Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-28 / 49. szám

\ «af MtCYE I K^tírlap 1973- FEBRUÁR 28., SZERDA A Életünk minősége Rádiós beszélgetés Gödöllőn A TIT és a Magyar Rádió közös műsorának második ré­szét hétfőn Gödöllőről közve­títették. Az Életünk minősége sorozatban ezúttal a mai ma­gyarországi életmódról be­szélgettek a „konferencia” résztvevőd: dr. Eke Károly, a szerkesztő-műsorvezető, s a vendégek — Lázár György munkaügyi miniszter, Borsos Miklós szobrászművész, dr. Pethő György, a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem rekto­ra, Lengyel Zsuzsa, az egyetem filozófiád és tudományos szo­cializmus tanszékének veze­tője, Hortobágyi Tibor egye­temi tanár, a TIT biológiai választmányának elnöke. A vi­tába bekapcsolódtak az egye­tem hallgatói is, jelen voltak Pest megyei értelmiségiek, tsz-vezetők és részleteket hall­hattunk az előző, debreceni , adás után irt levelekből is. Lengyel Zsuzsa arról szélt elsőként, hogy az mód meghatározása hiányzik, s a műsor is csak egy-egy részletét közelítheti meg, fel­sorolhatja azokat a tényező­ket, amelyek együttesen ki­alakítják az életmódot: az anyagi javak kínálta lehető­ségek mellett a társadalmi, po­litikai tevékenységet. Hang­súlyozta, hogy az adottságo­kat az emberi tevékenység egészíti ki — végül is az em­ber dönt arról; hogyan él le­hetőségeivel, mire használja azokat. Borsos Miklós a művész problémájáról beszélt, és mű­vészien fogalmazott: az embe­rek megfeledkeznek az időről. Arról, hogy az ember első­rendű „feladata”, hogy tel­jessé tegye véges életét. A műsor talán legemlékezete­sebb, legmélyebb gondolatsora az „egyetlen és egyszeri” em­beri élet „kihasználására” fi­gyelmeztetett. S közvetve ar­ra is, hogy az ember előrelá­tó, tervező lény, de minden­kor a jelenben kell élnie, hogy a jelenidejét nem po- csókolhatja el, nem árulhatja el semmiféle illúzióért, em- e et~ beridegen, élettelen szimbó­lumokért. A nevelésinek nemcsak az anyagi dolgokkal kellene fog­lalkoznia — Idézte .a műsor Pablo Casals gondolatát MÁRCIUS 1-TOL 7-IG (A filmszínház a Kossuth Művelődési SZABADSÁG Központban tartja előadásait) 1: A sah táncosnője 2—4: Föltámadott a tenger 5-6: A kegyelet pillanata 7: A bosszúállók újabb kalandjai NAGYKŐRÖS #-2: Joe Hill balladája 3: Nincs jobb a rossz időnél 4: Két élet egy halálért 5-7: Föltá madott a tenger GÖDÖLLŐ 1: Egy év kilenc napja 2-4: Napraforgó 5-7: A fekete former SZENTENDRE 1: Ballada a katonáról 2-4: A fekete farmer 5r-6: Hé, barátom, itt van Sabata 7: Kutyák és emberek ABONY 1-2: A kegyelet pillanata 3-4: Egy bolond Párizsban* 5: Betyárok bosszúja 6: Kapaszkodj a fellegekbe 1—II. BUDAKESZI • (A filmszínház a Művelődési Házban tartja előadásait) 3-4: Sacco és Vanzetti BUDAÖRS 1—4: Az atamán halála 1—II. 5-7: Napráforgó DUNAKESZI, • VÖRÖS CSILLAG 1-2: Kezed melegével 3-4: Nápolyt látni és... 5—6: Malomkő ÉRD 3-5: A halál 50 órája 1—II. 7—8: Halhatatlan légiós FŐT 1—2: Nápolyt látni és... 3-4: Kezed melegével 5-6: Tombol a hold GYAL 2-3: Átutazóban Moszkvában 4-5: Charly KISTARCSA 1-2: Búcsúzz a tegnaptól 3-4 Kecskeszarv** 5—6: Boirány az operában MONOR 1-2: Uraim, megöltem Einsteint 3—4: Oleszja 5-6: A nagy mesemondó titka NAGYKATA 1-4: Fekete tollú fehér madár 5-7: A vőlegény nyolckor érkezik PILIS­VÖRÖSVAR 2—4: Fekete város 1—II. 5-7: Joe Hill oailadaja POMAZ 1-2: Csárdáskirálynö 3-4: Öljétek meg a fekete bárányt 5—6: Az „Ángyai' elrablása RÁCKEVE 2: Egy év kilenc napja 3—4: Petőfi ’73 5-7: Búcsúzz a tegnaptól SZIGETSZENT­MIKLOS 1-2: Maigret felügyeló csapdája 3-4: A sah táncosnője 5-6: Az ördög fogadója VECSÉS 1: Kapaszkodj a fellegekbe 1—II. 2-4; Botrány az. operában 5—7: Emberrablás magyar módra *Csak 16 éven felülieknek! "Csak 18 éven felülieknek! Jó szórakozást kíván a PEST MEGYEI MOZIUZEMI VÁLLALAT Lázár György ellenezte az anyaga és a szellemi javak szembeállítását, s megismétel­te, hogy az anyagi javakkal gazdálkodó emberen múlik, megelégszik-e a „gyomor örömeivel” vagy igényei más­felé is eljuttatják. Lehetősé­geket kell biztositani — mi­nél. szélesebb rétegeknek —, anyagi lehetőségeket és szel­lemieket egyaránt mert egyik vagy másik hiánya csorbítja, visszaszorítja az ember egész életmódját. A magasabb ren­dű életmód megteremtésének fontos követelménye a fel­adatok biztosítása — hallot­tam örömmel a következte­tést. Az életmódról folytatott vi­ta szinte rövidnek, erősen visszafogottnak tűnt, hiszen annyiféle út, töprengeni való kínálkozott még. A gödöllői Agrártudományi Egyetem ta­nárai és hallgatói szeretettel és lelkesen biztosítottak „ott­hont”, teremtettek helyszínt, légkört a beszélgetés számára. Holnap, csütörtökön 9 óra­kor a Kössuth-adó újból su­gározza e műsort A folyta­tásra — az Életünk minősége sorozat harmadik adására — két hét múlva kerül sor: Pé­csett beszélgetnek njajd Stá­tusszimbólumok ma címmel. Levendel Júla Ki volt Csokonai? A „Perbefogott diák” a Bartók Színházban Gyermekszínház, a Bartók Színház az ország egyetlen színháza, amely kizárólag a gyerekeknek játszik. Három­tól tizenhatig. Esetleg 18-ig. Esetleg 48-ig. Mert sok szülő elkíséri gyermekét az elő­adásra. Ha a gyerek nem is­kolai csoportos látogatásra megy — tanárok, főleg tanár­nők kíséretében — akkor az anyuka, de feltűnően sokszor az apuka van vele, s a néző­téren ő is úgy reagál, mint a gyerekek. Most kétszáz év okán vagyunk színházban. No­vember 17-én lesz kétszáz éve, hogy megszületett Cso­konai Vitéz Mihály. A kerek évforduló tehát indokolja, hogy az alig több, mint 31 évesen, a nagyon korán lezá­rult életet közelebbről meg­szemléljük. És indokolja a költő irodalomtörténeti sze­repe, jelentősége is. Per a színpadon. Kárpáthy Gyula Csokonai ügyét egy perrel kívánja szolgálni. A Bartók Színházban bemuta­tott darabjának műfajmeg­jelölése: Költői igazságszol­gáltatás két tárgyalásban. Csokonai debreceni perét fölhasználva, a halhatatlan­ságot jelképező Árkádia bí­róságát bízza most meg a Rézfúvósok Ebben a tanévben alakult meg Sólyom András tanár ve­zetésével a ceglédi Erkel Ferenc állami zeneiskolában a réz­fúvós zenekar. A 10—17 éves fiúkból álló kis együttes való­színűleg az év végén már a közönség előtt is bemutatkozik. Gárdos Katalin felvétele szerző, hogy Csokonait élő alakként lopja be az iskolás nézők tudatába. S ha már per, ennek megvannak a sza­bályai, kellékei. Kell egy bíró, egy védő, egy vádló és termé­szetesen a vádlott, illetve a Vádlott, aki nem más, mint az oly hányatott életű és oly korán meghalt Csokonai. Ter­mészetesen peranyag is kell: életrajzi, irodalomtörténeti adatok, versek, levelek, baráti visszaemlékezések — és tanú­ságtételre szólíthatok a költő által megírt alakok is. A zene dicsérete, a versek­hez a Korong-együttes szerez­te a zenét. Tagjai: Csuha La­jos, Dancsák Gyula és Mik- lóska Lajos, mint diákok is részt vesznek az előadásban, s vagy ők, vagy a szereplők, vagy ■ együttesen éneklik a Csokonai-számokat, illetve a Miklós Tibor által írt, Csoko­nai ihletésű dalokat. Ilyenkor a sustorgó nézőtér elcsendese- sedik. Aztán ütemesen tap­solni kezdenek a gyerekek. Ezt a felnőtt eleinte nem érti — s ha nem is tapsol bele, de belelkesedik. És döbbenetes felfedezés részese: egyes, már diákkorában kissé unal­masnak tartott szövegek, „is­kolai szövegek” immár ar­chaikusán szép szövegként elevenednek meg; az ember szívesen hallgatja, akár a régi virágénekeket, népdalokat. A forma gondjai. A bírósá­gi tárgyalás: drámanyers­anyag. Csokonai esetében azon­ban úgy éreztem, hogy a vál­lalt tárgyalási forma sokszor megakasztotta azt a sodrást, azt a keménységet, azt a fe­szültséget, amelyet a tár­gyalás önmagában megteremt­hetne. Mi ennek az oka? Né­hol . túl direktnek. túl adat­közlőnek kell lennie a védő vagy ügyész szövegének. Né­ha saját szerepük törvényei szerint olyan részletkérdé­seknek tulajdonítanak nagy jelentőséget, amelyek egyéb­ként egy-égy mondattal, uta­lással elintézhetőek lenné­nek. A forma előnyei Gyerekek­kel zsúfolt nézőtér, megeleve­nített irodalomtörténet — hogy lehet így feszültséget teremte­ni és fenntartani? Hiszen ezek a gyerekek mesékhez vagy olyan „felnőttmesékhez” szok­tak, mint a Koldus és királyfi. Ám a tárgyalási forma szét­tördeli az információkat, s a vita adataivá válnak olyan adatok is, amelyeket csak kö­zölni lehetne. A gondolati cso­mópontok sokszor feszültségi csomópontokként vannak je­len, s ez élménnyé teszi a gye­rekeknek is a gondolatot. A tanúskodó Csokonai-alakok szerepük, figurájuk olyan jel­lemzőit is felvillantják, ame­lyek élőek és érdekesek, s amelyeket még jó tanár inter­pretálásában is nehezen érte­nének meg, nehezen tennének élményükké a gyerekek. Végül is a tárgyalásos forma sok gá­tat vetett önmagának, de a Csokonai-darab — a zenével együtt, s pontos tárgyismeret­tel, kellő színpadi érzékkel pa­pírra vetve — jó gyermek­színházi darab lett. AZ ClÖädäS. Babarczy Lász­ló, a rendező^ a darabra tá­maszkodva, s a darab értékeit hangsúlyozva, olyan előadást Igyekezett teremteni, ame'.y Csokonait mindenképp élő alakká teszi. A mondat para­doxonét gyorsan feloldjuk: olyan élő alakká, amely nem­csak az előadás folyamán élő Csokonai, hanem további él­ményként és tananyagként is élő, szenvedő, nekibuzduló és elkeseredő ember, aki túllát az iskola falain, befogadja mind­azt a haladó — és akkor főleg a forradalmas Franciaország­ból jövő — gondolatot, amely a haza jobbítására szolgálhat. Szinte Gábor lényeget lát­tató jelmezei és egyszerű dísz­lete megfelelő játéklehetősége­ket teremtenek. Blaskó Péter rokonszenves vádlott, azaz ro­konszenves és mai Csokonai. Barátja, társa, Misi, Muszte Anna megformálásában, ugyancsak kedves és rokon­szenves. Jó volt a bírósági hár­mas: Both Béla elnöke, Bene­dek Miklós ügyésze és Kovács István védője. A nagyszámú mellékszereplő közül Bálint Györgyöt, Kazinczy Ferenc megformáló]át, Szécsi Vilmát és Bíró Józsefet (Kamyóné, Karnyó), Cserhalmi Annát, mint Dorottyát, és Kádár Fló­rát, mint Csokonai anyját kell kiemelni. Ki ma Csokonai? a diák megismeri őt az általános is­kolában és a középiskolában, megtanulja, letudja, s mint irodalomtörténeti jelenséget elismeri — aztán később, fel­nőttfejjél, költészete mind több ízére, ember volta mind több gesztusára1 ráérez. Vagyis: a fiatalon meghalt költőből csak később válik igazi él­mény. A Bartók Színház elő­adása ezt a folyamatot sietteti. Az élménnyé váláshoz ad se­gítséget. S ezért elismerés il­leti. A szövetkezés tudósa Érdéi Ferenc válogatott írásai és beszédei ÜGY ELŐTTEM VAN, mint­ha tegnap történt volna. 1971. április 15-én egy gyönyörű ta­vaszi délelőttön a BMC makói gyára igazgatói szobájában kö­rülfogtuk a súlyos műtét után lábadozó dr. Erdei Ferencet, aki jókedvűen beszélt tervei­ről, a közeljövőben megjelenő kis könyvecskéjéről (Néprajzi ínyesmesterség), amelyben a híres makói konyha fogásaiba avatta be az olvasót. Színek, ízek, jókedély lengte körül a disputát, de akik ott voltunk, aggódva figyeltük a nagyszerű ember beesett arcát, amelyből csak a fekete szemek ragyog­tak a vitázókra. Aztán a vá­lasztási nagygyűlés. Micsoda lelkierő kellett ahhoz a testi erőfeszítéshez, hogy elmondja beszédét, a programadást, és a befejező mondatokat: „Én, sze­mély szerint vállalok ebből annyit, amennyit az előrehala­dó kor és a próbára tett egész­ségi állapot megenged, s biz­tosra veszem, hogy jelölttár­saim még többet vállalnak.” Sokan tudtuk ekkor, hogy, saj­nos, nemigen lesz már-erő e vállaláshoz, a halálos kór ezt nem engedi. De ez a beszéd mégis annyi optimizmussal volt tele, a szeretett város — Makó — iránti rajongással, hogy mindannyiónkat megha­tott. S aztán épp egy hónap, és ott álltunk a ravatalánál... MOST A KOSSUTH KÖNYVKIADÓ TISZTELEG dr. Erdei Ferenc emléke előtt, amikor válogatott írásainak és beszédeinek gyűjteményes kö­tetét megjelentette. E kötet utolsó írása az a választási be­széd, amelyet Makón mon­dott el, 1971. április 15-én. Mindenki tudja, ki volt Er­dei Ferenc. Ismeri a felszaba­dulás előtti és az azóta eltelt évek közéleti tevékenységét. Az is közismert, hogy a hazai szövetkezeti élet kimagasló is­merője, teoretikusa és harco­sa volt, élete végéig tagja a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága mel­lett működő Szövetkezetpoliti­kai Munkaközösségnek. Amint az előszót író Fehér Lajos mondja: „Felsorolni is hosz- szadalmas ma már azoknak a tudományágaknak á ' sorát, amelyeknek szakavatott isme­rője és ezen belül azokat, me­lyeknek egyben művelője is volt. Erdei*. Ferencet úgy is­merjük, hogy ő az agrártudo­mányok és főképp az agrár- ökonómia kimagasló egyénisé­ge, szociológus, jogász, állam- igazgatási szakember, történész és különösen a településviszo­nyok történetének nagy hírű kutatója, a politika tudomá­nyának művelője.”« ILYEN SOKOLDALÚ EGYÉ­NISÉG, rendkívül gazdag élet- úfctal még hálás anyagot szol­gáltat annak, aki meg akarja írni Erdei Ferenc élettörténe­tét. De ez a kötet, s benne a három fejezetben (A szocia­lista szövetkezetekért; Korsze­rű mezőgazdaságot; Alkotó tu­dományért) közreadott írások történeti és tudományos átte­kintését is adják a szövetke­zés gondolatának, amelyért Erdei Ferenc nem a felszaba­dulás óta, hanem annak előtte is harcolt. De már 1934-ben rámutatott arra, hogy „... min­den szövetkezeti mozgalomnak az a lényege, hogy milyen tör­ténelmi viszonyok közepette, és kik csinálják, és milyen célt akadnak vele elérni". Tehát világosan utalt arra, hogy va­lódi szövetkezetek csak szocia­lista körülmények között le­hetségesek. Jól tudta persze, hogy egy akkora társadalmi- gazdasági reform, mint az egyéni parasztság szövetkezeti útra vezetése, társadalmi meg­rázkódtatásokkal jár, de a jö­vő útja csak ez lehet. Erről vi­lágosan beszél abban az írásá­ban, amelyben a makói Úttörő Tsz története legfőbb tanulsá­gait összegezi. „Ez hát a tör­ténelmi lecke, vagy úgy is le­het mondani, hogy a történel­mi lecke csillagos ötös megol­dása. Hogy ezt a makói Ü titörő Termelőszövetkezet így teljesí­tette, nyilván nem bizonyíték amellett, hogy mezőgazdasá­gunk szocialista átszervezésé­nek első évtizedében a leghe­lyesebb szervezeti formákat és gazdasági módokat ajánlottuk a termelőszövetkezeteknek. De példa arra, hogy ilyen módon is fel lehet építeni a virágzó közös gazdálkodást és az em­berek közötti szocialista vi­szonyokat.” Ez a határtalan tudományos meggyőződés és forradalmi — kommunista — hit hatja át a kötet minden írását. Ezek an­nak- idején ezrek és tízezrek gondolatát formálták, nagyban hozzájárultak a magyar mező- gazdaság mai eredményeihez. Ahogyan Fehér Lajos írja: „Erdei Ferencet a kis szentlő­rinci ház, melyben született, a nyugtalan Maros-parti város, ahol nevelkedett, és a makói határ, ahol a példátlan munka­bírás és szorgalom első lec­kéit tanulta: osztálytudatos küzdelmek útjára indította. Életének gazdag hagyatékából válogatott most e kötet.” E KÖNYV IS EMLÉK Er­dei Ferencről, pontosabban nem emlék, hanem a cikkek­ben, beszédekben foglalt okos gondolatok máig, és még so­káig ható hasznos tanulságai számunkra. Rácz Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom