Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-22 / 94. szám
1973. ÁPRILIS 22., VASÁRNAP "‘i&CéritM 7 EGY ÉVTIZEDE AZ EGYIK LEGGYAKORIBB TÉMÁJA AZ EMBEREKNEK az űrkutatás MIRE JUTOTTUNK EDDIG, S HOGYAN TOVÁBB? ERRE KÍSÉRELJÜK MEG A VÁLASZT E HETI TUDOMÁNY-TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN. Kitüremiik a Mars A Mars egyenlítőjénél nagyarányú kitüremlést állapított meg a Mariner—9. Feltehetően . a bolygó más területén is van ilyen természetű tömegtömörülés — hasonlóan a Holdon megfigyeltekhez. A Mars mesterséges -bolygója pályájának vizsgálatakor a pályának az elliptikustól néhány olyan eltérését észlelték, amelyekből szintén a bolygó gravitációs mezőjének anomáliájára lehet következtetni. URKOOPERACIO 1972 őszén indiai űrkutatási delegáció járt Franciaországban, ahol meglátogatták a tou- Iouse-i űrkutatási központot, a Zodiac meteorológiai ballongyárat, valamint az ÓNÉRA szélcsatornáját és más űrkutató intézményeket. Az indiai delegációt különösen az űrszimulátorok gyártása és a szimulátoros kísérletek érdekelték, de foglalkoztak a meteorológiai ballonok gyártásával és alkalmazásával, nagy teljesítményű fémek felhasználásával az űrhajózásban és a mesterséges holdaknál, valamint a hordozó- rakéták gyártásával és a Symphonie tíousú európai távközlési holddal. 1973-ban közös indiai— francia bizottság ül össze és ezután kétoldalú szakértő- csoportok dolgozzák majd ki a hetvenes évtizedre a közös indiai—francia űrkutatási programot. 1971-ben és 1972- ben már végeztek néhány közös rakétaszondás kísérletet az indiai Thumba bázisról. Randevú a Marslakókkal?A hatodik űrhatalom Sklovszkij szovjet csillagász hipotézis’e szerint a Marson uralkodó zord természeti viszonyok inkább alkalmasak az élet kialakulására, mint a jóval melegebb Venuson. 1969—79-ben szovjet automata bolygóközi állomások ereszkedtek le a Vé- nusra, és az előbb említett feltételezés igazolást nyert: a Venus valóban túlságosan „cseppfolyós” ahhoz, hogy ott élet alakuljon ki. A forróság meg egyenesen elképesztő: 90 légköri nyomás mellett plusz 475 Celsius. A tudások szerint tehát nem a Venus, hanem inkább a Mars alkalmas árrá, hogy a Éöld után az élet második hordozója legyen a naprendszerben. Persze, ez sem az a kimondottan kényelmes bolygó, ami a mi általunk elképzelt életet illeti. Először is kétszer akkora távolságra van a Naptól, mint a Venus, és másfélszer messzebbre, mint a Föld. így jóval kevesebb méleget kap. A legmagasabb nappali hőmérséklet legfeljebb plusz 15—25 Celsius, a legalacsonyabb éjszakai pedig mínusz 50—65 fok. Ez az egyenlítői középérték! Elképzelhető, hogy a sarkokon még nagyobb az ingadozás. Úgyszólván nincs vize, ha csak nem számítjuk a légkörben kikristályosodott csekély páratartalmat, vagy a vékony, alig milliméter vastagságú dérréteget, amely az úgynevezett sarki sapkákat alkotja. Légköre igen ritkás széndioxidgáz. Milyen élőlényekről lehet szó? 1956-ban rendkívül kedvező állásban figyelték meg Földünkről a Marsot. Ekkor bizonyosodott be először, hogy a bolygón lehetséges az élet. Színképelemzéssel megállapították, hogy a földi életre jellemző szerves vegyületek találhatók a bolygón. A Marson levő élet feltevését meggyőzően védelmezte és me^rőzően érvelt mellette G. Tyihov. a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja. Nevéhez fűződik az asztrobo- tanika, vagyis a csillagászati botanika megalapítása. Tyihov feltételezte, hogy a Marson minden tavasszal megújul a növényzet. A növényzet színe azonban nem zöld, hanem kékes. esetleg ibolyaszínű, hogy jobban elnyelhesse a távoli Nap életadó sugarait. Milyen tehát a Mars flórája? Tyihov véleménye szerint a mi földi moha- és zuzmóféléinkhez, bozótunkhoz, alacsony növésű fáinkhoz, bokrainkhoz hasonló. Vitába szállt Tyihowal Ljubarszki szovjet asztrobio- lógus, a moszkvai Országos Asztronómiai és Geodéziai Társaság tudományos titkára. Egyben, a fődologban azonban egyetért a két tudós, nevezetesen abban, hogy a marsbeli flóra reális valóság. Persze, ha a földihez hasonlítjuk, akkor A Mars „közelről” A Mariner—9 űrbolygó fotografálta ezt a képet a Marsról. A színhely: mintegy 800 kilométer a Mars déli sarkától. A tudósok most vizsgálják: hogyan keletkeztek ezek a gödrök, mélyedések? Vulkanikus ercdetűek-e, vagy jégolvadás nyomán jöttek létre, esetleg a szél munkájának eredményei? A kisebb gödrök átmérője két-három kilométer, a nagyobb, zárt medencéké (a képen baloldalt) mintegy 16 kilométer. A felvétel a színhelytől 3300 kilométernyire készült. inkább félsivatagi, esetleg sztyeppéi jellegű, és jól alkalmazkodik a nedvességhiány- hoz. A Mars szervezetei nem primitívek és nem egyszerű képződmények — írja Lju- barszkij egyik tudományos munikájában. — A Mars természeti viszonyai egykor elég kedvezőek voltak ahhoz, hogy magasabbrendű szerves lények jelenjenek meg. Az evolúció hatásánál fogva inkább várhatjuk a szervezetek további bonyolódását a rosszabbodó viszonyoknak megfelelően, semmint a visszatérést az elsődleges primitív formákhoz. Lozina-Lozinszikij profesz- szor, a tudományos akadémia leningrádi citológiai intézete kozmikus biológiai laboratóriumának vezetője azt állítja, hogy a Marson néhány földi lény is élhat. Egyes organizmusok szívóssága közismert. Bizonyos mikrobaféleségeik például még a halálos sugárzást is kibírják! Nukleáris reaktorban már találták ilyeneket! Lozina-Lozinszkij mesterségesen előállított marsbeli viszonyokat. Hasonlóan mini Marsot építettek a moszkvai mikrobiológiai intézet munkatársai is. Kiderült, hogy a Napot helyettesítő ibolyántúli sugarakban csak azok a mikrobák éltek meg, amelyeket valamilyen védőszínnel festettek meg. A festékréteg kompenzálta a gyilkos ibolyántúli sugarakat elnyelő légkör hiányát. Kis fantáziával Kolmogorov szovjet tudós szemére veti a fantasztikusregény íróknak, hogy a „Mars-lakók’’ leírásában nem jeleskednek túl nagy fantáziával. Mintha a magasabb- rendűséget az szabná meg, hogy egy lénynek két szeme vagy orra van. Az űrhajózás századában — írja a szovjet tudós — könnyen lehetséges, hogy más, sokkal magasabbrendű, hozzánk egyáltalán nem hasonlító élőlényekkel fogunk találkozni. Miért ne fordulhatna elő például, hogy a magasabbrendű lény pa- nészrétegben jelentkezik ? Tudatos tevékenység? A Mars-csatornák 1877-ben történt felfedezése óta nem szűnt meg a vita akörül a technológiai hipotézis körül, hogy a csatornák olyan mérnöki létesítmények, amelyet vagy marslakók, vagy pedig más bolygóról származó civilizált lények építettek. A rejtélyt csak az űrhajózás korszakában sikerült megfejteni. Mars-csatornák valóban léteznek, bár geometriai pontosságukat és számukat túlbecsülték, felnagyították — feltételezi Ljubarsz'kij profesz- szor. — De hogyan keletkezhettek? Valószínűleg vulkanikus tevékenység, vagy meteorbecsapódások folytán. Egyik hipotézis sem megdönthetetlen. Ljubarszkij szerint a csatornák nem az agy termékei. Ha pedig mégsem lenne élet a bolygón ? Akkor az ember feltétlenül elviszi oda. Az ember bizonyára még a mi korunkban leszáll a Marsra, hogy betelepítse ezt a zord bolygót. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország, Japán és Kína után Anglia volt a hatodik ország, amely mesterséges holdat bocsátott fel saját készítésű hordozórakétával (már 1962- ben is útjára bocsátott ugyan egy mesterséges holdat, az „Ariel —1-et”, de amerikai „kölcsönrakétával”). 1970-ben az „Orba” típusú angol műhold startja nem sikerült: a rakéta nem érte el az első kozmikus sebességét. A képen látható „Prospero—X3” műholdba 66 kg súlyú műszert építettek be. Ä mesterséges hold minimális földközelsége 537, maximális távolsága 1593 kilométer volt a felbocsátást követően. A brit kutatók programjában további három, ehhez hasonló felépítésű, de valamivel több műszert tartalmazó technológiai műhold felbocsátása szerepel. N apkitörés-í el vétel - műholdról Az amerikai haditengerészet kutatólaboratóriuma hozta nyilvánosságra ezt a képet, amely napkitörést örökít meg. A felvétel egy mesterséges hold laboratóriuma révén első ízben jutott el a Földre. Célpont a Venus A Venus „nehéz diónak” bizonyul a tudósok számára, mivel gázköpenyén nem hatolnak át az égitestekről legtöbb infor- i mációt hordozó optikai és infravörös sugarak. A bolygó felüle- tének rádiólokációs vizsgálatára csak egy keskeny ablak szolgál a deciméteres és részben a méteres hullámhossztartományban. Földi rádiólokátorok segítségével centiméteres hullámhosz- szon is próbálkoztak, de ebben az esetben a hullámok nemcsak a bolygó felületéről verődtek vissza, hanem a légkör anyagáról is — ami zavarta a vételt. A BOLYGÓ LÉGKÖRE A szovjet és amerikai tudósok által végzett földi rádiólokációs vizsgálatok eredményei némi bizonytalanságot is tartalmaztak, mivel nem ismerték a Venus légkörének összetételét. Azt viszont tudják a rádiófizikusok, hogy a gázhalmazállapotú közegen áthatoló jelek megváltoznak a közeg jellemzőitől függően. Ma viszont, a Venus—4, 5, 6 és 7 szovjet bolygóközi űrállomások adatai alapján már ismeretes a bolygó légkörének összetétele, valamint a hőmérséklet, a nyomás és a sűrűség magasság szerinti eloszlása is. Ezzel lehetővé vált a rádiólokációs kutatások eredményeinek a helyesbítése. HOMOKKŐ VAGY BAZALT? A bolygó felé sugárzott hullámok hosszának változtatásával sikerült megállapítani a Venus-talaj dielektromos és visz- szaverődési állandóját. Ezen adatok felhasználásával viszont már hozzáfoghattak a sűrűség kiszámításához a Venus felületi rétegén. A számítások során kimutatták, hogy a bolygó anyagának sűrűsége a mélységgel nő. így például 30—50 centiméteres mélységben köbcentiméterenként 1,5—2 gramm. Ezen talajféleség földi megfelelője a tufa vagy a homokkő. Hét méter mélyen a sűrűség már köbcentiméterenként 7 gramm. Ennek alapján elmondható, hogy 2 és 30 méter között a Venus talajrétege a gránithoz és a bazalthoz hasonlítható. EGY MEGDŐLT HIPOTÉZIS Az elmondottakból következik, hogy végleg el kell temetnünk a Venus felületén levő kőolajóceánokra vonatkozó hatásos hipotézist. A bolygó felülete elég kemény, sűrűsége eddigi adataink szerint egy kicsit nagyobb a holdtalajénál. Ez viszont azt jelenti, hogy előbb-utóbb az alábbihoz hasonló közleményt olvashatunk az újságokban: „... Az ejtőernyők kinyitása után a Venus-kutató űrhajó leszállóegysége áthaladt a bolygó felett 58—70 kilométeres magasságban lebegő felhőtakarón, és szerencsésen elérte a Venus felszínét. Néhány órával később szuperszilárd, megfelelő hőszigeteléssel ellátott terepjáró gördült a forró bolygófelszínre. A fedélzeti rendszerek ellenőrzése után a legénység bekapcsolta a reflektorokat (a vastag felhőréteg miatt a napfény szinte egyáltalán nem jut el a bolygó felszínéig), majd útnak indult.. Mesterséges holdak nyomában A harmadik szovjet szputnyik 1958. évi felbocsátása óta a műszerekkel felszerelt mesterséges holdak egész légióját juttatták már Föld körüli pályára .az űrkutatók. Mérési adataikat, az információkat rádióhullámok útján juttatják el a földi követő- és megfigyelőállomásokra. A szputnyikok útját optikai eszközökkel is figyelemmel kísérik, az előre meghatározott pályától való kisebb-nagyobb eltéréseik, a keringési egyenetlenségek ugyanis értékes tudományos következtetésekre adnak lehetőséget. Magyarországon négy szputnyikfigyelő állomás követi és tartja számon a mesterséges holdak mozgását, a legkorszerűbb műszerek segítségével. Ezek egyike a képen látható AFU—75 típusú szovjet félautomata fotografikus szputnyikkövető kamera. Hazai kutatóink évente 25—30 ezer szputnyikmegfigyelést végeznek; különösen a gyors felső légköri változások iránt érdeklődnek. A magyar kutatók a naptevékenység hatásának vizsgálatában is figyelemre méltó eredményeket érnek el annak ellenére, hogy hazánk nem tartozik az „űrhatalmak” közé. A holdhomokban jobban fejlődnek a növények A houstoni holdkutató laboratóriumban végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a növények jobban fejlődnek a holdhomokban, mint földünk talajában. Ezt a jelenséget azzal magyarázzák, hogy e növények színe zöldebb a szokásosnál. Az így termesztett dohány például sokkal több — a fotoszintézishez nélkülözhetetlen — klorofilt tartalmaz, és az energiaátalakításhoz szükséges karotintartalma is magasabb. Miután a klorofill funkciója szorosan kapcsolódik a fémionok jelenlétéhez, a holdtalaj növekedésstimulációja a nyomelemek hatásának tudható be.
