Pest Megyi Hírlap, 1973. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-22 / 94. szám

„Ha tisztelni akarjátok Vlagyimir Iljics nevét, építsetek bölcsődé­ket, óvodákat, lakóházakat, iskolákat, könyvtárakat, gyógyszertárakat, kórházakat, gyermekotthonokat. És mindenekelőtt életetekkel köves­sétek Iljics elveit.” L enin személyisége foglalata volt a dialektikának, al­katában, gondolatában, cselekvésében a legcso­dálatosabb ellentmondások kerültek egységbe: egyszerre volt elméleti és gyakorlati, ra­cionális és álmodozó, harcos és lágy, tépelődő és döntő — egyetlen pillanatba sűrűsödhe­tett a nagy forradalmi elha­tározás, s néhány vagon búza útbaimdítása, asz ideológiai ta­nulmány megírása, s apró szervezési intézkedések kidol­gozása, a tudományos vita, s a népszerűsítő szónoklat, az em­berekkel való küzdelem, s a küzdelem egy eszméért, egy osztályért Az ellentmondások uralkodója volt, minden ellen­tétpár értékét felismerte, az összetevők rendszerré álltak össze, semelyik tény nem te­hette kétségessé a célt, sem­milyen adat nem hozta köze­lebb a célt, mint amilyen messze volt, a valóság elemei személyiségében formálódtak át a realitás-lehetőség világá­vá. Lenin az ellentmondások uralkodója volt. Győztes ural­kodója. Én ezt tisztelem ben­ne a legjobban! K rupszkaja a tisztelet fo­galom-tárgyait sorakoz­tatja fel: bölcsőde, óvo­da, lakóház, iskola, könyvtár, gyógyszertár, kórház, gyermekotthon. Praktikus fo­galom-tárgyak ezek, dolgok, Az ellentmondások uralkodója LENIN amelyek tiszteleghetnek egy eszme, egy személyiség előtt? Általában a dolgok erre alkal­matlanok. Tisztelni csak em­ber tud, ha épít... A foga­lom-tárgyak a cselekvéssel kapnak tartalmat. Az alkotó ember tettével teszi magáévá az eszmét, a gondolatot, a célt. A Lenin szellemében va­ló cselekvés a tisztelgés egyet­len igazi formája. A fogalom-tárgyak emberi értékükkel kapnak tartalmat. Egy hatalmas osztály kér még több bölcsődét, iskolát, könyv­tárat. A munkásosztályért való tett a legigazibb tisztelgés Le­nin előtt! « pítéssel tiszteljétek... A L megyei tisztelgés történ­ne jen hát tényekkel, s ter­vekkel. Nem régmúlt, té­nyekkel, s nem messzi, távoli tervekkel. Realitással! Pest megyében az elmúlt keit esztendőre már 2005 új óvodai hely biztosítását ter­vezték. Ám az élet többet kö­vetelt. A tanácsok és a vál­lalatok összefogásának ered­ményeként 3178-cal növeke­dett az óvodai helyek száma. A tervek szerint a negyedik ötéves terv hátralevő éveiben újabb 2880 óvodai helyet te­remtenek, s így 1975-ben az óvodáskorú aknak már 51,1 százalékát tudják majd elhe­lyezni a korszerű gyermekin- tézmémyekbein. A negyedik öt­éves tervben 580 bölcsődei he­lyeit irányoztak elő, de várha­tóan 643 apróságról gondos­kodhatnak. A százhalombattai, ráckevei, fóti, törökbálinti és nagykátai bölcsődeépítések után a következő években Al- bentirsán, Cegléden, Szentend­rén és Kisikunlacházán avat­nak új bölcsődét. Építsetek iskolákat... Az elmúllt két évben a megyében összesen 118 általános iskolai tanterem épült, a következő három évben további 145 tan­termet népesítenek be a diá­kok. Űj iskolák nyitják meg kapuikat Százhalombattán, Dunakeszin, Gödöllőn, Szent­endrén, Vácott, Zebegényben, Üllőn és Törökbálinton. A ta­valy átadott vasadi tanyai kol­légium, a már megépült tápió- györgyei tornaterem, a pomázi gyermek- és ifjúságvédelmi intézet, vagy a gyömrői gyógy­pedagógiai iskola a fiatalokról való gondoskodást jelzi. És nem járnak rosszul a közép- iskolások sem: a közeljövőben az aszódi Petőfi Sándor Gim­náziumban és Szakközépisko­lában nyolc gépipari műhely­terem épül, Cegléden már megkezdték egy százhetven személyes középiskolai kollé­gium építéséit, Vácott várha­tóan 1974-re elkészül egy két­százötvenöt középiskolást be­fogadó kollégium. Építsetek könyvtárakat... Hétmillió forint értékű a váci zeneiskola, nyolc és fél millió forintért bővítették a szent­endrei Ferenczy Károly-Jná- zeumot, Érden — oly régóta hiányolt — 350 személy befo­gadására alkalmas művelődé­si házat avattak, két éve a te­lepülés lakói birtokukba vet­ték a szobi művelődési házat, vagy a sóskúti klubkönyvtá­rat. És a tervek: a következő három évben felavatják a szentendrei, a váci művelődési központot, a vérségi klub­könyvtárat és a tatárszent- györgyi ifjúsági házat. Építsetek kórházakat... Hu- szonkétmillió forintért építet­ték a gödöllői szakorvosi ren­delőintézetei. a kisebb telepü­lések egészségügyi ellátásán javít például az új kakucsi rendelőintézet. A tervek sze­rint Szentendrén 1974-ben át­adják az új szakorvosi rende­lőintézetet. s ebben a tervidő­szakban befejeződik a gyáli rendelő építése is. Építsetek lakóházakat... A negyedik ötéves tervben Pest megyében több mint 36 ezer új otthont hoznak tető alá. Az első két évben 14 010 lakás­ba költözhettek a boldog la­kók. Mutatja a változást az is, hogy a tízezer lakosra jutó la­kások száma 1971-ben 75 volt. tavaly viszont már 81-ve emel­kedett. Bölcsődékkel, óvodákkal, lakóházakkal, ' iskolákkal, könyvtárakkal, rendelőintéze­tekkel tiszteleghetünk. A z ember-tartalmú dolgok tisztelegnek, azok a tár­gyak, amelyek mind az ember felemelkedését, boldogulását szolgálják. De minden tárgyban testet ölt maga az ember, aki csele k- vésével valósítja meg a műt, s alkotásával tesz hitet elkötele­zettsége mellett. Tisztelni csak az ember tud, ha épít! Igazából csak a közösségi ember képes alkotni, csak összefogásból születhet igazi mű. S az együttműködés, nem­csak a célt hozza közelebb, de a munka folyamatában az al­kotót is nemesíti. Építsetek — a Krupszkaja-idézetben is töb­bes szám felszólító módban szerepel ez az ige — s az ösz- szefogásra a megyében sem nehéz szép példákat találni. A szocialista állam megte­remti a beruházásokhoz szük­séges forintokat, az összegeket azonban a település lakóinak keli megsokszorozniuk. S a he­lyi kezdeményezés, együttmű­ködés nem is marad el: a súly- sápi diákok új nyolc tanter­mes iskolájának építéséért összefogott a Művelődésügyi Minisztérium, a Pest megyei Tanács, a helyi Virágzó Ter­melőszövetkezet. az ÁFÉSZ társadalmi összefogás segítet­te a kakucsi rendelőintézet te­tő alá hozását is. Minden mé­ter járdáért, útért, iskoláért szívesen indulnak társadalmi munkára az emberek. M indenekelőtt életetekkel kövessétek Iljics elveit. Egy egész élettel — bi­zony, nagy követel­mény. Milyen élet kell a „kö­vetéshez”? Egyenes, bátor, a közért tenni akaró és tenni tudó élet. Olyan elkötelezett­ség, amely tántoríthatatlan, amely nem követi a minden­napok hullámzását, amelyet egyértelmű ideológia vezet. Olyan élet, amely állandóan vizsgálódó, elemző, döntést ho­zó, s cselekvő. Harcos, alkotó élet. Közélet. A lenini normák talán ma­gasak az egyes emberhez mér­ve, de, ha elfogadjuk, hogy a „mindenséggel mérd magad”, akkor a harcos, igaz forradal­már élet nem is olyan elvont követelmény. Elég hozzá szív és ész, no, meg kell hozzá bá­torság — de hát a „mindensé- get” nem adják ingyen. A munkásosztályért való cselek­vés hogyanjának mindenkori megtalálása a feladat. „Csak” ennyit tett Lenin is — s ez nem volt kevés. Lenin személyisége foglala­ta volt a dialektikának, alka­tában, gondolatában, cselek­vésében a legcsodálatosabb el­lentmondások kerültek egy­ségbe. Megtalálni önmagunk­ban az elméleti és gyakorlati, racionális és álmodozó; harcos és lágy, tépelődő, döntő és cse­lekvő ént — nem könnyű, de enélfcül az ember nem is tart­hatja magát Lenin méltó örö­kösének. A z ellentmondás a mozgás, a fejlődés oka. A feltárt és megoldott ellentmon­dások visznek bennünket előre utunkon. Az elkent, el­hallgatott ellentmondások fé­keznek. Lenin az ellentmondá­sok győztes uralkodóija volt. Életünkkel nem követhetjük jobban őt. mintha hivatásunk­nak érezzük a ma ellentmon­dásainak feltárását és megol­dását. Így válhatunk mi ma az ellentmondások győztes ural­kodóivá! F. P. Gábor Viktor (otomontázsa O volt a láng tegnapom katlanán, hol fortyogott a sorsod is, Hazám! hogy lobogott! s hogy világít ma is! tőle derül száz jövő század is. És hogy tüzelt! — örök parázshalom melengetett, városban, falvakon! Moszkva egén ő volt a tiszta jel, mit értett mind: tudj halni most, ha kell! Ö volt a szó, mit faltak szerteszét és mifelénk volt nyílt, magyar beszéd! O volt a toll, mely mikor percegett belé a föld, az ég is pezsegett! S ő volt a szem, a szegények szeme! Ö látta csak, amit más senkise! Ö volt a szív, a nép nagy szive! Ö belefért a mindenség ide! S ő volt az ujj, mely arra mutatott, amerre az*út megbújt, de vágtatott! ö volt a kard, mely mindig odavág, ahol a bűn kél s kelleti magát! Ahol a nép: a rászedett gyerek! s munkás, paraszt a megcsúfolt sereg! Hol a Haza csak cifra fogalom, játszik vele: a tőkés-hatalom! Ö volt a kard, mely csap, ha csapni kell de kasza is, mikor aratni kell! Gereblyés László T alálkozás Nemrégiben amerikai vendégek keresték fel Lenin Kreml- beli dolgozószobáját. Az idegenvezetőnő többek között felhívta a vendégek figyelmét egy Darwin-könyvön ülő, majmot áb­rázoló szobrocskára. „Ez az önök honfitársának, Mr. Hammemak az ajándéka. Vlagyimir Iljics akkor angol nyelven dedikált saját fényképé­vel ajándékozta meg az amerikai üzletembert...” A hallgatók az idős férfi felé fordultak: „Doktor Hammer! Ez ön volt?" A vendég bólintott. Elmondta, hogy azon az emlékezetes napon — 1921 őszén — hogyan találkozott LeninneL------------------ Oroszország ­I „ Utazott I ban? — kér­------------------ dezte Lenin. Azt válaszoltam, hogy égy hó­napot töltöttem az Urálban, az éhségkörzetben. Lenin arc­kifejezése megváltozott. Rend­kívül szomorú lett. Igen... — mondta elgondolgodva — éh­ség ... — Amire pedig elsősorban szükségünk van —^folytatja Lenin kisebb szünet ű|án — s hangja megerősödött, i^ifcintéte megélénkült — az a gazdasá­gi és műszaki segítség, hogy helyreállíthassuk iparunkat. A polgárháború és a külföldi in­tervenció teljesen tönkretett bennünket. Szinte elölről kell kezdenünk mindent. Bízunk abban, hogy külföldi komeesz- sziók felhasználásával meg tudjuk gyorsítani a helyreállí­tás folyamatát. Mellesleg, a tőkésországok érdekei is meg­követelik az Oroszországgal való gazdasági kapcsolatok ki- szélesítését. Nemde?------------------------ hogy I Elmondtam, Martens------------------------ mérnök az Urálban felhívta a figyel­memet az azbesztbányákra. Nyomban hozzáfűztem, hogy az efféle dolgokban nagyon kevés tapasztalattal rendelke­zem. Lenin közbevetette: „Nincs igaza, valakinek csak meg kell törnie a jeget... Miért ne köthetne koncessziót az azbeszt kitermelésére?”. Október 29-én aláírásra ke­rült a szerződés az amerikai céggel az Orosz Föderáció első külföldi kitermelési engedélyé­ről, vagyis koncessziójáról. .--------r-r fejeződtek be I M ost ]«'»aa©kí'' a- tárgyaJá­' ---------- sok, amelyekét kü lönféle szovjet szervezetek folytattak az Occidental Pet­roleum Corporationnal, azzal az amerikai céggel, amelynek vezetője Armand Hammer. A tárgyalások eredményeként szerződést írt alá Armand Hammer Kommarov szovjet külkereskedelmi • miniszterhe- lyetessel a Volga mentén épí­tendő műtrágyaipari komple­xum létesítéséről.------------------------ Armand I A z amerikai | Hammer------------------------- most két ol yan lenini okmányt ajándé­kozott a Szovjetuniónak, ame­lyet eddig az Egyesült Álla­mokban őriztek. — Tudom, hogy a szovjet népnek drága minden sor, amit Lenin saját kezűleg írt — mondotta Hammer. MILYEN VOLT...? 1 O-n április 22-én a szimbirszki Ulja- lO i U nov-családban megszületett a harmadik gyerek, akit a kormányzóság anya­könyvébe Vlagyimir Iljics Uljanov néven jegyeztek be. Száz esztendővel később, 1970. április 22-én öt kontinens valamennyi országában, nyíl­tan vagy titokban milliók ünnepelték annak a Vlagyimir Iljics Uljanov születésének cen- tennárlumát, akit Lenin néven zárt szívébe a haladó emberiség. Milyen is volt Lenin? Uljanov testvérbe. A 17 éves Vlagyimir Ulja- novot abban az esztendőben zárták ki a for­radalmi diákösszejöveteleken való részvétel miatt a kazányi egyetemről, amelynek má­jusában bátyját, Alekszandert a III. Sándor cár elleni merénylet előkészítéséért kivégez­ték. Milyen is volt Lenin? A Szmolnij Maxim Gorkij ezt írja róla: „Oroszországban, azon a földön, ahol azt hirdették, hogy a szenvedésre szükség van, mint egye­temes szerre „lelkünk megmentése érde­kében”, nem találkoztam senkivel, nem is­merek senkit, aki oly mély és erős gyűlöle­tet, undort és megvetést érzett az emberek boldogtalansága, bánata, szenvedése iránt, mint Lenin. Az én szememben Leninnek ki­vételesen nagyszerű vonása éppen az engesz­telhetetlen, olthatatlan gyűlöletnek ez az ér­zése az emberek boldogtalansága iránt, a ra­gyogó hit abban, hogy a boldogtalanság nem az élet változtathatatlan alapja, hanem — förtelem, amit az embereknek el kell sö­pörniük, és el is tudnak söpörni az életük­ből. Jellemének ezt a vonását a materialista harcos optimizmusának nevezném. Éppen ez vonzotta az én telkemet ehhez az ember­hez, a nagy betűvel írandó Emberhez...” Az emberek boldogtalansága iránti „olit- hatatlan gyűlöletet”, a nép szenvedésének megszüntetésébe vetett „ragyogó hitet” a szülői ház, a családi nevelés plántálta a hat Leningrádban — volt Pétervár — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom vezér­karának „főhadiszállása” — évente száz­ezreknek felel erre a kérdésre. Mi­lyen volt Lenin? Miképpen eshetett, hogy jelszavára: „Minden hatalmat a szovjetek­nek!” tíz- és tízezrek álltak a felkelés zász­laja alá? Milyen volt Lenin, akinek felhí­vására: „Mindent az ellenség szétzúzására!” munkások, katonák, matrózok, muzsikok mil­liói ragadtak fegyvert, megvédeni a fiatal szovjet hatalmat az intervenciósok ellen? A választ a Szmolnij első emeletén az a kis szoba adja meg, amelyet festményről is­merünk: Lenin dolgozószobája. Róla beszél a törött rugójú kanapé, a fehér vászonhu- zatú fotelek, a bicegő lábú ovális asztalka. A deszkafallal elkerített hálókamra, róla be­szél a keskeny vaságy, a pléh mosdóállvány. Aki maga is szerényen-nélkülözve él, azt lehetetlen nem becsülni. Aki maga is fél font kenyéren tervezi-szervezi az emberibb jövőt, azt lehetetlen nem követni. Aki földet ad a muzsikoknak, azt lehetetlen nem szeretni. Az orosz falvakban először kigyulladó vil­lany fényét sokáig Iljics lámpásának ne­vezték. Ilyen ember volt Lenin.

Next

/
Oldalképek
Tartalom