Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-06 / 54. szám
1973. MÁRCIUS 6., KEDD rest Meere» kJCívlap Tanácskozás után Dióst!! művezetők Megírtuk: tanácskoztak a Tasasmű vezetők. Két napon át »rajtuk volt az ország szeme”. Miért éppen a művezetőket és miért nem az üzemi hierarchiában alattuk, illetve fölöttük álló csoportvezetőket vagy üzemvezetőket szólította tanácskozásra a vasasszakszervezet? Nyilván azért, mert a művezetők állnak legközelebb a termeléshez, divatos szóhasználattal: „a legközvetlenebb termelésirányítók”. De vajon csakugyan termelésirányítók-e ? G azdasági vezetők-e a művezetők? Mit jelent az annyiszor használt »megbecsülés” esetükben? Ezekre a kérdésekre kerestünk választ az MGM diósdi gyárában néhány nappal a tanácskozás után és néhány nappal — mivel tizenkettedikén van fizetés — a központi bér- intézkedés debütálása előtt. És a pens? Kurucz György, a kúpgörgős csapágyak belső és külső alkatrészeit megmunkáló esztergaüzem művezetője éppen nagy drukkban van. Délután a rendszeres vállalati vezető- képzésen számol be a vasasművezetők tanácskozásán szerzett tapasztalatairól. — Nem nehéz kiatalálni, hogy Kurucz György — aki 1964 óta művezető, s álmodni sem tud szebb hivatást magának — képviselte a diósdia- kat a tanácskozáson. — Megmondom őszintén, korábban a mi helyzetünket rosz- szabbnak ítéltem meg. Több hozzászóló panaszolta, hogy nem ismerik a programot, anyag- és szerszámkivételezési joggal nem rendelkeznek, jutalmazásnál, béremelésnél nem kérik ki a véleményüket. Nálunk ilyen gondjaink nincsenek a művezetőknek. Az erkölcsi megbecsüléssé1 tehát nincs baj. Kurucz György úgy. véli, hogy a gazdasági vezetők kellő önállóságot biztosítanak munkájához. Ugyanakkor a dolgozók érdekeit is megfelelően tudja képviselni. Vagyis nincs két tűz között. Ilyen helyzetben valóban formálni tudja a vezetése alatt álló műszak termelésének alakulását, befolyásolni képes az anyag- és szerszámtakaré- kosságot a meglehetősen elavult gépparkkal rendelkező esztergaüzemben. — Anyagilag viszont nem vagyunk eléggé megbecsülve — mondja. Kurucz György szerint műszakjában a gépbeáilítók jövedelme a teljesítménybérezés és a túlórák következtében egyes hónapokban legalább ezer forinttal magasabb. A művezetőnek nincs túlóra-lehetősége. Jóllehet minden művezető legalább szakmunkás, és elvileg nem elképzelhetetlen, hogy művezetői műszakjuk végeztével túlórában bentmaradjanak dolgozni. Ennek azonban két akadálya is van. Az egyik: a szakmunkások felvállalják a rendelkezésre álló túlórameny- nyiséget. A másik — és ezt sem lehet. elhallgatni —: elképzelhető, hogy a művezetőknek — tisztelet a kivételnek — derogálna újra odaállni a gép mellé. .,«/«* dolog...'* Fodor András, a köszörűüzem beugrós művezetője köz- gazdasági technikumi érettségivel szegődött 1957-ben Diósd- ra. Két évig betanított köszörűs, majd hat évig ugyanebben az üzemben diszpécser volt, 1965-ben nevezték ki művezetőnek. Ezt követően a gyártóeszköz-gazdálkodási osztályon a köszörűsüzem problémáival foglalkozó szerszámtechnikus, majd raktárgazdálkodási csoportvezető lett. — Hetvenegyben jöttem vissza, saját jószántamból, na meg a pénz miatt is, művezetőnek. Egy teljes éven át éjszakáztam, feleségem gyermekgondozási segélyen volt otthon, jól jött a 25 százalék — azóta már 30 százalék — éjszakai pótlék. — Nekem is az a véleményem, jó dolog művezetőnek lenni, át lehet tekinteni az egész üzemet, megvan erre a lehetőség. Érdemes ebben a Kurucz György Fodor András munkakörben dolgozni, akár a pénz rovására is. Egy produktív gépbeállító — öt köszörűgépre van egy beállító és egy betanított munkás — nálunk is többet keres a művezetőjénél. Dolgozhatnék beállítóként, de nagyon szeretek az emberekkel foglalkozni. — Ha olyan munkát kínálnának, ami érdekel, s a számításomat is megtalálnám, habozás nélkül gazdát cserélnék Túl fiatal vagyok ahhoz — 36 éves —, meg aztán van két gyerekem, hogy elkötelezzem magam. Nem olyan irigyelt állás a művezetőé ... Mtúrom hónapja. Lukács Györgyöt tavaly december elsején nevezték ki a tmk-ba művezetőnek. Ősrégi diósdi, senki sem mondaná róla, hogy a negyvenedik évét tapossa. — Még a csapágyjavütó vállalatnál kezdtem karbantartó lakatosként, az üzemfenntartási osztályon, tíz év után kerültem a felújítókhoz. Többször javasolták, hogy legyek művezető, de mint csoportvezető anyagilag jobban jöttem ki. Aztán mégis kötélnek állt, kiemelt bért kapott, s abban reménykedik, hogy a prémiummal együtt csak összejön a régi pénz. — Hogy érzem magamat há- romhónapos művezetőként? Hát nem valami jól. Ahol nem Lukács György Gábor Viktor felvételei normában, hanem időbérben dolgoznak az emberek, ott nagyon mellé lehet fogni. Ha behoznak egy beteg gépet, a művezetőnek kell meghasalni, hogy mennyi idő alatt lehet meggyógyítani. Szerencsére ez nekem könnyen megy, hiszen felújító lakatosként nem egy beteg gépet meggyógyítottam. Mégse szeret művezető lenni. Ha alkalma lenne rá, visz- szamenne lakatosnak. Hiányzik az ujjaimaik a fizikai munka, ha valami nehéz feladat adódik, most is habozás nélkül beszáll. M3 saáaalúkot Rábel Tibor bér- és munkaügyi osztályvezető közvetlenül a bérfejlesztést szentesítő tanács üléséről érkezik. — Az elmúlt esztendőben már adtunk tízszázalékos emelést a művezetőnek. Ennek következtében 1972-ben gyárunkban mindössze három olyan szakmunkás dolgozott, akinek évi jövedelme — a túlórákat is beleszámítva —■ meghaladta a művezetők jövedelmét. — Gyárunkban jelenleg tizenkilenc művezető dolgozik. Központi és vállalati fejlesztésből valamennyien 13 százalékos emelést kapnak, megközelítően ennyit kapnak a szakmunkások is. A művezetők havi átlaga így a korábbi 3092- ről 3475 forintra emelkedik. Kertész Péter Mit jelent a pártiegyelem? Vannak fogalmak, amelyek valódi értelmüknél valahogy szegényebb, korlátozottabb jelentéssel rögződtek a köztudatban. Ilyen fogalom például: a pártfegyelem. Sokan ezt a szót hallván, kizárólag a tagdíjfizetésre, a pártrendezvényeken való részvételre vagy a rendezett magánéletre gondolnak. Nálunk nincs baj a pártfegyelemmel, két éve már egyetlen fegyelmi üggyel sem kellett, foglalkoznunk” — újságolta januárban az egyik textilgyári alapszervezet titkára. Fél órával később, a beszámoló taggyűlésen kiderült, hogy 1972- ben kétszer választottak műhelybizottságot, mert az első semmit sem csinált, pedig hét tagja közül öt a párt- alapszervezethez tartozott, s hogy ellentétben a munka- tervvel, a gazdasági vezetők beszámoltatása elmaradt... Mit is jelent hát a pártfegyelem? Minden, a pártba való belépéssel önként vállalt kötelesség teljesítését. „A párttag kötelessége, hogy: a) sajátítsa el a marxizmus— leninizmust, fejlessze politikai tudását, gazdagítsa műveltségét. Őrködjék a párt eszmei-politikai, szervezeti egységén, küzdjön a frakciós törekvések, a burzsoá ideológia és erkölcs maradványai ellen; b) mutasson példát a munkában, védje a szocialista tulajdont; c) tartsa be a minden párttagra kötelező párt- és állami fegyelmet. Fegyelmezetten hajtsa végre a párt határozatait és megbízatásait; d) legyen őszinte és becsületes. Személyre való tekintet nélkül tárja fel a munkában észlelt fogyatékosságokat, harcoljon a bírálat elfojtása és az önelégültség eilen. Éljen a szocialista erkölcs szabályai szerint; e) erősítse és szélesítse a pártnak a tömegekhez fűződő kapcsolatait, cselekvőén veHét olvasótábor nyílik Pest megyében Kibontakozóban a művelődési munkaközösségek tevékenysége A Pest megyei kulturális munka eseményeit, kezdeményezéseit tekintette át és vitatta meg hétfői ülésén a Hazafias Népfront Pest megyei elnöksége, Csala László elnökletével. Olyan akciókról volt szó, amelyek szervezése, irányítása, elsősorban a népfront kereteiben, jegyében folyik. Ezekről adott számot Fábián Zoltán, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának al- elnöke. Kiemelten beszélt az olvasótáborok, az alakuló művelődési közösségek munkájáról. örvendetes, hogy számos olyan pedagógus, könyvtáros, s a gyerekekkel foglalkozó ifjúsági vezető él a megyében, aki felismerte: mennyire fontos felhívni az olvasásra a gyerekek figyelmét. Az ő segítségükkel bontakozott ki az olvasómozgalom, és megye- szerte felmérik az ezzel kapcsolatos legjobb kezdeményezéseket. Ebből született az a gondolat is, hogy az olvasási kedv felkeltésére vagy elmélyítésére nyári táborokat is szervezzenek a gyermekek, serdülő fiatalok számára. Ezek célja az olvasóvá nevelés, az önművelés igényének kialakítása. Tavaly a Heves megyei Felsötárkányban volt az első ilyen jellegű kísérlet, amely igen jól sikerült. Az idén a népfront és a KISZ összefogásával Pest megyében hét olvasótábort kívánnak szervezni. Mindegyik tábor különböző arculatú lesz. A nagykátai járásban, Tápiószentmártonban tsz-fiatalok, a váci járásban, Szobon hátrányos körülmények között levő, bejáró gimnazisták vesznek részt a táborban a tavaski szünet idején. Nyáron Szigetszentmár- tonban negyven olyan fiatal részére rendeznek tábort, akik lemorzsolódtak az általános iskolában. Ugyancsak nyáron PUiscsabán a már eddig is olvasóklubokban tömörült fiatalok részére lesz tábor, a szentendrei járásban, Csobánkán a most 7. osztályt végzők számára, a gödöllői járásban pedig munkásfiataloknak rendeznek tábort. A szentendrei városi népfrontbizottság által szervezett olvasótábor külön speciális célként a vizuális kultúrát kívánja megismertetni a fiatalokkal. Viszonylag nem nagy számban — összesen 250-en — vesznek majd részt ezekben a táborokban, de itt a kezdeményezésnek van elsősorban jelentősége. A művelődési munkaközösségek kibontakozása ugyancsak az eredményes kezdeményezések közé tartozik. Ezek — mint ismeretes — a Hazafias Népfront V. kongresszusának szellemében jönnek létre, s hangsúlyozandó, hogy nem a tanácsi művelődési bizottságok, vagy a művelődési intézmények hatáskörét kívánják betölteni. Ezeket természetesen nem helyettesíthetik — amint azt Fábián Zoltán is hangsúlyozta —, ám a munkájukat előrelendíthetik, mintegy társadalmi hajtóerőként szolgálhatnak. Már sikerrel tevékenykednek Pest megyében ilyen munkaközösségek, Gyomron, Vecsésen, Szigetszentmár- tonban, Galgahévízen, Tápiószentmártonban. Dunabog- dányban, Zebegényben, Abonyban, Leányfalun, és több helyen alakulóban vannak. A beszámoló kiegészítéseképpen Hőnig György, a Ha-' zafias Népfront gödöllői járási j titkára arról számolt be, hogy a Petőfi jubileumi évet hogyan ünnepük járásukban, mint amelyből kiindultak a megyei ünnepségek. A járás mind a 26 községében megalakultak a Petőfi-emlékbizott- ságok. összesen 13 helyen rendeztek kiállításokat, 23 községben műsorokat, szavalóverseny zajlott le 4 községben, valamint járási szinten. Ezenkívül 14 helyen rendeztek „Ki mit tud” vetélkedőt Petőfi életével kapcsolatban, s még 10 helyen voltak más jellegű Petőfi-rendezványek. A járásból 18 Petőfi-emléktúrót szerveztek és azt tervezik, hogy 40 fős csoport Segesvárra látogat el, ugyancsak emléktúra keretében. A gödöllői járásnak egyetlen olyan községe sincs, ahol valamiképpen ne emlékeztek' volna meg a Petöfi- évfordulóról. Az ünnepségek látogatottsága is igen kiemelkedő volt. Berényi György, a Hazafias Népfront nagykátai járási titkára és Héjj Miklós múzeumigazgató, a Hazafias Népfront szentendrei járási elnöke, saját területük tapasztalataival kiegészítve erősítette meg a művelődési munkaközösségekről elhangzottakat azzal, hogy e kezdeményezés előtt még igen nagy lehetőségek állnak. Hangsúlyozták: a munka hatékonysága érdekében arra kell törekedni, hogy kisebb csoportokban. de anTfál elmélyültebb művelődési munka folyjon minden községben. Az elnökségi ülés második részében az elnökség tagjai meghallgatták és elfogadták Kovács Antalnénak, a népfront megyei titkárának összefoglaló jelentését a járási és községi népfrontvezetők részére szervezett, eredményes téli tanfolyamról. gyen részt a társadalmi életben.” (Az MSZMP szervezeti szabályzatából.) Vállalni a tennivalókból A felsorolt kötelességek megszegése — vétség a párt- fegyelem ellen. A Ganz Műszerművek gödöllői Árammérőgyárában a pártfegyelemről beszélgetünk Hámori Györggi):l, a Il-es, és Szebeni Jánossal, az V-ös alapszervezet titkárával. — Egy pártszervezet fegyelmi helyzetéhez a, párthatározatok — beleértve a munkaterveket — végrehajtása, a pártmegbízatások teljesítése, a társadalmi-közéleti aktivitás, a munkában való helytállás is hozzátartozik, nemcsak a pártrendezvények látogatása és a tagdíjfizetés — summázza véleményét Szebeni János. — Hadd feleljek kérdéssel a kérdésre — kezdi Hámori György —: lehet-e jónak mondani a pártfegyelmet olyan alapszervezetben, ahol a tagság tiszteli a törvényeket, becsülettel ledolgozza a munkaidőt, fizeti a tagdíjat, eljár a taggyűlésre, a vezetőség rendszeresen ülésezik, még határozatokat is hoz, ha kell ... éppen csak elfelejti végrehajtani saját határozatait, a pártcsoportok csupán papíron léteznek, a bizalmiak inkább csak „díjbeszedők”, s az oktatási év végére felére morzsolódik a tanfolyamok hallgatósága? Világos, hogy nem! — Vegyük például a pártmegbízatásokat — javasolja Szebeni elvtárs. — Az V-ös alapszervezet 46 kommunistája a konstrukciós főosztály dolgozóinak mintegy tíz százalékát teszi ki. Tagjai közt vannak fizikai munkások, alkalmazottak és műszaki értelmiségiek: összetételénél fogva kitűnően alkalmas tehát arra, hogy a főosztály tninden dolgozójával megismertesse a párt politikáját, mozgósítson a gazdasági és politikai feladatokra. Ehhez, persze, az kell, hogy tudása, lehetőségei szerint, minden párttag vállaljon valamit a tennivalókból. Nálunk ez történt. Alapszervezetünkből kilencen a járási Kobzi János munkása rzá&zlóalj tagjai. Nemrégiben járt nálunk a századparancsnokuk, és dicsérettel beszélt munkásőreinkről. A harminc éven aluli, fiatal kommunistákat — akiknek egy' részét KISZ- ajánlással vettük fel a pártba — elsősorban a KISZ-munka segítésével bíztuk meg: ketten alapszervezeti titkárok, kettő az üzemi KISZ-vb, egy fiatal pedig a városi KISZ- vb tagja. Hat aktivistánk dolgozik a szakszervezetben: egyikük műhelybizottsági titkár, öten a vezetőség tagjai, öt párttagunk propagandistaként dolgozik a KISZ-ben, illetve a szakszervezetben. Van vöröskeresztes aktívánk, sőt olyan párttagunk is, aki gyenge egészségi állapota ellenére is vállalta a filatéliai szakkör vezetését, öten az alapszervezet vezetőségében dolgozunk, hat elvtársat pedig idős korára és egészségi állapotára való tekintettel felmentettünk a pártoktatás, illetve a pártmunka alól. Túl sok — túl kevés — Ugyanígy, személy szerint számon tartjuk a pártmegbízatásokat mi is — vesz' át a szót Hámori György. — A tagságnak mintegy 40 százaléka a szakszervezetben tevékenykedik: a műhelybizottság titkáraként, tagjaként, szak- szervezeti bizalmi vagy propagandista megbízatással, öt pártbizalmi, nyolc pártpropagandista és négy munkásőr van az alapszervezetben. A fiatalok közül négyen KISZ- funkcióban tevékenykednek, egy párttagunk az üzemi pártvégrehajtóbizottság, négy pedig az üzemi pártbizottság tagja. Ha összeszámolja, kiderül, hogy egyetlen pártiagunk van, akinek nincs semmilyen pártmegbízatása, társadalmi tisztsége. Sajnos, ez az egy — sok gondot okoz nekünk. Mindent kritizál, de semmit nem vállal. Pedig negyvenötös párttag ... A felsorolás, persze, nem jelenti azt, hogy minden rendben van a pártmegbízatások terén. Vannak, akikre túl sok jut, s vannak, akikre túl kevés. De ennek megítélésében is differenciálnunk kell: a marxista—leninista esti középiskolát vagy esti egyetemet végzett kommunista mérnöktől joggal kívánhatjuk el, hogy legyen a párt propagandistája. De mit követeljünk az olyan háromgyermekes munkásnőtől, aki két műszakban dolgozik, háztartást vezet, gyerekeket nevel, és politikai szemináriumra jár? Még többet? Nem: nevelje derék emberekké a gyermekeit, ezzel adhatja a legtöbbet a társadalomnak. A saját határozatokat is A párthatározatok végrehajtására tereljük a szót. — Az a tapasztalatom, hogy a felsőbb pártszervek — a pártkongresszus, a Politikai Bizottság, a Központi Bizottság és a megyei pártbizottság — határozatainak végrehajtását általában megfelelően számon kérik, ellenőrzik az üzemi párt-végrehajtóbizottságok. Am a saját határozataik megvalósítását — nem mindig. Mi erről a véleményük? — Az enyém az, hogy megalkuvó az a párttag, amelyik ebbe belenyugszik — szögezi le Szebeni János. — Hiszen a munkahelyi pártbizottságok határozatai a legkonkrétabban, s a legközelebbről érintik • az ott dolgozókat. A mi végrehajtó bizottságunk például egyik határozatában a KISZ- szervezetek fokozott támogatására kötelezte a pártalap- szervezeteket. Ennek értelmében kezdeményeztük a területünkön működő KlSZ-szerve- zet kettéválasztását. Külön alapszervezet alakult a próbateremben, és külön a műszerészműhelyekben. A próbatermi fiatalok szervezete csakhamar megtalálta a helyét. A másiknál két év alatt — négy titkár váltotta egymást. A negyediket — alapszervezetünk egyik fiatal tagját — nemcsak gyakrabban ellenőrizzük, beszámoltatjuk, de munkáját is segítjük. Ügy látjuk, megállja a helyét. — Egy másik vb-határozat a négyéves oktatási tervről rendelkezett — folytatja Hámori György. — No, csak próbálnánk meg semmibe venni! — mondja nevetve. — Nagyon hasznos dolognak tartom a középtávú beiskolázási tervet — fordítja komolyra a szót —, így mindenkinek biztosíthatjuk politikai ismeretei állandó gyarapítását, s elkerüljük azt a hibát, hogy valaki éveken át ugyanazt a tanfplyamot „unatkozza végig”. — Ugyanígy, párhatározatnak tekintjük saját pártépítési tervünket, hiszen a nők és a fiatalok körében végzett politikai nevelő munkát, a párt munkásjeüegének erősítését a X. kongresszus is feladatul tűzte elénk. Elegendő volt a bírálat — Befejezésül mondjanak néhány szót a pártfegyelmi eljárásokról — kérem. — A mi alapszervezetünkben fegyelmi eljárásra nem volt szükség — mondja Szebeni János. — A névre szóló bírálatok, figyelmeztetések is elegendőnek bizonyultak az utóbbi három évben. — Nálunk viszont tavaly szigorú megrovásban, végső figyelmeztetésben kellett részesíteni egyik párttagunkat, aki ellen bűnvádi eljárás indult. Szeretném hinni, hogy ilyen indokkal soha többé nem kerül sor pártfegyelmire az alapszervezetünkben —’ mondja befejezésül Hámori György, Nyíri Éva i