Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-03 / 52. szám

I'c.dl HKCYEI kMmvIop 1973. MÁRCIUS 3., SZOMBAT PÁLYAVÁLASZTÁS/ TANÁCS: Józan önértékelés — reális szakmai tájékoztató A\ pályaválasztás gondja évente visszatér. Gond ez a választás a fiataloknak és szüleiknek, gond a kibocsátó iskoláknak. Gondja a befo­gadó, szakmára, pályára kép­ző intézeteknek: be tudják-e tölteni a sorokat a kevésbé népszerű szakmákban is, il­letve, más pályákoh, a sok jelentkező közül, hogy válo­gassák ki a legalkalmasab­bakat? Az országnak, a nép­gazdaságnak sem, az egyénnek sem mindegy, hogyan sike­rült! a beiskolázás, ki-ki a megfelelő pályát választot- ta-e? A pályaválasztási törekvé­sek összefogója, legfőbb se­gítője a kibocsátó iskola. Mi­lyen nehézségekkel találkoz­nak, hogyan segíthetnék még inkább a beiskolázást, milyen hiányosságokat tapasztalnak? — erről beszélgettünk az al- bertirsai Tessedik Sámuel ál­talános iskolában Gyovai Já­nos igazgatóval — a Hazafias Népfront Pest megyei bi­zottsága mellett működő ok­tatási társadalmi bizottság tagjával — és Nagy Andrásné Osztályfőnöki munkaközös- ség-vezetővel. Árulkodó válaszok — A helyes pályaválasztás fontos feltétele, hogy a család, az iskola, de elsősorban maga a fiatal, ismerje képességeit, fizikai, szellemi, jellembeli alkalmasságát — mondja Gyo­vai János. — Ehhez a tanári értékelésen — s az orvosi vizs­gálatokon — túl iskolánkban megkíséreljük a tanulók ön­értékelését is fejleszteni. Nagy Andrásné: — Kérdő­íveket osztunk szét — ipa még csak a hatodikban. Ai ta­nulók a fizikumra, egészség­re, az óhajtott-választott pá­lyára, személyes képességeik­re, egyéni kedvteléseikre •.■(szakköri elfoglaltságra), a sa­ját jó és rossz tulajdonságaik­ra vonatkozó kérdésekre vá­laszolnak. Sokszor már a vá­laszokból is kiderül, ha egy- egy fiú vagy lány alkalmat­lan a választott szakmára. Az önértékelést összevetjük az osztály és a tanár vélemé- , nyével, majd a szülői érte- iközieteken is ismertetjük. Ez ia felmérés — amelyet a VII. és VIII. osztályban majd foly­tatni kívánunk — a tulajdon­ságok és a fizikum reális vizsgálatára, értékelésére kí­vánja bírni a tanulót, illetve a képességek fejlesztésére, a személyiség alakítására is. Nem tájékoztatott tájékoztatók Gyovai János: — A helyes pályaválasztáshoz ismerni kell a fiatalok fizikumát, képes­ségeit, és ismerni kell az egyes szakmákat, pályákat, a beiskolázási lehetőségeket. Az utóbbira, a szakmák meg­ismerésére azonban az isko­lai pályaválasztási felelős ta­nárok a maguk erejéből nem képesek. Kívülről pedig ké­vés segítséget kapunk ehhez. — Igaz, járásunkban évente kapnak pályaválasztási fel­világosítást az osztályfőnö­kök, illetve az iskolai pálya- választási felelősök és az igazgatók: e találkozókra meg­hívják a járási üzemek és iparitanuló-intézetek vezetőit is. E megbeszéléseken azon­ban jószerint csak a beiskolá­zás mechanizmusát ismerte­tik, azt is későn, januárban. Egyik eredménye azonban a járási pályaválasztási tájé­koztatóknak, hogy a tanulók mind nagyobb hányada nyer helyi beiskolázást. Az idén iskolánkból a 34 szakmát vá­lasztó tanuló közül 14-en a ceglédi szakmunkásképző in­tézetbe nyújtották be felvé­teli kérelmüket; valameny- nyien albertirsai, vagy a szomszédos dánszentmiklósi üzemekben fognak dolgozni. — Igaz, a beiskolázási le­hetőségeikről a megyei pálya- választási tanácsadó részle­tesen tájékoztat: '^de át álta­luk kiadott 'ismetiélö jósze­rint csak felsorolás. Még en­nek birtokában sem tudunk tehát felvilágosítást adni a szakközépiskolákról; azt sem tudjuk, hogy egy-egy fővárosi üzem melyik szakmunkáskép­ző intézethez tartozik? Jelentkeznek — végül nem bírják — Végül a pályaválasztást segítik maguk az üzemek és szakmunkásképző-intézetek is. Egyes, beiskolázási gondok­FIATALOKAT VESZ FEL IPARI TANULÓNAK A PEST MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Tanulókat szerződtetünk az alábbi szakmákba: kőműves, ács-állványozó, épületburkoló (hideg), bádogos, vízszigetelő, vasbetonkészitő, szobafestő és mázoló (tapétázó), üvegező, víz-, gázvezeték- és készülékszerelő, központifűtés- és csőhálózat-szerelő, épületasztalos, villanyszerelő, vas- és fémszerkezet-lakatos, építőgép-szerelő. A beiskolázás Budapesten, Gödöllőn. Vácott és Szentendrén működő szakmunkásképző intézetekben történik. Ösztöndíjat adunk, üzemi étkezésről, munka- és védőruháról, kulturális programról gondoskodunk. A vidékieknek kollégiumi elhelyezés és teljes ellátás (a festőszakma kivételével). r Gödöllőn, Vácott és Szentendrén elsősorban a naponta bejáró fiatalok jelentkezését várjuk. Jelentkezés: személyesen, vagy levélben, az alábbi címen: Budapest XXI. (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19-21. . Szakoktatási Csoport. kai küzdő ipari tanuló-iskolák és' üzemek megbízottjai ugyanis személyesen keresik fel tanulóinkat. Főként az éMmiszrerkereskedeknd és a mezőgazdasági szakmunkás­képző-intézetek, valamint a Csepel Vas- és*Fémművek, és az építőipari wllalatok kül­döttei, oktatói, tanulói kérik meg az osztályfőnököket, hogy a tanórákon szólhassanak az illető iskola és szakma elő­nyéről. Rengeteg különböző kedvezményt ígérnek, a tanu­lóknak. Fáradozásuk gyakran eredményes: iskolánkból ta­valy 11 tanuló ment, az idén 13 fiatal megy kereskedelmi tanulónak. Mégis, megkérdő­jelezném ezt a segítséget a pályaválasztásban. — Megkérdőjelezem azért, mert a tapasztalatok szerint a felvételnél nem veszik figye­lembe a tanulók fizikai adottságát, tehetségét, képes­ségeit — egy leendő kereske­delmi tanuló épp a gyakorla 1á tárgyakból kapta eddig a legrosszabb jegyeket — és nem ismertetik az egyes szakmák előnyei mellett azok hátrá­nyait, valamint a szakmai al­kalmasságot kizáró okokat. Pedig a pályaválasztás segíté sében erre, a józan szakmai tájékoztatóra lenne leginkább szükség. Necsak propagandafüzete­ket, hanem reális tájékozta­tókat is! — ezt az igényt erő­síti meg a felnőtteknek egyik szakmából a másikba való gyakori elvándorlása, az ag­gasztó mérvű szakmai fluk­tuáció tanulsága is. Padányi Anna FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTÉK Isten veled, monarchia Sebestyén Mihály köszöntése Bensőséges ünnepségen kö­szöntötték pénteken a Szín­házművészeti Szövetségben, 80. születésnapja alkalmából Se­bestyén Mihályt. A neves szín­házi szakembernek, nyugdíjas színigazgatónak Rátonyi Ró­bert érdemes művész gratulált és átnyújtotta a szövetség ajándékát. A z első világháború kitö­résének idején azzal bíztak meg egy mun­dérba öltöztetett fiatal oszt­rák író-költőt, hogy szerkesz- szen kötetet e címmel: ÖSTERREICH—UNGARN IM KRIEG, vagyis Ausztria— Magyarország a háborúban. A kötet első nyomdai példá­nyainak címlapján azonban betühiba volt fölfedezhető, mégpedig nem á szedőik té­vedéséből. A fiatal író - és szerkesztőtársai tudatosan „írták el” a szöveget így: ÖSTERREICH UNGERN IM KRIEG, vagyis magyarul: Ausztria nem szívesen a há­borúban ... E kis epizódot Franz Theo­dor Csokor életéből jegyez­ték föl, kinek darabját a na­pokban mutatta be Budapes­ten a Thália Színház. S e fia­talkori epizód igen jellemző a néhány éve, 84 éves korában elhunyt — hazánkban csak kevéssé ismert — szerzőre, kinek egész életét mélyen humanista, békeszerető, az erő­szakkal és annak legdurvább formájával, a fasizmussal szembenálló eszmevilág ha­totta át, sőt némi rokonszen- vezés a forradalmi gondolat­tal is, már amennyire az egyébként polgári, ám haladó baloldali művésznél ez lehet­séges. őszintén foglalkoztat­ta a nemzetek feletti össze­tartozás problematikája ál­talában is, de közelebbről a kelet-európai népeké, ame­lyeknek egy részét hosszabb- rövidebb időre egyesíteni lát­szott az Osztrák-Magyar Mo­narchia. Nem, Franz Theodor Csokor nem volt híve a mo­narchiának, mégha e most be­mutatott darabjában (Isten veled, monarchia) ilyen fel­hangok, vagy nosztalgikus hangvételek ki is érezhetők. Határozottan kereste azon­ban egyrészt az okokat, miért hullott szét a monarchia, más­részt a lehetőségeket, miként találhatnának egymásra a volt monarchia népei. Sem egyik­re, sem a másikra — történel­mi szemléletének hiányossá­gai, a marxista osztályszem­lélet híján — nem találta meg a valódi feleletet, mégsem ér­dektelen az a tiszta szándékú, becsületes problémaföltevés, amellyel a témához nyúl. A szó szoros értelmében az utolsó pillanatokban ragadja Inke László, Nagy Attila, Harsány! kor darabjában. Gábor és Sáfár Anikó Cso­Gábor Viktor felv meg a Habsburg-monarchia életét, közvetlenül a végső összeomlás idején. A darab eredeti címe erre is utal: Dritter november, 1918, ma­gyarul: 1918. november 3. Ezen és az ezt követő napon játszódik ugyanis a kétrészes színmű, amelyben kissé mű­vi úton. nemcsak időben, de helyszínben és szereplőkben is sűrítve állítja elénk a le­tűnő birodalom összetételét, belőle is eredő ellentmondá­sait. Egy hegyi menedékház külvilágtól hóval elzárt, kór­házzá alakított szobáiban lábadozó tisztek várják a gyógyulást altisztjük és tiszti szolgájuk társaságában. Min­degyikükön ugyanaz a fel­ségjel: a Habsburg birodal­mat reprezentáló uniformis, de- mindegyikük más-más nemzetiségű. S a lappangó, föl-fölbukkanó ellentétek ele­mi erővel törnek ki, amikor híre jön: összeomlott a biro­dalom, alkotóeleineire hul­lott, új, önálló országok ala­kulnak területén. i*r agy írói lehetőségeket } villant föl ez a szituá­ció, ám ezzel — a már említett ókok folytán — Cso­kor végül is adósunk marad. Amiről meggyőzhet (a mo­narchia szükségtelenségéről), nem kell meggyőznie, amiről meggyőzhetne (a nének össze­fogásának korszerű formá­járól), arról nincs elegendő ideológiai, művészetpolitikai muníció a fegyvertárában. Ezt azonban csak a ténysze­KÖNYVESPOLC Déry Tibor tűnődései - Németh László tan ulmányai A „nagy öreg" kifejezés egy-egy idősebb író­val kapcsolatban sokak számára azt sugall­ja, hogy az író életműve lezárt, mi is kiala­kult, végleges képet alkothatunk a magunk számára róla. A kötelező tisztelettel tarto­zunk az életműnek, de az újat máshonnan kell vámunk, fi a nagy öregek erre a hiedelemre gyakran rácáfolnak. Mint most Déry Tibor, s Németh László köteteinek megjelenésekor tapasztalhat j uk. A napok hordalékai Déry tűnődései egyébként — amelyek az Egy nap hordalékai címmel, a Népszabadság és az Élet és Irodalom hasábjain, még A na­pok hordalékai című könyv (Szépirodalmi Könyvkiadó) előtt jórészt megjelentek, vissza- visszatémek arra a problémára: mi az öreg író helye, lehetősége és esélye az életben és az irodalomban. Az író látszólag rezignáltam lemondóan fogja fel a helyzetét. Ám, valójá­ban pusztán arról van szó, hogy a színlelt megfutamodás taktikáját alkalmazza. Növek­vő közöny, egyre fokozódó eltompulás az öreg író kikerülhetetlen végzete — jelenti be Déry fanyarul, könyvének szinte minden máso­dik oldalán. Csakhogy az egész könyv nem más, mint az értelmi készenlét dokumentuma. Nemcsak egy-egy külpolitikai esemény, akár apró politikai újsághír színes-ironikus kommentálása kapcsán derül ki, hogy az író milyen kaján éleslátással leplez le kártékony történelmi erőket, indulatokat, előítéleteket, hanem egy-egy sajtóbeli nyelvhiba. pongyola­ság kipellengérezése során is észre kell ven­nünk, nem egyszerűen a nyelvhelyességet ké­ri számon Déry, hanem bizonyos szellemi renyheségeket, gondolkodás- és személetbeli hibákat ismer fel. Egy öreg ember zsörtölő- dései ezek a sorok — mentegetőzik lépten- nyomon — s közben az derül ki, hogy a köz­élet, s irodalmi élet mozgalmasabb, forgalma­sabb pontjaitól való távolsága, látszólagos fél­rehűzódása csak segíti őt abban, hogy má­soknál, a résztvevőknél autentikusáéban és mélyrehatóbban nyilatkozhasson közérdekű problémákról. Európai utas A többségében a fiatal Németh László ta­nulmányait tartalmazó Európai utas című gyűjtemény (Magvető Kiadó) nemcsak életkori okokból mutat teljesen más képet, más szel­lemi beállítottságot, mint ami Déry könyvé­ből tükröződik. Az irónia, a gúnyoros szkep­szis — ami Déry más, 10—15, sőt 30 évvel ezelőtti írásaira is sok helyütt jellemző — mindig idegen volt Németh Lászlótól. Irodalomélvező inyenckedést, kulturáltságot fitogtató szellemi virtuózkodást egyáltalán nem találunk ezekben a tanulmányokban. Né­meth Lászlót egy dolog érdekli: milyen ta­nulságokat jelent a világirodalom a magyar író számára, milyen helye és jövője van Magyarországnak a világtörténelemben. Ez az érdeklődés fordítja figyelmét a kelet-euró­pai, közép-európai irodalmak felé is Nagy íróink között senkit sem találunk, aki nálánál alaposabban, szorgalmasabban ásta volna bele magát a szomszéd népek irodalmába. A nemzeti gondolat polgári értelmezése sosem csúszott át nála a szomszédokat ellenséges értetlenséggel szemlélő nacionalizmusba. Ökori Irodalom és középkori történelem vallatása, tudománytörténet és külföldi uta­zás, egyaránt azt a célt szolgálják Németh Lászlónál, hogy kora Magyarországa számá­ra vihessen az idegen területekről üzenetet. Az igazán jó esszé sosem kinyilatkoztatás, fö­lényes tanítás, vagy szájbarágás, hanem a kollektív tanulás eszköze, az író közös gondolkodáshoz invitálja vele az olvasót, mondja egy helyütt Németh. S az Európai utas tanulmányai azt bizonyítják, hogy ál­talában sikerült is megvalósítania ezt az elvet. A. Gy. rűség kedvéért állapítom meg, s nem feltétlen elmarasztalá­sul. Mert ugyanakkor ne fe­ledjük a darab megírásának időpontját: 1936, nem sokkal az Anschluss előtt, amely már emigrációban találta a szer­zőt. (Bizonyára nem véletle­nül voltak Lengyelország, Románia és Jugoszlávia sem emigrációjának színhelyei — kelet-európai vonzódását mu­tatva.) Ez időpontot ismeíve, különösen figyelemre méltó .művének egy alakja, a karin- thiai Ludoltz főhadnagy, ki­ben a Németországban már hatalmon garázdálkodó fasiz­mus, nácizmus előképét, tí­pusát vázolja föl. Ami pe­dig végül is kialakul, meg­marad a mai nézőben, az a napjainkban is időszerű gon­dolat; meg kell lennie a kulcs­nak az egymásra utalt népek összetartozása kereteihez. A rra a bizonyos időszerűsí- tésre, a sokszor divatos „kikacsintásra” azonban nem törekedett sem Kazimir Károly, az előadás művészeti vezetője, sem a rendező, Gosz- tonyi János. (Legfeljebb az említett,Ludoltz alakjának je­gyeit erősítették föl, S - érre építve a befejező jelenetsort is. Ez azonban helyénvaló, mert a darab szelleméből adó­dik.) A Thália arculatába il­lően így irodalom- és színház- történeti tisztelgés is ez a be­mutató. Ám valamivel több annál. Figyelemre méltó föl­mutatása a haladó polgári író szemével egy korszaknak és a hazánkat oly meghatározóan érintett történelmi, hatalmi konstrukció felbomlási folya­matának, vagy Inkább pillana­tának. A rendezés ehhez al­kalmazkodó tárgyilagos, át­gondolt színpadi munkája így az évad egyik érdekes — ha nem is feltétlenül kiemelkedő — előadását hozta létre. A szereplők mindegyikének valójában egy-egy erősen ti­pizált figurát kell megszemé- [ lyesítenie. Legmarkánsabbra — nemcsak szerepénél fogva — Inke László ezredese sike­rült. Apró, finom érzékletes- séggel, helyenként az író által megkívánt kis idealizálássai rajzolja meg a monarchiában feltétlenül hivő és bízó katona­tisztet, aki a birodalom nélkül fizikai létét sem tudja elkép­zelni. Ugyancsak találó, jól egyénített elgondolás Nagy Attila huszárszázadosa, s ki­tűnő hangvételű Szilágyi Ti­bornak humanista ihletettségű, korokat és társadalmi mélysé­geket sűrítő ezredorvosa. (Az író talán magát fogalmazta e lírai tónusú egyéniségbe.) Szo­kott erényeit csillantja Harsá- nyi Gábor (Ludoltz), jól érzé­keltetve az előrevetítődő rette­net veszélyét alakjában, s a többiek, Rátonyi Róbert, Mécs Károly, György László, Csíkos Gábor, Kautzky József a leg­főbb jellegzetességet keresik az azonos egyenruhájú, mégis olyannyira különböző emberek arculatában. Más jellegű sze- ! repében (Kacziuk tengerész) sokat tesz Szabó Gyula azért, hogy ne érezzük sematikusnak a sok hasonlót látott alakját. Üdén egyszerű Sáfár Anikó í. h. ápolónővére és emberi, szép alakítás S. Tóth Józsefé (Joszip, a főhadnagy legénye). Tágas, realista díszletképpel szo’gálja Rajkai György a mozgalmas előadás lehetősé­gét. Lőkös Zoltán I I * i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom