Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-25 / 71. szám
‘■‘VSúHap 1973. MÁRCIUS 25., VASÁRNAP P«l l mecfifei barcin^oluóo ídáolz 62. HATSZOR VAC... II Alighanem 'helytelen, s valószínűleg nem is igazságos: de e barangolásokon szerzett benyomások aránya erősen személyes jellegű. Íme, most is, a Vác-kezdettel elnevezett községekről szóló beszámolóm má_ sodik sorozatát a lélekszám szerint legkisebbel: a mintegy 500 lakosú Váckisújf aluval kezdem. A XIV. században „Wyfalu” néven feljegyzett és hazai történelmünk tragikus törvényszerűsége szerint: a XVI. században elpusztult, a XVIII. század elején újratelepített helységnek ma sines több, mint 200 háza. Vácegres- sel közös tanácsának központja Galgamácsa, művelődési házukat is közös igazgató vezeti — s mégis ebben az aprócska községben rábukkantam valamire, amit bízvást „követendő példának” is nevezhetnénk. 1 Ámbár a község Petőfi Termelőszövetkezetének csaknem 1200 katasztrális holdjából csak 70 százalék a szántó, a többi legelő, erdő és művelhe- tetlen talaj, mégis a község lakosságának hozzávetőleges felét foglalkoztatja. Váckisúj- falu dolgozóinak is jelentős része járt be korábban Vácra. Ma — néhány ember kivéte. lévél „visszaszivárogtak”, hazahozta, hazahúzta őket a termelőszövetkezet. Áruljuk el .végre, hogy — lévén jövedelmének 70—75 százaléka ipari eredetű — a váokisújfalui Petőfi immár az ipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetek közé sorolódik be. Persze, az ember az ilyen kisebb tsz nagyobb arányú ipari tevékenységének hallatára köny_ nyen gyanakvóvá válik. Mit csinálnak itt Váokisújfalun? Tiszta dolgot, rendes dolgot, okos dolgot, vagy holmi ügyeskedést? Nos: azt mondja erre a tsz- elnök: „aki élni akar, annak gondolkodni kell!” A gondolkodás valahogy úgy kezdődött, hogy a tsz asszonyai rövid növénytermesztői idény, munkájukkal sehogysem találták meg számításukat. Első- renden az ő egész évi foglalkoztatásukra hozták létre a műanyagfröccsöntő üzemet, ahol megfelelő szakember okítása nyomán ma cipősarkat, csatot, díszműárut, gombot, vegyszeres flakont „gyártanak”. Mezőgazdasági dologidőben az asszonyok megosztják munkájukat: ügyes szervezéssel a növényápolás sem marad el, a műhelyek sem állnak le. De ami aztán valóban megkapott — az a tsz pompás, kicsi nyomdája. Tollforgató emberek különösen tudják, de a nagyközönség előtt sem ismeretlen, hogy az ország nyomdai kapacitása elég szűk. Aprónyomtatványt: névjegyet, meghívót, prospektust, körlevelet még ma is elég nehezen és hosszú határidőre lehet csak készíttetni. „Aki élni akar, annak gondolkodni kell” — s a váckisúj falusiak jól gondolkodtak Beszereztek két modem, kis méretű angol gyorssajtót. Vásároltak gazdaságosan összeállított, klasszikus és modem betűgarnitúrákat. Magukhoz agitáltak egy képzett és jó ízlésű nyomdászt, aki gondosan és alaposan kiképezte a kis nyomda személyzetét. Szállítanak az egész országba, s nyomdai gyártmányaikat ügyesen kapcsolják össze a műanyagüzemben előállított mappákkal, naptártokokkal, borítótárcákkal. Valamennyi dolgozónak egész évben rendszeres, állandó elfoglaltsága és tisztes jövedelme van. Nem kis dolog az sem, hogy a községben egy útszakaszt maguk erejéből építettek, s még nagyobb, hogy múlt évben 6 szobás, 30 személy ellátására alkalmas üdülőházat létesítettek. Balatonszépiakan. Lehet, hogy túllelkesedtem, Ide akit a „kicsiben nagy dolgok” nem lelkesítenek, az vesse rám az első követ. Pedig még Váchartyánról Is kell szólanom, ahol megnyugtatót és nyugtalanítót, örvendezte- tőt és búsítót egyként találtam. Az ősidőkben is lakott település mai lakosainak száma meghaladja a másfél ezret. A növénytermesztő-állattenyésztő Alkotmány Tsz mellett a Volán 22. Vállalat autóbusz- és kon lén er j a v ítással foglalkozó, kihelyezett üzeme és az ÁFÉSZ helyi telepe foglalkoztatja a felnőtt lakosság negyedrészét, a többi Vácra, Dunakeszire, Budapestre ingázik. örvendetes, hogy a Volán most épít üzeméhez új szociális létesítményeket és hogy sítható épület restauráló, felújító gazdára lelne. Országos építőgondjaink mellett a vác- hartyáni kastólygond eltörpül. De ott, helyben, szemünk előtt — fájdalmas és nyomasztó. Sajnos, Vácszentlászlóhoz érve — alaposan kifutottam a helyből. Pedig a XIV. századi „Zenthíazlow”, később, a múlt százsad negyvenes éveiig: Val- kószentlászló, 2000 körül járó lélekszámúval a „váoi” községek legnépesebbje. 1848-ig az Eszterházy hercegek hűbérbirtoka, de még utána majd másfél évtizedig Eszterházy Pál maradt a vácszenttászlói földesúr. A tempósan fejlődő községben talán nem is gonFiatal kereskedők versenye A kereskedelem és a vendéglátóipari szakmunkástanulók országos vetélkedőjének döntőjét március 22-én és 23- án Budapesten rendezték. A fiatal kereskedők országos versenyének eredményét szombaton. délben ünnepélyesen hirdették ki a KPVDSZ székhazában. A verseny — amely több ezer fiatalt mozgósított — hozzájárult a fiatalok hivatástudatra való neveléséhez, a kereskedelem kulturáltabb munkájához, a szakszerűbb, előzékenyebb kiszolgáláshoz. A döntőkön kilenc szakmában 170 fiatal vett részt. Az országos verseny helyezettjei megkapták A szakma kiváló tanulója kitüntetést, kétheti jutaiomüdülésben és pénzjutalomban részesültek. Bituplast — valuta nélkül Évtizedekig tart Állandó szigetelőanyag-ellátás A gázcsövek szigetelésének korszerűsítésére a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet technológiája alapján a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalatnál megkezdték a bituplast elnevezésű fekete fólia gyártását. A bitumen és a PVC ötvözetéből olyan anyagot állítottak elő, amely meggátolja a korró- ziót és az angol Lónk Producs cég speciális fóliájával összepréselve évtizedekig tartó burkolatról gondoskodik. A fekete fólia hazai gyártásával lehetőség nyílt az angol kooperációra oly módon, hogy a bituplastot a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat Angliába szállítja, ahonnan késztermékként érkezik vissza, ezért azonban már nem dollárral, hanem újabb fekete fóliaszállítmánnyal fizetünk. Ez a kooperáció nemcsak devizakiadástól mentesíti a népgazdaságot, hanem egyben gondoskodik az állandó szigetelőanyag-ellátásról is. Váchartyán: a volt Gosztonyi-kastély most modern iskola és óvoda. Fényes Tamás felvétele a művelődési ház másfél milliós építkezését 400 000 forint értékű társadalmi munka támogatja. Megnyugtató, hogy a belül már rendbe hozott, s kívül ez idén tatarozásra kerülő hajdani Go6ztonyi-kastélyban korszerű iskola és óvoda működik. De nyugtalanító és bú- sító az egykori pompás Rud- nay-kastély helyzete. A még mindig sok értéket őrző, a XIX. század elején, empire és copf elemekkel kialakított kastély jelenleg többfelé osztott lakás. Gondozatlan, elhanyagolt, mind gyorsabban pusztuló. A helyi tanács önerejéből képtelen ilyen méretű probléma megoldására. Minden értelmes célra, művelődési, üdülési, vendéglátási használatra átengedné a kastélyt, ha a lakók elhelyezésében segítséget kapna, ha a kellő bölcsességgel jól hasznodénak már arra, hogy száz esztendeje jellemző adatként azt írták Vácszentlászlóról: napszámos mindig fölös számmal akad, a cselédmunika sem drága: egy kaszás bére koszttal 80 krajcár, anélkül 100, egy kapásé 30, illetve 50 krajcár, míg egy szegődményes béres, minden illetményt pénzbe átszámítva, 130—150 forintoJt kap — évente. A környező községek közül Vácszentlászló volt egyike azoknak, amelyeket 1944-ben legkorábban: november 16- án szabadítottak fel sok évszázados hűbéri, földesúri, tőkéselnyomás alól a szovjet csapatok. Most, 28—29 esztendő után, a gazdasági-kulturális fejlődésben még adódó szintkülönbség mindinkább elenyészik. Békés István Nők a bírói pulpituson így látja a megyei bíróság elnöke A Pest megyei Bíróságon sok a fiatal lány és asszony a fogalmazók között. S a bírók között is: idén már két fiatalasszonnyal találkoztam; Monoron a járásbíróság elnökével, és Gödöllőn egy járásbíróval. Dr. Zalka Károly, a Pest megyei Bíróság elnöke mondja: — Tizenöt esztendeje kezdtek „felfejlődni” a nők. Például a Pestvidéki Járásbíróság tizennégy bírója közül ma már nyolc nő, s egy kivételével valamennyien 1957 után fogalmazókból váltak azzá. Képzett jogászok Tudni kell, hogy társadalmi rendszerünk az elsőktől még csupán a másfél éves bírói-ügyészi akadémia elvégzését kívánta meg ahhoz, hogy gyakorló bírókként működhessenek. A követelmények azonban rohamosan nőttek, ma már alap a jogvégzettség. Bíráink — akkori bírónőinket is beleértve — túlnyomó többsége már képzett jogász, sokan tudományos fokozatot is elértek kökülük. Akkoriban a megye területén működő bírók összlétszáma a mainál mintegy hússzal kevesebb volt, s talán 3—4 volt köztük a nő. Ök hűek maradtak a pályához is, a megyéhez is. Aztán — az ötvenes évek közepe táján — kezdtek sűrűbben szállingózni a megyei, s a megye területén működő járásbíróságokhoz a jogvégzett fogalmazónők. Ma ott tartunk, hogy a fogalmazók közül tizenhárom nő, kettő férfi. — Évek óta permanens gond a sok betöltetlen fogalmazói státus: jelenleg tizenhét fogalmazói hely üres. Az ő hiányuk rendkívül sok pluszmunkát ró a bírókra. Ez a túlterheltség az elvándorlás egyik oka. Mert ha gyarapszik is a bírónők száma, nem lesz föltétlenül bíró minden nálunk dolgozó fogalmazóból. Sokuk ügyvéd, jogtanácsos lesz, amint végzett. Sajnos, ezek a gondok némileg egymásból következnek: kevés a fogalmazó, tpbh a bíró dolga, de ezzel a fizetésének növekedése nem tart lépést. S — bár a tavalyi bérrendezés tizenhárom százalékkal emelte a bírói alapfizetéseket — tagadhatatlan, hogy kevesebb terhet és több jövedelmet kínálnak az egyéb jogi pályák. Ezért is becsüljük a mindezek ellenére egyre gyarapodó létszámú, hivatást szerető, s e nehéz, felelősségteljes pályát választó nő munkatársakat. Med. univ. — Hogy miképpen válik bíróvá valaki? A kétévi köteA munkásoké lett a gyár T udom, elkoptatott szavak, de mégis leírom: történelmi dátum 1948. március 25. Ezen a napon délután és este Magyarország összes magán- tulajdonban levő ipari, kereskedelmi vállalatai az állam tulajdonába kerültek. A száz főnél többet foglalkoztató termelői, kereskedelmi, vendéglátói tevékenységet végző tőkések tulajdonát a Magyar Nép- köztársaság nevében kisajátították. Csak ennyi volt az egész? Csak ennyi. De e napon a késő délutáni gyakorlati intézkedéssel a magyar munkásosztály hatalomra jutásának a felszabadulást követő egyik legnagyobb lépése megtörtént. Megnyirbált politikai hatalmukat éppen meglevő gazdasági erejüktől remélték visszanyerni a kis- és nagytőkések. Viszont ezzel a visszavonhatatlan forradalmi lépéssel nemcsak illúziójuk, hanem a legerősebb hadállásuk is elveszett. A reakciós uralkodó osztály súlyos vereséget szenvedett: győzött a magyar munkás- osztály. Sokan élnek még — s bár többen lennének —, akik személyes résztvevői voltak 1948. március 25. délutánjának, estéjének. Minden városban, járásban összehívták a vezetőknek kiszemelt embereket:-párttitkárokat, szakszervezeti vezetőket, kipróbált régi harcosokat, ifjú kommunistákat és bejelentették nekik: „Elvtársak, önök azért ülnek itt, hogy ma késő délután, az állam, a nép nevében kisajátítsák a tőkések kezében levő gyárakat, üzemeket, vállalatokat. Kisajátítsák az iparügyi miniszter megbízólevelével. Mindent lefoglalnak, s addig várnak, míg jelentkezik a gyár, üzem élére kinevezett munkásigazgató!’’ A bejelentést hatalmas taps és éljenzés fogadta. A ránk köszöntő péntek reggelen ezrével új arcok, proletár arcok álltak az igazgatói, üzemmérnöki irodákban; s a munkakezdés első órájában végigzúgott a műhelyeken és csarnokokon, szerelőasztalok fölött a munkásság támogató-tüntető éljenzése! Március 26-án reggel a gyárakban munkásokból lett igazgatók irányításával kezdték a munkát. Huszonöt esztendő mindennapja igazolja: abból az átvett fejletlen iparból és kereskedelemből a munkásvezetők, a munkásosztály hatalma teremtett igazi, erőteljes, korszerű ipart és kereskedelmet, amely egyre nagyobb igények, szükségletek kielégítésére képes. De, amelyet szakadatlanul tovább kell fejleszteni, korszerűsíteni. Mai iparunk semmiben nem mérhető a huszonöt évvel ezelőtt államosított iparhoz. Ennek az évszázados elmaradottságot felszámoló fejlődésnek a nyitánya 1948. március 25., az államosítás volt. Az érzésekben és lélekben egységessé váló magyar munkásosztály teljes meggyőződéssel és óriási lelkesedéssel támogatta az államosítást és az ipar fejlesztésének elképzeléseit. Nem az ő hibájuk, hogy a túlfeszített gazdaságpolitikai célok visszájára fordultak. De azok a nagy munkaversenymozgalmak, amelyekben a legnagyobb érték volt és marad a munkásosztály odaadó, őszinte hite és lelkesedése, azok a nagy versenyek nem voltak hiábavalók. Akkori eredményeikkel az egész szocialista iparfejlesztés lendítőivé váltak. És sok olyan tapasztalatot halmoztak föl, amelynek alapján ma jobban ható, célszerűbb és eredményesebb munkaversenyt folytat a munkásosztály. A munkásokból lett gazdasági vezetők, igazgatók meggyőződéssel, osztály harcos buzgósággal álltak az irányító íróasztalok mögé. Odaálltak és megtanulták: a hűség önmagában kevés, itt tudni kell. A Kommunista Párt pedig tanfolyamokat, akadémiákat, főiskolákat szervezett számukra. S a volt lakatossegéd — mint vezető, mint igazgató — tanulta a hatalom értelmes, emberséges gyakorlásával járó új mesterséget S megtanulták. Mit mondhatnék e napon, az emlékezés perceiben? Azt, hogy föllépésükkel történelmet formáltak. Érdemeik a munkáshatalom számára elévülhetetlenek. A műszaki értelmiség nagyrésze is a munkáshatalom mellé állt. Műszaki, technikai tudását támogatólag fölajánlotta. Közülük ma is sok-sok ezren dolgoznak fontos beosztásokban, tervezik a holnap iparát, s a korszerű ipar korszerű termékét. Az államosítás elősegítője volt a magyar munkásegység szervezeti megteremtésének is és megalapozója a munkáshatalom győzelmének, a Népköztársaság megteremtésének és mai kiegyensúlyozott, politikai, társadalmi, gazdasági viszonyainknak. ■ Siklós János lező fogalmazói gyakorlat után optimális esetben két év és egy nap alatt levizsgázhat; leteheti a büntető- és polgári bírói-ügyészi szakvizsgát. Ezután megkérdezzük, melyikhez érez több kedvet, képességet. Igyekszünk honorálni a hajlamot, hiszen aki szívesen csinál valamit — amit egyébként megtanult —, azt rendszerint jól csinálja. Persze azt, hogy jó jogász, a gyakorlatban kell bebizonyítania mindenkinek. Ha beválik, mint „Med. univ.”, ha megtanulta az általános jogismeret gyakorlati részét is, ha ítéletei dokumentálják tudását —, valójában csak ezt követően bizonyosodik be, mire predesztinálják a képességei. — Az igazsághoz tartozik, hogy a munkaerőhiány rá- kényszerített az „eltérítésre” is, viszont nemegyszer éppen az ilyen csere során derül ki, hogy nem a maga választotta profil az igazi, vagy hogy ezt is, azt is egyformán jól végzi. Hozzáteszem: kedve ellenére való munkára még a munka- erőszűke sem kényszeríthet senkit. Ez nagyon rossz politika lenne! Szemléltefő számok — Szemléltessük talán az elmondottakat statisztikával. Januári kimutatásunk szerint 588 büntető-, 340 bontópert, s 932 egyéb polgári ügyet tárgyaltak a megye területén működő első fokú bíróságok. Az ítéleteket büntető szakon mindössze 164, polgári szakon is csupán 168 esetben fellebbezték meg. Jó arány. Ebben a tükörben nézve sem mutatnak semmiféle minőségi differenciát bírónőink. Vagyis felsorakozásukkal nemcsak a női nem emancipációja, hanem a bíróság, a bíráskodás is előbbrelép. Az első fokon jogerős ítéletek aránya hasonló a hosszú évek óta tapasztalt arányhoz, márpedig bírónőink túlnyomó többsége első fokon ítélkezik. A pillanatnyi helyzet... ? A Ceglédi Járásbíróságon a férfi bírók vannak túlnyomó többségben, 7:1 arányban, a Monori Járásbíróságon viszont 6:1 arányban a bírónők. Egyenlő az arányuk Dabason, Ráckevén, Szentendrén, és azt mondhatjuk, hogy gyakorlatilag Nagykőrösön és Vácott is. Sajátos helyzet: Nagykátán és Dabason egy-egy üres szolgálati lakás vár beköltözőre, a bírók és a bírónők azonban szívesebben járnak ki naponta a fővárosból. Az idő gazdái — Van valami csodálatos adottságuk a nőknek — mondja dr. Zalka Károly — megfigyeltem, hogy sokkal jobban gazdálkodnak az idejükkel, mint a férfiak. Nagy teher számukra a naponkénti utazás, otthon a második műszak, a gyerekekkel való foglalkozás, és mégis eleget tesznek az önképzés egyre magasabb követelményeinek is. Pereli Gabriella ♦ » I
