkényi lányok voltak? — Nem. Dabasiak. Egyedül én vagyok itt Örkényi. A barátnőm, aki idehozott, már régen elment. De én maradok, jól érzem magam itt, megéri a napi egyórás oda-vissza vasutazást. Zsuzsi havi keresete általában 1900 forint, de gyakran eiéri a kétezret is. Méterenként fizetik a kivarrást, és a legtöbb hiba csak néhány-iiméteres. Egyiket néhány >sel percek alatt, a má- t esetleg negyedóránál is bb kell javítgatni. A kel- ninőségétől függ a munka- abás. Van méterenként 3 van 128 fillérrel fizetett ka. Sokat kell hát dolgoz- kétezerért, de a lányok bbjének keresete minden pban megközelíti ezt az get. Csak a friss, még jrlatlan munkaerők ke- k néhány száz forinttal :ebbet. üdönjárók vagyunk" i. már mondta Zsuzsi, hogy egész jövedelmét hazaadja, most meg elárulja, hogy a mamája viszont megvesz neki mindent, ami csak kell. A legdivatosabb ruhában járatja. A lány, ha késő délután hazaér, segít a háztartásban. Hát szórakozásra jut-e ideje? — Hogyne. Vasárnaponként még táncra is. Egyébként a tv-t nézem, de csak ha érdekes. Általában este tízkor lefekszem, és akkor még olvasok. Most Dallos Sándor kétkötetes Munkácsy-életrajzát olvasgatja elalvás előtt. Kedvenc írója különben Berkesi, legjobban a Játék a tisztességgel című regénye tetszett neki. — Miért nevezték el éppen Tyereskováról a brigádjukat? — Mert mielőtt űrrepülő lett, textiltechnikus volt, és mi is textilmunkások vagyunk. Mi persze nem gondolunk űrrepülésre, nagyon is földönjárók vagyunk. Örömmel újságolja: — Két tagunkat is jelölték tanácstagnak. Ez is mutatja, hogy megbecsülik a brigádunkat. A tsz és a KISZ Bemutatja a két jelöltet. Zsitva Erzsi mindössze 18 éves, négy éve kivarró a Szikra melléküzemében. A tsz KISZ- szervezetének vezetőségi és múlt esztendő óta a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának elnökségi tagja. Most a dabasi 43. számú körzetben jelölték tanácstagnak. Bennári Kamilla huszadik évében jár, egy esztendeje jött az üzembe, addig ingázó volt, a Kispesti Textilgyárban dolgozott. A 48-as körzet jelöltje. — Engem a tsz és a KISZ ajánlott — erre büszke. Tudják-e, mi a tanácstag feladata? Erzsi felel: — Dolgozni a közért. — És az emberekért, az egész községért — ez Kamilla válasza. Szokoly Endre Tornaóra van a felsős lányoknak. Kisnadxágban, trikóban. Ideát, az építkezésen néhány percre leáll a munka. A kőművesek mustrálják a lányokat. A fiatalok nyíltan, az idősebbek amúgy félszemmel. A lányok körbefutnak, felszabadult, vidám csikók, ügyet sem vetnek az úttest innenső oldalára. Az idősebb Letfusz nevet: — Egy kis kikapcsolódás. Utána jobban megy a munka... Ment volna nekem is negyvenötben, ha lett volna — kanyarodik vissza a témára. — Pár hetet dolgoztam a váci kórház helyreállításán, sóért, élelemért, aztán elfogyott a munka. A váci építők 90 százaléka „sétált”. Akkor bevezettük az inség- munkarendszert: minden héten másik negyven ember dolgozott, hogy egy kis aleség- hez jusson. Egy heti bérünk 1 liter olaj, s egy kiló liszt volt. Aztán Pestre mentem, sikerült munkát kapnom a Rimamurányi Kőszénbánya RT Vi- segrád utcai székhazának helyreállításánál. Négy és fél deka zsír volt az órabérem. Aztán elfogyott a zsír. Alikor áttértem a fakereskedésre. Letfusz Józsi felkapja a fejét, szólni akar, de az apja megelőzi: — Hagyd csak fiam, ha én nem szégyenlem. Élni kellett, enni kellett, munka ritkán adódott, a pénz fabatkát sem ért, mit tehettem volna? Fát „szereztem” az erdőből, felaprítottam, felraktam egy talicskára, este tíz órakor elindultam vele Vácról, reggel négy-öt órára Pesten voltam, és eládtam. Lisztért, zsírért, kukoricakásáért, talpbőrért, mikor mit kaptam érte. Aztán sikerült egy kis „tőkét” gyűjtenem, és már nem „szereztem”, vettem a fát. Egy szekérre való fa árából került ki a lagzimra való is, negyvenöt karácsonyán. — A forint bevezetése után minden megváltozott. Volt munkám, rendesen megfizették. A Magyar Gyárépítő Vállalatnál dolgoztam, s egyszer csak elküldték egyéves munkavezető-képző iskolára. Megint össze kellett húzni a nadrágszíjat: a 450 forintos fizetésemből 250-et levontak a bennlakás költségeire, 200-at küldhettem haza az asszonynak, s akkor már a Józsi is megvolt. Az iskola után üb- titkárt csináltak belőlem, de túljártam az eszükön: annyi fiatalt küldtem iskolára, hogy fél év múlva válogathattam az utódokban. Én meg szépen visszamentem a szakmába, művezetőnek. — A hatvanas években a Pest megyei Tanács Építőipari Vállalatánál dolgoztam. Szép munkáink voltak: a megyei tanácsháza, az öreg Rókus felújítása. Nógattak, hogy tanuljak. Ráálltam, és elvégeztem az Ybl Miklós Építőipari Technikumot. Mikor aztán 64-ben átjöttem a mostani vállalatomhoz, már egyenesen építésvezetőnek alkalmaztak. — Ha jól számoltam, igencsak tarka lehet a munkakönyvé. Innen — hová visz az út? — Sehová. Amikor új emberek jönnek hozzánk, azt szoktam mondani nekik: ..Egyet kérek: úgy dolgozzanak. hogy a pénzük is meglegyen, és én is innen mehessek nyugdíjba." Ifjabb Letfusz nemcsak a szakmában járt az apja nyomában, hanem az iskolában is: 68-ban érettségizett az Ybl Miklós technikumban. Utána épületgépész üzemmérnöki diplomát szerzett a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán. Mint a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat társadalmi ösztöndíjasát, másfél éves szerződés kötötte a vállalathoz. Ebből 15 hónapot dolgozott ott, s januárban átjött az édesapja vállalatához. A hiányzó három hónapra eső ösztöndíjat — természetesen — visszafizeti. — A focin kívül mivel foglalkozik szabad idejében? — Most éppen lépcsőt tervezünk apámmal. Lépcsőt? Csak úgy? Apa és fia összenevet: — Van egy kétszoba-össz- komfortos családi házunk, kalákában építette a rokonság, s arra tettünk tavaly egy kalapot — mondja az apa. — Szóval, ráhúztunk egy emeletet; Csakhogy — egyelőre — nincs lépcsőfeljárója. A lakásból nem akarunk feláldozni, így azután külső megoldást kell keresnünk. — Valami olyat, ami nemcsak praktikus, de építészetileg is szép — fűzi hozzá a fiú. — Meglássák rajta, hogy szakemberek építették. Nyíri Éva LAKÁSOK 40 ÓRA ALATT A vályogházak helyén majdnem negyven munkaóra alatt épül egy-égy lakás. Így dolgozik a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat az alagútzsalus módszerrel Vácott, a Földvári téri lakótelepen. Az év végéig a vállalat 800 lakást ad át Pest megyében, ebből Vácott 226 készül. Az alapszervezeti munka feladataiból A párt vezető szerepének érvé nyés ítés éért „Pártszervezeteink munkájában most különösen fontos, hogy képesek legyenek a dolgozó tömegeket lelkesíteni, megszervezni és vezetni a szocialista építőmunka soron levő feladatainak megoldására. Ennek érdekében a párt szervezeteinek egységeseknek kell lenniük a helyzet és a feladatok megítélésében, a párt politikájának képviseletében.’* A SZOCIALISTA TÁRSADALOM felépítéséért folytatott harc vezető ereje a párt. Vezető szerepe akkor érvényesül kielégítően, ha minden területen — a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig — következetesen megvalósul politikája. E vezető szerep érvényesülését történelmi folyamatnak fogjuk fel. A fejlődés magával hozza a vezető szerep alkalmazásának fejlődését is, ami politikai, módszertani kérdést jelent, nem elvi változásokat. A szocialista építés időszakában, a proletárdiktatúra rendszerében mindenkor érvényesül a párt vezető szerepe. A társadalmi fejlődés adott szakaszában helyes marxista reálpolitikát folytatva tudja a párt betölteni vezető szerepét. Ha rendelkezik azzal a képességgel, hogy felismerje a társadalomban levő folyamatokat és valóságos választ adjon rájuk. E közben, döntéseinél a munkásosztály, a dolgozók legfontosabb érdekeiből indul ki. Ezt tette a Központi Bizottság tavaly novemberi ülésén hozott határozatával is. A határozatokat azonban meg is kell valósítani, adaptálni kell az alsóbb pártszervek munkájában. A pártalapszervezetek vezetőségeinek a Központi Bizottság és az irányító pártbizottságok határozatait az eddiginél jobban keil alkalmazniok o helyi viszonyokra. Pest megyében a községi pártbizottságok és csúcsvezetőségek néhány esetben nem a reális erőviszonyok alapján határozták meg az alapszervezetek feladatait. A községi, üzemi pártbizottságok akkor járnak el helyesen, ha az alapszervezet jellegének, erejének megfelelően határozzák meg a teendőket. C SAK AKKOR ÉRVÉNYESÜL a párt vezető szerepe, ha a helyi politikában is megvalósul. Ez pedig az alapszervezeteken, munkájukon múlik. Tapasztalatok szerint több község, esetenként üzemi párt- alapszervezet is azért nem érzi kellően munkájának hatását, mert az irányító pártszervek instrukcióira, feladatmeghatározására vár, nem vállalkozik elég bátran önálló, helyi tennivalók megvalósítására. A határozatok végrehajtásának megszervezése és ellenőrzése a párt vezető szerepe érvényesülésében — alapszervezeti szinten is — ma is a legkritikusabb pont. A határozatok meghozatala és végrehajtása közötti automatizmus esetenként nem működik akadálytalanul. Nagy gondot fordítanak pártszervezeteink a határozatok előkészítésére, megfelelő elemzéseket végeznek, jó határozatokat hoznak. De a határozatok nem mindig szabják meg az ellenőrzési pontokat. Ezért az az igény, hogy a végrehajtás és az ellenőrző munka színvonalát felemeljék az elemzés színvonalára. Az ellenőrzés megszervezése az a láncszem, amivel a íatározatot eredményesebben lehet végrehajtani. A felsőbb pártszervek feladata, hogy a határozatokat az alapszervezetek számára érthetően, konkrétan fogalmazzák meg. Minden esetben utaljanak rá, hogy az alapszervezetektől melyik határozat igényel intézkedést és melyiket tekintik csak tájékoztató jellegűnek. Az irányító pártszervek a határozatok megismertetéséhez, elfogadtatásához adjanak az alapszervezetek számára az összefüggésekről tájékoztatást és megfelelő politikai érvanyagot. Ehhez arra is szükség van, hogy a pártszervek fokozzák segítő ellenőrző munkájukat, rendszeresen vegyenek részt az alap- szervezetek rendezvényein, s ellenőrző munkájuk megalapozott legyen, egy-egy határozat tételes ellenőrzését is szolgálja. A POLITIKAI MECHANIZMUS tiszteletben tartása is a vezető szerep érvényesítésének feltétele: Ez a párt, a társadalmi és tömegszervezetek helyes viszonyát jelenti egymáshoz. A párt politikáját a prole tárd iktatóra mechanizmusa révén valósítja meg. E mechanizmus szerves részét képezik a tömegszervezetek és tömegmozgalmak, melyek átfogják a társadalom valamennyi osztályát, rétegét. Ezért a társadalmi és tömegszervezetek szerepét nem szabad leszűkíteni a párt politikájának közvetítésére, bár ez igen fontos feladat, hanem ezzel egyidőben mozgósítani is kell a tömegeket a párt politikájának megfelelő cselekvésre. A tömegek véleményét is közvetíteni kell a párthoz, ezzel is lehetőséget adva rá, hogy a dolgozók részt vegyenek a politika alakításában. Ott dolgoznak jól, ahol gyakorlattá tették a pártalapszervezetek és tömegszervezetek feladatainak elhatárolását, figyelembe véve, hogy a tömegszervezeteknek is van központi szervük és határozataikban érvényesül a párt politikája. A Nagykőrösi Konzervgyárban, a solymári PEMÜ-ben, a Dunakeszi Járműjavítóban és a megye több üzemében helyes gyakorlat alakult ki, miszerint a párttitkár, a gazdaságvezető, a szakszervezeti, a KISZ-tit- kár részvételével rendszeres koordinációs megbeszéléseket tartanak. . SZOCIALISTA DEMOKRÁCIA valóséin gos jelenléte feltétele a párt vezető szerepe érvényesülésének. Lehetőséget kell ugyanis adni, hogy a helyes politikát a tömegek megértsék és cselekvőén részt vegyenek a politika végrehajtásában. Ehhez szükséges az információ rendszerének állandó, eleven frissesége, mivel véleményt csak az tud mondani, aki a tényeket ismeri. Tehát a demokrácia fórumait, termelési tanácskozásokat, gyűléseket, aktívákat arra is fel kell használni, hogy a részvevők közérthető információkat kapjanak az országos és a helyi politikáról, gondokról, eredményekről és tennivalókról egyaránt. Nagyon fontos és különös jelentőségű gazdaságirányítási rendszerünkben az üzemi demokrácia, melynek fejlesztése napi feladat, megszüntetve a még előforduló formális vonásokat. A demokráciát mi úgy értelmezzük, hogy mindenki elmondhatja véleményét. A helyes objektív döntés viszont azt is feltételezi, hogy nemcsak igent, hanem nemet is lehet és kell mondani. Az a tapasztalat, hogy ahol az üzem vezetése tényleges lehetőséget ad a dolgozóknak a vállalat ügyeinek beleszólásába, ott sok hasznos, megvalósítható javaslat, figyelemre méltó észrevétel hangzik el. A Mechanikai Művekben például a vállalat vezérigazgatója külön levélben kérte a dolgozók, brigádok véleményét, javaslatait az 1973. évi munkához. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban brigád- értekezleteken, munkásaktívákon szakszervezeti bizalmiak és pártvezetőségi tagok észrevételeit figyelembe véve intézkedett a gazdasági vezetés a novemberi határozat alapján végrehajtott béremelésekről. A pártdemokrácia teljes kibontakoztatása, feltétele a társadalomban levő demokráciának. Ezért is szükséges, hogy a pártalapszervezetek a bírálat kibontakoztatásával, a párttagság rendszeres tájékoztatásával segítsék « párton belüli demokrácia továbbfejlődését.. M indezeknek az elveknek az egységes értelmezése, következetes gyakorlati megvalósítása szolgálja, hogy a pártpolitika végrehajtásában további eredményeket érjenek el Pest megye párt- szervezetei, a tömegszervezetek és -mozgalmak aktív közreműködésével. Az egységes értelmezés és cselekvés eredménye, hogy a párt vezető szerepe az alapszervezetek szintjén is következetesen érvényesül. Arató András az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottságának tagja a I i I
