Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-09 / 33. szám
2 “sxJCMap 1973. FEBRUÁR 9., PÉNTEK INDOKÍNA Hosszú út a békéig Noha hosszú és nehéz utat kell még megtenni, amíg Dél- Vietnamban és a két másik indokínai hadszíntéren, Laoszban és Kambodzsában valóban békének nevezhető állapot alakul ki, rendkívül mozgalmas és sokrétű politikai-diplomáciai tevékenység bontakozott ki — párhuzamosan azzal, hogy a tűzszünet életbe lépését követő napokban lassan elcsendesedtek a harcok Déi-Vietnamban. Fél évszázados az AEROFLOT A szovjet polgári légiflotta büszkesége, a szuperszonikus TU—144-es. A Szovjetunióban a köz- lekedés egyik leggyorsabban fejlődő ága a repülés. 50 évvel ezelőtt, 1923. február 9-én alakították meg az Állandó Légiközlekedési Tanácsot, s ezzel a nappal kezdődött az AEROFLOT krónikája. A légi járatok ma három és fél ezer szovjet várost és települést kötnek össze, és a gépek a legutóbbi két év alatt 160 millió utast szállítottak. Hihetetlenül rövid idő alatt kialakították a légi közlekedés tudományos és termelő bázisát, létrejöttek a tervezőirodák, amelyek élén olyan kiválóságok álltak és állnak, mint Andrej Tupoljev, Alekszandr Jakovlev, Szergej Iljusin, Nyikolajev Pölikarpov, Mihail Mii és tanítványaik. Az AEROFLOT 1935-től kizárólag szovjet gyártmányú gépekkel üzemel. A belföldi utasszállítás és teherforgalom mellett nagy nemzetközi forgalmat bonyolít le. A belföldi járatok teljes hossza eléri a 800 ezer kilométert, a nemzetközié pedig meghaladja a 225 ezer kilométert. Az első külföldi járat 1922-ben indult Moszkva és Berlin között, ma 63 ország repülőterein landolnak a jól ismert TU, IL, AN, JAK márkájú gépek. Az AEROFLOT harminc gazdasági feladatot is ellát Tavaly például a mezőgazdaságot kiszolgáló gépekről több mint 85 millió hektárt műveltek, több mint 700 millió hektár erdőt óvtak, 200 mentőállomásról szálltak fel, hogy gyors orvosi segítséget biztosítsanak a rászorulóknak. S akkor még nem szóltunk azokról a jelentős szállításokról, amelyek nehezen megköze- lithető körzetekben segítik elő a hatalmas méretű építkezések folyamatos munkáját. A jubileumi évben az AEROFLOT-ra nagy feladatok várnak: 90 millió utast és körülbelül 2,2 millió tonna árut kell eljuttatniuk rendeltetési helyükre. Ehhez nyújt segítséget az automatizálás és a számítástechnika alkalmazása is. CSAK RÖVIDEN... FÓKUSZ Készülődés február 27-re FEBRUAR 27-ÉN rendezik meg az olasz szakszervezetek a még függőben levő munka- szerződések megkötésének sürgetésére az általános sztrájkot, amelyet kedden határoztak el. A három szakszervezetet egyesítő csúcsszövetség úgy határozott, hogy a négyórás munkabeszüntetésben csak az ipar dolgozói vesznek részt (ez mintegy 12—13 millió dolgozót jelent). Más ágazatok szak- szervezetei maguk döntik el, csatlakoznak-e az országos sztrájkhoz, vagy más helyi szakszervezeti megmozdulásokhoz. « Közben a munkaszerződési tárgyalásokban leginkább érintett vasasszakszervezetek ugyancsak sztrájkokat határoztak el: február 10-től március 10-ig összesen 40 órányi munkabeszüntetést tartanak a szakma üzemeiben, tagolt formában. Ma Rómában tüntetést és nagygyűlést rendeznek. Ennek fő jelszavai: munkaszerződés, reformok, foglalkoztatottság, a délvidék fejlesztése. A február 27-i országos megmozdulásra mindenütt megkezdődtek az előkészületek. wA szakszervezeti mozgalom teljes súlyával lép fel a munkaszerződési tárgyalásokon érintett szakmák támogatására” — hangsúlyozza a kiadott közös közlemény. ANDREOTTI miniszterelnök szerdán találkozott a szakszervezeti vezetőkkel és kifejtette előttük kormánya 1973. évi gazdasági programját. A találkozót megelőzően Andreotti levelet intézett a szak- szervezetekhez. Ebben a szak- szervezeteket tette felelőssé azért, hogy a gazdaságpolitikáról folytatott párbeszéd mindeddig eredménytelen maradt. A miniszterelnök álláspontja tömören összefoglalva így hangzik: a szakszervezetek politikailag szembehelyezkedtek a jelenlegi kormánnyal és ez lehetetlenné tette, hogy konkrét megoldást lehessen kidolgozni az egyes problémákra. A levél a továbbiakban részletesen kifejti a kormány elképzeléseit minden fontos kérdésben és felhívja a dolgozók szakszervezeteit, működjenek közre ezek megvalósításában. A SZAKSZERVEZETEK azonban pontosan azért helyezkedtek szembe az Andreotti-kormánnyal, mert intézkedéseit és terveit nem tartják alkalmasnak a társadalmi problémák megoldására, a gazdasági fellendülés biztosítására. Andreotti „tanácsadó” szerepet szán a szakszervezeteknek (s azután a legtöbb esetben nem veszi figyelembe véleményüket), míg azok erejük tudatában alapvető reformokat, átfogó döntéseket várnak a kormánytól. Ezek kikényszerítésére rendezték a január 12-i általános politikai sztrájkot. Andreotti a szerdai találkozó megrendezésével válaszolni kívánt a sztrájkra, és a másik félre igyekezett hárítani a felelősséget azért, hogy eddig nem alakult ki egyetértés. Kijelentette: „A kormány meg van győződve az átfogó gazdaságpolitikai intézkedések szükségességéről, ezeket azonban csak akkor tudja következetesen megvalósítani, ha az érintett felek, így a szakszervezetek is, közreműködnek megvalósításukban.” A MINISZTERELNÖK a találkozót követően fogadta a CONFINDUSTRIA (a gyáriparosok országos szövetsége), valamint a mezőgazdasági és kereskedelmi ágazatok munkáltatóinak képviselőit, s előttük is kifejtette a kormány ez évi gazdasági programját. A SZAKSZERVEZETI VEZETŐK még nem nyilatkoztak a találkozóról. Minden jel arra vall azonban, hogy a találkozó nem változtatott azon az ítéletükön, hogy az Andreotti-kormány „alkalmatlan a problémák megoldására, komoly akadályt jelent az átfogó gazdasági reformok megvalósítása útjában”. Saigonban megkezdte tárgyalásait a megállapodást aláíró négy fél — a VDK, a DIFK, az Egyesült Államok és a saigoni rezsim — képviselőiből összetevődő négyes katonai bizottság. Feladata a megállapodás különböző gyakorlati kérdéseinek megvitatása és megoldása. Közöttük az, hogy az amerikai csapatok kivonását és a hadifoglyok cseréjét lebonyolítsák. Ez a bizottság 60 napig folytatja tevékenységét. Ezt követően már a két délvietnami fél képviselőiből álló bizottság lesz az a szerv, amely a megállapodás előírásainak megfelelően tárgyalásokat folytát a tűzszünet végrehajtásáról és a dél-vietnami politikai rendezésről. A kétoldalú bizottság tanácskozásainak első, előkészítő részét Párizsban tartotta. Ezt követően Saigonba teszi át székhelyét a bizottság. Tevékenységének időtartamát nem határozták meg, hiszen ez a rendezés jelenlegi szakaszában el sem képzelhető. Külföldi megfigyelők szinte egybehangzóan kételkednek abban, hogy a dél-vietnami politikai rendezés gyors ütemben, normális körülmények között lebonyolódhat. A megállapodás tartalmazza ugyan a politikai kibontakozás kereteit, mivel meghatározza, hogy a két félnek meg‘kell alakítania a nemzeti egyetértés és megbékélés tanácsát. E szerv feladata az lesz, hogy előkészítse és lebonyolítsa az ország politikai jövőjét eldönteni hivatott választásokat. Több mint kétséges azonban, hogy a közeli jövőben odáig fejlődik a helyzet, hogy e választásokra valóban sor kerül. Végeredményben a megállapodás nem döntötte el a hatalom kérdését Dél-Vietnamban, csak új kereteket adott a küzdelemnek. Thieu kijelentései és egész sor terrorintézkedése arra mutat, hogy nem veszi komolyan a megállapodásnak azt a kitételét, hogy demokratikus választások útján a dél-vietnami népnek kell döntenie az ország politikai intézményeiről és kormányáról. Mindenesetre az első és legfontosabb lépések megtörténtek az Indokína békéje felé vezető úton: a dél-vietnami tűzszünet érvényben van, s az amerikai csapatok távozása megkezdődött. Ez utóbbival kapcsolatban még Északon is vár egy sajátos feladat az amerikaiakra: az aknák eltávolítása a VDK kikötőinek Mindén jel arra vall, hogy Makariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság elnöke újabb öt esztendőre megőrzi államfői tisztségét. A szigetköztársaság alkotmánya ugyanis kimondja, hogy ha egy bizonyos határidő leteltéig a hivatalban levő elnökkel szemben az ellenzéki erők nem állítanak ellenjelöltet, az automatikusan elnyeri magas tisztségét újabb fél évtizedre, Ez a határidő csütörtökön déli 12.30 órakor lejárt. Ellenjelöltet nem állítottak, márpedig közismert, hogy a szigeten nagyon is léteznek ellenzéki erők. Alkotmányjogilag tehát immár kész tény, eldöntött dolog Makariosz hatalmának prolongálása fentebb mégis ezt a fogalmazást használtuk, hogy „minden jel arra mutat”. Ez az óvatosabb formula nem véletlen. Az elnök ellenzéke mögött olyan, jórészt külföldi, erők állnak, amelyek több ízben is bebizonyították, hogy nem sokat törődnek alkotmányjoggal, vagy éppen népakarattal. Nem szorul bővebb bizonyítgatásra, hogy az elnök vonalával szembenálló, az úgynevezett enó- zist. vagyis a Görögországgal való egyesülést szorgalmazó térségéből és a belső vízi utakról. Miközben az amerikai és észak-vietnami illetékesek megkezdték tárgyalásaikat az akció lebonyolításáról, amerikai aknaszedő hajók érkeztek a helyszínre, hogy megkezdjék az aknák felszedését. A jelek szerint ez nem lesz könnyű és egyszerű feladat, mivel az aknák egy része nem a felszínen úszik, hanem a tengerfenékre süllyedt, s felkutatásuk és hatástalanításuk veszélyes és hosszadalmas folyamat. Politikai értelemben az ak- naszedési akció kiterjed egész Indokínára. A tűzszünet aláírása természetesen nem maradt hatástalan a kambodzsai és a laoszi helyzetre sem. Biztatóak a kibontakozás jelei Laoszban, ahol az elmúlt hetekben ugyancsak tűzszü- neti megállapodásról folytattak tárgyalásokat a királyi kormány és a hazafias front képviselői — miközben az amerikai légierő tovább folytatta a légitámadásokat a felszabadított laoszi területek ellen. Egyes jelentések szerint február közepére várható, hogy a két laoszi fél aláírja a tűzszüneti megállapodást, s akkor ebben az országban is politikai mederbe terelődik a küzdelem. Kevésbé biztatóak egyelőre a kambodzsai helyzet kibontakozásának körvonalai. A kínai védnökség alatt álló Sziltanuk herceg Pekingben kijelentette, hogy nem hajlandó tárgyalni a Lon-Nol- rezsimmel. Kissingerrel viszont szívesen megvitatná a kambodzsai helyzet rendezésének kérdéseit. Egyelőrenem tudni, hogy az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, aki február közepén Thaiföldre, Laoszba — azután Hanoiba, majd ötnapos látogatásra Pekingbe utazik, találkozik-e Sziltanukkal, Kissinger utiprogramja izgalmas kérdéseket vet fel. Előzetes jelentések szerint a VDK vezetőivel részben a tűzszüneti egyezmény végrehajtásáról kíván tárgyalni, részben a VDK és az Egyesült Államok közötti állandó kontaktus megteremtéséről, ami idővel elvezet a diolomáciai kapcsolatok felvételéhez. Kínában — az indokínai kérdések mellett — nyilván szóba kerülnek a kínai—amerikai kapcsolatok fejlesztésének problémái, továbbá az ázsiai és távol-keleti térség problémaköre. jobboldali csoport honnan kapja nem elhanyagolható közvetlen támogatását. Arra pedig, hogy ez a támogató, az athéni junta hogyan került hatalomra, még mindenki emlékszik. Görögországban akkor óriási baloldali fellendülés volt és a közelgő választásokon komoly veszélyben forgott a jobboldali-konzervatív, az amerikai érdekeket aggályos alapossággal kiszolgáló kurzus. Hiába követelte ezeket a választásokat az ország népe és alkotmánya, a katonai puccs Damoklesz- kardja bizony lesújtott. Nincs biztosíték arra, hogy az ezredesek nem próbálják-e hasonló módon, a hírhedt Grivasz tábornok felhasználásával „megoldani” a ciprusi helyzetet. Makariosz 1960 óta megtestesíti a függetlenség, a pozitív semlegesség politikáját. Nem csoda, hogy szálka Athén és a NATO-fővárosok, mindenekelőtt Washington szemében. A szigeten az elmúlt napokban is bombák robbantak, incidenseket provokáltak. A határidő mégis ellenjelölt nélkül járt le és ez szinte jelkép: Cipruson Makariosz vonalával szemben nincs Igazi alternatíva. Előzetes jelentések szerint Kína is hajlandó részt venni a nemzetközi Vietnam-érte- kezleten, amely február 26- án kezdődik Párizsban. Résztvevői a megállapodást aláíró négy fél, a tűzszüneti eleden őrző bizottság tagjai, továbbá a Szovjetunió, Franciaország, Anglia és Kína. A nemzetközi konferencia politikai hatósugara nem korlátozódik Vietnamra. A konferencia remélhetőleg hozzájárul egész Indokína békéjének helyreállításához, s ezzel a nemzetközi légkör további enyhüléséhez. Körmendi István Helsinki A negyedik napirendi pont Helsinkiben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítésével foglalkozó sokoldalú konzultációkon csütörtökön megkezdődött a vita az értekezlet negyedik napirendi pontjáról, amelynek tárgya a biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó állandó szerv megalakítása. Egyidejűleg megvitatták annak a bizottságnak a feladatairól szóló tervezetet is, amely előkészíti majd a záródokumentumot a napirendi javaslatnak erről a pontjáról. LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára csütörtökön fogadta a Moszkvában látogatáson tartózkodó Hafez Isz- mailt, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnökének nemzetbiztonsági tanácsadóját. CSÜTÖRTÖKÖN DÉLELŐTT BONNBAN NDK— NSZK megbeszélések kezdődtek a sajtótudósítók munka- feltételeinek rendezéséről. A NEW YORK-i értéktőzsde szerdán 12 pontos árfolyamzuhanással fejezte ki súlyos aggodalmát a dollár újabb nemzetközi megingása, illetve a belső infláció ütemének meggyorsulására mutató jelek miatt Nixon elnök kijelentette ugyan, hogy kész a „furkósbothoz” nyúlni az ár- és béremelések megfékezésére, de ez nem nyugtatta meg a tőzsdét. A JELEK SZERINT nem csillapodott le teljesen a feszültség a kairói egyetemeken. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint az Ein Samsz egyetemen csütörtökön mintegy kétszáz tüntető diák követelte a múlt hónapban letartóztatott társaik szabadon bocsátását. HANOIBAN ünnepi gyűlést rendeztek annak emlékére, hogy a vietnami nép 184 esztendővel ezelőtt aratott győzelmet Dongda alatt a kínai hódítók ellen. ÖT HALOTT, több mint húsz súlyos sebesült, véres összetűzések a brit katonák és protestánsok, protestánsok és katolikusok között, gyújtogatások, a normális élet teljes megbénítása — ezek jellemezték a szélsőséges protestáns szervezetek kezdeményezésére szerdán lezajlott 24 órás általános sztrájkot. CSÜTÖRTÖKÖN DÉLELŐTT délkelet-ázsiai körútja ejső állomására, Bangkokba erkezett Henry Kissinger, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója. LORD CARRINGTON angol hadügyminiszter — aki a délkelet-ázsiai és csendesóceáni országokban tesz körutazást — háromnapos látogatásra Malaysiába érkezett. Elszigeteltek A Tvorba, a CSKP KB kulturális hetilapjának e heti új száma közli Jiri Hajek fő- szerkesztő cikkét jobboldali cseh írók egy csoportjának tavaly év végén megrendezett, provokációs célzatú aláírásgyűjtési akciójáról és a vállalkozás későbbi kudarcáról. Az írás az első részletes, az egész közvéleményt tájékoztató elvi állásfoglalás azóta, hogy a cseh írószövetség még decemberben rövid nyilatkozatban ítélte el az akciót. Jiri Hajek beszámolója szerint december elején Havel, Klima, Kliment, Kohout és Va- culik jobboldali írók kezdeményezésére beadványt szerkesztettek Ludvik Svoboda köz- társasági elnök címére. Ebben a petícióban amnesztiáért folyamodtak olyan személyek érdekében, akiket 1972-ben nem politikai nézeteikért, hanem felforgató, államellenes tevékenységükért ítéltek el, amelyet — többszöri előzetes figyelmeztetés ellenére — egészen letartóztatásukig folytattak. Az akció kezdeményezőinek fő célja annak dokumentálása volt, hogy nincsenek olyan tökéletesen elszigetelve, miként ezt róluk állítják. Olyan vállalkozásba fogtak, amelyről azt remélték, hogy megnyerhetik vele az új írószövetség tagjainak lehető legnagyobb részét, sőt még azokat is, akik ugyan nem tagjai a szövetségnek, de műveiket széles körben ismerik. Valójában tehát nem az amnesztia kieszközlése járt az eszükben, még csak nem is egyéb „általános emberi indítékok” vezették őket. Egyszerűen az az elképzelés, hogy megmutassák: itt vannak még, ugyanazt a harcot vívják, mint 1968-ban, és változatlanul erősebb hatást gyakorolnak az írókra, mint a párt és az új szövetség. Ám, minden ügyeskedésük ellenére, annak ellenére, hogy Jaroslav Seifert nemzeti művészt tüntették fel az egész akció értelmi szerzőjének, csupán 36 aláírást sikerült össze- gyűjteniök, az aláírók többsége a jobboldali erők kulturális képviseletének a múltból jól ismert alakja. Ezzel a cselekedetükkel ismét csak azt bizonyították, hogy mindmáig semmit sem értettek meg, semmiben sem változtak, és a róluk alkotott vélemény helyes volt. Ez a megállapítás érvényes Kosikra, Hanzel- kára, Civrnyre, Kopeczkyre, Sotolára, Fűtikra és a hozzájuk csatlakozottak sorára. Az írószövetség tagjainál — két eset kivételével — teljesen felsültek: Zavada, Skala, Kap- liczky, Pilar és Pludek szóba sem állt velük. Fontos tényező, hogy elutasította a petíció aláírását az írószövetség három olyan jelentős új tagja is, mint Otcenasek, Neff és Fuchs. Hasonló magatartást tanúsított az írószövetségen kívül álló három író: Novy, Nesvadba és Brezovsky. Később összesen nyolcán visz- szavonták aláírásukat, megállapítva, hogy a szervezők visszaéltek nevükkel. Közöttük van Glazarova, Danek és Kozik. Ugyanakkor — mutat rá a cikk szerzője — csodálkozásra késztet és súlyos aggodalomra ad okot, hogy olyan írók, mint Kana, Lacina és Mares, milyen kínos szerepet játszanak ebben a játszmában, amely mindaz ellen irányul, amire korábban egész életművükkel törekedtek. Ami magát Jaroslav Seifertet illeti, neki magának kell a felvilágosítást megadni arra vonatkozólag, hogy miként keveredett az akcióba, amely nélküle indult, s amelybe utólag vonták bele. A Tvorba cikkírója kitér az ügy külföldi összefüggéseire is. Megállapítja, hogy az emigráció tavaly két alkalommal is nyugtalanságát fejezte ki a hazai csehszlovák „értelmiségi ellenzék” magatartása miatt. Arról beszéltek, hogy ez az ellenzék már mindenre képtelen, hagyja, hogy helyette a Szabad Európa Rádió, valamint a párizsi Svedectvl és a római Listy című emigráns lapok küzdjenek. Ez a kritika termékeny talajra hullt a csehszlovák jobboldalnál. Az erőpróba azonban, amelyre a jobboldal képviselői vállalkoztak, egyértelműen balul ütött ki, az elszigeteltség, amelyből olyannyira ki akartak törni, minden irányban még teljesebbé vált — mutat rá a CSKP KB lapjában Jiri Hajek főszerkesztő. Az elnök-érsek újabb fél évtizede 4 h I I
