Pest Megyi Hírlap, 1973. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-07 / 31. szám

PEST MEGYEI &Círlap 1973. FEBRUÁR 7., SZERDA Tisztogatás és újabb diákzavargások Egyiptomban Iszmaül Moszkvába utazott Husszein a Fehér Házban tárgyalt Kedd délután kétnapos lá­togatásra Moszkvába utazott Hafgz Iszmail, Szadat elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, aki személyes üzenetet visz az egyiptomi államfőtől Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP főtit­kárának. A küldöttség szovjetunióbeli látogatásának különleges fon­tosságot kölcsönöz a közel-ke­leti helyzet súlyos volta. A közel-keleti térségben várható fejleményeket illetően figye­lemre méltó körülmény, hogy az Arab Államszövetség Kai­róban ülésező Elnöki Tanácsa abszolút elsőbbséget biztosí­tott a katonai helyzet megvi­tatásának, illetve az arab ka­tonai egységfront megszilár­dításával kapcsolatos kérdé­seknek. Nixon elnök kedden fehér házi hivatalában fogadta Husszein jordániai királyt, aki hétfőn egyhetes „félhivatalos” látogatásra érkezett Washing­tonba. Az amerikai főváros­ban rendkívüli biztonsági in­tézkedéseket foganatosítottak az uralkodó védelmére, hogy elejét vegyék Palesztinái szer­vezetek esetleges ellenséges akcióinak. Husszein környezete szerint a király igyekszik meggyőzni Nixon elnököt: gyakoroljon nyomást Izraelre az arab or­szágok számára elfogadható kompromisszumos közel-keleti rendezés érdekében. Közben Egyiptomban foly­tatódik a Szadat elnök által kezdeményezett tisztogatási kampány, amelynek során ki­zárják az Arab Szocialista Unióból és egyben megfoszt­ják politikai, szakszervezeti, állami és egyéb tisztségeiktől mindazokat, akik az ASZÚ fegyelmi bizottsága szerint eltértek a hivatalos politikai irányvonaltól. A hétfőn nyil­vánosságra hozott határozat szerint további tíz „politikai elhajlót” zártak ki az ASZÚ soraiból. A közzétett listán főként kerületi és helyi ASZU- bizottságok vezetői, tagjai, va­lamint szakszervezeti tisztség­viselők szerepelnek. Mint már jelentettük, az ASZU-tagság elvesztése automatikusan ma­ga után vonja a bizalmas po­litikai, állami beosztások el­vesztését. f Mint jelentettük, az első ki­zárási listán hatvannégy új­ságíró, író, tájékoztatási szer­veknél dolgozó személy sze­repelt. Á kairói egyetem műszaki fakultását a hatóságok hét­főn bezárták, és kedden is szü­netelt az oktatás. Az intézke­désre a diákzavargások foly­tatódása miatt került sor. A diákok a decemberi tüntetése­ket követően meghosszabbí­tott szünet lejárta után, a múlt héten tértek vissza az egyetemre, ahol két nappal később újabb zavargások tör­tek ki. Santiago Allende választási beszéde Halkombinát Colcurában — A márciusban kezdődő törvényhozási választások az imperializmus elleni élethalál­harc kezdetét jelentik, s ez a harc addig tart, amíg vég­képp lerázzuk láncainkat — jelentette ki Salvador Allende chilei köztársasági elnök hét­főn a santiagói nemzeti sta­dionban összegyűlt több ezer főnyi tömeg előtt. A tömeggyűlésen a köztársa­sági elnök a márciusi választá­sokon közös listán induló bal­oldali kormánykoalíció prog­ramját ismertette. Allende kedden a Santiágó- tól 600 kilométernyire délre lévő Colcurában lerakta az alapkövét egy halászati komp­lexumnak, amelyet a Szovjet­unió műszaki segítségével és 55 millió dollár összegű pénz­ügyi támogatásával építenek. A Dél-Amerika egyik legje­lentősebb ilyen létesítményé­nek számító kombinát évi ka­pacitása 300 ezer tonna hal feldolgozása lesz, és 5000 sze­mélynek biztosít munkahe­lyet. A kombináthoz tartozó kikötő ötven hajó fogadására lesz alkalmas. BECS Polémiától mentes légkörben folynak a plenáris ülést előkészítő megbeszélések A magyar küldöttség, amely dr. Ustor Endre nagykövet ve­zetésével vesz részt az európai haderők és fegyverzet csök­kentéséről Bécsben egy hete folyó előzetes megbeszélése­ken, kedden folytatta kétolda­lú konzultációinak sorozatát. Tárgyszerű, polémiától men­tes légkörben folynak az első plenáris ülést előkészítő meg­beszélések, de e plenáris ülés időpontjának kitűzése bizo­nyos szervezési, elsősorban részvételi kérdések megoldat­lansága miatt még várat ma­gára. Feltűnést keltett ebben a vonatkozásban a Reuter angol hírügynökségnek az a megál­lapítása, hogy a megbeszélések kritikus szakaszukba léptek, mivel a NATO-államok „neki­szegezték” a kérdést a szocia­lista delegációknak: mikor ke­rülhet sor a teljes ülésre. A Bécsben alapos munkát végző delegációk maguk is elhatárol­ják magukat az ilyen pillanat­nyi propagandaeffektust cél­zó fordulatoktól. Amerikai körökből olyan ér­tesülések szivárogtak ki, hogy Bécsben ismét felvetődött Franciaország részvételének problémája, bár a francia pol­gári sajtóban e napokban nem egy olyan jelzés látott napvi­lágot, amelyek szerint a had­erőcsökkentési tárgyalások „nem vezetnek semmi konkré­tumra”. Bécsben ugyanakkor hang­súlyozzák, hogy a két- és több oldalú konzultációkon már tisztázott, vagy egyálta­lán felvetett kérdések a ple­náris ülések időszakában „ka­matozni” fognak. A hatalom koncentrációja A Zolnierz Wolnosci, a lengyel néphadsereg lapja írja: Nixon elnöknek sikerült az, ami még egyetlen előd­jének sem: a teljhatalom megszerzése. A kormány mit sem számít, mivel a minisztereknek semmi be­folyásuk sincs a politkai döntések meghozatalára. A kongresszus gyakorlati­lag teljesen erőtlen. Az amerikai politikát Nixon elnök dolgozza ki legköz­vetlenebb munkatársainak kis gárdájával együtt. A háborút követően fo­kozatosan az elnökök kezé­ben összpontosult a hata­lom. Ez a folyamat — mu­tat rá a Zolnierz Wolnosci — nem annyira az elnökök egyéni érdemeinek vagy diktatórikus törekvéseinek az eredménye, mint inkább a közös érdekek révén ösz- szefonódoit nagyipar és hadsereg növekvő befolyá­sának a következménye. A Nixon elnököt körülve­vő tanácsadók befolyásos csoportja olyan emberek­ből tevődik össze, akik nagytőkés körökkel állnak kapcsolatban. Amerika iga­zi gazdái — a finánc- és ipari oligarchia, a hadiipari mágnások — rajtuk keresz­tül gyakorolnak nyomást az elnökre és valósítják meg politikájukat. Az a politikai törzskar, amelyet az elnök a Fehér Házban hozott lét­re, teljesen független a kongresszustól. Sem az amerikai alkotmány, sem a törvények nem ismernek olyan tisztségeket, amilye­neket az elnök tanácsadói betöltenek — mutat rá a lengyel lap. HELSINKI Tárgyszerű felszólalások Kedden délelőtt Helsinki­ben folytatta munkáját az eu­rópai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet élőkészítésé­vel foglalkozó többoldalú ta­nácskozás. A délelőtti plenáris ülésen tárgyszerű felszólalások hangzottak el a biztonsági ér­tekezlet második napirendi pontjaként javasolt téma- komplexummal, az európai gazdasági együttműködéssel kapcsolatban. Heinz Ölzner, az NDK nagy­követe hozzászólásában min­denekelőtt rámutatott arra, hogy az európai politikai lég­körben bekövetkezett pozitív fejlemények kedvező feltétele­ket teremtenek az egyenjogú gazdasági együttműködés mi­nőségi kibővítéséhez. Az NDK képviselője ugyanakkor hang­súlyozta, hogy az európai együttműködés megteremtésé­hez feltétlenül szem előtt kell tartani a függetlenség, a szu­verenitás, az egyenjogúság s a belügyekbe való be nem avat­kozás elveit. Felszólalásában ölzner tá­mogatta azt a szovjet indít­ványt, hogy a biztonsági érte­kezlet napirendjére különálló pontként vegyék fel a kereske­delmi, gazdasági és tudomá­nyos-műszaki kapcsolatokat, valamint a környezetvédelmi együttműködés problémakörét. Az NDK-nagykövet helyeselte azt a szovjet javaslatot, hogy különbizottság foglalkozzék a gazdasági együttműködés kér­déseivel, s hozzáfűzte, hogy ezt a második bizottságot meg kel­lene bízni a gazdasági együtt­működés fejlesztését vázoló európai program kidolgozásá­val. A délelőtti ülésen szót kért még Belgium, Franciaország, az NSZK, Lengyelország, Ju­goszlávia és Ausztria képvise­lője. Az utóbbi három ország nagykövete teljes mértékben egyetértett az NDK-képviselő felszólalásával. A helsinki előkészítő ta­nácskozáson a 34 ország kül­dötte délután is plenáris ülé­sen folytatta munkáját. Franciaország határozottan elutasítja, hogy az európai haderőcsökkentés Bécsben megtárgyalásra kerülő kérdé­seit összekapcsolják az európai biztonsági és együttműködési értekezlettel — hangoztatta i felszólalásában Gerard André, i a francia küldöttség vezetője. Valutakrónika A spekulációs dollárkeringő veszélye A nyugatnémet tőkepiacon bekövetkezett dollárbeáramlás, amely a múlt szombatra virradóra a bonni kormányt „drasztikus” védelmi rendszabályok alkalmazására késztette, évek óta tartó nemzetközi valutaválságot tükröz* A válsághoz különböző okok járultak hozzá: az Egyesült Államokban és Európában lezajlott, egymással ellentétes gazdasági korszakok, valamint a belgazdasági egyensúly helyreállítására mindkét oldalon nagy mértékben igénybe vett valutáris intézkedések. Ezek összességükben a hitelek, vala­mint a kamattételek szempontjából olyan szokatlan eltérésekhez vezettek, amelyek jelentős rövidlejáratú tőkeáramlást idéztek elő és a tőkés ipari államok fizetési mérlegeinek szokatlan ingadozását okozták. így például az Egyesült Államok fizetési mérlegében 1972-ben még mindig 11.6 milliárd dollár összegű deficit mutatkozott. 2 FÓKUSZ Út Becsig 5. Dspoíi és Hofburg A helsinki nagyköveti tanács­kozások mellett a haderocsök- kentési tárgyalások bécsi elő­készítő konzultációjának múlt heti nyitánya alkalmából per­gettük vissza a történelem lap­jait, s idéztük fel az európai tárgyalásokhoz vezető út egyés állomásait. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK elnökének, Nixonnak, tavaly májusi moszkvai látogatását követően, annak befejeztével, egy nappal később, 1912. má­jus 31-én a NATO bonni ta­nácsülése végre elfogadta azt a javaslatot, hogy Helsinki­ben folytassanak többoldalú előkészítő tárgyalásokat az európai biztonsági értekezlet előkészítésére, de kérték, hogy ezt kapcsolják össze a haderő- csökkentési tárgyalásokkal MAJD FEL ÉVIG tartó dip­lomáciai lépések, személyes eszmecserék, párbeszédek eredményeként november 15- én a NATO-tagországok hiva­talosan javasolták a szocialis­ta államoknak, hogy 1973. ja­nuár 31-én Genfben kezdjék meg a haderőcsökkentési tár­gyalások előzetes konzultá­cióját. Rá egy hétre pedig, november 22-én megkezdő­dött az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésének első szakasza Helsinkiben, melyen az euró­pai országok (Albánia kivéte­lével) finnországi nagyköve­teik révén képviseltetik ma­gukat, s részt vesznek a meg­beszélésen az Amerikai Egye­sült Államok és Kanada hel­sinki nagykövetei is. A Dipo- li-palotában a vártnál is ked­vezőbb légkörben, lendülete­sen kezdődtek a megbeszélé­sek, s már az év végi tanács­kozási szünet előtt körvonala­zódtak, csomagtervek révén, a megvitatandó kérdések. Ennek eredményeként a helsinki elő­készítő tárgyalások második szakaszának indultával, 1973. január 15-ét követően a tár­gyalások komoly léptekkel ha­ladtak előre. Közben január 18-án a Szovjetunió, Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK elfogadta a meg­hívást a haderőcsökkentési tárgyalások előzetes konzultá­cióinak megkezdésére, de ki­fejezésre juttatták azt a kí­vánságukat, hogy a megbeszé­léseket Bécsben tartsák, és bő­vítsék ki a részvevők körét. ÜJABB LÉPÉSKÉNT a szo­cialista országok 28-án elfo­gadták a tanácskozás megkez­désének időpontját, de kifeje­zésre juttatták azt az elképze­lésüket, hogy a fegyvercsök- kentési előkonzultáción Romá­nia, valamint Bulgária is ve­gyen részt. Rá egy napra, ja­nuár 29-én a NATO elfogadta Bécset az előkészítő tárgyalá­sok színhelyéül, de nem dön­tött a részvevők számának kérdésében. MINDEZEK EREDMÉ­NYEKÉNT január 31-én Bécs­ben megkezdődhetett az euró­pai haderők és fegyverzet Csökkentésének témájával kap­csolatos értekezletet előkészí­tő konzultáció két- és többol­dalú előkészítésének megvita­tása, melynek során e hét ele­jén, február 5-én a részt vevő nyugati politikusok „NATO- plénumot” tartottak, a szocia­lista országok küldöttségei pe­dig sokoldalú egyeztetésen vettek részt. MIKÖZBEN TEHÁT Hel­sinkiben e hét péntekjén be­fejeződik az európai biztonsá­gi és együttműködési konfe­rencia sokoldalú előkészítésé­nek újabb előrelépést jelentő második szakasza, Bécsben a jelek szerint a két- és többol­dalú konzultációkat követően, e hét második felében, a Hof- burgban sor kerülhet az euró­pai leszerelésre és csapatcsök­kentésekre vonatkozó értekez­letet előkészítő tárgyalások el­ső plenáris ülésére. A SZOCIALISTA ORSZÁ­GOK következetes békepoliti­kája, mint láthattuk, több év­tizedes, következetes, kitartó diplomáciai aktivitása tehát Európáiban a konkrét tárgya­lások olyan példamutató, pers­pektívákat felvázoló időszaká­ba vezette a kontinens orszá­gait, mely az egész nemzetközi légkör további javulását ered­ményezheti. Alacs B. Tamás A valutáris válság legfontosabb eseményei a következők voltak: 1968-ban a nemzetközi aranypiac kettévált, és az arany hivatalos ára mellett szabadpiaci ár is kialakult. A következő években, 1969. au­gusztus 11-ón a francia frankot 12,5 százalékkal leértékelték, majd októ­ber 27-én a nyugatnémet márkát 9,3 százalékkal felértékelték. 1970. január 1-én életbe léptették az új valutatartaléknak szánt külön­leges hitellehívásd jogokat („papír­arany”). 1971. május 6-án a rendkívül nagy­arányú dollárbeáramlás miatt bezár­ták a Német Szövetségi Köztársaság, Hollandia és. Svájc valutatőzsdéit. Május 10-én a Német Szövetségi Köztársaság és Hollandia szabaddá tette a nyugatnémet márka és a hol­land forint átváltási árfolyamát, s svájci frankot 7, az osztrák schUlin- get 5 százalékkal felértékelték. Au­gusztus 15-én az Egyesült Államok felfüggesztette a'dollár aranyra vál­tási’ kötelezettségét, és 10 százalé­kos behozatali vámot léptetett életbe. Ugyanakkor egyre több állam tette szabaddá valutájának átváltási ár­folyamát. 1971. december 17-én és 18-án az úgynevezett „Tízek klubja” az átvál­tási árfolyamok reformját határozta el. Ez a hivatalos unciánkénti arany­ár 35 dollárról 38 dollárra emelésén alapul, ami a dollár 8.57 százalékos „de factor” leértékelésének és a nyu­gatnémet márka 4,61 százalékos fel- értékelésének felel meg. A svájci frankot, a belga frankot, a holland forintot és a japán jent felértékel­ték, az olasz lírát és a svéd koronát leértékelték. 1973. januárjában az olasz valuta­piacon a líra kettős árfolyama ala­kult ki. Svájc Nagy-Britanmát kö­vetve Nyugat-Európa második álla­maként szabaddá tette valutájának átváltási árfolyamát. És most, 1973. február 2-án a bon­ni kormány a külföldi tőkebeáramlás messzemenő ellenőrzését határozta el A nyugatnémet lapok központi té­mája azóta az új nemzetközi dollár­válság kirobbanása. Csaknem vala­mennyi lap azt sürgeti, hogy a sta­bilitás védelmében és egy esetleges kereskedelmi háború elhárítására fogjanak össze a nyugat-európai or­szágok, sőt, ez az összefogás terjed­jen ki Japánra is. A Stuttgarter Zeitung vezércikké­ben dicséri a szövetségi kormányt, hogy szombaton hajnalban életbe léptetett intézkedésével „helyesen és gyorsan cselekedett”. Ezek az intéz­kedések útját állják a devizabeáram­lásnak, de — figyelmeztet a lap — valószínűleg csak átmenetileg, mert ,.a spekulánsok bizonnyal találnak módot megkerülésükre”. Az NSZK Svájc sorsára jut, amely tavaly nyá­ron szintén csaknem totális deviza- korlátorást vezetett be, de később kapitulálni kellett, fel kellett szaba­dítania a frank árfolyamát, amely ; nyomban a svájci pénz felértékelését eredményezte. A nemzetközi pénz­piacon a nyugatnémet márka to­vábbra is felértékelés gyanújában áll. A bajok fő oka az, hogy az ame­rikai fizetési mérleg tartós deficitje miatt kereken nyolcvanmilliárd dol­lár kering a világ pénzpiacán, és,, ha ennek az összegnek csak néhány szá­zalékát spekulációs céllal mozgásba hozzák, máris előáll az új valutavál­ság. Ezért megérett a helyzet egy nemzetközi értekeidet összehívására — hangsúlyozta a stuttgarti lap. Ezen viszont csak akkor szabad el­fogadni a márka és a jen felértékelé­sére irányuló amerikai követelést, ha az amerikaiak is hajlandóak részt venni egy olyan nemzetközi egyez­mény megkötésében, amely megszün­teti a bajokat. A Süddeutsche Zeitung vezércikk­írója is attól tart, hogy a szombati intézkedés hatása nem lesz tartós. A lap további szigorú intézkedéseket sürget és végezetül rezignáltén álla­pítja meg: „A pénzpolitikában nem vagyunk már urak a magunk házá­ban sem”. Az egyetlen kivezető út: „Védelmi front 'a dolláráramlás el­len, és hatékony ellenállás az ameri­kai pénzpolitikával szemben; ez pe­dig csak a nyugat-európai közösség egységes fellépésével lehetséges”. A hamburgi Die Welt szerint a szö­vetségi korrr^ánynak a „korábbi hi­bák után most már nem volt más választása”. A helyzetet a lap siral-' masnak ítéli meg, mert „a konjunk­túrapolitikában éppúgy, mint a pénz­ügyi politikában, teljes a tanácsta­lanság, miközben tovább emelkednek az árak”. Helmut Schmidt csak az adóemelésekben lát kiutat, nagyobb lesz az infláció, több lesz a paran­csolgatás és az adó és ennek az NSZK-ban új politikai, társadalmi és gazdasági feszültségekhez kell vezet­nie — írja a Die Welt. A bonni „pénzügyi kabinet“ keddi ülését kővetően. V» echmar kormány­szóvivő megerősi tette, hogy az NSZK kormánya minőén rendelke­zésre álló eszközzel megőrzi a már­ka és a dollár jelenlegi paritását. Be­jelentette: nem zárják be a tőzsdé­ket és nem kerül sor a márka lebeg­tetésére sem. Becslések szerint egyébként a nyu­gatnémet szövetségi öank csütörtök óta kétmilliárd dollárt vásárolt fel a jelenlegi átváltási árfolyam védel­mére. Ennek ellenére Frankfurtban kedden délelőtt már csak 3,1500 már­kát adtak a dollárért. A francia valutapiacokon a kö­zelgő általános választások bizony­talan kimenetele következtében a spekulációs láz nem indított olyan rohamot a frank ellen, mint az NSZK-ban. Az árfolyam azért így is esett hétfőhöz képest, és kedden délelőtt 5,0125 frankért vették a dollárt. A zürichi pénzpiacon kedden dél­előtt egy órán belül két centime-t esett a dollár árfolyama, míg az arany ára 68,75—69,25 dollárra szö­kött fel unciánként. Délelőtt a dol­lárnak frankhoz viszonyított ár­folyama 3,5650 körül alakult. Esett a dollár értéke kedden Lon­donban is, ahol jelenleg a fonthoz viszonyított árfolyama 2,3900, Ugyancsak a londoni pénzpiacon, megengedhető értékmozgásának leg­felső szintjére ugrott a belga és a holland valuta. Japánban nem tartják elképzelhe­tetlennek, hogy a nyugatnémet kor­mány rákényszerül a márka árfolya­mának felszabadításara. A japán kormány egyelőre óvatosságot tanú­sít, és valutapolitikai döntéseiben ki akarja várni a nyugat-európai dol­lárválság további fejleményeit. A tokiói pénzpiacon — alacsony forga­lom mellett — a jen paritása a dol­lárhoz viszonyítva változatlanul 301,10- A. B. X. t 1 t i

Next

/
Oldalképek
Tartalom