Pest Megyi Hírlap, 1973. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-10 / 58. szám

«ST HEGYE I kMítíop 1973. MÁRCIUS 10.. SZOMBAT FÓKUSZ Az autók „ártatlanok' voltak... KÖZEL-KELET Diplomáciai offenzívák A csütörtöki londoni bombarob- banások alkalmával az utolsó pil­lanatban menekültek meg — autó­buszokból kiszállva — ezek az is- kolásgyermekck, akiket ezt köve­tően meglátogatott Heath minisz­terelnök. ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN, magyar időszámítás szerint pénteken délelőtt 11 óra­kor kezdték meg a csü­törtöki referendumon le­adott szavazatok összeszám- lálását. A népszavazást a ka­tolikus lakosság egy része boj- kottálta. A szavazást olyan biztonsági intézkedések kö­zepette bonyolították le, ami­lyenekre a londonderryi ba­rikádok ledöntése óta nem volt példa. A szavazócédulákat is pánpélkocsikkal gyűjtöt­ték össze. A tartományban az elővigyázatosság ellenére 24 órán belül tucatnyi bomba robbant fel és agyonlőttek egy angol katonát. AZ ANGOL biztonsági rend­őrség pénteken minden erejét a londoni robbantások tette­seinek kézrekerítésére fordí­totta. Razzia razziát köve­tett az írek lakta londoni vá­rosrészekben. Detektívek ke­resték fel azokat az embere­ket is, akikről tudták, hogy írországi kapcsolataik vannak. Eddig 10 ember őrizetbe véte­lét közölték. Valamennyiüket még csütörtökön kísérték le azokról, a repülőgépekről amelyek Dublin, illetve Belfast felé indultak. A ROBBANÁSOK egyetlen halálos áldozatával — mint pénteken kiderült — nem se­besülése, hanem a rémület által kiváltott szívroham vég­zett. A sebesültek számát a Scotland Yard pénteken dél­előtt 243-ban adta meg. A HIVATALOS NYILAT­KOZATOK azt a gyanút tá­masztják alá, hogy a lon­doni Cityben és a kormány­negyedben felrobbantott idő­zített plasztikbombákat az IRA ideiglenes szárnyának gerillái telepítették az au­tókba, amelyeket azután el­hagytak, és tettükkel a csü­törtöki népszavazás ellen akar­tait tiltakozni, amely meg­pecsételte Anglia és Észak- Ironszág unióját. Ellenőriz­hetetlen híresztelések szerint a provók a dublini „haditanács” megkérdezése nélkül 15—20 főnyi „különleges alakulatot” hoztak létre, amely egyesé- vel-kettesével átszivárgott. Angliába. Nyolcán közülük — így tudják Belfastban — az akció után rendben vissza­tértek. A SCOTLAND YARDON elismerik, hogy az Észak-Ir- ©rszágban tevékenykedő ka­tonai elhárítás jelzéseiből tudtak a készülő londoni me­rényletekről. Szerintük en­nek köszönhető, hogy két pokolgépet sikerült hatástala- nítaniok. A Times pénteki száma azonban máshogyan tudósít az ügyről: miután egy névtelen telefonáló riasztása befutott a szerkesztőségbe, ez pedig továbbította a figyel­meztetést a hatóságoknak, a rendőrök csak fél óra elmúl tával szálltak ki ag Old Bai- , ley bírósághoz, és csak újabb negyedórás várakozás után kezdték kiüríteni a környé­ket, mivel akkorra már más­honnan is értesültek arról, hogy a bejelentéseknek alapja volt. Eközben felrobbant a bomba. Azóta a rendőrség elővigyázatosabb. A Cityben és a parlament tőszomszédsá­gában péntekre virradóra maga robbantott fel egy-egy gépkocsit, amelyet gyanúsnak tartott. Az autók azonban „ártatlanok” voltak: nem vol­tak „guruló bombák”. A vietnami megállapodás után nagyobb figyelmet for­dítanak a kormányok és ter­mészetesen a nemzetközi köz­vélemény is a Közel-Keletre, mint korábban. A fokozott ér­deklődést indokolja az a diplo­máciai offenzíva is, amelyet Egyiptom kezdeményezett, s mindaz, amely ennek a kam­pánynak keresztezését céloz­za: nevezetesen az izraeli el­lenakció és az arab reakció megélénkülése. A kairói államvezetés nagy fontosságot tulajdonít a diplo­máciai kezdeményezésnek: er­re vall Háfez Iszmail, az el­nöki nemzetbiztonsági tanács­adó moszkvai, londoni, wa­shingtoni, és bonni látogatása, Szájed Maréi ASZU-főtitkár körútja az európai szocialista országokban, valamint El-Zaj- jat külügyminiszter ázsiai lá­togatása. Az egyiptomi látoga­tók célja világos: támogatást szerezni a Biztonsági Tanács ismeretes közel-keleti határo­zatának megvalósításához. Kairó el akarja mozdítani a holtpontról a közel-kele­ti kérdést, amelyet Izrael konok ellenállása befa­gyasztott. Az eszmecserék fontos témá­ja: a Szuezi-csatorna megnyi­tásának terve. Háfez Iszmail és a többi egyiptomi megbízott álláspontja az, hogy Egyiptom nem fogadhatja el a csator­na megnyitását, mint a válság részleges megoldását. A rész­leges megoldás a teljes rende­zés helyébe lépne, a Sinai- félsziget többi része meghatá­rozatlan időre Izrael kezében maradna. Elfogadná viszont Egyiptom a szakaszos rendezést: ebben az esetben a Szuezi-csatorna megnyitása csak első szakasza, de mindenképpen szerves ré­sze lenne a válság átfogó ren­dezésének. Kairó joggal kíván­ja, hogy a rendezés „első lép­csőjét” olyan nemzetközi ga­ranciák kísérjék, amelyek biz­tosítják a továbbá fokozatos rendezést, s elvezetnek a vég­leges megoldáshoz, a teljes izraeli kiürítéshez. Egyiptom valamennyi nagy­hatalom közreműködését sür­geti a rendezés érdekében, de természetesen különösen fon­tosnak tartja az Egyesült Álla­mok meggyőzését, minthogy Washington adja meg Izrael­nek azt a támogatást, amely lehetővé teszi az arab terüle­tek megszállásának folytatá­sát. Jól tudják ezt Izraelben is, s ezzel függ össze Golda Meir washingtoni látogatása. Az izraeli miniszterelnöknő az egyiptomi nemzetbiztonsági ta­nácsadó után, és Husszein jor- dán királlyal egy időben tar­tózkodott az Egyesült Álla­mokban. A cáfolatok ellenére tartja magát az a hír, hogy Gol­da Meir titokban találko­zott Husszeinnel, akiről azt mondják, hogy kész különbékét kötni Izraellel. Az amerikai lapok szerint Nixon elnök állítólag azt kér­te az izraeli kormányfőtől, hogy fejtsen ki „új gondolato­kat” a közel-keleti rendezés­ről. Golda Meir azonban az­zal a nyilatkozattal kezdte washingtoni látogatását, hogy nincs szükség új ötletekre, mert az eddigiek megfeleltek Izrael érdekeinek. Rendezési javaslat helyett újabb hadfel­szerelési kívánságlistát terjesz­tett elő Washingtonban, s ha­zatérése után közölte: biztosí­tékot kapott a további ameri­kai támogatásról. Az amerikai lapok szerint Izrael újabb 565 millió dollár segélyt, további Phantom-vadászbombázókat, Skyhawk-vadászgépeket, Cob- ra-heli koptereket, és elektro­nikus katonai berendezéseket kap az Egyesült Államoktól. Moszkvában ezt az agresszor bátorításának tekintik, és rá­mutatnak arra, hogy az újabb amerikai fegyverszállítmányok csak megerősítik Izrael ter­jeszkedő törekvéseit, semmi­képpen sem segítik elő a válság békés rendezését. Míg az egyiptomi nemzet- biztonsági tanácsadó, majd a hadügyminiszter látogatása so­rán, az egyiptomi nemzeti ér­dekeknek megfelelően kifeje­zésre jutott, a szövjet—arab baráti együttműködés folyta­tásának és megszilárdításának szükségessége, a jobboldali elemek Kai­róban különös hangot ütöt­tek meg: a szovjetellenes­ség, a rágalmazás hangját. A szovjet sajtó erélyesen visz- szautasította ezeket a hango­kat, köztük Heikalnak, az A1 Ahram főszerkesztőjének téte­leit. Heikal, akit az egyiptomi diplomácia „szürke eminen­ciásának” tartanak, a szovjet és az amerikai „szuperhatal­makról” szóló pekingi téziseket hirdetve megpróbálja egybe­mosni a két nagyhatalom fe­lelősségét —. csak arról feled­kezik meg, hogy a Szovjet­unió az agresszió áldozatait, az arab országok igaz ügyét támogatja, az Egyesült Álla­mok pedig ezzel szemben el­lenségüket, az arab területeket megszálló Izraelt. Az említett cikkek lényegében a Szovjet­unió tekintélyét próbálják csökkenteni, ugyanakkor Ame­rikáét növelni. Nem kétséges, hogy ez gyengíti Egyiptom dip­lomáciai pozícióit is. Rudnyánszky István A francia választások döntő fordulója Tűzszünet Wounded Knee-ben Kilencnapos szórványos lö­völdözés után péntek hajnal­ban tűzszüneti megállapodás jött létre a Wounded Knee vá­roskát megszállva tartó fegy­veres sziú indiánok és a kor­mány képviselői között. Az egyezség bejelentése előtt a kisvárostól északra in­diánok tűzpárbajt vívtak a rendőrséggel, s ennek során két indián megsebesült. A február 27-én kezdődött indiánlázadás során most érkezett első alka­lommal hír sebesülésről. Mint jelentettük, a hatósá­gok már korábban felajánlot­ták a rézbőrűeknek a sérthe­tetlen elvonulás lehetőségét, de azok nem fogadták el ezt a feltételt További közeledés Athén és N'cosia között? Az athéni sajtó — köztük a kormánypárti Eleftherosz Koszmosz és a liberálisnak te­kintett To Vima is — pénte­ken határozottan bírálja a ciprusi zsinat három püspö­kének azt a döntését, hogy Makariosz ^érseket megfoszt­ják egyházi tisztségétől és ki­zárják a papi rendből. Athéni politikai megfigye­lők rámutatnak, hogy a zsi­nat döntését helytelenítő fél- hivatalos görög reagálások az athéni és a nicosiai kormány közötti közeledésre utalnak. A két főváros közötti kapcsola­tok az utóbbi hónapokba érez­hetően megjavultak. Ennek olyan jelei voltak, mint a Maikariosz-kormány részle­ges átalakítása, vagy az új ciprusi külügyminiszter fel­derítő jellegű athéni látoga­tása. Vasárnap kerül sor a fran­cia választások második for­dulójára, amelyen véglegesen eldől, milyen lesz az elkövet­kező négy évben a nemzetgyű­lés összetétele. A tét tehát nagy, ezért az előkészületek a második fordulóra nagyon lekötik a politikai pártok fi­gyelmét és erejét. A kétfordulós francia vá­lasztásoknak az a rendje, hogy az első fordulóban, csak abszolút többséggel (több mint 50 százaléka a szava­zatoknak) lehet képviselőt választani. A második fordu­lóban az egyszerű többség is elegendő a megválasztáshoz. A második fordulóban viszont már csak azok a jelöltek lép­hetnek fel, akik az első for­dulóban megszerezték a le­adott szavazatok legalább tíz százalékát a választókörze­tükben. A múlt vasárnap le­zajlott első fordulóban a több mint 3000 jelölt közül l'334 nem kapta meg a szavazatok 10 százalékát, tehát automa­tikusan kiestek a további ver­sengésből. Azok a pártok vi­szont, amelyeknek jelöltjei megkapták ugyan a kerüle­tükben leadott szavazatok 10 százalékát, de semmi esé­lyük nincs a nyerésre, önként visszaléphetnek a további versengéstől. Ezek a visszalépők felszó­lítják a párthíveiket, sza­vazzanak az általuk támoga­tott jelöltre. Az ilyen vissza­lépők száma eléri a hétszázat. Tekintve, hogy az első for­dulóban példátlanul kevés mandátum sorsa dőlt el — 58! — és eldöntésre vár még 432 képviselői hely sorsa, a második fordulóban hallatla­nul nagy szerepet kapott a vá­lasztási szövetségek kialakí­tása. Ebből a szempontból a bal­oldal viszonylag egyszerű helyzetben van. A Francia Kommunista Párt, a Szocia­lista Párt és a Radikális Párt a politikájukat képező kor­mányprogram alapján már előre eldöntötték, hogy a má­sodik fordulóban egységes — az első fordulóban a legjobb helyezést elért — jelölttel in­dulnak. Sokkal bonyolultabb és ké­nyesebb a második forduló előtt a kormányzó pártok helyzete. A piapírforma szerint ugyanis simán vesztésire állná­nak, ha nem egy olyan csaló választási törvény lenne ér­vényben, amely óriási kedvez­ményekét biztosit a kormány­zó pártoknak. A választási köri zeték aránytalansága miatt például a Párizs környéki úgy­nevezett „vörös övezetben” ha-: romszor-négyszer több szava­zat keli egy mandátumhoz, mint elmaradottabb, konzerva­tív beállítottságú falusi körze­tekben. Emlékezetes, hogy az első fordulóban a kommunista pártra leadott több mint 5 millió szavazat alapján a párt nyolc mandátumhoz jutott, a gaulleistákkal szövetséges köz- társaságiak egymillióhatszáz- ezer szavazattal 13 képviselői helyhez, az ugyancsak a kor­mánypártokhoz tartozó Duha- mel-féle centristák pedig 900 ezerrel hat mandátumot kap­tak. A kormányzó pártok attól va­ló félelmükben, hogy elvesztik az abszolút többségüket a nem­zetgyűlésben, titokban alkura léptek az úgynevezett reforme­rekkel, akiknek Lecanuet és Servan-Schreiber a vezetőjük. A reformerek az első forduló­ban a leadott szavazatok 12,56 százalékát kapták. Kulcsszere­püket kihasználva megegyez­tek a kormánypártok vezetői­vel, hogy bizonyos választási körzetekben visszalépnek a kor­mánykoalíció jelöltjei javára, ha egyrészt más helyeken tá­mogatást kapnak a saját je­löltjeik számára a baloldal je­löltjei ellen, s főleg ha ígére­tet kapnak arra. hogy közelebb kerülnek az új kormányhoz, vagy éppen beveszik őket ab­ba. Kiszivárgott hírek szerint az egyezség megszületett. A Lecanuet-féle társaságnak már régóta ez a trükkje: az első forduló előtt élesen bírálja a kormányt, a második forduló előtt ned'g csatlakozik hozzá a baloldal ellen. A reakciónak ez a széles összefogása meg­mentheti a jelenlegi kormány- koalíciót. A még eldöntésre váró 432 képviselői hely közül — az előzetes számítások szerint — 180 választókörzetben a balol­dal kedvező eséllyel indul a második fordulóban. Az első forduló megmutatta, hogy a baloldal összefogásának igen nagy sikere van a francia vá­lasztók körében, de a csaló vá­lasztási törvény következtében a baloldali pártokra leadott szavazatok többsége esetén is a második fordulóban egység­re lépett- jobboldal szerezheti meg a mandátumok nagyobb részét. i Legyen azonban bármilyen eredménye a francia nemzet- gyűlési választásoknak, sok és rendkívül érdekes tanulságot fog szolgálni mind a francia, mind a nemzetközi munkás- mozgalom számára. K. I. A jelek szerint a tőkésvilág va­lutárds zűrzavara elérkezett a kriti­kus ponthoz. Amikor az Egyesült Ál­lamok elnöke a februári dollárvihar csúcspontján tíz százalékkal leérté­kelte a kulcsvalutát, szinte minden szakértő biztosra vette, hogy ez csak tüneti kezelés és hosszú távra sem­miképpen sem oldja meg a tőkés vi­lágkereskedelem kulcsvalutájaként működő dollár bizalmi válságát. Ar­ra azonban senki sem számított hogy a leértékelés hatása mindösz- sze két hétig tart, hogy aztán átad­ja helyét egy még erősebben tombo­ló valutáris válságnak. A mostanáig érvényben levő tő­kés valutarendszer a dolláron nyug­szik Minden valuta árfolyamát a kulcsvalutához viszonyítva állapítot­ták meg. A tőkésországokat nemzet­közi egyezmény kötelez, és mind­máig kötelezi a rögzített árfolyamok fenntartására. Épp így ez az egyez­mény kötelezi őket arra is, hogy a pénztőzsdéken az egyes tőkésorszá­gok központi bankjai különböző tá­mogató akciókkal közbelépjenek a meggyengült valuták árfolyamának védelmében. Ebben a rendszerben a mind gyakrabban és gyakrabban fel­bukkanó válságok levezetését, az el­lentmondásokból a kiutat a leérté­kelések és felértékelések láncolata, majd később a valuták lebegtetése jelentette. A leértékelés és a felértékelés egyszerű pénzügyi művelet: meg­változtatják az adott valuta és az aranyérték arányát, illetve ezzel az adott valutának a többi valutákhoz viszonyított arányát is. Az az ország, amely leértékeli valutáját, növel5 exportcikkeinek versenyképességét a világpiacon, hiszen nemzetközi ősz­DoiÉárwáEsáff Leértékelés — Felértékelés — Lebegtetés Pénteken a francia fővárosban megkezdte munkáját a tőkés világ valutahelyzetével foglalkozó nemzetközi értekezlet. A tanácskozás, amelyen a Közös Piac kilenc országán kívül az Egyesült Államok, Kanada, Japán, Svédország és Svájc vesz részt, délelőtt fél 10-kor pénzügyminiszter- helyettesi szinten kezdődött meg, majd 11 órakor a miniszterek részvételé­vel folytatódott. A helyettesek a napirendet dolgozták ki. A pénzügyminisz­teri értekezlet első felszólalója a házigazda, Giscard d’Estaing francia gaz­dasági és pénzügyminiszter volt. Utána Pierre Paul Schweitzer, a Nem­zetközi Valuta Alap vezérigazgatója és Emilé van Lennep, az OECD főtit­kára kapott szót. A felszólalások szövegét egyelőre nem tették közzé. A közös piaci tagállamok pénzügyminiszterei csütörtökön kidolgozott egy­séges állásfoglalásukban a párizsi értekezlet résztvevőit, közöttük az Egye­sült Államokat a dollármentő műveletekben való hivatalos részvételre, a tőkeexport ellenőrzésére, valamint a bel- és külföldön forgalomban levő pénz mennyiségének ellenőrzésében való részvételre akarják rávenni. szehasanlításban oicsón ad el, vi­szont fékezi importját, mert a beho­zott árukért saját valutában többet kell fizetnie. A felértékelést végre­hajtó ország szempontjából a hely­zet fordított: kedvezőbbé válik kül­földön vásárolnia, saját termékei vi­szont megdrágulnak a világpiacon. A valuta lebegtetése pedig tulajdon­képpen azt jelenti, hogy az adott ország egyezményben vállalt valu­táris köttelezettségeit nem tudja, vagy nem akarja betartani: nem lép közbe a pénzpiacokon a veszélyezte­tett helyzetbe került valuta — az utóbbi esetekben elsősorban a dol­lár — megállapodásban meghatáro­zott árfolyamának tartásáért, ha­nem hagyja, hogy az a kereslet-kíná­lat szabályainak megfelelően ala­kuljon. Természetesen más a következmé­nye a felértékelésnek, a leértékelés­nek és a lebegtetésnek, ha mondjuk, a holland forintról, és megint más, ha a dollárról van szó. A holland fo­rintnál minden változás elsősorban nemzeti hatású és nemzetközi vi­szonylatban, összefüggésben epizód­szerű esemény. A dollárnak azonban minden rezdülése, az árfolyamnak még az árnyalatnyi módosulása is alapvetően érinti a tőkés világkeres­kedelmet és pénzügyi rendszert, hi­szen az amerikai pénz kulcsvaluta. A Közös Piac pénzügyi vezetői a valutaválság újabb kirobbanása óta szinte permanens tanácskozásso­rozatot tartanak. Múlt vasárnap kénytelenek voltak rendkívüli meg­beszélésre összeülni a felhalmozódott válságjelenségek miatt. Kiutat azon. ban nem találtak. A valutáris rendezést az Egyesült Államok, Japán és a Közös Piac tag­államai is eltérő módon képzelik el. Szakértők az „európai” megoldást a George Khulz, az Egyesült Államok pénzügyminisztere a tanácskozáson. közös piaci valuták összehangolt le­begtetésében látják. Ebben némi­képp mindenki egyetért, de az ezt megteremtő feltételekben mély az ellentét Párizs, Bonn és London kö­zött. Párizs idegenkedik az árfolya­mok felszabadításától. London pe­dig épp az ellenkezőjétől, a font ár­folyamának rögzítésétől tart. A vasárnapi brüsszeli tanács­kozás elodázta a döntést, s tegnap újabb konferenciára ültek össze a francia fővárosban, amelyen részt vesz az Egyesült Államok és Japán is. Washingtonban hűvös udvarias­sággal fogadták a kezdeményezést, de kitérni nem lehetett előle. Nixon gazdasági főtanácsadóját, Shultz ame­rikai pénzügyminisztert, küldte Pá­rizsba, hogy megvívja újabb kemény harcát nyugat-európai és japán part­nereivel. Győri Sándor > I k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom