Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-09 / 33. szám

2 “sxJCMap 1973. FEBRUÁR 9., PÉNTEK INDOKÍNA Hosszú út a békéig Noha hosszú és nehéz utat kell még megtenni, amíg Dél- Vietnamban és a két másik indokínai hadszíntéren, Laoszban és Kambodzsában valóban békének nevezhető állapot alakul ki, rendkívül mozgalmas és sokrétű politikai-diplomáciai tevé­kenység bontakozott ki — párhuzamosan azzal, hogy a tűz­szünet életbe lépését követő napokban lassan elcsendesedtek a harcok Déi-Vietnamban. Fél évszázados az AEROFLOT A szovjet polgári légiflotta büszkesége, a szuperszonikus TU—144-es. A Szovjetunióban a köz- lekedés egyik leggyorsab­ban fejlődő ága a repülés. 50 évvel ezelőtt, 1923. feb­ruár 9-én alakították meg az Állandó Légiközlekedési Tanácsot, s ezzel a nappal kezdődött az AEROFLOT krónikája. A légi járatok ma három és fél ezer szovjet várost és települést kötnek össze, és a gépek a leg­utóbbi két év alatt 160 mil­lió utast szállítottak. Hihetetlenül rövid idő alatt kialakították a légi közlekedés tudományos és termelő bázisát, létrejöttek a tervezőirodák, amelyek élén olyan kiválóságok áll­tak és állnak, mint Andrej Tupoljev, Alekszandr Ja­kovlev, Szergej Iljusin, Nyikolajev Pölikarpov, Mi­hail Mii és tanítványaik. Az AEROFLOT 1935-től kizárólag szovjet gyártmá­nyú gépekkel üzemel. A belföldi utasszállítás és teherforgalom mellett nagy nemzetközi forgalmat bo­nyolít le. A belföldi járatok teljes hossza eléri a 800 ezer kilométert, a nemzet­közié pedig meghaladja a 225 ezer kilométert. Az el­ső külföldi járat 1922-ben indult Moszkva és Berlin között, ma 63 ország repü­lőterein landolnak a jól is­mert TU, IL, AN, JAK márkájú gépek. Az AEROFLOT harminc gazdasági feladatot is ellát Tavaly például a mezőgaz­daságot kiszolgáló gépekről több mint 85 millió hektárt műveltek, több mint 700 millió hektár erdőt óvtak, 200 mentőállomásról száll­tak fel, hogy gyors orvosi segítséget biztosítsanak a rászorulóknak. S akkor még nem szóltunk azokról a jelentős szállításokról, amelyek nehezen megköze- lithető körzetekben segítik elő a hatalmas méretű épít­kezések folyamatos munká­ját. A jubileumi évben az AEROFLOT-ra nagy fel­adatok várnak: 90 millió utast és körülbelül 2,2 mil­lió tonna árut kell eljuttat­niuk rendeltetési helyükre. Ehhez nyújt segítséget az automatizálás és a számí­tástechnika alkalmazása is. CSAK RÖVIDEN... FÓKUSZ Készülődés február 27-re FEBRUAR 27-ÉN rendezik meg az olasz szakszervezetek a még függőben levő munka- szerződések megkötésének sür­getésére az általános sztrájkot, amelyet kedden határoztak el. A három szakszervezetet egye­sítő csúcsszövetség úgy hatá­rozott, hogy a négyórás mun­kabeszüntetésben csak az ipar dolgozói vesznek részt (ez mintegy 12—13 millió dolgozót jelent). Más ágazatok szak- szervezetei maguk döntik el, csatlakoznak-e az országos sztrájkhoz, vagy más helyi szakszervezeti megmozdulá­sokhoz. « Közben a munkaszerződési tárgyalásokban leginkább érintett vasasszakszervezetek ugyancsak sztrájkokat hatá­roztak el: február 10-től már­cius 10-ig összesen 40 órányi munkabeszüntetést tartanak a szakma üzemeiben, tagolt for­mában. Ma Rómában tüntetést és nagygyűlést rendeznek. En­nek fő jelszavai: munkaszer­ződés, reformok, foglalkozta­tottság, a délvidék fejlesztése. A február 27-i országos meg­mozdulásra mindenütt meg­kezdődtek az előkészületek. wA szakszervezeti mozgalom teljes súlyával lép fel a mun­kaszerződési tárgyalásokon érintett szakmák támogatásá­ra” — hangsúlyozza a kiadott közös közlemény. ANDREOTTI miniszterelnök szerdán találkozott a szak­szervezeti vezetőkkel és kifej­tette előttük kormánya 1973. évi gazdasági programját. A találkozót megelőzően And­reotti levelet intézett a szak- szervezetekhez. Ebben a szak- szervezeteket tette felelőssé azért, hogy a gazdaságpoliti­káról folytatott párbeszéd mindeddig eredménytelen ma­radt. A miniszterelnök állás­pontja tömören összefoglalva így hangzik: a szakszervezetek politikailag szembehelyezked­tek a jelenlegi kormánnyal és ez lehetetlenné tette, hogy konkrét megoldást lehessen kidolgozni az egyes problé­mákra. A levél a továbbiak­ban részletesen kifejti a kor­mány elképzeléseit minden fontos kérdésben és felhívja a dolgozók szakszervezeteit, mű­ködjenek közre ezek megvaló­sításában. A SZAKSZERVEZETEK azonban pontosan azért he­lyezkedtek szembe az Andre­otti-kormánnyal, mert intéz­kedéseit és terveit nem tartják alkalmasnak a társadalmi problémák megoldására, a gazdasági fellendülés biztosí­tására. Andreotti „tanácsadó” szerepet szán a szakszerveze­teknek (s azután a legtöbb esetben nem veszi figyelembe véleményüket), míg azok ere­jük tudatában alapvető refor­mokat, átfogó döntéseket vár­nak a kormánytól. Ezek ki­kényszerítésére rendezték a január 12-i általános politikai sztrájkot. Andreotti a szerdai találko­zó megrendezésével válaszolni kívánt a sztrájkra, és a másik félre igyekezett hárítani a fe­lelősséget azért, hogy eddig nem alakult ki egyetértés. Ki­jelentette: „A kormány meg van győződve az átfogó gazda­ságpolitikai intézkedések szük­ségességéről, ezeket azonban csak akkor tudja következete­sen megvalósítani, ha az érin­tett felek, így a szakszerveze­tek is, közreműködnek meg­valósításukban.” A MINISZTERELNÖK a ta­lálkozót követően fogadta a CONFINDUSTRIA (a gyáripa­rosok országos szövetsége), va­lamint a mezőgazdasági és ke­reskedelmi ágazatok munkál­tatóinak képviselőit, s előttük is kifejtette a kormány ez évi gazdasági programját. A SZAKSZERVEZETI VE­ZETŐK még nem nyilatkoz­tak a találkozóról. Minden jel arra vall azonban, hogy a ta­lálkozó nem változtatott azon az ítéletükön, hogy az Andre­otti-kormány „alkalmatlan a problémák megoldására, ko­moly akadályt jelent az átfogó gazdasági reformok megvaló­sítása útjában”. Saigonban megkezdte tár­gyalásait a megállapodást alá­író négy fél — a VDK, a DIFK, az Egyesült Államok és a saigoni rezsim — képviselői­ből összetevődő négyes katonai bizottság. Feladata a megálla­podás különböző gyakorlati kérdéseinek megvitatása és megoldása. Közöttük az, hogy az amerikai csapatok kivoná­sát és a hadifoglyok cseréjét lebonyolítsák. Ez a bizottság 60 napig folytatja tevékeny­ségét. Ezt követően már a két dél­vietnami fél képviselőiből álló bizottság lesz az a szerv, amely a megállapodás előírásainak megfelelően tárgyalásokat folytát a tűzszünet végrehaj­tásáról és a dél-vietnami po­litikai rendezésről. A kétoldalú bizottság tanácskozásainak el­ső, előkészítő részét Párizs­ban tartotta. Ezt követően Saigonba teszi át székhelyét a bizottság. Tevékenységének időtartamát nem határozták meg, hiszen ez a rendezés je­lenlegi szakaszában el sem képzelhető. Külföldi megfigyelők szinte egybehangzóan kételkednek abban, hogy a dél-vietnami politikai rendezés gyors ütem­ben, normális körülmények között lebonyolódhat. A meg­állapodás tartalmazza ugyan a politikai kibontakozás kere­teit, mivel meghatározza, hogy a két félnek meg‘kell alakí­tania a nemzeti egyetértés és megbékélés tanácsát. E szerv feladata az lesz, hogy előké­szítse és lebonyolítsa az or­szág politikai jövőjét eldönte­ni hivatott választásokat. Több mint kétséges azonban, hogy a közeli jövőben odáig fejlődik a helyzet, hogy e választások­ra valóban sor kerül. Végered­ményben a megállapodás nem döntötte el a hatalom kérdé­sét Dél-Vietnamban, csak új kereteket adott a küzdelem­nek. Thieu kijelentései és egész sor terrorintézkedése arra mu­tat, hogy nem veszi komo­lyan a megállapodásnak azt a kitételét, hogy demokratikus választások útján a dél-vietna­mi népnek kell döntenie az ország politikai intézményei­ről és kormányáról. Mindenesetre az első és leg­fontosabb lépések megtörtén­tek az Indokína békéje felé vezető úton: a dél-vietnami tűzszünet érvényben van, s az amerikai csapatok távozása megkezdődött. Ez utóbbival kapcsolatban még Északon is vár egy sajátos feladat az amerikaiakra: az aknák eltá­volítása a VDK kikötőinek Mindén jel arra vall, hogy Makariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság elnöke újabb öt esztendőre megőrzi államfői tisztségét. A szigetköztársaság alkotmánya ugyanis kimondja, hogy ha egy bizonyos határidő leteltéig a hivatalban levő el­nökkel szemben az ellenzéki erők nem állítanak ellenjelöl­tet, az automatikusan elnyeri magas tisztségét újabb fél év­tizedre, Ez a határidő csütörtökön déli 12.30 órakor lejárt. Ellen­jelöltet nem állítottak, már­pedig közismert, hogy a szige­ten nagyon is léteznek ellen­zéki erők. Alkotmányjogilag tehát immár kész tény, eldön­tött dolog Makariosz hatalmá­nak prolongálása fentebb mégis ezt a fogalmazást hasz­náltuk, hogy „minden jel arra mutat”. Ez az óvatosabb for­mula nem véletlen. Az elnök ellenzéke mögött olyan, jórészt külföldi, erők állnak, amelyek több ízben is bebizonyították, hogy nem so­kat törődnek alkotmányjoggal, vagy éppen népakarattal. Nem szorul bővebb bizonyítgatásra, hogy az elnök vonalával szem­benálló, az úgynevezett enó- zist. vagyis a Görögországgal való egyesülést szorgalmazó térségéből és a belső vízi utak­ról. Miközben az amerikai és észak-vietnami illetékesek megkezdték tárgyalásaikat az akció lebonyolításáról, ameri­kai aknaszedő hajók érkeztek a helyszínre, hogy megkezd­jék az aknák felszedését. A jelek szerint ez nem lesz könnyű és egyszerű feladat, mivel az aknák egy része nem a felszínen úszik, hanem a tengerfenékre süllyedt, s fel­kutatásuk és hatástalanításuk veszélyes és hosszadalmas fo­lyamat. Politikai értelemben az ak- naszedési akció kiterjed egész Indokínára. A tűzszünet alá­írása természetesen nem ma­radt hatástalan a kambod­zsai és a laoszi helyzetre sem. Biztatóak a kibontakozás je­lei Laoszban, ahol az elmúlt hetekben ugyancsak tűzszü- neti megállapodásról folytat­tak tárgyalásokat a királyi kormány és a hazafias front képviselői — miközben az amerikai légierő tovább foly­tatta a légitámadásokat a fel­szabadított laoszi területek ellen. Egyes jelentések sze­rint február közepére vár­ható, hogy a két laoszi fél aláírja a tűzszüneti megálla­podást, s akkor ebben az or­szágban is politikai mederbe terelődik a küzdelem. Kevésbé biztatóak egyelőre a kambodzsai helyzet kibon­takozásának körvonalai. A kínai védnökség alatt álló Sziltanuk herceg Pekingben kijelentette, hogy nem haj­landó tárgyalni a Lon-Nol- rezsimmel. Kissingerrel vi­szont szívesen megvitatná a kambodzsai helyzet rendezé­sének kérdéseit. Egyelőrenem tudni, hogy az amerikai el­nök nemzetbiztonsági tanács­adója, aki február közepén Thaiföldre, Laoszba — az­után Hanoiba, majd ötnapos látogatásra Pekingbe utazik, találkozik-e Sziltanukkal, Kissinger utiprogramja iz­galmas kérdéseket vet fel. Előzetes jelentések szerint a VDK vezetőivel részben a tűzszüneti egyezmény végre­hajtásáról kíván tárgyalni, részben a VDK és az Egyesült Államok közötti állandó kon­taktus megteremtéséről, ami idővel elvezet a diolomáciai kapcsolatok felvételéhez. Kí­nában — az indokínai kérdé­sek mellett — nyilván szóba kerülnek a kínai—amerikai kapcsolatok fejlesztésének problémái, továbbá az ázsiai és távol-keleti térség problé­maköre. jobboldali csoport honnan kapja nem elhanyagolható közvetlen támogatását. Arra pedig, hogy ez a támo­gató, az athéni junta hogyan került hatalomra, még min­denki emlékszik. Görögország­ban akkor óriási baloldali fel­lendülés volt és a közelgő vá­lasztásokon komoly veszély­ben forgott a jobboldali-kon­zervatív, az amerikai érdeke­ket aggályos alapossággal ki­szolgáló kurzus. Hiába köve­telte ezeket a választásokat az ország népe és alkotmánya, a katonai puccs Damoklesz- kardja bizony lesújtott. Nincs biztosíték arra, hogy az ezre­desek nem próbálják-e hason­ló módon, a hírhedt Grivasz tábornok felhasználásával „megoldani” a ciprusi helyze­tet. Makariosz 1960 óta megtes­tesíti a függetlenség, a pozitív semlegesség politikáját. Nem csoda, hogy szálka Athén és a NATO-fővárosok, mindenek­előtt Washington szemében. A szigeten az elmúlt napokban is bombák robbantak, incidense­ket provokáltak. A határidő mégis ellenjelölt nélkül járt le és ez szinte jelkép: Cipruson Makariosz vonalával szemben nincs Igazi alternatíva. Előzetes jelentések szerint Kína is hajlandó részt venni a nemzetközi Vietnam-érte- kezleten, amely február 26- án kezdődik Párizsban. Részt­vevői a megállapodást alá­író négy fél, a tűzszüneti el­eden őrző bizottság tagjai, to­vábbá a Szovjetunió, Fran­ciaország, Anglia és Kína. A nemzetközi konferencia politikai hatósugara nem kor­látozódik Vietnamra. A kon­ferencia remélhetőleg hozzá­járul egész Indokína béké­jének helyreállításához, s ez­zel a nemzetközi légkör to­vábbi enyhüléséhez. Körmendi István Helsinki A negyedik napirendi pont Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésével fog­lalkozó sokoldalú konzultáció­kon csütörtökön megkezdődött a vita az értekezlet negyedik napirendi pontjáról, amelynek tárgya a biztonság és együtt­működés kérdéseivel foglalko­zó állandó szerv megalakítása. Egyidejűleg megvitatták an­nak a bizottságnak a feladatai­ról szóló tervezetet is, amely előkészíti majd a záródoku­mentumot a napirendi javas­latnak erről a pontjáról. LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára csütörtökön fo­gadta a Moszkvában látoga­táson tartózkodó Hafez Isz- mailt, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnökének nem­zetbiztonsági tanácsadóját. CSÜTÖRTÖKÖN DÉL­ELŐTT BONNBAN NDK— NSZK megbeszélések kezdőd­tek a sajtótudósítók munka- feltételeinek rendezéséről. A NEW YORK-i értéktőzs­de szerdán 12 pontos árfo­lyamzuhanással fejezte ki sú­lyos aggodalmát a dollár újabb nemzetközi megingá­sa, illetve a belső infláció ütemének meggyorsulására mutató jelek miatt Nixon el­nök kijelentette ugyan, hogy kész a „furkósbothoz” nyúlni az ár- és béremelések meg­fékezésére, de ez nem nyug­tatta meg a tőzsdét. A JELEK SZERINT nem csillapodott le teljesen a fe­szültség a kairói egyetemeken. Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint az Ein Samsz egyetemen csütörtökön mint­egy kétszáz tüntető diák kö­vetelte a múlt hónapban letar­tóztatott társaik szabadon bo­csátását. HANOIBAN ünnepi gyűlést rendeztek annak emlékére, hogy a vietnami nép 184 esz­tendővel ezelőtt aratott győ­zelmet Dongda alatt a kínai hódítók ellen. ÖT HALOTT, több mint húsz súlyos sebesült, véres összetűzések a brit katonák és protestánsok, protestánsok és katolikusok között, gyújto­gatások, a normális élet teljes megbénítása — ezek jelle­mezték a szélsőséges protes­táns szervezetek kezdeménye­zésére szerdán lezajlott 24 órás általános sztrájkot. CSÜTÖRTÖKÖN DÉL­ELŐTT délkelet-ázsiai kör­útja ejső állomására, Bang­kokba erkezett Henry Kissin­ger, Nixon elnök nemzetbiz­tonsági főtanácsadója. LORD CARRINGTON an­gol hadügyminiszter — aki a délkelet-ázsiai és csendes­óceáni országokban tesz kör­utazást — háromnapos láto­gatásra Malaysiába érkezett. Elszigeteltek A Tvorba, a CSKP KB kulturális hetilap­jának e heti új száma közli Jiri Hajek fő- szerkesztő cikkét jobboldali cseh írók egy csoportjának tavaly év végén megrendezett, provokációs célzatú aláírásgyűjtési akciójá­ról és a vállalkozás későbbi kudarcáról. Az írás az első részletes, az egész közvéleményt tájékoztató elvi állásfoglalás azóta, hogy a cseh írószövetség még decemberben rövid nyilatkozatban ítélte el az akciót. Jiri Hajek beszámolója szerint december elején Havel, Klima, Kliment, Kohout és Va- culik jobboldali írók kezdeményezésére be­adványt szerkesztettek Ludvik Svoboda köz- társasági elnök címére. Ebben a petícióban amnesztiáért folyamodtak olyan személyek érdekében, akiket 1972-ben nem politikai né­zeteikért, hanem felforgató, államellenes te­vékenységükért ítéltek el, amelyet — több­szöri előzetes figyelmeztetés ellenére — egé­szen letartóztatásukig folytattak. Az akció kezdeményezőinek fő célja an­nak dokumentálása volt, hogy nincsenek olyan tökéletesen elszigetelve, miként ezt ró­luk állítják. Olyan vállalkozásba fogtak, amelyről azt remélték, hogy megnyerhetik ve­le az új írószövetség tagjainak lehető legna­gyobb részét, sőt még azokat is, akik ugyan nem tagjai a szövetségnek, de műveiket szé­les körben ismerik. Valójában tehát nem az amnesztia kieszközlése járt az eszükben, még csak nem is egyéb „általános emberi indíté­kok” vezették őket. Egyszerűen az az elkép­zelés, hogy megmutassák: itt vannak még, ugyanazt a harcot vívják, mint 1968-ban, és változatlanul erősebb hatást gyakorolnak az írókra, mint a párt és az új szövetség. Ám, minden ügyeskedésük ellenére, annak ellenére, hogy Jaroslav Seifert nemzeti művészt tüntették fel az egész akció értelmi szerzőjének, csupán 36 aláírást sikerült össze- gyűjteniök, az aláírók többsége a jobboldali erők kulturális képviseletének a múltból jól ismert alakja. Ezzel a cselekedetükkel ismét csak azt bizonyították, hogy mindmáig sem­mit sem értettek meg, semmiben sem változ­tak, és a róluk alkotott vélemény helyes volt. Ez a megállapítás érvényes Kosikra, Hanzel- kára, Civrnyre, Kopeczkyre, Sotolára, Fűtik­ra és a hozzájuk csatlakozottak sorára. Az írószövetség tagjainál — két eset kivételével — teljesen felsültek: Zavada, Skala, Kap- liczky, Pilar és Pludek szóba sem állt velük. Fontos tényező, hogy elutasította a petíció aláírását az írószövetség három olyan jelen­tős új tagja is, mint Otcenasek, Neff és Fuchs. Hasonló magatartást tanúsított az írószövet­ségen kívül álló három író: Novy, Nesvadba és Brezovsky. Később összesen nyolcán visz- szavonták aláírásukat, megállapítva, hogy a szervezők visszaéltek nevükkel. Közöttük van Glazarova, Danek és Kozik. Ugyanakkor — mutat rá a cikk szerzője — csodálkozásra késztet és súlyos aggodalomra ad okot, hogy olyan írók, mint Kana, Lacina és Mares, mi­lyen kínos szerepet játszanak ebben a játsz­mában, amely mindaz ellen irányul, amire korábban egész életművükkel törekedtek. Ami magát Jaroslav Seifertet illeti, neki ma­gának kell a felvilágosítást megadni arra vo­natkozólag, hogy miként keveredett az akció­ba, amely nélküle indult, s amelybe utólag vonták bele. A Tvorba cikkírója kitér az ügy külföldi összefüggéseire is. Megállapítja, hogy az emigráció tavaly két alkalommal is nyugta­lanságát fejezte ki a hazai csehszlovák „ér­telmiségi ellenzék” magatartása miatt. Arról beszéltek, hogy ez az ellenzék már mindenre képtelen, hagyja, hogy helyette a Szabad Európa Rádió, valamint a párizsi Svedectvl és a római Listy című emigráns lapok küzdje­nek. Ez a kritika termékeny talajra hullt a csehszlovák jobboldalnál. Az erőpróba azon­ban, amelyre a jobboldal képviselői vállal­koztak, egyértelműen balul ütött ki, az elszi­geteltség, amelyből olyannyira ki akartak tör­ni, minden irányban még teljesebbé vált — mutat rá a CSKP KB lapjában Jiri Hajek főszerkesztő. Az elnök-érsek újabb fél évtizede 4 h I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom