Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-25 / 71. szám

1973. MÁRCIUS 25.. VASÁRNAP KST UEGVt.1 KbfCü’tap SZMT-számvetés Mérlegen egy év munkája Mindössze kétesztendős múltra tekint vissza a szakszervezeti megyei tanácsoknak az a kezdeménye­zése, hogy évente egyszer sokoldalúan elemeznék saját munkájukat, s kritikusan szabják meg további tenni­valóikat. így került sor a napokban a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának arra az ülésére — mint csütörtöki számunkban közöltük —, amelyen az elnökség mér­legre tette a mozgalom tavalyi munkáját. Eredménye­ket és fogyatékosságokat. Szögezzük le: a mérleg — az eredmények javára billent. A számvetés — amelyet dr. Dobi Ferenc, az SZMT vezető titkára terjesztett elő — négy fő kérdésre adott választ: mi történt a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek javítása érdekében, milyen vol't a szak- szervezetek termelést segítő munkája, az agitációs, propaganda és nevelési tevékenysége, s végül, hogyan töltötte be vezető és irányító szerepét. Együttműködés a szebb életre A dolgozók élet- és munka­ikörülményeinek javítása külö­nösen közérdeklődésre tarthat számot A Pest megyei munkások keresete 1972-ben 2,5—5,3 százalékkal, az építőipari dol­gozóké 0,2 százalékkal emel­kedett. Az áruforgalom növe­kedése meghaladta az orszá­gos átlagot, 9 százalékkal volt magasabb az 1971. évinél. A kiskereskedelmi boltok száma 36-tal, a vendéglátóhelyeké 39-cel növekedett az előző évihez képest. A megye lakos­ságának takarékbetét-állomá­nya december 31-én 2 mil­liárd 540 millió forintot tett ki. S mit tett az SZMT, illetve a szakszervezeti szervek az élet és munkakörülmények ja­vításáért? Az SZMT elnöksége meg­vizsgálta a megyei lakásépí­tési program végrehajtását A program teljesítésének elő­segítésére együttműködési megállapodást kötött az il­letékes megyei szervekkel. El­járt és szorgalmazta a vál­lalatoknál, intézményeknél a hozzájárulás növelését a dol­gozók lakásépítéséhez, előse­gítette lakásépítő és fenntar­tó szövetkezetek alakítását. Jelenleg a megye hat hely­ségében tervezik munkás la­kásépítő szövetkezetek létre­hozását, s a szakszervezetek egyik fontos feladata lesz ezek­nek minden támogatást meg­adná, ügyelni, nehogy a pénz­eszközök elaprózódjanak, s hogy a lakásokat csakugyan munkások kapják. Az SZMT kezdeményezései nem voltak eredménytelenek. Sajnos, en­nek ellenére a IV. ötéves terv időarányos lakásépítési célki­tűzései csak részben valósul­tak meg. Állásfoglalás Nagy figyelmet fordítottak a szakszervezetek a közellá­tásra, a kereskedelmen és a szolgáltatáson kívül, a köz- étkeztetést is beleértve. Részt vettek az áruelosztás, a mi­nőség és az árak rendszeres ellenőrzésében. Ehhez újjá­választották és megfelelően felkészítették a kereskedelmi társadalmi ellenőrzéseket. A szakszervezetek állásfog­lalása nyomán született né­hány kedvező döntés olyan fontos szociálpolitikai kér­désekben is, mint a dolgozók kulturált elhelyezése és köz- étkeztetése Több helyen így került sor az üzemi konyhák korszerűsítésére, ■ gépesítésé­re; a százhalombattai DKV és DHV beruházásain dolgo­zók lakóbarakkjainak felújí­tására, új munkásszállások építésére, s egy korszerű, 3000 adagos üzemi konyha átadá­sára. A ceglédi „lázgorbe” Ismeretes, hogy egészség- ügyi ellátásunk színvonala — a tárgyi és személyi feltételek fogyatékosságai miatt — alat­ta marad az országosnak. A megyében rendelkezésre álló 2531 kórházi ágy például nem biztosítja a megfelelő fekvő­beteg-ellátást, mintegy 2000 beteget a fővárosi kórházak­ban kell elhelyezni. Az vi­szont kevéssé ismert, hogy a táppénzes betegek számában Pest megye magasan vezet! Az országos 4—5 százalékos aránnyal szemben megyénk­tékét, védelmének lehetősé­geit. És a bizottságban részt vevő ipari és közlekedési szak­emberek, erdőmémökök és építészek, botanikusok, zooló­gusok, bányamérnökök, me­zőgazdászok és az idegenfor. gailom szervezői hozzáláttak, hogy tervszerűen föltérképez­zék a megye természetvédelmi értékeit. Ez esztendőtől már szigorú figyelemmel őrködnek a környezetvédelmet szolgáló jogszabályok megtartásán. S örvendetes megyei hír, hogy a budai járás népfront- szervezetében megalakult az első helyi természetvédelmi és fásítási csoport is Tízéves programjukban szerepel a fő­várost környező községek — Törökbálint, Budakeszi. Nagy­kovácsi és Solymár fásítása, erdővel telepítik be az Érd, Tárnok. Sóskút határában lé­vő háromszögelést. Természe­tesen a községek lakói, a KISZ-fiatalok segítségével, a Telki Állami Erdő- és Vad. gazdaság vezetőinek útmuta­tásával és közreműködésével. Herman Ottó emléke előtt is fejet hajtunk akkor, amikor májusban megrendezzük majd a madarak és fák napját. Fa­luhelyen a tiszta udvar, ren­des ház mozgalom keretében virágot ültetnek az emberek. Ügy hírlik, természetvédelmi őrjáratot szervez a népfront. Tájvédelmi bizottságokat ala_ kítanak. A társadalom kész arra, hogy támogassa a kör­nyezetvédelem korántsem kampányszerű programját. Ám ne feledjük: a gonddal, fárad, sággal oltalmazott természet értékeit igyekeznünk kell hasznunkra fordítani. Rous­seau* — akitől a vissza a ter­mészethez mondást származ­tatják — megmosolyogták kortársai, mert „minden cél nélkül”, szeretett nagyokat gyalogolni. Vajon sokunk nem mosolygott-e már a kocogó­mozgalom lelkes híveivel ta­lálkozva ? Nincs elegendő sportpálya, tornaterem, vetik föl az em­bertársaik egészségéért aggó­dók. Lehetőséget kell terem­teni a testedzésre, mondják. Felérne néhány nyújtógyckorlattal Tornatermet, sportpályát íteni költséges dolog, de ndoltak-e arra, hogy Buda- st szívéből egy forintért Hű- svölgybe viszi az embert a .lamos. S hogy nincs az or. ignak olyan városa, ahonnan ín rövid idő alatt ne jut- tnánk a ligetek, erdők, tisz- levegőjű zöldövezetébe >ndoltak-e arra, hogy az is­iás gyerekek gondozhatnák egy-egy játszótér, park facse. metéit, s hogy a gyepnyírás is fölér néhány nyújtógyakorlat­tal? Amikor a környezetvédelem­ben a nyugat-európai, ameri­kai riasztó példáiról olva­sunk, eszünkbe jut-e, hogy tu­lajdonképpen szerencsés hely­zetben vagyunk mi, ■ magya­rok? Teendőink mellett jó, ha ezt is tudjuk. Apor Zoltán ben a táppénzes állomány jó­val magasabb, egyes ceglédi üzemekben a havi 10—15 szá­zalékot is eléri. Kirívó példa­ként említjük a Május 1 Ru­hagyár ceglédi gyáregységét, ahol ez év februárjában 12,8 százalék — naponta 95 dolgo­zó — hiányzott a termelésből! Mindössze 0,5 százalékkal „maradit el” mögötte a ceglédi Mezőgép Vállalat. Mivel a „lázgörbe” főleg szüret, szőlő­metszés, kapálás és kukorica­törés idején szökik fel szem­betűnően, a szaikszervezetek felvették a harcot e jelenség ellen, ám erőfeszítéseik nem vezettek a kívánt eredményre. Ebben a betegéllenőrzés laza­ságain és a liberalizmuson kí­vül az a közgazdasági tényező is közrejátszik, hogy a válla­latok — különösen, ha nem önálló SZTK-kifizetőhelyek, hanem részlegek, gyáregysé­gek —, anyagilag nem kellően érdekeltek a táppénzcsalók el­leni küzdelemben. (Minél töb­ben vannak betegállomány­ban, annál inkább növekszik a béralap!) A szakszervezetek most a kommunisták, a párt­szervek segítségével kívánják felvenni a harcot az indoko­latlan táppénzes állomány el­len. Csak szezonban? Végül még egy fontos szo­ciálpolitikai kérdés az SZMT elnökségének számvetéséből: az üdültetés. A dolgozók üdül­tetése, a pihenésükről való szervezett gondoskodás lassan fejlődik. A legnagyobb gondot a nagycsaládosok üdültetése okozza: jóval több családi beutalóra lenne szükség, mint amennyire lehetőségeinkből fűit ja. A másik problémát az üdülési szokások okozzák: ne­vezetesen, hogy az igények túlnyomó része a főidényben, nyáron jelentkezik. A kívána­tosnál kevesebben tudtak ed­dig megbarátkozni az őszi­téli üdülés gondolatával. Igaz, hogy a szakszervezetek sem folytattak megfelelő szervező munkát annak érdekében, hogy az elő- és utószezonban zökkenőmentes legyen a be­utaltak elhelyezése. Tavaly a SZOT és a vállalatok üdülői­ben a megyében foglalkozta­tottak 17 százaléka pihent. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a külföldi és az elegánsabb, rep­rezentatívabb belföldi üdülők­ben továbbra is viszonylag kevés a beutalt fizikai dolgo­zó, érthető az SZMT-nek a fejlődés lassúsága miatti elé­gedetlensége. A novemberi határozol szellemében A szakszervezetek megyei tanácsa minden napirendre tűzött kérdésben elsősorban a hibák kijavítását, a gyorsabb fejlődést tűzte maga elé. Mun­káját az MSZMP Központi Bizottságának tavaly novem­beri határozatának szellemé­ben, a munkásosztály, és va­lamennyi bérből, fizetésből élő dolgozó réteg érdekeinek szol­gálatában kívánja végezni. Nyíri Éva Tíz szigorú óriás műhelyében MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK A műhely egyidős a matu­zsálem korú gyárral. Olyan, mintha több falusi kovácsmű­helyt valamilyen hóbortos öt­lettel egybeépítettek volna. Nem, mégsem olyan, hiszen a több mint száz éve taposott földpadló tíz szigorú óriást tart zokszó nélkül a hátán: ajax- és légkalapácsokat, frik- ciós és excender-préseket. Hűség — fémgerendák alatt A Pest megyei Fémipari és Kéziszerszámgyár szentendrei kovácsműhelyében az elmúlt két évtized alatt a géppark alig változott. Hét évvel a fel- szabadulás után a kemencéket végre már nem koksszal fű­tik, átálltak az olajra. Ez ha­marabb melegíti az anyagot és főleg nem kell utána rakni. Ám az olaj nemcsak a kovácsolandó anyagot melegí­tette, hanem a lapos tetőszer- kezet impregnált fagerendáit is kiszárította, s szinte már szikra sem kellett tűzhaláluk- hoz: ezután kapott az öreg épület a korábbinál lényege­sen levegősebb, fémgerendás fejfedőt, 1956-ban. Nem először járok itt. Tu­dom, hogy a több száz kilós pofonokat harag nélkül oszto­gató kalapácsok zaja nem re- peszti meg a dobhártyámat. Nem hoztam hőmérőt, s azt sem próbáltam kinyomozni: hány decibel a zaj szint, ha az öreg masinák egyszerre rázen­dítenek. Egy melegítésre Hentz Károlyt nem találom a gépénél. Baloldali szomszéd­ja mellett nagy halom lenyúj­tott gömb vasvágószár gőzö­lög: igyekezni kell, több mint félezer a napi norma. — Alighanem a damit, a szekercét lyukasztó tüskét ja­vítja — mondja a szomszéd. Hentz Károlyról itt mindenki tudja, hogy elsősorban a sze- kerce- és a fejsaekovácsolás mestere. Közben előkerül a jól meg­termett kovács is s a kezében csakugyan ott van a helyre­pofozott domi. Bekapcsolja az ajaxot, felölti a bőrkötényt s komótosan felkapaszkodik a bárszék magasságú sámlira. — Egy melegítésre — ma­gyarázza közben — megvan a lyukasztás, második melegre a nyákalás, harmadikra pedig a fejkicsapés, lapnyújtás, körül- vágás és igazítás. Nem telik el egy perc s már dobja is félre a kovácsolt sze- kercefejet — mondani sem kell — elég volt egy melegí­tés. A kovácsolt szekercefejet ez­után köszörülik, csiszolják, edzik: „amíg nincs megedzve. minden szerszám csak egy vasdarab”, megint csiszolják festik, nyélezük. Vigyázni kell az anyagra — Világéletemben műköves szerettem volna lenni, csak­hogy tanulni le kellett volna menni Mohácsra. Én pedig nem akartam itthagyni Szent­endrét. Hallottam, hogy szer­veznek egy átképző tanfolya­mot, hát elszegődtem kovács­nak. — Régen azt tartották, hogy aki elég erős, meg elég buta, az mehet kovácsnak. Pedig a jó kovácsnak nemcsak erős­nek, hanem ügyesnek és okos­nak is kell lennie. — Az egyszer biztos, hogy satnya emberből nem lehet kovács. Amikor Silaher Antal bácsi mellett ráverő voltam, abban az időben még üllőn vágták ki a fejszéket és sze- kercéket, megtanultam ponto­san ráütni a három-öt kilós kalapáccsal a szerszámra. Egy nap alatt több mint ezer sze­kercefejet kellett kivágni. A jó kovácsnak, ha szerszá­mot csinál, tudnia kell, hogy milyen anyagból csinálja. Ám azt is kell tudnia, hogy me­lyik anyagot milyen hőfokra kell felmelegíteni. Az izzítás színéről — sötétpiros, cse­resznyepiros, sárga, fehér — könnyen meg lehet állapítani a kemence hőfokát. Vigyázni kell az anyagra. Például egy C 45-ös anyag ko­vácsolása hője 1000—1200 fok. Ha csak 700 fokon kovácso­lom, hajszálrepedések kelet­keznek rajta s a hőkezelésnél megroskad az anyag. Habos háttal öt éve még három műszák dolgozott a kovácsműhelyben. Most a két műszaknak is híja van. Nehéz a munka, ezért menekültek el több százan. Az a harminc-negyven ember, aki gyökeret eresztett, télen a hu­zattal, nyáron a hőséggel vias­kodik. Nyáron „habos háttal" mindenki gyengébb s bizony a teljesítmény is 4—5 százalék­kal kisebb a megszokottnál. A melegségi pótlékot beépítet­ték a bérbe. A kovácsok és a melegítők vedelik a szódavi­zet, kánikulában műszakon­ként 3—4 litert is megisznak. Ha a hőmérő kint 25 foknál magasabbra kúszik, a vállalat­tól csipkeszörpöt kapnak. Hentz Károlynak már egy éve a felesége a segítője: „az asszony melegít”. Korábban betanított munkás volt a laka­tosműhelyben, de építettek, alig egy kilométerre a gyártól egy két szoba, összkomfortos családi házat és kellett a pénz. Hentzné a kemence mellett 600—700 forinttal töb­bet tud keresni havonta. — Itt a gyárban nagyon en­gedelmes — mondja a mester —, szót fogad. Azt lehet mon­dani, többet ér, mint egy férfi. Közös az érdekünk, ez meg is látszik a teljesítményünkön. Ügy tervezzük, hogy ezt az évet még végigdolgozza mel­lettem. aztán visszamegy a könnyebb munkára. Nem bírja a lába. Izzó vason dong a kalapács — Nekem is fáj néha a de­rekam, meg egy kicsit meg is süketültem — mint minden kovács. Harminchat éves va­gyok, s még ha be is vezetik nálunk a korkedvezményt, a nyugdíjig van még éppen elég időm. — Hogy lesz-e elég erőm? Egy év alatt is lerobbanhat az ember. A váltótársam még- egyszer akkora ember volt mint én, tavaly háromszor egymás után infarktust kapott és leszázalékolták. — Mégse bántam meg, hogy ezt a mesterséget választot­tam, ha már egyszer műkö­ves nem lehettem. Ügy érzem, soha nem tudok betelni azzal a látvánnyal, amikor a kala­pács alatt formálódik a me­leg vas. Nem először, s minden bi­zonnyal nem utoljára jártam itt. Tudtam, hogy a több száz kilós pofonokat harag nélkül osztogató kalapácsok nem fog­ják megrepeszteni a dobhár­tyámat. Nem mértem meg a hőmérsékletet és nem nyo­moztam ki, hogy hány decibel volt a zajszint, amikor az öreg masinák egyszerre rá­zendítettek. Kertész Péter Komputerrel szubják A Szegedi Ruhagyárban próbálták ki hazánkban az el­ső szabásza ti komputert. Az egész textilipart érdeklő kí­sérlet sikeres volt. A másod­percenként százezer művelet elvégzésére alkalmas szovjet gyártmányú számítógép ki­tűnően bevált a ruhagyári szabászaton. A fő feladata az volt: úgy ossza be a szövetet, hogy a lehető legtöbb öltönyt lehessen belőle maradék nél­kül kiszabni. Folyamatos termelésfejlesztés Visszahódították a vevőt Több év átlagában is nyolc­tíz százalékkal bővült a fil­mek és a papírok termelése a Forte Fotokémiai Iparvállalat­nál. A 340 millió forintot igénylő rekonstrukció — amely ugyan sajnos nem a tervezett ütemben valósult meg s ez sok nehézség forrása volt — végül is nagy mértékben hozzájárult a termelési lehetőségek bővíté­séhez, s elsősorban a papírelő­állítást növelte tekintélyesen. 1972-ben hosszú idő után úgy dolgozhatták le a tizenkét hó­napot, hogy a munkát nem kel­lett unos-untalan az építke­zéshez. az új berendezések sze­reléséhez igazítani, s bár nem alacsony szint­ről indultak, a 92 millió fo­rintra rúgó vállalati ered­ményt sikerült túlteljesí­teni. Ehhez nemcsak a belső szer­vezettség erőteljes fokozása — így egyebek között az addig időbéres területeken a teljesít­ménybérezés korszerű formái­nak alkalmazása — járult hoz­zá, hanem az is, hogy külföl­dön a gyár ügyes piaci politi­kát folytatott, sőt idehaza visszahódította röntgenfilmjei számára a vevőt, s az OFO- TÉRT ismét tőlük i rendel, el­sősorban a korszerű igények­nek mindenben megfelelő Me- difort elnevezésű röntgenfilm­ből. A nyolcmillió négyzetmétert fokozatosan megközelítő, majd túlhaladó fotopapír-termelés önmagában is nagy erőpróba volt a gyár számára, de ezen belül is külön helyet érdemel­nek a színes papírral folytatott kísérletek. Ezek eredménye­ként a CN—4 jelet viselő ter­mék sikerrel állja meg a ver­senyt a nemzetközi piacon, s mindössze két világhírű, hosz- szú évtizedek gyártási tapasz­talataira támaszkodó cég árui kerülhetnek eléje. A jelek sze­rint mód nyílik arra, hogy ennél és más termékeknél a szocialista partnerválla­lattal, az ORWO-val ész­szerű együttműködés jöj­jön létre, s ez elősegítheti a nyugati pia­cokon történő értékesítés gyor­sabb növelését is. MÉLYFÚRÁSÚ ES TERMALKUTAK FÚRÁSÁT ÉS JAVÍTÁSÁT, AKNAK ÉPÍTÉSÉT VÁLLALJA A VÍZKUTATÓ ÉS FÚRÓ VALLALAT CEGLÉDI ÜZEMVEZETŐSÉGE Cegléd III., Rákóczi út 72. Telefon: 83—14. Telex: 22-4804. i « I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom