Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-29 / 99. szám

p Éljen a munkás-paraszt szövetség, népi hatalmunk szilárd alapja! (Az MSZMP Központi Bizottságának május 1-i jelszavaiból) Lenin emlékének tisztelegve As anyagi ösztönzés szerep© Az MSZMP Pest megyei Bizottsága oktatási igaz­gatóságának Lenin születése 103. évfordulója tiszte­letére rendezett elméleti konferenciáján Huszár Ala­dár, az oktatási igazgatóság tanszékvezető tanára „Az anyagi ösztönzés szerepe a munkások szocialista neve­lésében” címmel tartott korreferátumot. Sorozatunk­ban ebből közlünk részletet. AMIKOR A SZOCIALIZ­MUSBAN a társadalmi és egyéni érdek egybeesését hang­súlyozom, és e téren fejlődé­sünk eredményeire utalok, nem akarom a jelenlegi hely­zetet idealizálni. Az emberek­ben ma még élnek olyan tu­lajdonságok, szokások, amelye­ket a kapitalizmus alakított ki bennük. Pártunk X. kong­resszusa komoly figyelmet szentelt e jelenségnek. „ ... társadalmunk átmeneti talaján tovább élnek, részben újrater­melődnek, illetve áamenetileg felélénkülnek még a polgári erkölcs maradványai. Az utób­bi időben fejlődésünk aláren­delt kísérő jelenségeként fel­erősödött az individualizmus, az egoizmus, az anyagiasság.” Amit a társadalmi és egyéni érdek egybeeséséről elmondot­tam, az szocialista társadal­munk fejlődésében egyre in­kább általános, s a szocialista termelési viszonyokban benne rejlő objektív lehetőségek ér­vényesítésére alapvetően áll. E mellett üti fel a fejét az ön­zés, és ahol nem harcolnak el­lene kellő eréUyel, komoly hi­bák forrásává válhat. Arra kell törekedni tehát, hogy amikor a dogozók több, jobb munka alapján a társa­dalmi fogyasztási alapból több­re tartanak igényt, szüntelenül érezzék, hogy a társadalom számára hasznosat, jót cselek­szenek az általuk végzett több és jobb munkával. Az erkölcsi tudat pozitív alakulásával megnő a gazdasági hatékony­ság is. AZ ANYAGI ÖSZTÖNZÉS­NEK hazánkban — de más szocialista országokban is — még hosszú ideig fontos sze­repe lesz. Ha el akarjuk érni, hogy a dolgozók a szocialista építés irányába megfelelő in­tenzitással és módszerrel dol­gozzanak, ha növelni akarjuk a termelékenységet, a dolgozó­kat anyagilag érdekeltté kell tenni Többen még ma is úgy vé­lekednek, hogy a társadalmi fejlődés előrehaladásával, a szocializmus—kommunizmus ép'tésével az anyagi érdekelt­ség elveszti jelentőségét. Fenn­maradását a kapitalizmus sa­játos örökségének nyilvánít­ják. Ezek az emberek nagyon sokszor a jövő sürgetőiként lépnek fel. Azért nem fogadják el a jelent, mert annak moz­gása nem elég határozott, és nem eléggé gyors ütemben irá­nyul a képzeletükben élő jövő felé. A szocializmus erkölcsi valója nem vonatkoztatható el a társadalom gazdasági szer­kezetétől, az érdekek tényle­ges mozgásától. Társadalmi fejlődésünkben korábban elég­gé felületesen kezeltük azo­kat az összefüggéseket, melyek a szocialista társadalom átme­neti jellegéből következték. Ma már világosan látható, hogy a szocialista társadalom optimális esetben is „meg­szüntetve megőrzi” az áruter­melő társadalomnak bizonyos jelenségeit. E felismerés — ha figyel­mesen tanulmányozzuk a marxizmus klasszikusait — nem tűnik új jelenségnek. Már Marx hangsúlyozza, hogy a szocialista társadalom nem sa­ját alapjából fejlődik ki, ha­nem a tőkés társadalomból. Marx felhívja a figyelmet, hogy az új társadalom szük­ségszerűen „minden vonatko­zásban, gazdaságilag, erkölcsi­leg, szellemileg még magán vi­seli annak a társadalomnak ínyajegyeit, melynek mélyé­ből származik”. E gondolatok­nak összevetése a valósággal irra a következtetésre vezet, hogy a szocialista társadalom több jelensége úgy szüntethető meg, ha előzőleg megvalósítja teljes kifejlődését, e kifejlődés által haladja túl önmagát, vá­lik önmaga ellentétévé. Követ­kezésképpen a munka szerinti elosztás, az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elve is akkor szűnhet meg, ha teljesen és hatékonyan érvényre jutott, amikor a termelőerők fejlődé­se nyomán a szocialista társa­dalom embere alkalmassá vá­lik arra, hogy képességei sze­rint dolgozzon, és szükségletei szerint részesüljön a társadal­mi javak fogyasztásából. PARTUNK GAZDASÁGPO­LITIKÁJA, gazdaságirányítási rendszerünk keretében, to­vábbra is figyelmet fordít a személyes és közvetlen anyagi érdekeltségre, ennek ösztön­zőként való felhasználására, és nem tekintjük jelenlegi fel­adatunknak a kereseti különb­ségek csökkentését. Nem te­kinthetünk el attól, hogy anya­gi, gazdasági jutalmazás, a munkajövedelem nemcsak an­nak kifejezője, hogy a szocia­lista gazdaság fejlettségének mai fokán a dolgozó az általa nyújtott teljesítményért (a szükséges, közös célokra for­dítandó levonások után) meg-, határozott ellenértéket kap, hanem a végzett munka er­kölcsi elismerését is jelenti. A társadalom elismerésének első­sorban a munkajövedelemben kell megjelennie, megnyilvá­nulnia. A szocialista erkölcs mint objektív szükségszerűséget el­ismeri és védelmezi az anyagi érdekeltség elvét, Teljesen er­kölcsös az, aki több és jobb munkával hozzájárul az anya­gi javak mennyiségi és minő­ségi gyarapításához, a több bért, a több fizetést munkája ellenértékének tekinti és ez további ösztönzővé is válik. Ez az elv helyesen, reálisan ítéli meg az emberek természetét, életét és vágyait, törekvéseit, erkölcsi fejlettségük általános színvonalát a kapitalizmus és a kommunizmus közötti átme­neti időszakban. Alki az anyagi érdekeltség elvét figyelmen kí­vül hagyja, az szubjektív meg­fontolások alapján jár el, áf- ugrik egy szakaszt, kudarcra kárhoztatja a szocializmus épí­tésének ügyét. Nem az anyagi érdekeltség elve és gyakorlata ellen kell fellépni, hanem az olyan törekvések ellen, hogy nagyobb mértékben részesed­jen valaki a termelt anyagi javakból, mint amennyi őt munkája alapján megilleti, az- ellen, hogy mások munkáját kisajátítsa, becsapja társait, a közösséget. A MUNKA SZERINTI el­osztás elvének tényle­ges megvalósulása, az anya­gi ösztönzés helyes érvé­nyesülése az emberek gon­dolkodását átformáló nagy ne­velőerő. Ugyanakkor látni kell, hogy az anyagi ösztönzés ön­magában nem biztosítja a munkához való új, szocialista viszony kialakulását. Erősíteni kell a jó munka megbecsülé­sét kifejező társadalmi, erköl­csi elismerést. Az anyagi ér­dekeltséget szorosan össze kell kapcsolni az erkölcsi tudat, magatartás állandó formálásá­val, az egyéni és társadalmi érdek összhangjának felisme­résével, a társadalom javára végzett munka erkölcsi elisme­résével, a közösség, a társada­lom iránti magas fokú köteles­ségtudat, felelősségérzet kifej­lesztésével. Az anyagi és erkölcsi ösz­tönzést együttesen kell alkal­mazni. A két ösztönzési mód nem kerülhet szembe egymás­sal. A jövő erkölcsi elveit — társadalmi méretekben — ma még nem alkalmazhatjuk. Éljünk a jövő tudatával, a jö­vő szükségszerűségének tuda­tával, de értsük meg a jelent, ne sürgessük azt, amit nem le­het sürgetni. Látni kell a jö­vőt, ami még nincs, miközben alkalmazkodunk ahhoz, ami van. Csak ebben az esetben vagyunk képesek a jövőt meg­valósítani. Nem elvont és nem is csupán morális probléma ez, amely szocialista építésre irányuló harc' minden sza­kaszban megjelenik. Más do­log ábrándokat szőni, hogy azok révén építsük fel a szo­cializmust, s megint más do­log megtanulni, hogyan épít­sük a gyakorlatban ezit a szo­cializmust úgy, hogy minden dolgozó részt vehessen az épí­tésében — mondja Lenin a szocialista gazdaság feladatai­ról szólva. Hazaérkezett a SZOT küldöttsége A Gáspár Sándor főtitkár vezette SZOT-küldöttség, amely szerda óta tartózkodik lengyelországi látogatáson, szombat délelőtt megismer­kedett Varsó történelmi neve­zetességeivel. Ezt követően Wladyslaw Kruczek, a Lem gyei Szaktanács elnöke ebé­det adott a küldöttség tiszte­letére. A magyar szakszervezeti küldöttség szombaton haza­érkezett a lengyel fővárosból. Folytatódnak Umbria és Post megye tapasztalatcsere kapcsolatai Ma ufazik haza az olasz tartományi delegáció Az olaszországi Umbria tartomány tanácsi küldöttsé­ge, amely a hét elején ér­kezett tapasztalatcsere-láto­gatásra Pest megyébe, teg­nap délelőtt a budaörsi óvo­dát tekintette meg. Délben dr. Mondok Pál, a megyei tanács elnöke — dr. Csicsay Iván elnökhelyettes és Arany István vb-titkár társaságá­ban — látta vendégül őket. Építőtábor ’73 Országszerte megkezdődött az önkéntes ifjúsági építőtábo­rok előkészítése. A KISZ Pest megyei Bizottsága összeállítot­ta a pontos forgatókönyvet a nyári táborokról. Pest megye középiskolás leányai a bala- tonboglári Kállai Éva építőtá­borban július 1-től augusztus 25-ig dolgoznak, öt turnus­ban. Hagyományos munka: növényápolás, illetve gyü­mölcsszedés vár rájuk. A fiúk­nak keményebb munka jutott: vasútépítésben segédkeznek Biatorbágyon július 29-től au­gusztus 25-ig. Egyébként a megyéből összesen 900 gimnazista és szakközép- iskolás lány és 250 fiú vállal önkéntes munkát a nyári szünetben két hétre. A váci járás és a város kö­zépiskolásai helyi építőtábor­ban dolgoznak majd, ahol a művelődési és ifjúsági ház, valamint a középiskolai kollé­gium építési munkáit kezdik meg. Idén nyitják meg asződ- ligeti tábort is, ahová 400 szakmunkástanulóit várnak a nyári szünetben a megyei KISZ-iskola építésére. Pest megyében négy álla­mi gazdaság, illetve ter­melőszövetkezet vár lá­nyokat az ország majdnem minden megyéjéből. Nagykőrösön 800, Halásztelken 600, Budakeszin 750 és Törökbálinton több mint 2000 lány vesz részt a mezőgazdasági munkában. Az ifjúsági szövetség gon­doskodik az építőtáborokban dolgozó fiatalok szabad idejé­nek hasznos eltöltéséről is. Az építőtáborok sorában meg kell említem a gödöllői Agrártudományi Egyetem ha­gyományos y nemzetközi építőtáborát is. Ezenkívül — a tervek szerint — idén megyénkben, Szent- mártonkátán, rendezi meg a KISZ Központi Bizottsága és az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem — kísérleti kul­turális táborát. A. É. I "Az őszinte, baráti légköx-- ben lezajlott beszélgetés so­rán a vendégek Pest me­gyei tapasztalataikról beszél­tek. Mario Monterosso, a tartományi tanács szociális szolgáltatások főosztályának igazgatója, a küldöttség kom­munista vezetője összegez­te együttes véleményüket. — Őszintén hisszük — mon­dotta a többi között —, hogy ez a néhány napos tapasz­talatcsere nagyszerű élmé­nye marad életünknek. Ba­rátok közé jöttünk s nem csalatkoztunk. Éppen, ezért nagyon fontosnak tartom, hogy ne ez legyen az egyet­len ilyen jellegű találkozás s ne csak itt találkozzunk újra mielőbb, hanem a mi országunkban is. Ezek az őszinte véleménycserék ugyan­is mindkét nép előbbrejutá- sát segíthetik és segítik is elő. Ez, pártállásra való te­kintet nélkül, delegációnk minden tagjának a nagyon őszinte véleménye. Ehhez, a további együttes munkához kívánóik önöknek s Pest me­gye minden lakosának nagyon sok sikert. A Pest megyei Tanács elnö­ke válaszában megköszönte, hogy létrejöhetett ez a na­gyon hasznos találkozás s annak a véleményének adott kifejezést: folytatni kell az ilyen jellegű tapasztalatcse­re-kapcsolatokat. amelvek fel­tétlenül közelebb hozzák egy­máshoz a különböző felfogású, de a béke óhajtásában egy akaraton levő embereket. Umbria tartománv tanácsá­nak küldötteiévé ma utazik haza Olaszországba. p. p. A kispoigáidság gazdasági ggökerei A konferencián dr. Kövesi Tibor kandidátus, az oktatási igazgatóság tanszékvezető tanára „A kispolgá- riság gazdasági gyökerei” címmel tartott korreferátu­mot. Sorozatunk befejezéseként ebből közlünk rész­leteket. A MUNKÁSOSZTÁLY ideo­lógiai és gyakorlati forradalmi harcában többször is előtérbe került már a történelem során a kispolgárság, illetve a kis- polgáriság. A kispolgárság, valamint e réteg sajátos gondolkodás- módja, életvitele, erkölcsi fel­fogása, a kispolgárság nem a szocialista gazdasági társa­dalmi- viszonyok terméke. A marxizmus klasszikusai min­dig hagy jelentőséget tulaj­donítottak e réteg ideológiai, politikai szerepének, jelentő­ségének pontos körülhatárolá­sára. Maga Lenin mesterien kidolgozta, hogy a döntően kispolgári Oroszországban a viszonylag csekély számú munkásosztály miként tömö- rítheti maga köré és vezetheti rohamra a cárizmus és tőke kettős elnyomása elleni harc­ban a kispolgárság ideológiai­lag és politikailag ingadozó tömegeit. Most csupán a kispolgári- ság gazdasági vonatkozásai­val, gazdasági hátterével kap­csolatban szeretnék néhány gondolatot elmondani, vagy újra felvetni a teljesség igé­nye nélkül. A TÄRSADALMI-GAZDA- SAGI FEJLŐDÉS különös megnyilvánulása a kispolgár­ság és kispolgáriság, amely az áruviszonyokban, mint külö­nös termelési viszonyokban gyökeredzik. Azt gondolhat­nánk, hogy ennek alapján a kispolgáriság általános gazda­sági bázisa az árutermelés. Csakhogy a kispolgáriság, mint társadalmi osztály, vagy réteg, és a jellegének megfele­lő életstílus, a kispolgáriság nem általában az áruviszo­nyokból, hanem specifikusan a magántulajdonon alapuló áruviszonyokból, sőt, azon be­lül is konkrétan a kismagán- tiUajdonosi viszonyokból ve­zethető le. A telek, a nyaraló, vagy bármi más és a megszerzésére irányuló törekvés önmagában még nem a kispolgári menta­litás megnyilvánulása. Csak akkor lesz azzá, ha a külön­böző szükségletek kielégíté­sére alkalmas dolgok meg­szerzését nem e szükségletek belső emberi parancsa, hanem e dolgok — mint holt tárgyak — természetfeletti erőként ösztönzik. Ha valaki azért vá­sárol telket és épít rá nyara­lót, vásárol gépkocsit vagy bármi mást, mert belső ter­mészetes szükségletei erre ösztönzik, az egy dolog. És egészen más dolog, ha valaki mindezt azért teszi, mert más valaki is ezt teszi, vagy, mert más valakinek ez már van, miért ne legyen hát neki is. Nem nehéz felmérni, hogy ez utóbbi esetben nem a dolgok szolgálnak az ember javára, hanem az ember rabja a dol­goknak, alávetve saját akara­tát rajta kívülálló erőknek. Ezt a magatartást és a benne kifejezésre jutó gondolkodás- módot kispolgárinak nevez­zük mindaddig, amíg e külső dologi erők által determinált cél elérésére, megvalósulására valaki saját munkájával, saját erőfeszítései révén törekszik. A kispolgárt és a kispolgári magatartást éppen ez külön­bözteti meg a nagypolgártól, a burzsoától, a nagypolgári magatartástól. célját nem saját, hanem ide­gen munka elsajátítása, ki­zsákmányolása . révén valósít­ja meg. Gyakran hallani a harácso­kisról. munka nélküli jövede­lemről, minit a kispolgáriság megnyilvánulásáról, azonban ezek annyiban kispolgárik, amennyiben kicsiben csinálják. Minőségileg azonban nagypol­gári kicsinyben. A SZOCIALISTA TERME­LÉSI VISZONYOK a Marx és Engels által a prognosztizált­nál lényegesen szélesebb kör­ben, tartósabban és intenzíveb­ben áruviszonyokként . jelen­nek meg. Pontosabban fogal­mazva a szocialista termelési viszonyok, mint specifikus alapvető viszonyok, különös formában, áruviszonyok for­májában jelennek meg. Az áruviszonyokban pedig embe­rek közötti viszonyok dologi viszonyok formáját öltik ma­gukra, mely dologi viszonyok intenzitásuktól függő mérték­ben uralkodhatnak az embe­rek, illetve cselekedeteik fe­lett. A burzsoá, a kapitalista nem . Kétségtelen, hogy a szocia- saját emberi szükségletei, ha- lista termelési viszonyok a nem rajfa kívülálló hatalom, a magántulajdon viszonyainál tőke parancsára cselekszik és minőségileg magasábbrendű specifikus vonásai révén kor­látozzák az áruviszonyok in­tenzitását, s ezáltal mérsékelik a dologi viszonyok uralmát az emberi viszonyok, az emberi cselekedetek felett. Tehát kor­látozza és mérsékeli, de a fej­lődés mai fokán a termelő­erők mai színvonala mellett és előreláthatóan még elég hosszú ideig nem szüntetheti meg. Ha pedig igaz az, hogy a kispolgári magatartás életstí­lus, gondolkodásmód, a kispol­gári erkölcsi értékítéletek gaz­daságilag a dolgok emberek feletti hatalmát fejezik ki, ha a kispolgári mentalitást a dol­gok emberfeletti uralma szüli, akkor, amilyen mértékben a szocialista termelési viszonyok áruformáit öltenek, a szocialis­ta termelési viszonyokban (tu­lajdon) is megtalálható a kis­polgáriság gazdasági alapja. Ha a szocialista áruviszo­nyok rendszerében megvalósul a munka szerinti elosztás, az áruviszonyokban pedig megva­lósulhat a dolgok uralma az ember felett, akkor a munka szerinti elosztás közvetítője lehet a dolgok emberek feletti uralmának. Hogy ez mennyire így van, szépen megmutatko­zik az elosztásban, a kispolgá­ri egyenlősd iségre való törek­vés elég erős tendenciájában. AZ ANYAGI JAVAK BŐ­SÉGE a társadalmi tulajdon alapján a munka szerinti el­osztás helyébe a szükségletek szerinti elosztás formáját, s ezzel együtt az árutonna meg­szűnését hozza. Az áruforma megszűnése révén pedig Marx szavaival élve a talpára áll mindaz, ami ma fejetetejón áll, megszűnik a fordított vi­lág, amelyben az emberi mun­ka terméke uralkodik az em­ber felett, s az ember a dologi világot végre teljesen és visz- szavonhatatlanul a maga szol­gálatába állítja. Tudjuk, hogy ez a világ a munkásosztály perspektívája, az ember világa, a kommunizmus. Ezt a folya­matot gyorsítja ma a kispol­gáriság elleni harc minden megnyilvánulása mind az ideológiai, mind a termelés frontján, tudományos művek­ben és a • munkapadoknál egy­aránt. i i 1 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom